Intézmények:Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság Társadalomtudományi Munkacsoportja
Évfolyam: VI. évfolyam
Lapszám:2007. / 10
Hónap:december
Oldal:25-31
Terjedelem:7
Rovat:GYÓGYSZERÉSZET
Alrovat:GYÓGYSZERÉSZET
Absztrakt:
A gyógyszeripari befektetésekért folyó nemzetközi versenyben Magyarország komoly hátránnyal indul amiatt, hogy nincsen egészségipari ágazati stratégiánk, valamint a kormányzat egymástól függetlenként tekinti a gyógyszerágazatot érintő egészségpolitikai és iparpolitikai kérdéseket. Amennyiben a közeljövőben nem hangolják össze az érintett minisztériumok a gyógyszerés egészségipari ágazatra vonatkozó intézkedéseiket, és nem alakítják ki az egységes nemzeti egészségipari stratégiai programot, a Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában Magyarország elszalasztja a versenyképesség növelésére rendelkezésre álló történelmi lehetőséget az egészségipar területén. A szükséges stratégia fő célja olyan környezet elősegítése volna, mely támogatja a magyarországi egészségipari befektetéseket (kutatás-fejlesztés és gyártás), természetesen tiszteletben tartva a hatékony gyógyszerfelhasználásra vonatkozó egészségpolitikai célokat.
Angol absztrakt:
In the international contest for pharmaceutical industrial investments Hungary competes with significant handicaps, as the country has no health industrial strategy, and the government believes that health policy and industrial policy questions are entirely independent from each other. If the relevant Hungarian Ministries do not build interfaces among their pharmaceutical and health industrial initiatives in the short term, and the overall national health industrial strategy is not developed, Hungary will miss the unique historic momentum in the era of the National Development Plan to increase its competitiveness in the health industry sector. The main objective of the required strategy is to facilitate a supportive environment for health industrial investments in Hungary (both in the field of R&D and production), whilst respecting the health policy initiatives to improve the efficiency of the pharmaceutical consumption.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA Versenyképes gyógyszerpolitika Dr. Kaló Zoltán, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont A gyógyszeripari befektetésekért folyó nemzetközi versenyben Magyarország komoly hátránnyal indul amiatt, hogy nincsen egészségipari ágazati stratégiánk, valamint a kormányzat egymástól függetlenként tekinti a gyógyszerágazatot érintő egészségpolitikai és iparpolitikai kérdéseket. Amennyiben a közeljövőben nem hangolják össze az érintett minisztériumok a gyógyszer- és egészségipari ágazatra vonatkozó intézkedéseiket, és nem alakítják ki az egységes nemzeti egészségipari stratégiai programot, a Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában Magyarország elszalasztja a versenyképesség növelésére rendelkezésre álló történelmi lehetőséget az egészségipar területén. A szükséges stratégia fő célja olyan környezet elősegítése volna, mely támogatja a magyarországi egészségipari befektetéseket (kutatás-fejlesztés és gyártás), természetesen tiszteletben tartva a hatékony gyógyszerfelhasználásra vonatkozó egészségpolitikai célokat. In the international contest for pharmaceutical industrial investments Hungary competes with significant handicaps, as the country has no health industrial strategy, and the government believes that health policy and industrial policy questions are entirely independent from each other. If the relevant Hungarian Ministries do not build interfaces among their pharmaceutical and health industrial initiatives in the short term, and the overall national health industrial strategy is not developed, Hungary will miss the unique historic momentum in the era of the National Development Plan to increase its competitiveness in the health industry sector. The main objective of the required strategy is to facilitate a supportive environment for health industrial investments in Hungary (both in the field of R&D and production), whilst respecting the health policy initiatives to improve the efficiency of the pharmaceutical consumption. A VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA MEGHATÁROZÁSA Mielőtt a versenyképes gyógyszerpolitika részleteit taglalnánk, tisztázni kell, hogy mit is érthetünk versenyképes gyógyszerpolitikán. A kérdést egészségpolitikai és iparpolitikai megközelítésből is vizsgálhatjuk. Az egészségpolitikai megközelítésből a versenyképes gyógyszerpolitika a hatékony gyógyszerfelhasználást jelenti. A gyógyszerfelhasználás makrogazdasági hatékonyságá- nak kiindulópontja a gyógyszerkiadások nagysága. Magyarországon a teljes egészségügyi kiadásokhoz és a GDP-hez viszonyítva a gyógyszerkiadások szintje magas, azaz a kiadások szintje mindenképpen korlátozást igényel. A gyógyszerkiadások nagyságának megítélését azonban számos egyéb tényező befolyásolja. Így például a korszerű gyógyító-megelőző ellátás a betegeket aktívan, saját közegükben igyekszik tartani, azaz az egészségi állapot javításának vagy bizonyos esetekben szinten tartásának preferált helyszíne nem a kórház, ez gazdasági szempontból és a betegek szempontjából is előnyös. Ugyanakkor a kórházi ellátás helyettesítésének a korszerű gyógyszerelés az alapja, vagyis a helyesen megválasztott gyógyszeres terápiák önmagukban hozzájárulnak az egészségügyi kiadások korlátozásához és a lakosság egészségi állapotának a javításához. A lakosság egészségi állapota, az akut betegségek helyreállítása és a krónikus betegségek karbantartása jelentős tényezője a termelékenységnek, és ezen keresztül az ország versenyképességének. Mivel a gyógyszerkiadások a lakosság egészségi állapotán és a kórházi kiadások csökkentésén keresztül hozzájárulnak az ország versenyképességéhez, ezért olyan gyógyszerpolitikára van szükség, amely növeli a gyógyszerekre fordított közkiadások hatékonyságát. A versenyképes gyógyszerpolitika másik fontos megközelítése az iparpolitikai nézőpont. Iparpolitikai szempontból a versenyképes gyógyszerpolitika a gyógyszerágazat helyi hozzáadott értekét tekinti elsődleges értéknek, azaz hogy a gyógyszerágazat mennyit ad hozzá a magyar GDP-hez. Magyarország jövőjét részben az határozza meg, hogy a folytonosan változó világpiaci helyzetben milyen, stratégiailag és gazdaságilag is fontos ágazatokban képes sikeres lenni. Ehhez természetesen átgondolt ágazati politika szükséges a kiválasztott területeken. Az egészségipar jelentősége túlmutathat a mostani szerepén, hiszen egyes vélemények szerint az ágazat jelentheti a hatodik Kondratyev-konjunktúra ciklus motorját, ráadásul az közismert tény, hogy a gyógyszeripar más szektorokhoz képest a forgalmának kiemelkedő hányadát forgatja vissza kutatás-fejlesztésbe. Az innovatív gyógyszeripar jelentősen növelheti egy ország vagy régió versenyképességét, emiatt az ágazat támogatása az Európai Unió kiemelt céljai között szerepel. A gyógyszeripar kis nyersanyag-igényű, nagy hozzáadott értékű ágazat, mely jelentős szürkeállományt és tudást igényel. Magyarország, adottságai miatt, pontosan ilyen tulajdonságokkal bíró ágazatban veheti fel versenyt más országokkal. Ráadásul a gyógyszeripar eredményeire, azaz a kész gyógyszerekre mindenképpen szükségünk van IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 25 VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA a fent említett okok miatt, azaz ha nem mi fejlesztjük és gyártjuk a gyógyszereket, akkor importálnunk kell azokat. Az erős hazai gyógyszeripar tehát jelentősen befolyásolhatja az ország külkereskedelmi egyenlegét. A fentiekből következik, hogy egészségpolitikai és iparpolitikai szempontból is szükségünk van versenyképes gyógyszerpolitikára. Mivel a gyógyszerpiaci szereplők esetében nem különülnek el élesen a gyógyszerfelhasználás és a gyógyszerfejlesztés vagy gyógyszergyártás szereplői – hiszen a gyógyszergyártók hazánkban is el szeretnék adni a termékeiket, amelyeket akár fejleszthetnének vagy gyárthatnának is Magyarországon – ezért az egészségpolitikai és iparpolitikai módszereket nem kezelhetjük egymástól teljesen elkülönülten. Az egészségpolitikai megszorító intézkedések és a kiszámíthatatlan piaci környezet befolyásolhatja a gyártók magyarországi befektetési hajlandóságát. A fő kérdés tehát az: hogyan valósítsunk meg olyan gyógyszerpolitikát Magyarországon, amely • hatékony gyógyszerfelhasználást eredményez, fokozza a munkaerő termelékenységét és maximálja a társadalmi szintű egészségnyereséget, • vonzza a gyógyszeripari befektetőket. Számos alternatív gyógyszerpolitikai irányzat közül ki kell választani a legversenyképesebbet. EGÉSZSÉGPOLITIKAI SZEMPONTBÓL VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA Az egészségpolitika egyik legfontosabb célja a rendelkezésre álló erőforrásokból a lakosság egészségi állapotának maximalizálása. Ebből következően az E. Alap büdzséjét minél hatékonyabban kell felhasználni, a támogatáspolitikai döntések egészség-gazdaságtani megalapozottságát és objektivitását növelni kell. Mikor helyesek a támogatáspolitikai döntések? Az utóbbi időben több eset kapcsán megtanulhattuk, hogy bizonyos egészségügyi technológiák széleskörű alkalmazása nem eredményez számottevő egészségnyereséget (azaz élethossz és/vagy életminőség javulást) a betegek részére. Ennek számos oka lehet, mint például a bizonyítékokon alapuló orvoslás hiányosságai, a rossz beteg-együttműködés (pl. vérnyomás- vagy koleszterinszint-csökkentők esetén) vagy a rutinszerű, de helytelen orvosi döntések (pl. terápiás konzekvenciával nem bíró diagnosztikai vizsgálatok). Mivel az egészségnyereséggel nem bíró technológiák alkalmazása komoly összegeket emészt fel, ezért az egészségügyi rendszerekben a rendelkezésre álló szűkös erőforrások ellenére pazarlást is ki lehet mutatni. A helyes döntéshozatali mechanizmus első lépcsője tehát annak megállapítása, hogy a támogatási döntésre váró technológia a valós életben eredményez-e kimutatható egészségnyereséget. Ha már kiszűrtük a hatástalan eljárásokat, akkor is szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az összes, bizonyítottan hatásos technológia finanszírozására sincs elegendő forrásunk. Amennyiben igazságosan akarunk dönteni, ráadásul 26 IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER hatékonyan akarjuk felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, akkor a támogatásra esélyes technológiák között objektív költséghatékonysági rangsort kell felállítani. A korlátos erőforrások miatt tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy minden közpénz felhasználását eredményező orvosi döntés egyúttal azzal is jár, hogy az adott döntés miatt egy másik páciens ellátására már nem jut pénz, azaz minden orvosi döntésnek haszonáldozati költsége is van. Amennyiben nem rangsorolunk objektíven és következetesen, akkor előfordulhat, hogy olyan eljárásokat finanszírozunk közpénzekből, amelyek költséghatékonysága sokkal rosszabb, mint azoké az eljárásoké, amelyekre már nem jut forrás, azaz a közpénzek felhasználása nem lesz hatékony. Míg a hatásosság vizsgálatára (bizonyos korlátok mellett) nemzetközi tudományos bizonyítékok is elfogadhatóak, addig költséghatékonysági szempontból csak hazai számításokat és modelleket vehetünk figyelembe. Ha például egy gyógyszeres terápia költséghatékony az Egyesült Államokban és Angliában, mert rövidíti a kórházi kezelések gyakoriságát, Magyarországon ugyanazon kórházi ápolásinapcsökkenés kisebb költségmegtakarítást eredményez, hiszen nálunk kevesebbe kerül egy ápolási nap. Azaz előfordulhat, hogy a Nyugat-Európában és az USA-ban költséghatékony terápia nálunk nem lesz költséghatékony. Ugyanakkor előfordulhat az ellenkezője is, például ha egy adott eljárásnak Magyarországon nagyobb az egészségnyereség hozadéka, mert sajnálatosan a hazai lakosság halálozási kockázatai a legtöbb, népegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű betegségcsoportban meghaladják a nyugat-európai kockázati szinteket. Ebből következően a nemzetközi költséghatékonysági vizsgálatok adaptációjára, a hazai számítások elvégzésére közpénzekből elegendő forrást kell allokálnunk, hiszen az ebből származó megtakarítások sokszorosan meghaladhatják a gazdasági elemzések kivitelezésének a költségeit. Sajnos Magyarországon nagyon kis büdzsé áll rendelkezésre egészségügyi technológiák elemzésére. Nálunk gazdagabb országok az egészségügyi kiadásaik százalékában is jóval több forrást fordítanak erre a területre, saját jól felfogott érdekükben. Ráadásul Magyarországon az egészségügyi gazdasági adatok prospektív adatgyűjtése minimális, a közfinanszírozott egészségügyi rendszer ráfordítás- és költségadataihoz hozzájutni roppant nehézkes. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi közgazdász szakemberek száma kevés, és a szakemberek döntő többsége a versenyszférában, sok esetben külföldön dolgozik az összehasonlíthatatlanul jobb szakmai és anyagi feltételek miatt. JAVASLAT Az egészségügyi rendszer rendelkezésére álló erőforrások (pl. az E. Alap gyógyszerkasszára jutó keretének) hatékony felhasználása érdekében: • forrásokat kell biztosítani az eljárások, gyógyszeres technológiák gazdasági elemzésére. A forrásokat VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA • • • lehetőség szerint a gyógyszerkassza bizonyos százalékában kell meghatározni, hiszen eljárási díjakból csak a befogadási döntésekhez szükséges elemzéseket tudjuk finanszírozni; a költséghatékonysági bizonyítékokat folyamatosan figyelembe kell venni a támogatási rendszerben, azaz nem csak befogadási döntésekhez, hanem korábban befogadott eljárások támogatásának felülvizsgálatához is; a hazai szakemberek alacsony száma miatt be kell építeni az egészségügyi közgazdász, egészségpolitikai és egészségügyi finanszírozási ismereteket mind az egyetemi alap, mind a mesterképzések rendszerébe; biztosítani kell a közfinanszírozott egészségügyi ellátás adatainak hozzáférhetőségét gazdasági elemzések céljaira. Az egészségipar világgazdasági szerepének fontosságát más tényezők is alátámasztják. Közismert, hogy a világgazdaság fejlődésében egymást váltják a hullámhegyek és hullámvölgyek. Bizonyos rövid távú ciklusok mellett az 5060 évente megjelenő nagyobb (az orosz közgazdászról Kondratyev-ciklusnak nevezett) konjunktúra szakaszok egyegy ágazatban bekövetkezett fejlesztésnek köszönhetők. Eddig 5 nagy Kondratyev-ciklust írtak le, és folyik a vita arról, hogy a hatodik Kondratyev-ciklus melyik ipari ágazathoz kapcsolódhat (2. ábra). IPARPOLITIKAI SZEMPONTBÓL VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA Az európai országok gazdaságának fejlődési üteme a XX. század második felében megváltozott, és bizonyos értelemben lelassult az Egyesült Államok vagy Ázsia országaihoz képest. Ennek egyik legfőbb okát abban látták az Európai Unió vezetői, hogy a tagországaik keveset fordítanak kutatás-fejlesztésre, és ezért a gazdaság motorját jelentő innovatív iparágak áttelepülnek az említett amerikai és ázsiai térségekbe. Ennek a trendnek a megakadályozására deklarálták az EU vezetői a 2000-ben Lisszabonban tartott találkozójukon, hogy az Európai Unió célja az, hogy 10 éven belül a világ leginnovatívabb régiója legyen. A lisszaboni dekrétum a fentiek megvalósítása érdekében konkrét célként tűzte ki azt, hogy az uniós tagországok 2010-re költsék a bruttó hazai össztermékük (GDP) 3%-át a kutatás-fejlesztésre. Amennyiben megvizsgáljuk azt, hogy milyen iparágakat érdemes favorizálni annak érdekében, hogy a nemzetgazdaságok K+F kiadásai meghaladják a 3%-ot, jól látható, hogy a gyógyszeripar és biotechnológiai ágazat ennek a kritériumnak megfelel (1. ábra). 1. ábra Iparágak K+F beruházásai az eladás %-ában, 2001 2. ábra Hosszú távú ciklusok, alapvető fejlesztések és legfőbb alkalmazási területeik Leo A. Nefiodow [1], a neves német kutató szerint a foglakoztatás és a gazdaság növekedéséért felelős következő Kondratyev-ciklus az egészségiparhoz köthető. Nefiodow szerint a biotechnológiai innovációk és a pszichoszociális egészség teremti meg a termelékenység növelésének lehetőségeit, és ebben kulcsszerepet játszik az is, hogy az egészségügyi rendszerek az egészség megőrzésére és nem a betegségek kezelésére fókuszálnak. A fentiek tükrében nem meglepő, hogy Günter Verheugen, az Európai Bizottság egyik alelnöke és egyben a vállalkozásokért és az iparért felelős EU biztosa 2006 szeptemberében a brüsszeli Gyógyszerészeti Fórumon kijelentette, hogy Európa nem engedheti meg magának a gyógyszeripari befolyásának további vesztését, azaz az Európai Unió térvesztését a gyógyszeripar szektorban meg kell akadályozni. Verheugen nemcsak az innovatív gyógyszeripari szereplők európai jelenlétének az erősítéséért érvelt, hanem kiemelte az európai generikus gyártók új lehetőségeit a hasonló biológiai követőgyógyszerek (biosimilars) fejlesztésében és gyártásában. A gyógyszeripar európai uniós versenyképességi szerepe mellett azért is fontos Magyarországnak, mert a hazai adottságoknak megfelelő, kis nyersanyagigényű, nagy szellemi hozzáadott értékű iparág, mely komoly hagyományokkal is bír hazánkban. Ezen a területen a magyar egyetemi szakemberképzés igen magas színvonalú. Ráadásul a hazai gyógyszerágazat egyértelmű versenyelőnyt élvez a nyugat-európai országokkal szemben abban a tekintetben, hogy az ágazatra egyelőre nem jellemzőek a sztrájkok és a kutatás-fejlesztés lehetőségeit nehezítő civil mozgalmak (pl. IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 27 VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA állatkísérletek betiltása érdekében tüntetők) hazánkban még nem erősek. Sajnálatos módon azonban Magyarországot is érinti az a nemzetközi trend, mely szerint a gyógyszeripari termelés az alacsony humánerőforrás-költségek miatt áthúzódik Ázsiába (pl. India, Kína). Ráadásul a hazai kutatás-fejlesztés színvonala tőke és egyén erőforrások hiányában erősen visszaesett, többnyire csak generikus termékek technológiai fejlesztésében tudjuk felvenni a versenyt a világ többi régiójával. A hazai gyógyszeripari kutatás-fejlesztés szabadalmak hasznosulása csekély mértékű. Mivel Magyarországon nem érjük el a 3%-os kutatás-fejlesztési kiadást a GDP százalékában, és a lemaradásunk jelentős a fejlett ipari hatalmak vezető országaihoz képest, ezért a hazai gyógyszeripari beruházások elősegítése és támogatása alkalmas volna a felzárkózás megkezdésére (3. ábra). A gyógyszeripar hozzájárulását a nemzetgazdasághoz a külkereskedelmi egyenlegnél is jobban kifejezi az, hogy milyen mértékben járul hozzá a bruttó hazai össztermékhez. A hazai gyógyszeripar 2000-ben közel 600 millió eurós teljesítményét 2004-re 1000 millió euró fölé sikerült tornázni, 0,15 százalékponttal növelve az iparág teljes magyar GDPhez való hozzájárulását (5. ábra). 5. ábra A gyógyszeripar hozzájárulása a magyar GDP-hez 2000-2004 (%) Ráadásul a hazai gyógyszerkutatás és -gyártás szerepének a növelése jelentősen javíthatna Magyarország negatív külkereskedelmi egyenlegén, számos európai ország példájához hasonlóan. Bár nehéz a pozitív és negatív gyógyszerkereskedelmi egyenlegű országok között általánosítani, de a pozitív egyenlegű országok között szinte csak olyan országokat találunk, melyeknek rendkívül erős kutatás-fejlesztési alapokkal rendelkező gyógyszeripari vállalati vannak (4. ábra). Sajnálatos módon az innováció szerepe a gyógyszeriparon belül a hazai termelés növekedése ellenére is csökkenni látszik, a gyógyszeripari és biotechnológiai szabadalmak száma csökkenő tendenciát mutat, amely aggasztó jelenség. Igazán nagy nemzetközi piaci eladásokat produkáló, döntően hazai fejlesztésű gyógyszert az utóbbi időben nem tudott produkálni az ágazat. Természetesen ez részben következménye annak az erkölcsileg pozitív, de gazdasági szempontból negatív ténynek, hogy a tehetséges magyar gyógyszeripari kutatás-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek egyre jelentősebb nemzetközi karriert futnak be a világ számos, jól felszerelt és kiemelt megélhetési lehetőséget biztosító központjában. A helyzetet jól illusztrálja a 6. ábra. Fontos volna tehát, hogy a hazai gyógyszeripari központok is komoly lehetőséget biztosítsanak a jól képzett magyar szakemberek számára. Ehhez mindenképpen beruházásokra és ágazati fejlesztésre volna szükség. 4. ábra A gyógyszeripari kereskedelmi egyenleg az OECD országokban (millió US$ PPP, 2003) 6. ábra A Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett új szabadalmi bejelentések, 2000-2004 (db) 3. ábra A teljes kutatás-fejlesztési kiadások az egyes országokban 19982002 (a GDP %-ában) 28 IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA A beruházások egyik forrása a külföldi működő tőkebefektetés, mely a 2001-2003. közötti időszakban jelentősen nőtt. Sajnálatosan ez a trend az utóbbi időben megfordult, a külföldi gyógyszeripari működő tőke befektetések üteme Magyarországon lelassult (7. ábra). 7. ábra Külföldi működő tőke befektetések állománya a hazai gyógyszeriparban, 2001-2004 (millió euró) Összegezve a gyógyszeripari beruházások vonzása számos hozadékkal bírna. A magasan kvalifikált, jól fizetett szakemberek itthon tartása mellett javulhatna a hazai külkereskedelmi egyenleg és nőhetne a GDP. A gyógyszeripari beruházások eredményezhetnek új K+F egységeket, gyártóhelyeket és logisztikai központokat. Amennyiben új gyógyszeripari központ olyan régióban keletkezik, mely gazdasági szempontból hátrányos helyzetű (pl. Kelet-Magyarország, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl orvosegyetemi háttérrel is bíró központjaiban), a beruházások jelentősen javíthatnák ezen régiók lemaradását. A helyi hozzáadott érték és a regionális multiplikátor hatás természetesen nem azonos a K+F egységek, a gyártóhelyek és logisztikai központok esetén. A kutatás-fejlesztési egységek gazdasági hozadéka a legnagyobb, természetesen arányosan a kockázatokkal. A kutatás-fejlesztési központok esetén kritikus faktor, hogy az egység mérete meghaladja-e a kritikus tömeget, hiszen kellő számú kutatás-fejlesztési projekt esetén nagyobb az esélye annak, hogy legalább egy projekt eredményes lesz, mely biztosíthatja a teljes befektetés megtérülését. A gyógyszeripari beruházások növekedését, a gyógyszeripar fokozottabb jelenlétét számos, kormányzat által befolyásolható tényező segítheti elő: a partneri viszony, a kiszámítható gazdasági környezet, az állami támogatások és szubvenciók rendszere, valamint különféle egészségpolitikai eszközök. A jó partneri viszony elsősorban azt jelenti, hogy a kormányzat komolyan veszi és meghallgatja az ipari partnereket, és nem kényszeríti őket olyan egyoldalú diktátumokra, melyek a nemzetközi versenyképességüket rontják (pl. kötelező árcsökkentés). Mind a kommunikáció, mind a tettek szintjén is fontos, hogy el kell is ismerni a teljesítményüket (pl. innováció) és az értékeiket (pl. szellemi tulajdon védelme). A gyors ügyintézés és átlátható szabályrendszer szin- tén fontos szerepet játszik egy potenciális befektető vonzásában. A partnerség fontos kifejezési eszköze az, ha a gyógyszeripari partnereknek a központi és helyi kormányzat megfelelő környezetet teremt, azaz biztosítja a megfelelő helyszínt a tudományos parkhoz, a megfelelő laborkapacitáshoz vagy éppen a gyártóhelyhez, a telephely megfelelő közlekedési és infrastrukturális adottságú, és a potenciális beszállítói hálózat is elérhető közelségben van. Az egyetemi együttműködések lehetősége, a megfelelő technológia transzfer feltételek, a rendelkezésre álló szakemberek száma nyilvánvalóan szintén fokozza a beruházási kedvet. A kiszámítható gazdasági környezet nem ágazat-specifikus feltétele a beruházások ösztönzésének. A stabil gazdaság, a hosszú távú megállapodások, az ígéretek betartása, a választási ciklusokon átívelő ipar- és gazdaságpolitika és a nemzetközi (például európai uniós) standardok szerinti szabályozás mind fontos elemei a kiszámítható gazdasági környezetnek. Az állami támogatás és szubvenciók rendszere sokrétű lehet. A beruházók kaphatnak kedvezményt az állami befizetési kötelezettségeikből, például a beruházásaik értékének függvényében. A kormányzat alkalmazhatja az infrastruktúra és munkaerő költségeit csökkentő támogatások rendszerét a beruházási kedv ösztönzésére. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében lehívható európai uniós források a közeljövőben szinte vissza nem térő történelmi lehetőséget biztosítanak arra, hogy állami támogatást allokáljanak egy adott régió versenyképességét fokozó projektekre, gazdaságélénkítő programokra. A támogatás nem csak közvetlenül a potenciális ipari partnereknek nyújtható, hiszen az egészségipari kutatás-fejlesztésekben az egyetemi és akadémiai központok is kiemelt szerepet játszanak, kiegészítve az ipari partnerek erősségeit. Tehát a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés helyzetének erősítése egyetemi és akadémiai kutatóközpontok, sőt clusterek állami támogatásán keresztül is megvalósulhat. Az állami támogatások rendszerébe tartozhat a hazai gyógyszeripari kis- és közepes méretű vállalkozások államilag támogatott marketingje, a potenciális kockázati tőke befektetők koordinációja, valamint a kutatás-fejlesztés jogi peremfeltételeinek egyszerűsítése. Bár látszólag az ártámogatási rendszer és a beruházási döntések függetlenek egymástól, ugyanakkor az ágazatban nem különülnek el élesen a gyógyszerforgalmazás, a gyógyszerfejlesztés és gyógyszergyártás szereplői. A gyógyszergyártók fejleszthetik és gyárthatják is azokat a termékeiket Magyarországon, melyeket értelemszerűen el is szeretnének adni. A hazai befektetési lehetőségekről, a gazdasági környezet kiszámíthatóságáról elsőkézből a magyar leányvállalataik vezetőitől tájékozódik a magyarországi befektetésben gondolkozó nemzetközi vállalatok menedzsmentje, akiknek véleményét nagyban befolyásolják a gyógyszerforgalmazás területén nyert tapasztalataik. Ebből adódóan az egészségpolitikai és iparpolitikai módszereket nem kezelhetjük egymástól teljesen elkülönülten, az egészségpolitikai döntéseknek nagyon fontos indirekt hatása lehet a gyógy- IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 29 VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA szeripari szereplők beruházási döntéseire. Az egészségpolitikai megszorító intézkedések és a kiszámíthatatlan piaci szabályozók befolyásolhatják a multinacionális gyártók magyarországi leányvállalatainak véleményét, és ezen keresztül a potenciális befektetők befektetési hajlandóságát. Kiemelt jelentőségű, hogy a kormányzat a támogatáspolitikai döntések kapcsán is hajlandó legyen a párbeszédre a gyógyszerpiaci szereplőkkel, és korrekt, az európai uniós normáknak (ld. Transzparencia Direktíva) megfelelő feltételrendszert teremtsen a támogatáspolitikai döntésekhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden termékét támogatni kell annak a vállalatnak, amelyik magyarországi beruházást tervez, de a negatív támogatási döntéseket objektív kritériumok alapján indokolni kell. Az egyoldalú diktátumok (pl. kötelező befizetések kierőszakolása), a szakmai indoklás nélküli támogatáscsökkentések és sorozatos negatív támogatási döntések gyakorlatilag elapasztják egy nemzetközi multinacionális vállalat beruházási kedvét az adott országban. A kormányzat alkothat a piaci szereplők marketingtevékenységére vonatkozó szigorú szabályozókat, és keményen szankcionálhatja azok betartását, persze csak akkor, ha ezek a szabályozók más iparágakra vonatkozó szabályozókkal azonos szigorral bírnak, azaz nem diszkriminatívak a gyógyszeripari szereplőkre nézve. Bár a jelentős hazai hozzáadott értékkel is bíró gyógyszerek pozitív diszkriminációja támogatáspolitikai döntésekben ugyan eredményes módszere lehetne a hazai gyógyszeripar támogatásának, de ellentmondásba kerülnénk a tudományos bizonyítékokon és költséghatékonysági elemzéseken alapuló általános döntéshozatali elvekkel, ezért nem feltétlenül indokolt a pozitív diszkrimináció széleskörű alkalmazása. Mindazonáltal olyan támogatáspolitikára van szükség, amely elősegíti mind az innovatív (és költséghatékonynak bizonyuló) technológiák, mind a generikus gyógyszerek alkalmazását. A hazai generikusgyógyszer-ipar eredményessége sajnálatos módon az innovációtól is függ, hiszen csak akkor lehet új generikus termékeket bevezetni, ha jó pár évvel azelőtt valamelyik innovatív gyártó sikerrel vezette be az adott gyógyszert. Vagyis ha az innovációs ciklus lelassul, akkor a hazai kiváló minőségű generikus termékek gyártására szakosodott gyógyszeripar jövője is veszélybe kerülhet, hiszen csakis a termelési költségeken alapuló versenyben nem lehet felvenni a versenyt az ázsiai országok olcsó munkaerejére építő ottani generikus gyártóhelyekkel. Ebből következően a hazai generikusgyógyszer-ipar szerepének újrapozicionálása és erősítése alapvető része a nemzeti gyógyszeripari ágazati stratégiának. Ennek egyik kulcskérdése a hatékony generikus támogatáspolitikai rendszer kialakítása (8. ábra). Egészségpolitikai szempontból az utóbbi évek támogatási döntései egyszerre hatottak negatívan az innovatív és generikus gyógyszerek gyártóira. Az innovatív technológiák befogadását számos általános intézkedés sújthatja. Indokolatlanul sérti az originális 30 IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 8. ábra Innovatív gyógyszerek és generikus gyógyszerek körforgása gyógyszergyártók érdekeit, ha egy kis ország árkontrollt akar diktálni ahelyett, hogy a gyártó által javasolt áron döntenének a támogatás mértékéről. Ráadásul, ahogy a hazai 2003-as kötelező 15%-os árcsökkentés is mutatta, az árkontroll nem is feltétlenül eredményez megtakarítást. A tudományos bizonyítékokat, az eltérő indikációs kört, a nem azonos mellékhatás és interakciós profilt figyelembe nem vevő hazai terápiás referenciaár-képzés (vagy közismertebb nevén terápiás fixesítés) egyértelműen innovációellenes és a bizonyítékon alapuló orvoslás elveivel ellentétes egészségpolitikai módszernek tekinthető. Ezzel párhuzamosan a szabadalomvédettség lejárta után a forgalmukat megtartó originális termékek és a marketingeszközökön alapuló generikus verseny egyértelmű indikátorai annak, hogy a generikus gyógyszerek alkalmazásában rejlő társadalmi hasznot és megtakarítási potenciált nem tudjuk kellően kiaknázni Magyarországon. A 9. ábra mutatja, hogy mi lenne a gyógyszer életciklus kívánatos menetrendje a jelenlegi helyzet helyett. 9. ábra Innováció és generikus program egyidejű támogatása Sajnálatos módon Magyarországon az innovatív technológiák ésszerű befogadásában és a generikus program hatékony működtetésében sem vagyunk sikeresek, így az alkalmazott egészségpolitikai módszerek egyszerre sújtják az innovatív és a generikus gyógyszergyártók helyzetét, jelentősen befolyásolva ezzel mindkét ipari szereplő beruházási kedvét. VERSENYKÉPES GYÓGYSZERPOLITIKA KÖVETKEZTETÉSEK A versenyképes gyógyszerpolitika megközelítendő egészségpolitikai és iparpolitikai nézőpontból is. Az egészségpolitika szemszögéből nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne hatékonyan költsük el a gyógyszerbüdzsére jutó közpénzeket, ebben segít az egészséggazdaságtan széleskörű alkalmazása. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy Magyarország gazdasági versenyképességéhez a gyógyszeripar teljesítménye nagyban hozzájárul. Az ipar eredményes működéséhez stabil és kiszámítható feltételek szükségesek, illetve megfelelő infrastruktúra, környezet és feltételrendszer. A Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában volna lehetőség a gyógyszeripari partnerek igényeit kielégítő környezet kialakítására, de nemzeti gyógyszeripari stratégia hiányában erre kevés esély van. A helyzetet súlyosbítja, hogy a korlátozó egészségpolitikai intézkedések és a piac kiszámíthatatlansága negatívan befolyásolja a gyógyszergyártók és egyéb ipari partnerek magyarországi befektetési hajlandóságát. A gyógyszeripari befektetésekért folyó nemzetközi versenyben Magyarország komoly hátránnyal indul amiatt, hogy nincsen egészségipari ágazati stratégiánk, valamint a kormányzat egymástól függetlenként tekinti a gyógyszerágazatot érintő egészségpolitikai és iparpolitikai kérdéseket. Amennyiben a közeljövőben nem hangolják össze az érintett minisztériumok a gyógyszer- és egészségipari ágazatra vonatkozó intézkedéseiket, és nem alakítják ki az egységes nemzeti egészségipari stratégiai programot, a Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában Magyarország elszalasztja a versenyképesség növelésére rendelkezésre álló történelmi lehetőséget az egészségipar területén. A fentiek alapján a kormányzat hozzon létre egy egészségipari (gyógyszeripar, biotechnológia, orvosi műszer, gyógyászati segédeszköz, sejtterápia) stratégiai csoportot, mely az egyes minisztériumi tárcák egymástól gyökeresen eltérő gyógyszerágazati stratégiáját hangolná össze az egészségpolitikai és iparpolitikai szempontból is versenyképes gyógyszerpolitika kialakítása érdekében. • • • • A csoport tagjai az alábbiak volnának: az érintett minisztériumok (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium) és háttérintézményeik (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség stb.), az ipari gyógyszergyártói szervezetek, a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemek képviselői, és a civil tudományos szervezetek (MOTESZ, META, MKVT, Biotech szövetség). A stratégiai csoport fő célja olyan környezet elősegítése, mely támogatja a magyarországi egészségipari befektetéseket (kutatás-fejlesztés és gyártás), természetesen tiszteletben tartva a hatékony gyógyszerfelhasználásra vonatkozó egészségpolitikai célokat. IRODALOMJEGYZÉK [1] Leo A. Nefiodow: Der sechste Kondratieff. Wege zur Produktivität und Vollbeschäftigung im Zeitalter der Information. Sankt Augustin; 2001 A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Kaló Zoltán diplomáit a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (1993), a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi karán (1995) és a Yorki Egyetem egészségügyi közgazdász szakán (1996) szerezte. PhD-fokozatot (2006) a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskolájában szerzett. Az egészségügyi közgazdaságtan számos területén gyűjtött gyakorlati ismereteket. Kezdetben egészségügyi rendszerek, az egészségügyi forrásallokáció, az intézményi gazdálkodás és az egészségügy jogi szabályozásának közgazdasági hatásait ele- mezte, később az egészségügyi technológiák gazdasági értékelése, életminőség-mérés, Markov-modellezés és egészségügyi technológiák stratégiai árképzése állt kutatói munkája középpontjában. Jelenleg az egészségügyi kutatás-fejlesztés és az általános egészség- és iparpolitikai kérdések gazdasági vonatkozásaival foglalkozik. Nemzetközi tapasztalatokat szerzett az Egyesült Királyságban (199596) és Svájcban (1999-2002). 10 versenyszférában eltöltött év után jelenleg az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatócsoportjának egyetemi docense és programigazgatója. Alapító tagja és jelenlegi elnöke a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaságnak. IME VI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. DECEMBER 31
