A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Kihívások az ezredforduló egészségügyi menedzserképzése előtt Közhelyszámba megy manapság az egészségügyi vezetők előtt álló kihívásokról beszélni. Ugyanakkor, ha a szervezeteket nyílt rendszerekként értelmezzük, a vezetők legfontosabb feladatának a mindenkor változó környezethez való alkalmazkodást, a kihívásokkal való megküzdést tekinthetjük. Ez az egyik legfontosabb szempont, amely meghatározza, hogy az egészségügyi menedzserképzésben mire kell felkészíteni a résztvevőket, legyenek gyakorló vagy leendő egészségpolitikusok, jelenlegi vezetők vagy vezetői beosztás várományosai. Első és legfontosabb kihívás önmaga a változás, az egészségügyi rendszer folyamatos és végtelenített reformja. A vezetőképző műhelyeknek fel kell készíteni a résztvevőket az egészségügyi rendszer és a reformfolyamat kritikai elemzésére, a beavatkozási pontok és módszerek hatásainak és következményeinek ismeretére. Képessé kell tenni a vezetőket a problémák pontos definíciójára – a megoldásvezérelt, ezért kudarcra ítéltetett reformkísérletek helyett – problémaorientált reformok, változtatások tervezésére és megvalósítására. Kihívás a közszolgálatiság válsága. Munkánk során számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor válságba jutott egészségügyi vezetőket kell megerősítenünk értékrendjük fontosságában. A közszolgálat értékes dolog, sokan folytattak küzdelmet sok generáción át ennek az értéknek az érvényre juttatásért. A közösség hatékony szolgálata mellett kihívásnak tekinthető az is, hogy miként leszünk képesek érvényre juttatni ezt a nézetet a közszolgálatiságot alacsonyra értékelő társadalmi erők, döntéshozók között is. A közszolgálati értékek válságával párhuzamosan kihívás a magánosítás még mindig jelen lévő misztifikációja. Az egészségpolitikusokat, egészségügyi vezetőket képessé kell tenni arra, hogy megtalálják azokat a problémákat, amelyre a magánosítás a megfelelő válasz, és ne általános gyógyírként kezeljék ezt az eszközt, legyen szó kórházi szolgáltatások kiszerződéséről, vagy a versenyző magánbiztosítás bevezetéséről. Kihívás a politika, a közélet és a közszolgálati szektor helyi és országos szinten való túlpolitizáltságának kezelése. Bármennyire meglepő, ez a jelenség nem specifikus magyar tünet. Az Európai Egészségügyi Menedzsment Társaság (EHMA) évente megrendezett programigazgatói találkozóján a legelső képzési prioritásként határozták meg az egészségügyi vezetők politikai készségeinek fejlesztését. Általános európai tapasztalat az, hogy egy intézményi vezetőnek kicsiben ugyanolyan jellegű politikusi feladatai vannak, mint egy országos, vagy ágazati vezetőnek. A döntésekhez szükséges (akár szigorú párthatárokat is átívelő) helyi többségi koalíció építése, vagy a helyi lakosság mobilizációja, ugyanis ez mind a politikuséhoz hasonló tevékenység. Ráadásul számos egészségügyi rendszerbeli probléma megoldása (például az egyetemek helyzete, vagy a budapesti kórházi kapacitások ügye) több ágazat megegyezése mentén képzelhető csak el. A rendszer vezetőit fel kell készíteni ilyen komplexitású kérdések kezelésére. Kihívás a döntésekhez szükséges információ elérhetősége, feldolgozása, az egészségpolitika és a vezetés bizonyíték alapú gyakorlatának kiépítése. A vezetők informatika-érzékenységét fejleszteni kell, fel kell ébreszteni igényüket a hatékony informatikai megoldások iránt, fel kell készíteni őket az informatikusokkal való együttműködésre, az informatikai beszállítókkal való kapcsolattartás nehézségeire. Kihívás az európai csatlakozás. A vezetők minden figyelmét lekötő intenzív reformok között érthető az az általános tapasztalat, hogy az intézményi vezetők figyelme csak az előttük álló, magyar változásokkal való megküzdésre irányul. Ugyanakkor, szinte lopakodva, a csatlakozással elkerülhetetlenül jelentkező munkaerő elvándorlási és toborzási veszélyek, az egészségügyi szolgáltatások európai belső piacának egységesedéséből eredő többletköltségek réme, a nemzetközi szinten jelentkező ellátási verseny immár két évnyi közelségbe került! A menedzserképzésben alapvető, hogy képesek legyünk felkészíteni a vezetőket az európai csatlakozással járó kihívások azonosítására, és szakmailag támogassuk a kihívások feldolgozását. 4 IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER Kihívás a szervezetek hatékony működtetése. A folyamatos válságkezelési nyomás miatt ezen a területen volt a legnagyobb a fejlődés az elmúlt években, de itt nyilvánul meg legélesebben az oktatás, a megfelelő fejlődési lehetőségek iránti igény. Nemzetközi tapasztalat, hogy a magyar intézményi vezetők felkészültebbek, kifinomultabbak több európai uniós ország forrásbőségtől elkényeztetett és politikai stabilitástól elkényelmesedett kórházigazgatóinál. Kollégáimmal néha eljátszunk a gondolattal, hogy vajon mire lennének képesek a magyar vezetők, mondjuk az osztrák kórházi szektorban, egy osztrák kórház költségvetésével. A vezetőképző programok és intézetek számára ugyanakkor kihívás, hogy megjelenítsék a legkorszerűbb gyakorlati tapasztalatokat, és képesek legyenek ez előtt járva elméletileg tágítani a vezetési gyakorlat horizontját. Az üzemvezetés technokratikus elemeinek fejlesztése mellett párhuzamosan kellene, hogy megtörténjen a szervezetek társadalmi-kulturális-emberi rendszereit érintő fejlődés is. Kihívás, hogy a szolgáltatások a beteg-megelégedettség növelésével együtt fejlődjenek, a dolgozók (anyagi elismerésen túli) megelégedettsége megjelenjen a vezetői munkában, hogy az egészségügyi intézmények társadalmi szerepét és felelősségérzetét a közösségi programok segítségével legyenek képesek fejleszteni a vezetők. Kihívás az egészségügy általános forráshiánya. Ez csak az egészségügy társadalmi prioritásokban elfoglalt helyének változtatásával rendezhető. Az egészségügyi vezetőket, egészségpolitikusokat fel kell készíteni az ágazati érdekek tudatos érvényesítésére, a társadalmi befolyásolás eszközeinek egészségügy érdekében történő felhasználására. A forráshiánytól, a szegénység keltette hangulat befolyásától és nyomásától terhelten azonban sokszor nem látunk tisztán a pazarlást jelentő helyzetek megoldásánál sem. Ésszerű racionalizálást, az egészségpolitikai prioritásokat vagy a hatékony működtetés szempontjait érvényre juttató beavatkozásokat könnyen ellehetetleníthet a megszorító intézkedések korábbi generációitól sújtott munkatársak, egészségügyiek ellenállása. Kihívás, hogy a változtatások előkészítését és megvalósítását az egészségügyi vezetők képesek legyenek lélektanilag is előkészíteni, elfogadtatni, és határozott jövőképet adni az érintett munkatársak, polgárok számára. Kihívás a korrupció. Kihívás a felsővezetők számára a több irányból, sokszor a kinevezésük fölött teljhatalmú helyi tulajdonosi-politikusi körök részéről érkező nyomás, hogy melyik beszállítótól vásároljanak szolgáltatást vagy eszközt, kit milyen pozícióba nevezzenek ki stb. Hogyan tudjuk ezeket a hatásokat kivédeni, hogyan tudjuk a szervezeti hatékonyság szempontjait érvényesíteni ilyen közegben? Hogyan tudnak vezetők korrupt beosztottakkal, középvezetők saját korrupt vezetőikkel megküzdeni? Általánosan érvényes megoldás nincs a kérdésekre, de rendelkezésre állnak a való életből vett és tantervbe építhető olyan esettanulmányok, amelyek módszeres elemzéssel legalább gondolatban felkészítik a vezetőket, egészségpolitikusokat a válaszadásra, és a társadalmilag helyes értékválasztásra. A kihívásokra adott oktatói, oktatóprogrambeli válaszokat még egy alapvető szempont befolyásolja. Ez pedig az iskola vagy az oktatóprogram vezetőinek, munkatársainak értékválasztása. Hosszú távú, stabil intézményi létre törekszik egy összetartó csapat, vagy diplomagyárként üzemel? Pusztán profitszerzést szolgál a vezetőképzés vagy fenntartható módon képviselt hivatás? Politikai műhelyként üzemel, vagy kitiltja a napi politizálás befolyását az osztálytermekből? Magas szintű oktatási szolgáltatásaival is befolyásolja a résztvevők igényességét, vagy nem lép ki az átlagos továbbképzési intézmények sablonos kereteiből. Nagy a képzőhelyek felelőssége, hogy a rendkívüli nyomás alatt, időszűkében dolgozó, de mégis útkereső vezetők és egészségpolitikusok megfelelő fejlődési lehetőségeket találjanak. Könnyű elidegeníteni őket a képzés színvonaltalanságával, inadekvát vélemény-nyilvánítással. Ennek csak egy következménye lehet, hogy nehéz munkájukban magukra maradnak. Hogy ez ne így legyen, a képzésen kívül még egy dolgot tehetnek a képzőhelyek. Megteremtik és támogatják a szakmai élet releváns fórumait, szervezeteit, ahol a szakemberek egymásra találhatnak, és megteremthetik szakmai képviseletüket. Reméljük az IME ezen száma is hozzájárul ezirányú szakmai fejlődésükhöz. Dr. Szócska Miklós Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ mb. igazgató IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. NOVEMBER 5
