24. óra – Mi a probléma a magyar egészségügyben? Avagy hogyan fordíthatjuk a megoldás vezérelt-programalkotást érték vezérelt irányba?
Cikk címe:24. óra – Mi a probléma a magyar egészségügyben? Avagy hogyan fordíthatjuk a megoldás vezérelt-programalkotást érték vezérelt irányba?
Szerzők:
Intézmények:
Évfolyam: IV. évfolyam
Lapszám:2005. / 2
Hónap:március
Oldal:11-12
Terjedelem:2
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja és a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság „gondozásában” útjára indult a „24. óra, Mi a probléma a magyar egészségügyben?” című fórum. A sorozat célja, hogy a Központ oktatóprogramjain sikerrel vizsgázott problémaalapú, az evidenciákra támaszkodó egészségpolitika-fejlesztés eszköztárával hozzájáruljon egy, a jelenlegi válsághelyzet kezelésére alkalmas, ciklusokon átívelő egészségpolitika szakmai megalapozásához. Ennek szükségességét a közelmúltban lezajlott népszavazás kimenetele többszörösen hangsúlyozza.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA 24. óra – Mi a probléma a magyar egészségügyben? Avagy hogyan fordíthatjuk a megoldásvezérelt programalkotást értékvezérelt irányba? A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja és a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság „gondozásában” útjára indult a „24. óra, Mi a probléma a magyar egészségügyben?” című fórum. A sorozat célja, hogy a Központ oktatóprogramjain sikerrel vizsgázott problémaalapú, az evidenciákra támaszkodó egészségpolitika-fejlesztés eszköztárával hozzájáruljon egy, a jelenlegi válsághelyzet kezelésére alkalmas, ciklusokon átívelő egészségpolitika szakmai megalapozásához. Ennek szükségességét a közelmúltban lezajlott népszavazás kimenetele többszörösen hangsúlyozza. A szervezők úgy érzik, hogy a megoldásvezérelt reformkísérletek kudarc-sorozata, az egészségügyben dolgozók és a betegek számára nyilvánvaló válságjelenségek szükségessé teszik: • a problémák rendszerezett formában történő feltárását; • a problémák okainak elemzését; • a beavatkozásra rendelkezésre álló eszköztár felmérését; • valamint a kitörési lehetőségek feltárását, megvitatását. E munka vezérlőelve, hogy az egészségügyi rendszer célkitűzésiből levezethető szakmailag megalapozott gondolatok jelenjenek meg a programban, amelyeket a felkért szakemberek és résztvevők szakmai alapon fogalmaznak meg. Mindez alapfeltétele annak, hogy konstruktív vitára, érvek befogadására alkalmas légkört teremthessünk és terjeszthessünk a magyar egészségügyben. A fórum bevezetéseként Dr. Szócska Miklós, a Központ igazgatója elmondta: úgy érzi az egészségpolitikai közélet számos megnyilvánulásából, hogy a fenti elvek felé történő elmozdulást kikényszeríti az egészségügy nehéz helyzete és a folyamatosan változó környezet kihívásai, és ez megtapasztalható volt mind a sokrétűség és verseny, mint fő értéket hangoztatók, mind a közszolgálatiság primátusát vallók között is. A szorító válságjelenségek közül kiemelte a humán erőforrás migrációját és burn out-ját, az infrastruktúra romló állapotát. Kifejtette, hogy az elmúlt időszakban tagadhatatlan a megoldás (azaz eszközvezérelt) reformok kudarca, amelyen túl kellene lépnie az egészségpolitikának, és amely egyfajta „reform-kiábrándultságot“ hozott magával. A hivatalba lépő új kormányokat bizonyítási vágy, reformkényszer hajtja, de az új ötletek, az egészségügyi miniszterek gyakori cserélődése miatt ritkán jutnak el a megvalósítás azon fázisába, hogy érezhető változást hozzanak az egészségügyi rendszer teljesítményében. A nem kellően átgondolt, illetve félbehagyott in- tézkedések bizonytalanságot, zavart hagynak maguk mögött a rendszerben, az új miniszter(ek) belépésével pedig minden kezdődik előröl. Ezzel szemben az egészségügyben dolgozók között a valódi változtatások iránti igény nagyon nagy. A bevezető után a Központ egészségpolitika oktatásával és egészségügy kutatással foglalkozó munkatársa, Dr Gaál Péter mutatta be a problémaorientált programalkotás koncepciójának alapelemeit, valamint magyarországi megvalósíthatóságának lehetőségét. A problémaorientált programalkotás lényege, hogy a más országoktól ellesett, jónak tűnő megoldások helyett az értékválasztásra és az egészségügyi rendszer teljesítményét jellemző adatokra építő probléma meghatározásból indul ki. Ezzel szemben sok esetben azt látjuk, hogy az új miniszter új ötletével kezdődik a programalkotás, amellyel megoldásvezérelt beavatkozást végez a rendszerben. Ezek az ötletek olyan, Magyarországon nem működő, de vonzónak tűnő megoldások körül alakulnak ki, amelyeknek a hiányát okolják a rendszer jelenlegi hibáiért: • Több biztosítós rendszer, amelynek hiányában nincs versenyhelyzet a betegekért. • Egyéni kötelező egészségügyi megtakarítási számlák, amelyek járulékos. forrásteremtést jelentenének az egészségügynek és dinamizálnák a gazdaságot. • Nincs megfelelő betegtájékoztatási rendszerünk, amellyel erősíteni lehetne az öngondoskodást és a civil kontrollt. A miniszter persze általában nem „éri meg”, hogy reformjait valóban értékelni lehessen az eredmény alapján, de még sokszor azt sem, hogy azok elindulhassanak, hiszen ennyi idő rendszerint nem áll rendelkezésére. A miniszterek gyors cseréje miatt azonban e reform körül zavarodottság, elbizonytalanodás jelentkezik, amelyet a következő miniszternek a politikai nyomás miatt mindenképpen új ötlettel kell feloldania. Hiszen meg kell mutatnia, hogy szebbet, jobbat tud adni, mint az előző kormány. A ciklus márpedig ezzel az új ötlettel újraindul... Az eszköz (megoldás) vezéreltség az egészségügy reformja esetében tehát azt jelenti, hogy a rendszeren végzett beavatkozás nem helyzetelemzésből (diagnózisból), hanem egy adott lehetséges megoldásból (terápia) indul ki. Ezzel szemben a problémaorientált programalkotás értékvezérelt: • A diagnózis megállapításának meg kell előznie a terápia indítását. • A valós problémák megragadásához szükség van explicit módon kialakított célrendszerre. (Mit is szeretnék elérni? Mi is számunkra az érték?) IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS 11 EGÉSZSÉGPOLITIKA • A pontos diagnózis felállításához szükséges az ok-okozati láncolatok feltárására. • Az alkalmazandó „kezelés” a problémák okait célozza, azaz oki, és nem tüneti terápiáról van szó. • A terápia eredményességét abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyire sikerült elérni a kívánatos végső célokat, annak értékrendi kritériumai mentén. A problémaalapú programalkotás is a kibernetikából, a szervezeti szabályozórendszerekből már jól ismert problémameghatározás – programalkotás – megvalósítás – értékelés szabályozókört tekinti alapjául, azzal a különbséggel, hogy az elérendő célok nem adottak. Az, hogy mi tekinthető jó egészségügyi rendszernek alapvetően meghatározza az, hogy milyen értékeket képviselünk, milyen célokat tartunk fontosnak. Elképzelhető, hogy a társadalom különböző csoportjai eltérőképpen ítélik meg például azt, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esetében mi tekinthető igazságosnak, vagy például eltérő jelentőséget tulajdonítanak az egészségügyi szolgáltatók közötti választás szabadságának. A problémaalapú egészségpolitikai programalkotás egyik alapvető feltétele tehát az, hogy kialakuljon egy társadalmi szintű értékkonszenzus, azaz egyetértés abban, hogy melyek az egészségügyi rendszerünk legfontosabb célkitűzései. A problémaorientált programalkotás további fontos összetevője az elemzéshez, értékeléshez szükséges adatok rendelkezésre állása. Ezt hangsúlyozza a fejlett országokban egyre inkább előtérbe kerülő, egyre gyakrabban hangoztatott bizonyítékokon alapuló programalkotás (evidence-based policy-making) koncepciója. A kellően pontos, jó minőségű adatok, illetve tudományos bizonyítékok lehetővé teszik, hogy választott célkitűzéseink mentén értékeljük az egészségügyi rendszer teljesítményét. Probléma ott van, ahol valamelyik célkitűzésünket nem, vagy nem kellő mértékben teljesíti az egészségügy. A pontos diagnózisnak természetesen részét képezi a bonyolult ok-okozati láncolatok feltárása, amelynek segítségével azonosíthatók a lehetséges beavatkozási pontok, a kitörés lehetséges irányai. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt a triviálisnak tűnő megállapítást sem, hogy azokon a rendszer-összetevőkön nem érdemes változtatni, amelyek elvárásainknak megfelelően működnek. A problémaorientált programalkotás harmadik feltétele a megvalósítás folyamatosságának biztosítása. Egy-egy komolyabb rendszerösszetevő, például finanszírozási technika, vagy forrásteremtési módszer, megváltoztatása hosszú, egy kormányzati ciklusnál általában jelentősen hosszabb időt vesz igénybe a kezdeti tervektől kezdve, a kísérleti szintű tapasztalatgyűjtésen, valamint a rendszerszintű bevezetésen és működtetésen át a kívánt hatás eléréséig. Ha ezt az egészségpolitikusok nem veszik figyelembe, olyan reformok is ‘szemétdombra’ kerülhetnek, amelyek valóban javították volna az egészségügyi rendszer teljesítményét. Végigtekintve az 1980-as évek közepétől eltelt 20 esztendőn megállapítható, hogy: • Az alapvető értékeket, célkitűzéseket a politikusok nem vitatták: hatásosság, hatékonyság, igazságosság, kiegészítve a rendszer működésének folyamatára vonatkozó 12 IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS értékekkel, amelyek legteljesebb formában az 1997-es egészségügyi törvény betegjogokkal foglalkozó részében kerültek kifejtésre. • Bizonyos tekintetben, biztosított volt a megvalósítás folyamatossága (lásd a finanszírozási technikák megválasztása). • Az adatok elérhetők: kevés egészségügyi rendszer mondhatja el magáról, hogy olyan szerteágazó, mindazonáltal egyetemleges tartalmú adatforrással rendelkezik, mint a magyar. Példaként a finanszírozási reformok hatásait értékelte az előadó. A hatékonyság növelése érdekében bevezetett finanszírozási reformok története azt mutatja, hogy kormányzati ciklusokon átívelő reformokkal lehet eredményeket elérni, az ellátási szinteken belüli hatékonyságnövekedés azonban nem jelenti azt, hogy a rendszer minden beteget a lehető legalacsonyabb szinten lát el. Az ellátási szintek közötti koordináció hiánya olyan hatékonysági veszteségnek (hatékonysági problémának) tekinthető, amelyet az egészségügyi szakértők többsége nem vitat. Óhatatlanul felvetődik tehát a kérdés: ha az egészségügyi reform ciklusokon átívelő elemei az elmúlt 20 esztendőben értékelhető eredményeket hoztak, akkor a világosan megfogalmazott problémák kezelése miért nem képzelhető el ciklusokon átívelő reformokként? A viták végső soron nem a politikai pártok, hanem különböző szakértői csoportok között vannak – fejezte be előadását Dr. Gaál Péter. A résztvevők között ezek után termékeny vita alakult ki a problémaalapú programalkotást lehetővé tevő értékkonszenzus körül. Érdekes módon egyetértettek a résztvevők abban, hogy a pártprogramok ellaposodnak, egyre kevesebb konkrétumot tartalmaznak, illetve egyre kevésbé szakmai az alapjuk. A résztvevők a jelentkezéskor 5-10 elemű problémalistát is meghatároztak a mai magyar ellátórendszer legfontosabb nehézségeiről. E problémalistát a Központ munkatársai feldolgozzák. A résztvevők feladata lesz, hogy a következő alkalmak során e hierarchizált problémalistából strukturált csoportmunka segítségével összeállítsák: • melyek a legfontosabb problémák és ezek milyen okokra vezethetők vissza, • melyek a legfontosabb beavatkozási pontok, • mely kitörési lehetőségek kecsegtetnek a leghamarabb elérhető sikerekkel. A fórum résztvevőinek lelkesedése optimizmust sugallt, és amennyiben a kedves Olvasó a fentiek alapján kedvet kapott a tovább folytatódó fórumsorozaton való részvételre, regisztrálhat a www.miaproblema.hu weboldalon. Itt teszik közzé az elkészült munkaanyagokat és a hozzászólásokat is. A folytatás egy hónap múlva (2005. március második felében) várható, ahová a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Dr. Pásztélyi Zsolt Felelős szerkesztő
