Intézmények:SOTE II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Évfolyam: I. évfolyam
Lapszám:2002. / 2
Hónap:szeptember
Oldal:13-17
Terjedelem:5
Rovat:MENEDZSMENT
Alrovat:KONTROLLING
Absztrakt:
Szerző írásában összefoglalja a finanszírozás orientált komplex betegmenedzsment koncepció kialakításában és következetes megvalósításában rejlő lehetőségeket. Összeveti a járóés fekvőbeteg-ellátás keretében történt betegellátás finanszírozását. Bemutatja a sürgősségi HBCS-k alkalmazásában rejlő lehetőségeket. Felhívja a figyelmet a krónikus és rehabilitációs osztályokon történő betegellátásban rejlő lehetőségekre. Kiemeli az intenzív osztályos ellátás kódolásának problematikáját, az orvosi és a finanszírozási dokumentáció pontos vezetésének jelentőségét. Példákkal bizonyítja a kódolás utólagos szakmai auditálásában rejlő lehetőségeket és hangsúlyozza annak szükségességét.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT KONTROLLING A fekvőbeteg-ellátás adatszolgáltatásának komplex minőségellenőrzése 2. rész Dr. Sipos Miklós, SOTE II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Szerző írásában összefoglalja a finanszírozás orientált komplex betegmenedzsment koncepció kialakításában és következetes megvalósításában rejlő lehetőségeket. Összeveti a járó- és fekvőbeteg-ellátás keretében történt betegellátás finanszírozását. Bemutatja a sürgősségi HBCS-k alkalmazásában rejlő lehetőségeket. Felhívja a figyelmet a krónikus és rehabilitációs osztályokon történő betegellátásban rejlő lehetőségekre. Kiemeli az intenzív osztályos ellátás kódolásának problematikáját, az orvosi és a finanszírozási dokumentáció pontos vezetésének jelentőségét. Példákkal bizonyítja a kódolás utólagos szakmai auditálásában rejlő lehetőségeket és hangsúlyozza annak szükségességét. 3. HOSPITALIZÁCIÓ AZ ALSÓ HATÁRNAPIG Egyre gyakoribb igény a betegek részéről, hogy a kivizsgálások és a beavatkozások minél rövidebb idő alatt történjenek meg, a hospitalizáció időtartama csökkenjen a minimálisra. Különösen a beavatkozással járó hospitalizációk esetén lehet veszteséges az, ha a páciens a HBCS alsó határnapja alatt távozik, hiszen akkor csak tört HBCS kerül kifizetésre. Különösen veszteséges ez olyan esetekben, ahol a HBCS nem tartalmaz külön műtéti súlyszámot annak ellenére, hogy történik beavatkozás és annak felmerülnek költségei, sőt az ápolás kapcsán felmerülő költségek döntő többsége ekkor merül fel. Ilyen eset lehet például egy szülés, ahol a költségek döntő hányadát képező észlelés és szülésvezetés az első néhány órában megtörténik és a további ápolási időtartam költségei ehhez képest csekélyek. A szülés (14M 673A) alsó határnapja 3. A ma egyre komolyabb súlyú alternatív szülészeti mozgalmak a hospitalizáció időtartamának csökkentésére buzdítanak, így egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szülőnő nem kívánja kivárni a betöltött 3 nap hospitalizációt és otthonába távozik. Ez a kórház számára bizonyosan veszteség. Szakmailag nem látom kérdésesnek (mind az anya, mind az újszülött szempontjából) a 3 napos szülés utáni kórházi megfigyelés létjogosultságát, ezért már a terhesgondozás során érdemes a terhessel tudatosítani, illetve a szülőnő felvételekor nyomatékosítani, hogy e rendszabályokat egészségük érdekében szükséges betartani. Ezt sem lehet utólagos kód-audittal (a rövid ápolást) befolyásolni, csakis tudatos betegmenedzsmenttel, felvilágosítással, betegvezetéssel. 4. INTENZÍV OSZTÁLYOS ÁTJELENTÉS Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a beteg ellátása során megfordul az intenzív betegellátó osztályon, ott megfelelő intenzív ellátást kap, ez orvosilag szabályosan és igényesen dokumentálva is van, de ez az ápolási esemény a finanszírozási dokumentációból kimarad. A HBCS rendszer az úgynevezett „Z-s” HBCS-kkel ismeri el a magas erőforrás igényű ellátásokat. Az ebbe való besorolásnak szabály szerint három feltétele van. a.) Súlyos társult megbetegedés – természetesen csak azok számítanak a besorolási szempontból súlyos társult megbetegedésnek, amelyek a szabálykönyv ide vonatkozó táblázatába felvételt nyertek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezen diagnózisok köre korántsem tekinthető teljesnek, tehát csak tudatos kódolási tevékenység – a súlyos társult megbetegedésként elfogadott diagnózisok körének naprakész ismerete – révén lehet eredményes kódolási munkát végezni. Itt, illetve a HBCS rendszer még számos diagnózis és beavatkozáskörével kapcsolatban halaszthatatlannak érzem a nyilvános, széles szakmai alapokon nyugvó eszmecserét és konszenzus kialakítást a finanszírozó és a szakmák között. b.) Intenzív ellátást igazoló beavatkozás – ezek elfogadott köre is deklarált, tudatos kódolási tevékenységet követel. c.) Intenzív osztályos ápolás (ez lehet regisztrált intenzív vagy szubintenzív osztály a megfelelő szubintenzív osztályos ápolási kód alkalmazásával). FÔCSOP HBCS HBCS NÉV 13P 13P 647A 670Z Abrasio altatásban 1 Női reproduktív rendszer műtétei 5 (kivéve: női nemi szervek kombinált radikális műtétei) súlyos társult betegséggel ALSÓ FELSÔ NORMATIV SÚLYSZÁM 5 37 2 15 0,19527 2,68321 5. táblázat IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 13 MENEDZSMENT KONTROLLING Fontos a finanszírozóval egyeztetni (elsősorban a szubintenzívek esetén, hogy elfogadja-e az adott szakazonosítóról történő teljesítményjelentést intenzív osztályos ápolásnak. Amennyiben folyik az adott intézményben ilyen – magas ráfordítás igényű – tevékenység a menedzsment nem halogathatja az egység megfelelő szakmai és finanszírozási regisztrációját annak érdekében, hogy költségeit a „Z-s” HBCS-k elszámolása révén részben vagy egészben kompenzálja (5. táblázat). A két eset között csaknem 14-szeres a finanszírozási különbség. Itt is hangsúlyozni szeretném, hogy nem arra buzdítok, hogy a sima nőgyógyászati küretes betegeket intenzív osztályos betegekként manipulálva súlyszám többlethez jusson bárki is, hanem arra, hogy aki súlyos állapotú betegnél végez ilyen beavatkozást, ahol a beteg életét és egészségét csak megfelelő intenzív osztályos ápolás révén lehet biztosítani, az ne veszítsen kódolási fogyatékosság okán negyed millió forintot, amelyet csaknem biztosan el is költött egy ilyen beteg ellátására. 5. KRÓNIKUS OSZTÁLYOS ÁTJELENTÉS Az új szabály alapján a HBCS normatív napja fölött hét nappal kezdi meg az aktív osztályról krónikus, illetve rehabilitációs osztályra helyezett beteg – a HBCS súlyszám feletti – napi átalányfinanszírozását az OEP. Az osztályon végzett betegellátó tevékenység minősítése alapján a finanszírozó szorzókkal emelheti a finanszírozást (pl. 1,5). Ez esetben a krónikus napi díj 100%-a kerül elszámolásra, szemben a felső határnapon túli hosszú ápolás napi díjával, mely a krónikus díjnak csupán 70%-a. Vegyünk egy példát és számszerű adatokat annak érdekében, hogy bemutathassam a rendszerben rejlő lehetőségeket. Adott egy habituális vetélő kisterhes, akinek már számos kívánt terhessége szakadt meg. Alhasi görcsök és pecsételő vérzés miatt szigorú fektetése, szoros észlelése és a szükséges kezelés miatt felvételre kerül a szülészeti osztályra és ott 60 napon át látják el. Elemezzük a bevételi különbséget aszerint, hogy az adott beteg végig a szülészeti osztályon kerül ápolásra, vagy állapotának rendezése után áthelyezik az eset további ellátására alkalmas 1-es szorzóval bíró krónikus, illetve 1,5-ös szorzóval szerződött rehabilitációs betegellátó osztályra. A kórállapotot legmegfelelőbben a fenyegető vetélés O2000 kódjával írhatjuk le, és így az eset a 14M 6820-as HBCS-be kerül. Íme a HBCS tulajdonságai (6. táblázat). A szabályok szerint az adott esetben 60-28=32 hosszú nap és 60-7-7=46 krónikus illetve rehabilitációs nap számolható el a HBCS súlyszám felett. Végig aktív osztályon HBCS Forint / HBCS HBCS forint Hosszú napok száma Hosszú napi szorzó Hosszú napi díj Hosszú napi forint Összesen Napi költségkeret Aktív osztályon, majd 1-es szorzójú krónikus osztályon HBCS Forint / HBCS HBCS forint Krónikus napok száma Szorzó Kompenzált krónikus napok száma Krónikus napi díj Krónikus forint Összesen Napi költségkeret Aktív osztályon, majd 1,5-ös szorzójú rehabilitációs osztályon HBCS Forint / HBCS HBCS forint Rehabilitációs napok száma Szorzó Kompenzált rehabilitációs napok száma Rehabilitációs napi díj Rehabilitációs forint Összesen Napi költségkeret 0,51333 96000 49280 32 0,7 2450 78400 127680 2128 0,51333 96000 49280 46 1 46 3500 161000 210280 3505 0,51333 96000 49280 46 1,5 69 3500 241500 290780 4846 A fenti elemzés adataiból az tűnik ki, hogy az 1-es szorzójú krónikus osztályra áthelyezve a beteget plusz 65%-os, míg a 1,5-ös szorzójú rehabilitációs osztályra helyezve a beteget a 14 nap elteltével plusz 128%-os többletbevételt érhetünk el. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ez NEM SÁMÁNKODÁS. A 60 napos ápolás a végig aktív osztályos ellátás nem egészen 130 000 forintos díjából bizonyosan nem gazdálkodható ki (2128 forintos napi költségkeret). A megfelelő krónikus, illetve rehabilitációs áthelyezések révén – esetünkben – a napi 3505 illetve 4846 forintos költségkeretek már megteremtik az igényesebb ellátás feltételeit anélkül, hogy ez a kórház számára jelentős veszteséget okozna. Írásom második részében a kódolási tevékenység auditálásának jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet. FÔCSOP HBCS HBCS NÉV ALSÓ FELSÔ NORMATIV SÚLYSZÁM 14M 6820 Fenyegető vetélés 3 28 7 6. táblázat 14 IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 0,51333 MENEDZSMENT KONTROLLING Az egészségügyi ellátó intézmény aktuális kódolási hatékonyságától függően elterjedt nevén „Kódkontrolling”, azaz a kódolás komplex audit tevékenysége, a bevétel fokozás egyik leghatékonyabb és leggyorsabban többletbevételt hozó eszköze. Lehetőségeit alapvetően behatárolja az orvosi dokumentáció színvonala, minősége, pontossága. Átlagosan kódoló, nem auditált megyei kórház hozzávetőlegesen fekvőbeteg ellátási tevékenységéért kapott bevételeinek 5%-át veszíti el a bevételi optimumához képest kódolási hibák okán. Fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a tudatos kódolási tevékenység, illetve a kódolás utólagos auditálása – amennyiben azt az aktuális szabályrendszer pontos betartása mellett végzik – nem azonosítható a „kódzsonglőrködésnek”, vagy „kódsámánkodásnak” nevezett tevékenységgel. Ilyen jellegű tevékenységet egyetlen belső kórházi kódolást ellenőrző csapat, vagy bármely hivatásszerűen kódolási tevékenység auditálását végző külső cég sem vállalhat fel, hiszen a büntetőjogi következményekkel is járó szabálytalan tevékenység nem lehet egy kórház és a finanszírozó, illetve egy tanácsadó cég és egy egészségügyi ellátó intézmény hosszú távú, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatának alapja. CÉL A HATÉKONY ADATSZOLGÁLTATÁS, A SZÁMLÁZÁSI VESZTESÉGEK KIKÜSZÖBÖLÉSE A fő prioritás a betegellátó intézmény azon igénye, hogy a biztosított betegek részére, a biztosítóval kötött szerződés alapján, szakmailag kompetens ellátó egység által nyújtott, indokolt, szolgáltatásért megkapja az előre megállapított térítést (HBCS-súlyszámot), méghozzá az esetből legálisan, torzítás nélkül kihozható maximumot. A kódolás az orvosi dokumentáció – megfelelő algoritmus alapján történő – lefordítása finanszírozási dokumentációvá. Kódolni márpedig tudni kell! Ez nem azonos a diagnózisok és beavatkozás kódok bemagolásával. Ennél több kell. A HBCS rendszer struktúrájának, szabályainak, hibáinak és a mindenkori súlyszámok és határnapok adatainak naprakész ismeretére van szükség. A HBCS besorolási rendszer – mai állapotában – messze nem hibátlan. Nem alkalmas arra, hogy a rendszert nem ismerő személy csupán a betegellátás adatait korrektül kódokra fordítva biztos lehessen abban, hogy a betegellátás kapcsán felmerült költségeinek finanszírozását szolgáló HBCS-be „juttatta” az eseményt. A betegdokumentáció minősége Furcsa ellentmondás azonosítható az orvosi és a finanszírozási dokumentáció megítélésében. Az orvosi dokumentáció kötelező tartalma és formátuma része az egyete- mi képzésnek. Minőségét az osztályos munkában a szakmai vezető viziteken és a zárójelentés kiadásakor ellenőrzi, aláírással tanúsítja. Funkcionális jelentősége van a kórházban prioritást élvező gyógyító tevékenységben. Presztízse viszonylag magas, a kórlap, zárójelentés kidolgozottsága a gyógyító munka minőségi mutatói közé tartozik. Ezzel szemben a finanszírozási dokumentáció vezetése nem része az orvosegyetemi tananyagnak. Nem része a klasszikus orvosi munkának, nem minősíti az orvost, mint gyógyítót. Presztízse alacsony, igyekeznek továbbadni, sokszor nem kompetens személynek. Szisztematikus ellenőrzése és javítása sokszor nem megoldott. Sem az elsődleges kódoló sem az utólagos audit tevékenységet végző kódszakértő nem tud sem szakmai, sem financiális szempontból igényes munkát végezni, ha a betegdokumentáció nincs megfelelő színvonalon vezetve. Ennek alapvető elemei a részletes kórelőzmény, a beavatkozások és vizsgálatok (különös tekintettel a besorolási szempontot képező beavatkozások, pl. többparaméteres monitorizálás), illetve gyógykezelések (pl. vér típusa és mennyisége) pontos rögzítése és a társosztályokon végzett konzíliumok és beavatkozások leletei, eredményei. A tudatos kódoló munkamódszere elsődlegesen a betegdokumentáció áttekintésénél kezdődik. Besorolási tényező lehet a beteg kora, újszülötteknél születési súlya. Tételesen át kell tekinteni az ellátás során felállított és igazolt diagnózisokat, az elvégzett beavatkozások teljes körét, a minősített gyógykezeléseket, a vérkészítmények és bizonyos gyógyszerek (pl. immunoglobulin, cyclosporin stb.) adását. Az ápolási napok száma és azok hossza bizonyos beavatkozások előtt szintén befolyásolhatja a besorolást (pl. patológiás terhesség utáni szülés). A legújabb HBCS verzióban az altatás és az érzéstelenítés egyes vállfajainak jelentése szintén besorolási szempont lett (TIVA, EDA). Mindezek gondos áttekintése után a kódszakértő azt a kérdést teszi fel, hogy miképpen kell, vagy lehet kódolni az eseményt úgy, hogy a ráfordított költségek minél teljesebben megtérüljenek a finanszírozó által fizetett súlyszám összegből. Fel kell tárni a kezelt társult megbetegedéseket, számba kell venni, hogy a felállított diagnózisok között szerepel-e valamely a társult, súlyos társult megbetegedések között, illetve felvételt nyert-e valamely besorolási jelentőséggel bíró kódcsoportba (pl. patológiás vagy nagyrizikójú szülészeti események). Abban az esetben, ha a beteg ellátása kapcsán több diagnózist is felállítottak és azt a szakma szabályai szerint el is látták, azt kell kiválasztani, amelyik a legmagasabb ellátási költségekkel járt. Ennek a választásnak a lehetőségét a „Besorolási kézikönyv” K006.1-es szabálya adja meg. Tudatosan kerülni kell a rendszer hibáiból adódó veszteségeket Vannak olyan diagnózis-beavatkozás párok, melyek a mindennapos szakmai gyakorlatban a szakma szabályai szerint előfordulhatnak, de a finanszírozási rendszer nem IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 15 MENEDZSMENT KONTROLLING sorolja be a megfelelő helyre. Például a rendszer a különböző fokú méhnyakrák megelőző állapotok (N8700-N8720) mellett a méheltávolítást csak az N8790 – Cervicalis dysplasia k.m.n. kód mellett „veszi észre”. Amennyiben nem ez a kód az ellátást indokló fődiagnózis, akkor csak ez utóbbi alapján sorol be és 0,38856 (6590-es HBCS) súlyszámot térít a 0,99450 (643B HBCS), illetve az 1,41711 (643A HBCS) helyett. Mit tegyen itt a kódoló? A „Besorolási kézikönyv” K004es szabálya úgy rendelkezik, hogy nem adható meg definiáltság szempontjából alacsonyabb szintű diagnózis annál, mint ahogy az a beteg ellátása kapcsán végzett diagnosztikus eljárások révén már meghatározásra került. A k.m.n. minősítésű kód pedig ebben az esetben annak minősülhet. Kösse-e magát a kódoló a szabálykönyv betűjéhez és nyelje le a 60-100 ezer forintnyi veszteséget, vagy tudatosan vállalja fel a szabályszegést? Ha a rendszer ilyen hibákat nem tartalmazna, nem kerülhetnének a munkájukat precízen és színvonalasan végző kódolók ilyen nyomasztó etikai helyzetbe. Néhány szakterület kódolása kifejezetten bonyolult, magas szintű szakismeretek szükségesek a finanszírozási szempontból is tökéletes kódoláshoz. Ilyen bonyolult kódolású szakterületek az alábbiak. • Intenzív, szubintenzív részlegek (súlyos kísérőbetegséges HBCS-k besorolása bonyolult). • Baleseti sebészet, sebészet, ortopédia (megfelelő diagnózis és beavatkozás pár kiválasztása néha nem egyértelmű, protézisek kódolásának szabályai). • Belgyógyászat, gyermekgyógyászat, sebészet (sok diagnózis, sok HBCS). • Szülészet (patológiás, nagy rizikójú terhesség és szülés). Íme néhány típus hiba, melyek a kódolási ismeretek hiányából fakadnak: • Nem tüntetik fel a beavatkozások darabszámát. Pl. több paraméteres noninvazív monitorizálás, lélegeztetés, vér egységek száma (7. táblázat) • Nem ismerik a besorolási tényezőnek számító beavatkozások körét. Fölösleges adatok mellett elsikkadnak a lé- 773A nyegesek, például a több paraméteres monitorozás, cyclosporin vagy cytostaticus kezelés (8. táblázat). • Nem adekvát a BNO/WHO kiválasztása a kódkészletből. A helytelenül megválasztott diagnózis mellett a rendszer gyakran nem ismeri fel az elvégzett beavatkozást és ilyenkor az eseményt a beavatkozás figyelembe vétele nélkül, pusztán a diagnózis alapján sorolja be és számolja el. • A diagnózisok sorrendjét, a beavatkozások típusjelét véletlenszerűen adják meg. • Diagnózisok használhatósága gyakran változik, követni kell(ene), mi alkalmazható aktuálisan fő-, társult, illetve súlyos társult betegségként. • Z-s csoportokba kerülés mechanizmusa sokak számára rejtély annak ellenére, hogy a súlyos társult megbetegedéses HBCS-k súlyszám értékei esetenként egy nagyságrenddel magasabbak a parallel HBCS csoportok értékeinél. Igen gyakran előfordul, hogy más személy határozza meg a diagnózis és beavatkozás kódokat, és más személy tölti ki az adatlapot. Az adatlap kitöltő számos esetben olyan személy, aki szakismeretek hiányában a kódokból nem látja át az aktuális ellátási eseményt. Ennek kapcsán gyakran találkozunk adatrögzítési hibákkal, melyeknek igen súlyos finanszírozási konzekvenciái lehetnek. • Kézírással végzett kódolás során az adatrögzítő félreolvassa a kódokat, pl. az „I” betűt „J”-nek olvassák és fordítva. Különösen nagy a veszteség, ha ez műtéti beavatkozásnál főcsoport inkompatibilitást okoz. Ha egy szívkatéteres kivizsgálás után négy vagy több éren történik coronaria bypass műtét és az alábbi kódok véletlen felcserélésre kerülnek egymillió forint feletti veszteség éri az ellátót (9. táblázat). • Amennyiben a számsorban betű is szerepel, pl. „G” betűt az esetek egy részében azt „6”-nak, H-t pedig „4”-nek olvassák (5814G: térdprotézis). Például az S8330 – A térd ízületi porcának heveny sérülése kód mellett az 5814G – Térdprotézis beültetés, szánkó kód helyett 58146 – Impressio kiemelés, spongiosa plastica csavarozás az alábbi eredményhez vezet (10. táblázat). Akut leukémiák nagy dózisú vagy standard kemoterápiával, 26E alatti szűrt vagy besugárzott vérkészítmény adásával 18 év felett Akut leukémiák nagy dózisú vagy standard kemoterápiával, 75E alatti szűrt vagy besugárzott vérkészítmény adásával 18 év felett 773D 6,91377 40,88442 7. táblázat 293A 293B Gyulladásos bélbetegségek cytostaticus vagy cyclosporin kezeléssel Gyulladásos betegségek 18 év felett 8. táblázat 16 IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 2,62401 0,88496 MENEDZSMENT KONTROLLING • Előfordulnak egyszerű elütések, hiányos adatbevitelek. A hibák előfordulási gyakorisága tapasztalataink szerint akkor magas, ha a kódolás, illetve az adatlap kitöltés rövid határidős, siettetett „kampánymunka”. A folyamatos munkavégzés és a megfelelően felkészített és érdekeltté tett személyzet bizonyítottan alacsonyabb hibaszázalékkal végzi tevékenységét. A fekvőbeteg ellátó bevételeinek meghatározó része származik a HBCS alapú finanszírozás súlyszám forintjaiból. Ezért könnyen belátható, hogy ennek következetes, folyamatos és részleteibe menő minőségellenőrzése nem mellőzhető. • Meg kell teremteni a finanszírozási dokumentáció presztízsét. Ki kell alakítani a finanszírozási dokumentáció minőségbiztosítását és annak eszközrendszerét. • Rendszeresen össze kell vetni az orvosi dokumentáció és adatlap információtartalmát. Célzott és a besorolási rendszer változásait követő rendszerességgel oktatást kell folytatni az orvosi dokumentáció célszerű vezetéséről és az adatlap-kitöltés szabályairól, a besorolási tényezők köréről a kódolást végzőknek. Fel kell gyorsítani az adatáramlást a változásokról azok felé, akik munkáját az érinti. • Tételes törzsszámregiszter felállítása és gondos vezetése célszerű, melyben követni kell az ellátott és lejelentett esetek sorsát. • Tapasztalataink szerint megfelelő motiváció nélkül a kódolás és adatrögzítés folyamata sem működik megfelelő színvonalon. Tekintettel arra, hogy az ebben a munkafolyamatban elkövetett hibák milyen jelentős finanszírozási konzekvenciákat, veszteségeket vonnak magukkal, indokolt átgondolt rendszer alapján az ebben résztvevők munkáját honorálni. I2080 J2080 177C 144E Ez a megjegyzés túl általános lenne, ha nem neveznénk meg néhány indikátort, melyek a kódolási tevékenység minőségellenőrzésének alapelemeit képezik. Érdemes követni: • • • • a le nem jelentett esetek arányát, az el nem számolt (hibás) esetek arányát, a javított rekordok arányát, a szakmai audit által javítható teljesítmény arányát és • a hibalistán megjelenő ambuláns rekordok arányát. E cikk figyelemfelhívó célzattal íródott. A szerző nem törekedett, nem is törekedhetett a teljességre, a mai finanszírozási rendszer minden hibájának tételes felsorolására. Az egészségpolitikus számára meg kívánta jeleníteni a rendszer anomáliáit, a kasszák – ellátás típusok közötti finanszírozás aránytalanságait, tálcán kínálva néhány megoldási alternatíva csíráját. A kórházi menedzsment figyelmére a komplex finanszírozásorientált betegmenedzsment kialakítása, a fedezetelemzés és a kódolás auditálási tevékenység bevezetése kapcsán említett példák tarthatnak igényt. A betegellátással és kódolással közvetlenül foglalkozókban pedig a kételyt szeretném elültetni. A kétkedést azzal kapcsolatban, hogy kódolási tevékenységük kapcsán a rendszer jobb megismerése, a betegdokumentáció precízebb vezetése révén nem maradnak-e még kiaknázható tartalékok. Angina pectoris egyéb formái Heveny bronchitis egyéb meghatározott kórokozóktól Coronaria bypass (négy vagy több), katéterezéssel Asthma, bronchitis, egyéb krónikus obstruktív betegségek 18-60 év között, speciális kezelés nélkül 10,69264 0,56327 9. táblázat 371L Unicondylaris térdprotézis beültetés komplikáció nélkül, traumatológiai indikáció esetén 6,16384 386B Kisebb térdműtétek társult betegség nélkül 0,95653 10. táblázat A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Sipos Miklós Szülész-nőgyógyász szakorvos, 1993 óta a Semmelweis Egyetem II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján klinikai orvos, majd egyetemi tanársegéd. Szakterülete a női meddőség kezelése és a nőgyógyászati endoszkópia. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában szerzett egészségügyi szakmenedzser másoddiplomát. Vezető tanácsadóként dolgozik a HBCS Audit Kft-nél, emellett oktat a Semmelweis Egyetem Ápolási Felsővezetői Menedzserképző Kurzusán. Szakmai tanácsadóként részt vett a Semmelweis Egyetem Komplex Kontrolling Koncepciójának kidolgozásában. IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 17
