ajló regioná- lis együttműködések ismertetését tűzte ki célul az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja regionalitás témájá- ban szervezett IV. konferenciája 2009. február 24-én. A nagy érdeklődés mellett, a résztvevőknek vitafórumot biztosító hangulatban rendezett seregszemlén az egészségpolitikai irányok bemutatásán túl helyet kapott a szabályozási megoldások és konkrét példák tárgyalá- sa is, nemzetközi példák bemutatása mellett.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT KONFERENCIA Beszámoló az IME IV. Regionális Konferenciájáról A kapacitás-racionalizálás jegyében lezajló regionális együttműködések ismertetését tűzte ki célul az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja regionalitás témájában szervezett IV. konferenciája 2009. február 24-én. A nagy érdeklődés mellett, a résztvevőknek vitafórumot biztosító hangulatban rendezett seregszemlén az egészségpolitikai irányok bemutatásán túl helyet kapott a szabályozási megoldások és konkrét példák tárgyalása is, nemzetközi példák bemutatása mellett. A konferencia szakmai felépítése abból az alapelvből indult ki, hogy mind a szabályozó, mind a szolgáltatói oldal nagy reményeket táplál a kapacitásmódosítást lehetővé tévő törvénymódosításokkal és azok rendeleti hátterének megváltozásával szemben. Továbbra is kérdés persze, hogy e szabályozási keretek kialakítása nyomán beindul-e egy, a lakossági szükségleteket, az intézményi üzemgazdasági érdekeket, valamint a racionális forrásallokációt szolgáló kapacitástérkép kialakítására vezető folyamat? Mit hozhat a minimum feltételrendszer megváltoztatása? A konferencia e mellett azonban nem kerülhette meg az előző időszak regionális átszervezéseinek, a RET-ek működési tapasztalatainak értékelését, valamint az ágazatot leginkább befolyásoló, várható események ismertetését. Jelen beszámoló nem tárgyalja Dr. Malárik Editnek, az EüM Egészségpolitikai Főosztályvezető helyettesének, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról, Dr. Pintér Melindának, az OTH egészségügyi igazgatási főosztályvezető helyettesének az ÁNTSZ regionális átszervezéséről, valamint Takács Ilonának a Budapesti Egészségügyi Modell Programiroda vezetőjének a BEM Modellről szóló előadásait, amelyeknek cikk formátumú összefoglalóját lapunk jelen és következő számaiban találják meg a Tisztelt Olvasók. Felvezető előadásában Dr. Kincses Gyula az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója az egészségügy strukturális változásainak lehetőségeit és kényszereit emelte ki. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviseletében Ungár Klára főigazgató helyettes ismertette a 2009. január 1-től lezajlott regionális átalakulás előzményeit, kiváltó okait. Előadásában kiemelte, hogy a fő mozgatórugók között szerepelt a vásárlói szerep erősítése és az ügyfélközpontúság növelése. Tárgyalta ez egészségpénztár országos és regionális szerveinek szétváló tevékenységeit, az ellenőrzés növekvő jelentőségét a regionális pénztárakban. Ezen a területen többlet munkatársi felvételre is került sor. Általá- ban bemutatta, az egyes területeken hogyan változik a munkavállalói létszám a változó elvárásokhoz igazodva. A megyei pénztárak regionálissá történő összeolvadása nyomán egyébként jelentős létszámleépítésre nem kerül sor, csak a belső arányok változnak meg. Az előadásban kiemelte még a szolgáltatók és a lakosság tájékoztatásában az internetes portál segítségével elért eredményeiket. Kiss Zsolt, az OEP Gyógyító-Megelőző Főosztályának főosztályvezetője finanszírozói szempontból mutatta be, mit várnak a kapacitás-szabályozástól. Ennek 3 fő tényezője van: a szakellátásokhoz való hozzáférés javítása, a kapacitásoknak a szükségletekkel való összehangolása, a magasabb színvonalú működés biztosítása. Ezekhez a járóbeteg szakellátásban is meg kell teremteni a területi ellátási kötelezettséget, a megfelelő progresszivitási szintek kialakítása mellett. Ez persze nem lesz egyszerű, mert egy kivetített ábra tanulsága szerint jelenleg az egyes szolgáltatók kötelezően ellátandó lakosságszáma szakmánként változó módon ugyan, de 150 és 350 millió lakos között változik (!!!). Ezzel szemben szakmánként és progresszivitási szintenként 10 milliós lakosságszámot kellene kialakítani. A kapacitás-kihasználtság egyébként a Közép-Magyarországi régióban a legalacsonyabb – és itt is áll rendelkezésre a legtöbb kapacitás. Érdekes ábrákon mutatta be az egyes ellátási formák fő indikátorainak módosulását az elmúlt 3 évre vonatkozóan. A fekvőbeteg szakellátás indikátorait illetően a súlyszámba beépülő onkológiai szerek jelentős hatása ellenére csökkent a súlyszám-érték, az intenzív ápolási napok száma, a mortalitás és az egy esetre jutó ápolási nap is (ez utóbbinak 2008-ban 5,75 volt az értéke). Az ágyszám csökkentés hatására jelentősen nőtt az aktív fekvőbeteg szakellátásban az egy ágyra jutó évi finanszírozás (a 2006-os 5800 eFt-ról 7540 eFt-ra). A krónikus ellátásban a növekvő kapacitásokat nem sikerült megtölteni, csökkent az ágykihasználás és az egy ágyra jutó finanszírozás. Érdekes volt az egyes szakmák finanszírozásának változása: jelentősen nőtt az onkológiai, sugárterápiás osztályok bevétele, illetve a mátrix osztályokra (belgyógyászati és sebészeti típusú egyaránt), intenzív és kardiológiai osztályokra jutó bevétel is. Az elmúlt három év nagy vesztesei a hagyományos osztályok voltak: belgyógyászat, sebészet, neurológia stb. Az uniós forrásoknak a regionális átszervezésre gyakorolt hatásairól Dózsa Csaba egészségpolitikai szakértő a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft. képviseletében számolt be. A megvalósuló jelentős beruházások mellett véleménye szerint az uniós fejlesztésekből kimarad a humán erőforrás megtartásának támogatása, az egységes ágazati informatikai és kommunikációs rendszer kialakítása, a minőségfejlesztés, minőségkontroll és a kapacitás szabályozás rugal- IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS 33 MENEDZSMENT KONFERENCIA massá tétele. A projektek megvalósítását illetően veszélyt jelent a projektek előrehaladásának késése (TIOP és ROP járóbeteg, sürgősségi pályázatok, infrastruktúrafejlesztés a fekvőbeteg szakellátásban). A projektek megvalósulása során hiányolta az intézmények közötti koordinációt, és azt, hogy átfogó középtávú intézményfejlesztési stratégiára fűzzék fel az intézmények a forrásszerzési lehetőségeket, illetve hogy az alapellátás kimarad a fejlesztésből. A makro jellegű előadások után következtek az helyi beszámolók. A szegedi átalakulásról, a pólusprogramban megvalósuló szakmai fejlesztésekről Dr. Pajor László egyetemi tanár, a Szegedi Urológiai Klinika tanszékvezetője számolt be. Számba vette az integrációban érdekelt és ellenérdekelt stakeholdereket, és az egyesülés lépéseit. Kiemelte: 2007 októberétől csak adminisztratív módon egyesült az egyetem és a megyei kórház; a valódi integráció 2009. március 31-gyel fog megtörténni. Ekkorra ugyanis megtörténnek azok az intézményi átrendezéssel járó módosítások, amelyek már valós szakmai összeolvadásokat eredményeznek. Ennek keretében beköltöznek a megfelelő klinikára a korábbi megyei kórház szülészeti, traumatológiai, onkológiai és sebészeti osztályai. Kialakulnak új profilok (arc-állcsont és szájsebészet, alvásdiagnosztika). A jelenleg leginkább égető probléma a sürgősségi osztály hiánya. A kiszolgáló funkciók egyesítése számos területen egybeesett kiszervezésekkel (élelmezés, takarítás, karbantartás, őrző-védő szolgáltatás, szállítás). Az integráció nyomán megszűnt ugyan a városon (régión) belüli választás lehetősége, viszont nem nőttek a várólisták. A pólusfejlesztés kapcsán elnyert támogatás szépséghibája viszont, hogy a tervezett beruházásokat nem fedezi a támogatási összeg... A RET-ek működéséről a B-A-Z Megyei Kórház képviseletében Dr. Zétényi Ágnes számolt be. Az előadásban felvetített problémák kapcsán kiemelte: a jelenlegi jogi szabályozás teljes felülvizsgálata szükséges. Ahhoz, hogy valóban javuljon az esélyegyenlőség, a RET-ek számára valóban nagyobb teret kell hagyni a kapacitáseloszlás, a TVK kiadás meghatározásában, mert jelenleg a RET-ek csak adminisztratív tevékenységet végeznek. A konferencia szervezői az egészségügyi ellátás regionális szervezési kérdéseit nemzetközi példán keresztül is szerették volna bemutatni. A Francia Állam Volt Magyar Ösztöndíjasainak Egyesülete és a Magyarországi Francia Nagykövetség Együttműködési és Kulturális Osztályának támogatásával Pierre Czernichow, a Rouen-i Egyetemi Kórházi Központ tanszékvezetője, a Francia Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja számolt be a franciaországi tapasztalatokról. Előadásában a regionális szabályozás eljárásrendjét, szereplőit és a szabályozás előtt álló kihívásokat a kapacitás, a finanszírozás, a minőségügy és népegészségügyi témák szempontjából mutatta be. Franciaországban a tervezés alapját az 5 éves, kistérségi szintre lebontott regionális terv képezi, ehhez csatlakoznak az egyes intézmények. Kapacitás: Az egyeztetésben az államot a Regionális Kórházi ügynökség képviseli, és a munkában részt vesznek kijelölt munkacsoportok, állandó értekezletek formájában. Az ügynökség a terveknek megfelelően megállapodásokat köt az egyes intézményekkel a feladatokról, az ehhez rendelt eszközökről és az ellátandó tevékenységekről. Tárgyalta az itt használatos indikátorokat (onkológia: minimum ellátandó tevékenységek, elvándorlási mutatók, eszközpark stb.). Jelenleg Franciaországban is a régiók közötti egyenlőtlenségek, a kapacitásbefogadás és a finanszírozás közötti kapcsolat hiánya, az ellátás széttöredezettsége jelenti a kihívást. Ez utóbbit illetően az intézményi összevonásokban, az együttműködési társulásokban, ellátási hálózatok kialakításában, az informatikai rendszerek integrálásában látják a kiutat. Finanszírozás: Sok szempontból hasonló gondokkal küzdenek, mint a magyar ellátórendszerben. A fee for service járóbeteg finanszírozás teljesítménypörgetésével szemben a báziselemek erősítésével próbálnak fellépni. A bevételek és kiadások egyensúlya számos intézményben nem valósul meg, ezért válságkezelési programokat indítottak. A finanszírozás ott sem képes figyelembe venni az oktatási feladatokat az egyetemi centrumokban... Minőségügy: Egyes területeket nem jól kezel a rendszer (fájdalom management), itt jelentős központi döntések történtek. A fejlődést a betegek fogyasztói jellegű elvárásainak növekedése is kikényszeríti. Sok fejtörést okoz a szövődményes esetek elkerülése (betegbiztonság). Érdekes, hogy nincsenek jogszabályban deklarált minimumfeltételek, a szakmai feltételek meglétét a kötelező auditokon vizsgálják. Népegészségügy: Szükséges volt csökkenteni a célok számát, mert a túl sok prioritás szétzilálta az erőket. Az egészséggel kapcsolatos tényezők irányítását viszont központosítani kellett (környezetvédelem, oktatás, szociális ellátórendszer). Összefoglalóan kiemelte, hogy a kórházak problémájának nagy része az alapellátás kapuőri szerepének elégtelenségéből származik. Jelenleg már a parlament előtt van a Kórház-Beteg-Egészség-Területi-ellátás törvény, amely rendelkezik az adott terület kórházainak összevonásáról, a vállalkozó szakorvosok letelepülésének szabályairól, a kórházigazgatók jogosítványainak megerősítéséről, az ellenőrző funkciók integrálásáról. Munkatársunktól 34 IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS
