A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a tételes betegforgalmi jelentések küldése 2006. szeptembere óta kötelező valamennyi háziorvosi szolgáltató részéről a finanszírozó irányába. A jelentések bevezetése többlet terhet rótt ugyan az egyes szolgálatokra, de mára elmondható, hogy minden praxis eleget tesz jelentési kötelezettségének. A tanulmány célja, hogy átfogó képet mutasson a háziorvosi szolgálatok tevékenységéről, a megjelent biztosítottak egészségügyi állapotáról, a háziorvosok beutalási, vényfelírási, gyógyító és prevenciós tevékenységéről, gyakorlatáról a beküldött jelentések alapján. Jelen tanulmány a 2007. júniustól 2008. májusig tartó egy éves időszakot öleli fel. A vizsgált időszakban a háziorvosokhoz bejelentkezett biztosítottak száma átlagosan 9 745 000 fő volt, a havi megjelenési esetszám 3,6 és 5,4 millió körül ingadozott a szezonalitás, a vizitdíj és egyéb tényezők függvényében. Az egyes esetekben a magasvérnyomás betegséget diagnosztizálták a leggyakrabban és átlagosan az esetek 17,5%-ban történt továbbküldési esemény is. Szűrések tekintetében elmondható, hogy alacsony a szűrést végző háziorvosok aránya (23,68%), bár lehetséges, hogy ennél több szűrés is történik, csak valamilyen oknál fogva nem jelentik az OEP felé. A háziorvosi szolgálatok havonta 10 000 000 gyógyszervényt írnak a betegeknek, jellemzően szív és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy fájdalom esetén. Az elemzés tartalmát tekintve kiindulópontnak tekinthető a háziorvosi szolgálatok tevékenységének, magasabb ellátási szintekkel való kapcsolódásának vizsgálatához, a lakosság egészségügyi helyzetének megismeréséhez.
Angol absztrakt:
According to the legal regulations (in force since September 2006) every GP is obliged to send a detailed report of each single patient visit. This happens regularly every month, the reports are sent to the National Health Insurance Fund (NHIF). Though the reporting is an additional work-load of the family doctors, today all of them fulfil this obligation with no exception. On the basis of the reports the study aims to give a complete picture of the GP’s activities, covering also topics such as: rate of referrals, rate of prescriptions, prevention and other professional activities, health status of the patients etc. The study covers the time period between June 2007 and May 2008. Within this period there were around 9.745 million patients registered in the GPs’ districts. There were about 3,6-5,4 million patient visits each month, depending on the seasons, the co-payment and other aspects. The most frequent diagnosis was hypertension. In 17,5% of the cases the patient has been referred to another health care provider. Unfortunately the screening activity of the doctors has been very little (only about 23,68% of the doctors do screen their patients), though this rate could be in reality higher but not reported to the NHIF. The GPs give around 10 million prescriptions each month, mostly for cardiovascular diseases, diabetes or pain. The study can be a good starting point for any other analysis of the GPs’ activities, the cooperation with other health care providers and the health status of the population.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Háziorvosi tételes betegforgalmi jelentések elemzése 2007. június – 2008. május Falusi Zsófia, Dr. Kőrösi László, Pál László, Kiss Zsolt, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, GYMEF A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a tételes betegforgalmi jelentések küldése 2006. szeptembere óta kötelező valamennyi háziorvosi szolgáltató részéről a finanszírozó irányába. A jelentések bevezetése többlet terhet rótt ugyan az egyes szolgálatokra, de mára elmondható, hogy minden praxis eleget tesz jelentési kötelezettségének. A tanulmány célja, hogy átfogó képet mutasson a háziorvosi szolgálatok tevékenységéről, a megjelent biztosítottak egészségügyi állapotáról, a háziorvosok beutalási, vényfelírási, gyógyító és prevenciós tevékenységéről, gyakorlatáról a beküldött jelentések alapján. Jelen tanulmány a 2007. júniustól 2008. májusig tartó egy éves időszakot öleli fel. A vizsgált időszakban a háziorvosokhoz bejelentkezett biztosítottak száma átlagosan 9 745 000 fő volt, a havi megjelenési esetszám 3,6 és 5,4 millió körül ingadozott a szezonalitás, a vizitdíj és egyéb tényezők függvényében. Az egyes esetekben a magasvérnyomás betegséget diagnosztizálták a leggyakrabban és átlagosan az esetek 17,5%-ban történt továbbküldési esemény is. Szűrések tekintetében elmondható, hogy alacsony a szűrést végző háziorvosok aránya (23,68%), bár lehetséges, hogy ennél több szűrés is történik, csak valamilyen oknál fogva nem jelentik az OEP felé. A háziorvosi szolgálatok havonta 10 000 000 gyógyszervényt írnak a betegeknek, jellemzően szív és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy fájdalom esetén. Az elemzés tartalmát tekintve kiindulópontnak tekinthető a háziorvosi szolgálatok tevékenységének, magasabb ellátási szintekkel való kapcsolódásának vizsgálatához, a lakosság egészségügyi helyzetének megismeréséhez. According to the legal regulations (in force since September 2006) every GP is obliged to send a detailed report of each single patient visit. This happens regularly every month, the reports are sent to the National Health Insurance Fund (NHIF). Though the reporting is an additional work-load of the family doctors, today all of them fulfil this obligation with no exception. On the basis of the reports the study aims to give a complete picture of the GP’s activities, covering also topics such as: rate of referrals, rate of prescriptions, prevention and other professional activities, health status of the patients etc. The study covers the time period between June 2007 and May 2008. Within this period there were around 9.745 million patients registered in the GPs’ districts. There were about 3,6-5,4 million patient visits each month, depending on the seasons, the co-payment and other aspects. The most frequent diagnosis was hypertension. In 17,5% of the cases the patient has been referred to another health care provider. Unfortunately the screening activity of the doctors has been very little (only about 23,68% of the doctors do screen their patients), though this rate could be in reality higher but not reported to the NHIF. The GPs give around 10 million prescriptions each month, mostly for cardiovascular diseases, diabetes or pain. The study can be a good starting point for any other analysis of the GPs’ activities, the cooperation with other health care providers and the health status of the population. BEVEZETÉS A háziorvos az egészségügyi ellátó rendszer alapvető szereplője, jól ismert „kapuőre” és mint ilyen, elsőként találkozik a beteggel. Szerencsés esetben az egészségügyi ellátórendszer belépési pontja, sok múlik a döntésein, gyógyító és prevenciós munkáján. Az általa nyert információk alapvető fontossággal bírnak a lakosság morbiditási mutatóinak megismeréséhez, döntései hatással vannak az ellátórendszer magasabb szintjeinek igénybevételére, prevenciós munkája számos „betegségterhet” és költséget takaríthat meg. A jogszabályi rendelkezések alapján [1] a B300-as tételes betegforgalmi jelentések küldése 2006. szeptembere óta kötelező valamennyi háziorvosi szolgáltató részére. A jelentésekről elmondható, hogy jelenleg még csekély mértékben befolyásolják a háziorvosi szolgálatok finanszírozását, így alacsony az adatmanipuláció veszélye, feldolgozásukkal pontos adatok nyerhetők. A B300-as jelentések meglehetősen pontos képet mutatnak a háziorvosokhoz bejelentkezett biztosítottak egészségügyi állapotáról – összekapcsolva a magasabb szintű ellátásokkal, gyógyszeradatokkal – a biztosítottak magatartásáról, beteg compliance-ről, a háziorvosok gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vényfelírási és továbbküldési gyakorlatáról a közgyógyellátott, illetve ambuláns esetek előfordulásáról. A jelentések bevezetése többlet terhet rótt ugyan az egyes szolgálatokra és informatikai fejlesztőkre, de a jelentések beküldési aránya néhány hónap éles üzem után 100%-osnak mondható. IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 25 EGÉSZSÉGPOLITIKA Jelen tanulmány a 2007. júniustól 2008. májusig tartó egy éves időszakot öleli fel. A tanulmány célja, hogy átfogó képet mutasson a háziorvosi szolgálatoknál megjelent biztosítottak egészségügyi állapotáról, a háziorvosok beutalási, vényfelírási, gyógyító és prevenciós tevékenységéről, gyakorlatáról. BEJELENTKEZETT BIZTOSÍTOTTAK SZÁMA A vizsgált időszakban több, mint 6 800 háziorvosi praxis működött az ország területén. A háziorvosi praxisokhoz bejelentkezett biztosítottak száma átlagosan 9 745 000 fő volt. A bejelentkezettek számának változása függ az egyes biztosítottak ki- és belépésétől, illetve a praxisok létrejöttétől és megszűnésétől. 2008. januárban a KSH adatok alapján az ország lakossága 10 170 960 fő volt, amelyből következik, hogy körülbelül 400 000 lakos nem jelentkezett be egyik háziorvosi szolgálathoz sem. Az alábbi térképeken (1-3. ábra) látható az egy háziorvosi szolgálatra jutó átlagos bevétel megyénként, szolgálat típusonként, a vizsgált időszak utolsó hónapjára (2008. május) vonatkozóan. A megye nevek alatt látható az átlagos bevétel az adott megyében és az egy felnőtt- gyermek- vagy vegyes praxishoz tartózó biztosítottak száma egy hónapra vetítve átlagosan. A térképek színváltozása a kifizetett összegtől függ. A felnőtt típusú praxisok száma valamivel több a vegyes és gyermek praxisok számánál. A bevételi értékek az év során nem ingadoznak jelentős mértékben. Az átlagos bevételek közti különbség több tényezőtől is függhet. Alapvetően a bejelentkezett biztosítottak számától, a területi szorzóktól, szakképzettségtől stb. A megyei átlagos bevétel összegét csökkentik a területi ellátási kötelezettség nélküli szolgálatok, amelyek alacsonyabb díjazásban részesülnek az ellátási kötelezettséggel rendelkezőknél, mivel zömében kevesebb biztosított ellátását végzik. Vegyes típusú szolgáltató Budapesten nem volt az adott időszakban. Felnőtt és gyermek szolgáltató típusnál kitűnik Budapest az egy háziorvosra jutó alacsonyabb kifizetett összegek tekintetében. Ez abból adódik, hogy az egy praxisra jutó bejelentkezett biztosítottak száma Budapesten a legalacsonyabb. 2. ábra Egy háziorvosi praxisra jutó átlagos bevétel (Ft) és az átlagos bejelentkezett biztosítottak száma (Gyermek típusú praxis) 3. ábra Egy háziorvosi praxisra jutó átlagos bevétel (Ft) és az átlagos bejelentkezett biztosítottak száma (Vegyes típusú praxis) JELENTÉSEK A fentiekben már említettük, hogy a rövid „belerázódás” időszaka után a tételes betegforgalmi jelentés beküldési aránya 100%-os, azaz elmondható, hogy minden háziorvosi szolgálat teljesíti a jelentési kötelezettségét. Előfordul, hogy néhány jelentés nem érkezik meg határidőre, de azt a háziorvosok a következő hónapban pótolhatják. Amennyiben a jelentés hibát tartalmaz, lehetőség van a jelentés hónapját követő 3 hónapon belül javítani azt. A jelentések 100%-os beküldési aránya mindenképpen jó eredménynek mondható, bár fontos megjegyezni, hogy az adatszolgáltatás elmaradása a finanszírozás egy részének visszatartását vonja maga után [2]. ESETSZÁMOK 1. ábra Egy háziorvosi praxisra jutó átlagos bevétel (Ft) és az átlagos bejelentkezett biztosítottak száma (Felnőtt típusú praxis) 26 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER A jelentések információtartalmát tekintve az egyik alapvető adat a megjelenési esetszám, azaz a bejelentkezett, illetve nem bejelentkezett biztosítottak megjelenése a háziorvosnál bármely oknál fogva, legyen az betegség, szűrés, ismételt gyógyszerfelírás stb. Országos szinten egy hónapra vetítve a megjelenési esetszám 3,6 és 5,4 millió között ingadozott a vizsgált időszakban, mely nagyban függ az évszaktól (szezonalitás), vizitdíjtól és egyéb tényezőktől. EGÉSZSÉGPOLITIKA Az összes bejelentkezett biztosítotthoz viszonyítva a megjelent biztosítottak aránya átlagosan 32%-os volt, amely szintén váltakozott a fenti tényezőknek megfelelően. 9,745,000 bejelentkezett biztosítottból tehát átlagosan 3,1 millió páciens jelenik meg havonta a háziorvosoknál, néha több alkalommal is, mely a havi esetszámot adja. tosság, háziorvos prevenciós tevékenysége stb. A tényezők szétválasztása, a valódi okok megismerése mindenképpen további vizsgálatokat igényelne. 6. ábra A megjelent biztosítottak aránya az összes bejelentkezett biztosítotthoz viszonyítva (%) 4. ábra Orvos-beteg találkozások (2007. június-2008. május) A 4. ábrán látható az orvos-beteg találkozások száma. Az esetszámok ingadozása jól megfigyelhető. A vizsgált időszak nagy részben felöleli a „vizitdíjas” időszakot, mely 2007. február és 2008. március közé tehető. Látható, hogy áprilisban az esetek száma jelentősen emelkedett a vizitdíjfizetési kötelezettség megszűnését követően. A májusi alacsonyabb érték azonban elgondolkodtató: májusban a Pünkösd és a május 1-i ünnepnapok miatt 10%-kal kevesebb munkanap volt, ez magyarázhatja az alacsonyabb esetszám egy részét. Az esetszámok tekintetében látható a „vizitdíjas időszak” után egyfajta növekedés, de ennek ellenére, a tételes háziorvosi jelentések szempontjából a vizitdíj eltörlésének hatásait csak további hónapok vizsgálatával lehet egyértelműen kimutatni. A 6. ábra a megjelent biztosítottak arányát mutatja, nevezetesen azt, hogy az összes bejelentkezett biztosítottból hány százalék jelenik meg egy hónapban átlagosan a rendeléseken. Ez annyit jelent, hogy átlagosan a bejelentkezett biztosítottak kicsit több mint egyharmada jelenik meg havonta a háziorvosi szolgálatoknál. A fenti térképhez hasonlóan az ország közepén lévő megyékben (Heves, Jász-NagykunSzolnok, Bács-Kiskun, Tolna, Baranya) magasabb az előfordulási arány, míg Budapesten és Pest megyében a legalacsonyabb. A két térkép alapján, a megjelenési arány alacsonyabb még Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Veszprém és Komárom-Esztergom megyében. 7. ábra Egy megjelent biztosítottra jutó megjelenési eset 5. ábra 1000 bejelentkezett biztosítottra jutó esetszám Az 5. ábra szemlélteti az 1000 bejelentkezett biztosítottra jutó átlagos havi esetszám területi megoszlását (egy biztosított többször megjelenhet). A térkép alapvetően az esetszámok területi eltérését hivatott mutatni. Jól látható, hogy az ország középső megyéiben – leszámítva Budapestet és Pest megyét – többször járnak háziorvoshoz egy biztosítottra vetítve. A magasabb esetszám az alábbi tényezőkből adódhat: morbiditás, betegek magatartása, egészségtuda- A 7. ábra mutatja, hogy egy megjelent biztosított hányszor jelent meg a háziorvosnál az adott évben egy hónapra vetítve átlagosan. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a fővárosban élők és a Pest megyeiek kevesebben és kevesebbszer járnak háziorvoshoz nemcsak számszerűleg, de arányaiban is. MORBIDITÁSI ADATOK A háziorvosi szolgálatok jelentési kötelezettsége kiterjed a megjelent biztosítottak diagnózisának jelentésére. Az IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 27 EGÉSZSÉGPOLITIKA éves átlagos összesített adatok alapján az alábbi morbiditási sorrend állítható fel a BNO kódok alapján, az egyes orvosbeteg találkozások során (1. táblázat). A táblázat elemzése előtt fontos leszögezni, hogy a BNO kódoknál nincs korlát: egy esetben bármennyi BNO beírható és nincs fődiagnózis. Ezt figyelembe véve vizsgálhatjuk az 1. táblázatot. 1. táblázat A leggyakoribb ellátási diagnózisok A táblázatból elsőként szembetűnő a magasvérnyomás betegség, melynek aránya közel 15%. Tehát az összes megjelent eset közel hatodában látnak el magasvérnyomásos beteget, akár más betegségekkel együtt. Második helyen az idült iszkémiás szívbetegség áll, negyedik az ismételt gyógyszerfelírás. A sine morbo diagnózis 2,49%, mely adódhat abból, hogy valakinél valóban nem volt diagnosztizálható betegség, de lehetséges, hogy a szűrés esetén is jelentésre kerül a sine morbo BNO kódja. Az első 10 diagnózis részaránya az összes diagnózis 30%-a. A vírusos fertőzés és a garatgyulladás jellemzően a téli hónapokban jelentkeznek magas arányban, így került be a tíz leggyakoribb BNO kód közé. Az adott év során átlagosan 770 000 továbbküldési eset történt egy hónapban. A szezonális ingadozás és a megjelenési esetszám alakulása látható a 8. ábrán. Az összes esetszám átlagosan közel 17,5%-ban történik továbbküldés. Jelentős eltérés csak a téli ünnepek alatt jelentkezik, mikor a továbbküldési esetek aránya csupán 13%-os volt. 8. ábra Az esetszám változása szezonálisan A 2. táblázat mutatja, hogy továbbküldési esetek átlagosan egyharmadánál konzílium miatt küldik tovább a betegeket, 27,71%-nál labor diagnosztika, 26,49%-nál egyéb diagnosztika a továbbküldés oka. A sorrend, az arányok az év során jellemzően szinte változatlanok. TOVÁBBKÜLDÉSI ADATOK A B300-as jelentéseknek része a továbbküldési adat is, mely tartalmazza a továbbküldés okát, a továbbküldést indokló diagnózist, a továbbküldés eszközét és irányát. A továbbküldési adatok mutatják meg a háziorvos valódi „kapuőri” szerepét. A háziorvos dönt a vizsgálatokról és az első belépésről a szakellátások felé. Figyelembe kell venni ugyanakkor az egyes területek különbözőségét, amely nagyban befolyásolja a továbbküldési lehetőségeket. A továbbküldési adatok a járó- és fekvőbeteg szakellátások adataival összekapcsolva külön tanulmányt érdemelnének, jelen esetben azonban csak a háziorvosi oldalt vizsgáljuk. A járó-, illetve fekvőbeteg szakellátásokba való továbblépést – a sürgősségi és nem beutaló-köteles eseteket leszámítva – nagy százalékban „őrzi” a háziorvos. A nem beutaló köteles szakmák, az összes szakma csupán nagyjából 5%-át teszik ki (bőrgyógyászat, nőgyógyászat, urológia, pszichiátria és addiktológia, fül- orr- gégészeti, szemészeti, általános és baleseti sebészeti, onkológiai szakellátás), melyekre a háziorvosnak kevéssé van hatása. 28 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 2. táblázat Az egyes továbbküldési okok részaránya TOVÁBBKÜLDÉST INDOKLÓ MORBIDITÁSI ADATOK A háziorvosi jelentésben feltüntetett továbbküldést indokoló diagnózisok, az éves átlag alapján a következő képet mutatják (3. táblázat). A magasvérnyomás továbbra is az első helyen áll 9,4%-kal. Ezt követi teljesen indokoltan a megfigyelés, valamilyen gyanított betegség, mely valószínűleg akkor kerül kódolásra, amikor az orvosnak további vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához. Érdekes adat azonban a sine morbo 2,29%-os előfordulása. A szűréseknek, kivizsgálásoknak, alkalmassági vizsgálatoknak és a gyanított betegségeknek is megvan a Z-vel kezdődő BNO kódja, ezért érthetetlen a sine morbo továbbküldés esetén. Ez valószínűleg hibás értelmezésből, félrekódolásból fakadhat, a sine morbo BNO kód a továbbküldések esetén egyáltalán nem értelmezhető és nem indokolt. EGÉSZSÉGPOLITIKA 3. táblázat 10. ábra Továbbküldési esetek aránya az összes megjelent esethez viszonyítva (%) SZÛRÉS 9. ábra 1000 bejelentkezett biztosítottra jutó továbbküldési esetszám A 9. ábra mutatja az 1000 bejelentkezett biztosítottra jutó továbbküldési esetek számát területi megoszlásban. A továbbküldési esetek száma alapvetően függhet a megyén belüli és a közeli szakellátó intézmények számától, a háziorvosi szolgálatok gyakorlatától és a lakosság egészségi állapotától. E három tényező aránya és mértéke azonban területenként eltérhet. Ahol van megfelelő intézményhálózat, nem biztos, hogy sok a továbbküldés, ha egészségesebb a populáció, vagy a házorvosok nem engednek tovább olyan nagy arányban beteget. Az egészségesebb populáció esetén is lehet sok a továbbküldés, például szűrés vagy egyéb vizsgálat elvégzése okán, ha olyan a háziorvosok attitűdje. Ezek és számos más tényező együtteséből adódnak a háziorvosi továbbküldési adatok. A térkép talán legfontosabb információja a háziorvosi szintről, a magasabb ellátási szintekre való havi átlagos továbblépések száma 1000 bejelentkezett biztosítottra vetítve, megyénként. A továbbküldési adatokkal kapcsolatban a 10. ábra a továbbküldési esetek arányát mutatja az összes megjelenési esethez viszonyítva. Viszonylag hasonló képet mutat az 1000 bejelentkezett biztosítottra jutó továbbküldési adatokkal. Érdekes adat, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék után Budapesten, Pest megyében és Csongrád megyében a legmagasabb a továbbküldések aránya. Eszerint az alacsonyabb megjelenési esetszámból arányaiban több beteget küldenek tovább a főváros és Pest megye háziorvosai, mely nagy valószínű-séggel a fővárosi és pest megyei szakellátók magas számából adódik. A háziorvosi szűréseket a tételes betegforgalmi jelentési rendszerben jelenleg az 51/1997.(XII.18.) NM rendelet alapján végzik. A vizsgált időszakot tekintve, a háziorvosok 23,68%-a végez és jelent szűrési tevékenységet, mely arány meglehetősen alacsony. A szűrések jelentése kötelező, de jelenleg a háziorvosok szűrési tevékenysége nem jár többletjuttatással, éppen ezért a szűrési, gondozási tevékenység teljes mértékben az egyes orvosok önálló prevenciós munkáján, időbeosztásán, illetve a jelentett esetek számán múlik. 11. ábra A háziorvosi szolgálatok által végzett kötelező szűrések száma és aránya (2007. június-2008. május) A 11. ábra mutatja a szűrési esetszámok alakulását az adott évben és az arányát az összes megjelenési esethez viszonyítva. A diagramról jól leolvasható, hogy az olyan esetek száma, amikor szűrési tevékenység is folyt, nem érte el az 1%-ot. A jelentések alapján a szűrési esetek száma havonta átlagosan 35 200 volt a vizsgált év folyamán. (Lehetséges, hogy ennél jóval több szűrés történik, de azt nem jelentik az OEP felé.) Amennyiben fontos és elsődleges cél a népegészségügyi programok megvalósítása, a szemléletváltás, a prevenciós programok erősítése, újabbak megkezdése, szűrések hatékonyságának növelése, a háziorvosi szolgálatok meghatározó elemként léphetnek fel a prevenciós munkában. A háziorvosok hálózata képes – lakosság közeliségéből adó- IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 29 EGÉSZSÉGPOLITIKA dóan – a teljes biztosítotti kör egységes prevenciós programjának megvalósítására. A háziorvosi praxis a prevenció mindhárom szintjén megjelenhet – a körzeti közösségi ápolókkal együttműködve – az egészséges életmód-tanácsadás, a szűrés és a gondozás területén is. Megfelelő ösztönzőkkel olyan háziorvosi tevékenységi rendszer valósulhatna meg akár háziorvosi csoportok létrehozásával, amely megfelelő országos programmal, igazodva a helyi igényekhez, nagymértékben csökkentené a szakellátások igénybevételét, hosszú távon jelentős betegségteher- és költségcsökkenéssel járna. Az adott évben lejelentett szűrések közül a leggyakoribbakat a 4. táblázat mutatja. Az első 10 szűrési tevékenység adja ki az összes szűrés közel 58%-át. A szűrési tevékenység bővülésével további vizsgálatok vehetők fel a szűrési körbe. 13. ábra Közgyógyellátási esetek aránya az összes esethez viszonyítva (%) azaz nő a közgyógyellátások aránya. Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön az esetek közel 10%-ában jelent meg közgyógyellátásban részesülő a háziorvosi szolgálatoknál, míg Közép- és Nyugat-Dunántúlon ez az arány 5% körül mozgott. AMBULÁNS ESETEK 4. táblázat Az egyes szűrések aránya az összes szűrés számához viszonyítva KÖZGYÓGYELLÁTÁSOK Az ambuláns esetekben a háziorvosi praxisok hozzájuk be nem jelentkezett biztosítottakat látnak el. Ez jellemzően nyaraláskor fordul elő, vagy a munkahely és a lakhely távolságából adódóan; esetleg „lustaságból, hanyagságból” egy másik városba történő költözés után nem vált háziorvost az illető. Az ambuláns esetek száma 60-90 ezerre tehető havonta, aránya az összes esethez viszonyítva 1,5-2% körül mozog. Szezonalitása – az 14. ábrából is láthatóan – követi az orvos-beteg találkozások ingadozását. Havonta átlagosan mintegy 230 ezer olyan biztosított jelenik meg a háziorvosi szolgálatoknál, aki közgyógyellátásban részesül. Eseteinek száma átlagosan 336 000, szezonalitása nem mutat jelentős eltérést az összes esettől (12. ábra). 14. ábra Az ambuláns esetek szezonalitása 12. ábra Közgyógyellátás alakulása a vizsgált periódusban A 13. ábra adataiból, melyek a közgyógyellátásban részesülők eseteinek arányát mutatják az összes esethez viszonyítva, látható, hogy nyugatról kelet felé egyre sötétedik, 30 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER A 15. ábrán láthatók a vizsgált időszak átlagos ambuláns eset arányai megyei bontásban. A térképről elsőként kitűnik, hogy a fővárosban és környékén történik a legtöbb ambuláns orvos-beteg találkozás. Valószínűleg az ideiglenesen munkát vállalók és nem helyben bejelentkezettek többen vannak itt, mint az ország más területein. Érdekes még megfigyelni Veszprém megyében a környező megyéktől eltérő magasabb arányt, mely valószínűleg a Balatonnál nyaralók orvos-beteg találkozásaiból adódik. EGÉSZSÉGPOLITIKA 15. ábra Ambuláns esetek aránya a összes esethez viszonyítva (%) gyógyszervényt Somogy megyében, Bács-Kiskun megyében és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Ritkábban írnak gyógyszert a háziorvosi szolgálatok Vas megyében, Fejér megyében és a fővárosban. A gyógyszerfelírást indokló BNO kódok az alábbiak szerint alakulnak. Az 5. táblázatból látható, hogy a vények felírása igazodik a megjelenési esetek BNO kódjaihoz. Eltérés láthatóan a fájdalommal kapcsolatos diagnózisoknál mutatkozik. Gyógyszert legtöbbször szív és érrendszeri betegségek, cukorbetegség és fájdalom esetén írnak fel a háziorvosok. Az első tíz diagnózis 7,4%-át teszi ki az összes gyógyszerrendelés esetén szereplő diagnózisnak. GYÓGYSZEREK RENDELÉSE A háziorvosi szolgálatok éves átlagban, egy hónapra vetítve közel 10 000 000 darab gyógyszervényt írnak a náluk megjelent biztosítottak számára. Az orvos-beteg találkozások 66,5%-ában történik gyógyszerfelírás és egy gyógyszerfelírási esetre átlagosan 3,4 vény jut. A 16. ábrán látható az éves szezonális ingadozás, mely részben követi az esetszám változásokat. 5. táblázat A gyógyszerfelírást indokló leggyakoribb betegségek A TTT kódok alapján a háziorvosi szolgálatok által a leggyakrabban felírt gyógyszerek az alábbiak (6. táblázat), melyek az összes gyógyszerrendelés 10%-át adják. 16. ábra A háziorvosi szolgálatok által felírt gyógyszervények száma 6. táblázat A leggyakrabban felírt gyógyszerek A gyógyszerrendeléseknél mind a diagnózisok, mind az adott készítmények esetében, az arányokban és a sorrendben nincs jelentős eltérés az egyes hónapok között a vizsgált év során. 17. ábra Gyógyszerfelírási esetszám arány az összes esethez viszonyítva (%) A 17. ábrán látható a gyógyszerfelírási esetek aránya az összes esethez viszonyítva. A sötét szín szemlélteti a magasabb gyógyszerfelírási esetarányt mutató megyéket, a világosabb a kevesebbet. A esetek több mint 70%-ában írnak GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK RENDELÉSE A háziorvosi szolgálatok egy hónapban átlagosan 84,000 esetben, 113 000 gyógyászati segédeszköz vényt írnak föl. Az esetek 1,9%-ában történik segédeszköz felírás és egy esetre átlagosan 1,6 vény jut. A segédeszközök felírási esetszámainak időbeli váltakozását a 18. ábra mutatja. IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER 31 EGÉSZSÉGPOLITIKA 18. ábra A háziorvosi szolgálatok által felírt gyógyászati segédeszközvények száma A gyógyászati segédeszköz vényfelírását leggyakrabban indokló BNO kódok a 7. táblázatban találhatók. A diagnózisok alapján jellemzően cukorbetegség, vagy valamely inkontinencia miatt ír gyógyászati segédeszköz vényt a háziorvos. A diagnózisok 46%-ában az alábbi BNO kódokat jelentik; az arányok a vizsgált év folyamán csak csekély mértékben változnak. 7. táblázat A gyógyászati segédeszközök felírásást indokló leggyakoribb betegségek A gyógyászati segédeszköz TTT kód szerinti rangsorolása a 8. táblázatban látható. A táblázat adatai egyértelműen kapcsolhatók a diagnózisokhoz. 8. táblázat A leggyakrabban felírt gyógyászati segédeszközök ÖSSZEFOGLALÁS Az elemzés egészét tekintve elmondható, hogy a bemutatott és ábrázolt adatok első lépésnek tekinthetők egy teljes évet felölelő háziorvosi tevékenység megismerésére, bemutatására. A B300-as tételes betegforgalmi adatok bevezetése előtt nem álltak rendelkezésre ilyen jellegű információk. Ez a statisztika a további kimutatások és elemzések kiinduló pontja lehet. A praxisok munkája számos tényezőtől függ, olyanoktól is, melyet jelenleg nem láthatunk, nem ismerünk. A fenti adatok és információk összekapcsolva a szakellátás, gyógyszer stb. adatokkal messzemenő távlatokat nyithatnak az egészségügyi ellátórendszeren belül a lakosság, a biztosítottak mozgásának és a háziorvosok magatartásának megismerésére. Szándékunkban áll a további időszakok horizontális és vertikális elemzését elvégezni és az egyes összefüggéseket, kapcsolódási pontokat feltérképezni, hogy ezen információkat felhasználva értékes alapot teremthessünk egy hatékonyabb és igazságosabb ellátórendszer kialakításához. IRODALOMJEGYZÉK [1] 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése alapján [2] 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet 11.§ (1) bekezdése alapján [3] 217/1997 (XII.1.) Korm. rendelet 2. § VIII. Kontrolling Konferencia 2008. december 3. Helyszín: Best Western Hotel Hungaria (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) 32 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008. OKTÓBER
