Intézmények:Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók SzakmaiEgyesületének Elnöke
Évfolyam: VIII. évfolyam
Lapszám:2009. / 3
Hónap:április
Oldal:11-14
Terjedelem:4
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
A cikk a kórházi finanszírozás szabályairól szóló 43/1999-es kormányrendelet módosítását értelmezi, valamint számba veszi az új rendelet makroés intézményi szinten gyakorolt hatásait. A szerző üdvözli a teljesítményarányos finanszírozás újbóli megjelenését Magyarországon, és azt reméli, a döntéshozók tovább haladnak majd ezen az úton, egyidejűleg erősítve a teljesítményelvet és az ellenőrzést a kórház-finanszírozásban. T
Angol absztrakt:
The article intends to interpret the modification of the 43/1999 government decree and overviews its macro- and microeconomic effects on health care providers. The author welcomes the „re-appaerance” of the performance-based financing method in the Hungarian health sector and expresses her hope that the decision-makers are forwarding on that road, enhancing the role of performance basis parallel with the further implementation of sophisticated audit methodologies.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Le La Fontaine-nel! – A 43/1999-es újabb metamorfózisáról Dr. Fendler Judit, Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete A cikk a kórházi finanszírozás szabályairól szóló 43/1999-es kormányrendelet módosítását értelmezi, valamint számba veszi az új rendelet makro- és intézményi szinten gyakorolt hatásait. A szerző üdvözli a teljesítményarányos finanszírozás újbóli megjelenését Magyarországon, és azt reméli, a döntéshozók tovább haladnak majd ezen az úton, egyidejűleg erősítve a teljesítményelvet és az ellenőrzést a kórház-finanszírozásban. The article intends to interpret the modification of the 43/1999 government decree and overviews its macro- and microeconomic effects on health care providers. The author welcomes the „re-appaerance” of the performance-based financing method in the Hungarian health sector and expresses her hope that the decision-makers are forwarding on that road, enhancing the role of performance basis parallel with the further implementation of sophisticated audit methodologies. BEVEZETÉS – JOBB KÉSÔN, MINT SOHA! Az április elsején életbe lépő kormányrendelet-módosítás (58/2009, III.18.) szűken számított 3 év után részlegesen visszaállítja jogaiba a teljesítményarányos kórház-finanszírozást. Durva becsléssel azt mondhatjuk: a 2009-es finanszírozási évben a kórházak 75-80%-ban a tavaly jelentett és elszámolhatónak minősített, 20-25%-ban pedig az idén lejelentett és visszaigazolt teljesítmény alapján kapják finanszírozásukat. (A pontos szám, mint hamarosan látni fogjuk: az aktív fekvőbeteg ellátás 325 Mrd Ft-jából [1] kb. 78 Mrd-ot osztanak ki az idén elszámolt teljesítmények alapján). Ha arról lenne szó, hogy az intézkedés a teljesítmény-finanszírozás visszaállítását célozza, és a cél az lenne, hogy eljussunk a 100%-ban teljesítményarányos finanszírozáshoz (hasonlóan Európa jelentős részéhez) elismerően csettinthetnénk. Sajnos jelenleg a teljesítmény-finanszírozás részleges visszaállítása elsősorban az egészségügyből történő forráskivonás technikájaként, egyes intézmények ellehetetlenülésének felgyorsítására kerül alkalmazásra. A jelenlegi szabályozás akkor jelenthet előrelépést, ha ez a kis résznyi teljesítmény-finanszírozás kikényszeríti mind az intézmények közti valós versenyt, mind pedig a tervezhető és egységes audit metodológián alapuló, mindenkire egyformán érvényes ellenőrzést, teret adva egy későbbi, kedvezőbb gazdasági és egészségpolitikai helyzetben a valódi teljesítmény-finanszírozás bevezetéséhez. A FORRÁSKIVONÁS „MÓDSZERTANA” ÉS MÉRTÉKE Disclaimer – április első hetében írom a cikket, és részben a 43/1999-est módosító rendelet számaiból, részben az OEP által már nyilvánosságra hozott adatokból indulok ki. Nem érne azonban nagy meglepésként az sem, ha az elkövetkező 6 hónapban a törvény hatályba lépésekor tervezettnél nagyobb GDP csökkenés miatt, a költségvetés módosításával vagy anélkül újabb érvágás sújtaná a gyógyító-megelőző kasszákat, ami az alább következő számokat tovább csökkentené. A tervezett infláció 3-4%-os hatását nem számoltam, az adatok nominálértéken értendőek. A kórházkasszából („aktív fekvőbeteg ellátás”) nominálisan a tavalyi év elszámolt és finanszírozott teljesítményéhez képest 14,4 milliárd forint kerül kivonásra (a kassza 4,2%-a). A járóbeteg szakellátás büdzséjét a 2009-es finanszírozási évtől összevonták a CT/MRI kasszával, a csökkenés itt 5,6 Mrd forint, a kassza 5,3%-a. A krónikus fekvőbeteg szakellátás büdzséje a tavaly kifizetett 56,3 Mrd-ról 53,8 Mrd Ft-ra csökken. Az alábbi adatok a kassza teljes tavalyi kifizetéseit tartalmazzák, az utólag kiosztott pénzeket is. A változásokat az alábbi táblázat foglalja össze. 1. táblázat A járó-és fekvőbeteg szakellátás finanszírozásának változása (ezer Ft-ban) [2]. A kisebbségivé vált kormány döntéshozói március 9-e után paralizált állapotba kerültek, a liberális tárca „reform-kísérleteinek” kudarcai után fel sem merülhetett számukra, hogy a kiskórházak bezárásával tovább fokozzák a kormánypárt népszerűtlenségét. Erre amúgy sem kaptak volna felhatalmazást saját parlamenti frakciójuktól sem. A forráskivonás jelenlegi technikája így az egészségügy végvárait, a kisebb városi kórházakat éhezteti majd ki elsősorban, azonban a nagyok közül is sokan beleroppanhatnak a 2009-es forrásvesztésbe. IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS 11 EGÉSZSÉGPOLITIKA AZ ELÔRE MAGHATÁROZOTT ALAPDÍJJAL FINANSZÍROZOTT TELJESÍTMÉNY (EMAFT), AZAZ AZ IDEI TVK-K MEGHATÁROZÁSA 2009. április 1-től a rögzített (fix) tarifák mértéke 150 000 Ft/súlyszám, illetve 1,6 Ft/német pont. A rendelet fontos és meglepő eleme, hogy az egész finanszírozási évre rögzített alapdíjjal finanszírozott teljesítményvolumenek megállapításának alapja a 2008-as finanszírozási évben a szolgáltató által jelentett és elszámolhatónak minősített teljesítmény volumene (a rendeletben: bázisteljesítmény). Nota bene, nem a tavalyi évben finanszírozott, hanem a tavalyi évben jelentett és OEP által visszaigazolt teljesítmény lesz a bázis. Mintha csak a finanszírozó „megbánta” volna, hogy 2008ban nem érvényesített teljesítményarányos finanszírozást, és az idén próbálná meg részlegesen kárpótolni azokat a szolgáltatókat, akik jelentős veszteségeket szenvedtek el amiatt, hogy a TVK-jukat meghaladó mértékben láttak el betegeket. Leginkább azok a szolgáltatók kárhoztathatják most magukat, akik nem jelentették le teljes körűen az általuk teljesített szolgáltatásokat, gondolván, hogy a TVK-n felüli teljesítmények OEP általi visszaigazoltatásának nincsen pénzügyi következménye. Tavaly nem is volt (illetve csak csekély mértékben, az augusztusi és decemberi utólagos osztogatás egyik szempontja a túlteljesítés volt [3]), csakhogy az idei fix tarifával finanszírozott bázis teljesítményüket (EMAFT) az aktív fekvőbeteg ellátásban akár 8-10%kal (országos átlagban 2%-kal) is csökkenheti ez a finanszírozási mód. (Fekvőben 2008-ban az elszámolhatónak minősített teljesítmények országos átlagban 2,9%-kal haladták meg a finanszírozott szolgáltatások volumenét. Ennek a 70%-a 2%). 2009 II. finanszírozási félévében tehát a fix alapdíjjal finanszírozott teljesítményt a bázisteljesítmény (a tavalyi jelentett és elszámolható teljesítmény, 2 318 284 súlyszám + 2,9% = 2 387 832 súlyszám) 70 százalékának (azaz 1 671 482 súlyszámnak) a szezonalitással módosított, arányos része képezi. Aktív fekvőbeteg szakellátást nyújtó szolgáltatók esetében, amennyiben az előző év jelentett és elszámolható teljesítménye meghaladta a 2008. évi teljesítményvolumenkorlát 105 százalékát, akkor a bázisteljesítménynek a TVK 105 százalékát meghaladó részét csökkenteni kell az ellátási területen kívüli, nem sürgős esetekre jutó teljesítménynek megfelelő összeggel. Nézzük a számokat, próbáljunk meg a publikus adatok alapján utánaszámolni! A tavalyi kifizetés az aktív fekvőbeteg kasszából országos összesítésben 338,4 Mrd Ft volt. 146 000 Ft/súlyszám-érték mellett ez 2 318 284 súlyszámnak felelt meg. A visszaigazolt, de nem finanszírozott teljesítmény 10,1 Mrd Ft (2,9%), a területen kívüli betegek ellátására jutó és levonandó költséghányad 0,3 – 0,5% (megközelítőleg 0,7 Mrd Ft, becsült adat). A bázisteljesítmény értéke tehát országosan 347,8Mrd Ft (338,4 Mrd + 10,1 Mrd – 0,7 Mrd). Ebből az összegből levonásra kerültek a TVKmentes teljesítmények (szülészet, patológia, újszülött-ellá- 12 IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS tás, az összteljesítmény kb. 4%-a, azaz nagyságrendileg 14 Mrd Ft), és az így kapott mintegy 333 Mrd Ft 70%-a , azaz 233 Mrd Ft kerül 150 000 Ft/súlyszám értéken szétosztásra a tavalyi bázis alapján, ami 1 553 333 fixen kiosztásra kerülő súlyszámot jelent. Járóbeteg szakellátást nyújtó szolgáltatók esetében bázisteljesítménynek a 2008. évi jelentett és elszámolható teljesítményt kell tekinteni, kivéve azoknál a szolgáltatóknál, akik nem érték el a tavalyi TVK 80%-át, ott a bázist ez a 80% képezi. A lebegő súlyszámok várható forintértékének kalkulációja az aktív fekvő ellátások finanszírozásánál A lebegő súlyszám-értékkel finanszírozott kasszát megkapjuk, ha a 2009. évi aktív fekvőbeteg kassza értékéből (325 Mrd Ft) kivonjuk a fix alapdíjjal finanszírozott kasszát (233 Mrd). A különbség 92 Mrd Ft. Ez azonban nem kerül teljes mértékben kiosztásra a szolgáltatók között a jelentett és visszaigazolt teljesítmények alapján. Előbb levonják belőle az aktív fekvőkasszára előírt 2%-os tartalékot, ami 7,2 Mrd Ft, valamint ugyancsak ebből fedezik a fix tarifa emelkedését is 146 000-ről 150 000 Ft-ra, aminek hatása 6,5 Mrd Ft. A két tétel összesen 13,7 Mrd Ft, vagyis maradt 78,3 Mrd Ft. Vajon hány súlyszámot jelentenek majd le (várhatóan) a kórházak erre az összegre? A szolgáltatók tavaly 2 387 832 súlyszámot jelentettek országos összesítésben. Az idei lejelentett és visszaigazolt súlyszám várhatóan nőni fog, mégpedig három okból: • • • Az intézmények az előző évben el nem számolt teljesítményeiket is elszámolják (kikódolják és lejelentik) (kb. 3% növekedés – becsült érték); Az intézmények növelik a tényleges kibocsátásukat, azaz több beteget látnak majd el, illetve több szolgáltatást teljesítenek, csökkentik a várólistáik hosszát; (3%- becsült érték); Amennyiben az ellenőrzési rendszer nem változik, és a szankciók csekélyek maradnak, megnőhet a felülkódolás volumene (kb. 2%- becsült érték). Az imént felsorolt 3 tényező összege 3+3+2 = 8%. Tavaly 2 387 832 súlyszámot jelentettek és minősítetett elszámolhatónak a biztosító, erre az alapra rávetítve a 8%-os növekményt, 2 569 138 súlyszámot kapunk, várhatóan ennyi kerül 2009-ben lejelentésre. Vonjuk le ebből a fixen finanszírozott súlyszámokat (1 553 333 ), az eredmény 1 015 805 súlyszám. Erre a súlyszám-tömegre, mint láthattuk, 78,3 Mrd Ft jut, így egy lebegtetett súlyszám átlagos értéke 7778 ezer Ft lesz (78,3 Mrd Ft/1 015 805 súlyszám). Nagyságrendileg leszögezhetjük, hogy a teljesítményalapon felosztott kassza az összes teljesítmény 20-24%-át fogja kitenni, ebből kalkulálható, hogy mekkora lesz az összes visszaigazolt súlyszám átlagos forintértéke. A 325 Mrd Ft-ot osztjuk el a kalkulált 2 569 138 súlyszámmal, és EGÉSZSÉGPOLITIKA így körülbelül 126 ezer forintos súlyszám-értéket kapunk, azaz teljesítményarányosan és a tavalyi bázis alapján a kórházak átlagosan ilyen finanszírozást kapnak majd minden teljesített súlyszámért. A 2009-es évben tehát minden elszámolható teljesítmény finanszírozásra kerül, de az eddigiekhez képest 86%-os nominálértékű tarifával, reálértéken számolva a kórházak finanszírozása kb. 20%-kal csökken. LEHETSÉGES INTÉZMÉNYI STRATÉGIA A kórházak fix költségei átlagosan az összes költség 70%-át teszik ki. Ez azonban csupán az országos átlag, amiben a 80%-os változó költségű onkológiai ellátástól kezdve az egyes 80%-os fix költségű belgyógyászati esetekig minden HBCs benne van. Intézményi szinten kell tehát a határhaszon elemzést elkészíteni, és megnézni, hogy az intézmény saját lebegtetett Ft/súlyszám értéke fedezi-e még a fix finanszírozáson felüli teljesítmény rész változó költségeit. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fentebb kalkulált, lebegtetett 77-78 000 Ft/súlyszám-érték éves átlagot jelent, vagyis az első hónapokban ennél magasabb értéke várható, majd hónapról hónapra csökkenni fog a lebegtetett tarifa nagysága. Az OEP ugyanis a havi szezonális indexek alapján összesíti az adott hónapra várható súlyszám-mennyiséget, erre pedig, ahogyan előrehaladunk a finanszírozási évben, egyre nagyobb arányban rakódik majd rá a teljes kórházkasszára vetített 8%-os növekmény. Az új finanszírozás a törvényalkotó szándékai szerint arra fogja ösztönözni az intézményeket, hogy a kormányrendeletben meghatározott prioritási sorrend alapján, a progresszivitási szintnek megfelelő eseteket lássák el, ezzel kívánják (részben) megakadályozni, hogy kis változó költségű, ún. vattabetegekkel töltsék meg a kórházi ágyakat, akik egyébként javítanák az intézmény fedezetét. NONCHALANCE, CIVIL KURÁZSI, ESETLEG APÁTIA? Nem használ a szabályok tekintélyének, ha olyan rendeleteket hoznak, amelyek be nem tartását nem szankcionálják. Erre szolgáló példa volt a „kórházi széfek” című bohó- zat. Ennél csak az kártékonyabb, ha a normaszegőket kifejezetten jutalmazzák. Az alábbi modell megmutatja, hogy azok az intézmények, akik (a) a tavalyi év során a TVK-jukat jelentősen meghaladó teljesítményt jelentettek, (fontos, hogy nem csupán szolgáltattak, hanem szolgáltatásaikat vissza is igazoltatták az OEP-pel); és (b) nem jelentettek túl sok területükön kívüli beteget, jól jártak, hiszen, mint láthattuk, fixen finanszírozott teljesítményük átlagosan több, mint 10, teljes OEP bevételük pedig mintegy 5%-kal lesz magasabb, mint a TVK-t nagyjából betartó, „normakövető” szolgáltatóké (2. táblázat). A szolgáltatók egy része nem akarta vagy nem tudta teljesítményét a bevételi lehetőségekhez igazítani; ennek oka lehetett kényszer, tehetetlenség, nonchalance, mint ahogyan az is, hogy bölcs előrelátással „nem dőltek be” a szabályozók által közvetített elvárásoknak, mert ösztönösen úgy érezték, hogy azok úgyis csak ideiglenesen érvényesek. Akármi is volt az indíték, végeredményét tekintve olyan ez, mint egy fordított La Fontaine-fabula, ahol a sors különös szeszélye, netán a döntéshozók kifinomult humorérzéke folytán a gondtalan tücsök végül előrelátóbbnak bizonyult, mint az óvatos hangya. (A „hangya” kórházak megpróbáltak a TVK zord teléhez alkalmazkodni, visszafogták költségeiket és persze szolgáltatásaik volumenét is, míg a „tücsök” kórházak kevésbé törődtek takarójuk hosszával, tovább nyújtózkodtak annál, bízva abban, hogy valami csak történik majd, ami kimenti őket szorult helyzetükből.) Az egyessel (1) jelölt esetek olyan intézményeket jelölnek („Hangyák”), akik 2008-ban kontrollálták és adott esetben visszafogták a teljesítményüket (a TVK-hoz képest +/-7%-on belül teljesítettek). Feltételezve, hogy tavaly a TVK plafonig számoltak el minden teljesítményt, a TVK-t 100%-ra hozó intézmények veszítik a legtöbbet a tavalyi évhez képest, emellett mindenképpen kisebb lesz a finanszírozásuk, mint a túlteljesítő intézményeké. Mivel az idei teljesítmény a jövő évi elszámolás alapja, nem érdeke többé nekik sem a teljesítmény visszafogása, még ha idén rosszabb is a finanszírozásuk, mint 2008-ban volt, így a 2008-ban alkalmazott teljesítmény-kontroll nem várható tőlük. „Alapesetnek” tekintem, ahol 1000 súlyszámnyi TVK mellett 1000 súlyszámot teljesítettek átlagban. 2. táblázat A 2009 április 1-től bevezetett aktív fekvőbeteg finanszírozás hatása öt különböző, tavaly 1000 súlyszám/hó TVK-val rendelkező intézményre – modellszámítás, adatok EFt-ban IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA A kettessel jelölt eset (2) azokat az intézményeket mutatja, ahol jelentős (a modellben 10%-os) túlteljesítés és jelentett teljesítmény volt („Tücskök”) 2008-ban, és idén, pl. az erősebb verseny vagy ellenőrzés miatt a tavalyihoz hasonló vagy kisebb teljesítményt jelentenek. Náluk kisebb a csökkenés, illetve a tavalyi túlteljesítést idén is teljesítőknél enyhe növekedés van, illetve ugyanolyan teljesítmény mellett nagyobb a bevételük, emellett kisebb a veszteségük a tavalyi évhez képest! A hármas sor (3) azokat az intézményeket mutatja, akik tavaly mintegy 10%-kal túlteljesítették a TVK-jukat, de az idei évben is tudják növelni az elszámolható teljesítményüket (a modellben 4%-kal). Egyértelmű, hogy bevételi veszteségük a legkisebb, és a tavaly és idén azonos teljesítményt jelentő kórházhoz képest („alapeset”) a legnagyobb a különbség a javukra. KONKLÚZIÓK – A TVK NEM VÉSZ EL, CSAK ÁTALAKUL? „Kis lépés az OEP-nek, de hatalmas ugrás a kórházaknak és a betegeknek.”, mondhatnánk a teljesítményelv visszahozatalára a Holdra lépő amerikai űrhajós híres szavait parafrazálva. A 43/99-es újabb metamorfózisa az első jó irányba tett, de még meglehetősen tétova lépés 3 év után a kórház-finanszírozásban. Hat évvel ezelőtt, nem vállalva a kiszámítható és egységes ellenőrzés fáradtságos, sok vesződséggel járó feladatát, a döntéshozók a TVK bevezetésével, pontosabban a degresszív finanszírozás ötletével próbálták csökkenteni a szolgáltatók “nyerészkedését”, „teljesítménypörgetését”, „kódhajszolását”; pedig nem a versenyszellemet kellett volna kiiktatni, hanem a tiszta verseny feltételeit kellett volna biztosítani a szolgáltatók számára. Még a degresszív finanszírozás szellemi atyjai sem gondolták volna azonban, hogy ötletüket 3 évvel később az éppen regnáló liberális miniszter arra használja majd, hogy merev plafonúvá alakítsa a TVK-t, és a 2003-as bázison fagyassza be az intézmények finanszírozását. Molnár Lajos távozását követően 2008 áprilisáig pedig az egészségpolitika és a nagypolitika aktorainak már kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy olyan dolgokkal töltsék az időt, mint amilyen 340 milliárd forint méltányos kiosztása a kórházak között. Molnár utódja különben is mindenkit arról biztosított, hogy mindössze egy évről van már szó csupán, hiszen jön a többbiztosítós finanszírozás, ami, mint minden problémát, ezt is megoldja majd varázsvesszejével. 2009-ben, 6 év után, igaz, az előző éveknél kevésbé káros hatással, de a TVK még mindig itt van közöttünk, igaz, most már „bázisteljesítménynek” vagy „EMAFT-nak” hívjuk. De ne fanyalogjunk tovább, a finanszírozó kétségtelenül felismerte: ha ki akarja sajtolni a maximális teljesítményt az éhbéren tartott egészségügyből, vissza kell kanyarodnia a teljesítmény-alapú, normatív, transzparens finanszírozás útjára. A fejlődés iránya kétségtelenül erre van, egyidejűleg kell növelni az auditált teljesítmény alapján kifizetett kasszahányadot, valamint az ellenőrzés hatékonyságát és a kiszámítható szankciók elrettentő erejét. Ezek együttesen biztosítják a tiszta verseny feltételeit a kórházak számára, ahogyan azt a külföldi példák is mutatják. Merjünk végre nagyot álmodni! Ki tudja, ha ezzel a heroikus elszántsággal haladunk tovább, akkor néhány év múlva talán még odáig is eljuthatunk, ahol 1995-96 körül tartott a magyar kórház-finanszírozás. Ez persze csak azokat a kórházakat vigasztalhatja, akik túlélik majd az új évezred első évtizedét. IRODALOMJEGYZÉK [1] 58/2009 Kr . 5. sz. Melléklet [2] http://www.gyogyinfok.hu/magyar/letoltheto, Egészségügyi Közlöny 2009/2 [3] http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/SZAKMA/OEPHUSZAK_EUSZOLG/ALAPSZAKELL/T%C3%81J%C3%89 KOZTAT%C3%93%20A%20KIEG%C3%89SZ%C3%8DT%C5%90%20TVK-R%C3%93L.PDF A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Fendler Judit 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdasági Egyetem nemzetközi kapcsolatok és pénzügy szakán. 1992-ig az Arthur Andersen könyvvizsgáló cégnél dolgozik, majd másfél évtizeden keresztül a pénzügyi szolgáltató szektorban. 1996 és 2002 14 IME VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2009. ÁPRILIS között a Budapest Banknál töltött be vezető pozíciókat, 2004 és 2006 között a Magyar Posta Biztosító Rt. értékesítési vezetője. 1995 és 1996 között a Budapesti Közgazdasági Egyetemen tanít vállalati pénzügyeket. 2003 óta végez átvilágításokat egészségügyi szolgáltatóknál, 2004ben elvégzi a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjét. Jelenleg a HBCs Audit ügyvezetője.
