Úgy látszik, hogy az egészségügynek magának kell saját magáról gondoskodnia.

Lényegesen több pénzt kellene fordítani az egészségügyre, ugyanis kicsi a büdzsé, fogalmazott Surányi György professzor, aki 1995 és 2001 között a Nemzeti Bank elnöke volt, s jelenleg a Corvinuson tanít. A fiskális szemléletet azért nem dobta sutba, ugyanis rögtön hozzátette, hogy nem az a megoldás, hogy százmilliárdokat beletömnek a rendszerbe minden előzetes vizsgálódás nélkül. Az ellátórendszer mellett a megalázóan alacsony béreket is tovább kell emelni, tette hozzá a pénzügyi tudományok professzora az IME-META mai, VIII. országos egészség-gazdaságtani konferenciáján tartott előadásában. Megjegyezte: az egészségügyre, az orvosok, pedagógusok fizetésére fordított állami kiadások pontosan leképezik egy ország társadalompolitikáját.

Az egészségügyet is sújtó külföldi munkavállalás kapcsán kifejtette: nem tartja aggasztónak akkor, ha az tapasztalatszerzésre, tanulásra irányul, ám ha a megélhetés kényszere kergeti ki az embereket, akkor az nagy gond. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a foglalkoztatás a kormányzat szólamai ellenére nem bővült, nem jött létre a magánszektorban fenntartható, jelentős mennyiségű álláshely, amely lehetőséget adna az itthoni munkavállalásra. Ugyan jól hangzik, hogy 300-350 ezer fővel emelkedett a foglalkoztatottak száma, ám ha ebből levonjuk a közmunkában foglalkoztatott 200-210 ezer főt és az itthon nyilvántartott, de külföldön dolgozók számát, akkor mindösszesen 10-20 ezer olyan ember lehet, akik valóban az új munkalehetőségeknek köszönhetik állásukat.

Az ország ördögi körben jár, nem tud a leszakadó pályáról elmozdulni, fogalmazott, s kifejtette, mennyi gondot fog még ezután okozni a költségvetési hiány betömésére felhasznált magánnyugdíj-pénztári megtakarítás elköltése. A trükközés ráadásul a legnagyobb költségvetési lazítás ellenére sem tudta beindítani a gazdaságot, ugyanakkor „feltételezett" kötelezettségként fizetni kell a nyugdíjasoknak a már nem létező megtakarításuk miatt. A kötvényekkel hasonló a helyzet, ezek terhe is meg fog jelenni, és ha a gazdaság valóban jobban tud(na) majd teljesíteni, a többletet el fogják vinni a felgyűlő kötelezettségek.

A gazdasági és pénzügyi helyzetet izgalmasan vázoló, ám összességében mégis nagyon lehangoló előadása után Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász moderátorként csak annyit mondott: úgy látszik, hogy az egészségügynek magának kell saját magáról gondoskodnia, s elkerülhetetlen a magánforrások bevonása. Erre megbeszéléseket fognak szervezni, az elsőt, amelyre az új államtitkárt, Zombor Gábort is elvárják, a sajtó kizárásával tervezik megtartani, hogy a résztvevőket ne feszélyezze a média. Utána pedig nyilvános vitákat szerveznek, állásfoglalásokat kell kiadniuk, mert mint mondta: „az egészségpolitikai elemzőknek meg kell szólalniuk, nem várhatunk tovább".