A PACS (Picture Archiving and Communication System) számítógépekből és hálózatokból álló rendszer, melyek célja orvosi képek tárolása, visszakeresése, elosztása és megjelenítése. Lényeges központi része a képi archívum, melyre e cikk koncentrál. Képarchiválás alatt jelen cikk keretei között a hosszú időtávú, legalább 10-20 évig működő archívumokat értjük. Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyar törvények 30 év megőrzési kötelezettséget írnak elő. Ismerve a számítástechnika fejlődési ütemét, könnyen belátható, hogy az archívumok folyamatos – mind hardveres mind szoftveres – kezelést fognak igényelni, ha a törvény előírásait be kívánjuk tartani.
[1] Dr. Harangi János: Adattárolás és adatarchiválás a digitális képalkotó rendszerekben, IME IV. évfolyam 6., 31-34, 2005
[2] Nagy István: Adat és információvédelmi kérdések a kórházi gyakorlatban, IME II. évfolyam 8., 30-35, 2003
[3] Maróti Tamás: IHE, avagy az eltérő kórházi informatikai rendszerek integrálhatósága, IME II. évfolyam 9., 48-50, 2003
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KÉPALKOTÓ INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA Megbízható képarchiválás és képkiszolgálás Maróti Tamás, Medimon Kft. A PACS (Picture Archiving and Communication System) számítógépekből és hálózatokból álló rendszer, melyek célja orvosi képek tárolása, visszakeresése, elosztása és megjelenítése. Lényeges központi része a képi archívum, melyre e cikk koncentrál. Képarchiválás alatt jelen cikk keretei között a hosszú időtávú, legalább 10-20 évig működő archívumokat értjük. Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyar törvények 30 év megőrzési kötelezettséget írnak elő. Ismerve a számítástechnika fejlődési ütemét, könnyen belátható, hogy az archívumok folyamatos – mind hardveres mind szoftveres – kezelést fognak igényelni, ha a törvény előírásait be kívánjuk tartani. A PACS-okat és azok működését különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Ezek a szempontok egyenként és egyaránt fontosak egy kórházi archívum működésében, és más és más kívánalmakat fogalmaznak meg a PACS-szal szemben. AZ ELÉRHETÔSÉGI SZINT A DICOM (Digital Imaging and Communications in Medicine) szabvány – melynek előírásait a PACS-ok fejlesztői követik – az archívumnak 3 elérhetőségi szintjét határozza meg. Ezek: „ON-LINE”, „NEAR-LINE” és „OFF-LINE”. Az ON-LINE elérhetőség azt jelenti, hogy a visszatölteni szándékozott kép az archívumból rövid (1-3 mp) idő alatt letölthető. Az ilyen fajta tárolásnak a mindennapi munkában, a leletezéskor van nagy jelentősége. Az elérési idő nagysága a leletező munka gyorsaságát nagymértékben befolyásolhatja, ezért a minél rövidebb elérési idő a kívánatos. Technikailag ezt a PACS merevlemezes háttértárral valósítja meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy a merevlemezes háttértár nem tekinthető „igazi” archívumnak [1], mert archiválni csak egyszer írható médiumra szabad, elkerülendő a későbbi módosítás, törlés, netán szándékos hamisítás lehetőségét. Ezért mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy a merevlemezes háttértár mögött mindig legyen egyszer írható médiából álló háttértár. A NEAR-LINE elérhetőségi szint azt jelenti, hogy a képek az archívumból emberi beavatkozás nélkül 1-2 perc alatt előkereshetőek legyenek. Az ilyen jellegű tárolásnak egyegy páciens kórtörténeti fejlődésének nyomon követésében van nagy szerepe. A vizsgálatra jelentkező beteg előző vizsgálati képanyagát kikeresve nagyobb biztonsággal lehet a betegség időbeli lefolyását végigkísérni, és ezáltal a gyógyítás minőségét növelni, azt hatékonyabbá tenni. Technikailag a PACS a képeket DVD-ken tárolhatja (vagy blue-ray DVD-n, esetleg szalagon), a DVD-ket pedig jukeboxban. Ez a megoldás a következő előnyökkel jár. Megvalósul az archiválás azon feltétele, hogy egyszer írható médiumon történjen. Ha a DVD-kről másolat is készült, akkor az archívum leállása esetén a képek hozzáférése biztosított marad. A rendszer a későbbiekben költség takarékosan bővíthető, hiszen a jukebox betelése esetén nem feltétlenül kell újat vásárolni. Elegendő a legrégebbi lemezeket kivenni és helyükre új DVD-ket venni. Igaz, hogy ezáltal a legrégebbi vizsgálatok átkerülnek az OFF-LINE elérhetőségi kategóriába, de jól megválasztott méretű jukebox esetében ilyen sorsra csak 56 éves képek jutnak. A tapasztalat szerint az ilyen régi képeket csak kivételes esetben szokták előkeresni, így ezek kikerülése a jukeboxból nem túl nagy hátrány. A több ezer képet tárolni képes DVD ára pár szár forint, így jelenleg nincs ennél olcsóbb képtárolási lehetőség. Ha a PACS rendszert nem látják el az itt leírt háttértárolóval, akkor a rendszer merevlemezes tára folyamatos bővítésre szorul majd, hiszen a vizsgálatokat 30 évig meg kell őrizni. A bővítési költség pedig nagyobb működtetési költséget fog eredményezni. (Szokásos még szalagos háttértárolón archiválni, amelyekhez szintén kapható automatikus betöltő rendszer, amely így a fent leírt rendszer több előnyét is képes nyújtani. Hátránya a DVD-vel szemben csak annyi, hogy szekvenciális adat hozzáférése miatt kicsit lassúbb, nem egyszer írható médium és rendszer leállás esetén a rajta lévő adatok nem hozzáférhetőek, hiszen általában az asztali számítógépek nem tartalmaznak szalagos olvasót, míg DVD olvasót igen.) Az OFF-LINE elérhetőségi szint azt jelenti, hogy emberi beavatkozás szükséges a kép visszakereséséhez. A PACS rendszer adatbázisából kikeresi, hogy melyik lemezen van a kérdéses felvétel, ezután a lemezt kell elővenni és az asztali gép olvasójába tenni, ami már a felhasználó feladata. A nyilvánvaló lassúság és nehézkesség miatt csak akkor kerül alkalmazásra, ha elég kicsi a valószínűsége, hogy a képekre szükség lesz. Az ilyen archívum jelentősége – a törvényben előírt 30 éves kötelezettségen túl – a tudományos kutathatóság. A több tíz évre visszanyúló képi archívum tudományos potenciálja igen kecsegtető lehet a kutatók számára. Bár az egyes képek visszakeresése akár több percet is igénybe vehet, ez nem hátráltatja jelentősen a kutatót. OSZTÁLYOZÁS AZ ARCHÍVUM NAGYSÁGA SZERINT Ha az archiválás modalitásokon történik (amit a 0. archiválási szintnek tekinthetünk), akkor már elértünk azt, hogy a képek visszakereshetők. Igaz, egy ilyen archívum használhatósága nagyon korlátozott, de néhány esetben elkerülhető IME V. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2006. SZEPTEMBER 39 KÉPALKOTÓ INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA egy-egy vizsgálat megismétlése, téves adattörlés vagy adatvesztés miatt. Nagy hátránya azonban, hogy a kórházi osztályok az ilyen archívumból szinte semmit sem profitálnak. Az archiválás első szintje a kórházi szintű PACS létrehozása. Bár létrehozása mindenképpen anyagi befektetéssel jár, nagy előnye, hogy lehetővé teszi egy beteg különböző modalitásokon elvégzett vizsgálatainak összehasonlítását (képfúzió). További előnye, hogy egységesíti az archiválás folyamatát, kevesebb emberi erőforrás szükséges hozzá, mint a modalitásonkénti archiváláshoz. Ezenkívül, ha a kórházi osztályok is kapnak megtekintő állomásokat, akkor ők is hozzáférnek on-line a beteg képeihez, ami pl. a traumatológia vagy sebészet esetében sokszor szükséges. Az archiválás következő szintje a regionális archívum. Ezek előnye elsősorban menedzselésük szempontjából érthető. Központi helyen, kritikus elemeik megfelelő biztosításával, hozzáértő szakemberek felügyelete mellett rendelkezésre állásuk nagyon jónak mondható. Jelenleg nálunk még nem terjednek, és terjesztésük számos problémát vet fel. Ilyen például, hogy minden kórház saját informatikai rendszert használ, ezek némelyike nem is szabványos. Ezért egységesítésük reménytelen feladat. De mutatkoznak egyéb különbségek is, például a munkafolyamatokban. Elég itt arra gondolni, hogy képalkotás – archiválás – megtekintés folyamata egyes helyen képalkotás – megtekintés – archiválásra módosul. (Ez utóbbi egyébként kerülendő, mert adatvesztéssel járhat!) Méreténél fogva egy regionális archívum tudományos értéke is sokkal nagyobb lehet, mint egy kórházé, ami orvos teamek sokaságának adhat kutatási lehetőséget. kép megvan (tehát nincs adatvesztés), mégsem lehetne megtalálni egy beteg összes képét. A megbízhatóság egy másik ismérve, hogy képkiszolgálás csak a jogosultaknak történjen. [2] Ehhez egyrészt belső szabályozás szükséges. Ki, mikor, melyik képekhez férhet hozzá, ügyféltérből ne lehessen nézelődni stb. Másfelől a külső betörés megakadályozása is nagyon fontos. Ez a probléma elsősorban az internet kapcsolattal rendelkező archívumnál jelenthet problémát. Elég egy rosszul beállított tűzfal, vagy egy leleményes hacker, és komoly jogi problémák adódhatnak. Nagyon fontos a törvényi előírások betartása. Jelenleg a beteg adatai nem hagyhatják el a kórházat írásbeli engedélye nélkül. Ez megnehezítheti az otthonról történő leletezést, amire egyre nagyobb igény van. A megbízható PACS-nak rendelkeznie kell katasztrófa tervvel. Skálázható megoldásokra van szükség, hogy a PACS könnyen átalakítható legyen, ha nagyobb szintű védelemre van szükség. Ha elviselhető pár órás leállás, akkor elég egy jó karbantartási szerződés a gyártóval (nem árt, ha van az országban szervizesük.) Ha semmilyen leállás nem megengedhető, akkor jöhetnek az ikerszerveres, hiba esetén egyikről a másikra automatikusan átálló rendszerek. Ha csőtörés, robbanás ellen is védeni kell, akkor a másik szervert egy másik épületben kell elhelyezni. Ha földrengés ellen kell védekezni, akkor másik városba kell a tartalék szervert tenni. És így tovább, amíg lehetőségünk és igényünk egyensúlyba nem kerül. (Nem véletlen, hogy amikor az USA-ban az ikertornyokat támadás érte, és jelentős kár keletkezett mind emberéletben, mind anyagiakban, akkor banki adatok szinte alig vesztek oda. A bankszektor már régóta alkalmazza a fentebb leírt, vagy még bonyolultabb eljárásokat.) A MEGBÍZHATÓ PACS Ha megbízhatóságról esik szó, akkor többnyire csak a rendelkezésre állásra gondolunk. Pedig a teljes rendelkezésre állás, 24 órás működés a hét minden napján csak egy része a kérdésnek, igaz nagyon fontos része. Egyéb, fontos tényezőt jelentenek a többszerveres, hideg- meleg-tartalékos rendszerek, az automatikus archiválás DVD-re, biztonsági másolatok készítése, vírusok és felhasználók nem várt hatásának kivédése. A megbízhatóság azonban több ennél. Fontos elem, hogy a PACS össze legyen kötve a kórházi informatikai rendszerrel és természetesen a modalitásokkal is mindkét irányban. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy nem elegendő, ha egy modalitás képeket tud küldeni a PACS-ra, de szükség van arra is, hogy munkalista (work list) fogadására is képes legyen. Ezért is szükséges, hogy a PACS az informatikai rendszerrel is össze legyen kötve. A beteg adatainak (név, TAJ stb.) emberi beavatkozás nélkül kell elkerülniük a kórházi informatikai rendszerből a modalitásokra, hogy az esetleges adatbeviteli hibákat elkerüljék. Ha ez nem így történik, hanem modalitásonként külön-külön viszik be, akkor elkerülhetetlen, hogy a beírási hibák miatt az archívum integritása sérüljön. Olyan archívum keletkezne, amelyben ugyan minden 40 A PACS KARBANTARTÁSA Végül, de nem utolsó sorban szeretném a figyelmet felhívni a karbantartás és a rendszeres upgrade fontosságára. A digitális archívum sokban különbözik a megszokott filmestől. Ott elég volt a raktárban elhelyezni a röntgenképet, és 30 év múlva is elő lehetett keresni. A számítástechnikában ez nincs így. Talán vannak, akik még emlékeznek a nagy floppy lemezekre. Akik időben nem mentették át adataikat ezekről, ma már nagy gondban lesznek, hiszen elvétve találni olyan működő gépet, amelyben van hozzá olvasó. Hamarosan ez a sors vár a kis floppy lemezekre is. Az utóbbi években a számítógépek már floppy olvasó nélkül szállítják. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy belássuk ez a sors vár majd a CD és DVD lemezekre is. Nem más a helyzet a merevlemezek terén sem. Az ATA rendszer felváltja a SATA (merevlemez illesztési technológiák, különbség közöttük az adatok elérésének módjában van) és nem él olyan ember, aki meg tudná mondani milyen számítástechnikai eszköz lesz 30 év múlva. Ezért a digitális archívum folyamatos gondozást igényel, időben kell áttérni az új technológiákra, és ez folyamatosan pénzt és embert jelent. Nemzetközi tapaszta- IME V. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2006. SZEPTEMBER KÉPALKOTÓ INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA latok azt mutatják, hogy a PACS ott működik megfelelően, ahol hozzáértő szakember gondoskodik minderről. HOGYAN KEZDJÜNK HOZZÁ A PACS KIALAKÍTÁSÁHOZ? A fentiekből látható, hogy jól átgondolt archívumot létrehozni nem is olyan egyszerű dolog. Szerencsére nem kell elölről kitalálni, hogyan kezdjünk hozzá. Különböző országok radiológus társaságai és gyártó cégek létrehozták az IHE (Integrating the Healthcare Enterprise) nonprofit szervezetet, mely az egységes radiológiai informatikai és PACS rendszerek létrehozását tűzte ki zászlajára (részletek: www.ihe-europe.org) [3]. Ebben kiváló szakemberek munkálkodnak azon, hogy a PACS rendszer a lehető leginkább kielégítse a fentebb megfogalmazott igényeket. Természetesen minden egységesítési törekvés korlátoz, megszokott dolgokat kell föladni ahhoz, hogy az új rendszer működhessen. Ha jól választjuk meg új rendszerünket, akkor kis betanulással olyan eszközhöz juthatunk, amely az érdemi munkát – a gyógyítást – nagymértékben segíti. Az ECR-n (European Congress of Radiology) az IHE minden évben kiállít egy olyan minta kórházat, melyet az ajánlásait követő eszközökkel szerel fel. Ezen keresztül mutatják be, hogyan lehet azokat úgy össze- kötni, hogy az a leghatékonyabb legyen. (Ne felejtsük, radiológus társaságok állnak e szervezet mögött!) Vannak persze specialitások, melyek csak egy országra jellemzőek. (Nekünk magyaroknak ilyen például a 42 betűs ABC, ékezetes betűkkel, stb.) Az IHE erre is gondolt. Lehetőség van az európai IHE-n belül nemzeti, tehát egy magyar IHE létrehozására is. (Nyugat-Európában már szinte minden országnak van sajátja.) Ha a magyar radiológusok megunják, hogy mindenféle összetákolt rendszereken dolgozzanak, és nem tudják a köszörűt a koszorútól megkülönböztetni (vajon hány beteg képe keveredett már el emiatt), akkor itt az ideje, hogy létrehozzák a magyar IHE-t. Az első lépést a Magyar Radiológus Társaságnak kell megtenni, de a gyártók is készen állnak arra, hogy segítsék egy ilyen szervezet megalakulását. ÖSSZEFOGLALÁS Számítógépes radiológiai archívum megbízhatóságát különböző szempontok szerint értékelhetjük. Ezen szempontok mindegyikének részletes kifejtése önmagában is külön cikket érdemelne. Jelen cikk keretei között néhány fontos szempont kerül megemlítésre, melyek gondos mérlegelésével és figyelembe vételével hatékonyan működő hosszú távú képi archívum jöhet léte. IRODALOMJEGYZÉK [1] Dr. Harangi János: Adattárolás és adatarchiválás a digitális képalkotó rendszerekben, IME IV. évfolyam 6., 3134, 2005 [2] Nagy István: Adat és információvédelmi kérdések a kórházi gyakorlatban, IME II. évfolyam 8., 30-35, 2003 [3] Maróti Tamás: IHE, avagy az eltérő kórházi informatikai rendszerek integrálhatósága, IME II. évfolyam 9., 48-50, 2003 A SZERZÔ BEMUTATÁSA Maróti Tamás 1985-ben végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem fizikus szakán. Első munkahelye Központi Fizikai Kutató Intézetben volt, ahol elsősorban számítógépes képfeldolgozással foglalkozott űrkutatási területen. Az orvosi elektronikával a 77 Kft. fejlesztőjeként ismerkedett meg. A General Electric Medical Systems munkatársaként érdeklődése a kórházi informatikai rendszerek – elsősorban képalkotó és képtároló berendezések – összekapcsolása felé fordult. Kapcsolatba került az IHE szervezetével és részletes ismereteket szerzett annak működéséről. Jelenleg a Medimon Kft. fejlesztési igazgatója, ahol heterogén (több gyártó által szállított) képalkotó rendszerek összekapcsolásával és az IHE népszerűsítésével foglalkozik. IME V. ÉVFOLYAM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI KÜLÖNSZÁM 2006. SZEPTEMBER 41
