Intézmények:Országos Mentôszolgálat Oxiológiai Módszertani Központ
Évfolyam: VI. évfolyam
Lapszám:2007. / 6
Hónap:július
Oldal:20-26
Terjedelem:7
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:HUMÁN ERÔFORRÁS
Absztrakt:
Az Országos Mentőszolgálat oxiológushiánya növekvő tendenciát mutat. A jelenleg szervezett rohamkocsik működtetéséhez legalább 44 fő, a bővíteni szándékozott kapacitás megvalósításához ezen felül még 25 fő főállású szakorvos hiányzik a rendszerből. A sürgősségi osztályok magyarországi hálózata megfelelő szakmai színvonalának biztosításához kb. 3-400 további szakorvosra lenne szükség. A hazai oxiológus-krízis a sürgősségi ellátórendszer által elért egészségnyereség csökkenéséhez vezet. A hatékonyság és igazságosság sérülése csak egy átfogó, hosszútávú egészségpolitikai koncepció mentén szüntethető meg.
Angol absztrakt:
The Hungarian National Ambulance Service grapples with an increasing shortage of emergency physicians. To fill vacancies on the mobile intensive care units, the recruitment of 44 professionals would be needed and the full-time employment of 25 additional specialists is required to realize extended capacity. The training of further 3-400 emergency physicians is unavoidable to guarantee high standards in the network of the Hungarian emergency departments. This crisis leads to a decline in the health gain produced by the emergency medical system. A new comprehensive, long-term health-care concept is urgently needed to achieve efficiency and equity.
Intézmény: Országos Mentôszolgálat Oxiológiai Módszertani Központ
[1] 5/2006. EüM rendelet a mentésről.
[2] Gőbl, G., Gyógyintézeti szakasz: Betegátvétel, betegfelvétel, sürgősségi osztály. In: Oxiológia. Medicina Könyvkiadó Rt., 2001: p. 92-96.
[3] Dick, W.F., Anglo-American vs. Franco-German emergency medical services system. Prehospital Disaster Med, 2003. 18(1): p. 29-35; discussion 35-37.
[4] Steg, P.G., et al., Bypassing the emergency room reduces delays and mortality in ST elevation myocardial infarction: the USIC 2000 registry. Heart, 2006. 92(10): p. 1378- 1383.
[5] Vaisanen, O., et al., Influence of medical direction on the management of prehospital myocardial infarction. Resuscitation, 2006. 70(2): p. 207-214.
[6] Fischer, M., et al., [Comparison of the emergency medical services systems of Birmingham and Bonn: process efficacy and cost effectiveness]. Anasthesiol Intensivmed Notfallmed Schmerzther, 2003. 38(10): p. 630-642.
[7] Dienes, Z., P. Tury, and G. Gőbl, A mentőkórház és a rohamkocsiszolgálat együttműködése a helyszíni ellátás tudományos fejlesztésében. Magyar Mentésügy, 1988. 8: p. 57-59.
[8] Krafft, T., et al., European Emergency Data Project (EED Project): EMS data-based health surveillance system. Eur J Public Health, 2003. 13(3 Suppl): p. 85-90.
[9] Lamboy, L., Mentőkórház. In: Jubileumi Évkönyv az Országos Mentőszolgálat megalakulásának 50. évfordulójára, 1998: p. 51-56.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Oxiológus-krízis Magyarországon Dr. Burány Béla, Országos Mentőszolgálat, Oxiológiai Módszertani Központ Az Országos Mentőszolgálat oxiológushiánya növekvő tendenciát mutat. A jelenleg szervezett rohamkocsik működtetéséhez legalább 44 fő, a bővíteni szándékozott kapacitás megvalósításához ezen felül még 25 fő főállású szakorvos hiányzik a rendszerből. A sürgősségi osztályok magyarországi hálózata megfelelő szakmai színvonalának biztosításához kb. 3-400 további szakorvosra lenne szükség. A hazai oxiológus-krízis a sürgősségi ellátórendszer által elért egészségnyereség csökkenéséhez vezet. A hatékonyság és igazságosság sérülése csak egy átfogó, hosszútávú egészségpolitikai koncepció mentén szüntethető meg. The Hungarian National Ambulance Service grapples with an increasing shortage of emergency physicians. To fill vacancies on the mobile intensive care units, the recruitment of 44 professionals would be needed and the full-time employment of 25 additional specialists is required to realize extended capacity. The training of further 3-400 emergency physicians is unavoidable to guarantee high standards in the network of the Hungarian emergency departments. This crisis leads to a decline in the health gain produced by the emergency medical system. A new comprehensive, long-term health-care concept is urgently needed to achieve efficiency and equity. 1980-as évek második felére elérte eddigi maximumát (1053 mentőegység). Ezt egy enyhén csökkenő plató követte 2004-ig, majd drasztikus változás történt: 2006. végén már csak 788 mentőegységgel működik a szolgálat (az 1. ábra folytonos vonalú görbéje). 1. ábra A mentőállomások és a mentőegységek számának alakulása az OMSZ-nál 1948-tól 2006-ig Az ellátandó feladatok egyre növekvő számát feltehetően megfelelő ütemben követte a rendelkezésre álló mentőegység-kapacitás, hiszen az egy feladat során megtett átlagos távolság nem sokat változott az elmúlt közel 6 évtized során: az 1948-as legmagasabb, 26,6 km, illetve az 1956-os legalacsonyabb, 22,2 km közötti tartományban mozgott (2. ábra). A két görbe jobb oldali vége azonban BEVEZETÉS A magyarországi szervezett embermentés gyökerei a XIX. század végéig nyúlnak vissza. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) a korábbi tapasztalatokat is felhasználva, az egész ország területén azonos alapelvek mentén és – legalább törekvésében – egységes eszközparkkal 1948-ban kezdte meg működését. Napjainkban az OMSZ alapfeladatán, a mentésen és az őrzött betegszállításon túl többek között a sport- illetve egyéb tömeges rendezvények egészségügyi biztosítása, az oxiológia felsőszintű és posztgraduális oktatása, valamint a mentéstudomány művelése is tevékenységi körébe tartozik. MENTÔÁLLOMÁSOK, MENTÔEGYSÉGEK, FELADATOK Az OMSZ az 1948-as induláskor 77 mentőállomással rendelkezett. E téren a fejlődés az első pillanattól kezdve töretlen: 2006 végén már 217 mentőállomásról vethetők be a mentőegységek (az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölve). Az indítható mentőegységek száma az 1948-as 119-ről az 20 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 2. ábra A mentőegységek száma és az egy mentőfeladatra jutó távolság az OMSZ-nál 1948-tól 2006-ig feltűnően ellentétes tendenciájú: az utóbbi 5 évben a mentőegységek száma 20,40%-kal csökkent, míg az egy feladattal megtett átlagos távolság 9,78%-kal nőtt (3. ábra). – A távolság növekedésének üteme nem követte teljes mértékben a mentőegységek számának csökkenését. Ez egyrészt a mentőállomások számának adott időszakban elért MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS tási feladatok között, amely egyrészt az OMSZ szolgáltatásait megrendelők időszakonként változó „sminkelési” lehetőségeiből, másrészt a mentőszolgálat adatrögzítési jellemzőiből – így pl. az időben nem teljesített betegszállítások egy részének mentési feladattá átsorolásából – is fakadhat.) KIÉRKEZÉSI IDÔ 3. ábra A mentőegységek száma és az egy mentőfeladatra jutó távolság az OMSZ-nál 2002-től 2006-ig 3,33%-os növekedésével (2002-ben 210, 2006-ban 217 db), másrészt az összes feladat jelentős, 29,05%-os esésével (főként ez utóbbival) magyarázható: 2002-ben 2 755 323, 2006-ban 1 954 800 feladatot látott el az OMSZ (4. ábra). 4. ábra Az OMSZ elvégzett feladatainak száma 1948-tól 2006-ig Ebben az időszakban ugyanakkor a sürgős (az ún. „azonnal”os illetve „1 órán belüli”) feladatok száma 2,13%-kal (659 550ről 673 576-ra), aránya az összes feladaton belül pedig 23,94%-ról 34,46%-ra – a 2002. évet 100%-nak tekintve további 43,95%-kal – emelkedett (5. ábra). Vagyis az összes fel- A mentőszolgálat által ellátandó hirtelen egészségkárosodások nagyon magas időfaktorúak: az ellátásig eltelő minden perc késés jelentősen rontja a kimenetelt (pl. bekövetkezett vagy fenyegető keringés-légzésleállás, eszméletlenség, súlyos sérülések stb. esetén). A hazai egészségpolitika által gyakran és régóta – és szinte egyetlenként – hangoztatott cél a 15 percen belüli kiérkezés, vagyis az első szaksegítség 15 percen belüli helyszínre érkezésének megvalósulási aránya az azonnali ellátást igénylő feladatoknál. Ez a minőségi indikátor az ezredforduló óta gyakorlatilag változatlanul áll: 1,60%-ot javult ugyan, de még így is csak az esetek 78,54 %-ában teljesült 2006-ban (6. ábra). Ugyanakkor minden ha- 6. ábra A kiérkezési idők változásai az OMSZ „azonnal”-os feladatainál 2000-től 2006-ig todik betegnek 15-30 percet, és minden huszadiknak több mint fél órát kellett várnia az első mentőegységre. A 15 perces „álomhatárt” 0-5, 5-10 és 10-15 perces intervallumokban tovább elemezve sem találunk érdemi elmozdulást a mielőbbi kiérkezés felé (7. ábra). – Összességében el- 5. ábra Az OMSZ sürgős feladatainak aránya az összes feladathoz viszonyítva 1997-től 2006-ig adat számának visszaesése mögött az OMSZ egyéb feladatainak (pl. a betegszállítások volumenének) a csökkenése áll. Más szóval az OMSZ a kapacitását egyre inkább a sürgős (elsődleges mentési) feladatok ellátására fókuszálja. (Az adatokat némiképp torzíthatja az átjárás a mentési és a betegszállí- 7. ábra A 15 percen belüli kiérkezési idők változásai az OMSZ „azonnal”-os feladatainál 2000-től 2006-ig mondható, hogy a betegek hozzáférése a prehospitalis sürgősségi ellátáshoz a vizsgált időszakban nem változott. IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 21 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS MENTÔEGYSÉG-TÍPUSOK: ROHAM- ÉS ESETKOCSIK A magyarországi szervezett mentés már a kezdetektől mentőtiszteket valamint kivonuló orvosokat egyaránt alkalmazott. Ezt az elvet megszakítás nélkül követi az OMSZ is. A hazai gyakorlatban a mentőorvosok mellett mentőtisztek (főiskolát végzett, a mentés során számos, más szakterületeken kizárólag orvosi jogkörbe tartozó beavatkozást – pl. intubatio, iv. gyógyszerelés, defibrillálás – elvégző szakemberek) is vonulnak. A hazai mentőegység-típusokat rendeletek szabályozzák. [1] A rohamkocsi (ROKO) az OMSZ legjobban felszerelt, oxiológus (vagy ahhoz közelálló képzettségű és gyakorlatú) szakorvossal bevethető mentőegysége. Az eszközök terén kissé szerényebb felszereltségű esetkocsikon oxiológus szakorvos-jelöltek, rezidensek, speciális képzésen átesett VI. éves orvostanhallgatók vagy főiskolai végzettségű mentőtisztek teljesíthetnek szolgálatot. (Mindkét mentőegység legalább 3 tagú: a mentő/szak/orvos vagy mentőtiszt mellett szakképzett mentőápoló és mentőgépkocsi-vezető képezi az egységet. E 3 fő oktatási vagy vizsgáztatási célból gyakran kiegészül még egy fővel. Az OMSZ számos egyéb mentőegysége közül a legnagyobb számban rendelkezésre álló mentőgépkocsikat gyakran tévesztik össze az eset- vagy rohamkocsikkal, noha e mentőegységnél a tagok száma és beavatkozási jogköreik is jóval korlátozottabbak: a 2 fős személyzetet szakképzetlen vagy szakképzett mentőápoló és mentőgépkocsi-vezető képezi.) Míg az elmúlt 10 évben az OMSZ által teljesített sürgős feladatok aránya jelentősen nőtt (5. ábra), ezeken belül a (szak)orvosi illetve mentőtiszti szintű ellátások aránya nem sokat változott (a 8. ábra felső vonala). A ROKO- valamint esetkocsi-arányokat külön elemezve már figyelemfelhívó a tendencia: az orvosi-mentőtiszti feladatokat egyre inkább az esetkocsik személyzete látja el. Ebben az időszakban a rohamkocsikkal teljesített sürgős feladatok aránya jelentősen, 8,14%-ról kerek 5%-ra csökkent (8. ábra). 8. ábra A roham- illetve esetkocsikkal ellátott feladatok aránya a sürgős feladatokon belül 1997-től 2006-ig Az OMSZ az utóbbi időszakban is törekedett egyre több telephelyen és egyre nagyobb óraszámban működtetni a roham- illetve esetkocsikat: az e mentőegységekre szervezett óraszám csak az elmúlt 4 évben is 8,15%-kal (1.184.556-ról 22 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 1.281.146 órára) nőtt (a 9. ábra szürke oszlopsora). Sajnos ezt a törekvést az utóbbi években a roham/esetkocsik tényleges működése csak egy ideig, és csak részben követhette (a 9. ábra fehér oszlopsora): a megvalósulás aránya a szer- 9. ábra A roham- illetve esetkocsikra szervezett és teljesített óraszám, valamint a megvalósulási arány 2003-tól 2006-ig vezetthez képest, vagyis a terv-tény-arány 2,15%-ot (96,78%-ról 94,63%-ra) romlott (a 9. ábrán vonallal jelölve). A terv-tény olló szétnyílása figyelmeztető jelként értékelhető. A roham- illetve esetkocsik bevethetősége – hasonlóan a többi mentőegységhez – a tervezetthez képest számos ok miatt módosulhat: a gépkocsik vagy a rádiórendszer meghibásodása, valamint a szakszemélyzet hiánya is csökkentheti a megvalósult óraszámot. (Elvileg ezt a kapacitáscsökkenést a túlórák növelése némiképp mérsékelhetné, ezt a játékteret azonban a munkajogi és a finanszírozási korlátok jelentéktelenné zsugorítják.) Az elmúlt 4 évben jelentősen csökkent a gépkocsik illetve a rádiók hibája miatti kiesés (a 10. ábra elülső oszlopsora). A magyarázat könnyen adódik: a rádiórendszer korszerűsítése illetve (dominálóbban) az elöregedett gépjárműpark fiatalítása párhuzamosan zajlott ebben az időszakban. Markánsan nőtt ugyanakkor a gépjárműbetegtér- illetve a mentőeszköz-takarításra fordított idő (a 10. ábra hátsó oszlopsora). A növekedés a belső szabályzat mó- 10. ábra A gépkocsi/rádió-hibák illetve takarítás miatt kiesett óraszám alakulása 2003-tól 2006-ig dosításának is köszönhető: a tervezett vagy rendkívüli takarításra előírt időt a mentésirányítás ebben az időszakban már csak szigorúan meghatározott esetekben rövidíthette meg vagy törölhette el az aktuális mentési helyzetre való hivatkozással – vagyis az eszközök/járművek takarítására szánt időt egyre inkább takarítással is töltik a mentőegységek. MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS A műszaki hibák és a takarítás miatti kapacitáscsökkenés összességében sem számottévő: ebben az időszakban a tervezett óraszámnak mindössze 0,31-0,35%-a. Ezek szerint a kiesés meghatározó okai máshol keresendők. cia itt sem biztató: a megvalósulási arány a 2006-os időszakban a legrosszabb. A jelenleg szervezett rohamkocsi-kapacitás folyamatos működtetéséhez legalább további 44 fő főállású oxiológus szakorvosra lenne szükség (13. ábra). Feltűnő, hogy mind a SZAKEMBERHIÁNY Az eset- illetve rohamkocsik szervezett, illetve megvalósított óraszáma közötti különbség (terv-tény eltérés) döntően a szakemberek hiányából fakad. Ez az eltérés az elmúlt 4 évben majdnem a duplájára (38 199-ről 68 801 órára) nőtt (a 11. ábra oszlopsora). Egy szakember havi vonuló 13. ábra A rohamkocsik szervezett és megvalósult óráinak különbsége és az ebből számított mentőszakorvos-hiány 2003-tól 2006-ig 11. ábra Az eset/rohamkocsik szervezett és megvalósult óráinak különbsége és az ebből számított mentőtiszt-mentőorvos-hiány 2003-tól 2006-ig óraszámát átlagosan 168 órában (évi 2016-ban) meghatározva, a kieső szervezett óraszámot elvileg teljesíteni képes mentőtiszt-mentőorvos-létszám – vagyis jelen esetben a szakemberhiány – 2006-ban kissé meghaladta a 34 főt (a 11. ábrán vonallal jelölve). (A tényleges hiány nyilván nagyobb a számítottnál, hiszen nem vettük figyelembe a szabadságra illetve továbbképzésre szánt munkaidőkeretet, valamint a rendszerben napjainkban is jelen lévő túlóratömeget sem.) Kizárólag a rohamkocsikra összpontosítva még riasztóbb képet kapunk: az utóbbi 4 évben a ROKO-k csak a szervezett órakeret mintegy kétharmadában vonultak ROKO-ként, azaz a rohamkocsikra meghatározott, megfelelő szakképzettségű szakemberrel (12. ábra). A tenden- szakorvoshiány, mind a ROKO-k nem teljesített óraszáma jóval magasabb, mint az összevont mentőtiszt-orvoshiány illetve a roham/esetkocsik összesített, meg nem valósított óraszáma. E látszólagos ellentmondás a kényszer szülte gyakorlatot tükrözi: az OMSZ a fel nem tölthető mentőszakorvosi státuszok egy részét alacsonyabb képzettségű szakemberekkel „pótolja”. A 2006. év megyénkénti bontása a működő rohamkocsik terv-tény arányainak – más megközelítésben a ROKO-hoz való hozzáférés elvi lehetőségének – meghökkentően magas területi különbségeire is rámutat (14. ábra). (A 100%-ot 14. ábra A rohamkocsik ténylegesen teljesített óraszámának aránya a szervezett ROKO-kapacitáshoz viszonyítva megyénként 2006-ban (Az országos átlagot fehér oszlop jelzi.) néhány esetben kissé meghaladó érték a túlórákból adódik.) Úgy tűnik, hogy az OMSZ a rohamkocsik szakorvosgárdáját főként az orvosi egyetemekhez közeli területeken tudja biztosítani. A MAGYARORSZÁGI OXIOLÓGUS-KRÍZIS NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN 12. ábra A rohamkocsik ténylegesen teljesített óraszámának aránya a szervezett ROKO-kapacitáshoz viszonyítva 2003-tól 2006-ig A korszerű egészségüggyel rendelkező országok sürgősségi rendszere két – többé-kevésbé – jól elkülönít- IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 23 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS hető alapelv alapján épül fel. Az ún. angolszász modellben a prehospitalis ellátást jól képzett (vagyis korszerű algoritmusok alapján dolgozó), de nem felsőszintű végzettségű paramedikusok biztosítják, míg az ellátás szakorvosi része, beleértve a mellé rendelt megfelelő szintű eszközparkot is, a kiválóan felszerelt és kellő sűrűséggel telepített sürgősségi osztályok feladata. Az ún. franko-germán modellben már a helyszínen is megfelelően képzett (szak)orvosok (is) ténykednek. [2] Leegyszerűsítve: az angolszász rendszerben a beteg fut az orvoshoz, míg a franko-germán modellben az orvos fut a beteghez. [3] – Mindkét modellre számos jó példa található nemzetközi viszonylatban. Közös tulajdonságuk, hogy az eredményes működés alapfeltétele a személyi és tárgyi feltételek egyidejű megléte. Az utóbbi időben a két rendszer között némi közeledés érezhető: a mentőorvosokkal működő rendszerek, felismerve a sürgősségi osztályok létesítésében rejlő előnyöket, egyre több helyen közös rendszerbe integrálják azokat. E „hibrid” modellek a sürgősségi osztályok jótékony hatásai mellett felhívják azonban a figyelmet azok esetleges káros következményeire is: ha a kórismézés és a specifikus kezelés már a helyszínen biztosítható (pl. ST-elevációs miokardiális infarktusban), a sürgősségi osztályon keresztül vezető betegút, szemben a közvetlenül a cél-osztályra irányulóval, – a késési idők jelentős megnyújtásával – ronthatja a betegek rövid távú életkilátásait. [4] Az angolszász és a franko-germán rendszer hatékonyságának összehasonlítása a sok változó miatt csak korlátozottan lehetséges. Az eddigi néhány próbálkozás szerint a mentőorvosokkal működő modellek viszonylag drágábbak lehetnek, de néhány betegcsoportban jelentős járulékos egészségnyereséget generálnak. Többek között igazolták ezt pl. az akut miokardiális infarktus mentőellátása, vagy az újraélesztés területén is. [5, 6] – Ez utóbbi kissé meglepő, hiszen az újraélesztés ellátási protokollja nem tartalmaz kizárólag az orvosi képesítéshez kötött lépéseket. Mégis, egy külföldi összehasonlító tanulmányban a paramedikusok által újraélesztettek csupán 4,0%-a távozott élve a kórházból; ugyanez az arány a mentőorvosi ellátást követően 14,7% volt (a különbség szignifikáns, p < 0,01). [6] (Egy hazai mentőállomás újraélesztési adatait elemezve hasonló eredményeket kaptunk: a mentőtisztek sikeressége /27,18%/ elmaradt a mentőorvosokétól /29,09%/, azoké pedig a szakorvosi „teljesítménytől” /33,33%/, de ezek a különbségek a viszonylag alacsony betegszám /237 újraélesztés/ miatt statisztikailag nem voltak jelentősek. Sikeresség alatt ebben a vizsgálatban az újraélesztést követően a kórházban megtartott keringéssel átadott betegeket és nem az onnan később élve távozókat értettük.) A magyarországi sürgősségi ellátás korábban a mentőorvosi modell markáns képviselője volt. [2] Az a kényszeredett gyakorlat, mely szerint az OMSZ a rohamkocsikról jelenleg hiányzó oxiológusokat egyre inkább alacsonyabb képzettségű szakemberekkel „pótolja”, jelentős veszteséggel járhat tehát az ellátás eredmény-oldalán. Ez a riasztó tendencia ráadásul az OMSZ költség-oldalán – hazai sajá- 24 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS tosságként, a mentőszakorvosok szerény bérezése miatt – nem hoz érezhető megtakarítást. A SZAKMAI SZÍNVONAL Az OMSZ szakorvosai a múlt században a mentés úttörő élharcosainak számítottak nemzetközi viszonylatban is: a magyar mentőorvosok számos eljárást (pl. defibrillálás, kardioverzió, intracavitalis pacemaker, prehospitalis trombolízis stb.) az elsők között alkalmaztak a kórházon kívül. [7] Ugyanakkor az OMSZ által napjainkban megvalósított helyszíni ellátás minőségével foglalkozó, eddig lezajlott vizsgálatok rendre a színvonal indokolatlan heterogenitásáról tesznek tanúbizonyságot. Ez sajnos minden állománycsoportra igaz, beleértve a mentőtiszteket és a (szak)orvosokat is. E helyzet javítását jelentősen akadályozza (de nem teszi feltétlen lehetetlenné), hogy az OMSZ által foglalkoztatott mentőtisztek egyharmada, míg a mentő(szak)orvosok kétharmada részfoglalkozású, vagyis őket a fő munkaviszonyuk másik intézményhez köti. E volumenében is jelentős részfoglalkozású szakembertömeg csak nehezen érhető el a szakmai színvonal javítása érdekében. Erre a jelenségre megfelelő programok kidolgozása és véghezvitele (vagyis többletenergia) szükséges ahhoz, hogy az OMSZ felszámolhassa e téren meglévő minőségi hiányosságait. MENTÉSIRÁNYÍTÁS A megfelelő mennyiségű és minőségű szakorvos szükséges, de nem elégséges a hatékony és igazságos mentéshez. Ahhoz, hogy e két feltétel legalább a ROKO-k szintjén teljesülhessen, a rohamkocsikat főként azokra a válogatott mentési feladatokra kell összpontosítani, ahol a kiemelt személyi és tárgyi feltételrendszer többlet-egészségnyereséget generálhat a többi mentőegységhez képest – vagyis a ROKO-kat hozzá kell rendelni a szakmailag és etikailag is elfogadhatóan osztályozott, azaz keményen sorolt mentési szükséglethez. Ez nem képzelhető el korszerű mentésirányítás nélkül. Az OMSZ-nak e téren sem elhanyagolhatóak a restanciái. AZ OMSZ KAPACITÁS-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA Az OMSZ szakértői a közelmúltban meghatározták azt a célkapacitást, amely – a nemzetközi összehasonlítások szerint [8] – még az elfogadható szint alsó tartománya: • 1 mentőgépkocsi 20.000 lakosonként, azaz országos szinten 500 db; • további 1 esetkocsi 50.000 lakosonként, azaz országos szinten 200 db; • további 1 rohamkocsi 300.000 lakosonként, azaz országos szinten 33 db. A meghatározott összesen 733 mentőegység valamivel kevesebb, mint a 2006. év végén rendelkezésre álló 788 db, ugyanakkor a tervezett kapacitás folyamatosan (napi 24 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS órában, az év minden napján) működőként értendő. Mivel az OMSZ jelenleg az éjszakai időszakban, illetve hétvégéken, ünnepnapokon csak a teljes kapacitása kb. 1/3-át működteti, a tervben megfogalmazott cél jelentős fejlesztést igényel – főként az emberi erőforrás terén. Az OMSZ jelenleg 28 ROKO-val rendelkezik; a megcélzott 33 rohamkocsi 5 ROKO-fejlesztést jelent. E kívánt többlet oxiológus-igénye további 25 szakorvos. A jelenlegi hiánynyal együtt az elérendő célhoz tehát legalább 69 fő főállású oxiológusra lenne szükség. A KÓRHÁZI KÖRNYEZET JELLEGZETESSÉGEI Sürgősségi osztályok (SBO-k). 2007. április 1-től 40 SBO, illetve további tízegynéhány sürgősségi betegellátó hely nyert el finanszírozást Magyarországon. Csak az SBOkkal számolva, ahol az előírások szerint folyamatosan biztosítandó az oxiológiai-sürgősségi szakorvos jelenlét – ráadásul az emelt szintű SBO-kon megkettőzötten –, az SBOhálózat oxiológusigénye szerény becslések szerint is kb. 3400 szakorvos. – Magyarországon az aktív oxiológus és/ vagy sürgősségi szakorvosok száma jelenleg nem haladja meg a 150 főt. Közülük 120 az OMSZ-nál dolgozik, mint láttuk, 2/3-uk csak részfoglalkozású munkakörben. Hazánkban a sürgősségi szakorvosok száma 32 fő; e csoport nem elhanyagolható része oxiológus szakorvos is egyben (néhányan az OMSZ állományában), vagyis némi átfedéssel számolhatunk. (Az oxiológia és a sürgősségi orvostan eddig két különálló szakképesítést jelentett. A közeljövőtől e két szakterületet össze kívánják vonni az oxiológia-sürgősségi orvostan elnevezés alatt.) Az SBO-k szakorvosigényét az OMSZ jelenlegi és megcélzott igényéhez hozzáadva Magyarország összesített oxiológushiánya tehát óriási: elérheti a 450 főt. Eközben – az elmúlt évek utánpótlási tendenciáit és az egységesítést figyelembe véve – az oxiológia-sürgősségi orvostan szakvizsgára jelentkezők jövőbeni száma várhatóan továbbra sem haladja meg az évi 20-24 jelöltet. – E döbbenetesen magas humánerőforrás-hiány csak egy következetes, átfogó, valamint kiváló ösztönzőket alkalmazó egészségpolitikai koncepció mentén szüntethető meg – de ekkor is legalább 10 év alatt. Ezzel szemben jelenleg az OMSZ és a kiépülő SBOhálózat erősen versengenek az oxiológusokért. Az OMSZnál érzékelhető tendenciák alapján e versenyben legtöbbször a mentőszolgálat marad alul (8. és 13. ábra). „Aktív” kórházi ellátás. A kórházi struktúra ún. aktív betegellátási részének kevesebb kórházra összpontosítása további területeken is érinti az OMSZ kapacitását, illetve szakemberhiányát. Az aktív körből kikerülő kórházak vonzáskörzetében mind a mentési, mind a betegszállítási oldalon az OMSZ jelentős többletterhére számíthatunk, hiszen ugrásszerűen nőhet az egy feladatra jutó távolság, a mentőgépkocsik ún. tengelyen töltött ideje stb. Ha ehhez a progresszivitás elvének fokozott érvényesülését is hozzáadjuk, mely szerint bizonyos egészségkárosodásokat kizárólag csak meghatározott centrumokban láthatnak el véglegesen, a kórházak közötti őrzött (mentésnek minősülő) átszállítások száma is jósolhatóan tovább nő már a közeljövőben. Szakértői becslések szerint a kórházi ellátórendszer átalakításából adódó többletterhek az OMSZ jelenlegi teljesítményének legalább 30%-os növekedését követelik meg. Félő, hogy ez a teher a gyakorlatban elérheti a becsült érték többszörösét is. A SZABÁLYZÓRENDSZER MÓDOSULÁSAINAK HATÁSAI Az újonnan bevezetett szabályzók (pl. erősebben meghatározott betegutak, vizitdíjak) a járó- illetve fekvőbeteg-ellátásban a betegek egy részét a sürgősségi, azon belül is a térítésmentes mentés felé terelheti. A volumenkorlát csökkenése a kórházak jelentős hányadát a betegek továbbküldésére serkentheti. E nem kívánt mellékhatások első hullámai már napjainkban is érezhetők az OMSZ-nál. Az ebből eredő tényleges többletteher nagysága még nem ismert. A problémára adható lehetséges válaszreakciók kidolgozása sürgető feladat. MEGOLDÁSI LEHETÔSÉGEK A mentésben részt vevő oxiológusok járulékos egészségnyereséget generáló hatása (valamint viszonylag alacsony többletköltsége) miatt célszerűnek látszik továbbra is a mentőorvosi rendszer megtartása Magyarországon. Ahhoz, hogy az OMSZ a ROKO-hálózatát elfogadható szintű hatékonysággal és igazságossággal működtesse már a közeljövőben, számos téren lépnie kell: a szakmai színvonal rendszerszintű emelése és egységessé tétele mellett a mentésirányítás fejlesztése is elengedhetetlen. A mentőszakorvosi többlettudás megfelelő prehospitalis „kihasználásának” egyik lehetséges egérútja az ún. mentőorvosi kocsi (MOK). Ez a – Magyarországon már az 1920as években is megjelent, majd több szakaszos üzemeltetést követően napjainkban (a számos nemzetközi példa mellett) az OMSZ-nál is újra működő – mentőegység oxiológus szakorvossal, valamint gépkocsivezetővel vonul. A jármű a méretéből adódóan (személygépkocsi) nem szállíthat beteget, cserében viszont sokkal dinamikusabb és gyorsabb a szokványos mentőegységeknél. Riasztása mindenképp más mentőegységekkel párhuzamosan, illetve azok kisegítéseként (segélykocsiként), továbbá tömeges kárhelyen (a kárhelyparancsnoki teendők ellátására) tűnik célszerűnek. – A MOK-rendszer, szemben a ROKO-kal, elvileg hatékonyabb lehet, hiszen a ROKO-k szakorvosai szinte minden esetben (kényszerűen) végigkísérik az általuk a helyszínen ellátott beteget/sérültet, míg a MOK orvosa dönthet e téren. Következésképp a MOK elvileg előbb felszabadul egy-egy feladatot követően, így több rászoruló beteget is elláthat a ROKO-hoz képest azonos időtartam alatt. (Természetesen a MOK-rendszer hatékonysága sem képzelhető el a felké- IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS 25 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS szült mentésirányítás illetve a többi mentőegység szakmai színvonalának egységesítése, emelése, megfelelő felszereltsége és kellő kapacitása nélkül.) A hazai emberi erőforrás krízis megszüntetésének egyik nélkülözhetetlen eleme az oxiológusok számának növelése – ez azonban az OMSZ-on és az SBO-kon is túlmutat, és kellően alátámasztott egészségpolitikai koncepció után kiált. E koncepció egyik lehetséges eleme az oxiológusok forgó rendszerben történő alkalmazása: a szakorvosok részben a ROKO-kon (MOK-okon), részben az SBO-kon teljesítenének szolgálatot. – Ez az elképzelés korábban már több évtizeden keresztül megvalósult az OMSZ Mentőkórházában; az elmúlt időszakban is sokat hangoztatta a szolgálat. [2, 7, 9] Sajnos e kórház bezárását nem követte egy ugyanilyen elven működő korszerű intézmény létrehozása, noha ez a központ az oxiológiai-sürgősségi orvostani képzés, továbbképzés, a mentéstudomány, valamint a kísérleti módszerek kidolgozásának jelenleg is igen hiányzó fellegvára lehetne [7]. – Talán ideje lenne ezt az elvet rehabilitálnunk, hiszen a szakorvosok forgó rendszerben alkalmazása tovább közelíthetné a kórház előtti, illetve a kórházi sürgősségi ellátásban követett alapelveket, valamint emelné mindkét szakasz szakmai színvonalát is. Ez a modell – nem utolsósorban – az oxiológusok életpálya-modelljének kialakításában is jelentős szerepet vállalhatna, hiszen az idősödő mentőorvosok (igény esetén) az SBO-kra „húzódhatnának vissza”, egyre inkább átadva a prehospitalis terepet ifjabb, dinamikusabb, a kihívásokat még jobban kereső kollégáiknak – ugyanakkor biztosítva a mentők számára az egy nyelvet beszélő, egységes szemléletű intézményi gyógyító, oktató és kutató hátteret. ÖSSZEFOGLALÁS A nemzetközi viszonylatban is kimagasló múltjára méltán büszke magyarországi oxiológia napjainkban riasztóan a kihalás felé sodródik. Ez a folyamat a hazai sürgősségi ellátás eredmény-oldalán a megmentett betegek, életévek és minőségi életévek csökkenését – vagyis halottaink számának emelkedését – eredményezi. Erre a minőségi problémára a „Van egy ötletem!” típusú, egyéni érdekek által vezérelt, tűzoltás-jellegű válságkezelés helyett csak az érvényes adatokból kiinduló, társadalmi értékválasztáson nyugvó, rendszerszintű problémamegoldás adhat megnyugtató választ. Talán bízhatunk abban, hogy a sokat megélt hazai oxiológia egyszer még lekerülhet a „fokozottan veszélyeztetett” hivatások listájáról. IRODALOMJEGYZÉK [1] 5/2006. EüM rendelet a mentésről. [2] Gőbl, G., Gyógyintézeti szakasz: Betegátvétel, betegfelvétel, sürgősségi osztály. In: Oxiológia. Medicina Könyvkiadó Rt., 2001: p. 92-96. [3] Dick, W.F., Anglo-American vs. Franco-German emergency medical services system. Prehospital Disaster Med, 2003. 18(1): p. 29-35; discussion 35-37. [4] Steg, P.G., et al., Bypassing the emergency room reduces delays and mortality in ST elevation myocardial infarction: the USIC 2000 registry. Heart, 2006. 92(10): p. 13781383. [5] Vaisanen, O., et al., Influence of medical direction on the management of prehospital myocardial infarction. Resuscitation, 2006. 70(2): p. 207-214. [6] Fischer, M., et al., [Comparison of the emergency medical services systems of Birmingham and Bonn: process efficacy and cost effectiveness]. Anasthesiol Intensivmed Notfallmed Schmerzther, 2003. 38(10): p. 630-642. [7] Dienes, Z., P. Tury, and G. Gőbl, A mentőkórház és a rohamkocsiszolgálat együttműködése a helyszíni ellátás tudományos fejlesztésében. Magyar Mentésügy, 1988. 8: p. 57-59. [8] Krafft, T., et al., European Emergency Data Project (EED Project): EMS data-based health surveillance system. Eur J Public Health, 2003. 13(3 Suppl): p. 85-90. [9] Lamboy, L., Mentőkórház. In: Jubileumi Évkönyv az Országos Mentőszolgálat megalakulásának 50. évfordulójára, 1998: p. 51-56. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Burány Béla 1993-ban végzett a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 15 éve dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál különböző beosztásokban: mentőtiszt, kivonuló mentőorvos, 26 IME VI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. JÚLIUS állomásvezető, később mentőszervezet helyettes vezető majd vezető főorvos volt. 2001-ben szakvizsgázott oxiológiából. 2005-ben egészségügyi szakmenedzser (MSc.) képesítést szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában. 2004. óta az Országos Mentőszolgálat minőségügyi szakértője.
