Az egészségügyi intézmények kínzó likviditási problémáinak enyhítésére az intézményvezetők részére viszonylag kevés, tulajdonosi hozzájárulás nélkül önállóan alkalmazható finanszírozási eszköz áll rendelkezésre. A szűkös lehetőségek közül azonban az egyik leggyorsabban alkalmazható módszer: a fennálló követelések előleggel történő finanszírozása, azaz faktorálása.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS Faktoring az egészségügyben Máhrné dr. Kazareczki Éva, Bagi Balázs, Kvantuminvestment Rt. Az egészségügyi intézmények kínzó likviditási problémáinak enyhítésére az intézményvezetők részére viszonylag kevés, tulajdonosi hozzájárulás nélkül önállóan alkalmazható finanszírozási eszköz áll rendelkezésre. A szűkös lehetőségek közül azonban az egyik leggyorsabban alkalmazható módszer: a fennálló követelések előleggel történő finanszírozása, azaz faktorálása. MI IS AZ A FAKTORING? A faktoring ügylet során a faktorcég előleg folyósításával finanszírozza ügyfelének egy harmadik szereplővel (a vevővel) szemben keletkezett, de később esedékes követeléseit. A faktorálás segítségével az ügyfél azonnal készpénzhez jut, mellyel áthidalhatja az átmeneti likviditási nehézségeit; lehetősége nyílik például a már lejárt szállítói tartozásai rendezésére, vagy a legszükségesebb forgóeszközök beszerzésére. A konstrukcióból adódóan mindezt úgy teheti meg, hogy nem növeli a hitelállományát és saját tőkéjének mértékét sem csökkenti. A faktorügyletek első formáit a korai kapitalizmus nemzetközi árucsere ügyletei hívták életre. Kezdetben a faktorházak még az áru fizikai átvételével, tárolásával, kezelésével és értékesítésével is foglalkoztak, mintegy ügynöki szerepet betöltve az áru tengerentúli tulajdonosának megbízásából. Később, a faktor feladatai között megjelent a vevő nemfizetéséből eredő kockázat átvállalása, végül pedig az ügyletek előfinanszírozása, mely napjainkra faktorügyletek meghatározó jellemzőjévé vált. A faktoring ügyletek törvényi szabályozására először az Egyesült Államokban a XIX. század végén került sor, a magyar polgári jog a faktoring fogalmát nem ismeri, ezért a faktorügyletek esetében általában az engedményezésre vonatkozó előírásokat alkalmazzák (Ptk. 328 – 332 §). A fejlett pénzpiaccal rendelkező országokban a faktorált követelések értéke a kihelyezett összes hitelállománynak mintegy 2-3 %-át teszi ki. Hazánkban ez az arány – a Magyar Faktorszövetség adatai alapján – mindössze 0,2 % körül alakul. Tekintettel a faktorügyletek egyszerűségére, gyorsaságára, valamint arra, hogy a faktoringban rejlő lehetőségek kihasználtsága még messze van a maximálistól, a közeli jövőben a faktoring ügyletek széleskörű elterjedését valószínűsíthetjük. 22 IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER MI A KÜLÖNBSÉG A FAKTORING ÉS A HITELEZÉS KÖZÖTT? A piaci szereplők a hitelt előre veszik fel, valaminek a megvásárlása (készlet, gép, stb.) vagy létrehozásának finanszírozása (beruházások) érdekében; a faktor előleget pedig utólag kaphatják meg, valaminek az értékesítése, megépítése stb. után, a járó, de még nem esedékes ellenérték megelőlegezésére. A hitel tehát egyértelműen többletforrás az ügyfél számára, míg a faktorálás csak megelőlegezése az ügyfélnek egyébként is járó pénznek. EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK ÉS A FAKTORING Az egészségügyi intézmények kétféleképpen is aktív résztvevőivé válhatnak a faktoring-ügyleteknek. Egyfelől, meggyőzhetik beszállítóikat, hogy a velük szemben fennálló követeléseiket faktoráltassák, így azok azonnal hozzájuthatnak szolgáltatásaik ellenértékéhez. Ez a konstrukció a Beszállítói Faktoring elnevezést kapta. Másfelől, a közel három hónapos csúszással jelentkező OEP finanszírozásra is vehető fel előleg – ez az ún. OEP-faktoring. BESZÁLLÍTÓI FAKTORING A beszállítói faktoring esetében az egészségügyi beszállítók vesznek fel előleget a kórházakkal szemben keletkezett követeléseikre. Az előleg mértéke, a szállító hitelképességének függvénye, általában a számla bruttó értékének 6080%-a lehet. A különbözet a kórház fizetését követően kerül elszámolásra (az előleg és a kamat levonása után a maradvány a beszállítót illeti). Így a beszállító a számla kiállítását követően azonnal pénzéhez juthat, tehát függetlenné válhat az intézmény fizetési hajlandóságától, a faktorcég fogja „kivárni” – kamat és faktordíj fejében -, amíg a kórház kiegyenlíti a számlát. A kialakult gyakorlat szerint a faktorcégek a beszállítói faktoringot visszkereseti joguk kikötése mellett végzik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kórház többszöri felszólítást követően sem fizetné ki a faktorált számlát, úgy a faktorcég jogosult a folyósított előleget és annak kamatait a beszállítótól (vissza)követelni. A visszkereseti jogból következik, MENEDZSMENT ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS 1. ábra hogy az ügyletek kockázatát elsősorban a beszállító pénzügyi helyzete, hitelképessége jelenti, amelyet a faktorcégek a szerződés megkötése előtt alaposan megvizsgálnak. A visszkereset mellett további kikötés, hogy a számlán a faktorcég bankszámlaszámát tüntessék fel, azaz a kórház a faktor részére történő utalással tegyen eleget fizetési kötelezettségeinek. várhatóan terhelő személyi jellegű kifizetések. Tapasztalataink szerint a kórházak menedzsmentje, az óvatosság elvét is szem előtt tartva, ennek az összegnek jellemzően a 40-50 %-át hívja le. OEP-FAKTORING a) Törvényi előírások miatt az OEP-pel szembeni követelések nem engedményezhetők, az ilyen ügyletekre az engedményezési konstrukció nem alkalmazható. b) A kórházak túlnyomó többsége önkormányzati költségvetési intézményként működik, számviteli, pénzügyi nyilvántartásaik, beszámolóik a vállalkozásokétól teljesen eltérő szemléletben készülnek, ezért a pénzintézetek ügyfélminősítési rendszere általában nem alkalmas a hitelképességük megnyugtató módon történő megállapítására. Az egészségügyi intézmények az elvégzett gyógyító tevékenység ellenértékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül kapják meg. Az OEP-nek leadott jelentés és a pénz folyósítása közötti átfutási idő, amely legalább 75 nap, nagymértékben megzavarhatja az amúgy is ingatag likviditási helyzetet. Csak egy egyszerű példát említenénk: az alacsonyabb beteg-forgalmú nyári hónapok finanszírozása a magasabb működési költségű őszi hónapok alatt folyik be, megnehezítve ezáltal a fizetőképesség fenntartását. E pénzügyi probléma enyhítésére alkalmas megoldás a járulék-követelés faktorálása. Bár az OEP-faktoring csak néhány hónapos múltra tekinthet vissza, a hazai kórházak mintegy 10%-a és számos egészségügyi vállalkozás alkalmazza rendszeresen a likviditásmenedzsment részeként. Az OEP-faktoring lényege, hogy a kórház a jelentés benyújtását követően azonnal hozzájuthat az OEP-pel szembeni követelésének egy részéhez. Az előleg meghatározásának alapja az OEP által eszközölt levonások (13. havi bér, működési előleg, TB járulék, stb.) után maradó nettó összeg, amelyből levonásra kerülnek még az adott hónapot Az OEP faktoring a bankok és az üzleti faktoringot végző pénzügyi vállalkozások többsége számára nem vonzó üzletág, ennek okai a következők: c) További sajátosság, hogy a kórházak által az ügyletek fedezeteként a faktorcégek részére felajánlható biztosítékok köre is erősen korlátozott. Valójában csak a kórház bankszámlájára vonatkozó azonnali beszedési megbízásra korlátozódik, mely normál esetben a bankügyleteket biztosító garanciák egyik leggyengébb, inkább csak kiegészítő jelleggel alkalmazott formája. Nyilvánvaló tehát, hogy csak olyan faktorcégek számára lehet célpiac az egészségügy, amelyek elsődleges célja nem a profitszerzés, hanem a gazdasági folyamatok élénkítése iránti elkötelezettség. Ilyen pedig csak állami tulajdonú cég lehet. IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER 23 MENEDZSMENT ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS 2. ábra Ezek után felmerül a kérdés: miért éri meg az ilyen ügyleteket felvállalni? A válasz egyszerű: egyfelől azért, mert a kórházi teljesítmények dokumentálása és a pénzügyi elszámolás részletesen szabályozott (HBCS, németpont stb.) és körültekintően ellenőrzött, így a várhatóan folyósításra kerülő ellenérték összege pontosan meghatározható; másfelől a végső kötelezett, az OEP, fizetőképességének megítélése is tovább javítja az ügylet kockázati besorolását. MENNYIBE KERÜL ÉS KINEK AJÁNLOTT A FAKTORING? A faktorügyletek költsége két alapvető díjból tevődik össze: az egyik a faktorált követelés összegére vonatkoztatott egyszeri faktordíj, a másik az előleg összege után fize- tendő kamat. A faktorálás nem tartozik a legolcsóbb finanszírozási formák közé, viszont olyan adósok számára is hozzáférhető, akik más formában nem tudnak pótlólagos forrásokhoz jutni; fontos szempont továbbá az ügykezelés gyorsasága, és hogy további díjak (pl. a hitelbírálatért, a szerződéskötésért, a rendelkezésre-tartásért) nem kerülnek felszámításra. A bemutatott faktorügyletek olyan egészségügyi intézményeknek illetve vállalkozásoknak ajánlottak, melyek rövidtávú pénzügyi nehézségeiket szeretnék gyorsan és hatékonyan orvosolni. A faktoring azonban nem csodaszer, nem alkalmas a hosszúlejáratú finanszírozás kiváltására vagy pénzügyi válságban lévő szervezetek strukturális okokból eredő problémáinak megoldására. Megjegyzés: A 2002. június 25-én megtartott „Alternatív forrásteremtés az egészségügyben” konferencián elhangzott előadás publikációja. A téma aktualitása miatt a cikket gondolatébresztőnek szánjuk és várjuk olvasóink véleményét. (Szerk.) 24 IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. OKTÓBER
