IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Beköszöntő

  • Cikk címe: Beköszöntő
  • Szerzők: Dr. Rákay Erzsébet
  • Intézmények: Szent János Kórház
  • Évfolyam: XII. évfolyam
  • Lapszám: 2013. / 3
  • Hónap: április
  • Oldal: 3
  • Terjedelem: 1
  • Rovat: BEKÖSZÖNTŐ
  • Alrovat: BEKÖSZÖNTŐ

Absztrakt:

Egynapos sebészet helyzete Magyarországon 2010-2012 -A hazai onkológiai ellátás szerkezetváltásának szükségessége Onkológiai centrumok kialakítása -Ultimate Ultrasound Challenge: "Houston, we have a problem!" -Interjú Dr. Gödény Mária professzorral -Dr. Garami Zsolt az űrorvoslás távlatairól.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Rákay Erzsébet Intézmény: Szent János Kórház
Beköszöntő Infekciókontroll – szükséges és (sajnos) nélkülözhetetlen Lapunk cikkei, témái, szervezett konferenciái egyértelműen a vezető egészségügyi szakembereket és szakpolitikusokat célozzák meg. Ezen témák között az elmúlt években megjelent az infekciókontroll fogalma. Nem titkolt célunk, hogy felhívjuk az egészségügy szakmai és gazdasági vezetőinek figyelmét a téma, és főleg az ezirányú tevékenység fontosságára. Miért is gondoljuk, hogy ma, 2013-ban olyan fontos és – ahogy a címben jeleztük – nélkülözhetetlen is ez? 2009. június 18-i dátummal megjelent egy egészségügyi minisztériumi rendelet, mely az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről szól. A rendeletben, majd ennek 2012. évi módosításában meghatározták a szakma személyi és tárgyi feltételeit, a kötelező infekciókontroll feladatokat és az ehhez kapcsolódó jelentési kötelezettségeket. Az intézmények egészségügyi vezetését kötelezték arra, hogy átgondolja, felépítse és működtesse a rendszert, melynek munkájáról, hatékonyságáról beszámolási kötelezettsége van a hatóság felé. De vajon csak a rendeleti kötelezettség az, amely az intézményi vezetőket az infekciókontroll szükségességéről meggyőzi? Sajnos nem. A kórházi fertőzésekkel ma leginkább az e téren kialakult járványügyi helyzet miatt kell foglalkozni. Az invazív medicina előretörése, az egyre több eszközös beavatkozás igénybevétele a diagnosztika és a gyógyítás területén, a leromlott, elhanyagolt egészségi állapotban az egészségügyi ellátó rendszer csikorgó fogaskerekei közé kerülő betegek egyre nagyobb száma, az intézményekre nehezedő gazdasági megszorítások kényszere – melynek következményeként a fertőzések megelőzésére irányuló tevékenységekre nem jut pénz – nyílegyenesen vezet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések számának növekedéséhez. Mindezek mellett óriási problémát jelent, hogy az évtizedek óta tartó felelőtlen antibiotikum használat „eredményeképpen” kórházainkban szaporodnak az úgynevezett „probléma baktériumok”. A probléma pedig az általuk megfertőzött betegek gyógyításában rejlik. Egyre szélesedik az az antibiotikum paletta, mellyel szemben ezek a kórokozók rezisztensekké válnak. Ennek következményeként egyre nagyobb költséggel, egyre kevesebb beteget tudunk meggyógyítani. Az utóbbi két-három évben betegeinket a súlyos bélgyulladást okozó Clostridium difficile baktérium fertőzi, melynek gyógyítására használt nagy mennyiségű vancomycin ahhoz vezetett, hogy kórházi járványok kórokozójaként megjelent a vancomycin rezisztens Enterococcus. Az általa okozott fertőzések gyógyítása csak egyedi importból rendelhető drága antibiotikummal lehetséges. Mondhatnánk, a kör bezárult: ha nem előzzük meg ezeknek a kórokozóknak a terjedését, akkor egyre nagyobb lesz a gyógyítás költsége, a közös kasszából egyre kevesebb jut a megelőzésre. Az infekciókontrollal foglalkozó szakemberek évek, évtizedek óta próbálják fölhívni az intézményi és az egészségügyi igazgatás vezetőinek figyelmét: baj van! Talán a lapunkban megjelenő infekciókontrollal foglalkozó cikkek, a lap szerkesztősége által 2012-ben e témában indított, és ősszel folytatásra kerülő konferenciák előadásai is elősegítik, hogy azok, akiknek a kezében a döntés felelőssége, végre valahára tényleg megértik, hogy a megelőzésre fordított összeg itt többszörösen megtérül, ha kevesebb lesz az egészségügyi ellátás során fertőződött beteg, kevesebb lesz az ez okból a kórházak által elveszített per. Ennek egyértelmű gazdasági haszna mellett nem győzzük hangsúlyozni: a beteg gyógyulni jön intézményeinkbe! Soha ne feledjük az orvoslás egyik talán legfontosabb alapelvét: „Nil nocere!” („Ne árts!”) Ezen gondolatok jegyében ajánlom minden kedves Olvasónknak a Magyar Kórházszövetség XXV. Kongresszusára megjelenő, jelen lapszámunkat, az Infekciókontroll mellékletünkkel együtt! Dr. Rákay Erzsébet rovatvezető Infekciókontroll Rovat IME XII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2013. ÁPRILIS 3