Kedves Éva, Kedves Előadók, aktív Résztvevők és akiket érdekel!

A szóban forgó riportot, amelynek alapján megteszem a megjegyzéseimet, a szokásos korrekt tartalommal és színvonalon Köbl Anikó készítette el. A Medical Online internetes szakújságon belül az alábbi linken érhető el: http://medicalonline.hu/informatika/cikk/tovabbra_is_ragaszkodunk_a_papirhoz?utm_source=newsletter&utm_medium=medicalonline_hirlevel&utm_campaign=22308.

Sajnos, egzisztenciális és egyéb magánjellegű (eü. állapot) okok miatt nem tudtam részt venni a hagyományokhoz híven színvonalasan megrendezett konferencián ( XVI. IME ORSZÁGOS EGÉSZSÉGÜGYI INFOKOMMUNIKÁCIÓS KONFERENCIA 2018. május 17. Hotel Hungária City Center, 1074 Budapest, Rákóczi út 90.). Mindezért Tamás Éváé és csapatáé a dicséret, gazdag múltú tevékenységéért joggal kapott elismerést nem olyan régen. Gratulálok!

Gondolom, hogy többen örültek a személyes részvételem hiányának, egy kicsit fellélegezve, hogy nem fogok kellemetlenkedni a kérdéseimmel, megjegyzéseimmel. Most sem tenném ezt, ha a riport címe nem azt sugallaná, hogy a "Továbbra is ragaszkodunk a papírhoz" fennálló státusért a felhasználok, az alkalmazók (orvos, gyógyszerész, a többi felsőfokú végzettségű diplomás, asszisztens, nővér, ápoló, adminisztrátor, operátor és a többiek - már ha vannak!?), no és az alkalmazásfejlesztők okolhatók. Igen, az alkalmazásfejlesztők, akik egy kicsit a többieknél jártasabbak a saját szakterületük orvosi, informatikai eredményeinek alkalmazásban, elterjesztésében, kutatásában, tanításában (kissé szerénytelenül magam is közéjük sorolom, elnézést). Vagyis azok, akik a fizikai, biológiai erőnlétük mellett a lelküket, a szürke állományukat is kitették (kiteszik, ha még van bennük lelkesedés) azért, hogy a tágabb értelemben vett egészségügyi informatika - az ehealth, amely kiszolgálja a personalized (precisious) health - elvárásai teljesüljenek.

Azzal feltehetően senki sem vitatkozik (legalább is a konferencián résztvevők bizonyára nem), hogy a modern személyre szabott medicina (személyre szabottnak kell - kellene - lennie!) nem funkcionálhat az orvoslás minden tevékenységét és szereplőjét átszövő, azt támogató információs és kommunikációs technológiai rendszerek (ICT on ehealth) nélkül. Ezekben a rendszerekben általában kevés vagy egyáltalán nincs papír, de nem első sorban a minél sikeresebb papír megtakarítás teljesítése miatt. Hanem azért nincs, mert az ellátáshoz szükséges tudás, információs érték (amely az "interaktív információs felhőkből" az adott munkahelyre és páciensre real time transzformálódig) az ún. orvosi munkahelyen az adott időben a beavatkozó rendelkezésére áll és erről a páciens is megkapja a testére szabott információt, kellő időben. Az ilyen rendszerek a világ jobbik felében működnek, nálunk nem.

Tehát "nálunk nem" és helyette van a papír, nem is kevés és jóval szerényebb tartalommal. Hány féle bizonylatot kell kitölteni egy beteg után és ezek, mármint a beteg állapotát, az ellátás eredményeit leíró leletek, képek, értékek találkoznak-e valahol a gyógyítás "punctum maximum”-ában? Aligha és ide számolhatjuk még a diagnosztikák, az invazív és non invazív beavatkozások megnőtt várakozási idejét (mint tudjuk, a várólisták nem a páciensre, a kórállapotra szabottak, még a SBO-kon sem - sőt..., pedig a hazai szakirodalomban is írtak róla már két évtizeddel ezelőtt is, ahogy Kozmann professzor megjegyezte, hogy már a rendszerváltáskor is), akkor nehéz dolog a Páciens Rekord tartalmát összeollózni.

Akkor hát hol is áll nálunk a Mesterséges Intelligencia - MI? Veszni hagyjuk a teljes emberiség agykapacitását (2040-re meglesz, ha nem is nálunk)? Hogy kellene foglalkozni vele, azt sokan tudjuk, de hol is vannak meg ennek a feltételei? Hogy milyen feltételek? Hát kezdjük az oktatással, a tanítással és nem csak a MI-t, hanem a többit, a health informatics teljes elméleti és gyakorlati tárházával: melyik hazai egyetemünkön és mennyit tanítanak ebből? Talán "BSC"-t igen, de hol vannak a mesterkurzusok? Kivétel a BMGE egészségügyi mérnök kurzusa, amely fontos, de az egész ICT on ehealth-nek csak egy szelete. És persze nem csak az orvost kéne tanitani, hanem a segítőit is: hol áll nálunk az oktatásuk (nurcing health informatics)? No és az oktatók felkészültsége terén minden rendben van?

Gondolom Kozmann professzor úr erre is kimerítő választ tudna adni. Talán emlékszik még arra a Veszprémi Akadémiai Bizottság várbéli helységeiben tartott rendezvényre, amelyen többen és részleteiben kifejtettük a máig is iránymutató témaköröket, kérdéseket. Emlékeznie kell, hiszen a rendezvényt követően nagyhirtelen sajátjaként megjelentette az egész tartalmat az IME szaklapban. De mi valósult meg mindebből? Akkor Alföldi István igazgató úr is ott volt és a NJSZT Orvosbiológiai Szakosztálya is képviseltette magát. Most nem láttam az előadók között őket, pedig a jelen és a jövő az Ő "mindennapi kenyerük". Ügyvezető Igazgató Úr, nem tetszett biztatgatni őket, csak úgy barátilag?

Igen, viszont van EESZT, nagy és intelligens rendszerünk, amely már 195 napja működik és az e-recept rendszer is 60-70%-os. Szabó Bálint főosztályvezető úr szerint az EU is megdicsérte a rendszert, amelyet 2010-ben még "science fiction"-nak hittek. Gyorsan megjegyzem, hogy én nem tartoztam közéjük, de és szakmai szkepticizmusomat még annak idején Szabó Bálinttal és munkatársaival (Surguta András!) is megosztottam, amikor részt vehettem az általuk rendezett előkészítő kurzusokon (vizsgáztam is az elhangzottakból és papírom is van róla)

Többször – már amennyire alkalmam volt – kifejtettem a kétségeimet az EESZT-vel kapcsolatosan, természetesen eredménytelenül. Jóllehet, a MTA Orvosi Tudományok osztály-elnökével, Prof. Dr. Kosztolányi Györggyel is kezdeményeztük (a többesszám, a „mi”, egy általunk kezdeményezett önkéntes szakértői csoportot jelentett) a hazai egészségügy halaszthatatlan javításnak szükségességét, aztán Kincses Gyula is felkapta a fonalat, sőt a MTA a gyülekezgető szellemi tőkét egy megalakuló egészségügyi bizottságba gyűjtötte Kincses Gyula csapatával együtt, de az informatika képviselete, gondolatvilága nélkül történt.

Megjegyzem, az aktuális ICT témaköreiről nem vették fel a kapcsolatot a MTA Matematikai osztályának Számítástechnikai Bizottságával (a Titkárságok ott vannak egy folyosón a Nádor utca 7-ben), minek is bolygatták volna ezt a kérdést. Volt még egy határozott kérése (tiltása?) a MTA Elnökségének: a tudomány politikával nem foglalkozik. Galillei szerint – és szerintem is – a tudomány egyben mindig politika is. A példák sorát hozhatnánk fel, de hát ám legyen.

Nem bántom azokat, akik komoly munkát végeztek a jelenlegi információrendszer létrehozásával, a jelenlegi – korántsem megfelelő – szint elérésével. Konkrét példákat tudok felhozni, amikor is a páciens betegforgalmi adatai ugyan jól- rosszul szerepelnek, de például egy komoly invazív beavatkozás és a hozzá vezető út állomásai pedig nem találhatók. Pedig ez a lényeg a személyre szabott ellátásban, a sürgősségi ellátást meghatározó információk összeállításánál és még folytathatnám. Ez nem megy, régen sem ment és ma sem megy.

Fontos lenne az is, hogy a rendszer könnyen kezelhető, tanítható és tanulható legyen a páciens számára is. Az egész EESZT egyik alapvető hibája, hogy kezelhetősége értelmetlenségbe menően bonyolult és csak akkor lehetne egyáltalán használatra javasolni, ha a rendszer igazán felhasználó barát lenne (sőt, szerintem ez már nem is hiba, hanem büntetendő cselekmény!?). Ezek szerint a súlyos szakmai hiányosságai miatt maximum csak alternatív megoldásként volna javasolható. Azért tartom büntetendőnek, mert a felsorolt hiányosságai ellenére a kormányzati adminisztráció kötelezően rendeli el használni (az igazi ehealth megoldásokat nem veszi figyelembe) és ezzel közvetve – és nem egyszer közvetlenül – veszélyezteti a páciensek egészségi állapotát.

Ezt a kérdéskört nyilván kifejtette Dr Alexin Zoltán is és nem is egyszer és nem először ezen a helyen. A konferencián résztvevők pedig – döntéshozók közelében lévők pedig különösen – lesütött szemmel, itt-ott bólogatva hallgatták. Pedig még nem is volt szó a páciens, a beteg önrendelkezési jogáról, a ’patient privacy’-ről, amelynek május 25. után funkcionálni kellene.

Aki eddig szenvedve elolvasta a levelem, az füstölögve, mérgelődve – vagy jobb esetben csak tűnődve – felteheti a kérdést: miért huzakodom elő megint az egészségügyi informatikával. Az indokom a csatolt mellékletből kiolvasható, amelyet az E-Magyary Közigazgatás Tudományi Egyesület soron következő ülésére készítettem (az Egyesületnek alapító tagja vagyok). A Magyary-est témája: „A nemzeti adatvagyonról szóló törvény státusza” – Előadó: dr. Pátkai Nándor (Igazságügyi Minisztérium). Az ott elővezetendő témát is hiányosnak tartom, mint ahogy az ehealth hazai helyzetét sem tartom dicséretesnek. Elnézést a hosszú és néha indulatosnak tűnő véleményért , magán véleményemért, amely végül is törölhető (hardcopy esetében eltéphető, eldobható).

Ennyi.

Üdvözlettel:

Simon doktor (Pali bácsi)

Melléklet

Cikk forrása | 2018-05-24