Dr. Kozmann György okleveles villamosmérnök, az MTA doktora, az Egészségügyi Informatikai K+F Központ elnöke, az MTA MFA tudomá- nyos tanácsadója, az IME megalapítása óta a lap főszerkesztője, a veszprémi székhelyű Pannon Egyetem tanára. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével 2006-ban tüntették ki
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Mint a fogaskerekek... Dr. Kozmann György okleveles villamosmérnök, az MTA doktora, az Egészségügyi Informatikai K+F Központ elnöke, az MTA MFA tudományos tanácsadója, az IME megalapítása óta a lap főszerkesztője, a veszprémi székhelyű Pannon Egyetem tanára. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével 2006-ban tüntették ki. Bár beszélgetésünk tárgya elsősorban az egészségügyi informatikusok hazai képzésének a helyzete, elöljáróban arra kértem, tekintse át röviden pályafutását, mutassa be kutatási témáit. – Végzettségem szerint villamosmérnök vagyok, az egyetemen a híradástechnika szakon végeztem. 1973 óta dolgozom az orvostudományhoz és az egészségügyhöz kapcsolódó biomérnöki témákban. Korábban másfél évet tölthettem Franciaországban, Európa legnagyobb atomfizikai neutronkutató kutatóintézetében. Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet akkori főigazgatója a 70-es években nyitotta meg számomra a biomérnöki kutatás lehetőségét, azzal, hogy az Intézeten belül az én vezetésemmel életre hívott egy új kutatócsoportot. Úgy gondolta, hogy a fizikában már sikeres kutatási módszereket és eredményeket sikerrel lehetne alkalmazni más tudományterületeken is. Az egyik ilyen terület az orvostudomány volt. Kezdetben klinikai automatákkal, a sejtvizsgálatokat szolgáló nagy érzékenységű potenciálmérők tervezésével foglalkoztunk. – Melyek a legjelentősebb kutatási témái? – Több mint 35 éve végzem megszakítás nélkül a kutatásaimat egészségügyi területen. Legrégebbi témám a kardiológiai diagnosztika és modellezés. Ennek keretében egy interdiszciplináris kutatócsoport közreműködésével sikerült létrehozni olyan, mindenki számára elérhető eszközöket, amelyekkel személyre szabottan végezhető analízis és tanácsadás. Az egyik ilyen jellegű fejlesztés, az EKG készülékek jeleit gépi úton értelmező diagnosztikai modul, amely ipari alkalmazást is nyert a MEDICOR, majd az INNOMED termékeiben. Az én esetemben talán a legfontosabb mozzanat az volt, amikor a korábban „követő típusú” biomérnöki, elektrokardiológiai kutatás közben először ismertem föl, hogy a rendelkezésre álló mérnöki, fizikai és orvosi tudás szerencsés ötvözésével miként lehetne a hagyományos EKG vizsgálatok teljesítőképességét lényegesen megnövelni. Ekkor érintett 56 IME IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. FEBRUÁR meg első ízben annak az öröme, hogy egy gondolat nem csak lokálisan, egy-egy érdekes publikáció megírása szintjén, de magasabb szinten, a napi gyógyítási gyakorlatban is fontos, lehetővé teheti sok ezer kritikus állapotú szívbeteg pontosabb diagnózisát, illetőleg lehetővé teheti például a hirtelen szívhalál rizikójának kellő időben történő felismerését. – Ebben a programban például milyen partnerekkel működnek együtt? – Széleskörű kutatási együttműködést alakítottunk ki külföldi egyetemekkel, mint a University of Parma és a University of Utah, hazaiakkal, mint a Haynal Imre Egyetem 2-es számú Belgyógyászati Klinikája vagy a Szív és Érsebészeti Klinika, egészségügyi intézményekkel, mint a Csolnoky Ferenc Megyei Kórház és az Országos Gyógyintézeti Központ, technológiai szempontból pedig az ISH Kft-vel és a Meditech Kft-vel. A siker része az is, hogy az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetében, majd az utóbbi 10 évben meghatározó módon a Pannon Egyetem Informatikai Karán kellően stimuláló környezetben PhD hallgatói és jelentős kutatói támogatással végezhetem a munkámat. Fontos megemlíteni azt is, hogy éveken keresztül dolgozhattam a University of Utah Cardiovascular Research and Training Center-ében, a világhírű Abildskov és Lux professzorok közelségében, akik maradandót alkottak a modern kardiológiai méréstechnika kidolgozásában, a kardiológiai alapjelenségek értelmezésében. Külön is kiemelném Bruno Taccardi professzorral kialakult szakmai barátságom szerepét. Ô volt az, aki a XX. század közepétől kezdve, a noninvazív elektrokardiológiai vizsgálatok elméleti és gyakorlati kérdéseinek sorát oldotta meg, és megváltoztatta a klasszikus EKG szemléletet. – Milyen kutatási programot emelne még ki? – Az agyi forrásaktivitás vizsgálatával célunk az agy bioelektromos aktivitását a források eloszlásával megjelenítő, nagy tér-, és időbeli felbontású képalkotó modalitás kidolgozása. Az új modalitás, az anatómiai és a keringési viszonyokat bemutató további képalkotó eljárások (CT, fMRI) mellett a korábbi rendszereknél gazdagabb információtartalmú képalkotó rendszert eredményez, amelynek köszönhetően akár 3 nagyságrenddel is megnövelhető a funkcionális vizsgálatok időbeli felbontása és alkalmas az egyes agyi-régiók kommunikációjának kvantitatív követésére is. Reményeink szerint olyan eszköz birtokába jutunk, amellyel nagy mértékben javítani tudjuk a stroke-on átesett betegek rehabilitációs esélyeit. PORTRÉ Ezzel párhuzamosan dolgozunk az intelligens fiziológiai állapotmonitorozó és távfelügyeleti rendszeren. Korábban jelentős támogatást kapott a „Költséghatékony egészségmegőrzés és gyógyítás információtechnológiai módszerekkel” címet viselő projektünk is. Ezek a legnagyobb szabású itthoni egészségügyi informatikai K+F programok. Komolyan hiszünk benne, hogy a kutatásból gyártmányfejlesztés, majd termék lesz. – Hogyan került kapcsolatba a felsőoktatással? – 1994-ben Roska Tamás akadémikus kapott megbízást a Veszprémi, a mai Pannon Egyetem informatikai szakának létrehozására. Hívására lettem előbb fél állásban, majd teljes munkaidőben az egyetem tanára, megtartva a KFKI-ban végzett munkámat. Az országban elsőként – azóta is egyedüliként – oktattunk egyetemi szinten egészségügyi informatikát, továbbá létrehozhattam a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán a bioelektromos jelenségek képalkotó eljárásaival foglalkozó kutatólaboratóriumot. – A bolognai rendszer bevezetése hogyan érinti a Veszprémben folyó képzést? – Napjainkban is zajlik az átállás, ugyanis most végez az első, három és féléves BSc képzésben részesült évfolyam, s számukra kell előkészítsük a kétéves master-képzést. Sok mindent végig kellett gondolnunk. Az egészségügyi informatika igen széles spektrumot ölel át a kórházi ügyvitelszervezéstől a betegadatok továbbításán át a biológiai kutatások támogatásáig vagy orvosi eszközök kifejlesztéséig. – A teljes spektrumot oktatják Veszprémben? – Mi elsősorban az egészségügyi ipar számára kívánunk szakembereket képezni. Kutató tevékenységünk is elsősorban az egészségügyi ipart szolgálja. Ez alatt természetesen nem kizárólag a nagy multi cégek szakember utánpótlására kell gondolni, hanem a hazai kis- és középvállalatok munkaerő igényeire is. – Milyen akkreditációs eljárásra van szükség a master-képzés beindításához? – Hosszú, bonyolult folyamat, igen szigorú előírásoknak kell megfelelni. Példának okáért: magas tudományos minősítéssel rendelkező tanári kart kell kiállítani, amit nem könynyű biztosítani egy olyan új tudományág területén, mint az egészségügyi informatika. Előnyünk viszont, hogy minden professzorunk mögött áll egy-egy remekül felszerelt kutató laboratórium, és biztosított számunkra – a megfelelő gyakorlati oktató helyeken túl – az ipari háttér is. – Ez az oktatói kar. Kikből állnak az oktatottak? Másként kérdezve: kik vehetnek részt a Pannon Egyetem egészségügyi informatikai master képzésében? – Elsősorban informatikus mérnököket várunk, de „beengedünk” matematikusokat vagy fizikusokat, különféle mérnököket, programozókat is, orvosokat azonban nem. Felfogásom szerint az MSc diploma a legmagasabb egyetemi végzettség, ami alapvetően számít a műszaki tudományos BSc képzés során szerzett ismeretekre. Fordítva is képzeljük el, hogy milyen furcsa lenne, ha valaki BSc szintű mérnöki végzettségre még ráépíthetne két év orvosi képzést és ezt követően orvosként praktizálhatna. – Ezt nem mindenhol gondolják így... – Valóban, például a Műszaki Egyetemen befogadják az orvosi előképzettséget is, bizonyos felzárkóztató kiegészítő képzés mellett, de ott más a képzés hangsúlya. Mi elsősorban az informatikai rendszerek létrehozására kívánjuk képezni a hallgatóinkat. Az orvosok, illetve az egészségügyi intézményekben dolgozó informatikusok elsősorban felhasználói az egészségügyi informatikának, ezért az lenne kívánatos, hogy más, párhuzamosan futó képzési rendszerek keretében a hallgatók az alkalmazási területekhez kapjanak színvonalas informatikai/mérnöki képzést. Ezen képzéseknek fogaskerekekként kellene kapcsolódniuk egymáshoz. – Ez azt jelentené, hogy a Veszprémben végzettek nem tudnak egészségügyi intézményekben elhelyezkedni? – Semmiképpen nem jelenti azt, ugyanis az egyre bonyolultabb berendezések üzemeltetése, az abból kinyerhető információ megszerzése mérnöki felkészültséget is igényel. Egyébként egyáltalán nem tartok attól, hogy azok, akik nálunk szereznek diplomát, ne tudnának elhelyezkedni. Ôrült nagy hiány van mind egészségügyi informatikusban, mind biomérnökben. Nincsenek professzionálisan képzett szakembereink, szinte minden, ami a fejlesztésben történik, autodidakta módon képzett emberek által jött létre. Szakemberek hiányában komoly bajban lennénk, ha valami csoda folytán egyszeriben megsokszoroznák a kutatásra-fejlesztésre szolgáló összegeket. Kiderülne, hogy nincsen elegendő kutatónk, kutatóhelyünk. – Ez már a jelenlegi keretek között is fékező erő? – Azt hiszem, hogy igen. Sajnálatos, hogy Magyarországon a mérnöki, számítástechnikai, fizikai kutatási módszerek egészségügyi alkalmazásához kapcsolódó interdiszciplináris kutatások nehezen nyertek polgárjogot. Tulajdonképpen a mai napig nincs olyan akadémiai intézmény, műszaki egyetemi tanszék amely nevében is vállalja ennek az érdekes és fontos területnek a gondozását. Bíztató, új jelenség azonban, hogy egyre szorosabb kapcsolatok szövődnek az egyetemi tanszékek, kutatóhelyek és az ipar között. Ehhez persze hozzá kell tennem, hogy a rendszerváltozást követően a hazai egészségipar gyakorlatilag megszűnt, s a romokból épült újjá, lényegesen kisebb volumenben. Idő kell még ahhoz, hogy „kiforrja” magát. Jó jel, hogy közeledve a választásokhoz, egyre többen hangoztatják, hogy az egészségipar, és benne az orvosi műszergyártás jelentheti Magyarország számára az egyik kitörési pontot. Ebbe bele kell érteni az egészségmegőrzést is, együtt az ahhoz segít- IME IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. FEBRUÁR 57 PORTRÉ séget nyújtó telekommunikációs és informatikai eszközökkel. Erre fel kell készülnünk mind az oktatás, mind a fejlesztések területén. – Furcsa, amit mond, hiszen valamiféle egészségügyi informatikus képzés a hetvenes évek vége óta folyik. Kérem, vegyük számba a képzőhelyeket! – Valójában senki nem vette még számba, hogy valójában hol, mi folyik. Lássuk hát! Mondom először a saját intézményemet: A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán az országban elsőként indult meg az egészségügyi informatika oktatása graduális szinten, majd ehhez kapcsolódóan létrehoztuk a PhD képzést is. Büszkén mondom, hogy nálunk van a legtöbb DSc fokozattal rendelkező professzor, mégpedig a szükséges interdiszciplináris szerkezetben. – Orvosok is? – Természetesen. Az ország egyik legelismertebb neurológusa mellett a kooperáló orvosi intézményekből többen is résztvesznek mind az oktatásban, mind a kutatásban. Veszprém mellett elsőként a Műegyetemet kell említeni, ahol hosszú ideje többféle képzés is zajlik, elsősorban az orvosi műszeripar szakember igényeinek kielégítésére. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Informatikai Karán ugyancsak futnak nagyon mély és perspektívikus szakmai igényességgel összeállított programok és újak beindítását is tervezik. A Semmelweis Egyetemen elsősorban olyan szakembereket képeznek, akik a betegellátást tudják segíteni. Bizonyos keretek között a Corvinus Egyetemen és az ELTEn is foglalkoznak egészségügyi informatikával, elsősorban népegészségügyi és szervezési-gazdasági megközelítés- ben. Jelentős informatikai ismereteket közvetítenek az egészségügyi menedzser-képzők is. Meg kell még említeni az úgynevezett tudásközpontokat, ahol összegyűjtik az egy-egy adott, hosszútávú és jövőt formáló témában illetékes orvosi és műegyetemi tanszékek, akadémiai kutatóintézetek szakembereit. A Szentágothai János Tudásközpontban például ígéretes kutatások folynak a szem retinájának protézis-szerű pótlásával kapcsolatban. Ez jó példa arra, hogy egy-egy téma egyidejűleg kívánja meg orvosok, fizikusok és mérnökök együttműködését. – Ez az együttműködés nem természetes állapot? – Kutatói szinten igen. De úgy vélem, hogy az egészségügyi ágazat felső vezetésében nemigen vesznek tudomást az ágazaton kívül zajló, de az egészségügyet nagyon is közelről érintő folyamatokról. Tudomásul kellene venni, hogy a szektoron kívül is vannak emberek, műhelyek, amelyek igenis hozzá tudnak és akarnak szólni az egészség ügyeihez. – Szakmai körökben néha fellángolnak viták arról, hogy az egészségügyi informatika az orvosok vagy a mérnökök dolga? – Áldatlan vita. Európában elsőként Heilbronnban és Heidelbergben képeztek egészségügyi informatikusokat. Az egyik műegyetem, a másik orvosegyetem. Nem véletlenül. Csak egy példa: nem közvetlen orvosi igény hívta életre a CT-t, vagy az MRI-t és kaptak érte orvosi Nobel-díjat mérnökök, fizikusok. Ugyanannak a dolognak két oldaláról van szó: az egészségügyben az informatika, a korszerű mérés és számítástechnika alkalmazása az orvosok dolga, a korszerű rendszerek létrehozása pedig a mérnököké, fizikusoké, természetesen ésszerű munkamegosztásban. Nagy András László (Folytatás az 53. oldalról) Mivel nagy gyakoriságú, sokakat érintő betegségről van szó, fontos, hogy az érintettek szoros kapcsolatban álljanak egymással, érdekeik érvényesítése érdekében civil szervezetet alakítsanak, mely alkalmas a közösség erejénél fogva a probléma megosztására, kapcsolattartásra a betegellátás professzionális résztvevőivel, és velük együtt az érdekek érvényesítésére az egészségügy vezető szervei irányában. Sajnos Magyarországon a pikkelysömörben szenvedő betegek jelentős része még mindig nem részesül megfelelő kezelésben. Régóta tartó betegségüknek tüneteibe belenyugodva nem keresik az új lehetőségeket, az ezekről szóló megfelelő információ nem jut el hozzájuk. Magyarországon jelenleg négy pszoriázis betegszervezet működik: Budapesten, Debrecenben és Szegeden, illetve idén tavasz óta már Kaposvárott is. Hamarosan Pécsett és Egerben is létrejön a helyi betegklub. Szakmai állásfoglalás a szoláriumhasználatról A Bőr- és Nemibetegségek Szakmai Kollégiuma javasolja, hogy a németországi törvényi szabályozáshoz hasonlóan Magyarországon is tiltsák meg 18 év alatti egyének esetében a szoláriumok használatát. Indoklás: a bőrdaganatok – és ezen belül a melanoma malignum – kialakulásának hátterében az ultraibolya sugarak felelőssé tehetők. Az International Agency for Research of Cancer a szoláriumokat egyértelműen a rákkeltő kategóriába sorolta be. Más rákkeltő/egészségrontó szerek is tiltottak 18 év alatt, pl. dohányáruk és alkoholok vásárlása. Forrás: Magyar Dermatológiai Társulat 58 IME IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. FEBRUÁR
