„Célunk egy finanszírozható, a megváltozott szükségletekhez, a megváltozott gyógyítási technológiákhoz és a változó lakossági igényekhez jobban alkalmazkodó, számon kérhető minőségű egészségügyi rendszer kialakítása, amelynek jól meghatározott szolgáltatásaihoz egyenlő esélyekkel jutnak hozzá a betegek.” – nyilatkozta 2002 szeptemberében lapunknak dr. Csehák Judit akkori egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Utódjától, dr. Kökény Mihály miniszter úrtól azt kérdeztük, hogy az eltelt több mint egy év történései, illetve a tárca élén bekövetkezett változások hatására módosultak-e az ágazatvezetés célkitűzései.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA 2004 az építkezés éve lesz Interjú Dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel „Célunk egy finanszírozható, a megváltozott szükségletekhez, a megváltozott gyógyítási technológiákhoz és a változó lakossági igényekhez jobban alkalmazkodó, számon kérhető minőségű egészségügyi rendszer kialakítása, amelynek jól meghatározott szolgáltatásaihoz egyenlő esélyekkel jutnak hozzá a betegek.” – nyilatkozta 2002 szeptemberében lapunknak dr. Csehák Judit akkori egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Utódjától, dr. Kökény Mihály miniszter úrtól azt kérdeztük, hogy az eltelt több mint egy év történései, illetve a tárca élén bekövetkezett változások hatására módosultak-e az ágazatvezetés célkitűzései. – Miniszter úr, Ön a magyar egészségügyi reformfolyamatnak egészségpolitikusként a kezdetektől részese volt. Végigkísérte ellátórendszerünk átalakulását az első magyar egészség-megőrzési stratégiától „Az egészség évtizedének programja” kidolgozásáig. Változott-e a szaktárca elképzelése a hosszú távú célok tekintetében? A 2002-ben meghirdetett kormányprogram továbbra is érvényes, azt semmilyen módon nem szeretnénk megváltoztatni. Erre azért sincs szükség, mert a kitűzött vállalások közül nagyon sok mindent sikerült teljesíteni. Miután azonban a gazdasági környezet megváltozott, bizonyos cikluson belüli átütemezésre szükség van. Úgy fogalmaznék, hogy a tárca vezetésében bekövetkezett változás az állandóság és az átalakulás elemeit egyaránt hordozza. Folytatódik természetesen a népegészségügyi program – ennek részét képezi például az emlő- és a méhnyak-rák szűrése, amelyre az OEP költségvetésből több mint kétmilliárd forintot különítettünk el. A méhnyak-rák szűréssel kapcsolatban kampányt szerveztünk, amelyet éppen a napokban indítottunk el. Az is igaz, hogy a 2003-as egészségügyi költségvetéshez hasonló növekedést (amely főleg a bérnövekmény miatt ugrott meg) nem tudunk biztosítani 2004-re. Ez nem jelent visszalépést, az elért színvonalat tartani fogjuk. Az egészségügyi intézmények működtetésére szánt források összességükben 6%-kal, azaz az inflációt követő mértékben fognak növekedni. Egyes olyan területeken azonban, ahol az adott ellátási forma fejlődését az átlagnál hangsúlyosabb mértékben szeretnénk elősegíteni, akár 30%-os növekedést is tervezünk. – Melyek ezek a kiemelt területek? Többletforrást szánunk az irányított betegellátásra, mivel finanszírozási szempontból ez egy olyan ígéretes modellnek tűnik, amely az anyagi eszközök optimális felhasználására irányul. Ezért a modellbe bevont lakosok számát egymillióról kétmillióra szeretnénk növelni. Kifejezett változást szeretnénk elérni a járóbeteg- és az otthoni szakellátás területén. Jövőre pályázati elbírálás alapján egynapos sebészeti projektet indítunk. Teljes egészében felülvizsgáljuk a teljesítményfinanszírozás alapjául szolgáló pont- és HBCS rendszert. Az aránytalanságokat korrigálni fogjuk, és bizonyos szakmákban, mint például a bőrgyógyászat és a gyermekgyógyászat – ahol kritikus az ambuláns ellátás – javítani fogjuk a mutatókat. Miért látjuk ezt szükségesnek? Azért, mert hosszú távon jobban megéri a kisebb beavatkozásokat a járóbeteg ellátás keretein belül elvégezni, hogy a beteget ne fektessük be indokolatlanul kórházba. Ez persze azt is jelenti majd, hogy bizonyos kapacitások fölöslegessé fognak válni, ám a felszabaduló erőtartalékot eddig kielégítetlen szükségletek – pl. ápolás, rehabilitáció – kielégítésére használhatjuk fel. – Nem biztos, hogy ezen intézkedéseket egyforma lelkesedéssel fogadják majd az érintettek… Természetesen érdekek sérülhetnek, ám a változtatásokat nem feltétlenül adminisztratív eszközökkel lehet csak elérni. Elsősorban ösztönzéssel, az érdekeltség megteremtésével szeretnénk menedzselni az átalakulást. – Milyen fejlesztéseket terveznek az egészségügyi informatika területén? Az idei 250 millió forinthoz képest jövőre 800 millió forintot tervezünk kifejezetten informatikai célú fejlesztésekre. Ebbe a keretbe beletartozik a lakosság 24 órás tájékoztatását biztosító „Doktor Info” rendszer kiépítése éppúgy, mint a részben pályázat útján elérhető informatikai támogató rendszerek és az egészségbiztosítás terén szükséges fejlesztések is. – Mit takar a „Doktor Info” elnevezés? Korszerű betegtájékoztatást, amelyet azért tartunk fontosnak, mert segíteni akarunk abban, hogy az állampolgárok informálódhassanak az egészség megőrzéséről, védelméről és helyreállításáról. A rendszeren keresztül az ér- IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA deklődők választ kaphatnak egy-egy konkrét intézménnyel kapcsolatos kérdéseikre is. Csak ezen információk birtokában várható el ugyanis az emberektől, hogy az ellátórendszerrel szemben támasztott elvárásaik reálisak legyenek. Az informatikai fejlesztés elkerülhetetlen emellett azért is, mert a közpénzek felhasználásának ellenőrzése csak így oldható meg. Gondoljon bele: az egészségbiztosítási alapban összességében majdnem ezermilliárd forint van, amely részben az ellátó intézmények működtetését, részben a gyógyszer- illetve gyógyászati segédeszköz támogatás fedezetét biztosítja. Fölmerül tehát a kérdés, hogy jól „sáfárkodunk-e”, ezért szükséges a folyamatos kontroll. – Az egészségügyi ellátórendszer több mint egy évtizedes metamorfózisa mellett szinte ugyanazok a háttérintézmények találhatók meg manapság, mint a rendszerváltáskor. Stratégiai szervezetek hiányoznak. Tesz-e lépéseket a szaktárca e hiányosságok leküzdésére? Igen, átalakításokat tervezünk például a GYÓGYINFOK és a Medinfo egyes feladatköreinek átcsoportosításával. A két intézet alapját képezheti egy olyan egészség-gazdaságtani, egészségügyi-informatikai háttérintézménynek, amely eddig hiányzott a döntés-előkészítés palettájáról. A Medinfo hatalmas nemzetközi szakirodalommal, adatbázissal rendelkezik, könyvtárszolgáltatása vitathatatlanul fontos, emellett azonban igen alkalmas arra, hogy egészség-gazdaságtannal foglalkozó ágazati intézménnyé alakítsuk át. Az elvi döntést meghoztuk már, és remélem, hogy a jövő év elején az elhatározásunk a gyakorlatban is realizálódhat. – Várhatjuk-e az amortizáció kérdésének megoldását a közeljövőben? Elképzelhető-e, hogy az informatika valaha beépülhet az ellátási költségekbe? Ismert, hogy önmagában amortizációs alap nem létezik nálunk. E tekintetben, 2004-ben nem lesznek lényeges változások. Ehelyett évről évre eldöntjük, hogy címzett támogatás formájában mely intézmények rekonstrukcióját finanszírozzuk a központi költségvetésből – az idei évben 12, a jövő évben 11 kórház rekonstrukcióját indítjuk el. Az viszont nem igaz, hogy az amortizáció generálisan hiányzik az egészségügyből, hiszen egyes nagyberuházások esetén megvalósul, egyes finanszírozási díjtételek magukban foglalják ezt az elemet. Léteznek kiemelkedően magas és nem feltétlenül indokolt súly- és pontszámok. Ezért ennek a problémának a megoldására akkor látok esélyt, ha az egész címzett támogatási rendszert átalakítanánk. A magam részéről sokkal szívesebben venném, hogyha a beruházási, cserepótlási lehetőségek egy, a tárca környékén lévő fejlesztési alapba összpontosulnának. 6 IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER – Mennyire érzi sikeresnek a minisztérium együttműködését az egészségügy egyéb szereplőivel? Az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy a más tárcákkal és egyéb szereplőkkel folytatott kommunikáció terén nagyobb dinamizmusra, kezdeményezőkészségre és aktivitásra van szükségünk. Szorosabbá vált az együttműködésünk számos szervezettel, például a Magyar Kórházszövetséggel, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével, vagy a MOTESZ-szal. De ide sorolhatnám, hogy sikerült rendeznünk a vitás kérdéseket a Magyar Gyógyszerész Kamarával, amelynek eredményeképpen a patikák jövedelmezőségét biztosító kiskereskedelmi árrés megjelenhet a jövő évi kiadásaink között. Ugyanakkor a Magyar Orvosi Kamara új vezetősége olyan radikális célokat fogalmazott meg, amelyek egy része nem reális. Bizonyos szempontból persze érthetőek a kamara követelései: ki ne akarná elérni az Európai Unió bérszínvonalát? Úgy gondolom azonban, hogy ezeket az elvárásokat csak akkor vállalhatjuk, ha majd a magyar gazdaság teljesítménye eléri az uniós átlagot. Ezzel együtt nyitottak, készek vagyunk tárgyalni, és nem rajtunk múlik, hogy ez mikor történik meg. Megjegyzem: a kamara előző vezetése fontos dolgokat ért el tüntetések nélkül is, például azt, hogy a kórháztörvénybe bekerült egy fontos mondat: az egészségügyi dolgozók, orvosok vállalkozásait előnyben kell részesíteni a közreműködői és ellátási szerződéseknél. Itt meg kell említsem, hogy a kormány legutóbbi döntése 40 milliárdos hitelkeretet határozott meg a jövő évtől az egészségügyi vállalkozások segítésére. Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete a másik olyan szereplő, amelynek – úgy tűnik – nem a tárgyalás és az érdemi együttműködés a célja. Leszögezem azonban, hogy az igényeket nem kiáltványokban kell rögzíteni, hanem valamilyen módon kompromisszumra kell jutni – a tárgyalóasztal mellett. – Ön szerint ezek a megmozdulások egészében befolyásolják-e a közhangulatot az egészségügyi dolgozók körében? Felhívnám a figyelmét arra, hogy az ágazatban sok más szakszervezet is működik, amelyek álláspontja nem feltétlenül egyezik meg az EDDSZ-ével. Többletet jelent és a dolgozók közérzetét jelentősen javítja, hogy a minap az Országgyűlés elfogadta az egyes egészségügyi tevékenységet szabályozó törvényjavaslatot. Ez az ügyeletet és a túlmunka szabályait korszerűsíti, azaz végre megengedett a kötelezően vállalt nyolc órán felül tizenkét órányi önkéntes túlmunka, és ebben a sávban 50%-kal magasabb díjtételt határoz meg, amely szolgálati időnek számít a nyugdíjszerzés szempontjából. Erre már többletforrást tartalmaz a jövő évi költségvetés. EGÉSZSÉGPOLITIKA – Összefoglalva mit várhatunk a 2004-es évtől? Kétségtelen, hogy az egészségügy peremfeltételei, az államháztartás helyzete ma nem olyan, mint amilyenre a kormány megalakulásakor számítottunk. Mások a körülmények és mások az elvárások. Mindent összegezve kijelenthetem: 2004 az építkezés éve lesz. – Miniszter úr, köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok Önnek és munkatársainak a kitűzött célok eléréséhez. Boromisza Piroska Minisztériumi tájékoztató az elkövetkezendő időszak változásairól 2003. november 4-én az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium vezetői tájékoztatót tartottak kórházvezetők számára az elkövetkező időszak teendőiről, várható változásairól. Bevezetőjében Kökény Mihály miniszter vázolta a várható változásokat, kiemelve a költségvetés súlyponti elemeit, azok hatását a kórházak működésére, a finanszírozás átalakításának szempontrendszerét, és a várható jogi szabályozórendszert. A közeljövő legjelentősebb változásaként a komfortosítási pályázat folytatását, az informatikai fejlesztések lehetőségeit jelölte meg. Szakmapolitikai szempontból a sürgősségi ellátás racionalizásának tervét, és a rezidensképzésre vonatkozó jogszabályok módosítását emelte ki. Ez utóbbiban a képzés túlzott egyetem-centrikusságát szeretnék csökkenteni. A minisztérium – látva a nagy elvándorlást és az orvosi kar átlagéletkorának növekedését – az egyetemi felvételi keretszámok növelésére is lépéseket tesz. Kiemelten érinti a kórházak működőképességét az a felelősségbiztosítás területén piaci eszközökkel már nem kezelhető állapot, amelynek kapcsán az állami szerepvállalás lehetőségei december elején kerülnek kormányülés elé. A részletekről minisztérium képviseletében előbb Rácz Jenő helyettes államtitkár számolt be. Kiemelte: a magyar kórházakban – minden forrást figyelembe véve – a működési költségeknek csak 4% jut felhalmozási célra, amelyet a minisztérium alapvetően kevésnek tart. A 2004-es 23 milliárd Ft-os címzett támogatásokon túl a tárca 25 milliárd Ft uniós, és 25-30 milliárd Ft magánberuházás formájában érkező forrással is számol. Ezekhez a tulajdonosi támogatást is hozzátéve (10 milliárd Ft) a minisztérium bízik abban, hogy lesz elegendő forrás a szükséges fejlesztésekre. Következő előadóként Kereszty Éva főosztályvezető a felelősségbiztosítási rendszer megújításáról, a 2004. évi 13. havi fizetés áttolódásáról 2005-re és a nettósítás megszűntetéséről beszélt. Az OEP főigazgatója, Matejka Zsuzsanna a finanszírozó szemszögéből vázolta az elmúlt hónapok nehézségeit, a kasszatúllépés kezelésére tett lépéseket. E körbe tartozik, hogy az alapdíjak lebegtetése helyett a teljesítménykorlátozás eszközével éltek, bevezetve a fekvőbeteg ellátásban a 105, a járóbeteg ellátásban a 110%-os teljesítménylimitet. A 2003-as járóbeteg kassza várható 1,5 milliárd Ft-os és a fekvőbeteg kassza 7,56 milliárd Ft-os túllépéséhez a központi költségvetés 4,5 milliárd Ft-tal járult hozzá, míg a fennmaradó összeget a visszavonásokon keresztül próbálják meg a kasszában tartani. A kórházi finanszírozás jövőjét illetően beszélt a teljesítményarányos mellett fix díjak meghatározásának szükségességéről: ezt a kontrolling beszámolók, illetve az intézetek éves beszámolói alapján tervezik kialakítani. A teljesítmények növekedésének korlátozására a fekvőbeteg ellátásban globális volumenszerződések, azok felett degresszív finanszírozás bevezetését tervezik, főként a speciális tevékenységekre. Győrfi István kormánymegbízott a szolgáltatásvezérelt egészségügy irányába történő elmozdulást emelte ki előadásában, és ismertette az egészségügyben indítás előtt álló hitelprogramokat (40 milliárd Ft mindösszesen). Ez utóbbi egyik eleme az alkalmazottak által alapított szolgáltatók (rt, kft) számára nyújtott privatizációs hitel (25 milliárd Ft keretösszeg), járó- és fekvőbeteg intézmények átalakulás utáni tőkeemeléses kivásárlására. Az igénybe vehető hitel a tőkeemelés maximum 75-90%-a. A saját erő ebben a konstrukcióban minimum 10%. A hitel futamideje 15 év, türelmi idő 1 év. Egészségügyi kis- és középvállalkozások számára 15 milliárd Ft-os hitelkeret vehető igénybe december 15-től. Feltétel, hogy a vállalkozás legalább 1 éves legyen, a kölcsön a nettó beruházási összeg 75%-ig vehető igénybe. A hitel összeg 5-100 millió Ft, a futamidő 4-15 év, a türelmi idő maximum 2 év. Mindkét hitelkonstrukcióban alacsony kamatláb várható: 6,2-6,7% körül. Hitelgarancia igénybe vehető. A befektetéseket egy központi, minisztériumi iroda szervezési, információs segítségével szeretnék támogatni. A kormánymegbízott kiemelte a Regionális Egészségügyi Tanácsok létrehozására irányuló pályázati rendszer tervét, amely a közeljövőben valósul meg. Munkatársunktól IME II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2003. NOVEMBER 7
