Még a veszélyes hulladékot tartalmazó zsákkal is spórolnak, inkább átöntik, mert újat nem kapnak.

Nemcsak a betegekre leselkednek fertőzések gyógyításuk során, hanem a betegellátókra is: a foglalkozási fertőzések közül a tűszúrásos balesetek jelentik a legnagyobb kockázatot az egészségügyben dolgozókra, mivel ezek a vér útján terjedő kórokozóknak adnak táptalajt – hangzott el az IME kétnapos Infekciókontroll Továbbképzésén és Konferenciáján, ahol dr. Nagy Kamilla, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE)Szent-Györgyi Albert Klinikai Központja Kórházhigiénés Osztályának vezetője számolt be többek között saját tapasztalatairól is.

A statisztikák szerint több munkabalesetet szenvednek el az egészségügyi ellátók, mint a bányászok. Európában a becslések szerint évente egymillió, míg a világban hárommillió egészségügyi dolgozó szenved tűszúrásos balesetet. Ezek nagy részét meg lehetne előzni, nem véletlen, hogy európai uniós direktíva született a megelőzés, az oktatás fontosságáról hatékonyabb intézkedéseket sürgetve. A WHO szerint is kiemelt jelentőségűek a tűszúrásos balesetek, hiszen az egészségügyben dolgozók 39 százaléka szerez valamilyen hepatitis, míg 4,4 százalékuk HIV-fertőzést, de terjedhet szifilisz is a sérülésekkel.

Nagy Kamilla arra is felhívta a figyelmet, hogy a tűszúrásos balesetek nem „egyszerű", hanem komplex kockázatot jelentenek, hiszen a dolgozók kieshetnek a munkából, megfertőzhetnek másokat, illetve az intézményeket nem várt kiadások sújthatják. Csak a sérülés miatt a dolgozóknál minimum háromszor kell elvégezni a hepatitis és a HIV irányába a szűrést (nem árt a betegeknél is szűrni). Ha bekövetkezik a fertőzés, annak gyógyítása hatalmas költségekkel jár, hosszú ideig tart a kezelés, nem beszélve a munkaügyi hatóság fellépéséről.

A MESZK 2006-os felmérése szerint a megkérdezett dolgozók 56,4 százaléka jelezte munkáltatójának a tűszúrásos balesetet, az SZTE dolgozói körében 2009-ben önbevallás szerint 80 százalékos eredmény született, ám az egyik infektológus szakorvos ellenkező tapasztalatairól számolt be, mondván, ilyen balesetet soha nem jelentettek nála, csak akkor, ha fertőzés lett belőle.

Saját felmérése során az SZTE főinfektológusa elképesztő esetekkel találkozott: például a dolgozók kiürítik a veszélyes hulladékot tartalmazó zsákot, hogy spóroljanak, mert nem kapnak másikat… s ekkor éri őket baleset, holott ez abszolút tilos! Visszarakják a kupakot a használt tűre, amit szintén nem szabadna, vagy a beteg ágyában maradt tű szúrja meg őket. Ugyanakkor a speciális tűgyűjtő kupak drága, nem szívesen vásárolják az ellátók. Szintén drágák, sőt nagyon is, a biztonsági tűk, ennek ellenére néhány helyen sikerült kiharcolnia, hogy használhassák. A rendelet sem teszi kötelezővé a biztonságos tűk alkalmazását, csak annyit ír elő, hogy törekedni kell rá – ez pedig kevés a biztonsághoz, tette hozzá Nagy Kamilla.

 

Cikk forrása | 2015-10-17