Magyarországnak az Európai Unióban a humán szféra, s ezen belül az egészségügy is lehet a stratégiai ágazata, aminek betöltéséhez nagy ívű fejlesztési programot kell megterveznie és végrehajtania. Ennek szükségességét csak aláhúzza, hogy a magyar emberek morbiditási adatai ma is lényegesen rosszabbak, mint az európai átlag. Az egészségügyben a szociális piacgazdaság rendszerére való áttérés elmaradása az oka a szolgáltatási színvonal relatív csökkenésének. A cikk tézisekben feltárja ennek tényezőit, felvázolja a kórházi ágazat gazdasági pozíciójának jellemzőit, megfogalmazza egy átfogó korszerűsítés programját és lépéseit. Az ágazat helyzetének újrapozícionálása más erőforrás allokációs mechanizmusokat és az erőforrások új, magasabb szintjét igényli. Az egészségügyben a szociális piacgazdaság bevezetése módszeres, szisztematikus és átfogó átalakítást jelent a kulcsterületeken, amelyek a következők: beavatkozás a keresleti oldalon, a társadalmi ráfordítások elköltésének versenyalapra helyezése, költségalapú árrendszer létrehozása, az inputok piaci értékelése és megfizetése, tőkeveszteségek pótlása, a forrásallokáció megváltoztatása, működési, irányítási módok korszerűsítése, a verseny és a kontroll erősítése, forgóeszköz juttatás, befektető védelem és liberalizáció, az állam szabályozó és kontrollszerepének megerősítése, az érdekeltség, a vezetői motivációs rendszer átalakítása. A cikk tézisei feltárják a javasolt lépések részleteit, formáit és anyagi kihatását.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS Az egészségügyi ágazat nemzetgazdasági pozíciójának megerősítése (tézisek) Dr. Szabó Tamás, Equinox Ventures Befektetési Tanácsadó Kft. Magyarországnak az Európai Unióban a humán szféra, s ezen belül az egészségügy is lehet a stratégiai ágazata, aminek betöltéséhez nagy ívű fejlesztési programot kell megterveznie és végrehajtania. Ennek szükségességét csak aláhúzza, hogy a magyar emberek morbiditási adatai ma is lényegesen rosszabbak, mint az európai átlag. ügyi ágazat helyzete miatt is rosszabb az elvárhatónál), az egészségügy helyzete gazdaságfejlődési tényező is. Az emberi erőforrások minőségét, használhatóságát alapvetően befolyásolja az egészség, továbbá hazánk egyik stratégiai ágazata lehet az Európai Unióban az egészségügyi szolgáltatás, egyáltalán a humán szféra. A továbbiakban a kórházi szektorra koncentrálunk. Az egészségügyben a szociális piacgazdaság rendszerére való áttérés elmaradása az oka a szolgáltatási színvonal relatív csökkenésének. A cikk tézisekben feltárja ennek tényezőit, felvázolja a kórházi ágazat gazdasági pozíciójának jellemzőit, megfogalmazza egy átfogó korszerűsítés programját és lépéseit. Abból indulunk ki, hogy az egészségügyben a szociális piacgazdaság rendszerére való áttérés elmaradása az oka a szolgáltatási színvonal relatív csökkenésének. Ennek tényezői a következők: • Az irányítási rendszer tartalmában nem változott. • A tulajdoni szerkezet merev és változatlan. • A piaci szimulációs teljesítménymérés és forrásallokáció hibás mechanizmust hordoz. • A működési módok, formák korszerűtlenek. • Az invesztíció korlátozott a szabályozási környezet következtében. • Spontán működési privatizáció zajlott, de csak szigeteket eredményezett. • Lobbierő a „status quo”-ért erős – az „ellátási felelősség” jó hivatkozás a változások ellen. • Érdekérvényesítés a jobb költségvetési pozícióért gyenge – nincs erős üzleti-politikai lobbi. • A liberalizáció, a piacra lépés szabadsága, a verseny gyenge – az erősek védik a kivívott pozíciót. • Szürke-fekete szféra határozottan erős, magánhasznok keletkeznek közjavakon. • Fizetőképes kereslethiány van, kapacitástöbblet van, új piac nincs. Az ágazat helyzetének újrapozícionálása más erőforrás allokációs mechanizmusokat és az erőforrások új, magasabb szintjét igényli. Az egészségügyben a szociális piacgazdaság bevezetése módszeres, szisztematikus és átfogó átalakítást jelent a kulcsterületeken, amelyek a következők: beavatkozás a keresleti oldalon, a társadalmi ráfordítások elköltésének versenyalapra helyezése, költségalapú árrendszer létrehozása, az inputok piaci értékelése és megfizetése, tőkeveszteségek pótlása, a forrásallokáció megváltoztatása, működési, irányítási módok korszerűsítése, a verseny és a kontroll erősítése, forgóeszköz juttatás, befektető védelem és liberalizáció, az állam szabályozó és kontrollszerepének megerősítése, az érdekeltség, a vezetői motivációs rendszer átalakítása. A cikk tézisei feltárják a javasolt lépések részleteit, formáit és anyagi kihatását. A LESZAKADÁS TÉNYEZÔI ÉS JELENSÉGEI A magyar lakosság morbiditási adatai ma is rosszabbak, mint az európai átlag. Az egészségügy, mint nemzetgazdasági ágazat lemaradt más ágazatoktól, mert gyenge volt az új körülményekhez való alkalmazkodása. A leszakadást az ágazattal összefüggő GDP aránnyal és a szolgáltatás minőségével lehet mérni. Szembetűnő a torz szolgáltatói szerkezet, a hatékonytalanság, a költségtudatosság hiánya, a költség és likviditásérzékenység hiánya, a legális magánfinanszírozás alacsony volta és a féllegális, torz magánfinanszírozás, a paraszolvencia igen magas aránya. A helyzet tarthatatlanságát bizonyítja, hogy az egészségügy központi politikai témává vált. A leszakadás károkat okoz: túl az emberiességi megfontolásokon (a magyar emberek életminősége az egészség- A KÓRHÁZI ÁGAZAT GAZDASÁGI POZÍCIÓJÁNAK JELLEMZÔI NAPJAINKBAN Más szolgáltató szektorokkal összehasonlítva (kereskedelem, pénzügyek, autójavítás, telekommunikáció) szembetűnő a relatív pozíció romlása az elmúlt évtizedben az egészségügyi szektorban: • Korszerűtlenek a technológiai körülmények, romlik az infrastruktúra, leépülő a géppark átlagos állapota. • Jellemző a marketing érzéketlenség, a vevő (a beteg) információhiánya, kiszolgáltatottsága, sorbaállás. • A hozzáférés a szolgáltatáshoz egyenetlen, a szociális rétegződés egészségügyi rétegződést és a szolgáltatások igénybe vételi lehetőségének rétegződését, konzerválódását jelenti. IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER 9 MENEDZSMENT • • • • • • • ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS Fundamentális árrendszerbeli hátrányban van az ágazat: bevételeiből a fenntartási és a fejlesztési beruházás forrásai hiányoznak. Az árrendszer nem költségalapú. Az árarányok szűkebb lobbiérdekre változtathatók. A fejlesztési források allokációja nagyrészt az alkuerőn, politikai befolyáson múlik, nem a gazdasági ésszerűségen. Forgóeszközhiány van és a pénzügyi szolgáltatások igénybevehetősége korlátozott. A közösségi források (OEP) elköltésének szerződési rendszere nem versenyszerű, ellenőrzési rendje gyenge, mennyiségi teljesítménykényszer vezeti a szolgáltatót. A humán inputok ára nem piaci: nem versenyképes bérek, elvándorlás. Piacvesztés: A szektor nem versenyképes az európai országok egészségügyi szolgáltatásaival, a fizetőképes felső réteg másutt gyógyíttatja magát. A környező országokból beáramló kereslet informálisan, a szürke szektorban jelentkezik. A TÁRSADALMI FORRÁSOK VEVÔI POZÍCIÓJÁNAK MEGERÔSÍTÉSE A beteg (végső soron a vevő) alulinformált és nem ő vásárol. Helyette az OEP (MEP) a vevő. Az OEP vevői pozícióját meg kell erősíteni, aminek tényezői a következők: • szabályozni kell, mire lehet elkölteni a forrásokat, • regionális gazdálkodási egységeket célszerű képezni, amelyek a szolgáltatásokat megvásárolják és felelnek a források feletti gazdálkodásért. • a szolgáltatókat versenyeztetik a kapacitások lekötéséért és a szolgáltatások elvégzéséért, • a teljesítések szolgáltatásonként (betegenként) értelmezendők, • a teljesítések ellenőrzésének szisztematikus rendjét kell kialakítani. A VÉGSÔ VEVÔK VÉTELI POZÍCIÓJÁNAK MEGERÔSÍTÉSE EGY ÁTFOGÓ KORSZERÛSÍTÉS KÖRVONALAI – ÁTTÉRÉS A SZOCIÁLIS PIACGAZDASÁGRA Az ágazat újrapozícionálása más mechanizmusokat és az erőforrások új szintjét igényli. Az egészségügyben a szociális piacgazdaság bevezetése nem önmagában magánosítást, szerződéses rendszer létrejöttét jelenti, hanem módszeres, szisztematikus és átfogó beavatkozást a kulcsterületeken, amelyek címszavakban a következők: • Beavatkozás a keresleti oldalon: új vevők és új fizetőképes kereslet szükségessége. • A társadalmi ráfordítások (OEP) elköltésének versenyalapra helyezése, a megrendelői pozíció, a teljesítés ellenőrzés megerősítése és a mennyiségi teljesítménykényszer feloldása, regionális gazdálkodási decentralizáció a források felett. • Beavatkozás a bevételi oldalon: az árrendszer átalakítása, költségalapú árrendszer létrehozása. • Költségoldal: az inputok piaci értékelése és megfizetése. • Tőkeveszteségek pótlása, átmeneti rekonstrukciós invesztíció. • A forrásallokáció megváltoztatása, a folyamatos fejlesztés és fenntartás forrásainak beépítése az árrendszerbe. • Működési, irányítási módok korszerűsítése, a verseny és a kontroll erősítése. • Likviditás forrásainak és a forgóeszköz finanszírozás megteremtése, a hiteloldal megnyitása. • A tartós külső források megteremtésének lehetősége: a befektetés intézményrendszere, befektető védelem és liberalizáció. • Az állam szabályozó és kontrollszerepének megerősítése, a működési feltételek követelményeinek újragondolása és megszilárdítása, a tevékenység engedélyezés megerősítése. • Az érdekeltség, a vezetői motivációs rendszer átalakítása. 10 IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER A vevők információját, figyelmét és gondosságát, a szolgáltatási nívó megkövetelését jelenti, ha valaki maga vesz meg valamit. A vevő akkor lesz gondos, ha rendelkezik fizetőképes kereslettel, van a forrásokat nézve felhasználási alternatívája, választhat a szolgáltatók között és ehhez információja is van. Ezek elérése új, általánosan rendelkezésre álló forrást igényel a betegeknél, pótlólagos keresletet, amit az egészségszámlák általános rendszerének bevezetése biztosíthat. Az egyéni egészségszámla pótlólagos bevételt, vevőt és erőteljes kényszert hozhatna. A megvalósítás fő tényezői a következők. • A korszerű jóléti állam, mint malacpersely működik. Amit ma elteszel, akkor használod, amikor kell. • Keresletteremtést jelent az egyének célzott funkciójú számlapénze, de ehhez erős ösztönzők kellenek. • Kezdeni a közszférával lehetne – 600.000 ember számára lehet pótlólagos jövedelmet nyújtani, ami a jelenlegi bérekkel és 5% hozzájárulással legalább havi hárommilliárd keresletet jelenthet. • A versenyszférában önálló ágon adott adó és tb kedvezmények kellenek a megtakarítás tömegesítéséért. • A felhasználás számlakényszert hoz és csökkenti a féllegális jelenségeket. • A számlafelhasználás széleskörűsége, kedvezményezhetősége új vevői megtartást is hozhat. ÁRRENDSZER, ELSZÁMOLÁSI RENDSZER, ÉRDEKELTSÉG ÁTALAKÍTÁSA Az árak, az elszámolási rendszer és az érdekeltség csak együtt gondolható újra. Ennek elemei a következők. • Költségalapú árak bevezetéséhez elég információval rendelkezik a HBCS bevezetéséből. MENEDZSMENT • • • • • • • • • • • ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS A költségalapú árak általános árszintemelkedést hoznak. Az indokolt, szerződött kapacitások rendelkezésre állásának költségeit meg kell fizetni. A teljesítményalapú elszámolás és a zárt kasszák rendszere alapjaiban megőrzendő egy másik szinten. Hatósági (maximalizált) árak hozzárendelhetők a teljesítményekhez. A teljesítményt beavatkozás (beteg és szolgáltatás) szinten kell értelmezni. Üzemgazdasági szemléletű számviteli rendszerre kell áttérni. A teljesítmény költségei elszámolandók és veszteség vagy nyereség képződik a tevékenységen. Az elszámolási egység az egyén, a beteg, a neki nyújtott szolgáltatás kell legyen. A vagyonérték, vagyonnövekmény vagy veszteség és a fizetőképesség kategóriáit alkalmazni kell. A teljesítmény mérése igényli az inputok piaci értékelését, ideértve a lekötött tőkét is, ami azt jelenti, hogy egy átlagos hozamot is be kell építeni az árakba (lásd például energetika szabályozása). Önköltség alapú árazás és kalkulációs rend értelmet akkor nyer, ha az találkozik a vagyonérdekeltséggel, aminek a menedzsment szintjén értelmezhetőnek kell lennie. Az önköltség alapú árak és vagyonérdekeltség kikényszeríti a kapacitások racionalizálását és lokális megoldásokat fog hozni. A verseny szelekciós hatásának következményeit el kell tudni viselni, és kezelni kell. TÔKEVESZTESÉGEK PÓTLÁSA A gazdaság versenyszektorának rekonstrukcióját alapvetően külső forrás, elsősorban az invesztíció teremtette meg, ami új kapacitásokat hozott létre, míg a régi részben a szektor elsorvadt. Az egészségügyben a régi infrastruktúra feljavítása az invesztíció egyik feltétele. Ehhez a következő lépések, vagy ezek kombinációja vezethet el: • Átmeneti rekonstrukciós támogatás. Ehhez alkalmas eszköz lehet az áfa rendszer: az egészségügy O (nulla) áfás besorolása egy átmeneti időszakra, legalább négyöt évre az anyagi természetű inputok áfáját az egészségügyben hagyja. • Amortizációs kulcsok életbe léptetése az egészségügy elszámolási rendjébe. Az amortizációs források beépítése a finanszírozásba, és az amortizáció beépülése az árakba. • Központi támogatási (kamat és tőketámogatási pályázati) programok indítása a rekonstrukció felgyorsítására az épületvagyon rekonstrukció, és az eszközoldali területeken is. INVESZTÍCIÓS FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE Az invesztíció biztosítja a megújuló korszerűsítést. Van néhány feltétel, ami elengedhetetlen a beruházási hullám eléréséhez az előbbieken túl. • • • • • • • • Társaságosítás általánosan, formakényszer nélkül, hogy a befektető számára értelmezhető legyen a befektetés és megteremtődjön a szolgáltatók teljesítményének piaci értékelése, továbbá a vagyon értékelhetősége. Költségalapú árazás, elszámolás, a vagyonérték növekedés és csökkenés értelmezhetővé tétele. A szabályozási kiszámíthatóság, előreláthatóság. A tulajdon forgalomképessége, a kockázat/hozam/likviditás összehangolási mechanizmusának érvényesülése. Az egészségügyi befektetési intézményrendszer speciális szabályainak megalkotása. A piacra lépés liberalizációja és szabályozása, előjogok leépítése, versenyerősítő lépések. A szakmai követelmények, azaz a tevékenység ellátási feltételei meghatározásának újraszabályozása, a követelmények, ellenőrzés és a hatósági funkciók erősítése. Verseny a szolgáltatók között a szerződési feltételekért, az egészségügyi szerződési viszonyok erősítése. FORGÓESZKÖZ ELLÁTÁS ÉS A LIKVIDITÁSI KÉRDÉSEK KEZELÉSE Az üzemgazdasági jellegű működés a likviditási hiány pótlását és az átmeneti források megnyílását is igényli. Ennek tényezői a következők: • Egyszeri forgóeszköz juttatás kb. két havi bevétel szintjén, amennyiben néhány feltételt teljesít az intézmény, illetve tulajdonosa. • Társaságosítás. • Vagyoni háttér a szolgáltatók mögött. • Erős hatósági kontroll a működés felett. • Üzemgazdasági elszámolási rendszer. • Hitelgarancia mechanizmusok kiterjesztése az egészségügyre. • Közös kockázati tartalékok intézményes megteremtése ágazati szinten. VÁRHATÓ KÖLTSÉGVETÉSI ÉS GAZDASÁGI HATÁSOK Az ár, kereslet, bevétel, költség, elszámolási és üzemeltetési intézkedések összehangoltan, egy időponttól vezetendők be, akkortól, amikor már a társaságosítás nagyrészt végbement. Legkorábban 2005 elejétől lehetséges, de valószínűleg 2006 a reális. Az után egy 4-5 éves periódus, az újjászerveződés következik, melynek tényezői és költségkihatása a következők lesznek. • GDP átcsoportosítás következik be, melynek elemi és nagyságrendje: • Egészségszámlák: évi 60 milliárd Ft. • Áfa támogatás: 30 milliárd Ft. • Amortizáció: 40 milliárd Ft. • Költségalapú és eredménytartalmú árak korrigáló hatása: 30 milliárd Ft. IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER 11 MENEDZSMENT ALTERNATÍV FORRÁSTEREMTÉS • • • • • • • Forgóeszköz juttatás: kb. 60 milliárd Ft. Együtt az első évben kb. 220 milliárd Ft-tal többet igényel a versenyképes szolgáltatói szektor. A 2-4 évben évi 160 milliárd Ft-tal, az 5. évtől az áfa támogatás megszűnésével, mai jelenértéken 130 milliárd Ft a GDP pozícionális hatás. Radikális infrastrukturális színvonal emelkedés. Erős verseny kialakulása a szolgáltatók között árakban, minőségben. Versenyképes szolgáltató egészségügyi ágazat létrejötte. Speciális területeken környező országokból piacbővülés. Pótlólagos bevételek a bővülő piacon. Erőteljes minőségjavulás, hatékonyságnövekedés, költségérzékenység, csökkenő féllegális jelenségek. Minőségi szelekció, egyes helyeken csődök és újrastrukturálódás. VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK • Erősödik az igénybe vevők, a betegek információs és alkupozíciója, mert nő a verseny. • Változó, javuló hozzáállás az egészség megőrzéséhez és megerősítéséhez. • Kialakul a költség és fizetőképesség érzékeny vezetői magatartás. • Kiegyenlítődés történik a szolgáltatási hálózatban, minőségben. • A hozzáférés lehetőségének kiegyenlítődése. • Lokális feszültségek a kapacitások átrendeződése során. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Szabó Tamás 2001-től az Equinox Ventures Befektetési Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. A hallgatói hitelrendszer stratégiájának kidolgozása, a jogi és intézményi szerkezet megteremtésében közreműködés az OM számára, egészségügyi szolgáltatások üzleti struktúrájának, finanszírozásának megtervezése és a végrehajtás koordinációja. Iskolai és szakmai végzettség: 1978 közgazdász, 1980 rendszerszervező, 1983 egyetemi doktor, 1989 vezetőképző, 2000 bankdiploma. Szakmai életút: 1998-2001 CA-IB Kft. ügyvezető; 199498 országgyűlési képviselő; 1993-94 miniszter Boross Péter kormányában (magánosítás); 1992-93 miniszter Antall József kormányában; 1991-92 pénzügyi államtitkár Antall József kormányában; 1990-91 munkaügyi államtitkár. TISZTELT OLVASÓ! Szabó Tamás cikke közreadásával szerkesztőségünknek több célja is volt. Egyrészt szerettünk volna olyan gondolatokat eljuttatni az olvasókhoz, amelyek ma önálló, jól körvonalazható irányzatot képviselnek a hazai egészségpolitikai kérdésekkel foglalkozók körében, másrészt szeretnénk vitára sarkallni minden olvasónkat, mivel olyan témát bocsátunk ezennel útjára, amely az egészségügy összes szereplője számára húsbavágó, s amely meghatá- 12 IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER rozhatja a közszolgálat fejlődésének jövőbeni kereteit, mélységét. Szerkesztőségünk a vita elindulása érdekében neves szakembereket kér fel reagálások, önálló álláspontok kifejtésére, de a széles közönség számára ugyanúgy nyitva áll a publikálás lehetősége a hozzászólások, vélemények kifejtésére. Várjuk tehát hozzászólását, Kedves Olvasónk. A véleményeket a beérkezés sorrendjében tesszük közzé. (Szerk.)
