Az Egészségügyi Világszervezet, az európai orvosszakmai fórumok, a páciensek érdekeit védő csoportok azért alakították ki a „világnap” sorozatot, hogy az év egy adott napján a közfigyelem bizonyos betegségre, annak jellemzőire, személyes, családi, társadalmi terheire, a megelőzés, a lehetséges terápiák bemutatására, ismertetésére irányuljon. Ilyenkor tehát felvilágosító kampányt szerveznek – a betegek, a lakosság egészséges (ezért látszólag még nem érintett) tagjai mellett megszólítják a szakma, az egészségügyi kormányzat képviselőit, a többi társadalmi szereplőt -, mint ahogyan ez a Vese Világnapja alkalmából, március 10.-én, hazánkban is történt.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKUM „Védd a veséd, hogy megóvd a szíved!” – a Vese Világnap idei üzenete A krónikus vesebetegség és a kardiovaszkuláris kockázat Az Egészségügyi Világszervezet, az európai orvosszakmai fórumok, a páciensek érdekeit védő csoportok azért alakították ki a „világnap” sorozatot, hogy az év egy adott napján a közfigyelem bizonyos betegségre, annak jellemzőire, személyes, családi, társadalmi terheire, a megelőzés, a lehetséges terápiák bemutatására, ismertetésére irányuljon. Ilyenkor tehát felvilágosító kampányt szerveznek – a betegek, a lakosság egészséges (ezért látszólag még nem érintett) tagjai mellett megszólítják a szakma, az egészségügyi kormányzat képviselőit, a többi társadalmi szereplőt -, mint ahogyan ez a Vese Világnapja alkalmából, március 10.-én, hazánkban is történt. A krónikus vesebetegség nagyszámú előfordulására, veszélyes következményeire, illetve a korai felismerés lehetőségére és fontosságára kívánják felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét a Nemzetközi Vesetársaság és a Vesealapítványok Nemzetközi Szervezete által indított világnapon. Ez évben kiemelt téma a világon járványszerűen terjedő, ma már népbetegségnek számító krónikus vesebetegség és az általa okozott szív-, érrendszeri kórok közötti kapcsolat. Egyre fiatalabb korban fordul elő, hogy már nem ép a vese szűrőfunkciója – világszerte csaknem 600 millió embert, azaz minden tízedik felnőttet érint. A krónikus vesebetegség alattomos, mert „látványos”, azaz észlelhető tüneteket csak végső stádiumában produkál – ezért is rendkívül fontos a szűrés, a kockázattal élők rendszeres kontrollja. A veseelégtelenséget egyszerű vérvételből, vizeletmintából is meg lehet állapítani. A krónikus állapotban a vese funkciói annyira csökkentek, hogy működése teljes mértékben már nem állítható helyre. A szív- és agyi erek meszesedése mellett kialakulhat fokozatos csontvesztés is, a vesén belül pedig csontszerű képletek jönnek létre. Minél inkább zsugorodik a vese, annál nagyobbra nő a szív, aminek szívelégtelenség lehet a következménye. A krónikus vesebetegeknél a szívinfarktus veszélye kétszeresre, az agyi érkatasztrófáé háromszorosra nő. Ám a veseelégtelenség kialakulását késleltetni lehet, sőt, a folyamat meg is állítható, ezért nagy annak jelentősége, hogy a beteget időben lássa orvos, és diagnosztizálja problémáját. A korszerű művesekezelés (dialízis) segítségével bizonyos szinten fenntartható a vese működése – napjainkban a világon csaknem másfélmillió embert már csak ez tart életben. A kezelés lényege a kiesett veseműködés mesterséges pótlása, ilyenkor megtisztítják a vért a mérgező anyagcsere-termékektől, biztosítják az ionháztartást, megszabadítják a szervezetet a többlet víztől, és ennek révén normalizálják a vérnyomást. A krónikus veseelégtelenség kezelésében várhatóan a molekuláris és sejtbiológiai kutatások eredményei hoznak majd áttörést. Jelenleg a szervátültetés jelenti a legjobb megoldást, a betegek a transzplantáció után az egészséges emberekéhez hasonló életet élhetnek -, állítják a vese egészségéért aggódó, munkájukkal azt óvó, a betegeket gyógyító szakértők. A vesebetegség jelentős mértékben rontja az életminőséget. Eleinte észrevétlen, különösebb tünetek nélkül támad, majd végül leteríti áldozatát. Ám a gyilkos kór különféle fajtáival szemben – a kialakulás kockázatát csökkentve – lehet védekezni. Azt is hangsúlyozzák a szakemberek, mindenkinek tisztában kell(ene) lennie azzal, hogy egészsége fenntartásában milyen alapvető szerepet játszik a sokak számára alig ismert funkciójú szerv. A hiányos ismeretek pótlására, az életvitel tudatosságának fontosságára irányítja a figyelmet a világ több mint 100 országában megtartott vese világnapja, mert ilyenkor, a sok szakorvos, (nefrológus) is azt hangsúlyozza, korai beavatkozással megakadályozható, hogy az állapotromlás végén krónikus veseelégtelenség (KVE) alakuljon ki. KVE a tartós, visszafordíthatatlan vesekárosodás általános, összefoglaló neve. Legkorábbi stádiumában a vesén esetleg csak kisebb szerkezeti sérülés mutatható ki, ami azonban az esetek többségében fokozatosan romlik, feltéve, hogy az eltérést nem fedezik fel és a kezelést nem kezdik meg. A kezdeti fázis egyik jele a vizeletben – akár csak kis mennyiségben – mutatkozó fehérje. Az előrehaladottabb állapotot már a vér kémiai összetételének a normálistól való eltérése jellemzi. Az anémia (vérszegénység) – amely a vese által termelt hormon, az eritropoietin hiánya miatt alakul ki, – okolható a fáradékonyság, nehézlégzés, csont-eltérések kialakulásáért. A KVE végső stádiumában a vese szinte teljesen elpusztul, az életben maradás már csak a veseműködést pótló dialízis-kezeléstől, vagy a szervátültetéstől remélhető. Sok esetben a krónikus állapot nem jut el a veseelégtelenség fázisáig, ilyen pácienseknél a kezelést kettős céllal végzik – egyfelől korrigálni próbálják a vesekárosodásból fakadó rendellenességeket, másfelől meg akarják előzni, hogy a romlás trendje folytatódjon. A KVE leginkább diabétesz, hipertónia, glomerulo-nefritisz szövődményeként fordul elő, a kialakult állapot súlyosbodását több tényező is jelzi. Az egyik kulcs-jelzés, ha albumin ürül a vizelettel. A fehérje megjelenése arra utal, a betegség eljuthat a végállapotba, hacsak meg nem indul a megfelelő terápia. SZÍV- ÉS VESEBAJ HALÁLOS KOMBINÁCIÓJA A keringés és a kiválasztás szerve közötti összefüggésre utalva fogalmazták meg üzenetüket az idei világnap szervezői a „Védd a veséd, hogy megóvd a szíved!” mottóban. Egymást feltételezi tehát a vese és a szív egészsége, hall- IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS 31 KLINIKUM hattuk szakértőktől a jeles napon tartott tájékoztató előadáson. Magyarázatuk szerint ugyanis, a szív megbetegedéséért jelentősen hibáztatható okok közül néhány – mint például a diabétesz és a hipertónia – egyben felelőssé tehető a vesekárosodás kialakulásáért is. Ezért fogalmazott úgy dr. Szegedi János a Magyar Nephrológiai Társaság és a MOTESZ alelnöke, hogy a hipertónia ok és egyben okozat is – ám ha a kialakult állapotot korrekten kezelik, a romlás folyamata lassítható. Orvosi felelősség, hogy a hipertóniásnál fokozottan, rendszeresen figyeljék a vese érintettséget, és lakossági felelősség a megfelelő életmód, táplálkozás követése. Mivel az európai népesség átlagéletkora nő, az idős populációban egyre általánosabbá válhat majd e két betegség halálos kombinációjának előfordulása. Ezért közegészségügyi prioritássá kell válnia a megelőzésükre szolgáló kutatásnak is, mondta a MOTESZ alelnöke. Az európai és a világhelyzet napjainkban aggodalomra ad okot. Az elhízásból fakadó, a túlsúlyossághoz köthető 2es típusú diabétesz gyakoribb előfordulása és az a tény, hogy a világ népessége rohamos mértékben elöregszik, azzal a következménnyel jár, hogy nő a krónikus vesebetegek, illetve a KVE kialakulásának kockázatával élők száma. A VESEÁRTALOM – SZÁMOKBAN MÉRVE Az európai népesség legalább tizedének valamennyire károsodott a veséje (egyes szakértők 8 százaléknyi érintettről beszélnek, mások 5-10% közé teszik számukat). Globális arányokat tekintve, tíz felnőttből egynél a kiválasztásért felelős szerv működése már nem egészen megbízható, szűrő funkciója – egyénenként más és más mértékben – lecsökkent, egyeseknél elégtelen, már el sem látja feladatát -, állítják a szakemberek. Becslések szerint 2015-re 36 millió embernek lesz a világon krónikus vesebetegsége, holott a hajlamosító és a kockázati tényezők korai felismerésével ez az állapot megelőzhető volna, ezzel tehát csökkenteni lehetne az egyéb szövődményeket, főként a krónikus vesebaj, a szív- érrendszeri kórokból eredő halálozást, és az egyre nagyobb arányú rokkantságot. Nefrológusok, transzplantációt végző sebészek, belgyógyászok, mindazok, akik évente egy adott alkalommal ismételten szólnak a vesének az általános egészségért felelős központi szerepéről, előadásokat tartanak arról, hogy a vesebetegség megelőzésére az egyén – a nála fennálló egyéb kórállapotok kezelésével, megfelelő életmóddal – maga is sokat tehet. A jeles nap elindítói arra kívánják figyelmeztetni a lakosságot, hogy a megbetegedett vesével élők nagyobbik része semmit nem tud problémája létezéséről. Miközben a kezeletlen, krónikussá váló vesebetegség a két legsúlyosabb szövődménye – a szívroham és az agyvérzés – következtében, minden évben milliók korai haláláért felel. Ezért hangsúlyozzák a szakértők, hogy tudatos magatartással érjük el, hogy minden egészségügyi ellenőrzés során kerüljön sor a vesebaj korai felismerését segítő vizsgálatokra. Ha magas a vérnyomás, a vércukorszint, a testsúly, továbbá dohányzás, és/vagy a családi háttér miatt fokozott a korai KVE kifejlődésének rizikója, 32 IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS feltétlenül indokolt a mielőbbi orvosi konzultáció, kivizsgálás (ennek részleteiről hasznos tanácsokat lehet olvasni a Magyar Vese-alapítvány honlapján). Az 1987-ben létrejött Alapítvány célja a vesegyógyászati oktatás, a hazai kutatás, betegellátás segítése, ezáltal a vesebetegségek megelőzőséhez, a gyors diagnózishoz, az eredményes gyógyításhoz, a rehabilitációhoz és a betegek életminőségének javulásához való hozzájárulás, mondja dr. Rosivall László, a Magyar Vese-alapítvány elnöke, akinek javaslata alapján, 2005 óta minden év március második csütörtökén megtartják a világnapot. Ennek keretében százmillióknak küldik az üzenetet, hogy a veseelégtelenség – aminek előfordulása nő -, megelőzhető és gyógyítható. Magyarországon ma több százezer ember szorul „beszűkült” veseműködése miatt nefrológiai gondozásra, volna szüksége a krónikus veseelégtelenség kialakulását megelőző kezelésre. Évi 10%-al nő a veseelégtelenek száma, és e rossz trenden az sem változtat, hogy egyre nagyobb figyelem irányul a témára. A vesepótló kezelés: a dialízis, a transzplantáció óriási összegeket emészt fel, a veseelégtelenség megelőzése, a kialakult állapot terápiája a hazai egészségügyi kiadások egyik legjelentősebb tétele. Ezért komoly anyagi, emberi és szakmai érdek fűződik ahhoz, hogy az oktatás, a kutatás, a betegellátás fejlesztésével még nagyobb esélye legyen a megelőzésnek, a korai diagnózisnak, hatékonyabb legyen a gyógykezelés, nőjön a szervelégtelenség esetén legjobb megoldást nyújtó sikeres transzplantációk száma, és nyíljon mód a rehabilitációra, mondja dr. Rosivall László. GYÓGYÍTÁS = DIALÍZIS, GYÓGYULÁS = TRANSZPLANTÁCIÓ Becslések szerint 2025-ben 1,5 milliárd lesz a hipertóniás, 380 millió a diabéteszes, tehát nem elhanyagolható kérdés, milyen módon ellenőrzik e betegeket, mondja dr. Szegedi János. Időben kell felismerni a beszűkült vesefunkciót.. Fontos orvosi feladat, hogy jól kell dializálni és jól kell transzplantálni – reményt keltő adat, hogy jelenleg van olyan beteg, akit már 25 éve dializálnak. (A magyar statisztikában a leghosszabb tartam 32 év volt.) Minden egyén felelőssége óvni veséje egészségét, szűrhető le a világnapi üzenetből. Az elmúlt 10 évben 6%-kal nőtt a dialízisre szorulók száma, a primer vesebetegek 5060 ezren lehetnek, a közel 1 millió cukorbeteg tizedével kell számolni, a magas vérnyomással élők közül pedig mintegy 300 ezer lehet vesebeteg, sorolja a további adatokat a nefrológiai társaság alelnöke. Óriási energiát fektet a kutatásba az ipar, a hordozható dializátor kifejlesztéséhez, de egyelőre a többség számára marad a hetente 3-4-szeri művesekezelés, az erre kijelölt központokban. A lehető legoptimálisabb élettani állapot elérése azonban a szervátültetéstől várható, hangsúlyozza dr. Rosivall, s megjegyzése egyben átvezetés a Transzplantációs Klinika vezetőjének mondandójához. Dr. Langer Róbert adatai szerint jelenleg hatszázan vannak várólistán. Korábban elsősorban pielonefritisz, gyulladásos betegség miatt került sor a művese kezelésre, ma leginkább a cukorbeteg- KLINIKUM ség szövődményeként. A legjobb megoldást az élődonoros beültetés jelenti, mert ekkor egyrészt tervezhető időpontban kerül sor a műtétre, másrészt még a dializálás megkezdése előtt – ami optimálisan azt jelenti, sem a szív, sem az érrendszer állapotán nem hagyott nyomot az érintettség. Túlélésben pedig akár tíz év többletet jelenthet az élődonoros módszer a halottból kiemelt szervvel történő beültetéssel szemben. Az elmúlt másfél évben a szakma egységesebb lett, közösen fordultak az egészségügy irányítóihoz, hogy siettessék az Eurotranszplanthoz való csatlakozásunkat, mondja dr. Langer Róbert. A jelenlegi évi 150 élődonor a holtpont, innen el kell mozdulni, mert ennek a megoldásnak nincs más alternatívája. Képletesen szólva még azt is hozzáteszi, a meleg vizet tehát nem feltalálni, hanem bevezetni kell. A transzplantációs szakma reményei szerint jövőre elérhető a részleges csatlakozás, ennek keretében megoldódik az érzékenyített (hiperszenzitivizált) betegek és a gyerekek szervhez juttatása. Sürgősen megoldandó feladatként említi a szövettani eltéréseket, illetve az egyezéseket kimutató (hiszto-kompatibilitási) laboratórium akkreditációját. A teljes csatlakozás során pedig minden beteg felkerül a listára, ami azt eredményezi majd, hogy a felajánlott szervek 80%-a az országban marad, a további 20% pedig külföldre kerül, és nem a föld alá, a halottal együtt eltemetve. Addig is marad a meggyőzés, a tájékoztatás. A lakosságban, családtagokban tudatosítani kell, milyen óriási jelentőségű a szervdonáció – hiszen egyetlen agy-halott akár 7-8 másik ember egészségét adhatja vissza a belőle kiemelt egészséges szervek segítségével. De magukat az érintetteket, a betegeket is folyamatosan tájékoztatni kell. A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért kuratóriumi elnöke, Szalamanov Zsuzsa járja az országot, beszél a dializáltakkal, kérdi őket, miért nincsenek még fenn a szervre várók listáján. Abban a városban, ahonnan a legkevesebben jelentkeztek, több tucatnyi beteggel beszélt. A fiatalok egy része avval intézi el magában a kérdést, most jól érzi magát, nem is gondol rá, hogy a dializálást miért ne lehetne akár a végtelenségig folytatni. Ráadásul, most van állása, a kezeléshez szükséges távollétet meg tudja oldani, ám azt kétli, hogy megtartanák státuszát, amíg ő a transzplantáció után fél évig lábadozna. Ez volt a többség legfőbb érve. Ragaszkodás a munkahelyhez, akár a jobb életminőség későbbi elérésének esélyét is elutasítva. Mert az csak holnap, vagy ki tudja, mikor lenne, most meg ma van! Volt, aki arra hivatkozott, hogy nincs pénze megcsináltatni fogait, s mivel tudja, hogy a gyulladt fogágy kizáró okot jelent a programba kerülésnél, így aztán elfogadja, számára továbbra is a művesekezelés marad az egyedül lehetséges terápia. Hosszúnak találja a mai várólistát dr. Reusz György. A Magyar Nephrologiai Társaság elnöke a megoldást egyfelől a donáció népszerűsítésében, szerepének szélesebb körben való ismertetésében, másfelől pedig az új szervet befogadók (recipiensek) kivizsgálásának gyorsításában látná. A folyamat ma annyira elnyúló, hogy mire az összes leletét megszerzi a beteg, az elsők esetleg már elavultak, csináltathat frisset. Harmadik helyen azok szerepének fontosságát említi, akik bizottság elé küldik a pácienst, nekik kellene felgyorsítaniuk az ügymenetet. Úgy véli, a betegeknek csak negyede alkalmas az átültetésre mert idős, cukor- és/vagy szívbeteg. Azt is említi, gyerekek között ritka a végállapotú vesebeteg, egyébként ők előnyt élveznek a transzplantációnál – általában fél év várakozás után új szervhez jutnak. Azonban átlagosan tíz év után a vese felmondhatja a szolgálatot, tehát újabb szervre lehet szükségük, addigra viszont már felnőnek, és az újabb beültetés, a felnőtteknél szokásos várakozási idő után történik meg. A betegek mintegy negyede alkalmas a hashártyán keresztül való (peritoneális), éjszakai dializálásra, mondja dr. Kiss István (a nefrológia és a művesekezelés országos szakfelügyelő főorvosa). Ennek okát abban látja, hogy a dializáltak körében sok a 70-80 éves (átlag életkoruk 60-65 év), sok társbetegséggel, és az esetleg segítő családtag nélkül élők nem tudnák megoldani az otthonukban egyénileg végezhető kezelést. Inkább az intézményi keretek között való hatékonyabb ellátás kiépítésében látja a megoldást Kiss doktor. 20-25 éve azokat lehetett dialízis programba venni, akik transzplantációra kerülhettek – a kapacitás olyan alacsony volt, hogy csak nekik jutott hely. Elvileg ma is ez volna az alapszabály, de aki nem egyezik bele az átültetésbe, napjainkban értelemszerűen maradhat a dialízis programban, senkit nem hagy ellátás nélkül a rendszer. Felülvizsgálták az összes dialízis hálózatot, és erre az évre célul tűzték ki, hogy a 600 helyett 900 beteg legyen a várólistán, hogy jobban lehessen válogatni, megtalálni a megfelelő recipienst az érkező donor szervhez, mondja a szakfelügyelő főorvos. Ma minden beteg ellátható, de azért érdemes elkezdeni a kampányolást a kapacitás bővítésért, hiszen a kassza zártsága problémát okozhat. SZÛRÉS ÉS MEGINT CSAK SZÛRÉS Egyszerű laboratóriumi teszt segítségével korán lehet észlelni a vesebetegséget – kis mennyiségű vérből megállapítható a szérum kreatinin szint és a glomerularis filtrációs ráta (a GFR), a vizelet mintában pedig pontosan mérhető a kreatinin és az albumin kiválasztás. A rendszeres szűrés nagy jelentőségű, különösen a magas kockázatú csoportba tartozóknál, így a diabéteszben és magasvérnyomás-betegségben szenvedőknél, vagy mindazoknál, akik családi anamnézisében az említett kórok, illetve vesebetegség előfordult, továbbá a túlsúlyos, vagy cigarettázó betegeknél, valamint az 50 év felettieknél. A korai stádiumú krónikus vesebetegségben szenvedők nagy többsége tünetmentes, így betegségéről nem tud. Pedig a veseműködésben mutatkozó eltérések korai felismerése kiemelt fontosságú orvosi feladat, mert az idejekorán megkezdett terápia megelőzheti, illetve lassíthatja a vesekárosodás további romlását, illetve a szív-, és érrendszeri betegségek kialakulását – tér vissza minden előadónál újra és újra a 2011-es világnap legfőbb üzenete. Fazekas Erzsébet IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS 33
