IME - INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Tudományos folyóirat - Az egészségügyi vezetők szaklapja

   +36-1/786–9268       ime@nullimeonline.hu

   +36-1/786–9268

   ime@nullimeonline.hu

Lassan szétcsúszunk, lemaradunk – ez a jövő?

| Készült: 2016-06-23 14:08:17

 

Lassan szétcsúszunk, lemaradunk – ez a jövő?

Kemény kormányzati kritikával élt az IME-META mai egészség-gazdaságtani és továbbképző konferenciájának néhány előadója. Az emelkedő termelékenység ellenére elmaradtak a bérek, leszakadnak társadalmi csoportok, gyenge a versenyképesség, az innováció, romlik a kormányzati munka hatékonysága, és már nem Ausztriához, hanem csak Szlovákiához akarunk/próbálunk felzárkózni. Mindezeket a nemzetközi felmérésekre alapozott tényeket a Közszolgálati Egyetem és a Szent István Egyetem kutatóprofesszora, Csath Magdolna ismertette.

Mint hangsúlyozta, nem elég a versenyképesség érdekében olcsó bért, mindannyiunk pénzéből adókedvezményeket biztosítani egyes vállalkozásoknak, ugyanis nem ettől lesz versenyképes egy gazdaság. Rossz az a gazdasági stratégia, tette hozzá, amikor is hagyják legyengülni azt, amiben erősek lehetnénk, vagyis a humán tőkét – amit ő inkább humán vagyonnak szeret nevezni. Ha az állam nem tud olyan körülményeket teremteni, amelyben az emberek kiaknázhatják képességeiket, akkor nemcsak az egyes emberek érezhetik elégedetlennek magukat például az összeszerelő üzemekben gyors tempóban monoton munkát végezve, de az innováció is elmarad, hiszen nincs szükség a képzett emberfőkre, nincs szükség megvalósítandó ötletekre. Véleménye szerint nem csoda, ha sokan külföldre mennek, s ez a migráció is hátráltatja a hazai innovációt. A versenyképesség – nem pusztán üzemgazdasági kategória, hanem humán kérdés is – alacsony szintje gátolja a fenntartható gazdasági növekedést, ezért sokkal többet kell fektetni a humán vagyonba, a meglévő képességek fejlesztésébe, s így fontos kérdés, hogy milyen a kormányzás minősége, fogalmazott a professzor asszony.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a GDP-nél sokkal megbízhatóbb adatot szolgáltat a GNI, amelynek számítása során levonják a kiáramlott jövedelmeket: a kettő hányadosa (GNI/GDP) hazánk esetében évek óta tartósan 100 százalék alatt van, míg Németországé 102, Dániáé 103,5, Svájcé 103,7 százalék.

Hatvanegy ország nemzetközi összehasonlító vizsgálatára hivatkozva bemutatta, hogy mennyire gyenge, ráadásul folyamatosan gyengül a kormányzati munka hatékonysága, gyenge a cégek eredményessége, s hogy jelentős a lemaradásunk még a régiós országokhoz viszonyítva is a humán vagyonba történő beruházás, vagyis az oktatás és az egészségügy területén. A 61 országból például 55. helyen állunk az egészségügyet, 53. az oktatást, 57. az életminőséget, 54. az innovációt vizsgálva. Holott nekünk más erőforrások híján éppen a humán vagyont kellene minél hatékonyabban hasznosítanunk, méghozzá három területen: innováció, egészség, tudás.

A KSH adatai szerint az egy főre jutó egészségügyi kiadásokat tekintve 2014-ben az utolsók voltunk, a lengyelek, a csehek, de még a szlovákok is megelőztek minket. Sokat elárul a helyzetünkről, hogy ma már nem Ausztriát akarjuk utolérni, hanem Szlovákiát, tette hozzá. Magyarország szintén nem dicsekedhet a születéskor várható élettartammal (EU-átlag 80,9 év, a hazai 76 év), s különösen nem a természetes szaporodás és fogyás ezer lakosra vetített arányával: a -3,5-es eredménnyel a legrosszabb helyen állunk, az EU-átlag 0,3.

Idézte M. Porter amerikai versenyképesség-kutató közgazdászt, aki szerint „Minél jobbak egy ország innovációs képességei, és minél magasabb az általános tudásszintje, annál nagyobb az esély arra, hogy sikeres, versenyképes gazdasággá és társadalommá váljon, az esélyt azonban csak megfelelő állami politikával lehet kiaknázni". Hogy mivel tudnak versenyezni a fejlett országok? Tudással, innovációval, jó fizikai és mentális egészséggel, adta meg a választ.

Nem kell csodálkozni, hogy tömegével indulnak az egészségügyi dolgozók önmagukat megvalósítani, Kaló Zoltán professzor, az ELTE TÁTK Közgazdaságtudományi Intézet vezetője szerint. Utalt Chikán Attila professzor unorthodox gazdaságpolitikáról szóló tanulmányára, jelezve, kezdünk szétcsúszni. Az állam gazdasági szerepének erősítéséről – hogy valóban növelték-e az erős központosító intézkedések a rendszer hatékonyságát – nem készült sem előzetes, sem utólagos átfogó tanulmány. A társadalmi egyenlőtlenségek erősödnek (a lineáris adórendszer, áfa, szociális támogatások feltételhez kötése), előtérbe helyezték a rövid távú stabilitás biztosítását, miközben a politikai hatalom szempontjai prioritást kaptak a források allokációjakor, a szűk szakértői kör kiválasztásában.

Az egészség-gazdaságtan mumusa a fűnyíróelv és a túlzottan fiskális szemlélet, mert tönkre teheti az ágazatban még azt is, ami jól működik, fogalmazott Dózsa Csaba, a META elnöke.

A kancelláriarendszert megemlítve elmondta, nem látott tanulmányt, nem volt társadalmi vita a szisztémáról, és nagy kérdés, mennyire tudja az allokációs hatékonyságot javítani az első hallásra nagyon fiskális rendszer. Azt jósolta, hogy nem fog unatkozni az elkövetkező húsz évben az, aki az egészségügy területén dolgozik.



Cikk forrása | 2016-06-16


Rólunk írták