A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A járóbeteg szakellátás privatizációja AZ ELÔZMÉNYEKRÔL Igencsak megpezsdült a járóbeteg-ellátás körül a világ. Nem vetett még jelentős hullámokat az, hogy februárban a Magyar Fejlesztési Bank 15 milliárdos hitelkeretet nyitott meg. Az összegből a már működő járóbeteg-szakellátást végző kis- és középvállalkozásokat támogatja a kormányzat, gép-, műszer-, valamint ingatlanvásárlásra lehet fölhasználni. Futamideje 15 év, s kedvezményes – 6,58 százalékos – kamatozású. A 15 milliárd forint része volt annak a 40 milliárdos hitelkeretnek, amelynek másik részét a kórháztörvény hatálybalépése után a privatizációban részt vevő dolgozók vehettek volna igénybe. A törvény megsemmisítése után sokáig kérdéses volt a további 25 milliárd forint sorsa. A követ a VI. Járóbeteg-szakellátási Konferencián Balatonaligán Kökény Mihály miniszter dobta az állóvízbe: bejelentette, a kormány úgy döntött, hogy a szóbanforgó 25 milliárd forintnyi kedvezményes hitellel a járóbeteg szakellátás valóságos (tehát nem csupán funkcionális) privatizációját segíti, mégpedig a munkavállalói résztulajdon-szerzési program (MRP) felújításával. A járóbeteg ellátási körben ez mintegy 100 intézetet érinthet. (Az országban 458 önálló vagy kórház-rendelőintézet részeként működő szakrendelőben történik a betegek ellátása. Éves esetszám: 61 millió, orvos-beteg találkozások száma: 332 millió. OEP kifizetés 2003-ban: 78.1 milliárd Ft volt.). Az MRP-ről a Gyurcsány-kormány programjának egészségügyről szóló fejezete is említést tett. Az MRP a kilencvenes évek elején a dolgozókat segítette abban, hogy résztulajdonhoz jussanak munkahelyük privatizálása során. Az erről rendelkező 1992. évi XLIV. törvény azóta hatályát vesztette ugyan, de most, a 2003. évi zárszámadásról szóló törvényben fölélesztik. A hitellel támogatott privatizációban kizárólag az adott járóbeteg-szakellátó intézmény dolgozói által létrehozott vállalkozások vehetnek részt, azzal a feltétellel, hogy a magánosítás révén létrejött új szervezet továbbra is a jogszabályokban rögzítetteknek megfelelő szakrendelőként működik tovább. A kormány szándéka szerint két cél teljesül egy csapásra: megtörténik az adott intézmények gazdasági társasággá alakulása, s teljesül a dolgozók vágya, munkahelyeik tulajdonosai lehetnek. Az intézmények privatizációjáról, annak menetéről és időpontjáról a tulajdonos önkormányzatok döntenek, a privatizációs pályázatokat ugyancsak az önkormányzatok írhatják ki. Jogszabály nem tiltja majd, hogy a szakrendelők üzemeltetésére létrejött gazdasági társaság külső tőkét, esetleg tulajdonostársakat vonjon be. A kormány szorgalmazza, hogy ahol erre megfelelő helyi kezdeményezés születik, ott a szakrendelők váljanak le a kórházakról, kivéve természetesen a kórházi ellátáshoz szorosan kötődő szakambulanciákat. A hitelnyújtás a csatlakozó kereskedelmi bankokon keresztül, a Magyar Fejlesztési Bank refinanszírozása mellett kerül sor, várhatóan a jövő év elejétől. A hitelt maximum 3 év türelmi idővel, 15 évre lehet igényelni, évi 4 és fél százalékos kamattal, ami tartalmazza a kezelési költséget is. A szükséges önerőt sávosan határozzák meg (ahogyan az az MRP-ben volt). A hitelösszeg lehetséges felső határát nem szabályozták. A hitelkérelemhez üzleti tervet kell csatolni megfelelő eredmény-kimutatással, valamint az értékesítő állami szerv vagy önkormányzat nyilatkozatát is mellékelni kell arról, hogy az, bár megszűnik tulajdonos lenni, de a gazdasági társasággal ellátási, közszolgáltatási feladatátvállalási szerződést köt. A hitelhez az egy főre jutó 5 millió forintos vételárig az ár 2 százalékának megfelelő önrész szükségeltetik, az 5 millió feletti részhez pedig 15 százalék saját tőkével kell hozzájárulni. A törlesztés legfeljebb 15 évig tarthat. Az „ajánlat” fogadtatása a járóbeteg szakellátási konferencián vegyes volt. Varga Imre, a Medicina 2000 elnöke azon túl, hogy örömét fejezte ki, rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett kockázatos a hitelre alapozott privatizáció, hiszen eredményes működés mellett sem garantált a jövedelmezőség. Kiszámítható, stabil, a mai, az intézmények csődközeli helyzetét eredményezőnél lényegesen magasabb szintű finanszírozásra van szükség, olyanra, amely az amortizációt is tartalmazza – mondta. A MOK FÓRUMÁN A MOK Járóbeteg-szakellátó Szekciója kibővített elnökségi ülésnek nevezett fórumot rendezett Rácz Jenő miniszter részvételével az Egészségügyi Munkavállalói Tulajdonszerzési Programról (EMTP), tágabban: a járóbeteg szakellátás privatizációjáról. Bevezetőjében Lehoczky Péter, a Járóbeteg-szakellátási Szekció elnöke hangsúlyozta: a járóbeteg-szakellátásban dolgozók a rendszerváltozás óta reménykednek abban, hogy az alapellátáshoz hasonlóan ők is tulajdonosai lehetnek praxisaiknak. Valamennyi kormány hangsúlyozta a szakellátás fontosságát, preferenciákat ígért, de ténylegesen nem történt több, minthogy az utóbb visszavont törvényekben, törvénytervezetekben megjelentek egyes pozitív részelemek. Lehoczky Péter szerint az EMRP terve, az ösz- IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA szes problémájával együtt privatizációról szóló terv – a járóbeteg-ellátás finanszírozásának rendezése után – újra okot adhat a bizakodásra. RÁCZ JENÔ A LEHETÔSÉGEKRÔL A miniszter szerint nem a népszavazásnak, hanem a privatizációnak jött el az ideje. A konstrukció összeállt, önmagában ez azonban Rácz Jenő szerint sem elégséges feltétel. Az ideális az lenne – mondta, ha mindenki garanciákat kapna a pontértékekre, a létszámra, az önkormányzati hozzájárulásra, az amortizációra, az ÁFÁ-ra stb. Ezt a kockázatmentességet azonban lehetetlen elérni. A garanciák teljes hiánya a másik oldalról viszont a privatizációt teszi lehetetlenné. Valamilyen köztes állapotot kell tehát megtalálni. Ez mit is jelent? Ha igaz az, hogy a szerkezetváltás a járóbeteg ellátás megerősítését is jelenti, akkor meg kell teremteni hozzá a finanszírozási érdekeltséget is. A következő évi költségvetésben összenyitják tehát a járó- és a fekvőbeteg kasszát – ígérte. Ahhoz, hogy a pont érték ne devalválódjon, szükséges az inflációt meghaladó mértékű finanszírozási növekmény, s ezt az idén nem kis harcok árán, sikerült is elérni. Szükség van a díjharmonizációra is, nevezetesen, hogy ugyanazért az ellátásért ugyanaz a pénzösszeg járjon az ellátás szintjétől függetlenül, azaz szűnjön meg a kórházakban a fekvőbeteg formában történő ellátás kényszere. Az amortizáció örökzöld téma, eddig még senki nem tudta megoldani. Az ÁFA kérdés szintén nem mai probléma. Végezetül a bérkérdés: idén fájdalomcsillapító hatásúként 1,8 md Ft jutott béremelésre, ennek háromnegyed részét a járóbeteg ellátás kapta. A jövő évi keretekről az ágazati Érdekegyeztető Tanácson tárgyalnak majd. A miniszter elmondta: cél a szellemi szabadfoglalkozás irányába továbbnyitás. Ennek törvényi jogalapja ugyan megvan, de az adózás rendszerét – az EVA-hoz hasonló módon – még ki kell alakítani. VITA A MINISZTERI EXPOZÉRÓL A miniszter beszéde után a jelenlévők lehetőséget kaptak véleményük kifejtésre. Többen állították, nem a privatizáció az alapkérdés, hanem a normális munkaviszonyok melletti jó ellátás. Alapfeltétel a biztonság, amit a kormánynak kell megteremteni. Amíg nincs piackonform költségelszámolás, addig nincs alapja a privatizációnak. Szomorú, hogy a kormányprogramban nem szerepel a praxisjog, mert ez adhatna biztonságot az orvosoknak: „a kormányprogramnak kell igazodnia az élethez és nem nekünk a kormányprogramhoz” – hangzott el. Rácz Jenő elmondta, az értékalapú finanszírozás azért nem valósítható meg, mert nincs annyi pénze az országnak, de meg kell jegyezni, valódi értéken egyetlen más ország sem képes finanszírozni az egészségügyet. A praxisjog megteremtése azonban prioritás lehet – noha nem szerepel 6 IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER a kormányprogramban – végre kell hajtani, továbbá a díjharmonizációt és ki kell alakítani a megfelelő hitelrendszert. Ebben a sorrendben körvonalazódik tehát a jövő a szakellátásban, s a miniszter – mint mondta – ezt viszi magával erről a tanácskozásról. Rácz Jenő távozása után a kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt: a jelenlegi finanszírozás és bizonytalanság mellett miként vehetne fel akár csak 5 millió forintos hitelt egy egészségügyi dolgozó úgy, hogy azt vissza is tudja fizetni? Miként lehetne tervezni az állandóan változó finanszírozási szabályok mellett? A jelenlévő pénzügyi szakértő személyes tapasztalatát mondta el: részt vett a patikák, majd a háziorvosi praxisok magánosításában, s vizsgálta orvosok, gyógyszerészek hitelképességét, akik azt állították, hogy az akkor éppen aktuális finanszírozás mellett lehetetlen a praxisokat nyereséggel működtetni. Nem egészen úgy történt. Most – szerinte – hasonló a helyzet. A bank pusztán azt vizsgálja, az adott gazdasági egység finanszírozható-e? S a szakértő kijelentette: a jelenlegi feltételek mellett egy szakrendelő intézet, mint önkormányzati intézmény csak erős készpénz garanciák mellett lehetne hitelképes, anélkül nem. Amennyiben egy rendelőintézet közintézményből gazdasági társasággá alakul, akkor – megfelelő üzleti terv és az önkormányzatok további szerepvállalása mellett – igen. Összegezve: ha létrejönnek a gazdasági társaságok – akár egyszemélyi önkormányzati tulajdonnal, tehát nem a privatizáció, hanem a gazdasági társasággá alakulás a lényeg – akkor azokat készek kedvezményes hitellel finanszírozni, mert látnak garanciát a hitel visszafizetésére. Molnár Attila, az OEP főosztályvezető helyettese később elmondta: intézményvezetői tapasztalataira támaszkodva felmérést készíttetett, amelyből az derült ki, hogy a közintézmények bérköltségeinek mintegy 35 százaléka a közalkalmazotti munkaidőkorlátok miatti, és munkateljesítmény nélküli, kötelező kifizetések eredménye. Gazdasági társasággá alakuláskor ezek az összegek mind közvetlen bérre, differenciálásra, a tényleges teljesítmények honorálására fordíthatók. Szerinte ez is az egyik oka annak, hogy a bankok csakis gazdasági társaságokkal és nem költségvetési szervekkel kívánnak kapcsolatba lépni. Kérdés, mire elég a 25 milliárd forintos hitelkeret és miért éppen annyi? Az összeg csakis tulajdonszerzést szolgál, azaz a tulajdon fejében azonnal átkerül az önkormányzatok „zsebébe”. A felmérések szerint a járóbeteg-szakellátást szolgáló ingatlan és ingó vagyon összértéke 70 milliárd forint. A szakértő elmondta: úgy tapasztalták, az önkormányzatok mintegy 60 százaléka – főként a kisvárosok – nem szándékoznak eladni az épületet, csakis a felszerelést. Néhány épület és valamennyi ingó vagyon megvásárlására elegendőnek tűnik a 25 milliárdos hitel, megnövelve a kötelező önrésszel. Ismét és ismét felmerült a kérdés: miért nem kaphat praxisjogot, s ezzel együtt lehetőséget az OEP-pel való közvetlen szerződéskötésre valamennyi közfinanszírozott szakorvos? Az egyik kérdező szerint csakis ez adna lehetőséget az autonóm szakorvosi létezésre, az adott intézmény mű- EGÉSZSÉGPOLITIKA ködtetésébe való tényleges beleszólásra, a résztulajdon önmagában nem. További gond, hogy a szakrendelő-intézetek mintegy 70 százaléka kórházakkal integrált módon működik. Hogyan lehet leválni? Erre a kérdésre, mint sok másra, nem született válasz. MEDICINA NAP Három nappal a privatizációs terveket, ezzel együtt az EMRP-t – esetleg – keresztező népszavazás előtt került sor a Medicina 2000 fórumára. Az első előadó Kökény Mihály, volt miniszter, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának tagja volt. Elmondta, a kormány az Irányított Betegellátási Modell óvatos kiterjesztése mellett döntött, ennek megfelelően az Országgyűlés támogatta a rendszerben résztvevők számának 2 millióról 2,5 millióra növelését. A pályázatokat hamarosan kiírják. Kívánatos lenne a már működő IBM-ek területén lévő fehér foltok eltüntetése. A 2005. évi költségvetés tervezetéről elmondta, az inflációt követő növekmény várható, a járóbeteg-szakellátás területén valamivel több. A törvényalkotók feltett szándéka, hogy erősítsék a járóbeteg-ellátás pozícióját mindazokon a területeken, ahol a fekvőbeteg-ellátás valóságos alternatíváját kínálja. Varga Imre, a Medicina 2000 elnöke (gyakorló urológus) – kommentár és válogatás nélkül – összefoglalta a területen dolgozó kollégák kívánalmait. • Jelentősen emeljék meg a pont/forint értéket! • Térítsék az amortizációt! • A vállalkozás bukása esetén ne az orvost terheljék a következmények! • Az alapellátáshoz hasonlóan lehessen gyűjteni szakmaspecifikus kártyákat! • Adjanak elegendő térítést, s a többi legyen az intézményi menedzsment, illetve a tulajdonos gondja! Sokan hajlamosak a járóbeteg-szakellátás privatizációját az alapellátás analógiájára elképzelni. Pedig az eltérések alapvetőek – mondta Varga Imre. Például: az alapellátó orvos nem érdekelt a teljesítményben, térítik számára az amortizációt, s jelentős részük tulajdonosa rendelőjének, a járóbeteg-szakellátás infrastruktúrája igen leromlott állapotban van. A vállalkozásokat szigorú jogszabályok kötik gúzsba: tilos a vagyon fölélése, kötelező az amortizációs alap képzése, rendelkezni kell a működtetés, eszközpótlás, karbantartás és a hiteltörlesztés fedezetével. Mindezek együtt nem vállalhatók – a Medicina 2000 elnöke szerint. Újabb gond a szakmák egymásrautaltsága. Varga Imre egy góckeresés példájával világította meg, egy betegnek egy gondjával hány szakrendelést kell felkeresnie. Ebből is az következik, hogy a vállalkozási forma elsősorban az önálló tevékenységet folytató szakrendelések számára ajánlható. Ilyenek például a gondozók. A privatizáció tehát jelenleg igazán csak a tulajdonos önkormányzatok érdeke: egyszeri, nagy összegű bevételhez juthatnak, ugyanakkor kihátrálhatnak, s felelősségüket a vállalkozókra háríthatják. Mindezek fényében a Medicina 2000 csak bizonyos feltételek teljesülése mellett ajánlja tagjainak a kormány 25 milliárdos hitelének igénybe vételét. Összegzésül Varga Imre megállapította: a jelenlegi gyakorlat mindenképpen változtatásra szorul. A szövetség javaslatai: a kassza járóbeteg+fekvőbetegre bontása, a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, fekvőből a járóbetegként ellátható esetek átirányítása (persze finanszírozással együtt), a járóbeteg-ellátás definitivitásának fokozása, egynapos klinikum rendszerbe illesztése, a fenntartói hozzájárulás további biztosítása. Mindezek megvalósítása természetesen kihat az egészségügy teljes vertikumára, beleértve a kórházi struktúrát is. A 25 milliárdos hitel pedig ígéretes lehetőség, de önmagában nem elegendő feltétele az önálló intézeti formában művelt járóbeteg-szakellátás privatizálására. (Varga Imre e kérdésekkel foglalkozó átfogó tanulmánya az IME novemberi számában olvasható) Uhrik Tibor, a Medicina 2000 alelnöke (sebész, egy egészségügyi vállalkozás tulajdonosa és ügyvezetője) az MRP típusú privatizáció nyújtotta lehetőségeket, s a kockázatokat tekintette át. Először is a fogalmakat definiálta (ideje volt, hisz sokszor nem világos, ki, miről beszél – a szerkesztő). Funkcionális privatizáció: az egészségügyi ellátáshoz szükséges vagyontárgyak (pl. ingatlanok, gépek) az önkormányzatnál, illetve más állami tulajdonosnál maradnak és csak a szakfeladat ellátását privatizálják. Egy gazdasági társaság működteti az önkormányzati vagyont. A karbantartás, eszközpótlás stb. a tulajdonos feladata marad. A folyamat visszafordítható, az ellátási szerződés felbontható, a feladat visszaszáll a tulajdonosra. Teljes privatizáció: az egészségügyi ellátáshoz szükséges vagyontárgyakat (pl. ingatlanok, gépek) az önkormányzat, illetve más állami tulajdonos eladja, esetleg átadja egy önálló jogi személyiségű vállalkozásnak. Ez utóbbi lehet forprofit (részvénytársaság, kft., bt.) vagy non-profit (kht. vagy alapítvány) Ez esetben az új tulajdonos viseli az egészségügyi ellátással kapcsolatos működtetés összes költségét. Mindezektől meg kell különböztetni az úgy nevezett zöldmezős beruházásokat (ilyenek a művese állomások), ahol magánbefektető új létesítményt hoz létre, és abban nyújt közfinanszírozott egészségügyi ellátást. Ez esetben nem beszélhetünk privatizációról. Az első lépés mindkét esetben, hogy költségvetési szerv helyett gazdasági társaságot kell létrehozni. Mikor nevezhető jónak egy privatizáció? Ha egy tulajdon – és a hozzá tartozó ellátási kötelezettség – rossz tulajdonostól jó tulajdonoshoz kerül. Jó tulajdonos az, aki kellő gondossággal bánik tulajdonával. Ez esetben, aki beruház és fejleszt, persze nyereség fejében. A piac szelektál: a rossz tulajdonos versenyhátrányba kerül, kiszorul a piacról. Az állam egyszerre minősül jó és rossz tulajdonosnak. IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 7 EGÉSZSÉGPOLITIKA Rossz, mert nincsen pénze fejleszteni. Jó, mert nem mehet csődbe, ellátási kötelezettségét teljesítenie kell. Mikor juthat egy vállalkozó haszonhoz? Ha szolgáltatásaiért az önköltségi árnál magasabb összegű bevételhez (OEP finanszírozáshoz) jut. A fogalmak tisztázása után Uhrik Tibor rátért az MRP, vagyis a gazdasági társasággá alakulás nyújtotta előnyökre és hátrányokra. Hátrány, hogy az átalakulás következtében források kivonására kell számítani. Magántulajdonú intézmény nem számíthat a költségvetésből címzett vagy céltámogatásra, az önkormányzati források részben vagy egészében kivonhatókká válnak. Mindezek a járóbeteg-szakellátás jelenlegi alulfinanszírozottságából fakadó csekély nyereségtermelő képessége miatt nem pótolhatók. Költségoldalon viszont növekedés prognosztizálható. A gazdasági társasággá alakulás egyszeri kiadásain túl a vállalkozáshoz fűződő adók és a kölcsön kamatai is terhelik a vállalkozást. A jelenlegi kondíciók mellett tehát igencsak kétséges a jószándékú kormányzati kezdeményezés sikere. (Uhrik Tibor e kérdésekkel foglalkozó átfogó tanulmánya az IME novemberi számában olvasható) Kiss Józsefre, az OEP megbízott főigazgatójára hárult a nem éppen hálás feladat, hogy reflektáljon az elhangzottakra. Kijelentette: lát esélyt arra, hogy a járóbeteg-szakellátásban folytatódjon a privatizációs folyamat. Javaslata azonban nem annyira az intézmények, hanem inkább a praxisok privatizációjára irányul, pontosabban a járóbeteg szakellátásként közfinanszírozott kör egy részére. A kör – a németországi letelepedett orvosok mintájára – szakmai ismérvek alapján kerülhet kiválasztásra. Ismérvek: az ellátandó betegek túlnyomó többségének gondja járóbeteg szakorvosi kezelés szintjén definitíven megoldható, ugyanígy a krónikus betegek gondozásakezelése. Hogy ezek az ismérvek hat vagy tizenkét szakmát ölelnek fel, azt a szakmának, s nem az OEP-nek kell megmondania. A határ tehát nem ott húzható meg, hogy a szóban forgó praxis szakrendelő, szakambulancia vagy gondozó. Kiss József jövőképe szerint a szakellátók és az alapellátás között egyre szorosabb szimbiózis jöhetne így létre. Ha mindez megvalósul, a fekvőbeteg struktúra gyökeres átalakulása is bekövetkezik. Orvos se maradna elegendő az intézményekben, de a beteg is számottevően kevesebb lenne. A FINANSZÍROZÁS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI A jövőnél is szorítóbbnak tűnik a jelen, a Járóbeteg Szekció vezetői ezért tájékoztatást kértek az OEP-től részben az ez évi kilátásokról, részben pedig a volumen-korlát bevezetésével keletkezett pénzmaradvány sorsáról. Molnár Attila főosztályvezető-helyettes a járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények finanszírozásával foglalkozik. Magánvéleményként kifejtette, a teljességgel speciális orvosi hivatáshoz meg kell teremteni egy olyan működési formát, ami illeszkedik a hivatás specialitásaihoz, biztonságot ad, örökölhető, értékesíthető. Ennek kulcsa pedig a praxisjog. 8 IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER Molnár Attila a 2004-ben bevezetett teljesítményvolumen-korlátozáson alapuló új finanszírozási rend tapasztalatairól számolt be. (Az egyes praxisok elszámolható teljesítménye – némi egyszerűsítéssel – nem haladhatja meg a 2003. évi teljesítés 98 százalékát.). Az új rend bevezetését rengeteg vita, ellenérzés fogadta, sokan csődöket, ellehetetlenülést emlegettek. A főosztályvezető-helyettes elmondta hogy, hosszú időn át hallgatólagosan tűrték a teljesítmények turbózását, hiszen tudták, hogy a változatlan pontértékek mellett csak így lehet fedezni a megnövekedett költségeket. A folyamatot azonban meg kellett állítani. A finanszírozó – nem deklarálta ugyan –, de úgy döntött, fiskális eszközökkel megakadályozza a teljesítmény nélküli elszámolásokat, ugyanakkor emeli a teljesítményért járó pontértékeket. A számítások beváltak, az indokolatlan teljesítménynövekedés megszűnt. Az így megtakarított pénzt szánják a pontértékek növelésére, az erről szóló javaslatot már eljuttatták a Pénzügyminisztériumnak. Kedvező választ várnak, így a pontértékek növekedése hamarosan várható, hiszen a vonatkozó kormányhatározat előírta, hogy a kasszamaradványt az év végéig a jelentett teljesítmények arányában szét kell osztani az intézmények között. Az év első 9 hónapjának adatait elemezve az előadó megállapította, hogy az új rendszer az országban sehol nem okozott jelentős degressziót, regionális szinten mindenhol maradtak bőségesen tartalékok, vagyis az ellátást nem veszélyeztette. A legsúlyosabb degressziós veszteség az egyetemeket érte. 30 önálló olyan járóbeteg-ellátó intézmény van, amely jelenleg az ellehetetlenülés küszöbén áll, és esetleges megszűnésük ellátási érdekeket sértene. 200 millió forintos keret áll rendelkezésre megsegítésükre. Molnár Attila szerint az összeg csak az új feltételekhez való alkalmazkodásra ad időt, nem oldja meg az intézmények gondjait. Rendelkezésre áll még 1,8 milliárd forint tartalék, amelyből 1,2 milliárd a járó-, illetve a laborkassza kiegészítését szolgálja. Az összeget bérekre szánják, az első 9 hónap finanszírozásával arányos, kifizetésére rövidesen sor kerül. 2005-ben – némiképpen finomított technikával – folytatni kívánják a teljesítményvolumen-korlátos finanszírozást. A cél az, hogy a degresszió segítségével mielőbb megközelítsék a szakma által a biztonságos működéshez szükségesnek tartott pont/forint értéket. Arról is dönteni kell, hogy a 7 százalék körül várható kasszanövekményt mire fordítsák. A teljesíthető pontok tömegét növeljék, vagy a díjtételeket emeljék? Molnár Attila szerint az utóbbi volna helyes. A díjharmonizációt folytatni kívánják. Cél, hogy a járóban és fekvőben egyaránt elvégezhető beavatkozások finanszírozása azonos legyen és közelítse az alacsonyabb értéket. Pályázatok útján tovább kívánják bővíteni az egynapos ellátások körét, mégpedig a járóbeteg-ellátás javára. Folytatni kívánják a felkészülést a járóbeteg HBCS kialakítására. Készülnek a gondozói hálózat újraszervezésére, szerepének, finanszírozásának újragondolására. EGÉSZSÉGPOLITIKA A MINISZTER HOZZÁSZÓLÁSA Rácz Jenő, a népszavazás közelsége miatt elsősorban kételyeiről, bizonytalanságairól szólt, s csak ezt követően tért rá mindarra, ami a Gyurcsány kormány programjából a járóbeteg-szakellátásra hárul. Ma még alig felmérhető, mit eredményez majd a sürgősségi ellátó-rendszer kialakítása. Biztosan lehet tudni, hogy számos fekvőbeteg-intézmény nem tud majd megfelelni a sürgősségi rendelkezésre állás követelményeinek. Felértékelődnek a mentőállomások és az összevont háziorvosi ügyeletek, a megszűnő kórházi kapacitások nyomán keletkező ellátási hiányokat pedig csakis a járóbeteg-ellátás fejlesztésével lehet majd kitölteni. Ehhez persze az is szükséges, hogy legyenek elegendő számban orvosok, akik ezt az ellátást nyújtani kívánják. A miniszter szerint a jelenleg önálló szakrendelőkben dolgozók nagy többsége szeretne elindulni ezen az úton. Az utóbbi időkben tartott szakmai egyeztetések során körvonalazódott a csoportos praxisjog intézménye. Amennyiben az MRP céljából létrejönnek az orvosok gazdasági vállalkozásai, az abban résztvevők valójában csoportos praxist folytatnak majd, hiszen az önkormányzatok kollektíven állapodnak meg velük. A miniszter ezt az irányt előbb megvalósíthatónak gondolja, mint az egyéni praxisjog megadását. Rácz Jenő elmondta, hogy az MRP keretében nyújtható hitelek konstrukciója elkészült, ugyanakkor érzékelik az orvo- sok bizonytalanságát. Mindezt alig oszlatja, hogy a bankok hitelképességi vizsgálatai egyértelműen pozitívak voltak, azaz a jelen finanszírozási feltételek között is hitelképesnek ítélték az érintett orvoscsoportokat. Mit tehet a tárca? Elhatározott dolog a járóbeteg-szakellátó és a fekvőbeteg kasszák öszszenyitása, amely a volumenkorlátok jóvoltából megindíthatja a kívánatos betegáramlást a járóbetegellátás irányába. Más témákra térve a miniszter beszámolt arról, hogy a kormányon belül sikeresnek ígérkező egyeztetéseket kezdett a párhuzamos kapacitások megszüntetéséről azokkal a minisztertársaival, akiknek tárcája alá egészségügyi intézmények tartoznak. Régen várt fordulat következhet be a felsőoktatási törvény módosítása során, a megállapodás küszöbére jutottak arról, hogy a klinikák irányítás a visszakerül az egészségügyi tárcához. Döntés született arról is, hogy 2005. január 1-jétől 12 ráépített országos intézet megszűnik. * Időközben lezajlott a kórházprivatizációról szóló népszavazás. A válaszadók többsége Igen-nel válaszolt, ám a népszavazás nem volt eredményes. Az MRP megvalósulhat, a járóbeteg-szakellátás területén megindult pezsgés folytatódhat. Kíváncsian várjuk, miként. Nagy András László Szemünk fénye – kényelmesen Amikor találkozunk valakivel, első benyomásainkat sokszor az illető szeme alapján szerezzük. Tiszta tekintetéből látjuk, hogy friss, éber és élénk. Mindnyájan tudjuk ugyanakkor, hogy néhány, monitor előtt, vagy egy füstös szobában eltöltött óra után szemünk ég, viszket, kivörösödik. A kontaktlencsét viselők számára jól ismert ez a probléma, amely néha kellemetlen szemszárazsággal párosul. Természetesen senki sem szeretné, ha szemei fáradtnak, gyulladtnak tűnnének. Köztudott, hogy a szem egészségének és szépségének megóvásában jelentős szerephez jut a szem felszínét érő oxigén mennyisége. A Johnson&Johnson Vision Care legújabb, HYDRACLEAR tartalmú ACUVUE ADVANCE kontaktlencséjét éppen arra tervezték, hogy a fenti problémákat, legfőként a hosszú ideig tartó lencseviselés után jelentkező égő érzést és szemszárazságot megoldja. Ez a legújabb generációjú kontaktlencse ötvözi a ma elérhető kontaktlencsék legjobb tulajdonságait, kiegészítve az anyag belsejébe ágyazott nedvesítő összetevővel, a Hydraclear-rel, amely kivételesen magas nedvességtartalmú anyag. A Hydraclear természetes érzést és sima, selymes felszínt kölcsönöz a kontaktlencsének, ezáltal egész napon át tartó kényelmet biztosít viselőjének. Különleges anyaga és kialakítása lehetővé teszi, hogy szemünk háromszor annyi oxigénhez jusson, mint a hagyományos hydrogel lencsék esetében – így a lencse hosszan tartó kényelmet biztosít: szemünk még késő délután is egészségesen és frissen csillog. A HYDRACLEAR tartalmú ACUVUE ADVANCE kontaktlencse védelmet nyújt a káros UVA és UVB sugárzás ellen is. A lágy kontaktlencsék között az Acuvue Advance with Hydraclear nyújtja a legjobb UV védelmet: a szemre is káros hatású UVA sugarak 92%-át, míg az UVB sugarak 99%-át képes blokkolni. Ez azért is fontos, mert kutatások bizonyítják: az UV sugárzás meghatározó rizikófaktor a szürke hályog kialakulásában. A HYDRACLEAR tartalmú ACUVUE ADVANCE kontaktlencse tehát meglepően kényelmes viselet egész nap. IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 9
