A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő Mentőernyő Az idén a szokásoshoz képest kissé később kerül megrendezésre az immár IV. Képalkotó Konferencia. A konferencia lehetőséget ad arra, hogy a különböző újdonságokról, technikai megoldásokról, a képalkotó diagnosztika különböző területeinek indikációiról és eredményeiről beszámoljunk. Ezért minden kedves olvasónkat és minden érdeklődőt szeretettel várunk június 3-án a szokásos helyszínen, Budapesten a Best Western Hotelben. A képalkotó diagnosztika teljesítőképességét és jövőjét is jelentősen befolyásolja a finanszírozottsága. Idén örömmel értesültünk a teljesítmény volumen-korlát eltörléséről, de kissé hidegzuhanyként hatott, hogy az előző év teljesítményének 70%-a finanszírozódik fix pont-forint összegen. Ennek értéke örvendetesen emelkedett, de a maradék 30% lebegtetett, az előzetes kalkulációk szerint várhatóan jelentősen csökkent pont-forint értéken kerül finanszírozásra. Mivel a kasszába többletpénz nem került, ezért többletbevételre sem lehet számítani. Sőt, a kalkulációk szerint a korábbi évhez képest – azonos teljesítmény mellett – alacsonyabb bevételre számíthatunk. Tudva, hogy intézményi finanszírozás van továbbra is Magyarországon, az ambuláns teljesítmény új finanszírozása elfogadható. Fontos lenne azonban figyelembe vennünk azt is, hogy Magyarországon már létezik privatizált szolgáltatók által működtetett képalkotó diagnosztika és az állami kórházi működésen belül is egyre inkább elvárják a szakterületek gazdaságos működését. Általában az alulfinanszírozottabb, így hiányt termelő szakmák lehetőségei (juttatások, osztály felújítás, gép beszerzés stb.) lényegesen rosszabbak, mint az esetleges nyereséget termelő osztályoké. De hát ez már régóta így van. Az új szabályozás elsősorban azokat az ambuláns tevékenységet folytató részegységeket sújtja, melyek nagyon magas fix költséggel, magas költségráfordítással dolgoznak és fő bevételi forrásukat az ambuláns tevékenység adja. Ezen szakmák egyik tipikus képviselője a képalkotó diagnosztika. A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok végzéséhez az eszköz és kontrasztanyag szükséglet költsége jelentős részarányát képezi a finanszírozott bevételnek. Amennyiben a pont-forint érték csökkenése egy kritikus szint alá csökken, minden egyes vizsgálat jelentős negatívumot termel. Például, egy 400 milliós pont bevétellel rendelkező diagnosztikai egység esetében, ha a 30%-os rész kifizetése 1,10 Ft/pont-ra esik, már 8 millió forint veszteséget jelent az előző évi fix 1,46-os finanszírozáshoz képest – változatlan teljesítmény mellett. Miért épp a képalkotó diagnosztikát emeltem ki? Hiszen ezek a nagy értékű diagnosztikus módszerek pontosan a magasabb fix költségük miatt, magasabb finanszírozásban részesülnek, és ha százalékosan csökkentjük a finanszírozás mértékét, lényegesen nagyobb elvonás realizálódik ezeken a területeken, mint egyéb, alacsonyabb önköltségű ambuláns ellátásoknál. Emiatt például egy-egy képalkotó diagnosztikai egység esetén (alacsony, pld. 50 fillér körüli pont értéken) akár 80 millió forintos hiány is képződhet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy például egy nagyobb belgyógyászati klinika vagy ellátó egység éves összes ambuláns tevékenysége körülbelül 80 millió forint körül kalkulálható, akkor az ő esetükben ez a veszteség 15 millió forint körülire tehető, ha a 30%-os rész 50 filléren kerülne finanszírozásra. A példából látható, hogy az ambuláns finanszírozás új szabályozása leginkább a magas önköltséggel dolgozó képalkotó diagnosztikai egységeket sújtja, akiknél plusz terhet jelent az is, hogy a technika fenntartására szolgáló amortizáció nincs a rendszerbe beépítve. És mindehhez, ha hozzávesszük a képalkotó szakemberek hiányát – amit többletbérrel lehetne kompenzálni, a képalkotó diagnosztikai szakembereket itthon maradásra késztetni – akkor egy elég nagy szakadék képződik, melynek áthidalása szakmán belülről már nem oldható meg. A teherviselés fentebb vázolt ilyen aránytalan megoszlása kritikus helyzetbe sodorhatja a diagnosztikai részlegeket. Célszerűnek látszik ezért figyelmet fordítani arra, hogy változatlan teljesítmény mellett a képalkotó diagnosztikai egységek amúgy is alulfinanszírozott bevétele jelentősen ne csökkenjen az előző évihez képest, mert ez a szakmai terület ellehetetlenedéséhez vezethet. Csak remélhető, hogy odafigyeléssel, összefogással, megfelelő finanszírozói akarattal, kompenzálással lesz ejtőernyő, ami megakadályozza a szakadékba zuhanást és a jövőben is képes lesz „életben tartani” a képalkotó diagnosztikát. Dr. Battyány István Képalkotó rovatvezető IME VIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2009. MÁJUS 3
