A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS Interjú az új egészségügyi államtitkárral Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán: egy versenyképes országnak az egészségügye is versenyképes Első nyilatkozatai egyikében azt mondta, egy egységes koncepció mentén fogják átalakítani az egészségügyet. Hol tart ennek a koncepciónak a kidolgozása? A kérdésre válaszolva fontos előrebocsátani, hogy egy korábban megkezdett intézkedéssorozatot folytatok, és ugyanazt az ügyet szolgálom, amit elődöm, Zombor Gábor tett. A koncepcióban semmi olyasmiről nincs szó, ami újdonság lenne, legfeljebb máshová helyezem a hangsúlyokat. Kevesebb ügyet vállalok fel, de azokat igyekszem sikerre vinni. Öt olyan témát jelöltem meg, aminek a következő években a végére szeretnénk járni. Annak ellenére, hogy sokan óvnak ettől, mert érzékeny területeket érintenek. Azonban arra bátorítottak, hogy álljak elő a terveimmel, és majd a kormány, a frakció eldönti, hogy megadja-e hozzá a támogatását. Vegyük végig azt az öt területet, amelyen jelentős változás várható a választásokig hátralévő időben. Az első a „kancellári” rendszer bevezetése: egyfajta koncentrációt fogunk végrehajtani az egészségügyben. Erre azért van szükség, mert az egészségügytől rendszerszinten várunk jobb teljesítményt, ám eközben a döntések a kórházakon belül születnek. Ki kell találnunk azt a formát, amiben egy adott terület lakosságáért felelős intézmények együttműködnek az ott élők egészségügyi ellátásában. A kórházak szempontjából a legerősebb verzió a teljes körű integráció, a leggyengébb a jelenleg működő bizottságok rendszere, ám úgy tűnik, ez utóbbi nem elegendő a valódi hatékonyságjavításhoz. Köztes út nincs? Ezt az utat keressük most. Én a gazdasági társaságok világából jöttem, ahol egy holding tagvállalatai között nagyon szépen meg lehet osztani a feladat- és hatásköröket. Azt kell kitalálnunk, hogy az államháztartás világában hogyan lehet az egyes intézmények együttműködését szabályozással annak érdekében erősíteni, hogy valóságos együttműködés alakuljon ki. A jelenlegi helyzet ugyanis jobban hasonlít egyfajta tánctermi udvariassághoz, mint lényegi kooperációhoz. Ez abból a szempontból érhető, hogy mindenki félti a saját autonómiáját. Ez lehet, de meg kell érteni: az egészségügyi ellátórendszernek nem az a lényege, hogy melyik intézménynek mi a fontos, hanem az, hogy az állampolgár hogyan jut megfelelő ellátáshoz. Ma sajnos az intézmény gyakran önmagáról és nem az állampolgárokról gondoskodik. Azért használjuk itt is a „kancellári” hívószót, mert az egyetemeken is egy helyre került sok olyan hatáskör, mely korábban a gazdasági igazgatónál vagy a rektornál volt. Bár a modellen már több mint egy éve dolgozunk, vannak még nyitott kérdések. Sokan kérdezik, hogy megyei vagy térségi szervezetekről lesz szó. Szerintem nem a közigazgatási határok a fontosak, sokkal inkább az, hogy mekkora egységeket kell – és lehet – egy helyről irányítani, gazdaságosan működtetni. Ebbe a kancellárinak nevezett rendszerbe fogják tehát integrálni az olyan háttértevékenységeket, amilyen az élelmezés, a takarítás, a pénzügy, vagy az anyaggazdálkodás? Jól látja. Mi a második kitűzött cél? Igazából ezt kellene első helyen említeni: az alapellátás megerősítése. Van egy jó törvényünk, amihez ki kell dolgozni ugyanolyan jó, és a mindennapokban használható végrehajtási rendeleteket. Azonban itt nem fogunk megállni, és a jövő évben újabb lépéseket kell tennünk. Van egy sor olyan alapellátási funkció, ami szétszórtan működik, gondoljon csak a védőnőkre vagy az otthonápolási szolgálatokra. Ki kell találnunk, hogyan tudnak e funciók, az ellátás hatékonyságának növelése érdekében együttműködni. Például az egészségfejlesztési irodák tevékenységét hogyan lehet egységesíteni, és valamilyen módon országos szintre kiterjeszteni. El kell érnünk, hogy az egy orvos-egy asszisztens összetételű praxisokat lényegesen kitágítsuk, és sokkal több szakember legyen a háziorvos segítője. A jelenlegi alapellátás rendkívül orvoscentrikus, és miután az orvosok jellemzően magányosan dolgoznak, arra kényszerülnek, hogy minden további vizsgálatra vagy kezelésre beutalják a beteget. Ebből a helyzetből ideje már továbblépnünk. Csoportpraxisokkal és praxisközösségekkel? Erre két modell létezik. Az egyik az angol, amelyben a „community care” a kórház feladata. Ez azt jelenti, hogy a szakellátás az alapellátásban fejeződik be, a kórházi szakdolgozók akár fele kint dolgozik a terepen, a betegek otthonában, az alapellátással együttműködve. A másik lehetőség az említett csoportpraxis, amelyben a háziorvosok mellett más szakemberek, dietetikusok, gyógytornászok, mentálhigiénés szakorvosok is dolgoznak, annak érdekében, hogy valóban csak a legszükségesebb esetben kelljen továbbküldeni a beteget. Mindez azért is fontos, hogy az alapellátásban tudjunk népegészségügyi szolgáltatásokat is nyújtani. Nagyon jól látszik, hogy ha valahová lehet forrásokat kérni a kormánytól, akkor az ez a terület. Hiszen az utóbbi években javultak az alapellátás pozíciói. IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER 5 EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS Melyik a harmadik kiemelt terület? A szociális és az egészségügyi ellátás szétválasztása. Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idős emberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra. A krónikus ágyak többségén konkrétan szociális ellátás folyik. Méghozzá úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények. Ez így nem mehet tovább. Mi a megoldás? Ezeket a kapacitásokat át kell adni a szociális szférának, megteremtve az átmenetet az aktív egészségügyi és a tisztán szociális ellátás között. Mert azzal mindenki egyetért, hogy ez a kapacitás a szociális területről hiányzik. Illetve az is egyértelmű, hogy a szociális szféra sokkal jobban képes befolyásolni, hogy valóban a rászorulók kapják meg ezeket a lehetőségeket. Elérkeztünk a negyedik feladathoz. A negyedik ügy az új fővárosi kórház. Ma az a helyzet, hogy a szokásos forgatókönyv szerint mindenki a saját érvrendszere szerint próbál meg teret nyerni. A végleges döntést azonban addig nem szabad meghozni, amíg nincs egy egységes fővárosi egészségügyi koncepció, ami megmondaná, hogy az ebben a térségben élőknek, beleértve az agglomerációt is, mire van, illetve lesz szüksége a közeljövőben. Ebbe a képbe kell beilleszteni az összes kórház jövőképét, így a tervezett új kórházét is. Sokféle intézmény található Budapesten, egyetemi klinika, országos intézet, kórház és magánintézményből is itt van a legtöbb. A tervezett koncepció mindegyiket számításba venné? Ezeknek a kórházaknak majdnem mindegyike állami fenntartásban áll, a maradék a betegellátási volumen csupán néhány százalékát teszi ki. Ugyanakkor nagyon fontos egyházi intézmények vannak közöttük, és fenntartóikkal, vezetőikkel, ahogyan eddig is, most is meg fogjuk találni a közös hangot. Az egységes ellátási koncepció azonban csak a társadalombiztosításból finanszírozott intézményekre vonatkozik. A felsorolásból már csak az ötödik terület hiányzik. Ez az új minimumrendelet, illetve licenszrendszer, amelynek az Országos Tisztifőorvosi Hivatal lesz a felelőse. A jelenlegi minimumrendelettel kapcsolatban az a legnagyobb gond, hogy leltárjellegű, ami a humánerőforrás tekintetében messze nem elegendő. Kompetenciához és tevékenységhez kötött licenszrendszert kell kialakítani, ahol mindenki azt csinálhatja, amihez ért, amiben gyakorlatot szerzett. Az egyes szakmáknak kell kidolgozniuk ennek a szabályait. Ezek szerint továbbra is igényt tart a Szakmai Kollégium és tagozatai munkájára? Természetesen e területen is számítok a megújítandó Szakmai Kollégiumra, de például akkor is, amikor a követ- 6 IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER kező időszakban számos betegutat a tervezett átalakítások miatt újra kell szervezni. Nem beszélt forrásteremtésről. Bár a jövő évi keretek már régóta adottak, a 2017-es költségvetést még csak most kezdik majd előkészíteni. Az elmúlt időszakra vonatkozóan már a legújabb OECDjelentés is elismeri, hogy minden évben látható többletforrás került az ágazatba. Ennek ellenére még mindig nagyon sokan forráskivonásról beszélnek. Ez számomra azt jelenti, hogy kizárólag forrásbevonással nem lehet növelni a betegek elégedettségét. Kétségtelen azonban, hogy jelentős többletforrásokra van szükség, persze mindenhol, de különösen az alapellátásban, hiszen a népegészségügyi mutatóink még mindig nagyon rosszak. Az OECD-tanulmány úgy fogalmaz, hogy az egészségügyi ráfordításokban bekövetkezett pozitív trendváltás erősítésére és elmélyítésére van szükség ahhoz, hogy az egészségügyi mutatók javuljanak. Egy versenyképes országnak az egészségügye is versenyképes kell, hogy legyen. Ugyanakkor, ha a funkciók egy része átkerül a szakellátásból az alapellátásba, illetve az aktív kórházi ellátásból a szociális ellátásba, akkor már ezekkel jelentős források szabadíthatók fel. Az Ön által említett OECD-tanulmány ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a magyar egészségügyi dolgozók a nemzeti átlagbérhez viszonyítva a legrosszabbul keresők közé tartoztak, éppen a korábbi forráskivonások miatt. A béremelésnek helye van, ezzel nem lehet vitatkozni. De az ehhez szükséges forrásokat csak az előbb felsorolt átalakításokkal lehetséges megteremteni. Fontos, hogy megmutassuk: milyen célokért kérünk új forrásokat és cserébe milyen garanciákat adunk. Az említett átszervezések mintha nem érintenének egy fontos láncszemet, a járóbeteg-ellátást. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség legutóbbi állásfoglalása ráadásul rá is mutat, hogy évente több tízmilliárd forintos felesleges kiadással terheli az amúgy is szűkös egészségügyi büdzsét, hogy még mindig nagyon sok beteget látnak el a szakmailag indokoltnál magasabb szinten, tehát a háziorvos helyett szakrendelőben, vagy a szakrendelő helyett kórházban. Ebben igazuk van, de a szakrendelők nagyobbik része nincs állami tulajdonban. Attól még az egészségügyi ellátórendszer részét képezik. Ebben szintén igaza van, de az idő szorítása miatt muszáj szelektálnunk a végtelennek tűnő feladatlistából. Visszatérve az eredeti kérdésre: a rendszer egyes eltérő tulajdonú elemei közötti együttműködésben nehéz rendet tenni, mindaddig, amíg hiánygazdálkodás folyik, amit a hálapénzrendszer is működtet. A beszélgetésünkben felsorolt változatások, minden, ami történni fog, a paraszolvencia fel- EGÉSZSÉGPOLITIKA PROGRAMALKOTÁS számolásáért is történik. Amennyiben a jelenleg zajló hiánygazdálkodást sikerül felszámolni, annak az is következménye lesz, hogy nem lesz igény hálapénzzel megvásárolni szolgáltatásokat. A hálapénz ugyanis tünet, nem ok, viszont egyúttal rengeteg torzulás oka. Számíthatnak-e az egészségügy szereplői a finanszírozással kapcsolatban pozitív előrelépésre? Számíthatunk. Mindenképpen változtatni kell az elosztás logikáján, annak érdekében, hogy a gyógyító munka sokkal inkább a lakosság igényeit szolgálja. Mit kell pontosan érteni ez alatt? Már vannak elképzeléseink, de ezt hagyjuk meg egy következő interjú témájának. Haiman Éva NÉVJEGY Dr. Ónódi-Szűcs Zoltán 2015 – EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkár 2014-2015: GYEMSZI/ÁEEK főigazgatója 2012-2014: GYEMSZI Észak-Alföldi régiójának területi igazgatója 2006-2012: Kenézy Kórház főigazgatója, Kenézy Kórház Zrt. vezérigazgatója, debreceni Egészségügyi Holding Zrt. igazgatóságának elnöke 2004-2006: VESZ Egészségügyi Szolgáltató Kht. és VESZ Vagyonkezelő Kft. ügyvezető igazgatója 2003-2004: Debreceni Városi Egészségügyi Szolgálat vezetője 1998-2003: HospNet Kft. termékdivízió vezetője 1997: Flexum-Holding Rt. szoftverfejlesztési vezetője 1996-1997: Med Soft Kft. (Spirit Kft) szoftverfejlesztési vezetője 1995-1995: AKTK Kft. Tanulmányok: 1991: Debreceni Orvostudományi Egyetem, általános orvos 2004: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, egészségügyi menedzser szakértő Szakmai és közéleti tevékenységek: 2006-2011: MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnökségi tag Díjak: „A 2012. év IME előadója” 3. helyezés Fotó: Beliczay László A teljes elektronikus egészségügyi rendszer kiépítése kerül nagyságrendileg 10 milliárd forintjába az államnak A teljes e-egészségügyi rendszer kiépítése nagyságrendileg 10 milliárd forintjába kerül az államnak, ennek egy komponense a 300 millió forint értékű mobil EgészségNapló és Tájékoztató Alkalmazás, a MeNTA. Az e-egészségügyi rendszer kiépítésével az eddigi legnagyobb mértékű egészségügyi informatikai beruházás történt meg, amelynek eredményeképpen a szakellátó intézmények számára biztosítottá vált a közeljövőben induló, új központi informatikai rendszerhez, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez, az EESZT-hez történő csatlakozás. Több mint tízezer informatikai eszköz (hardverek, szoftverek, szerverek, nyomtatók, hálózati eszközök, routerek) beszerzése és kiszállítása történt meg a kijelölt közfinanszírozású intézményeknek, összesen 7,2 milliárd forint értékben. A komplex fejlesztéseknek köszönhetően létrejön az EESZT központi informatikai rendszere, amely megteremti az alapot az egészségügyi szolgáltatók együttműködéséhez. Egységes informatikai környezetben, a legmagasabb fokú adat- és kibervédelemmel biztosítja az egészségügyi ágazaton belüli hatékony kommunikációt. A MeNTA okostelefonos alkalmazás, vagyis a Mobil EgészségNapló és Tájékoztató Alkalmazás kialakítására 300 millió forintot költ az állam európai uniós fejlesztési forrásból. A mobil alkalmazás képes egészségnaplókon keresztül adatokat megosztani háziorvosi- és kórházi informatikai rendszerekkel, így az otthon naplózott adatok gyorsan és hatékonyan juthatnak el a kezelőorvoshoz. Az alkalmazás segítségével a felhasználók többek között egészségtervet készíthetnek, hiteles információkhoz juthatnak betegségükkel kapcsolatban, megtudhatják a felírt gyógyszerrel kapcsolatos összes elérhető információt a vonalkód beolvasásával, valamint az útvonalkereső térképes funkció segítségével egyszerűbben elérhetik a szolgáltatókat is. E-egészségügyi rendszer nem csak Magyarországon kerül kiépítésre. Hasonló szisztémát vezetett be és üzemeltet Ausztria, Franciaország, Spanyolország és Észtország, valamint a világ számos országában működnek másfajta e-egészségügyi rendszerek. A rendszer az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK adatvédelmi irányelvével összhangban épül ki. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a fent felsorolt fejlesztéseit több, az Európai Unió által finanszírozott projekt keretében hajtotta végre annak érdekében, hogy az ország egészségügyi informatikai rendszere és az azokhoz kapcsolódó szolgáltatások megfelelhessenek a modern kor elvárásainak. 2015. 11. 09. Állami Egészségügyi Központ IME XIV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2015. DECEMBER 7
