Intézmények:SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Egészségbiztosítási Igazgatóság, Gyula háziorvos a Háziorvostani Szakmai Kollégium tagja
Évfolyam: VII. évfolyam
Lapszám:2008. / 6
Hónap:július
Oldal:22-26
Terjedelem:5
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:MINŐSÉGMENEDZSMENT
Absztrakt:
A Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok háziorvosi praxisokban történő alkalmazása és a rendszer auditja számos specifikum ismeretét és megfelelő értelmezését igényli. A háziorvosi praxis folyamatai alapvetően különböznek a szakellátó szervezetek folyamataitól, kapcsolódási pontjaik szabályozása sokkal több kommunikációs probléma leküzdését igényli. A háziorvosi ellátásban használt alapvető fogalmak a szakellátásban ismeretlenek, míg mások speciális értelmet nyernek. Ismerni kell a „háziorvosi gondozás”, a „praxis-életút”, a „definitív ellátás” lényegét ahhoz, hogy mind a minőségügyi rendszer kiépítésében, mind a rendszer auditja során a praxisok működésének megfelelő szempontrendszert alkalmazzunk.
Angol absztrakt:
The application of Hungarian Health Care Standards and the audit in general practice requires specific knowledge and appropriate interpretation of attributes of the family practitioners. Processes of general practice differ from processes of secondary care. The overcome of problems in communication between primary and secondary care needs much more effort, than to coordinate the same inside an organisation like a hospital. Several basic concepts, used in general practice, are unknown in the secondary care, while different definitions has specific meaning. To build up a quality system, or to audit it in general practice, one has to apply approaches, that are appropriate in the long-term and definitive care of family practices.
Intézmény: Gyula háziorvos a Háziorvostani Szakmai Kollégium tagja
[1] Az Egészségügyi Minisztérium közleménye a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok kézikönyv (MEES) (1.0 változat) közzétételéről. Egészségügyi Közlöny 2007. 4. 705-826.
[2] European Union of General Practitioners : The UEMO statement on quality issue in general practice. http://www.uemo.org/policy/uemo_statement_on_quality_issue_.htm
[3] Kvamme, O.J., Olesen,F., Samuelsson, M: Improving the interface between primary and secondary care: a statement from the European Working Party on Quality in Family Practice (EQuiP) Quality in Health Care 2001;10:33-39
[4] Háziorvosi Szakmai Kollégium és Országos Alapellátási Intézet: Háziorvosi Hatásköri Lista. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5. szám 2. kötet
[5] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori krónikus légzőszervi betegségek (COPD) háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5. szám 2. kötet
[6] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori diszpepszia háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet
[7] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori hiprtónia betegség háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet
[8] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori diabetes mellitus háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet
[9] Országos Egészségbiztosítási Pénztár: Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról. http://www.gyogyinfok.hu/magyar/jaro/szabalykonyv/szabalykonyv_v103_20080501-et_koveto_kifizetesektol.pdf
[10] The Department of Health: Investing in general practice: the new general medical services contract. 2003. http://www.dh.gov.uk/en/Publicationsandstatistics/Publications/ PublicationsPolicyAndGuidance/DH_4071966
[11] Quality and Outcomes Framework Guidance 2008. http://www.bma.org.uk/ap.nsf/Content/qof06
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT MINÔSÉGÜGY Magyar ellátási standardok a háziorvosi praxis gyakorlatában – az alkalmazás és audit specifikumai Dr. Dobos Éva, SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Egészségbiztosítási Igazgatóság Dr. Garay Erzsébet, Gyula, háziorvos; a Háziorvostani Szakmai Kollégium tagja A cikk az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága (EOQ MNB) és az Egészségügyi Minisztérium 2008-ban tartott „Minőségügyi rendszer-specifikus auditori” tanfolyamának „Háziorvosi Ellátási Standardok – MEES” előadása nyomán íródott. A Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok háziorvosi praxisokban történő alkalmazása és a rendszer auditja számos specifikum ismeretét és megfelelő értelmezését igényli. A háziorvosi praxis folyamatai alapvetően különböznek a szakellátó szervezetek folyamataitól, kapcsolódási pontjaik szabályozása sokkal több kommunikációs probléma leküzdését igényli. A háziorvosi ellátásban használt alapvető fogalmak a szakellátásban ismeretlenek, míg mások speciális értelmet nyernek. Ismerni kell a „háziorvosi gondozás”, a „praxis-életút”, a „definitív ellátás” lényegét ahhoz, hogy mind a minőségügyi rendszer kiépítésében, mind a rendszer auditja során a praxisok működésének megfelelő szempontrendszert alkalmazzunk. The application of Hungarian Health Care Standards and the audit in general practice requires specific knowledge and appropriate interpretation of attributes of the family practitioners. Processes of general practice differ from processes of secondary care. The overcome of problems in communication between primary and secondary care needs much more effort, than to coordinate the same inside an organisation like a hospital. Several basic concepts, used in general practice, are unknown in the secondary care, while different definitions has specific meaning. To build up a quality system, or to audit it in general practice, one has to apply approaches, that are appropriate in the long-term and definitive care of family practices. messzemenően figyelembe veszik a praxis szervezeti sajátosságait. Kevésbé hangsúlyozzák a szervezeti folyamatok szabályozásának fontosságát, ugyanakkor kiemelik a tevékenység minőségét alapvetően meghatározó elemek standardokkal szembeni monitorozásának, a praxis-team tagok egyéni fejlődésének, és a teamen belül betöltött szerepének bővítését, valamint a praxis más szervezetekkel történő szabályozott kommunikációjának jelentőségét. Ezek a szempontok határozzák meg az ún. kis-szervezetek minőségügyi tevékenységét, mint amilyenek a 2-3 fővel működő háziorvosi praxisok is. A Háziorvosok Európai Szövetsége (UEMO = European Union of General Practitioners) 1995-ben megjelent állásfoglalásában is ezek a szempontok tükröződnek [2]: „A családorvoslás minősége alapvetően a családorvos képzéssel megszerzett tudásán, jártasságán, a gyakorlat során összegyűjtött tapasztalatán és kialakított attitűdjén alapul. ...A minőségbiztosítás nem más, mint egy képzési eszköz, mely az ellátás magasabb standardjainak elérését és a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználását eredményezi, ...melynek eredményeként folyamatosan fejlődik az ellátás minősége, s egyben demonstrálja a kormányzat és a lakosság felé az ellátás hatékonyságát és eredményességét. ...A minőségbiztosítás módszereit a családorvosnak el kell sajátítania és alkalmaznia kell, mint a mindennapi gyakorlat alapvető elemét.” Cikkünkben összefoglaljuk a háziorvosi praxisok azon jellegzetességeit, melyek a minőségügyi rendszer kiépítése és a rendszer auditja során speciális megközelítési módokat igényelnek. BEVEZETÉS A Magyar Egészségügyi Ellátási Standardokat (továbbiakban MEES) 2007-ben adták ki [1]. A MEES a korábbi Kórházi, Járóbeteg, Háziorvosi és Védőnői Ellátási Standardok egyesítésével alakult ki azzal a céllal, hogy az egészségügyi ellátórendszer közös elemeit azonos módon szabályozzák a minőségügyi követelmények. A MEES háziorvosi követelményeinek alapját képező Háziorvosi Ellátási Standardok 2005-ben készültek el, melyet háziorvosokból álló szakértői csoport dolgozott ki, figyelembe véve az európai elvárásokat és mintákat. Az Európai Unió a tagállamok számára egyre több területen és egyre részletesebb módon fogalmazza meg elvárásait a közszféra területén. Ennek alapvető oka a mobilitás – az egészségügyben a szakmai és beteg egyaránt – egyre kiterjedtebbé válása. A háziorvosi praxisokban elvárt minőségügyi követelmények ugyanakkor 22 IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS A HÁZIORVOSI PRAXIS TEVÉKENYSÉGÉT JELLEMZÔ FOLYAMATOK ELEMZÉSE A SZAKELLÁTÁSI FOLYAMATOK TÜKRÉBEN A fő folyamat kezdő és végpontja más (lásd 1. ábra) [1]. Az EQuiP (European Association for Quality in General Practice/Family Medicine) 2001-es tanulmányában felmérte, milyen tényezők befolyásolják a háziorvosi praxis és a szakellátás közötti kapcsolódási pontok minőségét, és ajánlásokat dolgozott ki a fejlesztésre vonatkozóan. A problémák egyik legfontosabb oka, hogy az alapellátásban és a szakellátásban más-más feladatkörök vannak, az ellátók szempontrendszere is más: „az alapellátásban a beteg állandó és a betegségek jönnek-mennek, a szakellátásban viszont a betegségek állandóak és a betegek jönnek-mennek.” [3]. A háziorvos egy „praxis-életen” át, azaz a praxisba történő bejelentkezéstől, MENEDZSMENT MINÔSÉGÜGY 1. ábra A háziorvosi praxis fő folyamatai aminek lehetséges első időpontja a megszületés, a praxisba történő kijelentkezésig, vagyis akár a halál pillanatáig követi pácienseit. A folyamatokért felelős ún. folyamatgazda szerepkörök beszűkültek, a jelenlegi magyar háziorvosi praxis esetében maximum három főre oszlanak meg. Különösen speciális maga a háziorvos „multifunkciós helyzete". A háziorvos önmagában személyesíti meg a szervezeti jellegű intézmények esetében több különböző pozícióra osztódó feladat-felelősségjogkört. A háziorvos a praxisok 90%-ában maga a tulajdonos is, hiszen vállalkozásban működteti praxisát. Ô a vezető menedzser, és egyben ő hozza meg a szakmai döntéseket is. Ez a helyzet könnyíti, és egyben nehezíti is a döntések meghozatalát, mert adott helyzetben csak saját magával kell konszenzusra jutnia, ugyanakkor egyensúlyt kell teremtenie az orvosszakmai, vezetői és tulajdonosi érdekek között is. A folyamatok rendszerében a végeredmény minőségét nagymértékben befolyásolja az egyes folyamatok közötti kapcsolódási pontok optimális működése. Ezeken a kapcsolódási pontokon az úgynevezett „vevő-szolgáltatói lánc” vevői szerepkörében (2. ábra) megfogalmazott elvárások segítik, hogy 2. ábra A vevő-szolgáltatói lánc egy folyamat betöltse szerepét az ellátórendszeren belül. A szervezet akkor van a legnagyobb hatással tevékenységének minőségére, ha valamennyi meghatározó folyamat szabályozása ugyanazon elvek szerint történik, azaz úgymond „kapun belül vannak”. Így egy kórházi szervezetben a fő folyamatot támogató kiegészítő folyamatok, mint pl. a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, ugyanazon elvek szerint irányítottak, mint a főfolyamat, ezzel biztosítva a kapcsolódási pontjaik működését is. A kapcsolódási pontok szabályozása nem igényel különböző szervezetek közötti kommunikációt és konszenzust, mint pl. a háziorvosi praxisok és a laboratórium között. (lásd 3. ábra). A Háziorvosi Hatásköri Lista (HHL) 2006-ban jelent meg, mint az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja [4], melyet valamennyi szakmai kollégium megkapott véleményezésre, s a vélemények beépítésre is kerültek, ilyen formán „össz-szakmai” konszenzus dokumentumnak tekintendő. A dokumentum első verziója 2002-ben került kiadásra, és nemcsak a magyar, de az európai orvosszakmai körökben is úttörő munkának számít. A HHL meghatározza a háziorvosi tevékenység különböző kompetencia szintjeit. Felsorolja, melyek azok az ellátási helyzetek, amikor a háziorvos „önálló betegellátási tevékenység” keretében, teljes hatáskörrel látja el páciensét, melyet az 1. ábra jól illusztrál a háziorvosi prevenció, az akut betegellátás és a krónikus betegségek gondozását felölelő fő folyamaton keresztül. Az „önálló betegellátási tevékenység” szerves eleme a szakellátási konzultáció, amikor csak adott kérdésre kér választ a háziorvos, mint pl. egy radiológiai vizsgálatnál vagy egy urológiai konzílium során, de betegét visszavárja, felhasználva a konzílium eredményét klinikai döntése során. Ugyanakkor számos olyan kórállapot van, melyek gyanúja esetén már úgy küldi a szakellátásba betegét, hogy a további szakmai döntéseket a szakellátás fogja meghozni, az esetek többségében kérve a háziorvos segítségét a beteg különböző szintű követésében. Ezek a kórállapotok IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS 23 MENEDZSMENT MINÔSÉGÜGY 3. ábra Fő folyamatok intézményi és háziorvosi környezetben tartoznak a „szakellátás irányításával történő betegellátás” kategóriába. A háziorvosi praxis folyamatainak szabályozása, helyi protokolljainak elkészítése során ezek szerint az elvek szerint jár el, melyek ismerete a praxis minőségügyi rendszerének auditját végzők számára is elengedhetetlen. A MEES FOGALOMTÁR HÁZIORVOSI TEVÉKENYSÉGET JELLEMZÔ SPECIÁLIS MEGHATÁROZÁSAI A „háziorvosi gondozás” az előzőekben említett „praxiséleten” keresztüli páciens követést jelenti (4. ábra). Nemcsak betegségek gyógyítását, hanem különböző életkorokban és/vagy helyzetekben meghatározott megelőző és szűrési, azaz primér és szekunder prevenciós tevékenységet, valamint a krónikus betegek gondozását, különös figyelemmel a szövődmények megelőzésére, vagyis a tercier prevencióra. A „háziorvosi gondozás” speciális dokumentációja a „törzskarton". A törzskarton tartalmazza a páciens „egészségi állapotbeli mérföldköveit”; az egyetlen dokumentum, mely adott személyről, megfelelő háziorvosi dokumentációs fegyelem mellett, minden információt tartalmaz, mely befolyásolja az egészségügyi ellátás során szükséges orvosszakmai döntéseket. Jelentőségét felismerve ebben az évben tűzte ki feladatául a Háziorvostani Szakmai Kollégium, hogy a törzskarton rendszerét frissíti, és segítségével is próbálja fokozni az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok eredményességét, aktív használatával a páciensek egészségmagatartásának javítását. A háziorvosi tevékenységet támogató informatikai rendszerek sokkal több olyan információ rögzítésére alkalmasak, melyek különböző szempontok szerint legyűjthetőek, mint a szakellátásban használt rendszerek. Az egyik leggyakrabban alkalmazott informatikai rendszer képes arra is, hogy adott BNO rögzítése mellett a leprogramozott „praxis-protokollok” ajánlásai mentén, „on-line” segítse az adott beteg ellátását az ellátási időpont szerint szükséges tevékenységekre történő figyelem felhívással. Ezzel a „praxis-protokollok” a betegellátás folyamatának élő eszközévé válnak, a döntésekbe nemcsak esetlegességgel kerülnek be, a „ha a 70-es betegforgalom mellett eszembe jut mi is következik” veszélye elkerüli a háziorvost. A „praxis-protokollok” kidolgozásáért elsődlegesen a 24 IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS Háziorvostani Szakmai Kollégium a felelős. A számos fontos téma közül 2006-ban már a 4 leggyakoribb betegségcsoportra vonatkozó algoritmus az Egészségügyi Közlönyben meg is jelent [5, 6, 7, 8]. A „definitív ellátás”, az angolszász irodalomból átvett meghatározás, az ún. „kapuőr-funkció” esetmenedzsmentre történő leképezése. A „definitív ellátás” határait hivatalosan a Háziorvostani Hatásköri Lista jelöli ki. A „definitív ellátás” háziorvosi praxis indikátorként történő alkalmazására már többször és különböző szakmapolitikai szereplők tettek kísérletet, azonban ezt a tényezőt olyan nagymértékben befolyásolják a praxison kívül álló körülmények, hogy nem adna megbízható információt a tevékenység minőségére vonatkozóan. Mik is ezek a tényezők? A magyar háziorvosi praxisok feltételrendszer szempontjából nagyon széles skálán mozogva különböznek egymástól. Mást jelent egy egyetemi város klinikai központja mellett működő praxis számára a „definitív ellátás”, mint mondjuk egy kis hegyi faluban működő praxis számára. Megjegyzendő, hogy ilyen szempontok finanszírozásban történő figyelembevétele is alapvetően szükséges lenne. Sajnos előbbi helyzetben sokszor a háziorvosok el is kényelmesednek. A szakellátás szereplői mind szervezeti nyomásra, mind egyéni érdekből az olyan beteget is a saját rendszerükben tartják, akinél esetleg a háziorvos csak konzíliumot kért, és várná vissza a kompetenciája által meghatározott „önálló betegellátási tevékenységi” körébe. A „definitív ellátás” egyik mérőszámaként esetleg használható beutalások száma a jövőben remélhetőleg a valós értékek felé fog mozdulni, mert egyre több háziorvosnak jut tudomására a járóbeteg szabálykönyv A24-es szabálya. „Amennyiben a járóbeteg-szakellátás szakorvosa a páciens számára további, más szolgáltató, szakrendelés által elvégezhető eljárás elvégzését szükségesnek tartja, az orvosi eljárásra történő beutalást más szolgáltatótól nem kérheti.” [9] A szakellátók többsége ma még mindig azzal zárja le a beteg összefoglaló dokumentációját, hogy adott időpontban jelenjen meg ilyen vagy olyan vizsgálati eredményekkel. Ezekben az esetekben a vizsgálatot indikáló szakorvosnak kell kiállítania a beutalót, a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint területileg illetékes szakrendelésre címezve, ahol nem utasíthatják el a vizsgálatot azzal, hogy nem a saját területén lévő szolgáltató állította ki a beutalót. Sok esetben pedig sajnos maga MENEDZSMENT MINÔSÉGÜGY 4. ábra A praxis életen keresztüli követési folyamatai a szakmapolitika gátolja a háziorvosi hatáskörnek megfelelően elvégezhető betegellátás teljesítését olyan fékek beépítésével, mint például gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz támogatást meghatározó kiemelt indikációs kör megvonása a háziorvostól ahelyett, hogy a megfelelő alkalmazást inkább ellenőrzésekkel, a szakfelügyelet szakszerű és elismert tevékenységén keresztül akarná elérni. Adott szervezet minőségügyi rendszerének auditja során a vezető auditor judíciuma eldönteni, hogy mely elemek kerüljenek felülvizsgálatra. Ezt segíti az a 6 kiemelt standard, melyeket a Háziorvostani Szakmai Kollégium az Egészségügyi Minisztérium felkérésére 2007-ban meghatározott, mint „minimum standardokat”, melyek véleményem szerint ma valamennyi háziorvosi praxisban követendőek kell, hogy legyenek: • H.BEF.1. standard: ...a páciensek bejelentkezése, előjegyzése, a rendelőben történő fogadása ... szabályozott és dokumentált • H.BEF.4. standard: ...praxisból történő kijelentkezése ... szabályozott és dokumentált • H.BEF.2. standard: minden vizsgált vagy kezelt páciensről ... dokumentációt hoz létre és vezet (Törzskarton) • H.BEF.2.1: betegdokumentáció tartalma és kezelése dokumentáltan szabályozott... kitöltés teljes • H.BEGY.9.1. standard: praxis ápolási tevékenysége szabályozott • H.PREV.1. standard: praxis prevenciós tevékenysége szabályozott A MEES háziorvosi praxisokban történő alkalmazását nagymértékben befolyásolják a minőségügyi rendszer kiépítésének és működtetésének költségei, melyek jelenleg – más egészségügyi intézményekhez hasonlóan – nincsenek benne a praxis finanszírozásában. Nagy szervezetek (kórházak, ren- delőintézetek) esetében „sokkal könnyebb” a költségek kigazdálkodása, mivel fajlagosan kisebb arányt képviselnek, mint a háziorvosi praxisok esetében. A költségek fedezete nélkül nem várható el a tevékenység elvégzése, melyre jó példát mutat az angol egészségügyi rendszer 2004-ben bevezetett új háziorvosi szerződésmodellje is. Az angol egészségpolitika évtizedek óta hangsúlyozza a minőségügy fontosságát, különböző módszereket dolgozott ki és próbált intézményesíteni a szolgáltatók teljes körére. Legkevesebb sikert a kis szervezeteknél – így a háziorvosi praxisoknál – ért el, ezért bevezették a minőségi elemeket is alkalmazó differenciált szerződési rendszert az alapellátásban [10]. Ennek lényegét egy hármas szerződési csomag adja. Alapfinanszírozást kapnak azok a praxisok, akik kizárólag a szigorúan vett háziorvosi kompetenciába tartozó, gyógyító jellegű betegellátásra szerződnek. Kiegészítő finanszírozásra szerződve prevenciós tevékenység, valamint speciális, a háziorvosi praxis strukturális feltételrendszerében is végezhető egyéb kiegészítő tevékenységek (pl. kis sebészet) kerülnek kompenzációra. A harmadik csomag mindezek felett minőségügyi tevékenység, indikátorok használata és közlése esetén további kiegészítő díjazást jelent. Az indikátorokat évente felülvizsgálják [11]. A magyar egészségügyi minőségügy számára nagy előrelépést jelentene, ha valamennyi ellátó típus esetében bevezetésre kerülne a „minőségszemléletű differenciált finanszírozás”. ÖSSZEFOGLALÁS A háziorvosi praxisokban végzett tevékenység az egészségügyi ellátórendszer eredményességének és hatékonyságának egyik legmeghatározóbb eleme, ugyanakkor itt van a legnagyobb szükség a folyamatok szabályozására. IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS 25 MENEDZSMENT MINÔSÉGÜGY A háziorvos magára van utalva a szakmai döntések meghozatalakor, miközben az általa vezetett praxis kapcsolódási pontok szövevényén keresztül kommunikál a nála induló betegutakat folytató szakellátással. A praxis jellemzőihez illesztett minőségügyi tevékenységgel könnyíteni, pon- tosítani lehet a tevékenységet, közben az ellátás eredményesebbé válik. Ehhez azonban a praxisok számára külső támogatásra is szükség van, melyek közül legnyilvánvalóbb előrehaladást a minőségszemléletű differenciált finanszírozás érhet el. IRODALOMJEGYZÉK [1] Az Egészségügyi Minisztérium közleménye a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok kézikönyv (MEES) (1.0 változat) közzétételéről. Egészségügyi Közlöny 2007. 4. 705-826. [2] European Union of General Practitioners : The UEMO statement on quality issue in general practice. http://www.uemo.org/policy/uemo_statement_on_quality_issue_.htm [3] Kvamme, O.J., Olesen,F., Samuelsson, M: Improving the interface between primary and secondary care: a statement from the European Working Party on Quality in Family Practice (EQuiP) Quality in Health Care 2001;10:33-39 [4] Háziorvosi Szakmai Kollégium és Országos Alapellátási Intézet: Háziorvosi Hatásköri Lista. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5. szám 2. kötet [5] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori krónikus légzőszervi betegségek (COPD) háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5. szám 2. kötet [6] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori diszpepszia háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet [7] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori hipertónia betegség háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet [8] Háziorvostani Szakmai Kollégium: Felnőttkori diabetes mellitus háziorvosi ellátása. Egészségügyi Közlöny 2006. év 5.szám 2. kötet [9] Országos Egészségbiztosítási Pénztár: Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról. http://www.gyogyinfok.hu/magyar/jaro/ szabalykonyv/szabalykonyv_v103_20080501-et_ koveto_kifizetesektol.pdf [10] The Department of Health: Investing in general practice: the new general medical services contract. 2003. http://www.dh.gov.uk/en/Publicationsandstatistics/Publications/PublicationsPolicyAndGuidance/DH_4071966 [11] Quality and Outcomes Framework Guidance 2008. http://www.bma.org.uk/ap.nsf/Content/qof06 A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Dobos Éva 1983-ban végzett a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Az Egyetem Gyermekklinikáján csecsemő-, és gyermekgyógyászatból, nefrológiából és neonatológiából szerzett szakképesítést. 1992-ben TEMPUS ösztöndíj keretében 7 hónapot töltött a heidelbergi egyetem gyermekklinikáján a krónikus veseelégtelenség, dialízis kezelés és transzplantációs gondozás tanulmányozásával. 1992-1997 között a SZOTE Gyermekklinika Intenzív Osztályának vezetője. Orvosi munkája mellett 1992-től, a fekvőbeteg HBCS finanszírozás és számítógépes dokumentáció bevezetésével foglalkozik, a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium finanszírozási szakértője. 1998-ban diplomát szerez a szegedi József Attila Tudományegyetem egészségügyi közgazdasági másoddiplomás képzésén. 1998-tól a Szegedi Egyetem Klinikai Központjának Finanszírozási Osztályán dolgozik, melynek jogutódjaként 2008-ban megalakult Egészségbiztosítási Igazgatóság egészségbiztosítási dokumentáci- 26 IME VII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008. JÚLIUS ós szaktanácsadója. 1996 óta foglalkozik minőségüggyel. 2003-ban a Nyugat-Magyarországi Egyetem szervezésében tartott képzés keretében EOQ minőségügyi menedzser – ÖVQ Egészségügyi Minőségmenedzser diplomát szerzett. Rendszeres előadó országos, egyetemi, helyi képzési programokon, így az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága (EOQ MNB) auditor tanfolyamain is. 2000-től segíti a Háziorvostani Szakmai Kollégium munkáját mint minőségügyi szakértő, 2004-től rendes tagnak választják. 2001-2006 között a Nemzeti Akkreditáló Testület Egészségügyi Szakmai Bizottságának tagja. 2004 óta a Szegedi Egyetem Klinikai Központ Minőségügyi Bizottságának, 2006-2008 között az Általános Orvostudományi Kar Oktatási Minőségügyi Bizottságának tagja. 2000-től foglalkozik a bizonyítékokon alapuló orvoslás tudományával a TUDOR projekt majd TUDOR Alapítvány keretén belül. Szakterülete a szakmai ajánlások (irányelvek, protokollok) készítése, értékelése, adaptálása. 2008-tól az Európai Unio CoCAN programjában (onkológiai protokollok adaptálása az uniós tagállamokban) minisztériumi szakértőként vesz részt.
