Az anyag összefoglalja a gazdasági társaság formába átalakult közfinanszírozott ellátó intézményeknél jelentkező olyan finanszírozási/pénzügyi problémákat, melyek az intézmények tulajdonosainak rendszeres többlet kiadást jelentenek a költségvetési formához képest. Gyakran felmerül, hogy milyen nagyszámú előnye van a gazdasági társasággá történő átalakításnak, de megítélésem szerint ezek az állítások sokszor téves információkon alapulnak. A cikket egyben figyelem felhívásnak szánom az ágazat döntéshozói számára, mivel megítélésem szerint az elmúlt évben több esetben meggondolatlan intézkedéseket hoztak, mellyel egyúttal az érintett intézményeknek komoly pénzügyi hátrányt okoztak.
Angol absztrakt:
The author summarizes the financial problems that are rising at the transformed health care providers which imply regular surplus expenses for the owners of these providers. It is frequently stated, that there are many advantages of the conversion of health care providers into an enterprise form. The opinion of the author is that these statements are often based on misinformation. This report is also intended to call the attention of the decision makers of the sector, since according to the author in the last year a few nondeliberated decisions were made, those caused serious financial damages to the affected providers.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A nem költségvetési formában működő egészségügyi intézmények finanszírozási hátrányai Dr. Tóth Ildikó, Medicomplex csoport Az anyag összefoglalja a gazdasági társaság formába átalakult közfinanszírozott ellátó intézményeknél jelentkező olyan finanszírozási/pénzügyi problémákat, melyek az intézmények tulajdonosainak rendszeres többlet kiadást jelentenek a költségvetési formához képest. Gyakran felmerül, hogy milyen nagyszámú előnye van a gazdasági társasággá történő átalakításnak, de megítélésem szerint ezek az állítások sokszor téves információkon alapulnak. A cikket egyben figyelem felhívásnak szánom az ágazat döntéshozói számára, mivel megítélésem szerint az elmúlt évben több esetben meggondolatlan intézkedéseket hoztak, mellyel egyúttal az érintett intézményeknek komoly pénzügyi hátrányt okoztak. The author summarizes the financial problems that are rising at the transformed health care providers which imply regular surplus expenses for the owners of these providers. It is frequently stated, that there are many advantages of the conversion of health care providers into an enterprise form. The opinion of the author is that these statements are often based on misinformation. This report is also intended to call the attention of the decision makers of the sector, since according to the author in the last year a few nondeliberated decisions were made, those caused serious financial damages to the affected providers. BEVEZETÉS – TRENDEK A MÛKÖDÉSI FORMA MEGVÁLASZTÁSÁBAN Az egészségügyi intézmények átalakulásának lehetősége közel egy évtizede foglalkoztatja a tulajdonos önkormányzatok vezetőit, azonban az elmúlt évekig csak nagyon kevesen választották a nem költségvetési formát. Az első ilyen próbálkozás a Dombóvári Kórház volt, akiknek a példáját közel egy évtizedig senki sem követte. Ennek egyik oka kétségtelenül az volt, hogy a fejlesztésekre kiírt pályázatokból rendre kimaradtak, mivel azokra gazdasági társaságok nem pályázhattak, így példájuk nem volt vonzó a munkájuk, irányítási módszerük iránt érdeklődő önkormányzatok számára. A másik ok, hogy lassan változott az a szemlélet, hogy az államnak a feladata az egészségügyi ellátás feltételrendszerének, és az ehhez szükséges forrásoknak a megteremtése. A kilencvenes évek közepére kialakult pénzügyi válság megoldásában is döntően ez a szemlélet volt az uralkodó, így a külső környezetben látták a probléma okát, és nem ismerték fel a vállalati irányítási rendszer elavultsá- 24 IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER gát, és az ebből fakadó gazdálkodási rendellenességeket. Az 1996-ban elvégzett állami konszolidációban 31 egészségügyi intézmény vett részt, és ezeknek döntő hányada ismételt szereplője volt a 2003-ban meghirdetett, és végrehajtott konszolidációnak. (Igaz, az 1996-os konszolidáció nem volt valójában a szó klasszikus jelentése szerinti konszolidáció, hanem valójában kamatmentes hitelt jelentett. A 2003. évi viszont az volt, hiszen a támogatott intézményeknek – ha a vállalt kötelezettséget teljesítették – nem kellett a pénzt visszafizetniük.) Napjainkra azonban változott a szemlélet, annak az időközbeni felismerésnek köszönhetően, hogy a gondoskodó állami szerepvállalás korlátozott, és – a világon mindenütt az egészségügyben jelentkező problémákra – maguknak a szolgáltatóknak is meg kell találniuk a válaszokat, különben a fejlődésben elmaradnak, és a konkurrensek olyan előnyre tesznek szert, amit behozni nagyon nehezen tudnak. Szeretném hinni, hogy a szakma jeles képviselői felismerték, hogy a vállalatirányítási technikák szempontjából nagyon elavultnak tekinthető közintézményi rendszert fel kell váltani a gazdasági társaságok működtetése során alkalmazott technikákkal, módszerekkel, ami ugyan nem adja meg minden problémára a választ, de sok esetben jobb technikai-szervezeti hátteret biztosít az egészségügyi szektor menedzsmentjének problémájára. Ennek a bonyolult, és kívülálló számára (sajnos sokszor a benne dolgozóknak is) átláthatatlan egészségügyi rendszernek az irányításához szükséges eszközrendszer egyik eleme a közintézményi rendszert felváltó gazdasági társaságoknál kötelező pénzügyi, számviteli rendszer működtetése, mely alapját képezi az átlátható, számon kérhető gazdálkodásnak. Tudjuk, hogy a költségvetési intézmények könyvelése gyakorlatilag alkalmatlan az intézmény gazdálkodásának áttekintésére, a döntések meghozatalához szükséges információk kinyerésére, melyről az ágazatban dolgozó vezetők szemérmesen hallgatnak. Az a megoldás, hogy az üzemgazdasági könyvelésre alapulóan kiépített controlling rendszertől várják a vezetők a megoldást, egy sajátos megoldása a problémának. Azt is tudjuk, – melyet a napi sajtóban megjelent híradások is megerősítenek, – hogy a közalkalmazotti lét előnyeit mára egyre jobban megismerő dolgozók nem szívesen állnak át a Munka Törvénykönyve által biztosított státuszra, mely érthető magatartás, ha végiggondoljuk, hogy mit veszíthetnek a dolgozók. A kötelező béremelést garantáló közalkalmazotti bértábla, – melynek semmi köze nincsen a valódi teljesítményhez, – a 13. havi bér pedig olyan kiváltság, ami beépült a dolgozók jövedelmébe, és nélküle jelentős pénzügyi veszteséget szenvednének el az egészségügyben dolgozók. A most zajló átalakulások során hasonló MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS problémákkal kell szembenézni, mint amelyeket a köztisztviselőknél tapasztaltunk évekkel ezelőtt: akkor a köztisztviselői munkavállalókat kettéosztották. A nem közvetlenül a közigazgatásban dolgozókat kivették a törvény hatálya alól, és a Munka Törvénykönyvét alkalmazták rájuk. Ennek végrehajtásakor jelentős jövedelemvesztést szenvedtek el az alacsonyabb végzettségű, az úgynevezett kiszolgáló szervezeti egységekben dolgozók, ami az állományban nagy fluktuációt és elégedetlenséget okozott. A jogszabály változtatás szakmailag helyes volt, de az ágazatban dolgozók számára hirtelen történt a váltás, és nem tudtak alkalmazkodni hozzá. Gyakran azonban a váltást egyszerűen a jogszabályok hiányos ismerete miatt utasítják el, hivatkozva arra, hogy a dolgozók elbocsátása a Mt. hatálya alatt könynyebb, – ami persze egyáltalán nincs így. Az viszont tény, hogy a Mt. nem ír elő kötelező béremelést, kötelező pótlékot, nincs 13. havi illetményre kötelezettségvállalás, ami jelentős mozgásteret biztosíthat a gazdasági társaságoknak, viszont a dolgozóknak bizonytalanságot jelent a jövőre nézve. Ezzel szemben előnyként jelentkezik, hogy a piaci viszonyok az egészségügy területén is működnek, így a szakképzett dolgozók, – amennyiben jövedelemvesztés következne be, – akkor azonnal el tudnak más intézményben helyezkedni, és akár az utazás kellemetlenségeit is vállalják. A kötelező bértábla hiánya egyes területeken azonban jelentős munkabér megtakarítást jelent (lásd portaszolgálat, takarítók, és egyéb kisegítő területek), mellyel élni is tudnak a gazdasági társasági formában működő intézmények, ha ma még ugyan csak korlátozott mértékben. A közintézményi forma felváltására gyakran elhangzó érv, hogy a fejlesztések támogatására szolgáló különböző banki hitelek felvétele gazdasági társaságnál mennyivel könnyebb, mint a közintézménynél. Azt azonban ne felejtsük el, hogy egy jelentős banki hitelhez ugyanúgy szükséges a tulajdonos beleegyezése, ami 100%-os tulajdonú gazdasági társaságnál ugyanúgy testületi határozatot igényel, mintha közintézményként működne a kórház. Igaz, a hitel fedezete ebben az esetben a kórház bevétele, és a hitelt felvevő is a kórház, míg utóbbinál az önkormányzat, amely sok esetben már nem tud több hitelt felvenni, hitelkeretének elérése miatt. Így a hitelképesség összességében valóban javul gazdasági társaság esetén. Gondolom szemérmességből nem beszélünk arról, hogy a gazdasági társaságoknál a vezetők jövedelmi szintje jóval magasabb a jelenlegi közintézményi bértáblánál. Az ágazatban lévő vezetői állomány megújulásában a fizetések rendezése sokat segítene, amely mindaddig, amíg a többi területhez képest nem versenyképes béreket kínálunk, nem realitás. Igaz, a felelősség kérdése egészen más a gazdasági társaság vezetője szempontjából, de mint tudjuk, most igen sok esetben maguk a vezetők gondoskodnak a megfelelő jövedelmezőségükről, ami az általuk menedzselt kórházak szempontjából jóval nagyobb kiadást jelent, mintha legálisan kapnák meg. Tisztában vagyok azzal is, hogy sokszor elhangzó érv, mely szerint az egészségügy egy speciális terület, és ezért nem várható, hogy az új gazdasági vezetők sikeresek legyenek pályamódosításukat köve- tően. Azt gondolom, hogy a felkészülést, tanulást követően, egy jól képzett gazdasági szakember számára az egészségügy sem lesz, nem lehet egy olyan terület, amit ne választanának, legfeljebb a tanulási időszak hosszabb lesz, illetve a kevésbé jó tanulási képességű emberek számára kudarcot hozhat. Tehát összességében igenis azt gondolom, hogy szükség van az ágazatban új szemléletű gazdasági szakemberekre, és ennek egyik előfeltétele a legálisan magas jövedelem elérése. A fentiek alapján azt gondolhatjuk, hogyha nem is oldja meg az egészségügy gondjait, de segít a gazdálkodási problémák megoldásában, ha a közintézményi formát felváltjuk a gazdasági társasági formával, és ebben az esetben egyre több közintézmény fog átalakulni. Ennek egyik jeleként értékelem, hogy a tavalyi évben számos átalakulásra került sor (Szombathely, Debrecen, Veszprém, Cegléd stb.). Jelen cikkemben választ keresek arra a kérdésre, hogy milyen tényezők rontják a már átalakult szakrendelők, kórházak helyzetét a költségvetési intézményi formával szemben? AZ IPARÛZÉSI ADÓ PROBLÉMÁJA A 1990. évi C. törvény a helyi adókról szabályozza a helyi iparűzési adó kérdését. A téma, amit írásomban feszegetek nem új, hiszen az elmúlt évtizedben számos próbálkozás történt az egészségügyi vállalkozók (háziorvosok, járóbeteg szakrendelést végző vállalkozó orvosok) részéről, hogy ezt a számukra hátrányos kiadási tételt megszüntessék, azonban egyelőre nem sikerült elérniük. Mi is az iparűzési adó? A jogszabály egyértelműen fogalmaz, mivel előírja, hogy minden településnek rendeletben kell szabályoznia a kérdést, és egyértelműen meghatározza annak kereteit. Ismert, hogy iparűzési adót annak a gazdasági társaságnak kell fizetnie, amelyik az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységet folytat. Az adó alanya a vállalkozó. Adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége. A jogszabály szerint az adó alapjának a kiszámítása: „Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel.” A helyi iparűzési adó alóli mentességek, kedvezmények a közösségi jogharmonizáció követelményei miatt 2007. december 31-ével megszűntek. Így 2008. január 1-től azok a vállalkozások is kötelesek az iparűzési adót megfizetni, amelyek korábban kedvezményt vagy mentességet kaptak a helyi önkormányzatoktól. Így ma már nem járható az az út, hogy a helyi önkormányzattól az egészségügyi vállalkozások az adómentességet kérjék. (Ez alól egy esetben van kivétel, – az önkormányzati rendeletben megállapított feltételek szerint – ha vállalkozó adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot. Ezt a határt azonban az egészségügyi vállalkozók szinte kivétel nélkül átlépik.) Így ma már nem lehet IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 25 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS ezt a problémát helyi szinten megoldani; kormányzati, illetve a parlamentális jogalkotói rendszert figyelembe véve az országgyűlési hatáskörbe tartozik. Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a maximálisan kiszabható összeg: 2,0%, melynél lehet kevesebbet is meghatározni, de ez nem jellemző az általam ismert önkormányzatoknál. Az iparűzési adó eltörlésére tett lépéseink során gyakran elhangzott válasz az volt, hogy nem lehet egy ágazattal kivételt tenni. Amikor azonban a jogszabályt elolvassuk, azt látjuk, hogy számos kilobbizott kivételt találunk, hiszen nem minden gazdasági társaságnak kell iparűzési adót fizetnie. Adómentesek az alábbi adóalanyok: a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú társaság a közhasznú tevékenysége után, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési szerv, és a költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézmény abban az adóévben, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége – illetve költségvetési szerv esetében eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége – nem keletkezett. A fentiek alapján megdőlt az az érv, hogy nem lehet kivételt tenni az adózók között, így joggal tesszük fel a kérdést, hogy miért nem lehet az egészségügyi szektort egészében beleilleszteni a nem fizető vállalkozások közé, ahogyan azt az oktatással is tették, nem téve kivételt annak működési formája szerint. Ez már csak azért is fontos kérdés, mert az egészségügyi intézmények közül a non-profit formában működőknek sem kell iparűzési adót fizetniük, így a most átalakuló közintézmények sem véletlenül választják ezt a működési formát. Nem vagyok adószakértő, de amikor elolvastam az iparűzési adóra vonatkozó jogszabályt, illetve a magyarázatot, akkor azt találtam, hogy abban a jogalkotók főleg adóköteles iparűzési tevékenységről, piaci és építőipari tevékenységre alkották meg a jogszabályt, melyek nem kimondottan az egészségügyre jellemző tevékenységek. Még inkább zavarba jövünk, hogy miért kell iparűzési adót fizetnie az egészségügyi szolgáltatónak, ha elolvassuk, hogy mi az adóalap kiszámításának módszere. A jogszabály azt mondja, hogy az adó alapja – főszabály szerint – az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltséggel. Így, ha keressük, hogy mi az értékesített termék összege, amit az egészségbiztosítási pénztártól kapott összegből le kell vonni, akkor nem találjuk meg ennek a számításnak a módszerét, mivel ilyen nem létezik. Az Adó kódex-ben számos számítási módszert találunk, de az egészségügyre nincs ilyen útmutatás. Nézzünk egy konkrét példát, az általam vezetett Palotahosp Kft-t, és annak iparűzési adóját. A társaság Várpalota város területén működik, az iparűzési adót is itt fizeti. Az a várpalotai kórház, amelyik 10 év alatt három alkalommal kapott önkormányzati pénzügyi segítséget, 2003 és 2005 év között 110 millió forint adósságot halmozott fel, az 26 IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER most nem hogy pénzt kapna az önkormányzattól, hanem pénzt fizet be a város kasszájába, iparűzési adó formájában. Várpalotán is 2% az iparűzési adó, mert a bevételnél az értékesítés nettó árbevételét kell figyelembe venni, ami 935 385.000 forint volt az általam vizsgált időszakban, 2007. évben. Az iparűzési adó számításánál a nettó árbevételt kell csökkenteni az anyagköltséggel, továbbszámlázott szolgáltatással, ami 150 millió forintot jelentett. Nem lehet csökkenteni azt a bérrel, szolgáltatásra kifizetett összeggel, ami 720 millió forintot tett ki. Így az iparűzési adó 16 millió forintot tesz ki, amit be kell fizetni az önkormányzat kasszájába. A számok azt mutatják, hogy az adóalap kiszámításakor a bevételt csak 12,4%-kal lehetett csökkenteni, miközben tudjuk, hogy valójában közel null szaldós intézményről van szó. Így önmagában az a tény, hogy nem a valós költségek, hanem egy kiragadott költségelem alapján számítják ki az egészségügyre az iparűzési adóalapját, hátrányos helyzetbe hozza az ágazatot. Azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetet erősíti az a tény is, hogy a szektorsemleges OEP finanszírozás során a díjtétel kiszámításakor fel sem merül, hogy mint költséggel számoljon az iparűzési adóval a jogszabály szerint ezen a területen dolgozó Kód Karbantartó Bizottság, így annak ellentételezés nélkül hagyása megbontja az amúgy eddig szektorsemlegesnek hitt, és a törvényben számos helyen kinyilvánított finanszírozási elvet. Hiszen a kiadások között az iparűzési adóval, mint egy igen jelentős tétellel az OEP-nek számolnia kellene, ha a szektorsemlegességet fenn kívánja tartani. A Palotahosp Kft-nél jelentős létszámbővítés történt azáltal, hogy egy újabb tevékenységgel bővült a működése. A jogszabály azt mondja ki, hogy „2005. január 1-től a vállalkozók a foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentességet is igénybe vehetnek. A vállalkozók egy fővel több foglalkoztatott után egymillió forinttal csökkenthetik helyi adó alapjukat, kivéve azt a létszámbővítést, amely a Munkaerőpiaci Alapból folyósított támogatás igénybevételével jött létre." Így a kulcsi vállalkozás számára, – mely része a Palotahosp Kft-nek, – a várpalotai új pavilon 120 ágyának beindításakor a korábbi 140 fő helyett további 40 fővel történő bővítés az iparűzési adót csak néhány százezer forinttal csökkentette. Tehát jelentéktelennek tekinthető az adóalap csökkentő tényező, míg a bevételi oldalon igen jelentős növekedést jelentett feladat-bővítése, amely az adóalapot ennél nagyobb mértékben növelte. SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS A szakképzési hozzájárulás a gazdasági társaságokra vonatkozó további kiadási elem, amelyet a 2003. évi LXXXVI. Törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, illetve a 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet pedig szabályoz. A szabályozás tartalmazza a szakképzési hozzájárulás fizetésének módját, elszámolásának metodikáját. A szakképzési hozzájárulás megfizetéséből fakadó többlet kiadás az egészségügyi vál- MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS lalkozások számára fedezetlen összeget jelent, de nem minden esetben. A 2003. évi LXXXVI. Törvény 2. § 1. pontja ugyanis szabályozza, hogy kikre terjed ki a fizetési kötelezettség, míg az 5. pont kimondja, hogy nem köteles szakképzési hozzájárulásra: „b) az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató a közfeladat ellátása során kifizetett bérköltsége tekintetében. (6) Az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató bérköltségét a közfeladatra és nem közfeladatra fordított munkaórák arányában kell megosztani a szakképzési hozzájárulási kötelezettség kiszámításához." A 2003. évben született jogszabály a fentiek alapján tehermentesíti az egészségügyi vállalkozók jelentős részét, mutatja, hogy igenis lehet az ágazat számára kedvező döntést hozni. A 13. HAVI BÉR KÜLÖN FINANSZÍROZÁSÁNAK PROBLÉMÁJA A korábbi évek gyakorlatától eltérően jogszabály módosítás következett be, mely előírta a 13. havi illetmény havonta történő kifizetését 2007. év második félévére. A Magyar Közlöny 2007/60. számában megjelent, „Az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról” szóló szabályozás rendelkezik a Munka Törvénykönyve hatálya eső dolgozók 13. havi bér fizetésének rendjéről. A jogszabály módosítása alapján havonta kell a 13. havi munkabért meghatározni és kifizetni. A 2007. évi XXXIII törvény 8. paragrafusa szerint: „A tizenharmadik havi illetmény részleteinek 2007. júliusa és decembere közötti kifizetéséhez nyújtott központi költségvetési támogatást a helyi önkormányzatok részére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Törvény 101. § (7) bekezdésében meghatározott közterhek beszámításával csökkentett összegben (nettó módon) kell folyósítani.” Így 2007. július 1.-től az önkormányzati intézmények a 13.-havi bér 1/12.-t részét az önkormányzatokon keresztül megkapták, majd 2008. január első napjaiban a maradék hónapokra járó összeget is. A probléma azoknál az intézményeknél jelentkezik, akik nem költségvetési intézményként működnek, és számukra a központi forrásban megjelölt 13. havi bér kifizetésének módját nem szabályozták. Így az öszszeghez hozzá sem tudtak jutni, normatív finanszírozásukat pedig az előző évek gyakorlatának ellentmondva nem növelték 2008-ban. A fentiek alapján a Palotahosp Kft sem részesült ebben az állami támogatásban, mivel a jogszabály pontosan nem szabályozza ezt a kérdést sem. A fenti probléma miatt Bajnai Gordon miniszter úrhoz fordultunk kérésünkkel, de elutasítást kaptunk azzal a magyarázattal, hogy cégünk nem önkormányzati intézmény. Ez igaz, azonban akkor mindazon egészségügyi intézmények, melyek nem tartoznak az önkormányzat által fenntartott körbe, így az egyetemek, a miniszté- rium által közvetlenül felügyelt egészségügyi intézmények (lásd Honvéd Kórházak, OPNI, OKI stb.) sem kaphatták volna meg a központi támogatást, ha betű szerint értelmezték volna a jogszabályt. Akkor mi indokolta, hogy a Palotahosp Kft, és a többi gazdasági társaság alkalmazottai nem kapták meg a 13 havi fizetés fedezetét, miközben ugyanolyan, az önkormányzattól átvett közfeladatot látnak el, mint a minisztérium által fenntartott intézmények? A Palotahosp Kft munkavállalóinak 13. havi illetménye 20 millió forintot tesz ki. A BÉREMELÉSI HOZZÁJÁRULÁS A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat második ütemű szavazása eredményeként az Országgyűlés elfogadta a közszféra jövő évi keresetemelkedésének garanciális elemeit. Ennek értelmében a közalkalmazotti illetménytábla 5%-kal emelkedik, a pótlékalap 2%-kal, 20 000 forintra nő. A törvény értelmében az új illetményeket 2008. január 1-i hatállyal kell megállapítani, és az ebből adódó kiadási többleteket a központi költségvetés – felmérés alapján – közvetlenül megtéríti mind az önkormányzati költségvetés által, mind az Egészségbiztosítási Alap által finanszírozott intézményeket és feladatokat érintően. A Palotahosp Kft közbeszerzési pályázat elnyerésével vette át a Várpalotai Városi Kórház és Rendelőintézet működtetési jogát, mely során – a kiírásnak megfelelően – vállalta, hogy az átvett dolgozók fizetési feltételei a későbbiekben is megfelelnek a Kjt szerinti juttatásoknak. A dolgozókkal a munkaszerződést is ennek alapján készítettük el, melyek a mai napig is érvényben vannak. A 2007. évben bekövetkezett változások egyértelműen hátrányosan érintették a gazdasági társasági formában működő cégeket, előbb a 13. havi bértömeget nem kapták meg, utóbb pedig a 2008. január 1.-vel módosított Kjt többlet költségei nem jelennek meg finanszírozásukban, miközben kötelezettségeiket viselni kellett. Véleményem szerint mindkét módosítás a versenytörvénybe ütközőnek minősül, mivel így a korábbi gyakorlatot felrúgva a szolgáltatók között különbséget tett a Kormány, rendeleteinek megalkotása során. Tette ezt úgy, hogy 2007. július 1-ig a normatív feladatfinanszírozási rendszerben nem volt különbség abban, hogy milyen intézményi formában működnek a szolgáltatók. Az egészségügyi intézmények bérnövekedésének fedezetét, a korábbi évtizedben megszokott gyakorlattól eltérő módon, külön finanszírozással oldotta meg a Kormány. Ez azt jelenti, hogy a közalkalmazotti bértábla növekedést nem a finanszírozás díjtételébe, tehát a német-pont, súlyszám, gondozási díjba építette be, hanem elkülönítetten kezeli. A Palotahosp Kft és a Várpalotai Városi Önkormányzat által kötött szerződés szerint a Városi Kórház és Rendelőintézetből átvett dolgozók számára a Palotahosp Kft biztosítja a Kjt szerinti bérezést, és juttatásokat. A jogszabályban szereplő finanszírozást azonban csak abban az esetben tudtuk volna a dolgozók számára biztosítani, ha azt az Önkormányzat megigényli, és ha azt meg is kapja. Azonban egyértelműen kiderült, hogy erre nincs lehetőség, és a negatív szankciót nem oldották fel. IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 27 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A Kjt szerinti béremelés 2008. évi tervezett összege a Palotahosp Kft-nél: 10,2 millió forint. A 2008. JÚLIUS 1-T KÖVETÔ BÉREMELÉS FINANSZÍROZÁSA A fentiek alapján talán már nem meglepő, hogy újabb, a közfeladatot ellátó ágazat szektorsemlegességét megszégyenítő döntés született, mely során 2008. június hónapban egyszeri, bruttó havi 15 000 forint kifizetésére nyújtott a kormány fedezetet a közintézmények. A 162/2008 (VI.19) Korm. Rendelet a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2008. évi eseti kereset-kiegészítéséről szabályozza ezt a kérdést. A törvény célja, hogy a reáljövedelmek ne csökkenjenek a költségvetési szerveknél, amit üdvözlendő döntésnek tartok. A jogszabály 4.§ 2. pontja szerint, ha 2008. január 1.-vel még közintézmény volt, de 2008. június 1. előtt jogutód nélkül megszűnt, megkapja a támogatás összegét, mely további jogi aggályokat vet fel. Bár már sok, véleményem szerint a szektorsemlegességet figyelmen kívül hagyó döntést láttam az elmúlt egy évben, ez utóbbi mondatrész mélyen megragadta a figyelmemet. Ugyanis ez azt jelenti, hogy még a gazdasági társaságokat is kettéválasztotta, és egyeseket általunk nem ismert okok miatt diszkriminált. Így csak néhány gazdasági társaság kapja meg a bértámogatást, melyet csak lobbi tevékenységgel lehetett elérniük. Nagyon kíváncsivá tett ez a döntés, és jogi ismereteim segítségével kerestem a választ, hogy miért nem kapott a szombathelyi (2007. szeptemberében alakult át), vagy a debreceni Kenézy megyei kórház béremelésre lehetőséget, de mindezidáig nem találtam meg a választ. Mégis, kik, és milyen módon képesek szelektálni a rendszerben működő intézmények között? Bár a törvényből kimaradt, mégis jelentős dolgozói állománnyal rendelkező minisztériumi fenntartású kórházak kapnak 13. havi bérre finanszírozást, majd egy semmihez sem köthető időpont után átalakult intézmények is részesülnek belőle, mely anyagi előnyt biztosít a korábban átalakult intézményekkel szemben. ÖSSZEFOGLALÁS Az anyagban felvázolt problémák és az azok kapcsán feltett kérdéseim arra irányulnak, hogyan történhetett 2007. és 2008. évben számos olyan központi negatív diszkrimináló döntés a gazdasági társasági formában működő intézményekkel szemben, amelyeket utólag sem lehet megmagyarázni, miközben az egészségügyi szolgáltatók átalakulását támogató kormányzati szándékot többször kinyilvánították. Nem találok arra semmilyen indokot, hogy miért kellett 2007-ben a közfinanszírozott ellátó intézmények eddigi szektorsemleges finanszírozását megszüntetni, és miért kellett azokat a szolgáltatókat, akik elindultak a gazdasági társasági formában egy új úton, negatív döntésekkel sújtani. Önmagában az a tény, hogy a gazdasági társaságoknak olyan kiadás megszüntetését, mint az iparűzési adó, nem sikerült eddig a pénzügyi döntéshozókkal elfogadtatni, előre vetíti, hogy lesz miért kiállniuk a jövőben. Igaz, akik még csak most szeretnének átalakulni, azok előtt ott van a lehetőség, hogy non-profit és ne a forprofit társasági formát válasszák, mivel a non profit gazdasági társaságoknak legalább iparűzési adót nem kell fizetniük. A normatív díjak befagyasztásán keresztüli béremelési fedezet elmaradását azonban ezek a társaságok sem lesznek képesek kompenzálni. A kérdés ezek után már csak az marad: van-e értelme átalakulni gazdasági társasággá? Mivé válik az a lassan évtizedes, az ágazat szereplői által egyetemlegesen elfogadott irányvonal, hogy az egészségügyi szolgáltatók alakuljanak át gazdasági társasági formába? Válaszom egyértelműen az, hogy hosszú távon, a rendszer egészét figyelembe véve igen, érdemes átalakulni, de az rövidtávon jelentős hátrányt okoz. Meggyőződésem, hogy a döntéshozókat a cikkemben leírtakkal szembesíteni kell, és el kell érni a negatív döntések visszavonását, és az ágazat szektorsemleges finanszírozásának a visszaállítását azért, hogy a folyamat ne torpanjon meg, amint az történt sok önkormányzat esetén az elmúlt hónapokban. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Tóth Ildikó 1985.-ben végzett a SOTE-n. A tatabányai Szent Borbála kórház belgyógyászati osztályán helyezkedett el, és szerzett szakvizsgát. 1997-től a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Intézményi Főosztályvezetője, mely során 41 intézmény tartozott az irányítása alá. Nevéhez fűződik a megyei önkormányzat fenntartásában lévő szociális intézmények milliárdos beruházási, fejlesztési programjainak kidolgozása, melyek szinte mindegyike azóta meg is valósult. 2001-2005 között a tatabányai 28 IME VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2008. SZEPTEMBER Szent Borbála kórház főigazgatója, ahol nem csak az intézmény válságkezelését végezte el, – felszámolta az 1 milliárdos adósságállományt, – hanem 800 millió forint önerős beruházást végzett el, és 1,3 milliárd forintos szufficittel adta át az intézmény vezetését. 2005. november 1-től a Medicomplex cégcsoport egészségügyi szakágazat vezetője, és egyben a cégcsoport által működtetett várpalotai, és kulcsi intézmény vezetője. Számos előadás, cikk szerzőjeként olyan problémákra keresi a választ, amelyekkel korábban más egészségügyi vezetők nem foglalkoztak, így a kiszervezett szolgáltatások visszavételével, a kiskórházak struktúra váltásának szükségszerűségével.
