Intézmények:Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ
Évfolyam: V. évfolyam
Lapszám:2006. / 5
Hónap:június
Oldal:28-32
Terjedelem:5
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:FINANSZÍROZÁS
Absztrakt:
Az adatgyűjtéseknek általános problémája az adatok megbízhatósága, használhatósága. Ez alól nem kivételek a hagyományos statisztikai adatgyűjtések sem, amelyek minősége is mindig kifogásolható. A 60-as évek végétől egységes a kórházi esetek legfontosabb adatainak gyűjtése és feldolgozása. Ennek alapelve, hogy a több célt szolgáló adatokat egységesen kell gyűjteni. Erre az adatkörre alapult a HBCs adaptációja és működtetése is. A finanszírozási cél megváltoztatta az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó érdekeltséget, és elterjedt az a vélemény, hogy a finanszírozási érdek nagymértékben rontott az adatok, elsősorban a diagnózisok minőségén. Adatmanipulációk (diagnózishamísítások) tagadhatatlanul vannak, elsősorban azért, mert nem működött ellenőrzési rendszer. Vizsgálatok igazolták azonban, hogy mértéke, hatása sokkal kisebb, mint az a köztudatban elterjedt. A manipulációk hatása szakszerű adatfeldolgozással nagyrészt kivédhető. A finanszírozási alkalmazás nemcsak rontott, hanem lényegesen javított is a Kórházi adatlap adatain, hiszen 100%-sá vált az adatgyűjtés; precíz, részletes lett a kitöltés. A finanszírozás torzító hatását ellenőrzéssel és korszerű informatikai eszközökkel fékezni lehet, de nagyon fontos a szakmai közhangulat kedvező változása is.
Intézmény: Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ
[1] Szentgáli Gy.: A beteg- és betegségnyilvántartás gépesítése és kódrendszere, Budapest, 1968
[2] Bordás I.: Finanszírozási reform a magyar egészségügyben (kórház-finanszírozás), Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1998, 36, 3, 225-239
[3] WHO: BNO 10 A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (magyarul Népjóléti Minisztérium, 1995)
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Az orvosi dokumentáció minősége – kontra – finanszírozási adatjelenség a kórházi gyakorlatban Dr. Bordás István, Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ Az adatgyűjtéseknek általános problémája az adatok megbízhatósága, használhatósága. Ez alól nem kivételek a hagyományos statisztikai adatgyűjtések sem, amelyek minősége is mindig kifogásolható. A 60-as évek végétől egységes a kórházi esetek legfontosabb adatainak gyűjtése és feldolgozása. Ennek alapelve, hogy a több célt szolgáló adatokat egységesen kell gyűjteni. Erre az adatkörre alapult a HBCs adaptációja és működtetése is. A finanszírozási cél megváltoztatta az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó érdekeltséget, és elterjedt az a vélemény, hogy a finanszírozási érdek nagymértékben rontott az adatok, elsősorban a diagnózisok minőségén. Adatmanipulációk (diagnózishamísítások) tagadhatatlanul vannak, elsősorban azért, mert nem működött ellenőrzési rendszer. Vizsgálatok igazolták azonban, hogy mértéke, hatása sokkal kisebb, mint az a köztudatban elterjedt. A manipulációk hatása szakszerű adatfeldolgozással nagyrészt kivédhető. A finanszírozási alkalmazás nemcsak rontott, hanem lényegesen javított is a Kórházi adatlap adatain, hiszen 100%-sá vált az adatgyűjtés; precíz, részletes lett a kitöltés. A finanszírozás torzító hatását ellenőrzéssel és korszerű informatikai eszközökkel fékezni lehet, de nagyon fontos a szakmai közhangulat kedvező változása is. KÓRHÁZI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGA, HITELESSÉGE Az adatgyűjtésnek, értékelésnek általános problémája az adatok pontossága, validitása, a belőlük származtatott információk megbízhatósága, használhatósága. Különösen így van ez a kórházi jelentések adataival, mióta ezek az adatok különböző szervezési, működési intézkedések alapját szolgálják. Az intézkedések mindig maguk után vonnak valamilyen érdekeltséget. Csak példaként: kórházi adósságfelmérés – konszolidációs intézkedések, kapacitás felmérések – strukturális változtatások, létszámjelentések – egzisztenciális kérdések, minőségi mutatók – hatósági intézkedések, betegforgalmi jelentések – finanszírozás. A szakmai közvéleményben kiemelt hangsúlyt kapott a finanszírozási célt is szolgáló betegforgalmi adatok, az ott szereplő diagnózisok validitásának kétségbe vonása. Sokszor lehet hallani, hogy a kórházak finanszírozása csalásra alapul, a jelentésekből semmiféle szakmai értékelés (epidemiológiai, szakfelügyeleti, a lakosság egészségi állapotát jellemző adatfeldolgozás) nem végezhető, mert hamis adatokból csak hamis következtetésekre lehet jutni. 28 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS Ha alaposabban utána akarunk nézni a gyűjtött adatok megbízhatóságának, mindig azzal kell kezdeni, hogy az adatgyűjtésnél is döntő tényező, hogy milyen érdekeltségi rendszer keretei között működtetik. Az érdekeltség hatásának figyelembevétele az ellenőrzések szempontjainak kialakításánál is jelentős. • A hagyományos statisztikai adatgyűjtések pontatlanok: hiányosak (az adatszolgáltatók jelentős hányada egyáltalán nem jelent), leegyszerűsítettek (nem felelnek meg a részletesség igényének). Mindez azért van így, mert olyan vélemény kötődik hozzájuk, hogy úgysem használják azokat semmire. Az adatok feldolgozásáról, értékeléséről általában semmit sem tudnak az adatszolgáltatók, semmiféle következményre nem számítanak, ezért a lehető legkisebb munkával igyekeznek teljesíteni az előírt feladatot. A legkisebb munka szélső esetben az is lehet, hogy egyáltalán nem tesznek eleget az adatszolgáltatási kötelezettségnek. Az adatok minősége ebben az esetben nagyon messze kerül az ideálisnak tartott abszolút pontosságtól, teljességtől. • Más érdekeltség működik a finanszírozással kapcsolatba hozott adatgyűjtéseknél: a több bevétel megszerzésének szándéka. Ennek következtében pontosabbak (teljeskörűek, részletesek), de más szempontból torzulhatnak. Erről szélsőséges nézetek is elterjedtek. Gyakori állítás: a HBCs rendszer csalásra alapul, meghamisítja a kórházi morbiditási adatokat. Nézzük, valójában mi a helyzet: • Adatmanipulációk (diagnózis hamísítások) tagadhatatlanul vannak. Az kétségtelen, hogy a rendszer több munkára, esetleg adatmanipulációra ösztönöz, de ennek lehetőségei nem korlátlanok. Vizsgálatok igazolták, hogy mértéke, hatása sokkal kisebb, mint a köztudatban elterjedt. • A manipuláció hatása szakszerű adatfeldolgozással nagyrészt kivédhető. • A finanszírozási alkalmazás nemcsak rontott, hanem lényegesen javított is a Kórházi adatlap adatain: 100%-ossá vált az adatgyűjtés; precíz, részletes lett a kitöltés. • Korábban gyakorlatilag nem működött adatminőség javítását szolgáló ellenőrzés, a nem régóta működő rendszer is erősítésre szorul. KÓRHÁZI ADATGYÛJTÉS Magyarországon a 60-as évek végén kezdődött meg Szekszárdon Szentgáli Gyula kezdeményezésére a kórházi esetek legfontosabb adatainak egységes gyűjtése és feldol- MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS gozása [1]. Rövidesen országos rendszerré alakult, és alapja lett a mai kórházi adatgyűjtésnek. A kórházi adatlap egy nagyon fontos egészségügyi informatikai szakmai elvnek első hazai megvalósítása, az ún. Minimum Basic Data Set (MBDS) elvnek, amely szerint a több célt szolgáló adatok szakmai kompromisszum alapján kiválasztott körét egységesen kell gyűjteni. Az adatok felhasználása a különböző célok szerint már eltérő helyeken, formában történhet. A kezdeti célok között szerepeltek a statisztikai, morbiditási, mortalitási, szakmai felügyeleti, tervezési, irányítási, ellenőrzési célok. A több célból való adatgyűjtés szakmai célszerűségét az egészségügyi statisztika kapcsán megfogalmazott indokok foglalják össze. E szerint a statisztikai eredmények: • Legyenek érthetők, egységesen értelmezhetők • Legyenek pontosak, megbízhatóak, hitelesek • Ne legyenek különböző (eltérő) adatok azonos dolgokról • Időben álljanak rendelkezésre • Mindenki számára elérhetők legyenek (az egészségügyi statisztikai eredményeket tartalmazó adatok közérdekűnek minősülnek) A különböző célok közé a 90-es évek elején került be a finanszírozás, ami a HBCs 1993-ban történt bevezetésével egyre inkább előtérbe került. A HBCs adaptációt nagymértékben megkönnyítette, hogy az alkalmazásához szükséges adatok gyűjtésével nagy tapasztalatokkal rendelkeztünk [2]. Mivel a kórházi adatlap évtizedekkel megelőzte a HBCs bevezetését, lehetőség van a HBCs előtti adatokkal való összehasonlításra. 1995-ben összehasonlítás történt a HBCs előtti időszak adataival. 1997-ben 34 kórházra kiterjedő részletes ellenőrzési program vizsgálta az adatlap adatainak pontosságát: • teljes körű lett (kb. 75% helyett 100%, ironikusan mondhatjuk, több mint száz százalék), • az epidemiológiai szempontból legfontosabb diagnózistípusoknak (alapbetegség, haláloki diagnózisok) nincsen finanszírozási jelentősége, nincs manipulálási érdekeltség, • 56%-kal csökkent a BNO 9. XVI. fejezete (Jelek, tünetek, rosszul meghatározott állapotok) használata, • 27%-kal növekedett a kötelezően beírandó diagnózisok mellett beírt egyéb diagnózisok aránya, • a részletes ellenőrzés az összes esetek arányában 3%ban talált diagnózis manipulációt (néhány – pontosabban 4 – kórházra sűrűsödve), • adatmanipulálás a „3”-as (ápolást indokló fődiagnózis) típusnál fordult elő, • a „sine morbo” diagnózis (ápolást indokló betegséget nem állapítottak meg) az első 10 leggyakoribb diagnózis között szerepelt, és ez ellentmondott a minden határon túli, csalással elérhető többletbevételre törekvésnek. Az összehasonlítás és az ellenőrzés eredményei a mai napig megállják helyüket. Újabb részletes vizsgálatok is igazolják, hogy a kórházi adatok változása egyrészt javuló diagnosztikus minőséget, másrészt a többletbevétel érdeké- ben történő manipuláció korlátozott lehetőségét igazolják (Ajtay András vizsgálatai). AZ ORVOSI DOKUMENTÁCIÓ PONTOSSÁGA FONTOS MINÔSÉGI INDIKÁTOR Az orvosi dokumentáció pontossága, alapossága nagyon fontos tényező elsősorban a betegellátás minősége, a beteg érdeke, de egyéb célok szempontjából is. A betegdokumentációkban a legfontosabb információt hordozó adat a diagnózis. Meghatározása, pontossága alapvetően befolyásolja az egészségügyi ellátás célját, értelmét, eredményét, végső soron a beteg sorsát. A diagnózisok, diagnózistípusok kiválasztását és az adatok felhasználását jól meghatározza az Egészségügyi Világszervezet által gondozott BNO kódkönyv [3]: „A páciens kezeléséért felelős orvosnak ki kell választani a feljegyzésre kerülő fő állapotot, valamint a többi egyéb állapotokat, az egészségügyi ellátás minden epizódja esetében. Ezt az adatszolgáltatást meg kell szervezni standard rögzítő módszerek segítségével. A megfelelően rögzített adat lényeges a páciens jó ellátásához, és értékes forrása epidemiológiai és más statisztikai adatoknak morbiditási és egyéb egészségügyi problémák szempontjából.” A megállapított, rögzített diagnózisok minőségének vizsgálatára több lehetőség is adódik, pl.: • a BNO-10. „XVIII. Panaszok, tünetek” fejezet alkalmazásának aránya, • a „M.n.o.” (máshova nem osztályozott) és „K.m.n.” (külön meg nem nevezett) jelzésű diagnózisok aránya, • a diagnózis típusjelzések alkalmazásának korrektsége, szakszerűsége. A diagnózistípusok (1. táblázat) figyelembevételére külön gondot fordít a BNO kódrendszer. Mortalitási, morbiditási vizsgálatok esetén a különböző betegség-kódok között ok – okozat, következmény kapcsolatokat lehet felállítani, ennek szabályait részletesen tartalmazza a BNO kódkönyv. Pl. a halotti bizonyítványban a halálhoz közvetlenül vezető betegség előtt szakmailag meghatározott sorrendben megelőző okok fordulnak elő. Ugyanilyen kapcsolat van az adatlapon levő diagnózis kódok között is. Epidemiológiai szempontból a legfontosabb diagnózis az alapbetegség. • az adatszolgáltatás minőségének további indikátora a társult betegségek, szövődmények, † (tőr, az elsődlegesen használandó kód) és * (csillag, egymagában nem használható kiegészítő kód) jelű diagnózisok aránya, • a nem és életkor feltételek figyelembe vétele, • a klinikus szerinti és patológus szerinti diagnózisok egyezősége, • a felállított diagnózisok más intézetek általi visszaigazolása (felvételek, áthelyezések), • az adatlapon levő más adatokkal, esetleg egyéb forrásból származó adatokkal való összefüggések vizsgálata, • a diagnózis felállításának megalapozottsága (pl. a kórházi adatlapból a daganatos megbetegedések külön- IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 29 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS 1. táblázat Diagnózis típusok a kórházi adatlapon • böző diagnosztikus technikákkal való alátámasztása: csak klinikai vizsgálat, röntgen vagy más képalkotó vizsgálat, endoszkópos vizsgálat szövettan nélkül, exploráció szövettan nélkül, speciális citológiai hematológiai vizsgálat, szövettan áttétből, szövettan primer daganatból, szövettan kórbonctani vizsgálat kapcsán, ismeretlen). A diagnózisok hitelessége, validitása (hamisítási arány): az adatlap adatainak megfeleltetése a betegdokumentáció egyéb irataival, pl. a zárójelentéssel. A KÓRHÁZI ADATOK MINÔSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE, JAVÍTÁSUK SZÜKSÉGESSÉGE A diagnózis manipuláció lehetőségei korlátozottak. Olyan diagnózisokat nem tüntetnek fel az adatlapon, amit a betegnél nem lehet megállapítani. A leggyakrabban elkövetett hamisítás az, hogy a diagnózis-típusokat cserélik fel a több bevételt hozó változatra. Az előzőkben láttuk, hogy ennek ellenőrzésére jól megfogalmazható szakmai szabályok léteznek, de a kórházi struktúra előírásai, a szakmai minimumfeltételeknek a HBCs, BNO és OENO kódokhoz való kötése is jó támpontot adhat az ellenőrzéshez. További manipulációs lehetőség, hogy gyakori, nem túl jelentős tüneteket, betegségeket tüntetnek fel társult betegségként. Ezek a túlzások finanszírozási szempontból nem sokat hoznak, adatfeldolgozás, értékelés kapcsán hatásuk kivédhető. Mindezek miatt nem állja meg a helyét az a kije- 30 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS lentés, hogy korlátlan a csalási lehetőség. A kórházi adatok minősége a közvélekedés szerint sokkal rosszabb, mint szakmailag indokolható, bár azt elismerhetjük, hogy az adatminőség mindig javításra szorul. A közvéleményben nemcsak a finanszírozás szempontjából szerepet kapott adatok validitását kifogásolják. Gyakorlatilag minden adatgyűjtésnél felmerülnek ilyen vélemények. Például kifogások érik a rákregisztert, vagy a nemzetközi szempontból is jelentősnek, jó minőségűnek ítélt hazai haláloki adatok minőségét is. Mindezek után megállapítható, hogy a kórházi adatok, de a többi MBDS adatainak minősége sem rosszabb, sőt jobb, mint az általános statisztikai adatgyűjtéseké, és megfelelő hozzáértéssel biztonságosan használhatók. Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene törekednünk az adatok minőségének, pontosságának javítására. A szándékos manipuláció mellett jelentős a véletlen hibák előfordulása is. Ezek kiszűrése nemcsak a központi szervek, hanem a kórházak érdekében is fontos feladat. Emellett minden adatgyűjtésnél tisztában kell lenni azzal az érdekeltségi rendszerrel, amelyik hat az adatszolgáltatókra. Így lehet védekezni az esetleges hibás következtetések levonása ellen. Az adatmanipuláció erőteljes hangoztatása mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyéb manipulációs lehetőségekkel is számolni kell egy teljesítményelvű finanszírozási rendszerben, amelyek az előbbinél is nagyobb károkat okozhatnak: • Finanszírozási szabály manipulációk: ezzel lehet a legnagyobb gazdasági kárt okozni. • Struktúra manipulációk: eddig sokkal több „hozadéka” volt a manipulálók számára, mint az adatmanipulációnak. • Ellátás manipulációk: nem a beteg érdekében történt eljárások alkalmazása, ezt tekinthetjük szakmailag a legkárosabb tevékenységnek. Az adatok meghamisításáról kialakult véleményt erősíti, hogy a finanszírozási mutatók (esetszámok, case-mix-index) változásában a finanszírozó számára kedvezőtlen trendet láthatunk. Ebben objektív tényezők hatása jelentkezik, nem lehet kizárólag adatmanipulációnak tulajdonítani. A diagnózis-hamisítást a case-mix-index növekedése mutathatja, de a súlyosabb betegségek aránya objektív okok miatt is növekszik: • a lakosság öregedik, • az életkörülmények, a környezet változása új és súlyos betegségeket okoz, • fejlődik az orvostudomány, egyre tovább tudnak kezelni, életben tartani súlyos betegeket, • fejlődik a diagnosztika: időben fedeznek fel súlyosabb eseteket, egyre bonyolultabb, drágább eszközöket, eljárásokat alkalmaznak, • hatásos gyógyszerkészítmények (pl. antibiotikum rezisztencia) árnövelő hatása, • javul az ellátási struktúra, kikerülnek a fekvő ellátásból az egyszerűbb esetek, • az egészségügyi árindex magasabb, mint a lakossági, • a kódolási gyakorlat javulása (pl. pontosabban figyelembe veszik a társult betegségeket, a kórházi menedzs- MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS menteknél szemléletváltás történt az adatszolgáltatás fontosságának megítélésében), • az ellenőrzés hiánya miatti adatmanipuláció nem objektív ok. A finanszírozási érdekeltség hatását először az Egyesült Államokban figyelték meg (Kongresszusi jelentés a DRGs rendszer bevezetéséről). A hatást az 1. ábra szemlélteti. Látható, hogy a case-mix indexnek (CMI) objektív okok miatt folyamatosan emelkedő trendje volt a finanszírozási érdekeltség megjelenése előtt is. A DRGs bevezetése ugrásszerű emelkedést okozott, azután – különösebb intézkedések nélkül – kicsivel magasabb szinten visszaállt az előző emelkedési trend (DRG creep). Az ugrásszerű változás a kórházak alkalmazkodását jelezte, a diagnosztika és az adminisztráció pontosságának javulásával magyarázták. A hazai tapasztalatok hasonlóak azzal a kiegészítéssel, hogy ugrásszerű emelkedések tapasztalhatók, ha kisebb mértékben is, egy-egy új HBCs változat bevezetésekor. A szezonális ingadozások mellett ezek a változások keltik azt a látszatot, hogy a CMI változás követhetetlen. 1. ábra Case-mix index változás a DRGs rendszer finanszírozási hatására LEHETÔSÉGEK A KÓRHÁZI ADATOK MINÔSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁBAN Az adatmanipulációt erősen bátorította az az évtizedes tapasztalat, hogy gyakorlatilag nem volt ellenőrzés. A – nem a többséget jelentő – manipuláló kórházaknak következmények nélküli kockázatra adtak lehetőséget az egyre durvább hamisítások. A több éven át elmaradó ellenőrzés és szankció hiánya tette széleskörűvé, „társadalmasította” ezt a problémát. Az ellenőrzési rendszer javítása lehet az első, leggyorsabban eredményt hozó lépés. Nem szükséges minden adatot külön ellenőrizni, csak fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy soha semmit nem ellenőriznek. Nemzetközi tapasztalat szerint a forgalmi jelentéseknek kb. 5%-át kellene ellenőrizni ahhoz, hogy biztosan figyelembe vegyék az ellenőrzést és a hibák kiderítésnek kockázatát. Az ellenőrzésnek a módszerét is javítani kell. Alapvető elvnek azt kell tekinteni, hogy az ellenőrzés a kórházak munkáját segí- ti. Nem ellenséget, hanem együttműködő partnert kell az adatszolgáltatókban látni. A hibás ellenőrzési gyakorlat nem segít, hanem ront a helyzeten, akadályozza a manipuláció elleni közhangulat kialakítását. Ide tartozik: • a nem a szakmai célokat szolgáló kifogások, észrevételek megjelenítése, öncélú kötözködés, zsarolás, • a jogszabályi előírások félreértése, félremagyarázása, • a szakmai, finanszírozási szabályokban levő ellentmondások nem megfelelő kezelése, • a hosszú időn át nem kifogásolt gyakorlat elleni hirtelen és súlyos intézkedések, • szigorú szankcionálás vitatható esetekben (bírósági ügyek tapasztalatainak értékelése). Az ellenőrzés mellett igazi megoldást az egészségügyi adatok automatikus kezelését végző információrendszerek elterjedése hozhatna. Hazánkban az egészségügyi informatika és a korszerű finanszírozási technikák egymást erősítve fejlődtek. Ma az informatikai eszközök alkalmazása elmarad a kórház-finanszírozási technikák alkalmazásának fejlettségétől, de az informatika fejlődése megállíthatatlan. A kedvező kölcsönhatásra a jövőben is számíthatunk. A kórházi adatok elektronikus kezelése az elmúlt két-három évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. Ehhez erős indítékot adott a klinikai adatok feldolgozásán alapuló finanszírozási technika. Az elektronikus kórtörténet kialakítása és a telekommunikáció az egészségügy fejlődését meghatározó technikai újdonságok. A technikai keret az egységes információrendszer, amely messze túlnyúlik az egyes intézetek határán. Az adatok minőségének javításában jelentős lehetőséget ad az elektronikus dokumentációk hitelesítése (elektronikus aláírás, időbélyegző). Az adatok pontosságát, hitelességét biztosan javítja, eredményt hoz, ha nem többletmunkával járó adatszolgáltatásként történik a gyűjtésük, hanem az intézeti munkát segítő számítógépes rendszerekből automatikusan történik a szükséges adatok kiválasztása. Ebben az esetben szóba sem jöhet a jelentésekhez kapcsolódó adatmanipuláció. Ettől a technikától az adatgyűjtési rendszer más minőségűvé válik: pontosabb, időszerűbb lesz, elveszti a többletmunka jellegét, a természetes munkafolyamat részévé válik, és kiküszöbölhető az egyes célokhoz kötődő érdekeltségek hatása. Az MBDS alapelv, hogy az adatok több célt szolgálnak, a jövőben is alapvető módszer marad. A finanszírozás kizárólagos célként való feltüntetése káros és szakszerűtlen törekvés. Ellene többek között a szakfelügyeleti rendszernek is fel kell lépni. A finanszírozás torzító hatását ellenőrzéssel és korszerű informatikai eszközökkel fékezni lehet. Nagyon fontos azonban a közhangulat kedvező változása is: • Tévedni emberi dolog, de nem illik és nem célszerű ezzel visszaélni. • Rövidtávon lehet becsapni másokat, de csak a többi kórházat, rendelőintézetet, hosszú távon csak magunkat csaphatjuk be. • Olyan közhangulatra van szükség, hogy ne legyen érdem az adatmanipuláció, mások becsapása. IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS 31 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS IRODALOMJEGYZÉK [1] Szentgáli Gy.: A beteg- és betegségnyilvántartás gépesítése és kódrendszere, Budapest, 1968 [2] Bordás I.: Finanszírozási reform a magyar egészségügyben (kórház-finanszírozás), Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1998, 36, 3, 225-239 [3] WHO: BNO 10 A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (magyarul Népjóléti Minisztérium, 1995) A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Bordás István 1964-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, ugyanott 1973-ban egészségügyi szakmérnöki oklevelet, 1977-ben doktori címet. 1979-ben rendszerszervező diplomát a Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központban, 1994-ben szakokleveles közgazdász minősítést a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1996-ban részt vett a Yorki Egyetem egészségügyi gazdaságtani tanfolyamán. Tagja az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégiumnak, az Országos Statisztikai Tanácsnak, az MTA Epidemiológiai Munkabizottságának. A Magyar Egészségügyi Informatikai Társaság megválasztott leendő elnöke. 1976-tól dolgozik az egészségügyben a minisztérium Szekszárdi Számítástechnikai Központjában, ill. annak jogutódjaként létrejött GYÓGYINFOK-ban, melynek 2004-ig igazgatója. 2004-től az ÁNTSZ szaktanácsadója. Kezdetektől fogva részt vesz a 80-as évek közepén indult egészségügyi reform folyamat előkészítése, továbbfejlesztése munkában. 1996 – 97-ben az egészségügyi finanszírozási kérdések miniszteri biztosa. Szakmai érdeklődése középpontjában egészségügyi gazdaságtan, finanszírozási rendszerek rendszertechnikai kérdései szerepelnek. 6th European Conference on Health Economics July 6-9, 2006, Budapest, Hungary A Budapesti Corvinus Egyetem szervezésében, a Semmelweis Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság közreműködésével 2006. július 6-9. között kerül megrendezésre Budapesten a 6. Európai Egészség-gazdaságtani Konferencia. A rendezvényen az egészség-gazdaságtan tradicionális európai és tengeren túli kutató-központjai mellett az Európai Unió, a Világbank, az OECD és a WHO képviselői mutatják be legújabb kutatási eredményeiket. A plenáris ülések felkért előadói a terület kiemelkedő nemzetközi szaktekintélyei lesznek: Anthony Culyer (Institute for Work & Health, Toronto, Canada), Michael Drummond (University of York, Heslington, United Kingdom), János Kornai (professor of economics, emeritus, Harvard University, Collegium Budapest and Central European University), Uwe Reinhardt (Department of Economics and Woodrow Wilson School of Public and International Affairs, Princeton University, USA). A konferencia részletes programja, a regisztrációval és részvétellel kapcsolatos információk a www.eche2006.com honlapon találhatók. 32 IME V. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2006. JÚNIUS
