Országjárásra indult Szócska Miklós egészségü- gyért felelős államtitkár, hogy az egészségügy helyi vezetőivel, az intézményeket fenntartó települések polgármestereivel, a megyei kormánymegbízottakkal, valamint a térség országgyűlési képviselőivel megvitassák, hogy valós-e a Semmelweis Tervben összefoglalt helyzetérté- kelés, egyetértenek-e a válság leküzdésére ott kijelölt irányokkal. A cél, hogy a véleményük kikérdezésével akciótervvé alakítsák a Semmelweis Tervet, majd augusztus végén, szeptember elején – az egyeztetések nyomán megszülető – pályázatok kiírásával biztosítsák az új rendszer megvalósításának forrásait.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS Roadshow-n a Semmelweis Terv Országjárásra indult Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, hogy az egészségügy helyi vezetőivel, az intézményeket fenntartó települések polgármestereivel, a megyei kormánymegbízottakkal, valamint a térség országgyűlési képviselőivel megvitassák, hogy valós-e a Semmelweis Tervben összefoglalt helyzetértékelés, egyetértenek-e a válság leküzdésére ott kijelölt irányokkal. A cél, hogy a véleményük kikérdezésével akciótervvé alakítsák a Semmelweis Tervet, majd augusztus végén, szeptember elején – az egyeztetések nyomán megszülető – pályázatok kiírásával biztosítsák az új rendszer megvalósításának forrásait. Az országjáró körút első állomása Komárom-Esztergom, Veszprém és Fejér megye voltak. A székesfehérvári megbeszélést követően Csernavölgyi István, a Fejér megyei Szent György Kórház igazgatója kijelentette, hogy első ízben érezte úgy, hogy nem pusztán meg kell hallgasson valamilyen döntést, hanem aktív résztvevőként, tevőlegesen számítanak rá. Az államtitkár a megbeszélésről szólva közölte: az csak a munka kezdő fázisa, ezt követően szakértői csoportok feltárják a klinikai, gazdasági, műszaki együttműködés lehetőségeit a megyében, illetve a nagytérségben. Szócska Miklós leszögezte, a Semmelweis Terv valójában vitairat. Azért készült, hogy az egészségügyi kormányzat megossza helyzetértékelését és elképzeléseit – elsősorban – az ágazatban dolgozókkal. Az országos körút egyik – koránt sem utolsó – célja, hogy a minisztérium vezetői, így maga az államtitkár is, tanuljanak a helyiektől. Szócska Miklós a Fejér megyei egyeztetés után elmondta, hogy az adott napon sokat tanult: Komárom-Esztergom megyében a természetesen kialakult betegutakról jutott új információkhoz, Veszprém megyében arról győződött meg, hogy a helyi vezetésben az önálló kezdeményezésekre is elegendő erő és szellemi potenciál halmozódott fel, amelyre építeni lehet, Fejér megyében pedig arról tudott meg sokat, hogy Budapest vonzása hogyan hat a megye egészségügyére. Elmondta, Veszprém olyan megye, ahol az egészségpolitikai kezdeményezésekre felkészültek a vezetők, hiszen elébe mentek a kormányzati szándéknak. Az ottani, három megyére kiterjedő Pannon tervben rögzített integrációs elképzelések ugyanis egybeesnek a Semmelweis Terv fő vonalaival. A jövőben elsősorban arról kell egyeztetni, hogy ezen egészségügyi ellátási régió határait hol húzzák meg. Szócska Miklós nem említette, de úgy hírlik, vitás kérdések már csak a tekintetben vannak, hogy kinek jut majd a régióközpont szerepe az integrált ellátórendszerben. A látogatás egyik célja volt, megismerkedni a jellemző betegutakkal. Veszprém-, Komárom-, és Fejér megye – mint mondta, három eltérő helyzet. Például Komárom megyében Komárom környékéről inkább Győrbe, míg Esztergom környékéről Budapestre vezetnek a már természetesen kialakult betegutak, miközben a megyei kórház Tatabányán van. Meg kell érteni, hogy milyen helyi körülmények kényszerítették ki a természetesnek tekinthető és a nem ritkán tapasztalható, természetesnek egyáltalán nem nevezhető betegutakat. A nap tapasztalatai megerősítették abban – mondta az államtitkár, hogy a Semmelweis Tervben meghatározott nagytérségi központokat, a betegutak új rendszerét a természetes gravitáció mentén kell kiépíteniük. A közeli jövőben teljes körű egészségügyi katasztert kívánnak felállítani, hogy megtudják, egy-egy szakmai területen kik, mennyien dolgoznak. Ezen kívül az OEP valamennyi szerződését átnézik, és felülvizsgálják a működési engedélyeket. Határozottan cáfolta, hogy ezek eredményeként intézményeket akarnának becsukni, de mint mondta: funkcióváltás lehetséges lesz. Ezek feltérképezését és a döntéselőkészítést egy olyan elektronikus térkép szolgálja, amelyre pontosan kivetíthetők a kötelezően ellátott területek, továbbá az, hogy a területen élők ellátása a valóságban hol történt meg. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár országjáró körútjának első fórumán alig néhány üres szék maradt csak a Fejér Megyei Szent György Kórház auditóriumában. A politikus nem vonult a dobogón álló pulpitus mögé, hanem a közönség elé ült le, közvetlen dialógusra ösztönzött, ezzel is erősítve hallgatóságában első mondatának tartalmát: az egészségügyi rendszert csak akkor tudják átalakítani, ha a dolgozók velük tartanak. A továbbiakban arról beszélt, hogy súlyos feszültségek vannak az ágazatban. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a közpénzekből mindenki a betegségétől, anyagi helyzetétől függetlenül jusson a gyógyításhoz, eredményesen kell alkalmazni a hatásos gyógyeljárásokat, megfelelően kell érvényesíteni a betegjogokat, csökkenteni a kiszolgáltatottságot és létrehozni a fenntarthatóságot eredményező erőforrás-koncentrációt – sorolta a program alapvetéseit az államtitkár. A krízishelyzet kezelését és az egészségügyben dolgozók pályán tartását nevezte a két legfontosabb aktuális feladatnak. Elmondta, a konvergencia program következményeként az egészségügyre fordított közkiadások a GDP 5,5 százalékáról 4,3-ra estek vissza. Ahhoz is a jelenleg rendelkezésre állónál jóval több pénz kellene, hogy újra a 2006-os ellátási színvonalat tudjuk nyújtani. Hozzátette, ha megfelelő béreket tudnánk adni, akkor is hiányozna a rendszerből 3500 or- IME X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2011. FEBRUÁR 9 EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS vos és 4500 szakdolgozó. Ám akkor sem lenne érdemes mindenkit kórházba fektetni, akkor is érdemesebb lenne, akit csak lehet a járóbeteg rendszerben meggyógyítani. Az egyes intézmények szintjén már nemigen lehet kiaknázható tartalékokról beszélni. Főként a tervezett nagytérségi integrációban, a térségi egészségszervezésben, a gazdasági és műszaki együttműködésben, a beszerzési társaságokban rejlő tartalékokról esett szó. Leszögezte, ha olyan gazdagok lennénk, mint Svédország, akkor sem tudnánk minden megyében onkológiai vagy transzplantációs központot működtetni. Karcsúsítás és a belső tartalékok feltárása az egyetlen járható út. Szócska szerint az elsietett, végiggondolatlan döntések eredményeként polgárháborús helyzetet, a kórházak között kiéleződött konfliktusokat örökölt. Ettől a jövőben el kell tekintetni és csak a beteg érdekét figyelembe venni. Mint mondta, igyekszik konszenzusra jutni, de a megoldások megtalálásában a transzparencia és a közérdek mindig előbbre való lesz a részérdekeknél. Az elképzelések szerint az ellátást 1-1,5 millió lakosonként szervezik meg. Kialakítanak kilenc nagytérségi központot (hármat Budapesten, illetve a központi régióban), pontosan meghatároznák a háziorvosok, a járóbeteg-ellátó központok, a városi és megyei kórházak és a központok szerepét. Az átalakításhoz létrehozzák az adott nagytérséghez tartozó szakemberekből, önkormányzati képviselőkből álló Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokat. Az ő feladtuk lesz a kapacitások áttekintése, összevonása, a betegirányítás megszervezése és az ellenőrzés. Létrehozzák az Állami Egészségszervezési Központot is, amely az előbbi igazgatóságok munkáját felügyeli. A majdani nagytérségek, régiók határait még nem jelölték ki, ezek kialakításáról is folynak még az egyeztetések. „Kreatív fázisban vagyunk, de határozott döntések születnek majd” – jelentette ki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára. A nagytérségekről és a nagytérségi központokról szólva hangsúlyozta, nem szükségszerű, hogy a régió kiemelt kórháza legyen felelős minden szakma csúcsszintű ellátásáért. „Szakmai és intézményi progresszió nem esik majd feltétlenül egybe.” Ha valahol a térségben korábban kialakult valamely szakma magas szintű progresszív központja, azt nem szakítják ki természetes közegéből és nem helyezik át máshová. A nagytérségi sürgősségi központ, a kiemelt személyi igényű ellátások, a szakmai koordináció, valamint továbbképző központ kell, hogy legyen, amely nyitott és befogadó a térségből hozzá irányított valamennyi beteg iránt. A majdani országos szakmai központok szakterületükön egymilliónál több lakos ellátásáért felelnek majd. Egyben módszertani központok lesznek, feladatuk a tudományos munka, oktatás és a szakma irányítása. A progresszivitási szintek szakmai tartalmának a meghatározását a szakmai kollégiumokkal együtt végzik, a tervek szerint márciustól. Mindezek távirati tömörségű ismertetése után vette kezdetét a fórum. „Nincsenek titkok, nincsenek tabuk” – serkentett az államtitkár. Másfél órán át sorjáztak a kérdések és a válaszok. Sok kulcsfontosságú kérdés szóba került, a válaszok többnyire túlmutattak a kérdéseken és az általános gondokról szóltak. Sirák András háziorvos vetette fel a teljesítmény-volumen korlát tarthatatlanságát. Mint mondta, egy év alatt két műtétre, illetve diagnosztikára váró betege halt meg. Tűrhetetlennek nevezte, hogy adott a beteg, adott a technika, adott a szakember, de nincsen hozzá volumen, azaz finanszírozás. Szócska válaszként elmondta, 40 milliárdos adósság-állományt sikerült az elmúlt évben kezelni, a kórházi rendszer nem omlott össze. Ennek ára a „háborús gazdálkodás”, vagyis az ellátó rendszer lefagyasztása volt. Ennek eszköze a volumen korlát. Ugyanakkor kitért arra, kérdés, hogy jó dolog-e, hogy igen sok helyen adott a technika, adott a diagnosztikai eszköz. Vizsgálni kell, hogy az adott helyen valóban szükség van-e rá. Vizsgálni kell, hogy van-e szakorvos, aki az adott műszer mellé állítható? Főként Budapesten túlzott a műszer ellátottság (példa: CT, sugárterápia), nincsen annyi beteg, amennyi mindet kifizetődővé tenné. Meg kell tehát határozni azokat a helyeket, ahol ezek fenntarthatóan és kihasználhatóan működhetnek. A Semmelweis Terv ezt a problémát is kezelni kívánja. Az ellátó rendszer megtervezésekor azt is figyelembe kell majd venni, hogy hányan és milyen képzettséggel dolgoznak a rendszerben. Egy kézen megszámolhatóak azok a patológiai műhelyek – mondta, amelyek megfelelő szintű diagnózissal képesek szolgálni az onkológiai ellátást. Ezeket koncentrálni kell és a telemedicina eszközeivel támogatni. Példát is mondott a regionális munkamegosztásra: Szombathely és Zalaegerszeg. Az egyik a térség szívsebészeti, a másik a sugárterápiás központja lehet. A megyén belül az ellátás központja a megyei kórház és szakrendelő. A kistérségi kórházakban és a járóbeteg szakellátó központokban nem tartható fenn a progresszív ellátás minden szintje, a betegeknek utazniuk kell a magasabb szintű ellátásért. Az alapellátással kapcsolatban elhangzott, hogy az államtitkár tisztában van azzal, hogy a legtöbb gond a finanszírozás elégtelenségéből, az „emberi erőforrás”, azaz az orvosok hiányából, és a túlzott adminisztrációs terhekből fakad. Nem oldja meg a gondokat, de az irányt jelzi, hogy visszaáll az eszközbeszerzési támogatás. Praxis jogot a legrövidebb időn belül 1-3 milliárdos praxis alappal erősítik meg. Ez egy, a diákhitelhez hasonló, hosszú távú és önmagát folyamatosan feltöltő pénzügyi alap lesz. Csoportpraxisok, praxisközösségek létrehozását támogatják, a háziorvosi kompetenciát, szakvizsgához kötött vényírási jogosultságot bővítik. A még számos kérdést érintő fórum mintegy két órán át tartott, s igen jó hangulatban ért véget. Nagy András László 10 IME X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2011. FEBRUÁR
