Január 10-én Haiman Éva interjút készített Ónodi Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárral. Mielőtt a konferenciáról beszámolnánk, vegyük végig a február 11-i XI. Regionális Egészségügyi Konferencia fővédnökével azt az öt területet, ahol változtatást javasol a szakállamtitkár!

Az első a kancellári rendszer bevezetése: egyfajta koncentrációt fogunk végrehajtani az egészségügyben. Erre azért van szükség, mert az egészségügytől rendszerszinten várunk jobb teljesítményt.

Igazából ezt kellene az első helyen említeni, ez az alapellátás megerősítése. Van egy jó törvényünk, amihez ki kell dogozni ugyanolyan jó, és a mindennapokban használható végrehajtási rendeletet.

A harmadik a szociális és az egészségügyi ellátás szétválasztása. Már rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idős emberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra. A krónikus ágyak többségén konkrétan szociális ellátás folyik.

A negyedik ügy az új fővárosi kórház. Ma az a helyzet, hogy a szokásos forgatókönyv szerint mindenki a saját érvrendszere szerint próbál meg teret nyerni. A végleges döntést addig nem szabad meghozni, amíg nincs egységes fővárosi egészségügyi koncepció.

Az ötödik az új minimumrendeletek, illetve licensz-rendszer, amelynek az Országos Tisztifőorvosi Hivatal lesz felelőse. A jelenlegi minimum rendelettel kapcsolatban az a legnagyobb gond, hogy leltárjellegű, ami humán erőforrás jelenlétében messze nem elegendő.

 

A nagy érdeklődést kiváltó konferencia előadásai négy blokkban kerültek megtárgyalásra.

I. Egészségpolitika,
II. Egészségturizmus, magánellátások,
III. Alapellátás és Egészségfejlesztési Irodák: hogyan tovább,
IV. Szakmai centralizációs lépések és Kórházi stratégiák

A következőkben az I. blokk két előadásának legfontosabb gondolatait ismertetjük.

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, az Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgató-helyettese úgy vélte, hogy talán nem lesz annyira drámai a változás, mint ahogy indított Lázár János miniszter, ám mégis nagy vérveszteséggel járhat a betegjogi központ (OBDK) integrálódása az EMMI-vel, hiszen nem tud erősödni a szervezet, hiába kapott immár minőségügyi feladatokat is.

Az állandó és kiszámíthatatlan változások, amelyek évek óta jellemzik az egészségügyet (államosítás, kényszernyugdíjazás), az irányításban nagyfokú elbizonytalanodáshoz vezettek. Ezeket a változásokat ráadásul nem az egészségügy indukálta, hanem külső szereplők, mindenféle konzultáció nélkül. Az egészségügyi közgazdász szerint eljuthat az ágazat az oktatáshoz hasonló helyzethez, amikor is maga a kormány kénytelen elismerni, hogy „túltolták” a biciklit – ezt a helyzetet mindenképpen jó lenne megelőzni, tette hozzá. Mindez oda is vezet, hogy az ágazat vezetése nem tud kikerülni abból az állapotból, hogy ne kárelhárítással kelljen foglalkoznia folyamatosan.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy eltűnőben van a politikai után következő szakpolitikai szint, holott az egészségügynek erős igénye lenne erre a területre.

A fentiek szellemében nem kapott erős kritikát az ágazat vezetője, Ónodi-Szűcs Zoltán, de Sinkó Eszter leszögezte: stratégia nélkül nem megy, s az öt ponton kívül az államtitkár programja továbbra sem „látható”.

A kórházvezetők továbbra sem élvezhetnek autonómiát, bár Zombor Gábor korábbi államtitkár megígérte nekik, emlékeztetett a szakember, aki szerint a politikusok úgy gondolják, hogy trehányak és lusták a vezetők, akik nem akadályozzák meg az adósság újratermelődését. Ebből aztán több hibás döntés is fakad Sinkó szerint, pedig nem kellene, hogy meglepetést okozzon számukra az adósság megjelenése, hiszen bele van kódolva a rendszerbe a forráshiányos finanszírozás miatt. Az intézmények nyögik a rigid költségvetési intézményi formát, leginkább társasági formában szeretnének működni. – utalt egy felmérésre.

A minimumfeltételek módosításra szorulnak, de nem lehet lecserélni a rendeletet addig, amíg nincs új. Az átmeneti időszakban a leltárszerűségüket meg kell szüntetni, s ki kell venni néhány abszurd elvárást, vélte megoldásként Sinkó Eszter. Óva intett attól, hogy idén ne adjanak béremelést az egészségügyben. Mint mondta, nagyon kevés, hogy Ónodi jövőre ígér bérfejlesztést, ezzel ugyanis nem tudja megnyugtatni az egészségügyben dolgozókat. Azonnali teendők közé sorolta továbbá a HBCs 20 százalékos emelését, amire úgy látja, már hajlik az államtitkár, bár eddig úgy vélte, elegendő a mostani alapdíj. Minél erősebb az alapellátás, annál alacsonyabb a halálozások száma, ezért kell erősíteni a betegellátásnak ezt a szintjét, ahol viszont úgy tűnik, már nem is a tervezett átalakítás, vagy az Alapellátási Törvényhez kapcsolódó rendeletek késlekedése a téma, hanem az idei költségvetésbe már tavaly betervezett 10 milliárd forint kiosztásának elmaradása kelt feszültséget.

A blokk következő előadója Beneda Attila, egészségügyért felelős helyettes államtitkár szerint az alapellátást hajlamosak vagyunk a háziorvosokkal és a házi gyerekorvosokkal azonosítani, pedig sokkal több szereplője van, és a tervek szerint még több lesz. A tervek szerint az alapellátáshoz sorolnák a jövőben a foglalkozás-egészségügyet, és a jelenleg a szakellátáshoz tartozó otthonápolási szolgálatokat. Hangsúlyozta, hogy a tavaly elfogadott törvény komplex egészként tekint az ellátási szintre, és az oda tartozó szereplőkre, és bár a vonatkozó végrehajtási rendeletek még nem készültek el, ahogyan a jogszabály, úgy ezek is a népegészségügyi megközelítésre fókuszálnak, a szűrésről a megelőzésre és a primer prevencióra helyezve a hangsúlyokat. Jó sorvezető mindebben az alapellátási koncepció, amelynek összefoglalójában már szerepel a TÁMOP 6.2.5.B pályázat módszertana szerint kidolgozott lakosság közeli ellátás víziója is.

Az alapellátás legnagyobb problémája – akár az egészségügy egészében – a humánerőforrás hiánya. Az üres praxisok aránya most még uralható, és bár különféle pályázatoknak köszönhetően 75 új orvos került a rendszerbe, egyharmaduk tartósan betöltetlen körzetbe, 180 praxisban továbbra is helyettesítéssel biztosítják az ellátást. Tíz év múlva a háziorvosi korfa ismeretében nagyságrendekkel több orvos fog hiányozni, ezért már most döntés születik arról, hogy szélesebb körben és kompetenciákkal foglalkoztatnának szakdolgozókat a praxisokban. A háziorvosi munka 60-70 százalékban nem igényli az orvos jelenlétét, a krónikus betegek gondozását, receptjeik felírását, az életmódbeli tanácsadást egy magasan képzett ápoló is el tudja látni – magyarázta a helyettes államtitkár.

Cikk forrása | 2016-02-20