Június 24-én, vasárnap, a koalíciós egyeztető megbeszéléseken megszületett az új magyar hungarikum. Gyurcsány Ferenc és Kóka János megállapodott a koalíciós egészségbiztosítási modellről. Az új több-biztosítós modell (a továbbiakban TBM) kompromisszum eredménye. Átvesz valamennyit az MSZP-hez közeli Egészségbiztosítási Munkacsoport regionális pénztárainak az ötletéből, beengedi az SZDSZ favoritját, a magántőkét, azonban 49%-ban korlátozza annak tulajdoni hányadát.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A gyurcsányi hibrid mint az új magyar hungarikum Interjú Sinkó Eszterrel Június 24-én, vasárnap, a koalíciós egyeztető megbeszéléseken megszületett az új magyar hungarikum. Gyurcsány Ferenc és Kóka János megállapodott a koalíciós egészségbiztosítási modellről. Az új több-biztosítós modell (a továbbiakban TBM) kompromisszum eredménye. Átvesz valamennyit az MSZP-hez közeli Egészségbiztosítási Munkacsoport regionális pénztárainak az ötletéből, beengedi az SZDSZ favoritját, a magántőkét, azonban 49%-ban korlátozza annak tulajdoni hányadát. A koalíciós egyezség alapján körvonalazódó egészségbiztosítási rendszernek az interjú elkészültekor (2007. június 26.) ismert elemei a következők voltak: • megmarad a kötelező biztosítás • öt-hét egészségbiztosítási pénztár alakul • a pénztárak 51 százalékban állami tulajdonban lesznek, de szerepet kapnak bennük a magánbiztosítók is • a magánbiztosítóknak tőkeemeléssel kell megvásárolniuk tulajdoni hányadukat • az egészségügyi hozzájárulást egyelőre továbbra is az állam szedi be • a biztosítók 6-12 hónapos átmeneti időszakban országosan gyűjthetnek ügyfeleket, vagyis ebben az időszakban versenghetnek a betegekért • a pénztárakat ezen időszak után egy-egy régió egészségügyi ellátásához rendelik – sorsolással Mint látható, június végén a modell még meglehetősen körvonalazatlan volt, a beszélgetés időpontjában még semmiféle írásos anyagot nem adtak ki, így lényegében a modell alapvetéséről kérdezhettem csupán Sinkó Esztert, lapunk szerkesztőbizottságának tagját, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének programvezetőjét, a fenti 7 ponthoz kapcsolódva. Szummer Csaba A koalíciós egyezség sokakat meglepett. Bizonyos jelek arra utaltak, a több-biztosítós modell bevezetése lekerül a napirendről, és annak valamilyen szelídített változata, elsősorban a kiegészítő biztosítások körének kiszélesítése biztosítja majd az SZDSZ számára a „vészkijáratot”, azaz minél kisebb presztízsveszteséggel hátrálhasson ki a javaslata mögül. Az MSZP felállította a maga saját Egészségbiztosítási Csoportját Orosz Éva, a neves közgazdász vezetésével, intenzív tárgyalásokba kezdett a civil szervezetekkel (EGVE, Kórházszövetség, MOK, MOTESZ etc.), és már az SZDSZ-hez közelálló újságokban is temetni kezdték a „versenyző biztosítók” modelljét. Az ön számára is meglepő volt Gyurcsány fellépése, vagy számított arra, hogy a liberálisok ilyen jelentős mértékben érvényesíteni tudják majd az akaratukat? Sinkó Eszter Ôszintén szólva meglepett a javaslat, mert a januári konferencia a Parlamentben az egészségbiztosításról, a szakértői egyeztetések és különösen az Egészségbiztosítási Munkacsoport felállítása mind-mind arra utaltak, hogy a miniszterelnök úrnak is komoly kételyei vannak a TBM racionalitásával kapcsolatban. Ôszintén szólva az is meglepett, hogy a javaslat a külsőségek lehántása után az SZDSZ-es modell a maga teljességében. Furcsa, hogy a szocialisták ennyire nem tudták a saját szempontjaikat érvényesíteni. A két kiegészítő feltétel (51%, regionálissá váló alapok), amelyek a szocialisták javaslatait tükrözik, csupán látszatengedmények, nem lehet messzire jutni velük, ezek a feltételek nem tudják megakadályozni a szabad demokrata modell kedvezőtlen hatásainak érvényesülését, például a betegszelekciót vagy a költségek nemkívánatos módon, tehát nem a hatékonyság javulásából eredő csökkentését. Szummer Csaba Mi a véleménye az időzítésről? Miért pont most rukkolt ki a miniszterelnök saját „személyes javaslatával”, milyen politikai és gazdasági erők állhatnak a háttérben, és vajon el tudja-e fogadtatni Gyurcsány saját koalíciójával a koalíciós egyezség modelljét? Az időzítés – egy nappal az utolsó parlamenti ülésszak előtt – rajtaütésszerű kísérletre utal, vagy kétségbeesésre, hogy kifuthatnak az időből? Az SZDSZ részéről érthető a kiállás a TBM mellett, hiszen az elmúlt egy évben erre alapozták pártjuk identitását. Gyurcsány és az MSZP azonban jóval nagyobb kockázatot vállal, mint amennyi ésszerűnek tűnik első pillantásra. Sinkó Eszter Ez volt a tavaszi ülésszak utolsó alkalma, amikor a frakciók még együtt vannak, és meg lehet velük szavaztatni egy ilyen súlyú javaslatot. Ha ezt nem tűzte volna napirendre a miniszterelnök, őszre maradt volna a döntés, ez pedig olyan időveszteséget eredményezett volna, ami a biztosítói oldal átrendezését megakadályozta volna ebben a parlamenti ciklusban. Semmiféle kétségbeesésről nincsen itt szó, így utólag visszatekintve az eseményekre, tudatos lépések sorozatát látom, ami csak kívülről tűnik improvizációnak. A folyamatot maga a miniszterelnök irányítja, a frakció pedig megszavazza, amit kérnek tőle. A vállalt politikai kockázat valóban nem csekély, Gyurcsány azonban vélhetően hisz a TBM „felsőbbrendűségében”, azon kívül pedig úgy gondolkodhat: a párt népszerűsége most olyan mélyponton van, hogy feltétlenül valami- IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA lyen radikális fordulatra van szükségük ahhoz, hogy 2010ben nyerhessenek a választásokon. Szummer Csaba Strukturális reformok nem szoktak Pallas Athéné módjára teljes vértezetben kipattanni még miniszterelnökök fejéből sem. Állhatnak-e részletes számítások, hatástanulmányok, netalántán kidolgozott tervek a miniszterelnök rendelkezésére? Fel tud-e használni külföldi példákat, pl. Szlovákia, Hollandia vagy az USA tapasztalatait, netán támaszkodhat-e valamilyen mértékben a Radnai nevével fémjelzett, Medgyessy bukásával félredobott privatizált betegirányítási rendszer előkészítésére. Ott ugyanis az előkészítés jogilag már a rendelettervezet szintjéig jutott el. Sinkó Eszter Háttértanulmányok nem állhattak a javaslat kidolgozása mögött, mivel, szemben a döntéshozatal menetrendjével, ez egyfajta improvizáció volt, ha úgy tetszik, politikai alku eredménye, a Gyurcsány által javasolt TBM tehát ebben a formában nem létezik sehol sem a nagyvilágban. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy amennyiben valósággá válik a javaslat, ismeretlen hatásokkal kell szembesülnünk, szembenéznünk. Szép számmal vannak bizonytalansági elemek, amelyek konzekvenciáit nehéz előre megbecsülni. Kiemelek ezekből egyet: alapvető kérdés, vajon az állampolgárok hány százaléka fog már az első esztendőben, 2008-ban választani pénztárat, és hányan hagyatkoznak majd a 2009-es esztendőben regionálisan kiosztott pénztárakra, ez ugyanis meghatározhatja a magánbefektetők érdeklődésének a mértékét. Ha sokan maradnak a második szakaszra, úgy kisebb lesz a tényleges érdeklődés a magánbefektetők részéről. De ez csak egy végig nem vitt gondolat a sok problémás elem közül. Amiatt azonban, hogy a javaslat alapmagja mégiscsak a szabad demokrata modellre épül, kiindulásképpen bizonyos hatásokat meg lehet becsülni. A külföldi példákra is csak csekély mértékben lehet támaszkodni. Hollandiában, amihez a legközelebb áll a gyurcsányi TBM, még alig telt el egy év a rendszer bevezetése óta, vagyis ott még nem tudták levonni a tapasztalatokat. Szummer Csaba Még nem lehet tudni, hogy milyen nagyságú tőkével lehet majd beszállni ezekbe a biztosítókba. Eleinte 10 milliárd forint körüli összegről beszéltek, ami aránytalanul kevésnek tűnik, hiszen – ha 7 biztosítóval számolunk – a jelenlegi 1100 milliárdos egészségügyi kassza egyhetedének, azaz 160 milliárd forint körüli forgalomnak a 49 százalékához lehet hozzájutni általa. Ön szerint mi lenne a reális belépési összeg? Sinkó Eszter Nyilvánvalóan nem az 1100 milliárddal szemben kell a 49%-ot letenni az asztalra a magánbefektetőknek. Sajnos, itt csupán a felállításra kerülő pénztárak alapító tőkéjének a kisebbségi hányadáról van szó, ez pedig csakugyan néhány tízmilliárdos nagyságrend. Szó sincs tehát arról, amit időnként sugalmaznak a sajtóban, hogy tudniillik a magántőke szanálná az ágazatot, vagy részben rendezné a 14 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS kórházak adósságát, a szolgáltatók működési kiadásainak fedezésére, ezt borítékolom, egy fillér sem jut majd. Ha azonban elég nagy lesz a magánbefektetői érdeklődés, (márpedig várhatóan az lesz), ebben az esetben a kormány megteheti, hogy magasabbra helyezi a lécet és licitáltatja a magánbefektetőket, hogy minél nagyobb összegért kaphassák meg a teljes piacot. Ebből azután már csakugyan futhatná a szanálásra és a kórházak felújítására. Becslésem szerint akár 300 milliárdot megközelítő összeget is ki lehetne kényszeríteni egy kemény licit-technikával az ágazat számára. Szummer Csaba Nincs-e olyan veszély, hogy a gyurcsányi hibrid (a kormányfő „személyes javaslata”) sikeresen egyesítené magában az állami kudarcokat a piaci kudarcokkal? Olyan ez, mint a Thomas Berger Kis Nagy Embere elé vetített gyönyörű jövő képe, ahol az oroszlán és a bárány együtt legelésznek majd, amihez a westernhős vérfagyasztó mosollyal az arcán csupán ennyit fűzött: „ez teljesen OK, csak elegendő bárányt kell biztosítani.” Amennyiben a kormányfő hirtelen felindulásból elkövetett kompromisszumos javaslatát ráengedik az ellátórendszerre, vajon nem kell-e ahhoz sok kövér bárányt biztosítani az adófizetők pénzéből? Sinkó Eszter Természetesen minden esetben a mi pénzünkről, tehát az adófizetők pénzéről van szó, akármilyen konstrukcióban is gondolkodunk, azt kell tehát okosan eldönteni, hogy milyen ösztönzők mentén, kit juttatunk nyerő pozícióba. Ebből a szempontból az én véleményem egyértelmű: a lehető legrosszabb választás a magánbiztosítók és a bankok helyzetbe hozása. De ha már így alakult, akkor mindent meg kell tennünk, különösen most, amikor még esetleg kialakíthatjuk ennek a rendkívül cseppfolyós állapotban lévő modellnek a konkrét adottságait, hogy minél keményebb feltételeket támasszunk a magánbiztosítók számára, és minél inkább a nyilvánosság ellenőrzése alatt álljon működésük. Szummer Csaba A forrásteremtésnél milyen változatok képzelhetők el? Jelenleg mintegy 30 %-ban pótolja ki az állami költségvetés adókból az egészségügyi hozzájárulás összegét. A konvergencia-program azonban 2009-ig évente 0,3 %-kal csökkenti a közfinanszírozás arányát a GDP százalékában. Megmaradhat vajon az adókból történő pótlás a TBM mellett is? Sinkó Eszter A forrásteremtés alapvonalai rövidtávon nemigen fognak változni, azaz marad a mostani járulék és adó koktéljából álló rendszer. Annyi fog történni, hogy az Egészségbiztosítási Alapot majd szétosztják a rendszerbe belépő 5-7 egészségbiztosítási pénztár között. Az adókból történő pótlásnak maradnia kell, mivel több mint 300 milliárd forintot tesz ki, ezt az állampolgárok nem tudják zsebből odaadni. Hogy érzékeltessem a nagyságrendeket, 22 milliárdos bevételre számolnak a vizitdíjból, kórházi napidíjból éves szinten. EGÉSZSÉGPOLITIKA Szummer Csaba A magyar ellátórendszer egyik legfontosabb hatékonysági eszköze a teljesítményarányos finanszírozási technika, ami még a jelenlegi elhanyagolt állapotában is erős versenyre ösztönzi az ellátókat, vagy legalábbis erre ösztönözte a teljesítményplafon, a „beton-TVK” bevezetéséig. Nem véletlen, hogy a TBM az USA-ban is ezt a típusú finanszírozást használja, Hollandiában azonban tudtommal nem. Mit vár a magyar TBM-mel kapcsolatban a finanszírozás terén? Lemondhatnak-e vajon a biztosítók arról az ösztönző hatásról, amit a teljesítményarányos finanszírozás jelent a kórházak és a szakellátók számára? Sinkó Eszter Semmiképpen nem mondhatnak le a magánbiztosítók a teljesítményarányos finanszírozásról. Egész Európában terjed a HBCS-finanszírozás, ez tudja ugyanis hatékony versenyre ösztönözni a kórházakat. Amire számítok, az a HBCS-finanszírozás megerősödése lesz a következő években, TBM-mel vagy anélkül. A HBCS várhatóan megmarad teljesítmény-elszámolási technikaként, mivel az EU is – úgy tűnik – a közeljövőben ezt fogja ajánlani az országok számára. Már csak azért is, mert ezen keresztül nemzetközi szinten megpróbálják összehasonlíthatóvá tenni a szolgáltatásokat. A pénztárak abban lesznek érdekeltek Magyarországon is, hogy kontroll alatt tartsák a kifizetéseket, erre pedig jó eszköz a kórházi elszámolásban a HBCS. Szummer Csaba Az új TBM még rendkívül elnagyoltan körvonalazódik, mégis érdemes latolgatni: beszállnak-e vajon a rendszerbe a biztosítók akkor, ha nem ők irányíthatják a menedzsmentet? Milyen befektetői csoportokat érdekelhet ez a üzlet? Inkább a komoly, nagy biztosítókat, vagy esetleg a kalandorokat – vagyis a kockázatokat a magas profit reményében előnyben részesítő társaságok jelenhetnek itt meg? Sinkó Eszter A biztosítók csak akkor fognak beszállni, ha megkapják a számukra fontos menedzsmentjogok döntő többségét. Különben nem érdekli őket az egész. Egyébként a pénztári tulajdonszerzés is csak a menedzsmentjogok érvényesítése miatt izgalmas a számukra. Az egészségügyi intézmények tulajdonjoga továbbra is az önkormányzatok és más tulajdonosok tulajdonában marad, amiből viszont az következik: továbbra is az önkormányzatok nevezik ki a kórházak vezetőit. Zárójelben: a magyar kórházigazgatók egyáltalán nem rossz menedzserek, gondoljunk csak arra, hogy milyen jól alkalmazkodott a legtöbb kórház az egészségpolitika meglepő vargabetűihez az elmúlt 3 év során; egészen a teljesítményplafonok 2006 júliusi bevezetéséig el tudták kerülni a komolyabb eladósodást. Ami a lehetséges befektetői kört illeti, korábban úgy véltem, hogy csupán a kockázatvállaló („kalandor”) befektetők akarnak majd ilyen bizonytalanság mellett a piacra lépni, most azonban, úgy tűnik, nagy az érdeklődés, senki sem akar kimaradni az üzletből. Szummer Csaba Mennyiben lehet a profitteremtés eszköze a fogyasztók érdekeit szolgáló hatékonysági verseny, és mennyiben próbálnak majd minőségrontással kísérletezni, ami itt a szolgáltatói csomag szűkítését jelentheti elsősorban? Az állam képes-e ellenőrzéssel meggátolni a csomag szűkítését? Akarja-e vajon a szigorú ellenőrzést, különös tekintettel arra, hogy a „versenyző biztosítók” modelljét favorizáló szabad demokraták elsősorban a piaci mechanizmusoktól várják a verseny tisztaságát? Sinkó Eszter Ez a másik nagy kérdés. Hatékonysági tartalék még van a rendszerben, a párhuzamos ellátási és diagnosztikai kapacitásokban, valamint a torz kórházstruktúrából eredően. Ennek egy részét valószínűleg meg fogja találni a magánbiztosító. Az ellátásokban megmutatkozó párhuzamosságok kiküszöbölése várhatóan gyorsan lezajlik és a beszerzések terén itt-ott tapasztalható anomáliák közül is néhány felszámolódik majd. Arra azonban nagyon oda kell majd figyelnünk, hogy a pénztárak ne kísérletezzenek minőségrontással, ne csökkentsék jelentősen a szolgáltatásokhoz való hozzáférést várólistákkal, gyógyító kapacitások radikális csökkentésével és más trükkökkel. A nagyon komoly állami ellenőrzés itt elengedhetetlen. A szolgáltatáscsomag nincs pontosan meghatározva, ezért minden olyan törekvés, ami arra megy ki, hogy pontosan meghatározza a csomagot, már önmagában is szűkítést hoz magával. Ráadásul a biztosítók, ha nem tudnak járulékmértéket emelni, vagy korlátozva lesznek abban, hogy a co-payment arányát növeljék, csupán egy eszközzel élhetnek: ez a szolgáltatások hígítása, a hozzáférés szűkítése, illetve a csomag szisztematikus szűkítése. Szummer Csaba A tagtoborzást nem zavarja-e a regionalitás elve? Ha mondjuk az észak-kelet-magyarországi régióban lakom, és az „A” biztosítót választom, később azonban kiderül, hogy az „A” biztosítónak a nyugat-dunántúli régiót sorsolták, elég furcsán fogom érezni magamat, nem gondolja? Sinkó Eszter Ha így lenne, csakugyan faramuci helyzetek alakulnának ki, véleményem szerint azonban addig nem fognak elmenni a történések, mert az állampolgárok döntő többsége választ majd magának pénztárt. Szummer Csaba Sokan nem csupán a hatékonyság romlásától tartanak, hanem a nemzeti szolidaritást is féltik a „versenyző biztosítók” beengedésétől az alapellátásba. Azt mondják, a magánbiztosítók rövid idő alatt differenciálni fogják kínálati csomagjaikat a fogyasztók felé, a 49 %-os kisebbségi tulajdon pedig csupán átmeneti, taktikai engedmény a liberális párt részéről, a versenyző biztosítók hamarosan átveszik majd a biztosítók irányítását. Sinkó Eszter Mint utaltam rá, a magánbiztosítók és bankok feltehetően be sem lépnek a rendszerbe addig, amíg nem lesz többségük a menedzsment irányításában kisebbségi IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 15 EGÉSZSÉGPOLITIKA tulajdonuk ellenére. A nemzeti szolidaritást rövid távon talán nem, hosszú távon azonban mindenképpen gyengíteni fogja a kínálati csomagok elkerülhetetlen differenciálódása. Döntő jelentősége lesz a szabályozásnak, illetve annak, hogy a társadalom mit kényszerít ki a politikusokból ezen a téren. A helyzet nagyon súlyos, a biztosítók érdekei ugyanis világosak, és egyáltalán nem egyeznek meg a lakosság érdekeivel. Ezt a helyzetet ideig-óráig lehet ugyan kívülről ellenőrizni, szabályozni, hosszú távon azonban ez reménytelen vállalkozás, ezért is tartom szerencsétlen döntésnek ezt a mostanit, amivel helyzetbe hozzák a magánbiztosítókat és a bankokat. Szummer Csaba Politizáljunk még egy kicsit! Milyen jogi és politikai akadályai lehetnek a gyurcsányi TBM bevezetésének? Itt az önkormányzatok törvényben meghatározott ellátási felelőssége jelenthet például akadályokat, vagy pedig a Fidesz népszavazási akciója. A politikai kockázat, mint az első kérdésben utaltam rá, meglehetősen nagy a szocialisták számára, Gyurcsány mintha 19-re húzna lapot. Vajon mi késztetheti erre? Sinkó Eszter Alkotmányossági aggályokat nem látok, az persze bizonyosra vehető, hogy a pénztártagok adatainak kezelésével kapcsolatos szabályozás próbatétel elé állítja a törvénykezést. Az önkormányzati törvényhez nem fognak hozzányúlni, mert nem tudnak változtatni rajta, azaz az önkormányzatok ellátási felelőssége változatlanul fennmarad majd. Az egészségpénztárak előbb-utóbb talán vásárolnak majd maguknak néhány kórházat, de ez csak évek múltán következhet be. A Fidesz népszavazási akciójának van jelentősége, ezen a ponton még akár megbuktatható is lesz a javaslat. Szummer Csaba A gyurcsányi hibrid olyan betegség, amelyik terápiának gondolja magát. Mi a véleménye erről a sommás megállapításról? Lehet-e működőképes egyáltalán a modell, vagy az új TBM annyira eklektikus, hogy egymásnak ellentmondó alapelvei – pl. országos vs. regionális illetőség, magántulajdon vs. állami tulajdon – egyszerűen szétfeszítik majd, és nem is kerül sor a bevezetésére? Sinkó Eszter Valóban sommás megállapítás, nem is értek vele egyet. A gyurcsányi hibrid hungarikum, az kétségtelen, azonban eklekticitása ellenére nem fog szétesni, sokat fog még csiszolódni. Szeretném befejezésként még egyszer hangsúlyozni: rendkívül sok függ tőlünk szakértőktől, és tágabban, a civilektől, a szakmai szervezetektől és az egész magyar társadalomtól, hogy képes lesz-e olyan nyomást kifejteni az egészségpolitikára, ami nyilvánossá, átláthatóvá teszi majd a TBM esetleges bevezetését és működését. Kormányszóvivői tájékoztató Pályázat az egynapos sebészeti ellátások támogatására 2007 május közepén az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pályázatot hirdetett az egynapos sebészeti ellátások finanszírozására. A pályázat célja: A korszerű egynapos ellátási forma váljon általánossá az érintett beavatkozások körében a többnapos, hagyományosan kórházi formához képest. Ez jó a betegnek, hiszen a beavatkozást követően nem kell kórházban maradnia és jó az intézménynek is, hiszen jóval kisebb kiadással jár, mintha a beteget kórházban kezelnék. Pályázatot nyújthattak be: • minden olyan fekvőbeteg szakellátást nyújtó szolgáltató, amelynek az aktív fekvőbeteg szakellátása valamely szakma tekintetében 2007. április 1-jét követően megszűnt, • minden olyan önálló járóbeteg szakellátást nyújtó szolgáltató, amely az egynapos sebészeti ellátások nyújtásához szükséges szakmai infrastruktúrát kialakította és vállalja, hogy szolgáltatásait az eredmény kihirdetésétől számított harmadik hónap első napjáig megkezdi, • minden olyan szolgáltató, amely a 2003. évi egynapos pályázat során jogosultságot szerzett a szolgáltatás nyújtására és szolgáltatás volumen szerződése jelen pályázat eredményének kihirdetését követő hónap első napjával megszűnik. A pályázat eredménye: A pályázatra 103 intézmény jelentkezett. A bíráló bizottság 46 intézmény pályázatát támogatta. Ezek közül 39 új szolgáltató, akiknek eddig nem volt lehetősége társadalombiztosítási finanszírozás mellett ellátni egynapos sebészetben a beteget. A 2007. július 1-től megkötendő szerződések összesen 66 ezer beavatkozás elvégzését teszik lehetővé, és ez majdnem megkétszerezi az egynapos ellátás keretében nyújtott ellátások számát. Az ellátások fedezete évi 3,3 milliárd Ft. A győztes intézmények jellemzői:15 önálló járóbeteg ellátó (rendelőintézet) • 11 intézményben megszűnt aktív ellátó osztály szakterületére pályáztak • 8 egyéb kórház, illetve egészségügyi szolgáltató • 6 intézményben működött már egynapos sebészet • 6 intézményben teljesen megszűnt az aktív ellátás. 16 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS
