Napjainkban az egészségügy jogszabályi háttere gyakrabban változik, mint az éppen aktuális divat trendek. Ez utóbbiakkal ellentétben azonban a jogi szabályozás egyre nehezebben követhető, értelmezhető, arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem felel meg a való élet, és az orvos-szakma elvárásainak. Ezzel a cikkel az a célom, hogy megpróbáljam érzékeltetni, a folyamatosan változó jogi környezet milyen nehézségek elé állítja Magyarország legnagyobb orvostudományi egyetemét, és megismerkedhetünk néhány olyan szakmai megoldással is, amelyek segítenek túlélni a problémás időszakokat.
Angol absztrakt:
In our days the legal framework of medical care has been changing more often than fashion trends. Unfortunately, the legal regulation can not be easily followed and interpreted in many cases. What is more, it is hard to tell how they are in line with the real life or the medical expectations. The main goal of this article is to outline the difficulties the hugest medical university in Hungary faces because of the legal environment. Furthermore, I would like to feature some professional solutions that might help us to survive critical periods.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Beavatkozási lehetőségek a változó külső környezetben a Semmelweis Egyetemen Dr. Stubnya Gusztáv, Semmelweis Egyetem Napjainkban az egészségügy jogszabályi háttere gyakrabban változik, mint az éppen aktuális divat trendek. Ez utóbbiakkal ellentétben azonban a jogi szabályozás egyre nehezebben követhető, értelmezhető, arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem felel meg a való élet, és az orvos-szakma elvárásainak. Ezzel a cikkel az a célom, hogy megpróbáljam érzékeltetni, a folyamatosan változó jogi környezet milyen nehézségek elé állítja Magyarország legnagyobb orvostudományi egyetemét, és megismerkedhetünk néhány olyan szakmai megoldással is, amelyek segítenek túlélni a problémás időszakokat. In our days the legal framework of medical care has been changing more often than fashion trends. Unfortunately, the legal regulation can not be easily followed and interpreted in many cases. What is more, it is hard to tell how they are in line with the real life or the medical expectations. The main goal of this article is to outline the difficulties the hugest medical university in Hungary faces because of the legal environment. Furthermore, I would like to feature some professional solutions that might help us to survive critical periods. A STRUKTÚRAÁTALAKÍTÁS HATÁSA A SEMMELWEIS EGYETEMRE Az elmúlt évek reformfolyamatainak megértéséhez, elemzéséhez, és a címben megfogalmazott beavatkozási lehetőségekhez közelebb jutni, azokat megérteni nem egyszerű. Bár az egészségügyben az elmúlt évben is jogszabályok hada próbálta meg átszervezni a rendszer működését, kiindulópontként újra és újra a 2007. áprilisában hatályba lépett, ma már csak „egészségügyi reformként” elhíresült intézkedésekhez kell visszatérnünk. Az akkori történések olyan helyzetet eredményeztek, amelyek következtében több intézet, így a Semmelweis Egyetem is jelentős struktúraváltásra kényszerült. A reform egyik legszembetűnőbb, és a hétköznapi ember számára is legkönnyebben értelmezhető lépése az ágyszámok jelentős arányú csökkentése volt. Egyetemünkön ez a következőképpen jelentkezett (1. ábra). Az ágyak számának csökkentése mellett további komoly problémát jelentett az, hogy ez az intézkedés maga után vont egy olyan egészségügyi kormányzati lépést, amire senki sem számított. Amennyiben ugyanis kizárólag a valóban üres, kihasználatlan ágyak kerültek volna leépítésre, és sor kerül az ellátások centralizációjára, úgy a Semmelweis 1. ábra Ágyszámok a Semmelweis Egyetemen 2007. április 1. előtt és után Egyetem teljesítményvolumen-korlátja (TVK-ja) – a központosuló ellátások miatt – nem csökkenhetett volna. Nem így történt. A volumenkorlát csökkenése ugyanis nem csupán az ágyak számát, hanem a finanszírozást tekintve is jelentős mértékű volt. 2007. I félévében a fekvőbeteg TVK még 70 990 súlyszám volt, a II. félévben viszont már csak 64 316, vagyis a megszorítások következtében az első félévhez képest a fekvőbeteg TVK 6 674 súlyszámmal csökkent, és ez 974 420 eFt veszteséget jelent az Egyetem számára. 2008ban pedig tovább folytatódott a fekvőbeteg TVK csökkenő tendenciája (2007-hez képest 135 306 súlyszámról, évi 126 593 súlyszámra), vagyis 2008-ban az előző évhez képest az Egyetem vesztesége újabb 1 272 227 eFt-tal nőtt. A kormányzati beavatkozás eredményeként a járóbeteg ellátás TVK-ja 2007. II. félévében 107 902 116 NP-al nőtt. Ez, bár 157 537 089 Ft értékű növekedést jelentett, a több irányból bekövetkező veszteséghez mérten mégis elhanyagolható arányú. 2008-ban ismét nőtt a járó TVK (2007: 1 979 613 563 NP, 2008: 2 039 163 087 NP), 59 549 524 NP-al, ez 86 942 305 Ft összegű bevétel növekedés, ez azonban szintén csekély pozitívum az elszenvedett veszteségekhez képest (2. ábra). 2. ábra Néhány mutató változása, 2006-2008 IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR 17 MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT A fenti két tényező, vagyis az ágyszámok jelentős csökkenése, és az ezt követő drámai finanszírozás-csökkenés vezetett el ahhoz a jelenséghez, amelyet bátran definiálhatunk folyamatosan fennálló válságként. Mi a mozgástere egy ilyen kiélezett és jogilag diszharmonikus rendszerben a menedzsmentnek? Milyen egyéb anomáliák befolyásolják lehetőségeiket? Milyen eszközök állnak a vezetés rendelkezésére a beavatkozáshoz? Ha már az ágyszám, és a hozzá kapcsolódó TVK is csökken, akkor talán az intézményre rótt feladatok aránya is mérséklődik – gondolná a laikus, és mekkorát tévedne. A Területi Ellátási Kötelezettség bevezetése egy új típusú ellátási kényszert jelentett a klinikák számára. Bizonyos szakmák – irracionális módon – pl. Budapesten nem rendelkeztek ellátandó területtel, bizonyos diszciplinák esetében pedig az ellátandó lakosságszám nem egy esetben több milliós populációt jelentett, olykor csak néhány tíz ágyra vonatkoztatva. Kilátástalan helyzet. A kapacitás, a hozzá kapcsolódó finanszírozás, és a kirótt feladatok egyensúlya teljes mértékben felborult. Mi maradt tehát az intézmény számára? 2008. év vége előtt a kapacitásváltoztatásra nem nyílt lehetőség, részben a jogszabályi háttér elégtelenségének, részben pedig az Alkotmánybíróság döntésének következményeként. Az új, ún. „salátatörvény” hatálybalépése után az ágyak átcsoportosításának lehetősége rugalmasabbá válik. A finanszírozási lehetőségek korlátozottak, bővítésükre csak további feladatok átvállalása esetén van mód, és ettől a már fent említett triász kiegyensúlyozottsága még nem változik. Marad tehát a feladatok leépítése, ez azonban hosszú távon egy határozott jövőképpel rendelkező intézmény számára nem lehet reális alternatíva. Mi marad tehát? Összeszorított foggal várni újabb „szakmai” törvények életbelépését. A FELADATKÖR VÁLTOZÁSA Az eddigiekhez közvetlenül és szorosan kapcsolódó kérdés az ügyeleti ellátás. A megyei kórházak esetében a probléma szinte elenyésző, hiszen a területi ellátási kötelezettség, és az ügyeletben ellátandó lakosok gyakorlatilag egymást lefedő fogalmak. Nem így Budapesten. Ha végigtekintünk a közép-magyarországi régión, láthatjuk, hogy számos intézmény esetében, így a Semmelweis Egyetemen is, a 8 és 16 óra közt ellátandó betegek esetösszetétele szinte köszönőviszonyban sincs a 16 és 8 óra között ellátandó betegekkel. A normál TEK mellett a Semmelweis Egyetem számos szakma esetében kiveszi részét a budapesti ügyeleti ellátásból. Ha felidézzük a kapacitás – finanszírozás – feladat triászt, láthatjuk, hogy az első kettő stagnálása mellett milyen mértékű feladatnövekedéssel jár az előbb ismertetett helyzet fenntartása. Elég, ha az elmúlt időszakból példaként a szájsebészeti ellátást említjük meg, amely szinte valamennyi fent említett anomáliát magában hordoz. Ehhez társulnak azok az anomáliák, amelyek több, az ország teljes területére kiterjedő ellátási kötelezettséggel rendelkező 18 IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR szakmában (pl. progresszív érsebészet) jelentkeznek. A helyzetet csak tovább nehezíti a növekvő feladatmennyiséghez kapcsolódó növekvő humánerőforrás igény, amelynek sokszor nem csupán financiális okokból kifolyólag nem lehet eleget tenni, hanem azért, mert nincsenek jelentkezők a meghirdetett álláshelyekre. A menedzsment előtt nyitva álló megoldások tárháza nem bőséges, hiszen csak a „vállalom”, vagy „nem vállalom” lehetősége közül választhat, és nem nehéz megmondani, hogy a helyzeten az egyre szoruló pénzügyi prés közepette is, a „valahogy meg kell csinálni” kényszere lesz úrrá. Lehetőségeink – mint az már az eddig írtakból is világosan kiderül – meglehetősen korlátozottak, és csak igen csekély mozgásteret biztosítanak, és a gazdasági irányíthatóság kérdését csak tovább súlyosbítja a tervezhetetlenség. Közismert, hogy a nagy szervezetek, így a Semmelweis Egyetem is, rugalmatlanul alkalmazkodnak a változásokhoz, emiatt a havonta változó finanszírozási módszereket a napi gyakorlatba átültetni rendkívül nehéz. Szomorú, hogy néhány hetes vagy hónapos időszaknál hosszabb időre nem tervezhet a vezetés, lehetősége mindössze annyi, hogy a változásokhoz rövid idő alatt alkalmazkodni képes költségvetéssel áll a reform kihívásai elé. Hol van már a szakmaiság az egészségpolitikai döntésekben? Az elmúlt 2 évben hány és hány szakmai szervezet, szakmai kollégium fogalmazott meg akár a teljes rendszert érintő változtatási elképzeléseket, akár csak egy-egy szakmát átalakító reform javaslatot, mindezidáig hiába. Az egyetem képviselői mindenkor a szakmai érdekek szem előtt tartásával és az orvosszakmai elvárások messzemenő figyelembevételével – amikor erre szükség volt több szakmával is egyeztetve – vettek (és vesznek) részt a regionális ellátási reform kialakításában, de minden erőfeszítés és szakmai odaadás ellenére az elképzeléseket nem sikerült keresztülvinni a döntéshozó mechanizmuson. Milyen lehetőségek maradnak tehát a külső környezet hatásainak kivédésére? Az egyik a lobbizás, mely eredménye talán hozzásegíti az egészségügyi ellátórendszert egy olyan törvényi keretrendszer kialakításához, amely lehetséges eszközöket ad a menedzsment kezébe a strukturális, ellátási kérdések rendezésére. A gazdasági stabilitás megtartása érdekében egy további lehetőség a „válságmenedzselés” eszközeinek bevetése. A válságmenedzselésé, mely már lassan elcsépeltté és lejáratottá válik, hiszen oly sok éve kényszerülnek erre a magyarországi egészségügyi intézmények. Az egyensúlyi gazdálkodáshoz tehát a jelenlegi struktúrában nem marad más lehetőség, mint a beruházások, fejlesztések, eszközbeszerzések leállítása annak érdekében, hogy legalább a napi működés fenntartható legyen. KONKLÚZIÓ: LEÉPÍTÉS VAGY FEJLÔDÉS? Hova vezethet a napi működés preferálása, amikor már jövőnket áldozzuk fel? Szabad-e mindenhonnan forrást kivonni akkor, ha egy intézmény, jelen esetben a Semmelweis MENEDZSMENT KÓRHÁZMENEDZSMENT Egyetem, reális stratégiával és jövőképpel rendelkezik? A válasz egyértelmű: nem. Összeszorított foggal, de meg kell teremteni a szakmai működést még biztosítani képes, stabil gazdálkodás alapjait a szükséges belső struktúra átalakításával, de a jövőre szánt erőforrásokat nem szabad felélni. Az elképzelt és elfogadott jövőkép megvalósításának érdekében a legrosszabb választás a fejlesztési források elvonása, megszüntetése. Minden, a jövőbe ma befektetett forint képes csak egy hosszú távú, sikeres, fenntartható működést biztosítani. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Stubnya Gusztáv (1970) a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosként szerzett diplomát 1995-ben, majd ezt követően elvégezte a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának okleveles egészségügyi szakmenedzser (M.Sc.) képzését. Az egyetem elvégzését követően a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján klinikai orvosként, majd később a csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsga megszerzését követően egyetemi tanársegédként dolgozott. 2002-től az egészségügy más területén vállal aktív szerepet: először 2002-2003 között az Országos Gyógyintézeti Központ finanszírozási és informatikai főigazgató helyette- seként, 2003 óta pedig a Semmelweis Egyetem Stratégiai, Működésfejlesztési és Igazgatásszervezési Főigazgatóság főigazgatójaként dolgozik. Jó szervezőkészségének köszönhetően, vezetésével az általa irányított intézetekben stabil finanszírozási környezetben jelentős szervezeti változások kezdődhettek el. Régóta halogatott döntések meghozatalával magas kockázatú reformok elvégzésébe fogott, kiemelendő ezek közül is a Semmelweis Egyetem irányítási rendszerének 15 éve húzódó átalakítása. A Semmelweis Egyetemen végzett tevékenysége elismeréseként folyamatosan részt vesz a Magyar Kórházszövetség, az Egyetemi Klinikák Szövetsége, és a Menedzserek Országos Szövetségének munkájában. Németül és angolul beszél, nős, három fiúgyermek édesapja. Egységes traumatológiai ellátás a szegedi egészségügyi integráció keretében Teljes mértékben egységessé vált a Szegedi Tudományegyetem traumatológiai ellátása 2009. január végére a szegedi egészségügyi integráció keretében, melynek köszönhetően a Traumatológiai Klinika immáron egy szinten működik a 410 ágyas klinika épületében, mondta el a sajtótájékoztatón Prof. Dr. Simonka János Aurél, a klinika igazgatója. Az új klinikán az integráció előtti időszakhoz viszonyítva a járóbeteg ellátás csaknem kétszeresére, míg a fekvőbeteg ellátás egyharmadával növekedett, a műtétek száma pedig 25%-os emelkedést mutat 2006-hoz képest. A szegedi egészségügyi integráció keretén belül több lépcsőben megvalósuló egységes traumatológiai ellátás utolsó állomásaként 2009. január végére elkészült a Traumatológiai Klinika új fekvőbeteg részlege. Az átalakításoknak köszönhetően a klinika immáron egy szinten működik 92 aktív, 16 rehabilitácós és 10 krónikus ággyal, és korszerű, teljesen felújított környezetben fogadja a pácienseket. Az integráción túl a kórházi dolgozók munkakörülményeinek és a betegellátás javítása érdekében a kórtermekben többek közt korszerűsítették a világítást, orvosi gázokat tartalmazó ágysávokat és nővérhívó rendszert építettek ki, a nővérek dolgozószobáit renoválták, valamint modern kötözőket és irodákat alakítottak ki. A fejlesztésnek köszönhetően a klinikán új vizesblokkok kerültek kialakításra, a régieket pedig teljesen felújították, és akadálymentesítették. A megfelelő elhelyezés érdekében 23 új ágy is beszerzésre került. „Az egységes traumatológiai ellátás megvalósulása nagymértékben segíti a betegek szakszerű és gyors ellátását, amely a traumatológia esetében a két legfontosabb szempontnak tekinthető” – tette hozzá Prof. Dr. Simonka János Aurél, a Klinika igazgatója. TÉ IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR 19
