A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Az onkológusok munkaterhelése, és annak következményei II. rész Dr. Lazányi Kornélia, Corvinus Egyetem A cikk első részét a magyar és angol absztraktot előző számunkban találják meg Kedves Olvasóink. A VIZSGÁLAT RÉSZTVEVÔI Számos nemzetközi és hazai tanulmány foglalkozik tehát az egészségügyi dolgozók fokozott fizikai, pszichés és érzelmi megterhelésével, illetve azok következményeként a kiégés faktoraival. Az onkológia területén dolgozók kiégését és élettel való elégedettségét azonban még nem vizsgálta célzott tanulmány, holott az onkológusok érzelmi és pszichés terhelése – még az egészségügyi szektorban dolgozók átlagához viszonyítva is – igen magas. A betegek szorongásának, halálfélelmének, a hozzátartozók anticipált gyászának kezelése, valamint a kezelt beteg halála fokozott érzelmi megterhelést jelent az egészségügyi dolgozók mindennapi munkája során. Ehhez hozzáadódik, hogy minél intenzívebbek egy személy valós érzelmei, annál nagyobb a megváltoztatásukkor keletkező érzelmi disszonancia, és annál jobban tetten érhetőek az érzelmi munka egyénre gyakorolt hatásai. Egy 2009-es kutatás részeként 171 onkológiai dolgozó kiégését és teljes élettel való elégedettségét sikerült felmérnem. A vizsgálatban résztvevő szervezeti egységek, és a részt- vevők száma ABC sorrendben a következő: • • • • Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központ (6 fő) Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) • Bőrgyógyászati Klinika (14 fő) • Gyermekklinika Hemato-onkológiai és Immunológiai Tanszék (4 fő) • Nőgyógyászati Onkológia Tanszék (7 fő) • Onkológia Tanszék (26 fő) • Sebészeti Intézet (5 fő) • Sugárterápia Tanszék (40 fő) • Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (30 fő) • Urológiai Klinika (9 fő) Kaposvári Egyetem és Egészségügyi Centrum Onkoradiológiai Osztály (13 fő) Kenézy Gyula Kórház Radiológiai Osztály (18 fő) A kérdőívet kitöltők számított átlagéletkora 38,87 év, számított átlagos munkatapasztalata 16,93 év volt. A vizsgálatban résztvevők nemenkénti és munkakörök szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja. 20 IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS 1. táblázat A kérdőívet kitöltők nemenkénti és munkakörök szerinti megoszlása VIZSGÁLATI MÓDSZER Az érzelmi munka személyekre gyakorolt hatását a Maslach által kifejezetten ‘human services’-ben dolgozókra kialakított kiégési kérdőívvel (Maslach Burnout Inventory – Human Services Survey; MBI-HSS) vizsgáltam. Az MBIHSS a kiégés mérésére szolgáló legelterjedtebb nemzetközi mérőeszköz, amely három fő dimenzión keresztül ragadja meg a kiégés jelenségét. Ezek: emocionális kimerülés, deperszonalizáció és teljesítmény csökkenés. Számos pszichometrikus kutatás támasztja alá megbízhatóságát és validitását [33]. A kérdőív segítségével erősség és gyakoriság szempontjából kellett a kitöltőknek értékelnie 22 állítást egy Likert-féle hétfokozatú skálán. A kérdőívet Diener élettel való elégedettséget mérő globális skálájával (Satisfaction With Life Scale, SWLS) egészítettem ki, annak érdekében, hogy ne csupán a negatív jellemzőkről, de az esetleges pozitív karakterisztikákról is képet alkothassak. Az élettel való elégedettség a pozitív pszichológia egyik kitüntetett indikátora. Az SWLS kérdőív az élettel való elégedettséget méri három dimenzió mentén. Ezek: értelmes élet, élvezetes élet, tevékeny élet. Az élettel való elégedettség skála, bár alapvetően a pozitív pszichológia egyik diagnosztikus eszköze, elfogadható pszichometrikus mutatókkal rendelkezik [34]. A szubjektív jóllétet mérő kérdőív arra kéri a válaszadókat, hogy 18 állításról döntsék el, egy hét fokozatú Likert skála segítségével, hogy mennyire értenek egyet azzal. EREDMÉNYEK A válaszadók kiégési szintjét vizsgálva szembeötlő eredményt adott egy onkológiai szakdolgozó kiégésének vizsgálata. Ez a szakdolgozó minden egyes kérdés esetében – MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS amelyek a kiégést voltak hivatottak mérni – a lehető legintenzívebb (7-es) választ jelölte be. Ezzel nem csupán messze az átlagnál rosszabb eredményt ért el, de a további átlag értékeket és egyéb statisztikai adatokat is torzítaná, ezért a továbbiakban a felmérésben részt vevő további 170 vizsgált személy adatait ismertetem. A kiégést mérő skálán legmagasabb eredményt elérő személy élettel való elégedettségéről elmondható, hogy a skála minden kérdésére a lehető legalacsonyabb (1-es) választ adott, ami koherens a korábbi eredménnyel. Az adatok mutathatnak pillanatnyi lelkiállapotból fakadó negatív hozzáállást, vagy indikálhatják a válaszadó kérdőív kitöltésére vonatkozó negatív attitűdjét – ami miatt nem volt hajlandó a különböző kérdésekre adott válaszait differenciálni – is. A többi válaszadó kiégési dimenziókban elért értékét a 2. táblázat mutatja. Az ábrán szépen ábrázolódik az, ami már a kvartilisek szerinti értékekből is látszott, hogy az általam vizsgált sokaság kiégési dimenziók mentén történő eloszlása nem egyenletes. A legjobb értéket a deperszonalizáció, azaz az elszemélytelenedés mutatta. A válaszadók igen kis része számolt be magas fokú elszemélytelenedésről, és szinte senki sem esett a kritikus tartományba. Ezzel szemben a személyes teljesítmény csökkenésének érzete számos általam vizsgált válaszadó esetében volt (kritikusan) magas. Az érzelmi kimerültség mértéke mutatott egyedül normális eloszlást. Az érzelmi kimerültsége szempontjából a kérdőívet kitöltők közül (a legelején említett egy szakdolgozó kivételével) senki sem esett a kritikus tartományba. Az onkológiai dolgozóknak nem csupán a kiégését, de az élettel való elégedettségét is vizsgáltam. Ezt azért tartottam indokoltnak, mert a negatív következmények nem zárják ki a pozitív következményeket, tehát egy alkalmazott egyszerre érezheti magát érzelmileg kimerültnek és munkájával elégedettnek. A válaszadók élettel való elégedettségének alapvető statisztikai jellemzőit a 3. táblázat tartalmazza. 2. táblázat A kérdőívet kitöltők kiégésének jellemzői a kiégés három dimenziójában A kiégési dimenziókban mért átlagértékek még az egészségügyi szektoron belül mértekhez képest is magasak. Ádám Szilvia és munkatársai [31] háziorvosok körében például az érzelmi kimerültségnél 2,7 (SD: 1,4), személyes teljesítmény csökkenés-érzet esetében 2,3 (SD: 1,3) míg deperszonalizációnál 2,4 (SD: 1,0) átlagértékeket kaptak. Az érzelmi kimerültség átlagpontszámok 20%-kal voltak magasabbak az onkológiában dolgozók körében, míg a személyes teljesítménycsökkenés dimenzióban az átlagérték közel 200 százaléka volt a háziorvosok által tapasztaltnak. Az onkológiában dolgozók deperszonalizációja azonban a háziorvosoké alatt maradt, és ez érzelmileg, lelkileg megterhelő onkológiai munka egyéni kiégésre gyakorolt hatását tekintve igen érdekes fejlemény. A válaszadók kiégési dimenziók mentén történő eloszlását az 1. ábra mutatja. 1. ábra A válaszadók kiégésének mértéke 3. táblázat A kérdőívet kitöltők élettel való elégedettségének mértéke három dimenzió mentén Mint a táblázat is mutatja, az élettel való elégedettség esetében is volt olyan személy, aki 7 pontot (maximális értéket) ért el, ez azonban nem tekinthető a korábbiakban említett válaszadási hibának, mert a válaszadó a többi dimenziót diverzifikáltan pontozta. Így a maximális érték minden valószínűség szerint a valóság szubjektív értékelését takarja. Az élettel való elégedettség átlagos mértéke összességében magasabb volt, mint a vizsgálatban résztvevők kiégésének átlagos mértéke. A válaszadók élettel való elégedettségük szerinti megoszlását a 2. ábra tartalmazza. 2. ábra A válaszadók élettel való elégedettségének mértéke IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS 21 MENEDZSMENT HUMÁNERÔFORRÁS Az ábrán látszik, hogy a válaszadók élettel való elégedettség mértéke szerinti eloszlása hasonlít a normális eloszláshoz. A vizsgált onkológusok igen kis százaléka esik a kritikus zónába. A legtöbben közepesen elégedettek életükkel, és szintén kevés a kiugróan elégedettek száma. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálatban résztvevő onkológusok kiégésének mértéke messze meghaladta a társadalmi átlagot, sőt a háziorvosok körében mért értéknél is két dimenzióban lényegesen magasabb volt. Ez azt jelzi, hogy az onkológusok valóban fokozottan veszélyeztetettek a mindennapi munka fizikai, pszichés és érzelmi terhei következtében. Érdekes eredmény, hogy az onkológusok deperszonalizációja (elszemélytelenedése) átlagosan alacsonyabb mértékű, mint az Ádám és munkatársai [31] által vizsgált sokaságé. Ennek egyik lehetséges magyarázata a kollektíva támogató erejében rejlik. Azok, akik egy megfelelő lelki és érzelmi beállítottságú közösség tagjaként – közös értékek mentén, egymást segítve – végzik mindennapi munkájukat, kevésbé tapasztalják az elszemélytelenedést. Az onkológusok érzelmi kimerültsége közepes mértékű, azonban a saját teljesítményüket (szubjektív módon) alacsonyan értékelők száma igen nagy volt. A válaszadók közel ötöde a kritikus tartományba esett, ami azt jelenti, hogy kiégésük hatásaként pszichés és szomatikus következményekkel kell szembesülniük. Az élettel való elégedettség mértékének vizsgálata is hasonló eredményre vezetett, bár a kritikus tartományba csupán a válaszadók 10 százaléka került. A vizsgált onkológusokról összességben elmondható, hogy elégedettek voltak az életükkel. A legmagasabb átlagértéket az értelmes élet dimenzió kapta, ami azt jelenti, hogy a legtöbb onkológus örül annak, hogy értelmes (hatékony, hatásos, eredményes) munkát végezhet. Ez azért is fontos, mert az általuk kezelt beteganyag mortalitása és morbiditása igen magas, és a be- tegekről (kezelésükről) való lemondás mind a betegek, mind pedig az egészségügyi dolgozók pszichés jóllétét károsan befolyásolná. Az onkológusok az élet élvezetekért való dimenzióját értékelték a második legmagasabbra. Ennek pozitív értelmezése az, hogy a legtöbben tudják, és akarják élvezni munkájukat/életüket. Van azonban ennek a dimenziónak egy lehetséges pejoratív értelmezése is, amely azt sugallja, hogy nem annyira a mindennapi munka, hanem az utána következő „élvezetek” adják a vizsgálatban résztvevők életének lényegét. Hogy melyik válaszadó esetében melyik megállapítás a relevánsabb, azt csak egy részletesebb vizsgálattal lehetne megállapítani. Az élettel való elégedettség mértéke a legalacsonyabb az elfoglaltságokért való élet dimenzióban volt. Ez a dimenzió azt mutatja, hogy akkor elégedett a válaszadó az életével, ha el tudja magát (hasznosan) foglalni. Itt is van lehetőség pozitív és negatív magyarázatra. A pozitív magyarázat szerint minden onkológus számíthat az elfoglalt élet dimenzió kiteljesedésére, hiszen az általános túlterheltség miatt nem kell unalomtól, üres óráktól tartani. A pejoratív magyarázat azonban azt jelzi, hogy az ezen választ magasra értékelőknek felborult a munka és magánélet egyensúlya és az életüket akkor tudják igazán élvezni, ha elfoglalják magukat, mert hiányzik a kikapcsolódás/pihenés ideje/lehetősége, és valószínű a társas(s)ág hozzá. Összességében elmondható, hogy bár a vizsgált onkológusok kiégésének mértéke aggasztó, a kiégés nem volt homogén annak három dimenzióját tekintve, és a válaszadók élettel való elégedettsége is kompenzációs mechanizmusokra utal. Ezzel együtt az egészségügyi intézmények vezetőinek, sőt az onkológia területén dolgozóknak maguknak is érdemes odafigyelni arra, hogy az általuk végzett munka nem csak fizikálisan, de lelkileg és érzelmileg is kimerítő, tehát nem csupán fizikai, de pszichés és emocionális lazításra és kikapcsolódásra is szükség van. IRODALOMJEGYZÉK [33] Leiter, M.P., Durup, J. (1994): The discriminant validity of burnout and depression: A confirmatory factor analytic study, Anxiety, Stress, and Coping, 7. pp. 357-373. [34] Ryan, R. M., Deci, E. L. (2001): To be happy or to be self-fulfilled: A review of research on hedonic and eudaimonic well-being, Annual Review of Psychology, 52. pp. 141-166. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Lazányi Kornélia 2002-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, Vezetés-szervezés szakirányon. Doktori fokozatát ugyanitt szerezte 2010-ben. Tézisének címe: Az érzelmi munkát befolyásoló tényezők – Érzelmi munka az onkológiában. Második PhD-jét 2005-ben kezdte 22 IME X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2011. MÁRCIUS a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumának Magatartástudományi Intézetében. A kutatás témája a társas támogatás szerepe. 2006-2007-ben pszichoonkológiai szakirányú képzésen vett részt. Jelenleg egyetemi tanárként és trénerként dolgozik.
