Intézmények:Budai Irgalmasrendi Kórház, Classic Consulting Kft., Falcon Informatics Kft., Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
Évfolyam: IV. évfolyam
Lapszám:2005. / 1
Hónap:január
Oldal:41-46
Terjedelem:6
Rovat:INFOKOMMUNIKÁCIÓ
Alrovat:eHEALTH, eEGÉSZSÉG
Absztrakt:
A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) eEgészség programjának részeként kidolgozott eSzabványok (MSZE-22800:1-6) létrejöttével lehetővé válik korszerű technológiák használatával, egységes megoldások révén megvalósítani az egészségügyi adatok elektronikus továbbítását. A szabványcsalád elsősorban az ellátási adatok, a vizsgálatkérések és leletek, a receptek, valamint a jelentések kezelését támogatja. A szabványok alkalmazására elsőként a regionális intézményközi mintarendszerek megvalósítása során kerülhet sor.
Intézmény: Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
[1] T. Beale, S. Heard, D. Kalra, D. Lloyd: The openEHR EHR Reference Model, www.openehr.org
[2] prEN 13606-1:2004 Health informatics – Electronic health record communication – Part 1: Reference model
[3] prEN 14822-1:2003 Health informatics – General purpose information components – Part 1-3
[4] HL7 V3 Reference Information Model V02-02, www.hl7.org
[5] T. Beale, S. Heard: Archetype Definition Language Revision 1.1, The openEHR Foundation, 2003
[6] Vassányi I., Gaál B., Balkányi L.: Információs referenciamodellek az egészségügyben, IME, II.évf., 3:37-41,2003
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY A hazai egészségügyi elektronikus adatcsere szabványainak adatmodellje Dr. Horváth Lajos, Budai Irgalmasrendi Kórház Puskás Zsolt Péter, Classic Consulting Kft. Héja Gergely, Falcon Informatics Kft. Nagy István, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) eEgészség programjának részeként kidolgozott eSzabványok (MSZE-22800:1-6) létrejöttével lehetővé válik korszerű technológiák használatával, egységes megoldások révén megvalósítani az egészségügyi adatok elektronikus továbbítását. A szabványcsalád elsősorban az ellátási adatok, a vizsgálatkérések és leletek, a receptek, valamint a jelentések kezelését támogatja. • • A szabványok alkalmazására elsőként a regionális intézményközi mintarendszerek megvalósítása során kerülhet sor. BEVEZETÉS A kormányzat által meghirdetett Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) egészségügyi vonatkozású eEgészség programjának kiemelt jelentőségű komponense az egészségügyi rendszerek kommunikációját támogató szabványok (eSzabványok) kialakítása. A program megvalósulásával létrejöhet a hazai elektronikus egészségügyi adatcserének egy olyan korszerű megoldása, amelynek minősége a világ élvonalába tartozó, hasonló célú fejlesztésekével mérhető össze. A szabványos elektronikus adatcsere jelentőségének az utóbbi években nemzetközi szinten növekedéséhez több tényező is hozzájárul. A leggyakrabban megfogalmazott cél az egyes egészségügyi intézmények információs rendszerei közötti hatékony adatátvitel, de egyre többször megjelenik az egész egészségügyi életutat összegyűjtő archívumok létrehozásának igénye, sőt az ellátottnak az az elvárása, hogy elektronikusan férjen hozzá a róla tárolt információkhoz. • • jelentette, és a biztosítói adatgyűjtésnek és feldolgozásnak is komoly korlátját eredményezte. A szolgáltatók közötti nagytömegű elektronikus adatcserére a 90-es végén megvalósult KTI Program keretében, két kórházcsoporton belül nyílt lehetőség. Ezekben az esetekben – az egyedi megoldásokon túl – főként a HL7 2.x verziójának helyi igényekre igazításával valósult meg az adatkommunikáció. Egyes lelettípusok (pl. coronarographiás felvételek) esetén bevált eljárás a leletek off-line, általában CD hordozón való továbbítása. Mivel ezek általában digitális radiológiai készülékekből származnak, ezért jellemzően a DICOM 3.0 szabvány szerinti formátum kerül alkalmazásra. A betegek ellátási adatainak elektronikus továbbítására irányuló projektek az intelligens kártyát, mint off-line adathordozót célozták meg, ám a hordozott adatok szerkezetében még konszenzuskeresésre sem történt kísérlet. A receptek elektronikus felírására és továbbítására ugyan már a 90-es évek elején indultak kísérletek szintén intelligens kártyák használatával, ám megfelelő megoldás azóta sem született. Az eSzabványok létrehozásának az eEgészség Program keretében az a célja, hogy a nemzetközi szabványokhoz igazodóan, a hazai követelmények figyelembe vételével, korszerű technológiák igénybevételével tegye lehetővé az ellátáshoz kapcsolódó egészségügyi adatok elektronikus továbbítását. A KETTÔS MODELL MEGKÖZELÍTÉS Az orvosi tudás és a klinikai gyakorlat fejlődésének gyors tempója hamar elavulttá teszi az ellátási információkat „beledrótozottan” leíró informatikai rendszereket. A HAZAI HELYZET A jelenlegi hazai egészségügyi elektronikus adatcserére az évtizedes elmaradottságú technológiák alkalmazása, illetve az üzemszerű adatcsere hiánya a jellemző. • A finanszírozási célú jelentések terén tapasztalható technológiai elmaradottság számos konfliktus forrását Kiváló példa erre a jelenlegi hazai finanszírozási jelentések rendszere, amelyben az egyes jelentések a létrehozáskori pillanatnyi igénynek megfelelően kerültek kialakításra. A biztosítói adatigények, illetve a jogszabályok változásai a létrehozó és feldolgozó alkalmazások folyamatos módosítását tették szükségessé, továbbá romlott a különböző jelentésváltozatok feldolgozhatóságának megbízhatósága. IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR 41 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY Az elmúlt évek nemzetközi tendenciái azt jelzik, hogy a problémára a kettős modell megközelítés adja a legkielégítőbb választ. A kettős modell lényege, hogy a modell két nagy részre bomlik, ahhoz hasonlóan, ahogy a verbális kommunikáció során is szétválasztható a nyelvtani és a szemantikai szabályrendszer. Az elektronikus adatcsere „nyelvtana” egy olyan informatikai modell, amely a kommunikációt alkotó építőkövek típusait, attribútumait és azok viszonyait határozza meg. Az építőkövek jelentős része alig, vagy egyáltalán nem specifikus az egészségügyi ellátásra, sőt még kevésbé a pillanatnyi adattovábbítási igényekre. Ilyen építőkő lehet például egy szervezeti egység definíciója, amely kiterjed annak lehetséges attribútumaira (pl. címe), és kapcsolataira más építőkövekkel (pl. az egységnek lehet tetszőleges számú alkalmazottja). Erre a nyelvtani rétegre ma széles körben a referencia modell elnevezés a használatos. Viszonylagos stabilitása, időtállósága miatt a referencia modell jól szabványosítható, könnyen implementálható és az alkalmazások fejlesztésekor egy alig, vagy nagyon lassan változó adottságként lehet vele számolni, ezáltal javítja az IT ipar beruházásainak költséghatékonyságát. A kettős modell második, a tartalomra vonatkozó szintjét egy szemantikai szabályhalmaz határozza meg. Ez formális eszközökkel írja le, hogy milyen kötöttségek mentén épülhetnek fel az egyes komplex adatcsomagok a referencia modell által definiált építőkövekből. Ilyen szabály lehet például annak a definíciója, hogy egy adott jelentésben szerepelni kell a jelentő intézménynek, továbbá, hogy bizonyos attribútumainak (pl. OEP-kód) kötelezően szerepelniük kell. Az egy-egy fogalomra vonatkozó ilyen szemantikai szabályok együttesét archetípusnak nevezzük. Várható, hogy az első hazai implementációk kapcsán, hamarosan megkezdődik az archetípusok kidolgozása. NEMZETKÖZI MEGOLDÁSOK Az elmúlt évtizedek során több olyan elképzelés született, amely más-más alapokról indulva, különböző megközelítésű szabványokban öltött végül testet. HL7 (Health Level Seven) A HL7 szabványa az Egyesült Államokból indult útjára, a multinacionális cégek termékeibe építve mára a világ nagy részén használatos, elsősorban az egymáshoz illesztett modulok, alkalmazások és berendezések összekapcsolására. Elterjedtsége részben a jelenleg leggyakrabban használt 2.x verzió rugalmas szerkezetéből fakadó implementálhatóságának köszönhető. A rugalmas szerkezet azonban egyben a heterogén kommunikáció korlátját is jelenti, emiatt került hosszú évek alatt kidolgozásra a 3-as verzió, amely már a kettős modell logikája szerinti referencia információs modellre (RIM) épít. A RIM számos ponton meglévő kötöttségei (pl. a rögzített attribútumok készlete) azonban korlátozzák a nemzeti szabványként való alkalmazást. openEHR Az openEHR egy olyan nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja, hogy széles alapú konszenzuskereséssel hozzon létre egy általános egészségügyi kommunikációs modellt. Ingyenessége, kiváló dokumentáltsága révén komoly szerepet kapott a nemzetközi szabványosítási folyamatokban. CEN szabványok A szemantikai szabályok tükrözik többek között az orvosi tudás pillanatnyi állapotát vagy, a továbbított adatok körére vonatkozó előírásokat is. Ennek megfelelően az archetípusok a modell „puha” részét képezik, a referencia modelltől eltérően • viszonylag gyakran változnak, a tudás fejlődésével együtt módosulnak, • elfogadottságuk, használatuk csak szakmai konszenzusból eredhet, így létrehozásukhoz, karbantartásukhoz be kell vonni ez egyes szakterületek megfelelő kompetenciájú képviselőit, • a tudás szerteágazó jellege miatt csak hosszú, évekig tartó folyamat vezet széleskörű megvalósulásukhoz. Mindezekből a jellegzetességekből következik, hogy az egyes archetípusok nem képezhetik közvetlenül egy-egy szabvány részét. A szabványok meghatározzák a referencia modellt, illetve segítséget nyújtanak az archetípusok megalkotásához. Az archetípusok létrehozása és karbantartása egy külön folyamatban, az egyes szakterületek képviselőire épülve történhet. 42 IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR Az európai szabványosítási folyamat több irányból közelített az adatcseréhez. Viszonylag korán létrejöttek olyan architektúrális szabványok, amelyek a kórházi rendszerek (HISA) vagy az elektronikus betegrekord (EHCRA) felépítésére irányultak. Ezek komoly szerepet játszottak a 90-es évek végén zajló világbanki támogatású KTI Program megvalósulásában is. Ugyan a megoldásszállítók számára előírásként jelent meg a szabványokhoz való bizonyos szintű alkalmazkodás, ám ez legtöbbször csak formális szinten jött létre. Az 1999-ben megjelent CEN 13606 szabvány kísérletet tett a kommunikáció szabályozására, ám csak viszonylag lassan kezdtek megszületni azok a projektek, amelyek a gyakorlatba ültették át az elméletet. Felépítésében erős rokonságot mutat az openEHR megoldásával. A szabvány 2004-re teljesen átdolgozásra került, és megjelentek az első nagyobb, regionális, sőt nemzetközi kommunikációs alkalmazások. INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY Az európai szabványosítás speciális irányát képviseli a GPIC alapú megközelítés, amely erősen épít a HL7 bizonyos elveire. A GPIC nagyszámú, a HL7 négy alaptípusa szerint kapcsolódó, komplex belső struktúrájú alapegységet definiál, ám jelenlegi formájában még számos inkonzisztenciát tartalmaz. Az üzenetek előírásszerű formájának ellenőrizhetősége, az ún. validáció mind az alkalmazások fejlesztése, mind a működő rendszerek üzenetformátumainak biztosítása miatt kiemelt cél. A validálás két szinten történik. REFERENCIA MODELL • Az egészségügyi adatcseréhez szükséges referencia modellel szemben az a fő követelmény fogalmazható meg, hogy csak a szükséges mértékben legyen bonyolult, egyébként nehezen lesz széles körben elfogadott és implementálható, de lépjen túl az erősen absztrahált, gyakorlatilag nem megvalósítható megoldások szintjén. • Szintaktikai szint: az XML üzeneteknek a referencia modellt reprezentáló XSD sémával szemben történő ellenőrzése. Szemantikai szint: a szintaktikailag helyes üzenetek archetípusoknak való megfelelésének vizsgálata. Az üzenetek általános szerkezete A szabványcsalád által megcélzott adatcsere üzenet alapú (1. ábra). A hazai szabványok legfőképpen a CEN 13606 szabvány 2004. évi munkaváltozatára épülnek, amely már bizonyos szinten tükrözi a HL7 3-as verziója és a GPIC kapcsán az elmúlt években észlelhető törekvéseket. A különböző irányok konvergenciája terén látható nemzetközi erőfeszítéseket a hazai szabványosítás folytatta, sőt sikerült eredményesen továbblépnie. A hazai fejlesztések azokon a területeken gondolták újra, illetve bővítették az európai modellt, ahol az implementálhatósághoz szükséges megoldások még hiányoztak vagy bizonytalannak látszottak. 1. ábra Az egy ellátottról szóló, egy Kivonatot tartalmazó üzenet főbb összetevői A modell főbb jellegzetességei A szabvány kidolgozása során – az elfogadott nemzetközi elveknek megfelelően – az UML modellezési módszer került alkalmazásra. A modell építőköveit az osztályok jelentik, amelyek a valóságban létező objektumok tulajdonságait általánosítják. Az egyes osztályok különböző típusú és számosságú attribútumban hordoznak magukról adatokat, amelyek lehetnek kötelezőek és opcionálisak is. Az öröklődési mechanizmus lehetővé teszi, hogy az egyes osztályok átvegyék a szülőosztályok tulajdonságait, amelyeket azután saját specializációjuk szerint bővíthetnek. A tényleges üzenetek a modell osztályainak adatokkal feltöltött példányaiból jönnek létre. Bár sem a modellezési módszertan, sem a modell nem határozza meg azt a technológiát, ami a szabványos üzenetek képzését megvalósítja, a mai trendek figyelembevételével az üzenetek implementálására az XML látszik a legjobb megoldásnak. Emiatt a referencia modell kialakítása során nem kerültek alkalmazásra az UML nyújtotta olyan eljárások (pl. többszörös öröklődés, vagy az ún. template-alapú osztályok), amelyeknek XML-ben való megvalósítása kérdéses vagy nagy nehézségekbe ütközik. Az üzenetek egy vagy több ún. Kivonatot (Extract) tartalmaznak. A Kivonat az esetek legnagyobb részében egy adott ellátottról szóló információk hierarchikusan rendezett halmaza, amely általában egy egészségügyi információs rendszerből került valamilyen célra kigyűjtésre. A szabvány definiálja a Kivonat belső szerkezetét: a hierarchia felsőbb szintjei az ellátási tevékenység makroszintű alkotóit (pl. ambuláns ellátás), míg alacsonyabb szintjei az egyes adatelemeket (pl. egy Se-Na vizsgálat eredményét) hordozhatják. A szabvány nem köti meg, hogy az egyes alkotók milyen konkrét adatféléket tartalmaznak, ez az archetípusok feladata. Az adatcsere megfelelő biztonsága érdekében biztosítani kell, hogy mind az teljes üzenet, mind annak önálló adatelemei digitális aláírással legyen elláthatók. Ennek érdekében kettős megoldás jött létre, melyben a digitális aláírás a továbbított egészségügyi adatok szerveződésének mindkét szintjén megjelenhet. Egyrészt az összegyűjtött adatokból formált üzenet integritását, hitelességét és letagadhatatlanságát kell biztosítani, amihez a teljes üzenetet kell egészében aláírással ellátni (ún. üzenet-aláírások segítségével). Erre a feladatra az W3C XML-Signature ajánlás a beágyazó mechanizmus révén nyújt megoldást. IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR 43 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY Másrészt, lehetővé kell tenni, hogy igény szerint az üzeneteket alkotó egyes adatelemek is önállóan aláírhatók legyenek (ún. adatelem-aláírások segítségével), biztosítva ezek egyenkénti hitelességének ellenőrizhetőségét. Az önálló aláírásokat az egyes adatok integritásának, hitelességének és letagadhatatlanságának céljából az adatokért felelős szereplők helyezhetik el. Ennek megvalósítása az W3C XML-Signature ajánlás egyes elemeinek a referencia modell megfelelő osztályaiba való beépítésével történt. A legtöbb üzenettípus esetén előfordulhat, hogy az üzeneten belül ugyanaz az objektum többször is szerepel, például egy finanszírozási jelentésben számos esetnél ugyanazt a kezelőorvost kellene az adott jelentésben megkövetelt részletezettségű adatokkal leírni. A redundancia és az esetleges inkonzisztencia feloldásának nehézségei miatt célszerű ezeket az adatcsoportokat (a példában az orvos adatait) a jelentés egy külön blokkjában összegyűjteni, és az eredeti előfordulási helyeken erre az adatcsoportra csak hivatkozásokat elhelyezni. Valamennyi ellátottról külön-külön képzett Kivonat saját Raktárral is rendelkezhet, de lehetséges egyes adatobjektumokat (pl. az ellátások többségében részt vevő orvos adatait) egy közös, az egész üzenetre vonatkozó Raktárban is elhelyezni. A kivonat építőelemei és szerveződése Az üzeneten belül szereplő egy vagy több Kivonat hordozza az egyes ellátások tényleges információit. A Kivonatban külön adatblokkok írják le a jogosultsági információkat, a Kivonat raktárát, a kivonatkészítés szűrési paramétereit és a tényleges ellátási információkat. Az utóbbiak legnagyobb szervezési egysége az ún Kompozíció (Composition), amely az egy ellátási esemény során keletkezett és a forrásrendszerben egy időpontban rögzített adatokat fogja össze (például egy konzílium lelete). Egy Kivonat tetszőleges számú Kompozíciót tartalmazhat. A szabvány szerinti üzenetekben ezt a funkciót egy Raktár (Repository) típusú komponens látja el. A CEN 13606 szabványban is megjelent egy hasonló megoldás (Demographic_Extract), ám az csak a demográfiai jellegű adatokkal leírható adatelemeket gyűjti össze. A hazai szabvány Raktár összetevője személyek, szervezetek, helyek, eszközök, anyagok, azok kapcsolatainak, csoportjainak, sőt azok hierarchiájának tárolását is támogatja. A hazai szabványok (a CEN 13606 szabvánnyal szemben) támogatják olyan üzenetek létrehozását, amelyek egyszerre több ellátottról (pl. fekvő betegek finanszírozási jelentése), vagy akár nem ellátott személyről (pl. egy szolgáltatás rendelkezésre állása és szabad kapacitása) hordoznak információkat a szabvány által biztosított egységes referencia modell használatával. 3. ábra A Kivonat főbb összetevői A Kivonaton belül elkülönülnek az ún. Rendezők (Folder), amelyekkel az egyes Kompozíciókat szervezhetjük tetszőleges struktúrába. A Rendezők lehetővé teszik, hogy összefogják a valamilyen szempont szerint összetartozó Kompozíciókat, például a fekvő beteg eseteket vagy a diabéteszes gondozáshoz kapcsolódó információkat. A Rendezők segítségével megvalósítható az ellátási adatok panaszorientált nézete is. 2. ábra A több ellátottról szóló üzenet főbb összetevői, amely ellátottanként egy-egy Kivonatot tartalmaz, ezek mindegyikéhez tartozhat egy-egy Raktár 44 IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR Mivel a Rendezők egymásba ágyazhatók, ezért egy fastruktúra alakítható ki belőlük. Az egyes Rendezők tetszőleges számú hivatkozást tartalmazhatnak a Kivonat fő tartalmi egységeit jelentő Kompozíciókra, illetve egy-egy Kompozícióra számos Rendező hivatkozhat. Mindez nagyfokú szabadságot nyújt a különböző nézetek kialakítása során. INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY A Kompozíciók felépítése Az egy ellátási eseményhez tartozó információkat a Kompozíció fogja össze. Négy fő alkotórésze közül a verzióinformációs összetevő az adott kompozíció verziójával kapcsolatos adatokat hordozza, lehetővé téve többek között a korábbi változatokra való hivatkozást. A másik alkotórészt azok a digitális aláírások alkotják, amelyek az adott Kompozícióban szereplő adatokra vonatkoznak (adatelem-aláírások). Lehetséges bármilyen komplexitású adathoz digitális aláírást rögzíteni, így például akár egy egész zárójelentés, de akár csak egy elemi vizsgálati eredmény hitelesítése is szerepelhet a kivonatban. A harmadik alkotórész tárolhatja az adatok orvosi-jogi kontextusát (orvosi és adminisztratív felelős, bevitel ideje, körülményei, résztvevő személyzet stb.), ezáltal ezek az információk a Kompozícióba beágyazott alacsonyabb szintű adatokra is vonatkoznak. A negyedik alkotórész a tényleges ellátási adatok hordozója. Az ehhez létrehozott hierarchia két szinten is lehetővé teszi összetett struktúrák kialakítását (3. ábra). ter összetett vizsgálati eredményeket ír le, és tetszőleges számú Klasztert, illetve Elemet foghat össze. A szabvány közvetlenül nem tartalmazza az építőelemek által képviselhető adatok (pl. Szérium-Kálium) definícióit. Ez a megoldás azonban igen eltérő alkalmazási módokra is lehetőséget biztosít. Ahhoz, hogy az egyes építőelemek több partner számára is egységesen értelmezhető, ugyanazt jelentő üzenetekké álljanak össze, a konkrét üzenetek létrehozásakor és értelmezésekor szemantikai megkötésekre is szükség van. Ilyen megkötés lehet az, amely szerint a vérnyomásmérés eredményét leíró Klaszter mindig két, PQ (Physical Quantity) típusú Elemet tartalmaz, amelyek a systolés és a diastolés vérnyomás értékeit hordozzák. Az ilyen szemantikai elemek megvalósítása terén az egyes külföldi megoldások erősen eltérnek egymástól. A referencia modell feletti további kötöttségek leírására a hazai szabványok esetén is az archetípusok szolgálnak. Az archetípusok leírásának egyik eszköze az ADL (Archetype Definition Languague), amelyet a CEN a szabványosítás szintjére kíván emelni. ÖSSZEFOGLALÁS • • A Kompozíció makroszintű összetevőjét jelentő Bekezdések önmagukban is egy fa-szerkezetet alkothatnak, amelynek csomópontjaira az egyes Adatok kapcsolódhatnak. Ezen a szinten lehetséges a Kompozíciók főbb tartalmi egységeinek a kialakítása (pl. műtéti napló, ezen belül az aneszteziológiai napló). Alacsonyabb szinten a Klaszterek hasonló struktúraképzési lehetősége biztosítja az elemi adatok összetett szerkezeteinek (pl. idősorainak) a létrehozását. Az ellátás elemi információi az Elem típusú adatokban helyezkednek el, hasonlóképpen az EHCRA-ból is ismert kulcs-érték párokhoz. Ezek az „értékek” azonban egy külön csomag által definiált típuskészlet bármelyikébe tartozhatnak, lehetővé téve akár igen összetett „elemi” adatok (pl. időintervallumok vagy akár beágyazott képek) tárolását. A fenti szerkezeten túl további eszközök is rendelkezésre állnak az információk szervezésére. Ezek közé tartozik az egyes adatelemek közötti kapcsolatok létrehozásának lehetősége (Kapcsolat, Link), amelyek révén megvalósítható például az ok-okozati viszonyok rögzítése. ARCHETÍPUS MODELL A fentiekben ismertetett referencia modell az egészségügyi információk építőköveit, azok jellemzőit és kapcsolódási lehetőségeit határozza meg, például egy Klasz- Az MSZE 22800 jelzésű egészségügyi informatikai szabványcsalád létrejöttéhez vezető hazai szabványosítás erőteljesen épített az utóbbi években elért nemzetközi eredményekre, de azok kevéssé kidolgozott részterületein olyan megoldásokra törekedett, amelyek a hatékony implementációt segítik elő. Az eSzabványok létrejötte egy új időszámítás kezdetét jelenti a hazai egészségügyi informatikában azzal, hogy megteszi az első lépést az egészségügyi adatcsere országos szintű, általános célú formalizációja irányába. Ahhoz, hogy a szabványok maradéktalanul betölthessék szerepüket, számos nehézséget kell még leküzdeni, amelyek közül a legnagyobbnak a megfelelő szintű orvos-szakmai konszenzust igénylő archetípus készlet kialakítása, és elérhetővé tétele látszik. A szabványok széleskörű elfogadottságához szükségszerűen egy kritikus tömegű alkalmazás létrejötte vezethet. Ezek egyike lehet a HEFOP 4.4 keretében zajló regionális intézményközi mintarendszerek megvalósítása során való alkalmazás, de hasonló szerepet játszhat az OEP elektronikus receptkezeléssel kapcsolatos elképzelése vagy egy-egy szűkebb területet érintő (pl. népegészségügyi programhoz, egyes regiszterekhez kötődő) felhasználás is. Mindezek létrehozásához az adatkommunikációs szabványok egy szükséges, de nem elégséges feltételt biztosítanak. IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR 45 INFOKOMMUNIKÁCIÓ eEGÉSZSÉGÜGY IRODALOMJEGYZÉK [1] T. Beale, S. Heard, D. Kalra, D. Lloyd: The openEHR EHR Reference Model, www.openehr.org [2] prEN 13606-1:2004 Health informatics – Electronic health record communication – Part 1: Reference model [3] prEN 14822-1:2003 Health informatics – General purpose information components – Part 1-3 [4] HL7 V3 Reference Information Model V02-02, www.hl7.org [5] T. Beale, S. Heard: Archetype Definition Language Revision 1.1, The openEHR Foundation, 2003 [6] Vassányi I., Gaál B., Balkányi L.: Információs referenciamodellek az egészségügyben, IME, II.évf., 3:37-41,2003 A SZERZÔK BEMUTATÁSA Dr. Horváth Lajos, belgyógyász, kardiológus. Több kórházi információs rendszer bevezetésében vett részt projektvezetőként, így a 90-es évek végén a világbanki finanszírozású KTI Program beruházását irányította az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben. Több egészségügyi informatikai K+F programot vezetett, számos hazai kutatásban és az Európai Unió keretprogramjaiban részt vett, főként az internetes technológiákra épülő adatkommunikáció, az egészségügyi internet/intranet alkalmazások, az adattárházak és a vezetői információs rendszerek területén. Tagja a Magyar Egészségügyi Informatikai Társaság vezetőségének, az IME szerkesztőbizottságának és az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégiumnak. Idén szerez MBA diplomát a BMGE-n, párhuzamosan a menedzsment, illetve a pénzügyi-gazdasági szakterületen. Jelenleg a Budai Irgalmasrendi Kórházban az informatikai és a finanszírozási terület vezetője, emellett kardiológus adjunktusként dolgozik. Puskás Zsolt Péter 1993-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, MBA fokozatát 2004-ben szerezte, szintén a BME-n. 1993-1997. között a BME Villamosmérnöki Kar Műszer és Irányítástechnika Tanszéke, valamint a Mérés- és Számítástudományi Kutató Intézet munkatársaként dolgozott. 1997-től részt vett a világbanki finanszírozású KTI projektben, mint a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórházának projektmenedzsere. 1997. óta tanácsadóként, különböző – egészségügyi, államigazgatási, illetve a versenyszférához kapcsolódó – informatikai és szervezetfelmérési projektek irányítója. 2001. óta a Classic Consulting Kft. alapítója és ügyvezetője. Fő szakterületei: információs rendszerek tervezése, tendereljárások, informatikai szabványok, információvédelmi rendszerek. 2001. óta a MEIT titkára. 2004-ben részt vett az MSZE 22800-as szabványcsalád kidolgozásában. Jelenleg a Drescher Magyarországi Kft. informatikai igazgatója. Héja Gergely 1999-ben végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán a villamosmérnöki szakon. 2002-ben orvosbiológiai mérnöki diplomát szerzett. 1999-tól 2002-ig a BME Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének doktorandusza, azóta tanársegéde. Kutatási területe a BNO kódolás számítógéppel történő támogatása és az orvosi ismeretreprezentáció. Nagy István A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán végzett villamos üzemmérnökként, majd számítástechnikai szakmérnöki képesítést szerzett. Korábban a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban dolgozott az informatikai és dokumentációs osztály vezetőjeként. 19971999-ben a Világbanki Kórházinformatikai Programiroda projektmenedzsere az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben. 1999 óta a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetnél beveze- tésre kerülő integrált informatikai rendszer projektmenedzsere és a számítástechnikai osztály vezetője. Nagy tapasztalatot szerzett a nemzetközi mércéjű projektek menedzsmentjében, amelyet mindennapi munkájában jelenleg is alkalmaz tanácsadóként, számítógépes hálózatok és rendszerek tervezésében, kivitelezésében, menedzsmentjében, üzemeltetésében, illetve a modern telefonrendszerek kialakításában. 2004-ben résztvett az egészségügyi elektronikus adatcsere szabványainak a kialakításában (MSZ22800:1-6). A Magyar Egészségügyi Informatikai Társaság és az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium vezetőségi tagja. 46 IME IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. FEBRUÁR
