IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidémiája

  • Cikk címe: Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidémiája
  • Szerzők: Dr. Halmy Lászlóné
  • Intézmények: Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft.
  • Évfolyam: V. évfolyam
  • Lapszám: 2006. / 2
  • Hónap: március
  • Oldal: 14-18
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: EGÉSZSÉG - TÁRSADALOM, NÉPEGÉSZSÉGÜGY
  • Alrovat: NÉPEGÉSZSÉGÜGY

Absztrakt:

Az elhízás prevalenciája Európa-szerte növekszik, mégsem ismerik fel, hogy betegség. Csak néhány megelőző program kezeli az elhízás problémakörét. Az elhízás növekvő előfordulásának társadalmi és gazdasági vonatkozásai különösen jelentősek. Az elhízás kérdésének hatékony kezelése elsősorban az egészségügyi ellátórendszer feladata, de nem nélkülözheti a prevenciós stratégiákat és az össztársadalmi erőfeszítéseket.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Halmy Lászlóné Intézmény: Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft.

[1] Obesity: Preventing and Managing the Global Epidemic, Report of a WHO Consultation on Obesity, Geneva, World Health Organization, 1998
[2] Kannel, W.B., Gordon, T.: Some determinants of obesity and its impact as a cardiovascular risk factor, In: Howard A.N. (ed.): Recent Advances in Obesity Research: I. Newman Publ. Ltd. London. 1975. pp. 14- 27.
[3] Manson JE, Willett WC, Stampfer Mj, Colditz GA, Hunter DJ, Hankinson SE, et al.: Body weight and mortality among women, N. Engl. J. Med., 1995;333:677-85
[4] Promoting healthy diets and physical activity: a European dimension for the prevention of overweight, obesity and chronic diseases, Commission of the European Communities, Brussels, 08. 12. 2005.
[5] Halmy László: Az elhízás in. Klinikai irányelvek kézikönyve – Anyagcsere – Endokrinológia, Útmutató Különszám, Medition Kiadó, 2002, 117-132
[6] Halmy László: Az elhízás kialakulása és belgyógyászati kezelése, Doktori értekezés, Budapest, 1984.
[7] Bíró György: I. Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat 1985-1988, Albaswiss Székesfehérvár, Budapest, 1992
[8] Életminőség és Egészség, szerk.: Dr. Szvitecz Zsuzsanna, Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 2002 193. p.
[9] Overweight and obesity: A Vision for the future, SGWebsite@osophs.dhhs.gov
[10] Halmy Lászlóné: Az elhízás jelentősége, gazdasági hatásai és prevenciójának lehetőségei, Folpress Kiadó, Budapest, 2005
[11] Thompson D, Wolf AM: The medical-care cost burden of obesity, Obesity Reviews, 2001; 2, 189-197
[12] Halmy László: Az elhízás társadalombiztosítási vonatkozásai in. Konszenzus Konferencia az Elhízásról, szerk.: Halmy L., Knoll Hungária Budapest, 1998; 8p.
[13] Thury Ferenc: Az elhízás pszichoterápiája in. Magyar Elhízástudományi Társaság Konferenciája az Elhízás kezeléséről, szerk: Halmy E., Folpress Kiadó, Budapest, 2004; Suppl. (4) 1, 72-88.
[14] Halmy E, Halmy L: Practical possibility for the weight maintenance, Acta Physiologica Hungarica, 2002, Vol 89, Num 1-3, 261p.
[15] Halmy Eszter: A klubmozgalom jelentősége, Obesitologia Hungarica, 2000; Suppl. 1 (1), 13p.

NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidémiája Dr. Halmy Lászlóné M.Sc., Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. Az elhízás prevalenciája Európa-szerte növekszik, mégsem ismerik fel, hogy betegség. Csak néhány megelőző program kezeli az elhízás problémakörét. Az elhízás növekvő előfordulásának társadalmi és gazdasági vonatkozásai különösen jelentősek. Az elhízás kérdésének hatékony kezelése elsősorban az egészségügyi ellátórendszer feladata, de nem nélkülözheti a prevenciós stratégiákat és az össztársadalmi erőfeszítéseket. AZ ELHÍZÁS JELENTÔSÉGE Az elhízás mind a fejlődő, mind a fejlett országokat érintő világjelenség, amely valamennyi kontinensre kiterjed. A fertőző betegségek epidémiáját felváltó krónikus nem fertőző betegségek hátterében is egyik fő okként az elhízás húzódik meg. Az elhízás prevalenciájának drámai növekedését szökőárhoz hasonlítják. Az elhízás jelentőségét mutatja, hogy a WHO 1998-ban krónikus, recidiváló betegségnek deklarálta [1]. Az American Heart Association a koszorúér-betegségek kialakulása szempontjából a dohányzás után a második legjelentősebb kockázati tényezőnek jelölte meg [2]. Így az elhízás más kockázati tényezők, pl. a hiperkoleszterinémia elé került. Az elhízás következtében kialakuló mortalitási adatok is világosan mutatják jelentőségét. A Nurse Study adatai alapján [3] mortalitás szempontjából enyhe fokú elhízás esetén is a halálozás mintegy kétszeres. Az Európai Unió kiemelt kérdésként foglalkozik az elhízás prevenciójával [4]. AZ ELHÍZÁS DEFINÍCIÓJA, FOKOZATAI Az elhízás anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növekedésében és/vagy az energia-leadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározódáshoz vezet. A súlytartó fázisban a kövérség megtartása már kisebb energia-bevitellel is lehetséges. Ebben a szakaszban is további szabályozási zavarok, társuló betegségek alakulhatnak ki. Az elhízás tehát krónikus és recidiváló betegség, amely tartós kezelést igényel testsúlycsökkentés, majd súlytartás céljából [5]. A gyakorlatban az elhízást a testtömegindex (body mass index, BMI) alapján határozzuk meg, vagyis a kilogrammban mért testtömeget elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével (kg/m2). 14 IME V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006. MÁRCIUS Az elhízás fokozatai: sovány <18,5 normális túlsúlyos 18,5-24,9 25-29,9 mérsékelten elhízott 30-34,9 súlyosan elhízott 35-39,9 betegesen elhízott >=40 kg/m2 A hazai helyzet Az első kiterjedt felmérés, mintegy 11.000 budapesti rendőr közül krónikus betegségben szenvedő gondozottakon történt 10 éves longitudinális vizsgálat formájában. 1968-tól 1977-ig a vizsgált populációban az elhízás jelentős mértékben nőtt a különböző korcsoportokban. A testtömeg index segítségével megállapított elhízás előfordulása 39%nak bizonyult. A felmérés szerint az elhízás az életkorral lineárisan nő; 31 és 35 év között 26,5, 51 és 55 év között 62,1% volt előfordulása. A 10 éves gondozás során sajnálatos módon nem csökkent a kísérő szívbetegségben, hypertoniában, mozgásszervi betegségben szenvedők testsúlya. Egyedül cukorbetegek gondozása során volt súlycsökkenés megfigyelhető. [6] Az I. Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat [7] mintegy 17 000 személy felmérésével kérdőívek alapján férfiak illetve nők esetében az elhízást 21, a túlsúlyt 41%-osnak találta. Néhány megyében 2700 főn a vizsgálatot megismételték, amelynek során már nem kérdezőbiztosokkal végezték az adatgyűjtést, hanem megmérték a testsúlyt és a testmagasságot. A 2. vizsgálat eredménye az első eredményével gyakorlatilag megegyezett. 1997-ben majd 1998-ban országos felmérés történt a belügyi dolgozók körében 20 800 vizsgálatba bevont személyen, amelynek során az elhízás előfordulása mintegy 18-19%-nak, a túlsúlyos állapot prevalenciája 42 – 43%-nak bizonyult. Az egészségi állapotra különösen veszélyes hasi típusú elhízás 15 396 vizsgálat alapján férfiakon 44,51%ban, budapesti nőkön 42,5%-ban, vidéki nőkön 29,73%-ban fordult elő. Az elhízás előfordulása az életkorral lineárisan nőtt. A földrajzi eloszlás a nemzetközi helyzetnek is megfelelően kisebb fővárosi, és nagyobb vidéki prevalenciát mutatott. Bár az egyes megyék között eltérő értékek vannak, a régiók szerinti prevalencia nem tért el. Hangsúlyozandó, hogy az elhízás már a 25-30 év közötti korosztályban is jelentős mértékű (13,35%) volt [5]. Az elhízás előfordulásának hazai trendjét az OLEF kisebb elemszámú reprezentatív vizsgálata mutatta be, amelyben 1994-2000 között az elhízás férfiak illetve nők körében 5,3 és 7,2%-kal, a túlsúlyos állapot 4,2 valamint 1,3% – kal nőtt. [8] Az iskolázottság, az egészségi kultúra helyzete, a szociális helyzet, a táplálkozási szokások, a jódfelvétel, a mozgásszegény életforma, a mentális stressz, az életmód egy- NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM aránt szerepet játszanak az elhízás epidémiájának rohamos terjedésében [5]. zásában, továbbá az elhízás okozta egészségügyi ellátórendszerre nehezedő jelentős költségek miatt az elhízás kérdésköre sokkal nagyobb figyelmet követel. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Az elhízás költségei három szinten jelentkeznek: Az Egyesült Államok tisztifőorvosa 2002. áprilisában az elhízás és túlsúlyos állapot megelőzésére nemzeti akcióprogramot hirdetett meg [9], és az alábbiakat hangsúlyozta: A szívbetegségek és a magas vérnyomás kétszer gyakrabban fordulnak elő elhízottak körében, mint normális súlyúak között. 5-9 kg-os testsúlynövekedés a 2. típusú diabetes mellitus kialakulását kétszeresére növeli. A cukorbetegek 80-85%-a túlsúlyos vagy elhízott. A 18. életév súlyát több mint 10 kg-mal meghaladó testsúly a menopauzában az emlőkarcinóma kockázatát 2-szeresére növeli. Minden 1 kg-nyi súlygyarapodás az izületi betegségek kialakulását 9-13%kal emeli meg. A várandós anyák súlynövekedése a magas vérnyomás kialakulásának lehetőségét 10-szeresére növeli. A serdülőkori túlsúlyos állapot 70%-os esélyt jelent felnőttkori elhízásra. Az esély 80%-ra nő, ha valamelyik, vagy mindkét szülő túlsúlyos vagy elhízott. A testsúly 5-10%-os csökkenése valamennyi kockázati tényező jelentős mérséklődésével jár együtt. Az Európai Közösség 2005. évi Cselekvési Programja rögzíti, hogy az elhízott gyermekek száma évente 400.000rel nő, valamint az Európai Unión belül 200 millió elhízott felnőtt él. Európa legalább annyira súlyos elhízottság járványnyal néz szembe, mint Észak-Amerika. Az elkerülhető fő halálok a nem megfelelő étrend és a mozgáshiány. Az egészségügyi kiadások 2-8%-a az elhízásból adódik. A program önkéntes területei: a fogyasztók tájékoztatása, a marketing és reklám, a fizikai tevékenység promóciója, az élelmiszerösszetétel és -adagolás. Az üzleti és civil szférának, valamint a kormánynak együtt kell működnie abban, hogy meg lehessen fékezni az elhízás előfordulásának növekedését gyermekeink körében [4]. • EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZERÜNK HIÁNYOSSÁGAI A hazai egészségügyi döntéshozók ez ideig nem vették figyelembe kellő hangsúllyal az elhízást és következményeit az egészségpolitikai döntéshozatalban a prioritások felállításánál, pedig a WHO századunk két legnagyobb egészségügyre nehezedő terheként említi az elhízást, az időskorúak ellátása mellett. A mai minőségi elvárásoknak sem tesz eleget a magyarországi egészségügyi ellátó rendszer, mivel az elhízás vonatkozásában nincs összhang a lakosság egészségi állapota és az egészségügyi ellátórendszer között. Ez utóbbi semmilyen szinten nem vállalja fel az elhízással való körülhatárolt ellátást sem a preventív, sem a kuratív medicina területén. Az egészségpolitika célkitűzései érvényesülése érdekében különösen az igazságosság és a hatékonyság vonatko- Direkt kiadások: a betegség közvetlen anyagi következményei, beleértve az ambuláns, illetve a kórházi vizsgálatok és kezelések, műtétek költségeit és a kísérőbetegségekre adott gyógyszerek árát, a rehabilitáció költségeit és a gyógyászati segédeszközök értékét. • Indirekt kiadások: az elhízás következményeiből adódó kiadások, amelyek közé tartozik a táppénz, a munkahelyről való kimaradás, a korai munkaképesség csökkenés, illetve rokkantnyugdíj, valamint a várhatónál korábbi haláleset is. • Személyes költségek: az elhízott páciens a gyógyszerek árának társadalombiztosítási támogatásán kívül maga is fizet a gyógyszerekért, teljes összeget fizet az elhízását kezelő gyógyszerekért, részösszeget az elhízást gyógyító különleges műtét esetén a gyomorszűkítő gyűrűért; későbbi stádiumban ápolásáért, gondozásért, speciális elhelyezéséért, transzportjáért és hordható ruházatért. Becslések szerint az összkiadások megközelítőleg 40%át a direkt költségek, 60%-át pedig az indirekt, valamint személyes költségek teszik ki [10]. Az elhízás direkt költségeiről – a diagnózisra és kezelésre fordított, az egészségügyben jelentkező kiadásokról – már számos országban készült felmérés. Az elhízás meghatározásáról és a számítások módszerétől függően az elhízásra költött kiadások az egészségügy összkiadásának 1,57,8%-át teszik ki [11]. Az elhízás így – a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és az ülő életmód mellett – az egészségügyi költségek meghatározó tényezője. Magyarországon ez ideig nem végeztek pontos számításokat az elhízás kezelésének költségeiről. 1998-ban az elhízás és a társuló betegségek hazai előfordulása alapján az összes egészségügyi kiadás 2%-ára, azaz 11 milliárd forintra becsülték a ráfordítást. Összehasonlításként megemlíthető, hogy a hazai fogászati ellátás tárgyévben mintegy 8,5 milliárd forintot tett ki. Elgondolkoztató, hogy ebből az összegből mennyit lenne érdemes megelőzésre fordítani [12]. Napjaink egészségügyi kiadásait figyelembe véve ez az összeg több mint 30 milliárd forintra tehető. A PREVENCIÓ LEHETÔSÉGEI ELHÍZÁSBAN Az elhízás, mint betegség csak 1998 óta szerepel a WHO deklarációjában. Kísérő, következményes betegségei szemszögéből önálló kockázati tényezőként ugyan elismert, de a hazai prevencióban nem kapott önálló szerepet. A hazai megelőző programok a táplálkozás összetételének javításától és a fizikai aktivitás növelésétől várják, hogy az elhízás előfordulásának aránya és a kísérő betegségek száma IME V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006. MÁRCIUS 15 NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM csökkenjen. Sajnos az elhízás ennél összetettebb problémakör. Kialakulása mintegy 50%-ban genetikai eredetű, továbbá mind prevenciójában, mind kezelésében nem kerülhetők ki a pszichés vonatkozások [13]. A pszichológiai-pszichiátriai szempontok alábecsülése eredménytelenséget okoz, amelyet a beteg együttműködésének hiányával, fegyelmezetlenségével magyaráznak és hárítanak el az egészségügyi rendszerektől. Az egészségügyi ellátás és a közvélemény a betegségfolyamatok egyre súlyosbodó szakaszainak adják a legmagasabb rangot. Az intenzív osztályok gyakori vészhelyzetei gyakran eredménytelen és nagy forrásigényű aktivitása jobban elfogadott, mint a betegségek krónikus szakasza, nem is beszélve a szubklinikus, illetve preklinikus állapotokról. Ezekben a finanszírozás forrásai egyre kevésbé csordogálnak, de ezt megelőzően a normális testsúly megtartásának igénye szinte alig kerül finanszírozásra. A hiányos erőforrású egészségügy paradoxonja, hogy a relatíve kisebb beruházással járó megelőzés jelentős későbbi haszna elérhetetlen, mert az állandó tűzoltásban nincs idő a tűz megelőzésre, sem az anyagi források hiánya, sem az eredményhez szükséges idő türelmetlen szemlélése miatt. Bár a legutóbbi években beindult Népegészségügyi Program több helyen megemlíti az elhízást, de jelentőségének felismerése és körülhatárolt komplex tevékenység hiánya miatt a helyzeten érdemi változtatás nem várható, tekintettel a kérdéskör speciális jellegére, és az egyidejű, de több irányú tevékenység hiányára. Az egészségpolitika egyik fő célkitűzése az igazságosság, ennek érvényesülését a prevenciós programok nagymértékben segítik, mivel a teljes lakosságot érintik. Ezáltal a források igazságosabb felhasználása történik, szemben például egyes ritka betegségek költséges kezelésével, amelyek csak szűk csoportokat érintenek. MI LEHET TEHÁT A MEGOLDÁS? Lehetőséget adni az elhízott betegnek, hogy ne csak halljon az őt jobb állapotba hozó elképzelésekről, hanem azokat a gyakorlatban is művelhesse. Amit olvasunk vagy hallunk, még nem tudjuk. Csak azt tudjuk, amit teszünk. Rendszeres gyakorlás, eggyé válás a megoldással hozhatja csak létre az életstílus megváltozását. Viszont a rendszeres aktivitást megnehezíti, vagy megállítja a mindennapi élet számtalan közbejövő dolga. Ki ad megerősítést arra, hogy az úton tovább kell menni? Minden elhízott kövér mellé nem lehet két-három speciális tanácsadót ültetni. Jobb, ha a szakemberek együttesét keresi fel a beteg, erre kialakított helyen, például egy klubban. Itt megkaphatja a szükséges pszichés támogatást, a testedzéshez szoktatást, a diétát elméletben és gyakorlatban. A sorsközösség, az azonos problémák, a megoldás közös keresésével, a közös testgyakorlás vagy együttszenvedés – gondoljunk csak a szimpátia fogalmának eredeti jelentésére – vagyis a közösség ereje segíti még az elhízott em- 16 IME V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006. MÁRCIUS bert céljai elérésében. A rendszeres klubösszejövetelek hatására az elhízott beteg egészségfejlesztő tevékenységét már nem csak heti egy alkalomra szorítkozó klub foglalkozásként igényli, hanem életmódjának részévé válik [14]. TÁRSADALMI HELYZETKÉP AZ ELHÍZÁS MEGÍTÉLÉSÉRÔL Az elhízást illetően a döntéshozók és a közvélemény legnagyobb tévedése az, hogy elhízásban az emberek nem halnak meg. A tévhit kialakulásában az játszhat szerepet, hogy a morbiditási és mortalitási statisztika, továbbá az egészségügyi ellátás mutatóinak vizsgálata – sem a ráfordítás, sem a kibocsátás vonatkozásában – nem terjed ki az elhízás szerepének megállapítására és értékelésére. Ugyanígy az elhízottak társadalmi megítélése sem közismert. Ennek következtében az egészségpolitikai döntés folyamatát támogató elemek már a döntés-előkészítés szakaszában hiányoznak, így érthető, hogy a szűkös erőforrások disztribúciója során még prioritási listára sem kerülhet az elhízás. Nincs az elhízásra vonatkozó megfelelő morbiditási felmérés. Az adathiányt növeli, hogy a kórházi zárójelentések gyakran nem tartalmazzák a testsúlyt. A testmagasság feltüntetése ritka kivétel, és így a testtömegindex nem számítható ki. A haskörfogat mérésének igen gyakori elmaradása miatt a hasi típusú elhízás diagnózisa sem várható. Az elhízás megfelelő diagnózisa a zsírszövet mennyiségének, vagy százalékos értékének meghatározását tartalmazza, azonban a társadalombiztosítás nem finanszírozza a zsírmennyiség meghatározásának diagnosztikus módszereit. Így nem várható, hogy a zsírmennyiség megállapítása gyakorivá váljon. Hazai, elhízásra vonatkozó mortalitási adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre. Az elhízás diagnózisa még annak szemmel látható előfordulása esetén sem kerül rögzítésre. Így az egyes halálokok mellett nem szerepelhet a beteg testtömeg indexe sem. Ezért mortalitási adatok az elhízásra vonatkozóan hazánkban csak közvetve nyerhetők az elhízáshoz vezető kórképek halálozási statisztikájából. Nem tükröződik a testsúly és a testtömeg index az egészségügyi statisztika egyetlen fejezetében sem. Nincs hazai adat arra vonatkozóan, hogy az elhízottak milyen gyakorisággal veszik igénybe az egészségügyi ellátó rendszer egyes szolgáltatásait. Mennyivel terhelik az alapellátást és a szakrendeléseket, valamint fekvőbeteg intézményeket, továbbá a diagnosztikus munkahelyeket. Nincs statisztikai adat arra vonatkozóan sem, hogy milyen az elhízottak gyógyszerfogyasztása, milyenek munkaképességi adataik és tartós munkaképesség csökkenés miatt milyen arányban terhelik a társadalombiztosítást. Az adathiány kihat az elhízás diagnosztikájának és kezelésének finanszírozására is. Az egészségügyi ráfordítások az állapotok súlyosságával mutatnak lineáris összefüggést, gyakran még abban az esetben is, ha az ellátásból már semmilyen egészségnyereség nem várható. NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM A döntéshozókat évtizedek óta a társadalmi helyzetkép sem befolyásolja. A dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás következményei evidenciaként kerülnek megítélésre, a sokkal nagyobb prevalenciájú elhízott és túlsúlyos állapot jelentőségét viszont nem veszik figyelembe. Nem látják az elhízást betegségnek, nem ismerik genetikai eredetét, és azokat a társadalmilag indukált magatartásformákat, amelyek elhízáshoz vezetnek. A végeredményt, az elhízott egyént állítják be elhízása okának, és helytelen táplálkozását, valamint mozgásszegénységét helyezik a jelenség fókuszába, megfeledkezve a többi kiváltó okról és módosító tényezőről. Kevéssé ismert az elhízottak diszkriminációja, stigmatizációja és az ebből adódó fokozatos izolációja [15]. Az orvostársadalom szemlélete sem tekinthető helyesnek. Ha egy antibiotikum alkalmatlan egy tüdőgyulladás meggyógyítására, nem a beteget hibáztatják. A cukorbeteget vagy a hipertóniás beteget rendszeresen visszakérik vizsgálatra, diétáját és gyógyszeres kezelését beállítják, majd folyamatosan módosítják, és a cukorbeteg nem azt kapja pszichés vezetésként, ha állapota a betegség természetéből romlik, hogy miért eszik annyi édességet?! Elképzelhető az is, hogy túlzott szénhidrát vagy zsírfogyasztás nélkül is anyagcserezavara lehet egy betegnek. Mikor fogunk így gondolkodni az előbbiekkel rokon kórképről – az elhízásról – annak elfogadása mellett, hogy az életmód ebben is alapvetően meghatározó jellegű? Mikor fogja az orvos az elhízott betegnek megmondani, hogy egyénre szabott fizikai aktivitása milyen típusú és dózisú legyen? Hibáztatható-e tehát a genetikailag elhízásra hajlamos beteg azért az életmódért, amelyet a környezeti feltételek biztosítanak számára? A döntéshozók már felvetették az egyén felelősségének jelentőségét, hiszen mindenki felelős saját egészségi állapotáért. Mikor vállalnak felelősséget a döntéshozók az elhízás társadalmi jelentőségének kialakulásáért és rosszabbodásáért? Milyen útjai lehetnek a helyzet megváltoztatásának? Van-e kitörés ebből a körből? A legfelsőbb szintű állami vezetés, a köztársasági elnök, a miniszterelnök más országok vezetőitől eltérően eddig nem tulajdonítottak jelentőséget az elhízás jelenségének és következményeinek. A Kormány még soha nem foglalkozott az elhízás problémáinak tárcaközi megoldásával. Az egészségügyi felső vezetés bár hangsúlyozza a táplálkozás, a fizikai aktivitás és az egészséges életmód jelentőségét, néhány táplálkozási és mozgásprogramon kívül nem tett lépéseket. Az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat ugyan már létrehozta a krónikus nem fertőző betegségekkel foglalkozó osztályokat, de átfogó intézkedést ez ideig nem hoztak. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem az elhízásra vonatkozóan nem tett segítő lépéseket, pedig az árpolitika jelentős módosító tényező lehetne, amit a finn példa is mutat. Pénzügyminiszter nem hozott kedvező adózási javaslatokat az elhízás megfékezése érdekében. A bankszféra sem biztosított megfelelő beruházási lehetőségeket az előbbi célra az üzleti világban. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium számos akciójának elismerése mellett nem alakult ki országosan a rendszeres testedzés lehetősége és kivitelezése. Nem lett népszerű az állami és magánszférában a munkahelyi testnevelés és az energiaszegény, de ízletes táplálkozás anyagilag dotált népszerűsítése. Az óvodai, iskolai és felsőfokú oktatásban a megfelelő életmódra nevelés az Oktatási Minisztérium irányító munkáját igényelné. A társadalombiztosítás sem foglalkozik az elhízással, pedig mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítás igen sok országban központi kérdésként kezeli. Mindezen ágazatoknak és szerveknek különböző szinteken országosan egybehangolt több éves akcióprogramot kellene megteremteni és végrehajtani csatlakozva a Népegészségügyi Programhoz. Az országos program kiváló lehetőséget ad az eredményes együttműködésre és így nem lenne szükség új program szervezésére. Az ÁNTSZ-nek egészségvédelmi feladata körében fokozott figyelemmel kellene kísérnie az elhízás megelőzését mind a kardiovaszkuláris, mind a daganatos, mind a mozgásszervi betegségek kialakulásának csökkentésében. Megfelelő lépések szükségesek a fiatalok körében észlelhető incidencia növekedésének megállítására. A települési önkormányzatok a Belügyminisztérium támogatásával egészségmegőrző-fejlesztő országos klubrendszert hozhatnának létre egészségházakban, amelyek beindításához minimális invesztíció lenne csak szükséges. Néhány tornaszőnyeg, egy magnetofon és néhány zenés kazetta még a legnehezebb anyagi helyzetben levő önkormányzatnak sem lenne megterhelés. A lakóhely szerinti klubélet civil szervezetek involválásával szép példája lehetne a köz- és a magánszféra együttműködésének. Javaslat a Népegészségügyi Program keretében végrehajtandó feladatokra: • • A Kormány egészítse ki az elhízás problémakörének tárgyalásával Népegészségügyi Programját, és hangolja egybe a tárcaszintű programokat. Az Egészségügyi Minisztérium • dolgozza ki és indítsa el az elhízás hosszú távú prevenciós programját, • a lehetőségekhez képest módosítsa az elhízás diagnosztikájának és kezelésének finanszírozását, • hasson a háziorvosi és kórházi jelentési kötelezettség megerősítésére és kibővítésére a testsúlyra, testmagasságra, és a haskörfogatra vonatkozó adatokkal, amely egyben lehetőséget teremt arra is, hogy az elhízással kapcsolatos összefüggéseket a mortalitási statisztikába be lehessen építeni. • alakítsa ki országos reprezentatív vizsgálat végzésének feltételeit az elhízás előfordulásáról. IME V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006. MÁRCIUS 17 NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM • • • Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium valamint az Oktatási Minisztérium egybehangolt hosszú távú programot dolgozzon ki a fiatalkori elhízás ellen. A Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium juttassa érvényre az adópolitikában és a támogatási rendszerben az elhízás megelőzésének lehetőségeit. A Belügyminisztérium településügyi tevékenysége támo- gassa a lakóhely szerinti életmód klubok kialakítását és működését. Az elhízás megelőzése és kezelése azért nehéz feladat, mert magában sem a diétás, sem a mozgásszervi, sem a mentális tanácsadás nem oldja meg, sőt az esetek egy részében gyógyszeres vagy műtéti kezelést igényel. Mindezek egyénre szabott együttes alkalmazása szükséges, de eredményes csak megfelelő szocio-ökonómiai, szociokultúrális háttér biztosítása mellett lehetséges. IRODALOMJEGYZÉK [1] Obesity: Preventing and Managing the Global Epidemic, Report of a WHO Consultation on Obesity, Geneva, World Health Organization, 1998 [2] Kannel, W.B., Gordon, T.: Some determinants of obesity and its impact as a cardiovascular risk factor, In: Howard A.N. (ed.): Recent Advances in Obesity Research: I. Newman Publ. Ltd. London. 1975. pp. 1427. [3] Manson JE, Willett WC, Stampfer Mj, Colditz GA, Hunter DJ, Hankinson SE, et al.: Body weight and mortality among women, N. Engl. J. Med., 1995;333:677-85 [4] Promoting healthy diets and physical activity: a European dimension for the prevention of overweight, obesity and chronic diseases, Commission of the European Communities, Brussels, 08. 12. 2005. [5] Halmy László: Az elhízás in. Klinikai irányelvek kézikönyve – Anyagcsere – Endokrinológia, Útmutató Különszám, Medition Kiadó, 2002, 117-132 [6] Halmy László: Az elhízás kialakulása és belgyógyászati kezelése, Doktori értekezés, Budapest, 1984. [7] Bíró György: I. Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat 1985-1988, Albaswiss Székesfehérvár, Budapest, 1992 [8] Életminőség és Egészség, szerk.: Dr. Szvitecz Zsuzsanna, Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 2002 193. p. [9] Overweight and obesity: A Vision for the future, SGWebsite@osophs.dhhs.gov [10] Halmy Lászlóné: Az elhízás jelentősége, gazdasági hatásai és prevenciójának lehetőségei, Folpress Kiadó, Budapest, 2005 [11] Thompson D, Wolf AM: The medical-care cost burden of obesity, Obesity Reviews, 2001; 2, 189-197 [12] Halmy László: Az elhízás társadalombiztosítási vonatkozásai in. Konszenzus Konferencia az Elhízásról, szerk.: Halmy L., Knoll Hungária Budapest, 1998; 8p. [13] Thury Ferenc: Az elhízás pszichoterápiája in. Magyar Elhízástudományi Társaság Konferenciája az Elhízás kezeléséről, szerk: Halmy E., Folpress Kiadó, Budapest, 2004; Suppl. (4) 1, 72-88. [14] Halmy E, Halmy L: Practical possibility for the weight maintenance, Acta Physiologica Hungarica, 2002, Vol 89, Num 1-3, 261p. [15] Halmy Eszter: A klubmozgalom jelentősége, Obesitologia Hungarica, 2000; Suppl. 1 (1), 13p. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Halmy Lászlóné városgazdász, sportedző; egészségügyi szakmenedzser diplomáját a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában szerezte 2003-ban. 1995 óta a Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. ügyvezető 18 IME V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006. MÁRCIUS igazgatója. A Magyar Elhízástudományi Társaság, a Magyar Sportorvos Társaság, az „Euro-Obez Magyarország Betegjogi Egyesület a Túlsúlyosakért” tagja, a Magyar Elhízástudományi Társaság alapító tagja, a Magyar Elhízásellenes Alapítvány közhasznú szervezet ügyvezetője. Tudományos közleményei száma 28, 51 tudományos előadás előadója.