Intézmények:Egészségbiztosítási Intézet Egészségtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 1
Hónap:február
Oldal:27-32
Terjedelem:6
Rovat:ÁPOLÁSMENEDZSMENT
Alrovat:ÁPOLÁSMENEDZSMENT
Absztrakt:
ítja meg az egyén igényeinek figyelembe vételével. A modern ellátó team egyik kulcsszereplője az ápoló. Hazánkban is megjelentek – még ha a világ fejlett részéhez képest jelentős késéssel is – azok az ápolók, akiknek munkája csak rájuk jellemző tudás és készség anyagon alapszik. Egy növekvő részük alapképzettségének szintje az orvosival azonos, egyetemi szintű. Ez megteremtette a partneri viszony kialakításának alapfeltételét. Áttekintésünk célja, hogy bemutassuk az ápolóképzés fejlődésének hazai sajátosságait, a fejlődés főbb állomásait, továbbá kitekintsünk a fejlettebb országok képzési gyakorlatára. Vázoljuk az egyetemi szintű ápolóképzés és az egészségtudományi doktori képzés bevezetésével előálló új fejlődési lehetőségeket a minőségi, hatékony egészségügyi ellátás megvalósítása érdekében.
Angol absztrakt:
Shortly after joining the European Union, the change in the health care system and the development constitutes a growing challenge for Hungarian health care professionals. One of these is the setting up of an available health care system providing appropriate quality service to maintain and restore health and stop progression of pathologies. Only a well-prepared team can satisfy these needs where all team-members reach the best practice of his/her professional field, taking into consideration the preferences of the client. One of the key members of the team is the nurse. With some delay compared to the developed countries, those nurses, whose educational level is the same as physicians’ appeared in Hungary as well. This makes possible to establish a partnership between physicians and nurses. The aim of our article is to show the characteristics and the main steps of the development of the Hungarian nursing education, compared to some developed European Union’s countries. We draft the possible further development points with the establishment of the master’s and of the PhD level in the nursing and related health sciences education in order to realize an effective health care system.
Intézmény: Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
[1] Buda J. A közösségi egészségügyi ellátás elmélete és módszertana. POTE EFK jegyzet, Pécs, 1998.
[2] Betlehem J. Bizonyítékokon alapuló ápolás fogalomrendszerének helye az ápolásban. Nővér 2002;6:11-17.
[3] Boncz I., Sebestyén A., Mészáros L. A német ápolásbiztosítási rendszer bevezetésének lehetősége Magyarországon a finanszírozó oldaláról. Élet- és Egészségbiztosítás, 2002, 6, S1, pp. 11-12.
[4] Buda J. A betegápolás története és szemelvénygyűjtemény a betegápolás történetének irodalmából: Jegyzet diplomás ápoló szak hallgatói számára. POTE EFK, 1994, Pécs
[5] Bauer T, Hoede R. In guten Händen Vom Bockenheimer Diakonissenverein zum Frankfurter Markus- Krankenhaus. Verlag Waldemar Kramer GmbH, Frankfurt am Main, 2001. pp. 12-15.
[6] Nightingale F. Notes on Nursing. What is and what is not (orig. 1859) Lippincot, Philadelphia, 1946.
[7] Glaser W. A. Social Settings and Medical Organizations, Atherton, New York, 1970. 105-160.
[8] Schwirian PM, Moloney MM. Professionalization of Nursing: Current Issues and Trends. Lippincott Williams & Wilkins Publishers; 3nd edition, 1998.
[9] Kapronczay K. A magyar ápolónőképzés kezdetei. Egészségügyi munka, 1983, XXX, 118-133.
[10] Kapronczay K. A magyar ápolónőképzés fejlődése. Nővér 1992;1:10-19.
[11] Balázs F. Rövid visszapillantás a Magyarországi Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesületének három évtizedes működésére (1902-1932). MBÁOE, Budapest, 1932.
[12] Johan B. Az ápolónő- és védőnőkérdésről. M. Kir. Orsz Közegészségügyi Intézet, Budapest, 1929.
[13] Heim P. Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 1927, 43, 1242-1244.
[14] Buda J. Jubileumi évkönyv 1989-99. PTE EFK, Pécs. II. kötet, 2002.
[15] Jogszabály: 85/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet az egyetemi szintű ápoló alapképzési szak képesítési követelményeiről
[16] Aiken L, Sloane D, Sochalski J. Hospital organizations and outcomes. Quality in Health Care 1998;7:222-226.
[17] Tahin T, Makó Cs, Jeges S. Kórházi szervezet – betegellátási technológiák – nővérbeállítottságok. Népegészségügy 1980; 61:82-94.
[18] Tahin T, Makó Cs, Jeges S. Kórházi szervezet – betegellátási technológiák – nővérbeállítottságok. Népegészségügy 1980;61:206-220.
[19] Gulácsi L. Klinikai kiválóság; technológiaelemzés az egészségügyben. Springer, Budapest, 1999.
[20] DiCenso A, Cullum N, Ciliska D. Implementing evidence- based nursing: some misconceptions. Evidence-
Based Nursing 1998;1:38-40.
[21] Jogszabály: 169/2000.(IX. 29.) Korm. rendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról
[22] Illei Gy. Új utak az ápolásban. Nővér 1996;1:4-8.
[23] Réthelyi M. Az ápolók szerepe, helye, kompetenciája a jövő egészségügyében. Magyar Orvos 2003;3:41-43.
[24] Zrínyi M. Az ápolástudomány szerepe az egészségtudományok rendszerében. Nővér 2000;5:22-23.
[25] Zwarenstein M, Reeves S. What’s so great about collaboration? British Medical Journal 2000;320:1022-1023.
[26] Oláh A. Az ápolói készségek fejlesztése az egyetemi szintű képzésben. Egészségügyi menedzsment 2003;4:74-77.
[27] Müncheni deklaráció: Ápolók és szülésznők: erő az egészség szolgálatában. Nővér 2000;4:23.
[28] Betlehem J. Átalakuló egészségtudományi felsőoktatás. Nővér 2005;18:27-31.
[29] Fésüs L. Európai uniós ország lettünk!, MOTESZ Magazin 2004;2:6.
[30] Az Európai Parlament és Tanács 2005/36/ EK irányelve (2005. szeptember 17.) a szakmai képesítések elismeréséről.
[31] Kozon V, Seidl E. Pflegewissenschaft – der Gesundheit verpflichtet Facultas, Wien, 2002.
[32] Nursing in the world the facts, needs and prospects. The International Foundation of Japan, Tokyo, 2000.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Az ápolóképzés változása hazánkban az Európai Felsőoktatási Térségben Dr. Betlehem József, Dr. Boncz Imre, Dr. Kriszbacher Ildikó, Dr. Illei György, Dr. Tahin Tamás, Dr. Bódis József, Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar Az egészségügy rendszerének változása, a fejlődéssel való lépéstartás az európai uniós csatlakozást követően számos kihívást hordoz a magyar egészségügyi szakemberek számára. Az egyik fő kihívás a reális szükségleteken alapuló, egészség megőrző, visszaállító, illetve az állapotromlást megakadályozó, megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének megteremtése. E szükségleteket csak jól felkészült egészségügyi team képes kielégíteni. Olyan csapat, melyben mindenki a saját szakterületének legjobb gyakorlatát (best practice) valósítja meg az egyén igényeinek figyelembe vételével. A modern ellátó team egyik kulcsszereplője az ápoló. Hazánkban is megjelentek – még ha a világ fejlett részéhez képest jelentős késéssel is – azok az ápolók, akiknek munkája csak rájuk jellemző tudás és készség anyagon alapszik. Egy növekvő részük alapképzettségének szintje az orvosival azonos, egyetemi szintű. Ez megteremtette a partneri viszony kialakításának alapfeltételét. Áttekintésünk célja, hogy bemutassuk az ápolóképzés fejlődésének hazai sajátosságait, a fejlődés főbb állomásait, továbbá kitekintsünk a fejlettebb országok képzési gyakorlatára. Vázoljuk az egyetemi szintű ápolóképzés és az egészségtudományi doktori képzés bevezetésével előálló új fejlődési lehetőségeket a minőségi, hatékony egészségügyi ellátás megvalósítása érdekében. Shortly after joining the European Union, the change in the health care system and the development constitutes a growing challenge for Hungarian health care professionals. One of these is the setting up of an available health care system providing appropriate quality service to maintain and restore health and stop progression of pathologies. Only a well-prepared team can satisfy these needs where all team-members reach the best practice of his/her professional field, taking into consideration the preferences of the client. One of the key members of the team is the nurse. With some delay compared to the developed countries, those nurses, whose educational level is the same as physicians’ appeared in Hungary as well. This makes possible to establish a partnership between physicians and nurses. The aim of our article is to show the characteristics and the main steps of the development of the Hungarian nursing education, compared to some developed European Union’s countries. We draft the possible further development points with the establishment of the master’s and of the PhD level in the nursing and related health sciences education in order to realize an effective health care system. BEVEZETÉS A modern egészségügyi ellátásban, különösen a kórházakban az orvoslás elválaszthatatlan partnere az ápolás. Mindkét szakma céljaiban a beteg/kliens számára legkedvezőbb feltételeket kívánja megteremteni az egészség megőrzéséhez, visszaszerzéséhez, vagy az állapotromlás megakadályozásához. A modern társadalmak epidemiológiai viszonyaiból következően az ellátás egyre nagyobb részét teszi ki az ápolás. A kórházi szak- és alapápolás mellett fokozatosan előtérbe kerül az alapellátásban nyújtott ápolás, és ennek a szociális ellátáshoz kapcsolódó része. Az ellátás belső differenciálódása és extenzívebbé válása mind összetettebb ápolásirányítási, szakismereti és gyakorlati igényeket támaszt az ápolókkal szemben [1]. Az orvosi szaktudás bővülésével a szakápolási ismeretek és jártasságok is egyre komplexebbé válnak, melyek elkerülhetetlenné teszik a szakirányú szakképzési rendszer fejlesztését. Ebbe az irányba hat a szakápolást igénylő esetek növekvő száma is. Ezek a fejlemények önmagukban fokozott követelményeket támasztanak az ellátószemélyzettel szemben és többletterhet rónak a finanszírozóra. Az ápolás mára az intuitív gondoskodáson és szereteten alapuló tevékenységből egy önmagát formálni igyekvő hivatássá vált a világ számos országában. A fejlődés mai trendje az, hogy az ápolás a tudományosan bizonyított tudásbázisát tovább gyarapítsa és fejlessze [2]. Ezt a folyamatot segíti elő az ápoláskutatás térnyerése, a maga sajátos ápolástudományi módszertanával. A módszertanban fellelhetők a kvantitatív kutatásban használatos egzakt módszerek és eszközök, azonban a kvalitatív irányzat vizsgálómódszerei közül is sokat alkalmaz. Ennek magyarázatát az adja, hogy a tudásbázisban hagyományosan szereplő természettudományos ismeretek mellett a társadalomtudományi ismeretek mind nagyobb hangsúllyal fordulnak elő. Az utóbbiak képezik különböző egészségi állapotokban általában az emberi magatartás, konkrét helyzetekben a viselkedés, valamint a környezet ezekre gyakorolt hatásának vizsgálatával a magatartás, viselkedés megértésének és befolyásolásának elméleti-módszertani alapját. IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR 27 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT A tudás naprakész szinten tartása és fejlesztése nemcsak az ápolási szakma elvárása, hanem a társszakmáké és nem utolsósorban a betegeké is. A beteg állapotának leginkább megfelelő, kutatási eredményekkel igazolt hatékonyságú módszerek alkalmazását a beteg az ápolótól is elvárhatja. A finanszírozónak is érdeke a legjobb ápolási gyakorlat megvalósulása, hisz korántsem mindegy, hogy egy eljárás alkalmazása szakmailag mennyire eredményes, és ugyanakkor mennyire költséghatékony [3]. Áttekintésünkben röviden bemutatjuk az ápolóképzés fejlődésének főbb mozzanatait hazánkban és Európában, az egyetemi szintű ápolóképzést elindító tényezőket, a képzés tartalmi elemeit és az európai uniós tagországok ápolóképzési szintjeit. AZ ÁPOLÓKÉPZÉS FÔBB TÖRTÉNETI ELÔZMÉNYEI KÜLFÖLDÖN Az ápolóképzés a XIX. században indult meg, jóllehet korábban már léteztek kezdeményezések a képzésre, azonban önálló ápoló iskolateremtő jellegük nem volt [4]. Európában Theodor Fliedner kaiserswerthi diakonissza iskolája – amely 1836-ban indult – jelentette az első szemléleti és gyakorlati áttörést az ápolóképzésben [5]. A világi ápolás megalapozása F. Nightingale munkásságához kapcsolható. Tevékenységének legmarkánsabb bizonyítéka a képzés terén a londoni világi ápolóiskola létrehozása 1860-ban. A Nightingale-iskola elterjedését segítették a krími háborúban szerzett gyakorlati tapasztalatok, valamint az a tény, hogy az akkori kórházakban bebizonyosodott, hogy szakismeret megfelelő alkalmazása emberek életét képes megmenteni [6]. A világi ápolóképzés átalakításában szerepe volt a Vöröskeresztnek, mely az ápolóképzést karitatív küldetéséből adódóan felvállalta. Az új szellemben képzett ápolók önszerveződésének képességét fejezte ki az Ápolók Nemzetközi Tanácsának (ICN) megalapítása 1899-ben. A XX. század kezdetétől az európai ápolóképzés fejlődése eltérő irányt vett az addig számos közös vonással rendelkező amerikai ápolóképzéshez képest. Ezt azért fontos itt megemlíteni, mert egyrészt az ápolóképzési reformok az USAban gyorsabban valósultak meg, és maradandóbb változásokat hoztak, másrészt a II. világháborút követően az USAbeli képzési fejlődés visszahatott Európára is. Az ápolóképzési reformok fő komponensei Észak-Amerikában (USA, Kanada) a képzés fejlesztése és a szakmai autonómia kialakítása voltak. A Kolumbia Egyetem Tanárképző Főiskoláján indult el az első, ápolók részére meghirdetett továbbképző kurzus 1899-ben [7], majd az első doktori programot is elindíthatták 1924-ben. Az első önálló Ápolási Főiskolát a Minesotta Egyetemen alapították meg 1909ben [8]. Az orvosképzés reformját követően (Flexner-jelentés, 1907) az ápolóképzés reformját is kutatásokra alapították (Goldmark-jelentés, 1923; Burgess-jelentés, 1927), azonban a tényfeltáráson túl a képzés egységesítése csak részben járt eredménnyel. A fordulópontot az jelentette, 28 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR hogy az 1950-es évektől egyre több egyetemen jött létre ápolói fakultás, teremtődtek meg az ápoláskutatás fejlődésével a doktori fokozat megszerzésének lehetőségei. Ez nemcsak az ápolóképzés más szakmákkal, hivatásokkal azonos szintre emelését jelentette, hanem lehetőséget biztosított önálló szakmai szervezetek formálására is. Az európai kontinensen a XIX-XX. század fordulóját követően is folyamatosan próbálkoztak ápolóképzési reformokkal, azonban kevés vezetett közülük tartós eredményre. AZ ÁPOLÓKÉPZÉS HAZÁNKBAN Magyarországon is fellelhetők az ápolóképzéssel kapcsolatos emlékek. A XIX. századból néhány kiemelkedő, az ápolóképzésről gondoskodó személyiség nevét emelhetjük ki, mint Dr. Bugát Pál, Kossuth Zsuzsa, Dr. Flór Ferenc [9]. Európa más országaihoz hasonlóan a Vöröskereszt által végzett szervezett ápolóképzés hazánkban is meghonosodott [10]. Az 1902-ben megalakult Magyarországi Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesülete ápoló tanfolyamokat szervezett [11]. A hazánkban működő sokféle és eltérő színvonalú ápolóképzés egységesítése érdekében 1927-ben az Országos Közegészségügyi Intézetben Dr. Johan Béla irányításával kidolgozták az egységes ápoló- és védőnőképzés alapelveit [12]. A egységesítési törekvések ellenére a képzések egyes intézményenként különböztek, mind tartalomban, mind képzési időben [12, 13]. A II. világháborút követő idők alapvető társadalmi, gazdasági és politikai változásai az ápolóképzésben is éreztették hatásukat. Hazánkban az 50-es években nem mondható el oly dinamikus, gyors szakmai képzésiszint-emelkedés, mint az USA-ban vagy Nyugat-Európában. A munkaerőigény gyors kielégítése céljából tanfolyam jellegű, közvetlen a 8 általános elvégzéséhez kötött ápolóképzések indultak egészségügyi szakiskolákban. A 60-70-es években az egészségügyi hálózat fejlődésével és újabban a modernizálódó egészségügy által támasztott igényeknek való megfelelés érdekében egészségügyi iskolai reform indult el, melynek eredményeként 1965-ben az eddigi egészségügyi szakiskolák mellett létrejöttek az érettségit is adó egészségügyi szakközépiskolák, majd a szakképzettséget egységesítették 1975-ben (általános ápoló és általános asszisztens). A következő lépés során egy szűk vezető, oktató ápolói réteg számára teremtődött meg főiskolai oklevél megszerzésének lehetősége (intézetvezető, szakoktató, 1975). A 80-as évek végén került sor az első, nem a vezetésre fókuszáló főiskolai képzési program levelező tagozaton történő elindítására (1989) egy helyen, Budapesten, az Orvos Továbbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán (később HIETE EFK, majd SE EFK). 1993-ban szélesebb igényeket kielégítve indult az Európai Bizottság ajánlásai alapján kidolgozott diplomás ápolóképzés a korábbi három vidéki orvosegyetem keretei között, a Project HOPE (Health Opportunities for People Everywhere) támogatásával. Az első szervezett keretek között folyó egyetemi ápolóképzési MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT programokat (USA) követően jelentős késéssel, hazánkban is kidolgozták, majd több éves bürokratikus eljárás lefolytatása után [14] 2000-ben megalapították és indították az első egyetemi szintű ápolóképzési programot a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán, Pécsett [15]. (Az 1. táblázat szemlélteti a rendszerváltozás előtti és utáni időszak meghatározó ápolóképzési szintjeit.) A képzési szint emelkedésével párhuzamosan nem valósult meg a főiskolai, egyetemi szintre épülő szakirányú szakképzési rendszerek kialakítása és így a meghatározó területeken továbbra is megmaradt a korábbi, középiskolai szintre épülő, középfokú szakképzés rendszere. 1. táblázat A magyar ápolóképzés színtereinek átalakulása az 1990-es évek előtt és az 1990-es évek után AZ EGYETEMI SZINTÛ ÁPOLÓKÉPZÉSI PROGRAM INDÍTÁSÁT KIVÁLTÓ OKOK A XX. század végére a WHO társadalom-egészségügyi programjai alapján világossá vált, hogy a fejlett országok társadalmában olyan változások mentek végbe, melyek kihívásokat jelentenek az egészségügy valamennyi szereplője számára. Hazánkban ezeket a kihívásokat hangsúlyosabbá tette a rendszerváltozásból adódó egészségügyi szerkezetátalakítás igénye is: a piaci verseny megjelenése, a finanszírozási szerkezet átalakulása, a minőségszemlélet előtérbe kerülése, a szekunder, tercier prevenció feltételeinek változása. Az egészség értékként való megjelenítésének, az egészség fejlesztésének szükségességét támasztották alá a hazai mortalitási és morbiditási mutatók is, a krónikus nem fertőző betegségek térhódítása, a születéskor várható átlagos élettartam elmaradása a fejlett országokhoz képest. Tartalmi kérdéseket vetett fel az ellátási esetek súlyosbodása, a polimorbiditás kifejezettebbé válása, az ápolási idő megnövekedése, melynek egyenes következménye az ápolási személyzet leterheltsége, a követelmények növekedése és differenciálódása, a szaktudás felértékelődése [16]. Új ellátási formák jelentek meg, mint az egynapos sebészet, mely feltételez az alapellátás szintjén is egy kompetens szakértő ápolói csapatot. A házi szakápolás a fekvőbeteg intézeti egészségügyi költségek lefaragásának és a beteg komfortosabb elláthatóságának igényével jött létre. Ennek az individualizált ápolási tevékenységnek is kulcselemét kell képezzék az ápolók [17, 18]. Az ellátás minőségének szavatolásában az ápolóknak is jelentős szerep jut, hisz ismerniük kell az orvosi technológia és ismeretek fejlődéséből adódó újabb elvárásokat. Továbbá az ápolói tevékenység végzését is a minőségszemléletnek kell jellemeznie, amihez a legújabb ápolási ismereteket is szükséges alkalmazni [19]. A betegellátás során alkalmazható legújabb orvosi, bizonyítottan hatékony eljárások mellett, az ápolásban is a bizonyított ismereteket szükséges alkalmazni. Ehhez kutatásokat kell végezni, vagy legalábbis folyamatosan követni a rendelkezésre álló megbízható ápolási szakirodalmi forrásokat. Az ehhez szükséges alapismeretek és a kritikus gondolkodás elsajátíttatása is feladata a korszerű képzésnek [20]. Az egészséggel foglalkozó tudományok hazai létjogosultságát a MTA is elismerte az orvostudományok mellett önálló területként [21]. Az ápolásszakmai érdekek megjelenését követően egységes formában szükséges ezeket érvényesíteni, aminek feltétele a megfelelő tudással, képességekkel rendelkező ápolásvezetők kinevelése. Az ápolásvezetők munkáját a megfelelő menedzseri ismeretekkel bíró ápolók tudják csak eredményes módon támogatni [22]. A szakszervezetek átalakulása mellett újabb feladatok jelennek meg, melyek az ápolásszakma önálló hivatássá válását is elősegítik [23]. A hagyományos szakmai érdekképviseleten túl, melyet a Magyar Ápolási Egyesület jelenít meg 1989 óta, szükséges, hogy a professzionalizálódó ápolás tudományos szakmaiságát szervezetek is képviseljék, mint pl. a Magyar Ápolástudományi Társaság. A szakmai karriercsatorna megteremtésének lehetősége az ápolásban is jelentkezett a hagyományos egyetemi (orvos-, fogorvos-, gyógyszerész-) képzések mellett [24]. A csapatmunka igazi tartalmának megvalósítása valamenynyi partner szakmai képzésének legmagasabb szintű megteremtését igényli, ami a hatékonyságot képes előmozdítani [25]. Ehhez szükséges, hogy az orvosi hivatás az ápolói hivatást partnerként ismerje el, amelynek alapvető feltétele, hogy az ápolási tudást biztosító képzés egyetemi szintre emelkedjen [26]. Az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójában az egészségügyi miniszterek aláírták a Müncheni Deklarációt, mellyel hitet tettek amellett, hogy az ápolást és a szülésznői tevékenységet fontos megerősíteni, az ápolóképzést egyetemi tanszékek keretében kell végezni és az oktatók egyetemi végzettségű ápolók legyenek. Ezzel valamennyi aláíró kormány, így hazánk is felvállalta ezt a feladatot [27]. AZ EGYETEMI PROGRAM TARTALMI ELEMEI A fentebb leírt szükségleteknek való megfelelés alapján dolgozta ki a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar az egyetemi szintű ápolóképzés programját IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR 29 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT Dr. Illei György vezetésével, 10 féléves alapképzés formájában. Az oktatási kormányzat azonban a képzést 3 féléves kiegészítő alapképzésként a 8 féléves főiskolai képzés keretében megszerzett diplomás ápolói végzettségre építve engedélyezte. Így indult az egyetemi szintű ápolóképzés 2000 szeptemberében, immáron nem a Pécsi Orvostudományi Egyetem, hanem a felsőoktatási intézmények integrációja következtében a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán. A képzési cél hármas fókuszpontja: oktatás, kutatás, vezetés az ápolásban. A képzési program magába foglalja mindazokat az ismereteket, képességeket, melyek az ápolásban a magas szintű gondozás, ellátás megvalósulásához vezetnek [15]. A program főbb tanulmányi területeit tekintve megállapítható, hogy a társadalomtudományi és alapismereti modulon kívül az ápolástudományi és szakmodulok az ápolási szakterületen való elmélyülés lehetőségét, valamint a fentebb említett hármas célnak való megfelelést szolgálják. A képzés gyakorlati és elméleti területeinek aránya 60% : 40%. Az általános értelmiségképző tárgyak közé tartoznak a filozófia, latin nyelv, képzőművészet, irodalom, zene. Az alapismeretek modul magában foglalja a sejtbiológiát, biokémiát, biofizikát, anatómiát, élettant, kórélettant, patológiát, társadalom-egészségtant, közegészségtant, mikrobiológiát, járványtant, általános gyógyszertant. A társadalomtudományi modul részét képezik az etika, pszichológia, kommunikáció, pedagógia, egészségnevelés, szociológia tantárgyak. Az ápolástudományi ismeretek átadása, az egészség és az ápolás általános elvei, ápoláskutatási ismeretek, ápolásetika, ápoláslélektan, egészségügyi menedzsment alapismeretek tantárgyak oktatása során történik. Egyebekben az oklevél megszerzéséhez előírt általános követelmények megegyeznek az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak egyetemi szintre vonatkozó képesítési követelményeivel. Ezek alapján az egyetemi záróvizsga is olyan rendszerben épül fel, mint az orvosképzésben. Az Európai Felsőoktatási Térséghez való igazodásként valamennyi egészségügyi képzési programot az Európai Kreditátviteli Rendszer szellemében módosították, ami meg- 1. ábra A képzési szintek az Európai Felsőoktatási Térség elvárásai alapján a hazai egészségtudományi képzési ágban az ápolóképzés szempontjából 2005-től 30 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR teremti a lehetőséget a tanulmányok más EU-országban folytatására, sőt más EU-tagországok hallgatói hazánkban is folytathatnak tanulmányokat, konvertálható rendszerben. Az ápolóképzés szintjei ezzel már 2000-ben megvalósították a hazánkban 2006-ban a felsőoktatásban egységesen bevezetett lineáris kétciklusú képzési rendszert a Bologna folyamat szellemében (lásd 1. ábra) [28]. DOKTORI (PhD) KÉPZÉS Az európai uniós tendenciákból világosan látható, hogy az ápolásban újabb kihívás jelent meg, ami az önálló doktori iskolák megindulásának igényeként jelentkezett. Az autonóm tudásbázis megteremtésében a doktori iskolának és az onnan kikerülő szakembereknek elengedhetetlen szerepe van. Az ápolói identitás kialakulásához szükséges a jellemző tudás és jártasságok rendszerének elsajátítása, a sajátos ethosz megjelenése. Ezek révén emelkedhet az ápolás mint szakma hivatássá. A doktori iskola megteremtésének kezdeti lépései hazánkban is megtörténtek az orvostudomány képviselőinek szerepvállalásával. Örvendetes, hogy az orvostudomány művelői is felismerték és elismerték az egészségtudományok, így az ápolás szintbeli emelkedésének egészségügyi, népegészségügyi hasznát [29]. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán a Magyar Akkreditációs Bizottság engedélye alapján a 2005/2006. tanévben elkezdte működését az Egészségtudományi Doktori Iskola, melynek keretében 2006 tavaszán védték meg hazánkban is az első ápolási PhD-értekezést. AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAINAK ÁPOLÓKÉPZÉSI SZINTJEI Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével megindultak azok a jogharmonizációs folyamatok, melyek lehetővé teszik a végzett szakemberek szabad munkavállalását. Az egészségügyön belül az orvosi, fogorvosi, gyógyszerészi, állatorvosi és szülésznői oklevelek mellett az ápolói végzettséget is automatikusan elfogadják [30]. Az EU-tagországokban eltérőek az ápolóképzési feltételek. Az országok többségében az ápolói alapvégzettség szintje (ezt az EU nem szabályozza külön) már korábban főiskolai, vagy egyetem által akkreditált iskolában szerzett fokozat (BSc) volt [31]. A felsőfokú végzettséget a legtöbb országban megkövetelik (postsecondary level). A csatlakozó országokban is szinte mindenütt megindult mára a képzés fentiekben megfogalmazott elvek szerinti fejlesztése [31]. Ha az ápolói karriercsatorna alakulását követjük végig, akkor azt vehetjük észre, hogy az EU-országok többségében mára megteremtődött annak a lehetősége, hogy az ápoló a legmagasabb szintű egyetemi diplomát és doktori fokozatot is szerezhessen (2. táblázat). MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT 2. táblázat Az Európai Unió egyes tagországaiban megvalósuló alapképzések az ápolásban és elérhető szintek 2000-ig [32] MEGBESZÉLÉS Az európai ápolóképzésben az elmúlt időszakban jelentős változások mentek végbe a szakma hivatássá válása érdekében. A betegápolás mára ápolói hivatássá vált a maga komplex, egészséget megőrző, fejlesztő és betegséget gyógyító rendszerében a világ számos országában. Hazánkban ezek a fejlemények az 1990-es rendszerváltozást követően váltak jól láthatóvá, melyeket az egészségügyi rendszer viszonylag gyorsan, bár nem az elvárható mértékben követett. Az európai trendet figyelve, a fejlődés egyértelmű útja a minőségileg elvárható legjobb gyakorlat (best practice) elterjedése. A változásoknak megfelelő komplex egészségügyi rendszer számos kihívással néz szembe. Az orvosi te- vékenységek standardjai folyamatosan finomodnak, amit csak megfelelő képzettségű partnerekkel lehet eredményesen és hatékonyan megvalósítani. A támogató szervezeti kultúra, a teammunka felgyorsítja az amúgy is szükségszerű változásokat, fokozza a rendszer teljesítményét és emeli az ellátás színvonalát. A csapaton belüli partnerségi viszony megvalósulása elől újabb akadály gördülhet el az azonos szintű egyetemi végzettség megjelenésével. Az ellátás középpontjában a páciens kell, hogy álljon a maga preferenciáival, akit csak azonos nyelvet beszélő csapat képes hatékonyan gyógyítani, gondozni, ápolni. Az ápolóképzés szakmai színvonalának emelése nem öncélú folyamat. Az egészségügyben dolgozó, magasan kvalifikált szakemberekkel (orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek) való érdemi együttműködést nem lehet elvárni alacsonyan képzett munkatársaktól. Csak olyan ápolási szakemberek tudnak eredményes munkát végezni az egészségügyi ellátás hatékonyságának fokozása érdekében, akik megfelelő szakmai háttérrel rendelkeznek, és lépést tudnak tartani a tudomány folyamatos fejlődésével. Képesek kritikusan gondolkodni és a rendelkezésre álló saját tudás- és jártasságanyagot a beteg érdekeit figyelembe véve tudományosan bizonyított tényeken alapulva felhasználni. Az alapellátás felértékelődése, a közösségi–házi ápolás és az egészségfejlesztés előtérbe kerülése is szükségessé teszi az egyetemi szintű végzettség és a doktori iskola létrehozása mellett az Egészségügyi Főiskolai illetve Egészségtudományi Karok szervezésében a felsőfokú szakirányú szakképzési rendszer kialakítását is. A fentiek alapján a magyar ápolóképzés európai mércével is elérte az egyetemi szintű képzés kívánalmait, és megállja a helyét a versenyben. E folyamatot egészíti ki az egészségtudományi doktori (PhD) fokozat elérhetővé tétele az arra érdemes szakemberek számára. IRODALOMJEGYZÉK [1] Buda J. A közösségi egészségügyi ellátás elmélete és módszertana. POTE EFK jegyzet, Pécs, 1998. [2] Betlehem J. Bizonyítékokon alapuló ápolás fogalomrendszerének helye az ápolásban. Nővér 2002;6:11-17. [3] Boncz I., Sebestyén A., Mészáros L. A német ápolásbiztosítási rendszer bevezetésének lehetősége Magyarországon a finanszírozó oldaláról. Élet- és Egészségbiztosítás, 2002, 6, S1, pp. 11-12. [4] Buda J. A betegápolás története és szemelvénygyűjtemény a betegápolás történetének irodalmából: Jegyzet diplomás ápoló szak hallgatói számára. POTE EFK, 1994, Pécs [5] Bauer T, Hoede R. In guten Händen Vom Bockenheimer Diakonissenverein zum Frankfurter MarkusKrankenhaus. Verlag Waldemar Kramer GmbH, Frankfurt am Main, 2001. pp. 12-15. [6] Nightingale F. Notes on Nursing. What is and what is not (orig. 1859) Lippincot, Philadelphia, 1946. [7] Glaser W. A. Social Settings and Medical Organizations, Atherton, New York, 1970. 105-160. [8] Schwirian PM, Moloney MM. Professionalization of Nursing: Current Issues and Trends. Lippincott Williams & Wilkins Publishers; 3nd edition, 1998. [9] Kapronczay K. A magyar ápolónőképzés kezdetei. Egészségügyi munka, 1983, XXX, 118-133. [10] Kapronczay K. A magyar ápolónőképzés fejlődése. Nővér 1992;1:10-19. [11] Balázs F. Rövid visszapillantás a Magyarországi Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesületének három évtizedes működésére (1902-1932). MBÁOE, Budapest, 1932. [12] Johan B. Az ápolónő- és védőnőkérdésről. M. Kir. Orsz. Közegészségügyi Intézet, Budapest, 1929. [13] Heim P. Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 1927, 43, 1242-1244. IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR 31 MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT [14] Buda J. Jubileumi évkönyv 1989-99. PTE EFK, Pécs. II. kötet, 2002. [15] Jogszabály: 85/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet az egyetemi szintű ápoló alapképzési szak képesítési követelményeiről [16] Aiken L, Sloane D, Sochalski J. Hospital organizations and outcomes. Quality in Health Care 1998;7:222-226. [17] Tahin T, Makó Cs, Jeges S. Kórházi szervezet – betegellátási technológiák – nővérbeállítottságok. Népegészségügy 1980; 61:82-94. [18] Tahin T, Makó Cs, Jeges S. Kórházi szervezet – betegellátási technológiák – nővérbeállítottságok. Népegészségügy 1980;61:206-220. [19] Gulácsi L. Klinikai kiválóság; technológiaelemzés az egészségügyben. Springer, Budapest, 1999. [20] DiCenso A, Cullum N, Ciliska D. Implementing evidence-based nursing: some misconceptions. EvidenceBased Nursing 1998;1:38-40. [21] Jogszabály: 169/2000.(IX. 29.) Korm. rendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról [22] Illei Gy. Új utak az ápolásban. Nővér 1996;1:4-8. [23] Réthelyi M. Az ápolók szerepe, helye, kompetenciája a jövő egészségügyében. Magyar Orvos 2003;3:41-43. [24] Zrínyi M. Az ápolástudomány szerepe az egészségtudományok rendszerében. Nővér 2000;5:22-23. [25] Zwarenstein M, Reeves S. What’s so great about collaboration? British Medical Journal 2000;320:1022-1023. [26] Oláh A. Az ápolói készségek fejlesztése az egyetemi szintű képzésben. Egészségügyi menedzsment 2003;4:74-77. [27] Müncheni deklaráció: Ápolók és szülésznők: erő az egészség szolgálatában. Nővér 2000;4:23. [28] Betlehem J. Átalakuló egészségtudományi felsőoktatás. Nővér 2005;18:27-31. [29] Fésüs L. Európai uniós ország lettünk!, MOTESZ Magazin 2004;2:6. [30] Az Európai Parlament és Tanács 2005/36/ EK irányelve (2005. szeptember 17.) a szakmai képesítések elismeréséről. [31] Kozon V, Seidl E. Pflegewissenschaft – der Gesundheit verpflichtet Facultas, Wien, 2002. [32] Nursing in the world the facts, needs and prospects. The International Foundation of Japan, Tokyo, 2000. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Dr. Betlehem József 1997-ben diplomás ápolói főiskolai oklevelet, 2002 pedagógia szakos bölcsész és tanári egyetemi, valamint okleveles ápolói egyetemi oklevelet szerzett. A Manchester Metropolitan Egyetemen folytatta PhD tanulmányait és 2006-ban az egészségtudományok doktora címet szerezte meg. 1995-2004 között az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik részállásban. 1997-től főállásban a Pécsi Orvostudományi Egyetem, majd a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai majd Egészségtudományi Karán oktató. Jelenleg tanszékvezető, egyetemi docens a PTE ETK Sürgősségi Ellátási Tanszékén. 1999-2002 között tanulmányi osztályvezető, azt követően oktatási főigazgatóhelyettes, jelenleg oktatási dékánhelyettes a PTE Egészségtudományi Karon. A Magyar Ápolástudományi Társaság elnöke, valamint vezeti a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Oktatási, Továbbképzési és Tudományos Bizottságát. Dr. Boncz Imre bemutatása lapunk VI. évfolyamának 4. számában, Dr. Kriszbacher Ildikó, Dr. Illei György, Dr. Tahin Tamás valamint Dr. Bódis József bemutatása pedig a www.imeonline.hu inernetes oldalon olvasható. A hírektől a távdiagnosztikáig: Oracle alapokon készül a Magyar Onkológiai Hálózat portál Az Országos Onkológiai Intézet egy olyan innovatív informatikai megoldás fejlesztésébe kezdett 2005-ben, amely a magyarországi rákgyógyítás és az onkológiai továbbképzés előmozdítását tűzte ki célul modern webes eszközök segítségével. A 2008 végére elkészülő portál első fejlesztési üteme lezárult, így az Oracle technológiára épülő megoldásban már készen állnak a keretek a tartalom befogadására. Az új eszköz végeleges formájában egy portál és egy csoportmunkaeszköz összes funkcióját elérhetővé teszi, így az orvosok a szakmai közösségépítésen és információcserén túl akár távgyógyászatra is használhatják. A Magyar Onkológiai Hálózat (Hungarian Oncology Network, röviden HON, www.honcology.hu) egy sokfunkciós, interaktív szakmai portál és tudásbázis, amelynek célja egy országos onkológiai szakemberhálózat megteremtése. Ennek érdekében a portál szakmai fórumot és találkozási pontot nyújt a 6 regionális és a 13 megyei onkológiai központ, illetve az onkológiai területen dolgozó orvosok és úgynevezett „onko-teamek” számára. Mindemellett lehetőséget nyújt a telemedicina és távoktatás kereteinek megteremtésére is. TÉ 32 IME VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. FEBRUÁR
