Az Országgyűlés 2003. június 16-án névszerinti szavazást követően – 195 igen és 164 nem szavazat mellett – elfogadta az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényt.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Az „intézményi törvény” helye az egészségügy átalakításának programjában Dr. Rácz Jenő, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Az Országgyűlés 2003. június 16-án névszerinti szavazást követően – 195 igen és 164 nem szavazat mellett – elfogadta az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényt. Ezzel egy folyamat igen jelentős fázisa zárult le, hiszen csaknem másfél évtizede szakemberek, tulajdonosok, szolgáltatók, üzemeltetők, befektetők, betegek, érdekképviseleti és szakmai szervezetek folyamatosan vitát folytatnak az egészségügy magánosításának kérdéséről. Eközben az egészségügyi vállalkozók már az E-alap finanszírozásából 16%-ban részesülnek és egyes nélkülözhetetlen szolgáltatásokban oly mértékben dominálnak, hogy nélkülük az ellátás nem is lenne biztosítható. A 118/1989 MT számú rendelet tette lehetővé, hogy az egészségügyben közszolgáltatásokat szélesebb körben is vállalkozói formában végezhessék. A jogszabály alapján bárki, bármilyen egészségügyi szolgáltatást bármilyen működési formában végezhetett, ha erre működési engedélye volt. Nyilvánvaló, hogy ez alapján valódi kontroll nélkül zajlott le egy olyan átalakulási folyamat, amely egyes területeken kifejezetten hiánypótló szolgáltatások elterjedését tette lehetővé, míg más területeken a jobban finanszírozott ellátások „kimazsolázásához” vezethetett. Szükségszerű és időszerű volt tehát ezt a folyamatot törvényi szinten és a hozzá tartozó végrehajtási utasításokkal ellenőrzött és szabályozott mederbe terelni. Összvolumenében az OEP vállalkozók felé realizálódott kifizetései a 2002-es évben meghaladták a 60 milliárd forintot. Ezt kívánta teljesíteni a 2001. évi CVII. törvény – azonban túl széles szabályozási kört vállalt fel akkor, amikor a működtetési és intézményi kérdések mellett egy törvényen belül kívánta szabályozni az orvosok jogállását is. Ugyanakkor nem foglalkozott olyan alapvető kérdésekkel mint a többi egészségügyi dolgozó jogállása valamint a túlmunka és az ügyeleti rendszer eurokonform szabályozása. Ilyen mérvű közpénz felhasználása nem nélkülözheti a célirányos törvényi szabályozást. Korábban ugyanis csak alacsonyabb szintű jogszabályok, vagy nem közvetlenül az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogszabályok mentén zajlott ez a folyamat. Szintén változtatni kellett a kormányprogramban is rögzített elvek mentén a befektetői kört diszkriminatív módon szűkítő rendelkezéseken, valamint felül kellett vizsgálni, a for-profit működési lehetőségek kizárását előíró törvényi szakaszokat is. Az 1. táblázat a magánvállalkozók részesedését mutatja az OEP finanszírozásból 2002-ben. Szolgáltatás típus Háziorvosi ellátás, ügyelet Védőnő, anya-, gyerm., és ifj., ellátás Fogászati ellátás Gondozóintézeti ellátás 83,00 2,60 64,38 2,40 Járóbeteg szakellátás 5,80 Fekvőbeteg szakellátás 0,63 Beteg és halottszállítás 32,27 Művese kezelés 89,03 CT., MRI 33,50 Otthoni szakápolás 82,27 Összesen 15,95 1. táblázat A magánvállalkozók részesedése az OEP finanszírozásból, 2002. 8 Vállalkozói %-os részarány a finanszírozásból IME II. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2003. JÚNIUS EGÉSZSÉGPOLITIKA Az új törvény célja volt, hogy szabályozott, eurokonform, betegellátás feltételeit javító és befektetést ösztönző rendszert alakítson ki, amely egyben javítja a munkavállalás feltételeit, segíti az orvostudomány új vívmányainak minél gyorsabb bevezetését is. Az új törvény „kézikönyv” jellegűen segíteni kíván a tulajdonosoknak abban, hogy az egészségügyi ellátásban megjelenő kötelező feladatait hogyan tudja minél hatékonyabban ellátni. Figyelembe kívántuk venni, hogy ezeket a célokat úgy kell elérni, hogy közben a lakosság és a társadalom terhei ne növekedjenek. Többen felvetik a törvénnyel kapcsolatban azt a kérdést, hogy Európa más országaiban az egészségügyi ellátásban milyen szerepet vállal a vállalkozói szféra. Az alábbi táblázatok (2., 3. táblázat) néhány európai ország kórházai és kórházi ágyszámai tekintetében mutatják, hogy mennyire sokszínű a paletta. amely felvállalja az ellátórendszer konszolidációját, modernizációját és reorganizációját, továbbá magában foglalja a finanszírozás reformját is. Az „Egészség évtizede program” erre a három pillérre épül, és egy tíz éves program során kívánja elvégezni a feladatokat. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen mérvű változtatás komoly érdeksérelmekkel is járhat, amelyet szükséges felvállalni. Alapelvként azonban meg kell tartani, hogy egyetlen érdek nem sérülhet – ez a beteg érdeke. A többi területen ésszerű kompromisszumok kialakítása jelenthet megoldást. Célként fontos megjelölni, hogy a magyar egészségügy tradicionális értékeinek megőrzése szintén alapvető feladat. Az Európai Unió az egészségügy területén a tagállamok hatáskörébe utalja, hogy az állampolgárok ellátását hogyan biztosítja. Az igény az, hogy a kialakított rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az uniós vívmányokat a lehető legszélesebb körben alkalmazni lehessen. Nem vitatható, hogy az átalakításhoz jelentős többlet forrás szükséges. Mintegy 1 500 milliárd forint többlettel tudjuk elérni, hogy egészségügyünk felzárkózzon az európai középmezőnyhöz. Egy kormányzati ciklus alatt központi forrásokból ennek mintegy 40%-a teljesíthető, ugyanakkor célszerű lenne a folyamatok felgyorsítására. Ezért célszerű megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek megfelelő szakmai és pénzügyi garanciák mellett lehetőséget teremtenek további források megjelenésére. A magyar egészségügy jelenleg komoly strukturális és financiális problémákkal terhelt, és az equity elvének érvényesülése is sok helyen megkérdőjelezhető. A jelenlegi helyzettel mindenki elégedetlen, a változtatás szükségessége senki számára nem kétséges. A változtatás csak egy hosszú távú koncepció kialakítása mellett lehetséges, amelynek alapját egy népegészségügyi program adja, Az új törvény és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási utasítások egy lépcsőt képeznek ebben a folyamatban. Az itt megfogalmazódó szabályok lehetőségek, amelyek senki számára nem jelentenek átalakulási kötelezettséget. Kötelezettség az egészségügy valamennyi szereplője számára csupán annyi, hogy végre változtasson azon, ami mindenki számára tarthatatlan. Kórházak száma Kórházi ágyak száma Kórházak száma Kórházi ágyak száma Németország Németország Franciaország Franciaország Összesen 2 030 533 770 4 171 485 769 Közkórház 790 295 382 1 054 315 387 Magánkórház 1 240 238 388 3 117 170 382 Ebből non-profit 820 202 270 Nincs adat 73 228 Ebből for-profit 420 36 118 Nincs adat 97 154 2. táblázat Kórházak és kórházi ágyak száma működési forma szerint néhány európai országban Kórházak száma Kórházi ágyak száma Kórházak száma Kórházi ágyak száma Görögország Görögország Spanyolország Spanyolország Összesen 362 51 788 787 168 048 Közkórház 140 36 467 200 59 328 Magánkórház 222 15 321 587 108 720 4 269 132 52 360 218 15 052 455 56 360 Ebből non-profit Ebből for-profit 3. táblázat Kórházak és kórházi ágyak száma működési forma szerint néhány európai országban IME II. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2003. JÚNIUS 9
