A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Szép új világ… Az egészségügyben az elmúlt években nagyon jelentős változások indultak meg. A hírek szinte hetente jelzik, hogy számosan fáradoznak azon, hogy a nehéz körülmények ellenére is minél eredményesebben működhessen az egészségügyi ágazat. Bár a megújuláson munkálkodók jobbító szándéka nagyon sokszínű és néha egymásnak ellentmondó megoldási javaslatokban ölt testet, a közös cél egy korszerű, hatékony és eredményes egészségügy kialakítása. Amióta az emberi faj létezik, – a túlélési ösztöne mellett – tudatának meghatározó eleme a vágy, hogy egy szebb, új világban élhessen. Ez az erős kívánság hajtja tudatos lényünket, hogy tanuljon, alkosson, és akár emberfeletti erőfeszítéseket is vállaljon. Ide vezethető vissza szinte minden törekvésünk, amely végső soron a társadalmi és technológiai fejlődés oka és motorja. A vágyaink által kirajzolt jövőhöz vezető úton azonban rendkívül nehéz racionális döntéseket hozni, azaz a súlyuknak megfelelő mértékben figyelembe venni a jelen – sokszor fájó – realitásait. Ha rendre túlértékeljük valós lehetőségeinket, és figyelmen kívül hagyjuk korlátainkat, könnyen Aldous Huxley „Szép új világ”-ába juthatunk, amit 1932-ben festett meg. Huxley anti-utópisztikus művének cselekménye „Ford után 632-ben” játszódik egy látszólag tökéletes felépítésű és működésű társadalomban. Első olvasatban a leírt társadalom felfogható utópiának is, hiszen az emberiség gondtalan, egészséges és boldog; nincsen szegénység és háború. Azonban Huxley megjeleníti e lét „sötét oldalát” is, azaz az elszenvedett veszteségeket is: így például a család, a mélyebb emberi kötődések, a kulturális sokszínűség, a tudomány vagy a művészetek értelmüket vesztik, és eltűnnek. Az író kiábrándultságának legerősebb gyökereit a gazdasági világválság, a társadalmi elidegenedés és a tradicionális értékek leépülése jelentette. S itt meg kell állnunk egy pillanatra! Huxley félelmeinek árnyai ma is jelen vannak! A gazdasági válság ma is fenyeget. Bizonyos, hogy újra kell gondolnunk tegnapi jövőképünket, mai lehetőségeinket és holnapi feladatainkat! Csak racionális helyzetértékeléssel, valódi megoldási alternatívák kidolgozásával és megalapozott döntésekkel lehet minimalizálni a válság negatív hatásait. Különösen igaz ez az éppen megújuló egészségügy esetében, hiszen lehetőségeit alapvetően befolyásolják a járulékbevételek, valamint az adóforintokból erre jutó támogatás. A közeljövőben biztosan jelentős teher nehezedik majd az egészségügyi ágazat döntéshozóira, legyenek azok akár az intézményi menedzsment, a tulajdonos önkormányzat, a minisztérium vagy az egészségügyi pénztár vezetői. Ha valaha, akkor most bizonyosan alapvető elvárás a döntéshozókkal szemben, hogy pontos adatokra és információkra támaszkodva, szakmai érvekkel megalapozott vitában szülessenek meg a döntéseik. Hogy ez a mai magyar valóságban eleve utópisztikusnak tűnő elvárás? Lehet, hogy némiképpen az, de nincs értelme mást kitűzni alapvetésként a mai helyzetben. Most különösen fontos, hogy az egészségügy valamennyi vezető szereplőjének rendelkezésére álljanak azok a korszerű módszertani megoldások és alternatív erőforrások, amelyek használata esélyt és lehetőséget ad a gazdasági feltételrendszer gyors változásaihoz való sikeres alkalmazkodásra. Az elmúlt években az egészségügyi ágazat jelentős lépéseket tett a felé, hogy szervesen illeszkedjen egy korszerű, európai érték- és szabályozórendszerre épülő gazdasági rendszerbe. Így jelentős változás az intézményrendszer működési formáinak differenciálódása. A versenyszféra szerepvállalásától való idegenkedés évei után már nem fehér holló a gazdasági társasági formában való működés sem. E mellett szinte már nincs is olyan szakmai terület vagy funkció, amelynek esetében ne lenne pozitív példa a versenyszférából érkező szolgáltatók sikeres integrálódására a minél magasabb szintű ellátások nyújtása, valamint az alternatív tőkebevonás lehetőségének kihasználása érdekében. Itt kell hangsúlyozni, hogy nem az intézményi működés formája vagy az alkalmazott funkció-ellátási megoldás eredete a fő kérdés, hanem az, hogy azokat milyen módon integrálják az érintett intézményben. Ha a döntéshozók figyelembe veszik az egyes intézmények sajátságait, ha gondosan megtervezik a működési folyamatokat, és ha megfelelő kommunikációval és az érintettek bevonásával valósítják meg a szakmailag megalapozott változásokat, bizonyosan nem kell számítani a megújítást gátoló konfliktusra. Végezetül Huxley gondolataihoz visszatérve… A vágy természetéből következik, hogy ez a „szép új világ” mindegyikünk tudatában más és más alakot ölt, és ami még jellemzőbb, minden esetben utópisztikus. Törekvéseink közelebb visznek ugyan hozzá, de valójában soha nem ér(het)jük el, hiszen folyamatosan újrarajzolódik. Ám, saját idealizált világunk elérhetetlensége nem gátolhat meg bennünket abban, hogy jobbító szándékkal ne törekedjünk egy élhetőbb közös világ megvalósítására, különösen akkor, amikor az összefogásra fokozottan szükség van. Azaz nem szükségszerű Huxley sötétlátása, mely szerint a szép új világának békéje és boldogsága csak alapvető emberi értékek feláldozásával valósulhat meg. A közös felelősségvállalás képessége pedig alapvető értékünk… Babos János a Szerkesztőbizottság tagja IME VII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2008. NOVEMBER 3
