A XX. század egyik legnagyobb diagnosztikus forradalma volt a száloptikás endoszkópia bevezetése az emésztőszervi diagnosztikában. Ekkor vált lehetővé az emésztőrendszer nyálkahártyájának belülről való megtekintése. Rövidesen szövetminta vételének, majd terápiás beavatkozások sorának a lehetőségét is megteremtették a fejlesztők. A XXI. század legelején jelent meg a klinikai gyakorlatban a kapszulás enteroszkópia, melynek segítségével az endoszkóppal nem, vagy nehezen elérhető vékonybél területeket is meg lehet vizsgálni.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKAI KÖZLEMÉNYEK MEDICINA 2000 VI. JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI KONFERENCIA A kapszulás enteroszkópia helye az emésztőszervi diagnosztikában Dr. Banai János, Országos Gyógyintézeti Központ A XX. század egyik legnagyobb diagnosztikus forradalma volt a száloptikás endoszkópia bevezetése az emésztőszervi diagnosztikában. Ekkor vált lehetővé az emésztőrendszer nyálkahártyájának belülről való megtekintése. Rövidesen szövetminta vételének, majd terápiás beavatkozások sorának a lehetőségét is megteremtették a fejlesztők. A XXI. század legelején jelent meg a klinikai gyakorlatban a kapszulás enteroszkópia, melynek segítségével az endoszkóppal nem, vagy nehezen elérhető vékonybél területeket is meg lehet vizsgálni. A VIZSGÁLAT A vékonybél az emésztőrendszer egyik legbonyolultabb funkciójú része, hiszen itt zajlik a felszívódás, a béltartalom továbbítása, ugyanakkor a legnagyobb endokrin és immunszervünk. Funkcióját többnyire indirekt módszerekkel vizsgálhatjuk. Morfológiai vizsgálatára szolgálnak a képalkotó módszerek (UH, röntgen, CT, MR), valamint a hagyományos száloptikás, ill. videoendoszkópia. Gasztroszkóppal csak a duodenum, colonoscoppal csak terminális ileum vizsgálható. Az ún. push enteroszkóppal a jejunum oralis 70100 cm-ét tekinthetjük meg. A legújabb kettős ballonos enteroszkóppal az egész vékonybél vizsgálható, de a módszer meglehetősen bonyolult. A kapszulás enteroszkópia az első olyan módszer, ami az egész vékonybél belülről történő vizsgálatára, képi ábrázolására alkalmas fájdalomtól, kellemetlenségtől mentesen. INDIKÁCIÓ MÓDSZER Az „M2A kapszula” (mouth to anus – szájtól a végbélnyílásig) a Given Imaging Ltd fejlesztése, csúcstechnikát képviselő műszer. 26x11 mm-s könnyen lenyelhető kapszula, ami az emésztőrendszeren végighalad, majd természetes úton az anuson keresztül távozik. Útja során a műszer másodpercenként két felvételt készít a beépített fényforrás és optikai chip segítségével. A képeket egy adó rendszer (videoimager+radiotransmitter) sugározza a betegre helyezett nyolc tapadó szenzoron keresztül egy videofelvevőbe. A kapszula kb. nyolc órán keresztül működik, mert az energiát szolgáltató elem kapacitása ennyi. Ezalatt kb. 55 000 felvétel készül, amit az adatfeldolgozó és elemző komputerbe kell átvinni, majd a vizsgáló orvosnak alaposan átnézni. A vizsgálat kivitelezése rendkívül egyszerű. A beteg 12 órás éhezés után nyeli le a kapszulát. Előnyös lehet hashajtó és bő folyadék adása a vizsgálat előtti napon, mert így a béltartalom hígabb lehet, sőt esetleg a colon egy része is láthatóvá válik. A készülék „látótávolsága” csak néhány cm, így értékelhető felvételeket csak a vékonybélről készít. Újabban megjelent a mindkét végén optikai rendszert tartalmazó kapszula is, ami a nyelőcső vizsgálatát célozza. A kapszula nem irányítható, így a tágabb lumenű szerveknek (gyomor, colon) csak egy-egy részéről készülnek képek. A kapszulás enteroszkópia végzésének fő indikációja az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzés. Az emésztőszervi vérzések leggyakoribb forrása a nyelőcsőben, gyomorban, nyombélben, vagy a vastagbélben van. Ezeket a laesiokat oesophago-gastro-duodenoscopia, ill. colonoscopia során diagnosztizálni lehet, sőt az esetek egy részében vérzéscsillapításra is lehetőség van. A vérzések kb. 5%-a a vékonybélből származik. Ezek kimutatása igen nehéz, sok esetben számos vizsgálat (push enteroscopia, angiographia, izotóp, CT, röntgen) történik, gyakran többször is, amíg a vérzésforrás kiderül. Előfordulhat, hogy kényszerből sebészi exploráció válik szükségessé esetleg intraoperatív enteroszkópiával, de még ennek az eredménye is kérdéses. A kapszulás enteroszkópia az aktuális vérzés lokalizációjára feltétlenül alkalmas, bár ilyenkor maga a vérzésforrás nem feltétlenül látható. Vérzésszünetben a többi módszernél jóval magasabb arányban (10-20%-kal magasabb) lehet a potenciális vérzésforrást megtalálni. Alkalmas még a kapszulás enteroszkópia a felületes nyálkahártya eltérések felismerésére (pl. Crohn-betegség korai stadiuma), a változások követésére, a kezelés hatásának ellenőrzésére. Polyposis szindrómákban a vékonybél érintettségének megállapítására ugyancsak használható. Ismert, vagy feltételezett stenosis esetén a kapszula alkalmazása ellenjavallt. Ma már ún. „patency” kapszulák vannak forgalomban. Elakadás esetén ezek alkotó részeikre esnek szét és így könnyebben ürülnek ki. IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR 21 KLINIKAI KÖZLEMÉNYEK A KAPSZULÁS ENTEROSZKÓPIA HELYE MA A DIAGNOSZTIKÁBAN • • • • • • • • A módszer egyedülálló a vékonybélbetegségek, elsősorban a vérzés diagnosztikájában. Ma még irányított vizsgálatra, hisztológiai diagnosztikára, terápiára nem alkalmas, de fejlesztése várható (pl. biopszia). Nem alkalmas a gyomor és a vastagbél vizsgálatára, például rákszűrésre. A beteg számára egyszerű, nem megterhelő vizsgálat. Az orvos számára munkaigényes, mert a felvételek értékelése hosszan tart (3-5 óra), türelmet, gyakorlatot igényel. Többször ismételhető. A kapszula egyszer használatos, és drága. Figyelembe veendő a költség-haszon elemzésekor, hogy esetleg sok egyéb vizsgálatra nem kerül sor, így a beteg kímélésén túl még anyagi haszna is lehet. TB finanszírozása feltétlenül megoldandó. MEDICINA 2000 VI. JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI KONFERENCIA ÖSSZEFOGLALÁS A vékonybél vizsgálat nehéz a szerv anatómiai helyzete miatt. Röntgen és endoszkópos módszerrel sem lehet kielégítő diagnosztikus eredményt elérni az egész vékonybélre vonatkozóan. A kapszula enteroszkóppal elméletileg az egész vékonybél kielégítő vizsgálatára lehetőség van. A kis, könnyen lenyelhető kapszula fényforrást, videokamerát és -transzmittert is tartalmaz, így útja során másodpercenként két felvétel készít az emésztőrendszer belsejéről. Mivel 8 órán keresztül működik, végül több, mint 50 000 felvételhez jutunk, melynek elemzésével a vékonybél elváltozásai nagy valószínűséggel diagnosztizálhatók. A módszer alkalmazásának fő indikációja az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzés, de a finom nyálkahártya elváltozások felismerésére (pl. Crohn-betegség, gyógyszer okozta fekélyek stb.) is megfelelő. IRODALOMJEGYZÉK [1] Rácz I. és mtsai: A vékonybél kapszulás endoszkópiája. OHL. 2003. 144. 2159-2164. [2] Way, JD.: Small-bowel endoscopy. Endoscopy. 2003. 35. 15-21, [3] Saurin, JC. et al.: Diagnostic value of endoscopic capsule in patients with obscure digestive bleeding: blinded comparison with video-push enteroscopy. Endoscopy. 2003. 35. 576-584. [4] Rösch, T.: DDW report 2004. New Orleans: Capsule endoscopy. Endoscopy. 2004. 36. 763-769. [5] Maieron, A. et al.: Multicenter retrospective evaluation of capsule endoscopy in clinical routine. Endoscopy. 2004. 36. 864-868. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Banai János Belgyógyász, gasztroenterológus szakorvos, az orvostudomány kandidátusa, egyetemi tanár. Az általános orvosi diploma megszerzése után az Újpesti Kórház belgyógyászatán kezdte pályáját. 1979-ben került az Orvostovábbépző Intézetbe (jelenleg Országos Gyógyintézeti Központ), ahol először a sebészeten dolgozott belgyógyász-gasztroenterológusként, majd 1992-ben a belgyógyászati osztályra kapott egyetemi tanári 22 IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR kinevezést. Jelenleg is itt vezeti a Gasztroenterológiai Részleget, de részt vesz az orvosképzésben és továbbképzésben is. Kandidátusi disszertációját a vékonybél endoszkópos vizsgálatáról írta. Fő érdeklődési területe azóta is a felszívódás, a vékonybélbetegségek, az enteroszkópia, a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikája és kezelése. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnökségi tagja, a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium titkára, a Magyar Belgyógyász Társaság tagja.
