Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban kidolgozás alatt áll „Az egészség évtizedének programja”. Az IME Szerkesztőbizottsága a tervezet néhány sarkalatos pontjának kifejtése érdekében egy kérdés-csokrot dolgozott ki és juttatott el Dr. Csehák Judit Egészségügyi, Családügyi és Szociális miniszter asszonyhoz. Az alábbiakban rövidített formában összefoglaljuk a szerkesztőségi kérdéseket és teljes terjedelemben közöljük a Miniszter asszony válaszait.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Gondolatok „Az egészség évtizedének programjáról” Dr. Csehák Judit válaszai az IME Szerkesztőbizottságának kérdéseire Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban kidolgozás alatt áll „Az egészség évtizedének programja”. Az IME Szerkesztőbizottsága a tervezet néhány sarkalatos pontjának kifejtése érdekében egy kérdés-csokrot dolgozott ki és juttatott el Dr. Csehák Judit Egészségügyi, Családügyi és Szociális miniszter asszonyhoz. Az alábbiakban rövidített formában összefoglaljuk a szerkesztőségi kérdéseket és teljes terjedelemben közöljük a Miniszter asszony válaszait. Válasz az IME kérdéseire Az IME kérdései Először magukról az alapcéljainkról • A minisztérium „Az egészség évtizedének programja” tervezetében szerepel a Regionális Egészségügyi Fejlesztési Tervek és a Regionális Egészségügyi Tanácsok kialakítása. Ezek fontos szabályozó és racionalizáló szereppel bírhatnak. Munkájukban ki fog részt venni? Hogyan lesznek képesek az ellátóktól függetlenül, a parciális és lobby-érdekeknek nem alárendelten működni? Milyen adatok alapján végzik munkájukat? • Az egészségügyi rendszer fejlesztésében milyen szinten és milyen szerepet kap az informatika (páciens adatok elektronikus nyilvántartása, gazdasági és vezetői rendszerek stb.), hogyan kapcsolódik az informatikai fejlesztés a korábbi részben spontán, részben központosított elképzelések alapján kialakult megoldásaihoz? • Szerepel-e terveik között az egységes, az egészségügyi intézmények benchmarking-ját lehetővé tevő, ágazati vezetői információs-döntéstámogató rendszer kialakítása? • Hogyan kívánják erősíteni az új elképzelések tükrében az OEP szolgáltatásvásárlói funkcióját? Az elmúlt években is többször megkísérelték ezt a funkciót erősíteni, és ez az egészségpolitika kiemelt szempontja régóta, mégis kevés effektív lépés történt ez irányban. • Hogyan tervezik leküzdeni a rendszer igazságosságának javítása és a magánfinanszírozás kiterjesztése között feszülő ellentmondást? Célunk egy finanszírozható, a megváltozott szükségletekhez, a megváltozott gyógyítási technológiákhoz és a változó lakossági igényekhez jobban alkalmazkodó, számonkérhető minőségű egészségügyi rendszer kialakítása, amelynek jól meghatározott szolgáltatásaihoz egyenlő esélyekkel jutnak hozzá a betegek. Tudom, nem én vagyok az első miniszter, aki megfogalmazza ezeket a célokat, hiszen az elmúlt évtized próbálkozásai több-kevesebb sikerrel és eltérő komplexitással, de mind ezek körül a problémák körül kerengtek. Mi ad reményt arra, hogy úgy gondoljuk, hogy mi eredményt fogunk elérni ebben? Elsősorban az, hogy az egészségügy reformját nem hangzatos, nem követhető nagylépésekkel, hanem ciklusokon átívelő folyamatként kívánjuk megvalósítani, amelynek társadalmi-gazdasági feltételei – és kényszerei – mára már kifejezettek. Ebben a folyamatban építeni kívánunk az elmúlt 15 év reform-eredményeire, ennek felhalmozódó tudására. A második ok a reményre, hogy a reformfolyamatokat jó előkészítés, megfelelő modellezés után, széles szakmai és társadalmi konszenzus mellett kívánjuk megvalósítani. Ebből következik, hogy a minisztérium programja ma még elsősorban a cselekvés irányait, a szaktárca prioritásait tartalmazza. Fő célja annak a logikai keretnek a kialakítása, amelyben az egyes alprogramok nem tűzoltásként vagy lobby-érdekek szolgálóiként hirtelen felindulásból, ad-hoc valósulnak meg, hanem egymásra építkezve egységes rendszert alkotnak. A szaktárca gondolkodása egyébként még ennél is tágabb: tudjuk, hogy a mi hatáskörünk elsősorban az egészségügy, mint szolgáltató-rendszer javítására koncentrálódhat, a lakosság egészségi állapotának javítása az eszközrendszer diverzitása miatt Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm, hogy megkerestek kérdéseikkel, melyek olyan problémákat feszegetnek, amelyek bizonyosan komoly érdeklődésre tartanak számot a lap olvasói között. Miután a Szerkesztőség kérdései a minisztérium egy fejlesztés alatt álló munkaanyagához kapcsolódnak, elképzelhető, hogy az olvasók nem ismerik még a dokumentumot, amelyhez kérdéseik kapcsolódnak. Ezért előbb átfogóan válaszolok a kérdésekre. IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA összkormányzati feladat. Az új kormányzati struktúra egyébként szintén az egészség érdekeinek komplex érvényesítését szolgálja: az egészségi állapot, az egészségügyi ellátórendszer igénybevehetősége erősen függ a szociális védelmi rendszer általános állapotától. Ezért egységes szociális védelmi politikát alakítunk ki, ahol a szolgáltatások és a támogatások, valamint az öngondoskodás erősítése egységes rendszert alkot. Ez egyébként azért is szerencsés, mert segíti az egészségügy és a szociálpolitika határterületeinek együttműködését, egységesülését, fejlődését. A regionalitás kérdéséről A magyar egészségügyben történetileg kialakult egyfajta természetes regionalitás, amely alapvetően az orvosegyetemek köré szerveződött. Ez a regionalitás ugyanakkor nem illeszkedik a közigazgatási régiókhoz, az együttműködés szokás alapú, személyes kapcsolatokon alapul, és ezek a régiók nem tekinthetők semmilyen értelemben EU konformnak. A spontán szerveződés szakterületenként eltérő határokat ad, tehát a kialakult régiók a szó korszerű értelmében nem működnek régióként, azaz nincs semmilyen tervezési, döntési, forrásallokációs konzekvenciája működésüknek. A regionalitás kialakulását ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk. Az egyenlő esélyű hozzáférés csak a progresszív ellátás elvére épülő regionális ellátás-szervezés esetén garantálható megfelelő társadalmi szintű költséghatékonyság mellett, és a decentralizált döntések lehetővé teszik a helyi igényeknek jobban megfelelő egészségügyi struktúra kialakítását, ezzel a problémák sok esetben helyben oldhatók meg, a szereplők legnagyobb elégedettsége mellett. A regionalitás intézményrendszere az egészségügyben is a regionalitás általános fejlődésével párhuzamosan épülhet ki. Magyarországon a régiók ma statisztikai, tervezési régiók, a forrásallokációs döntések még nem regionális szinten történnek. Az egészségügyben is ezt az utat kell járnunk: előbb ki kell alakítani az egészségügyi régiókat, meg kell tudnunk mondani, hogy milyen szolgáltatások tekintetében kell önellátónak lenniük, és ennek megfelelően kell a fejlesztéseket koordinálni, fokozatosan bevonva a döntésekbe a regionális szerveződéseket, szervezeteket. Ebből következik, hogy az első időben a régiók elsősorban konzultatív, egyeztető fórumokként működhetnek, és csak később, a regionalitás intézményrendszerének általános kiépülésével párhuzamosan lehet a konzultatív, egyeztető, koordinatív funkciókat döntési feladatokká alakítani. Ugyanakkor látni kell, hogy a kezdeti feladatok sem egyszerűek: elég a fejlesztések összehangolására, a központi források pályázatainak elővéleményezésére, vagy a társadalombiztosítási finanszírozás befogadásának egyeztetésére gondolni. 6 IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER Az informatika szerepéről A régiók munkájában is jelentős szerepet játszik majd az informatikai megalapozottság, de a minisztérium általában is kiemelt szerepet szán az informatikai fejlesztéseknek. Az ágazati információpolitika elfogadott alapelvei máig érvényesek, de látjuk, saját munkánkban érezzük, hogy a megvalósítás sem az ágazati irányításban, sem a szolgáltatók IT alkalmazásaiban nem követte a technológiai fejlődést. Szűkösek a források, és nem elég hatékonyak az eddigi a ráfordítások. Így mára elég nagy a lemaradás az IT alkalmazásában, áttörés jellegű fejlődésre van szükség. Fő célkitűzésünk a tudás-alapú megoldások alkalmazásának terjesztése úgy a gyógyításban, mint a kormányzati és regionális stratégiai tervezésben, az ágazati irányításban. Kiemelten fontosnak tartjuk a betegek és az egészséges lakosság információs pozíciójának a javítását, a korszerű ITC megoldások alkalmazását az egészségfejlesztésben, a betegtájékoztatásban. A munkát szándékaink szerint az alapoknál kell kezdeni: ki kell alakítani az egységes minőségű, elektronikusan vezetett, egymással kommunikáló alapdokumentációk, alapnyilvántartások és alap-adatbázisok rendszerét. A fejlődés előfeltétele az ágazat zárt, a személyes adatok védelmét is biztosító kommunikációs rendszerének (VPN) kialakítása és működtetése, és ennek segítségével az adatok és az IT eszközök széleskörű hasznosítása. Tudjuk, hogy a szolgáltatók működésének átalakulása, a hatékonyság javulása, a konszolidáció csak megfelelő informatikai háttér mellett lehetséges, ezért vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet folytatni, kiszélesíteni a kórházvezetést támogató informatikai programot. Az egészségügyi kormányzat általában is számít a magánszféra partnerségére a programjaiban, de az informatikai fejlesztésekre ez különösen igaz. A szakmai együttműködés jó szervezeti formája lehet a most alakult Magyar Egészségügyi Telematikai Egyesület, amely az európai szervezet honi megfelelőjeként jött létre. Az európai gyakorlatnak megfelelően itt közös fórumban vehetnek részt a szakmai munkában a döntéshozók, a szakmai szervezetek, a szállítók és az alkalmazók, felhasználók. Az informatika és a megbízható információ az alapja az intézmények munkájának elemzésének is. A szerkesztőség kérdésére válaszolva: a minisztérium kötelezően és egységes metodikával csak a saját tulajdonú intézményeit tudja átvilágítani, monitorozni, de egy egységes metodika szerinti felmérés bizonyosan része lesz a tárca legjelentősebb programjának, a konszolidációnak. A konszolidáció szót nem szűken, adósság-rendezés értelemben használjuk, hanem olyan helyzetbe kívánjuk hozni a szolgáltatókat, hogy egy reorganizációs program részeként kiegyensúlyozott, megbízható, a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó működésük legyen. EGÉSZSÉGPOLITIKA Az OEP szolgáltatásvásárló funkciójáról A magánfinanszírozás szerepéről Abban mindenki egyetért, hogy az egészségbiztosítás működésében erősíteni kell a biztosítási jelleget, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy az egészségbiztosítás az üzleti biztosítók logikája szerint működhet valaha is Magyarországon. Az egészségbiztosítás a társadalombiztosítási rendszer, a szociális biztonság alapeleme, ezért a szolidaritási elvet ebben a rendszerben soha nem lehet megkérdőjelezni. Ami változhat és változni is fog: az az egészségbiztosító szolgáltatásvásárló funkciója. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a pénztár a jelenlegi, alapvetően pénzutalványozó hivatali szerepéből egy, a hatékonyságot és a minőséget garantáló szerepbe nő át, ahol megvan az érdekeltsége és eszközrendszere, hogy a rendelkezésre álló forrásokból a legtöbb és legcélszerűbb, jó minőségű szolgáltatást vásárolja a biztosítottak számára. Ez több mindent jelent. A szolgáltatásvásárlói funkció alapvető feltétele egy szakszerű, hatékony ellenőrzési rendszer, amelynek vezérlő elve a biztosítottak érdeke, azaz a megfelelő, ellenőrizhető, számonkérhető minőségű ellátások garantálása. Mindehhez ki kell alakítani az eljárás-értékelés rendszerét, amely a tudományos bizonyítékokon alapuló gyógyítás elveire támaszkodva fogadja be, illetve vizsgálja felül a szolgáltatásokat. Az egészségbiztosítás a későbbiekben az általános kapacitás-lekötés helyett konkrét szolgáltatásokat vásárol: a regionalitás figyelembevételével konkrét feladatokra, konkrét szolgáltatásokra köt szerződést az ezekre a feladatokra akkreditált intézményekkel. Mindebből látszik, hogy az OEP szolgáltatásvásárlói szerepének megerősítése komplex feladat, amely nem oldható meg csak az OEP falain belül, hanem ki kell alakítanunk a minőségszabályozás intézményrendszerét, és ennek megvalósítása az egész „szakma” együttműködését is igényli. A szerkesztőségi kérdés jól mutat rá arra az ellentmondásra, amely a magánfinanszírozás szerepének erősítése és a szociális biztonság erősítése között feszülhetne. Ez az ellentmondás ugyanakkor a mi rendszerünkben csak látszólagos. A kormány nem a magánfinanszírozás mértékét, a lakossági terheket akarja növelni, hanem a rendszerben ma is jelenlevő, rossz hatásfokú magánfinanszírozást szeretné úgy átalakítani, hogy az a betegeknek kiegyensúlyozottabb terhelést, adókedvezményt és számonkérhető, ellenőrizhető minőséget eredményezzen. Ezért szeretnénk – elsősorban azokon a területeken, ahol a beteg ma is paraszolvenciáért vásárol szolgáltatást – a legális szolgáltatásvásárlást erősíteni. Ezek az igények, elvárások jogosak, de akkor legyen áruk, legyenek számonkérhetőek, és legyen meg az az intézményrendszer, amely képessé teszi a betegeket az önként vállalt díjak kifizetésére. Az egészségpénztárak bátorítása mellett az egyéni biztonság javítása érdekében kívánjuk bevezetni az egészségszámlák rendszerét, amely nem újabb terheket, hanem az eddigi terhek egyenletes, adókedvezménnyel támogatott szétterítését jelenti. Ezek a számlák nemcsak a ma is meglevő kiadásaink kedvezményes fedezetét szolgálják majd, de alkalmasak az előtakarékosságra is. Ez lehet az alapja, egyik pillére az ápolásbiztosításnak is. Ezek az eszközök a konszolidáció köré csoportosítva együttesen lehetnek képesek arra, hogy az egészségügyi rendszerünket fokozatosan átalakítva, az érdekeket az értékekhez igazítva egy fenntartható, eredményesebb pályára állítsák, melyben mind a gyógyító, mind a gyógyulni vágyó nagyobb biztonságban érzi magát és nagyobb az elégedettsége is. Ebben kérem a lap olvasóinak szövetségét. Dr. Csehák Judit Egészségügyi, Szociális és Családügyi miniszter IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 7
