A 2006. áprilisában megtartott IV. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencián a sok hasznos előadás mellett sor került egy kerekasztal beszélgetésre is, amelyen az OEP informatikai főigazgató helyettese, ismert magyarországi informatikai beszállítók, szolgáltatók vezető képviselői és a felhasználók részéről kórházi főigazgató, informatikai vezető és jómagam vettünk részt.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ HOZZÁSZÓLÁS Ami a kerekasztal megbeszélésből kimaradt, avagy egy vidéki kórházvezető véleménye Papp Péter, Nagykanizsai Megyei Jogú Város Kórháza A 2006. áprilisában megtartott IV. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencián a sok hasznos előadás mellett sor került egy kerekasztal beszélgetésre is, amelyen az OEP informatikai főigazgató helyettese, ismert magyarországi informatikai beszállítók, szolgáltatók vezető képviselői és a felhasználók részéről kórházi főigazgató, informatikai vezető és jómagam vettünk részt. BEVEZETÉS A kerekasztal beszélgetés – belülről legalábbis így látszott – dr. Harangi János moderátor vezetésével pergő ritmusú és jól szerkesztett volt. A konferencián felvetődött kérdésekre, – s erről nem a moderátor és nem a szervezők tehetnek, – sajnos megfelelő részletezettségű, illetve a különböző érdekek véleményét is tükröző válaszadásra az idő szűkössége miatt nem volt lehetőség. Így nem volt mód kifejteni azt a kórházi, mint felhasználói igényt, hogy még mindig nincs a piacon valós integrált rendszer. Ami a kórházi menedzsment elvárásai szerint azt jelentené, hogy minden kórházi munkahelyen, ahol a kórházi üzemet érintő adat keletkezik, legyen egy számítógép attól függetlenül a munkahelyeken, hogy az a betegellátás közvetlen területe, a diagnosztika egy rejtett automatizált munkahelye, vagy a kórházüzemet kiszolgáló bármely háttér szolgáltatás műhelye, raktára stb. Természetesen elvárás lenne, hogy ezek a munkahelyek gépei egy nyelven beszéljenek, egy adatot csak egyszer kelljen rögzíteni a hálózatban. Sajnos ismereteim szerint nincs olyan informatikai rendszer, amely azonos nyelven és igényességgel szolgálja ki a kórházi betegellátást a betegdokumentációval és teljesítmény elszámolással, a mikrobiológiai laboratóriumot, a gyógyszertárat, az élelmezési üzemet, a számvitelt és a vezetői információ igényeit. A teljeskörű számítógéppel történő ellátáson túl elvárás lenne, hogy horizontálisan és vertikálisan is hozzáférhetők legyenek az adatok – megfelelő jogosultság esetén – és ezekből az alap információkon túl könnyen képezhető mutatószámok is segítsék a munkát. ÁLDÁS VAGY ÁTOK Megtérülő beruházás-e az informatika ? A kórházon belüli jól informáltságnak korláta a jelenleg még mindig érvényben lévő „kettős könyvvitel”. Ez alatt nem 50 IME V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2006. MÁJUS a közgazdasági tartalmat értem, hanem azt, hogy az érvényes szabályok szerint a kórházi könyvelés pénzforgalmi szemléletű, míg a munkát az üzemgazdasági eseményeket számbavevő elszámolás segíti. Ugyanakkor örök elszámolási probléma, hogy pl. az októberi teljesítményt következő év januárjában finanszírozza a biztosító, s addig számtalan esemény történhet, ami a kórház életét jelentősen befolyásolja. Persze ezekről a rendszerhibákról nem tehet az információs rendszer, de jó lenne egy olyan rendszer, amely ezeket a különböző idősorokat egymás mellé rendezné. Az meg már kórházvezetői „nagyvonalúság”, vagy inkább gondatlanság, hogy a rendelkezésre álló információt mennyire hasznosítják a kórházon belül. Ha a számítógépek telepítése és azokon egynémely program futtatása csak öncélú, hogy lám nálunk már ilyen is van, akkor ott az informatika semmi hasznot nem hoz, ott csak átok. Az nem igaz, hogy ezen intézményekben bármikor is megtérülő beruházás lenne a számítógéppel történő ellátás. Az informatikai beruházások ott és annyira térülnek meg, amennyire a vezetők a lehetőségeket kihasználják. Gondolok arra, hogy ha egy intézményen belül vizsgálják, hogy egy orvos munkájához milyen bevétel és milyen költségek (gyógyszer, terápia, diagnosztika igénybevétele stb.) köthetők, hogy egy ténylegesen felmerült költség milyen elemekből tevődik öszsze, vagy hogy az erőforrásaink, teljesítményeink és költségeink milyen arányban állnak egymással. Abban a kórházban, ahol ezekre a kérdésekre választ tudnak adni, ott az informatikai fejlesztés áldás. MIKOR ÁLDÁS AZ INFORMATIKA? A mai egészségügyi szolgáltatás akadozva működik információs rendszer nélkül, s a jövő elképzelhetetlen e nélkül, míg egy valós integrált rendszer nagyobb áldás lenne a betegek és a szolgáltatók részére is. Az ebbe az irányba történő lépések pedig többnyire eredményesek, de a kórházi ellátásra jellemző jószolgálatiságból és az egészségügyi ellátás alulfinanszírozottságából eredő gondokat mindig csak a kórházmenedzsmentnek kell megoldani. Pedig de jó is lenne, ha az egészségügyi ellátás társadalmi problémáját többen is magukénak éreznék! Egy ma jól működő informatikai rendszer holnap már elavulttá válik. Ez igaz a szoftver és a hardver vonatkozásában is. Ugyanaz, ami az ipar vagy a háztartás nagyobb értékű eszközeinél igaz, az nem érvényesül a kórházi informatikában. Azaz nincs arra garancia, hogy a ma bevezetett rendszer a kórház kiszolgálására jövőre is alkalmas lesz (egy ipari terméknél, legyen az mosógép vagy gépkocsi, INFOKOMMUNIKÁCIÓ HOZZÁSZÓLÁS évekig garantálják az alkatrész utánpótlást). A finanszírozási és ellátási szabályok folyamatos változása miatt a szoftver szállítók programjaikat rendszer követéssel együtt értékesítik, amit a kórházak fizetnek meg. Ugyanakkor a rendszer frissítése során időről időre újabb „verzióval” állnak elő a szállítók, amely programok már csak korszerűbb (drágább) platformon futtathatók. Így aztán a felhasználó belekerül egy maga által fékezhetetlen „mókuskerékbe”. Az informatikai rendszerek mai elterjedtségét befolyásolja az a tény, hogy kis ország létünkre számos egymással nem kommunikáló rendszer került bevezetésre, amelyek a kórházakban „sziget üzemmódban” működnek. Ugyanis ha a kórházak egymás között tudnának információt cserélni, akkor a működésük több oldalon hatékonyabbá válna. Csak két vetületet említek: az egyik a betegellátás gyorsabb, pontosabb végzése a mai költségmegtakarítás mellett elsősorban a beteg érdekét szolgálná; a másik a menedzsment munkáját segítené, amikor a társkórházi összehasonlító adatok a fejlesztések, bővítések, leépítések indokául szolgálhatnának, illetve a működési költséghatékonyságot segítenék elő. Még akkor is fel kell vetni ezt a problémát gazdasági igazgatóként, ha az informatikai rendszer kórház-közi kiterjesztésének egyik akadálya magukban a kórházi vezetőkben kereshető. Ugyanakkor azonban az informatikai rendszer valóságos rendszerré válását a magyarországi adatkezelés szigorúságában kell keresnünk. HELYZETKÉP DÁNIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Milyen ideális a helyzet Dániában, ahol már 2168 orvosi ellátóhely, 78 kórház és 322 gyógyszertár elektronikusan kommunikál egymással, így pl. a receptek 81%-át elektronikusan küldik az orvosok a gyógyszertárba. Ismételt gyógyszer felírási igényt pedig már a beteg is kezdeményezhet számítógépen a háziorvos felé, aki email-en értesíti a gyógyszertárat és a beteget is, hogy a gyógyszer kiváltható. Persze ehhez az is kell, hogy a dán háztartások több mint 70%-a rendelkezzen internet hozzáféréssel, de az is, hogy a dánok egyértelmű személyi azonosítója lehetővé tegye többek között a bankkártya műveletek kezdeményezését, és az egészségügyi portálon való megjelenést is. Az informatikai rendszerek kiépítését, elterjedését úgy vélem, hogy a mai Magyarországon elsősorban a szándék vagy a szándék hiánya befolyásolja. Az Egészségügyi Vezetők Gazdasági Egyesülete immár két éve készített egy felmérést a hazai kórházakban a megelőző évek fejlesztéseiről, és a kórházak vagyoni helyzetéről. Ez a felmérés kiterjedt az összes kórház teljes vagyonára. A felméréshez 88 kórház szolgáltatott anyagot, s ezen kórházak működtetnek mintegy 45 ezer kórházi ágyat. A felmérésben külön kitértünk a szakmai beruházásokra (intenzív terápia, képalkotó diagnosztika, laboratóriumok stb.) és a háttér szolgáltatók (informatika, élelmezés, energiaellátás stb.) helyzetére. A felmérés tapasztalatai: • Nem lehet különbséget tenni az egyes régiók vagy megyék intézményei között. A fejlett Nyugat Magyarországon is van kórház, amely alig költött az informatikára, ugyanakkor a keleti országrészben is van informatikailag jól felszerelt intézmény. Ez -úgy gondolom- inkább az intézményvezető szándékán múlott, mint bármilyen külső hatáson vagy kényszerítő erőn. • Az informatikai fejlesztésre fordított összegek nagyságrenddel elmaradtak más fejlesztési lehetőségektől. • A fejlesztések forrás összetételét vizsgálva megállapítható, hogy az informatika fejlesztésére, bár sokat beszélünk róla, alig volt pályázati lehetőség. Szakmai fejlesztési és környezetvédelmi pályázat több is felbukkant a kórházakban. Ezen a területen nem fordult elő cél- vagy címzett állami támogatásból megvalósult fejlesztés sem. A kórházi fejlesztések java része saját forrásból valósult meg. Az adományok kisebb mértékben ad játszottak szerepet, ezek azonban többnyire nehezen voltak rendszerbe illeszthetők. A felvázolt gondok – és a meg sem említett létező problémák – ellenére azt állítom, hogy az informatikai fejlesztések egyre inkább terjednek a kórházakban, azonban jogszabályi könnyítésekkel és finanszírozási segítséggel ez a folyamat felgyorsítható és eredményesebbé tehető lenne, és a rendszer kiépülése eredményezhetné azt, hogy az informatika mindenki (beteg, gyógyító, kórházi beszállító, biztosító stb.) részére áldás legyen. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Papp Péter Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza gazdasági igazgatója. 1950. november 28-án született Nagykanizsán. A helyben megszerzett érettségi után műszaki főiskolát, majd levelező tagozaton a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végezte el. A keszthelyi Festetics Kastélyban szer- zett költségvetési gyakorlatot, mint gazdasági-műszaki igazgató. Innen került pályázat útján az egészségügybe, s lett a keszthelyi kórház gazdasági igazgatója 10 évig. Ekkor szerezte az egészségügyi menedzseri oklevelet, majd az egészségügyi szakközgazdász képesítést. 1996 óta jelenlegi munkahelyén, szülővárosában a kórház gazdasági igazgatója. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületében régióvezetőként dolgozik. IME V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2006. MÁJUS 51
