Közelmúltban elindított nőgyógyászati rovatunkban – a tudományág művelőit leginkább foglalkoztató kérdések megtárgyalása mellett, terveink szerint – bemutatjuk olvasóinknak a szakma hazánkban működő legfontosabb csúcsintézményeit. Körképünk soron következő állomása ezúttal Pécs, az ország legrégebbi egyeteme. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) ÁOK KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján tett látogatásunk során vendéglátónk a klinika professzora – s egyben a PTE rektora –, Dr. Bódis József volt. Beszélge tésünk ből kiviláglott, hogy az egyetem értékrendjében hangsúlyos tradíciótisztelet és hagyományápolás mellett legalább annyira fontos helyen szerepel az innovációra való törekvés, ami többek között a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán jelenleg zajló, rendkívül ígéretes kutatási projektben ölt testet.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT A jövő útja az innováció Interjú Dr. Bódis József nőgyógyász professzorral Közelmúltban elindított nőgyógyászati rovatunkban – a tudományág művelőit leginkább foglalkoztató kérdések megtárgyalása mellett, terveink szerint – bemutatjuk olvasóinknak a szakma hazánkban működő legfontosabb csúcsintézményeit. Körképünk soron következő állomása ezúttal Pécs, az ország legrégebbi egyeteme. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) ÁOK KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján tett látogatásunk során vendéglátónk a klinika professzora – s egyben a PTE rektora –, Dr. Bódis József volt. Beszélgetésünkből kiviláglott, hogy az egyetem értékrendjében hangsúlyos tradíciótisztelet és hagyományápolás mellett legalább annyira fontos helyen szerepel az innovációra való törekvés, ami többek között a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán jelenleg zajló, rendkívül ígéretes kutatási projektben ölt testet. MEGÚJULÓBAN A KLINIKA – Mit tartott a legfontosabb feladatának 2007-ben, amikor átvette a klinika irányítását Dr. Szabó István professzor úrtól? Az egyik legégetőbb teendő az igen rossz állapotban lévő, több mint százéves klinikai épület felújítása volt. Megjegyzem, a klinika új épülete is húsz éves már, és bizony, rászorul a korszerűsítés. Nemrég fejeztük be a komfortosítását, aminek köszönhetően a kórtermekbe vizesblokkok kerültek. Így ma már a betegeknek nem kell elmenniük a folyosó végén található fürdőszobáig, hogy tisztálkodhassanak. A kismamák kényelmét szolgálja a vadonatúj szülőszoba is, amelyet a meglehetősen elavult, egymástól paravánnal elválasztott szülőágyakkal működő, régi szülőszoba helyett alakítottunk ki. Büszkék vagyunk az új Neonatológiai Intenzív Centrumunkra is, amely ma már tanszékként működik. Közelmúltbeli beruházásaink eredményeképpen megújult a műtői traktus, az intenzív osztály, a meddőségi centrum és a nőgyógyászati onkológiai osztályunk. Egynapos sebészeti osztályt létesítettünk, ahol betegeinknek legfeljebb 24 órát kell eltölteniük, majd hazatérve otthonukba, saját környezetükben lábadozhatnak. Átszerveztük a járóbeteg ellátást, ennek keretében új ambuláns ellátó helyiségeket hoztunk létre. Ma már elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs olyan szeglete a klinikának, ahol ne végeztünk volna valamilyen átalakítást. – Mennyibe került, és milyen forrásból hajtották végre a beruházásokat? Az új műtőblokk és intenzív osztály kialakítása egyetemi forrásból, egy 360 millió forintos projekt keretében történt. A 46 IME XII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. NOVEMBER többi, összességében mintegy 300 millió forintot kitevő felújítást a klinika alapítványára befolyó adományokból oldottuk meg. Mindezen felül, jelentős összeget fordítottunk a klinika műszerparkjának felújítására. A neonatológiai osztályunkra először húszmillió forint értékben vásároltunk különböző műszereket, majd a TIOP pályázat keretében 450 milliós műszerparkot állítottunk a betegellátás szolgálatába. További tízmillió forintért új ultrahangkészülékeket szereztünk be, és felújítottuk az endoszkópos gépparkot. Összesen húszmillió forintba került a szülőszobára kerülő három darab ún. STAN készülék, amely lehetővé teszi a magzati EKG részletes elemzését. Ez a mérőeszköz a hagyományos CTG, illetve ultrahangvizsgálathoz képest részletesebb információval szolgál a magzat méhen belüli állapotára nézve, ezért rendkívül nagy jelentőségű a magzat biztonsága szempontjából. – A felsorolt fejlesztések összköltsége megközelíti a milliárdos nagyságrendet. A napi működtetés költségeit is hasonló sikerrel tudják fedezni? Évek óta hiánygazdálkodást folytatunk az egyetem klinikáin, így a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán is. Ennek elsődleges oka – véleményem szerint – az, hogy az egészségbiztosító nem ismeri el a progresszív betegellátás költségeit. Klinikánk ugyanis hármas funkciót tölt be a betegellátásban: városi, illetve megyei kórházként végzi Pécs és vonzáskörzete alapellátását, továbbá – mint a legmagasabb progresszivitási szintű ellátóhely – fogadja a dél-dunántúli régió összes problémás esetét. SPECIÁLIS PROFILOK Klinikánkra koncentrálódik a régió összes koraszülése is. Idekapcsolódóan érdemes megemlíteni egy nem mindennapi módszert, amelynek kidolgozása tanszéki elődöm, Dr. Szabó István professzor úr és csapata nevéhez fűződik. Munkacsoportjával olyan technikát vezetett be a klinikai gyakorlatba, amellyel az igen korán – a 24. és 32. terhességi hét között – beinduló koraszülések esetében pótolni lehet az elfolyt magzatvizet, közvetlenül lehet beadni a tüdőérést gyorsító szteroidot a magzatnak, illetve szükség esetén a surfactant anyagot is. Ennek az eljárásnak az alkalmazásával eredményesen késleltethető a még fejletlen, kis súlyú koraszülöttek világra jövetele Ez a speciális ellátási forma kizárólag a mi klinikánkon érhető el, ezért nem csak a saját régiónkból, hanem az ország távoli szegleteiből is hozzánk küldik a rászoruló kismamákat. – Ezen kívül milyen egyéb, speciális szolgáltatást nyújt a klinika? A megújult meddőségi központunkban működő szakrendelésen végezzük a meddőség okainak speciális kivizsgálá- KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT sát és kezelését. Meddőségi teamünkben az endokrinológus, immunológus, genetikus, hematológus és pszichológus kollégák közreműködésének köszönhetően a kliensek teljes körű ellátására van lehetőség. – Az első magyar lombikbébi éppen az Önök klinikáján látta meg a napvilágot, sőt – ha jól tudom – Ön személyesen jelen volt a megszületésénél. Így van, az in vitro fertilizációs program nálunk indult el, 1988-ban elsőként az országban. Laparoszkópos szakemberként kerültem be a teambe, akkoriban ugyanis még laparoszkóp segítségével történt a petesejtek leszívása. A kiemelt petesejtet laboratóriumi körülmények között egyesítettük a hímivarsejttel, majd azt visszahelyeztük a petevezetékbe. Az in vitro fertilizációs eljárás fejlődésének és a modern, könnyen adagolható hormonkészítmények bevezetésének köszönhetően a mesterséges megtermékenyítés ma már egyre több meddő házaspár számára teszi lehetővé a gyermekvállalást. – Az endoszkópia nőgyógyászati alkalmazásában úgyszintén úttörő szerepe volt a pécsi klinikának. Ön milyen típusú műtétek esetében tartja hasznosnak ezt az eljárást? 1990. december 3-án itt, Pécsett történt az első laparoszkópos epehólyag-eltávolítás, amelyben – az endoszkópiában megszerzett gyakorlatom révén – jómagam is közreműködtem a sebész kollégák felkérésére. Mára már olyan szintre sikerült fejleszteni ezt a technikát, hogy a nőgyógyászatban gyakorlatilag szinte minden műtéttípus elvégezhető laparoszkóppal – kivéve a császármetszést. Az egyik munkatársam például – sebész kollégákkal együttműködve – laparoszkóppal operálja a mélyen infiltráló endometriózist. Erről a kórképről tudni kell, hogy bár jóindulatú, betüremkedhet más szervekbe, megfoghatja a bél-, vagy a hólyagfalat. Ezért nem ritkán előfordul, hogy a műtét során ki kell venni egy béldarabot, vagy a hólyagfal egy részét. Az operatőrnek arra is figyelnie kell, hogy az endometriózis eltávolítását követően a beteg ki tudja hordani a későbbi terhességét, és meg tudja szülni a gyermekét. Ez a műtét körülbelül hat-nyolc órás, bonyolult művelet, amelyet az országban összesen két intézményben végeznek – az egyik a mi klinikánk. Hogy mi mindenben hasznos segítség a laparoszkóp, arra jó példa a ma délelőtti műtétem is: egy 116 kg testsúlyú, méhnyálkahártya-rákban szenvedő hölgy méhét távolítottam el laparoszkóppal, kb. fél óra alatt, majd a kismedencei nyirokcsomókat is eltávolítottam. Egyben ki tudtuk emelni a szervet a hüvelyen keresztül, ami azért nagyon fontos, mert darabolással a daganatsejtek könnyen szétkenődhettek volna. Ha nem lép fel utóvérzés, a beteg néhány nap múlva hazamehet. Ezzel szemben, ha ugyanezt a műtétet a hagyományos feltárással végeztük volna, a hölgy körülbelül egy hónapos kórházi utóápolásra szorult volna a vastag hasfal gyógyulási zavara miatt. – Ezek szerint komplett nőgyógyászati onkológiai műtétek is végrehajthatók a laparoszkóp segítségével? Ez így van, de még, ha technikailag meg is oldható így az adott műtét, mindig fel kell tenni a kérdést, hogy abban a konkrét esetben szabad-e ezt az eljárást választani. Előfordul ugyanis, hogy a probléma egy kis metszéssel frappánsabban és gyorsabban megoldható, mint egy több órán át tartó laparoszkópos eljárással. Egy kezdődő petefészekrákot például biztonsággal és jól meg tudunk oldani ezzel a technikával, viszont ha a daganat előrehaladott stádiumban van, nem szabad ezt az eljárást alkalmazni. Tehát minden esetben személyre szabottan kell felállítani a műtéti stratégiát, és a mérlegelés közben szem előtt kell tartani a beteg akaratát is. Elmesélek két történetet, hogy jobban érzékeltessem, mire is gondolok. 1997-ben egy 27 éves, petefészekrákos beteg azzal keresett meg, hogy hallott a laparoszkópos műtéti módszerről, és arra kért, hogy ezzel az ún. endobag eljárással operáljam meg. Nehezen álltam kötélnek, mert ebben a kórképben nem ez az általánosan elterjedt műtéti technika, ám a beteg nem egyezett bele, hogy a hagyományos módszerrel műtsem meg. Megjegyzem: jól járt, mert a műtét óta 16 év telt el, a hölgy pedig ma is él és egészséges. A műtét videója bejárta a világot, mégis sok kritikát kaptam. Egy másik, 41 éves méhnyakrákos betegem esetében a szakma szabályai szerint ki kellett volna vennünk a méhét. A hölgy azonban még szülni akart, ezért nem engedte a méhe eltávolítását. A következő ciklusban a hölgy teherbe esett, méghozzá ikrekkel. Legnagyobb örömömre ki tudta hordani a terhességét, és császármetszéssel egészséges ikreknek adott életet. – A beteg akarata tehát felülírhatja a szakmai protokollt? Fontos, hogy a beteg legyen tisztában a helyzetével, és a lehetőségek közül válassza a számára legjobbat. A mi ténykedésünknek három korlátja lehet: a törvény, amit nem szeghetünk meg; a szakma alapszabályai, amelyeket nem sérthetünk meg; és az etikai normák. Akkor működik jól egy intézmény, ha ezt a három alapelvet betartja, biztosítja a szakmai fejlődést, és munkatársai számára olyan szakmai környezetet teremt, amelyben felszínre tudják hozni a legjobb képességeiket. SZÉP ÚJ VILÁG? – Rektorként mit emelne ki az egyetemi oktatómunka legfontosabb erényeként? Olyan nemes tradíciók és értékek birtokában vagyunk, amelyeket meg kell őriznünk. Feladatunk, hogy az egyetemen felhalmozott tudást továbbadjuk a fiatal generációknak, egyben felvértezve őket pozitív életszemlélettel, biztos távlatokat nyitó jövőképpel. Kiemelten fontosnak tartjuk a tehetséggondozást. Célunk, hogy hallgatóink minél alaposabban elmélyedjenek a választott tudományterület ismeretanyagában, használják ki az ország egyik legnevesebb felsőoktatási intézménye által biztosított lehetőségeket már az alapképzésben is, majd minél többen folytassák tanulmányaikat a mesterképzésben. A legkiválóbb hallgatók számára pedig adott a lehetőség, hogy a felsőoktatás legmagasabb szintjén, a doktori képzésben tökéletesítsék tudásukat. Örömmel tölt el, hogy 62 országból 1860 külföldi diák vá- IME XII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. NOVEMBER 47 KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT lasztotta a pécsi orvoskart, ahol angol és német nyelvű évfolyamainkon tanulhatnak. – Professzor úr személyesen is részt vesz az idegen nyelvű képzésben? Természetesen, angol és német nyelven is tartok előadásokat és vizsgáztatok. A kilencvenes évek elején húsz hónapot töltöttem a németországi Tübingen egyetemi kórházában, az ott megszerzett nyelvtudásnak nagy hasznát veszem az előadások megtartásakor. Mégsem a precíz nyelvi kifejezésmódot tartom a legfontosabbnak, hanem azt, hogy az előadó képes legyen lekötni a hallgatók figyelmét, és fel tudja kelteni az érdeklődésüket az oktatott tantárgy szépségei iránt. – A klinika honlapján több mint húsz aktuális TDK téma szerepel, a különböző rosszindulatú daganatok kezelésétől kezdve a Streptococcus szűrésen át az invazív prenatális genetikai vizsgálómódszerekig. Ez a szellemi közeg bizonyára inspiráló erejű a hallgatók számára. Meggyőződésünk, hogy színvonalas oktatás nem létezik jelentős kutatási tevékenység nélkül. Elköteleztük magunkat az innováció és a valódi tudományos teljesítmény mellett. Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy legutóbb egy 755 millió forintos TÁMOP pályázat keretében indíthattuk el kutatásunkat a preimplantációs vizsgálatok témakörében. Ennek kifejtéséhez visszakanyarodnék a már emlegetett lombikbébi programunkhoz. Az embrió genetikájának és anyagcseréjének vizsgálata hagyományosan úgy zajlik, hogy kinyernek egy sejtet az embrióból, és azt analizálják. Ez a módszer azonban számos aggályt vet fel. Ezért olyan eljárás kifejlesztését tűztük ki célul, amely elvégezhető anélkül, hogy akár egyetlen sejtet is el kelljen távolítanunk az embrióból. Tömören fogalmazva az alapelvünk: el a kezekkel az embriótól! Ehelyett mi az embriót körülvevő tápoldatból szeretnénk ugyanazt a diagnosztikát elvégezni. Eddigi kutatásaink alapján úgy tűnik, hogy ez lehetséges. – Az elv hasonlatos ahhoz, amikor az anya hasfalán keresztül kinyert magzatvízmintából állapítják meg, hogy a magzat egészséges-e? Igen, csak a nagyságrend különbözik. Az embriót körülvevő tápoldat ugyanis mindössze 40 mikroliter. Ebből a mennyiségből diagnosztizálni az embrió nemét, életképességét, és hogy van-e fejlődési rendellenessége, nem éppen egyszerű, de szépen haladunk vele. – Ha ez a módszer működőképes lesz, bizonyára forradalmasítani fogja az embrionális diagnosztikát. Igen, mégpedig két okból. Ma a legjobb lombiklaborban végzett asszisztált reprodukció sikerrátája sem haladja meg a 33-34 százalékot. Magyarul ennyi az esélye annak, hogy a mesterségesen megtermékenyített petesejtből baba lesz. Ha azonban a tápoldat alapján meg tudjuk határozni az embrió életképességét és azt fogjuk visszaültetni az anyaméhbe, amelyiké megfelelő, jelentősen növelni tudjuk a sikerarányt. Másrészt, az anyai oldalról nézve, azt is meg tud- juk vizsgálni, hogy milyen az embrió megtapadási képessége. Ezeknek a kérdéseknek a kutatására akadémiai munkacsoportot nyertünk el, amely ez év július 1-jétől működik. Erre méltán lehetünk büszkék, mivel mindezidáig Magyarországon soha nem létesült akadémiai munkacsoport a szülészetben. – Mikorra várják az első eredményeket? Az első eredmények már most megvannak. Részletekbe mindaddig nem bocsátkozhatok, amíg a szabadalmaztatási eljárás folyamatban van. Amint meglesz a szabadalmi bejegyzés, azonnal publikálni fogjuk az eredményeket. De nem állunk itt meg, mert az elméleti kutatási eredményeket a gyakorlatban is hasznosítani szeretnénk. Egy holland intézménnyel történő együttműködésben ún. chip-diagnosztikát dolgozunk ki. Ha ezzel elkészülünk, akkor a tápoldat egyetlen cseppjét a chipre cseppentve meghatározható lesz az embrió neme, és bizonyos betegségek – például a Down kór – megléte is. – Ez egészen futurisztikusan hangzik, sőt, a szelekció révén bioetikai aggályokat is felvethet. Nézze, mi nem szelektálunk. Természetesen az embrió nemének meghatározása nem a nemi szelekció miatt történik, hanem bizonyos nemhez kötött, öröklődő betegségek kiszűrése céljából. A jelen az, hogy a meddő párok a mesterséges megtermékenyítés útján gyermeknek adhatnak életet. A nem túl távoli jövő pedig azt hozhatja, hogy az embrióban diagnosztizálni tudunk egyes familiárisan halmozódó betegségeket, és a néhány embrió közül ki tudjuk majd választani azt, amelyik nem hordozza a hibás géneket. Már látszik a távolabbi jövő is: egérkísérletben a tudósok megtalálták a reparáló mechanizmust, amellyel génszinten lesz kezelhető a Down kór és egyéb veleszületett betegségek. – A mesterséges megtermékenyítés során hány embrió áll rendelkezésre egy szülőpár esetében? Az asszisztált reprodukció lényege, hogy a nő szervezetében petefészek működést serkentő hormonnal egyszerre több petesejt érését idézzük elő. Egyeseknél 15-20 petesejt érik, másoknál csak egy-kettő, de ideálisnak az átlagos 5-10 darab mondható. Napjainkban egyre gyakrabban hallható az a tudományos vélekedés, miszerint nem jó, ha stimulált ciklusokból nyerjük ki a petesejtet, mert az ún. természetes ciklusból nyert petesejt tűnik életképesebbnek. Ha ki tudjuk majd szűrni a nem életképes, illetve fejlődési rendellenességet hordozó embriókat – amelyek külsőleg éppen úgy néznek ki, mint egészséges társaik –, akkor tudjuk valóban garantálni azt, hogy akár két embrióval jobb eredményt érjünk el, mint most öt-tízzel. Azon dolgozunk gőzerővel, hogy az eredményeinket tudományos bizonyítékkal támasszuk alá, majd az említett chip kifejlesztésével eljussunk az innovációig. A chip-diagnosztika gyakorlati alkalmazásának bevezetése igazi fegyvertény lesz, amellyel nem csak a határainkon belül, hanem nemzetközi megmérettetésben is rangot vívhatunk ki a magyar szülészet-nőgyógyászatnak. Boromisza Piroska 48 IME XII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. NOVEMBER KLINIKUM NŐGYÓGYÁSZAT NÉVJEGY Prof. Dr. Bódis József habil, DSc, egyetemi tanár, rektor, szülész-nőgyógyász szakorvos Tanulmányok: Pécsi Orvostudományi Egyetem (1971-1977) Szakvizsga: szülész-nőgyógyászat szakorvos (1981) Munkahely: Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika: 1977-től gyakornok, 1981-től egyetemi tanársegéd, 1987-től egyetemi adjunktus. 1994-1995 között a POTE egyetemi docense. 1995-2007 között a Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa. 1997-től a POTE egyetemi magántanára. 2001től a PTE Egészségügyi Főiskolai Kar egyetemi tanára, a Klinikai és Ápolástudományi Intézet igazgatója. 2005-től az Egészségtudományi Doktori Iskola vezetője, a PTE ETK tudományos dékán-helyettese. 2006-2010 között a PTE ETK dékánja. 2007-től a PTE ÁOK KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára, klinikaigazgató. 2010-től a Pécsi Tudományegyetem rektora. Tudományos minősítések: 1989: orvostudomány kandidátusa (MTA, Budapest), 1996: habilitáció (Pécsi Orvostudományi Egyetem), 1998: MTA doktora (MTA, Budapest). Publikációk: 228; impakt faktor: 178,638; citációk: 1118, előadások: 262 Tanulmányutak: 1988 Kuopio, Finnország (Dep. of Obstetrics and Gynecology, University Medical School of Kuopio, Finnland); 1991-92 Tübingen, Németország (University Women´s Hospital of Tübingen, Alexander von Humboldt ösztöndíj) Nemzetközi tudományos együttműködések: Giessen, Németország (Prof.Dr.H.R.Tinneberg); Tübingen, Németország (Dr.Ph.Cledon), Ulm, Németország (Priv.Doz. Dr.V.Hanf), Boston, USA (Prof. G.Jako), New York, USA (Prof.I.Merchenthaler, Dr.Kett A.) Szerkesztőségi tagságok: Magyar Nőorvosok Lapja, Laparoendoscopic Surgery, Comments in Obstetrics and Gynecology – Elsevier Társasági tagságok: Magyar Nőorvos Társaság (elnök), Magyar Nőgyógyászok Endoszkópos Társasága, European Society of Gynecologycal Endoscopy, American Association of Gynecological Endoscopy, Pécsi Akadémiai Bizottság tagja, PAB Orvosi Szakosztály Manuális munkabizottság elnöke Társadalmi szervezetek: Magyar Orvosi Kamara Baranya Megyei alelnöke (1998-2002), majd elnöke (2002-2006) Díjak, kitüntetések: Gyógyszereink – Nívódíj (1985), Magyar Nőorvosok Lapja – Nívódíj (1988, 1995a, 1995b), Pécsi Akadémiai Bizottság tudományszervezői díja (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2005). A Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoport vezetője 2013. július 1-től. „Az idősebb felnőttek lelki egészségének megőrzése” Magyar Pszichiátriai Társaság A Lelki Egészség Világnapjának idei fő témája: „Az idősebb felnőttek lelki egészségének megőrzése”. Az idősebb életkort megértek állapota, az egészségi, ezen belül a lelki állapot mintegy összegezve mutatja az adott időszak, társadalmi, egészségügyi helyzetét. Az idős ember életének, ezen belül egészségének, mentális állapotának alakulását azonban jelentősen befolyásolják a szocializációs faktorok: a család, az iskola, a munkalehetőségek, a társadalmi körülmények, köztük az egészségügy állapota. A népesség öregedésével járó társadalmi, demográfiai problémák az elmúlt évtizedekben világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek. Az idősek aránya 1950-ben az egész világon 8%, 2000-ben 10% volt, 2050-ben azonban – az ENSZ „A világnépesség öregedése 1950–2050” című, 2000-ben közzétett kiadványa szerint –, az emberiségnek már több mint egyötödét, Európában 36-37%-át 60 éven felüliek teszik majd ki. Az Európa egészére érvényes általános öregedési folyamat Magyarországon is jellemző. A népességben folyamatosan, ráadásul az utóbbi években gyorsuló ütemben csökkent a 14 éves és ennél fiatalabb korcsoport aránya, miközben emelkedett az idősebb aktív korúaké, de még inkább a 60 éven felülieké. Mindez a születések és a halálozások trendjeiből ered, amit tovább rontottak az elmúlt években ehhez járuló, főként a fiatalabb korosztályt érintő külső (el)vándorlások is. A 2011-es WHO felmérés alapján a 60 éves, vagy annál idősebb emberek esetén az érintettek 19,4 százaléka küzdött mentális elégtelenséggel, miközben súlyos financiális gondjai voltak 3,8 százaléknak, fizikai korlátokkal pedig 2,7 százalékuknak kell szembenéznie. Folytatás az 53. oldalon IME XII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. NOVEMBER 49
