IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

A fájdalomcsillapítási szakrendelések financiális problémái, avagy mégis kinek a gyereke?

  • Cikk címe: A fájdalomcsillapítási szakrendelések financiális problémái, avagy mégis kinek a gyereke?
  • Szerzők: Dr. Budai Erika
  • Intézmények: Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet
  • Évfolyam: II. évfolyam
  • Lapszám: 2003. / 9
  • Hónap: december
  • Oldal: 18-22
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: MENEDZSMENT
  • Alrovat: FINANSZÍROZÁS

Absztrakt:

A fájdalomcsillapítási szakrendelések szerveződése hazánkban csak néhány éves múltra tekint vissza. 1995ben Jász – Nagykun – Szolnok, Tolna, Vas és Veszprém megyékben még nem volt regisztrált szakrendelés, Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1998-ban a Kórházak Évkönyve szerint 15 regisztrált aneszteziológiai és 9 regisztrált fájdalom ambulancia tevékenységét finanszírozta. A fájdalomcsillapítási szakrendelés az OEP szakmai kódjai között önállóan még mindig nem szerepel, pedig a fájdalomcsillapítás lassan önálló szakterületté növi ki magát.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra

Szerző Intézmény
Szerző: Dr. Budai Erika Intézmény: Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet

[1] Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról I-IV. Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002
[2] Kincses Gyula: A járóbeteg-szakellátás privatizációjáról. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2000, 38; 1: 10-18.
[3] Kincses Gyula: Az egészség új szemlélete. Magyar Orvos, 2000, 8; 12: 10-11.
[4] Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2003

MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A fájdalomcsillapítási szakrendelések financiális problémái, avagy mégis kinek a gyereke? Dr. Budai Erika, Fővárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórháza, Aneszteziológiai és fájdalomcsillapítási szakambulancia A fájdalomcsillapítási szakrendelések szerveződése hazánkban csak néhány éves múltra tekint vissza. 1995ben Jász – Nagykun – Szolnok, Tolna, Vas és Veszprém megyékben még nem volt regisztrált szakrendelés, Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1998-ban a Kórházak Évkönyve szerint 15 regisztrált aneszteziológiai és 9 regisztrált fájdalom ambulancia tevékenységét finanszírozta. A fájdalomcsillapítási szakrendelés az OEP szakmai kódjai között önállóan még mindig nem szerepel, pedig a fájdalomcsillapítás lassan önálló szakterületté növi ki magát. A jelenleg meglévő szakrendelések nagy része a munkaerőhiány miatt így is csak névleges és többnyire aneszteziológiai – 55 szakmai kóddal – járóbeteg – jellegű szakellátást takar vagy más szakmákhoz társulva, – tünet specifikus szakrendelésként működik. A heti szakorvosi óraszám kevés kivételtől eltekintve 2-10 között mozog. A betegforgalmi adatok is azt mutatják, hogy a működő szakrendelések többségén érdemi tevékenység alig történik, hiszen egy 1997-es kiugrástól eltekintve 2002-ben is csak 200 000 megjelenés történt országosan (1. ábra). Az 1997-es betegszám kiugrás oka valószínűleg az, hogy az előző években jöttek létre országszerte a nagyobb fájdalomcsillapítási szakrendelések, s a betegszám felfutott. Az 1998-as zuhanás oka pedig az lehet, hogy az általános aneszteziológus hiány miatt a szakrendelések működtetésére már nem jutott ember, mert a műtők és az intenzív osztályok elsőbbséget élveztek. A okok pontos feltárása további vizsgálatokat igényel. Ha a betegforgalmi adatokat összehasonlítjuk más, a fájdalomcsillapításban érintett szakterülettel, akkor még inkább szembe tűnik az alacsony betegforgalom (2. ábra). A beavatkozások száma azonban a betegszámtól függetlenül magas, amelynek oka az, hogy a fájdalomcsillapítási szakrendelésekre első sorban olyan betegek kerülnek, akiknek fájdalmát már csak komplex, sokszor invazív beavatkozást igénylő kezelések sorozatával lehet csak enyhíteni (1. ábra). A fájdalom ambulanciák túlnyomó többsége fekvőbeteg ellátó intézetekben jött létre, mert általában itt voltak adottak azok a műszeres (műtő, röntgen képerősítő, monitorok, újraélesztés feltételei stb.) és infrastruktúrális feltételek, melyek lehetővé tették, hogy különösebb ráfordítás nélkül működhessenek. A nemzetközi irodalom a fájdalomcsillapítási szakrendeléseket három fő csoportba sorolja (1. táblázat). A komplett, 18 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 1. ábra Az aneszteziológiai és fájdalomcsillapítási szakrendelések országos beteg megjelenési esetszámai és beavatkozás számai 2. ábra Néhány fájdalomcsillapítással foglalkozó szakrendelés országos beteg megjelenési adatai Szakterület Non-invazív spektrum beavatkozások Komplett sok Invazív Fektető Műtő több teljes teljes van van 1 vagy 2 széles széles van van Tünet vagy módszer egy +/- nincs nincs nincs specifikus +/- +/- nincs nincs egy típus egy típus szakágú Inkomplett sok szakágú 1. táblázat A fájdalomcsillapítási szakrendelések típusai MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS sok szakágú fájdalomcsillapítási központokban több szakma – aneszteziológus, ideggyógyász, psychiáter, idegsebész, rheumatológus stb. – képviselője dolgozik együtt. A non-invazív és az invazív beavatkozások széles, közel teljes spektrumát alkalmazzák, saját fektető helyiséggel, műtővel rendelkeznek és általában önálló gazdálkodási egységet képeznek. Az inkomplett sok szakágú fájdalom központ annyiban tér el az előzőtől, hogy általában egy vagy két szakma képviselője műveli, s az alkalmazott beavatkozások tekintetében széles a spektrum, de nem teljes. A tünet specifikus szakrendelések egy adott tünetre specializálódnak – fejfájás, derékfájás stb. –, ennek megfelelően egy szakma képviselői látják el, de a beavatkozásoknak csak egy szűk spektrumát vagy csak egyetlen módszert (TENS, akupunktura stb.) alkalmaznak. Az országban jelenleg csak néhány olyan fájdalomcsillapítási szakrendelés működik, ahol főállású, nagy tapasztalatú szakemberek a fájdalomcsillapítási módszereknek széles skáláját művelik, s megfelelnek az inkomplett sok szakágú fájdalomcsillapítási szakrendelések elvárásainak. A többség csak tünetközpontú szakrendelés. Mit tud nyújtani egy fájdalomcsillapítási szakrendelés? Elsősorban a krónikus fájdalom szindrómákban szenvedő betegeket fogadja, de akut fájdalomcsillapítással is foglalkozik. A fájdalom okának tisztázása után az egész beteget – nem csak a tünetet – kezeli, s általában a beteget tartósan követi. Gyógyszeres, non-invazív (TENS, mágnes terápia stb.) és invazív (szimpatikus-, perifériás idegblokádok, gerinc közeli blokádok, infúziós terápia, MFTP blokád stb.) módszerekkel törekszik a beteg számára legmegfelelőbb fájdalomcsillapítási mód megválasztására, optimális esetben a teljes fájdalommentesség elérésére. A fájdalomcsillapítási szakrendelés szakorvosának ismernie kell az alapvető fájdalom szindrómákat, a gyógyszeres, a non-invazív és az invazív fájdalomcsillapítási módszereket, ezek várható mellékhatásait, szövődményeit és azok elhárításának lehetőségeit. Ismernie kell a járó beteg szakellátás törvényi rendelkezéseit, szabályait, szakellátási jelentések informatikai hátterét, az invazív beavatkozásokkal kapcsolatos jogi alapelveket, az alapvető pszichológiai módszereket. Mivel az invazív módszerek nagy része aneszteziológiai kompetenciához kötött, ezért vannak többségben az aneszteziológai és fájdalomcsillapítási szakrendelések. A fájdalomcsillapítás sok szakterületet érint, mindenki a magáénak tekinti, de a felmerülő általános problémákkal nem, vagy csak keveset foglalkoznak, s a sok bába közt elvész a gyerek. A JÁRÓBETEG-SZAKELLÁTÁSOK FINANSZÍROZÁSA – AZ ELMÉLET Mindenki által ismert, hogy a járóbeteg-szakellátások finanszírozása hazánkban kettős. A fejlesztési, beruházási, felújítási és állag megőrzési költségeket a tulajdonos (állam, települési önkormányzat, természetes személy stb.), a működési költségeket pedig az OEP finanszírozza. Az OEP-pel szerződésben levő járóbeteg-szakellátások finanszírozása 1993. július 1-től ún. output finanszírozással, az elvégzett tevékenység után történik, utólag. Az elszámolás teljesített és jelentett pont alapján történik, a zárt kasszából adódóan a teljesítménynövekedés miatt változó értéken. Minden beavatkozásnak van egy eszmei, súlyozott pontértéke, melyet a teljesítmény és a tételes elszámolás alapján állapítottak meg. Egy német pont értéke jelenleg már kb. két éve 0,98 forint, tehát az OEP a kassza összegétől és a teljesítménytől függetlenül fix forint összeget fizet. Arról, hogy ki, milyen feltételek mellett jogosult egészségügyi közszolgáltatás nyújtására, azt a 2003. XLIII. (2003.06.23.) „Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről” szóló törvény szabályozza. A járóbeteg-szakellátási tevékenység „Bibliája” a Szabálykönyv (2002), mely egy általános bevezető és egy részletes részből áll. Ez utóbbi részletesen felsorolja és leírja az egyes tevékenységeket, s megadja, hogy mely tevékenységek nem számolhatók el egymás mellett. Az egyes beavatkozások szakorvosi kompetenciához kötöttek, s csak akkor számolhatók el az adott szakrendelésen, ha a kompetencia lista ezt az adott szakmának megengedi [1]. A VALÓSÁG MILYEN KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRT A SZABÁLYKÖNYV MÓDOSÍTÁSA A FÁJDALOMCSILLAPÍTÁSI SZAKRENDELÉSEKRE NÉZVE? A pontszámok kialakításakor – a finanszírozás bevezetésekor – nem volt lehetőség ráfordítás mérésre, a pontok értékét a német pontok bizottsági korrekciójaként állapították meg, s karbantartásuk sem eléggé megalapozott [2,3]. Akár beszélünk róla akár nem, a különböző szakmák képviselői eltérő mértékben lobbyztak, s ezek erősen befolyásolták egy-egy szakterület pontszámainak alakulását. A költséges, nagy anyag és eszköz igényű beavatkozások erősen alá pontozódtak, melynek eredményeképpen az anyagköltségnek is csak kis része térül meg (2. táblázat). Mivel a fájdalomcsillapítás igazából nem tartozik egyik szakterülethez sem, a beavatkozások leírása, meghatározása terén kisebb káosz uralkodik. Azonos tevékenységi sort jelentő beavatkozás több néven fut, s mindegyikhez más-más pontszám tartozik, a pontszámok többsége alacsony és aránytalan. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány kirívó példát: • Ugyanaz a beavatkozás több néven fut és mindegyikhez más-más pont tartozik 12060 Lumbálpunkció 663 pont 85700 Intraduralis injekció 190 pont 8888E Subarachnoideális (spinális) érzéstelenítés 1914 pont 88933 Sacralis neurolysis 1595 pont IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 19 MENEDZSMENT • • • FINANSZÍROZÁS Egy bonyolultabb és költségesebb beavatkozás kevesebbet ér 8888F Epidurális érzéstelenítés 2233 pont vs. 8888G Epidurális érzéstelenítés katéterrel 1165 pont 85701 Epiduralis kanül behelyezés 1875 pont (8888G = 85701) Ugyanaz a beavatkozás más néven kevesebbet ér: 85703 versus 85702 + 88931 85703 Epidurális kanül és bőr alatti kapu behelyezése 2813 pont 85702 Epiduralis kanül behelyezés áthúzással 2344 pont 88931 Gyógyszertartály implantálása bőr alá 2233 pont 85702 + 88931 4577 pont Magasan kvalifikált beavatkozás túlzóan alacsony finanszírozása 85711 Sympathectomia chemica transcutanea 319 pont! 8891A Truncus sympathicus hasi-lumb. szakasz blokád 1914 pont 85792 Ganglion blokád 750 pont (Ezzel szemben: 13320 Hólyag diagnosztikus katéterezése 400 pont!) Egy gyakran alkalmazott invazív beavatkozás, a percutan lumbális sympathectomia (PLS) esetén keresztül szeretném a fentieket alátámasztani. A PLS a nagy szimpatikus idegblokádok közül az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer, melyet elsősorban alsó végtagi verőér szűkületes betegeknél alkalmazunk. Ebben a betegség csoportban kétféle indikációval végezzük: fájdalomcsillapítási céllal, illetve érműtét előtt sympathicolysis létrehozására. A betegek általában idősek és több kísérő betegségben szenvednek. Ezzel a módszerrel egy kórházi felvételt igénylő sebészi módszer váltható ki, mely a beteg számára lényegesen kisebb megterhelést jelent és ambulanter elvégezhető. A blokádot szigorú szabályok betartása – újraélesztés feltételei, több paraméter monitorizálása, sterilitás, sugárvédelem stb. – mellett műtőben, röntgen képerősítő alkalmazásával, steril körülmények között végezzük, s a beavatkozás után a beteget minimum két óráig fektetjük és megfigyeljük. Az OEP magáért a beavatkozásért 312,62 Ft-ot fizet. Jól érzékelteti ennek túlzóan alacsony voltát az, hogy a pulzoxymetria 406,90 Ft-ot ér, pedig csak egy szenzort kell a beteg ujjára – fülére – felhelyezni. Ha összeadom a beavatkozásért elszámolható összes pontszámot – helyi érzéstelenítés, monitorizálás, blokád, megfigyelés –, akkor ez 1440,60 Ft-nak felel meg, míg az anyagköltség 2675,74-t tesz ki (2. táblázat), s ehhez adódik hozzá az orvos és az asszisztens munkabére, a mosatás, a sterilizálás költsége és az állandó költségek. 20 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER Anyag, gyógyszer Mennyiség (db) Anyagár (Ft) Monitorizálás EKG elektróda 125,44 5 125 Helyi érzéstelenítés 10 ml fecskendő + tű 1 % Lidocain 10ml 203,84 1+1 29,70 1 116,00 Blokád 312,62 Bucik, steril lap, fertőtlenítő Steril kesztyű (pár) 20,00 1 89,60 2+2 113,04 0,9% NaCl 10 ml 1 60,00 2 % Lidocain 10 ml 1 161,00 Diprophos 1 456,00 80% alkohol 10 ml 1 200,00 Omnipaque 10 ml 1 1176,00 Mepore 9x10 cm 1 54,00 10 ml fecskendő 2 52,00 5 ml fecskendő 1 16,00 Tű 2 7,40 Sapka, maszk Összesen Német pont Ft értéke 2675,74 641,90 2. táblázat A percutan lumbalis sympathectomia anyag és gyógyszerköltsége Ez csak egy példa, de hosszasan sorolhatnám az aránytalanságokat. Gondolom ezzel minden szakterület így van, de mindenkit a maga szűkebb hazája érdekel. A biztosító visszadobja a labdát, hogy a Szakmai Kollégiumok ott voltak a kód revíziónál, miért nem jelezték a problémákat? Azért, amiért a járóbeteg-szakellátás finanszírozása mélyen a fekvőbeteg szakellátás finanszírozása alatt van: mert a hazai egészségügy kórház, azaz fekvő betegellátás centrikus. A járóbeteg-szakellátásban végzett szakorvosi munka nem volt és most sincs megbecsülve. Nem érdeke a közös – kórház + szakrendelő – menedzsmentnek, hogy a kevés pénzt hozó járóbeteg-szakellátásban végezzen beavatkozásokat, amikor a minimális ápolási nap felett ennek sokszorosát kaphatja meg a HBCS szerinti finanszírozásban. Ebben változás csak akkor várható, ha a finanszírozás szektor semleges és valós értékű lesz. A jövő évben bevezetésre kerülő (?) minimum idők tovább rontják a fájdalom ambulanciák esélyeit. Jelenlegi formában az invazív beavatkozások minimum ideje olyan ma- MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS gas, hogy senki sem fogja azokat ambulanter elvégezni, mert gyakorlatilag napi két-három beavatkozás kitölti a rendelési időt, s csak költséget termel, hasznot nem. Ha ugyanazt a beavatkozást a minimum idő szerint optimalizálva nézzük, akkor az epiduralis injekció esetében a 85706 kódot használva a következőképpen alakul: epiduralis injekció (20’) + helyi érzéstelenítés (7’) + vizsgálat (13’) = 40 min = 190 + 208 + 750 = 1148 pont. Napi 3 óra rendelési időnél ez 4 x 1148 = 4592 pont. A fennmaradó 20 percben még egy vizsgálatra vagy egy kontroll vizsgálatra van lehetőség. Ez maximum 5342 pont = 5235,16 Ft = 1308,79 Ft/h. Ha a pontszám szerint optimalizáljuk a fenti beavatkozást, akkor ez a következőképpen módosul: 8888F kódot alkalmazva epidurális injekció (40’) + helyi érzéstelenítés (7’) + vizsgálat (13’) + pulzusoxymetria (40’) + EKG monitorizálás (40’) = 140’ = 2233 + 208 + 750 + 415 + 128 = 3734 pont = 3659,32 Ft. Ebben az esetben a három órás rendelési időből egy betegre 140 percet számol el az OEP. A maradék 40 percben azonban még három beteg vizsgálatára vagy kontrolljára van lehetőség: 3 x 750 = 2250 pont = 2205 Ft. Összesen 3659,32 + 2205 = 5864,32 Ft = 1954,77 Ft/h (3. táblázat). Invazív beavatkozás Ellátott beteg Pont Ft/h Bevétel maximum 1 4 5984 1954,77 Idő minimum 3 5 5342 1308,79 3. táblázat Az epiduralis injekció finanszírozása a bevétel maximum és az idő minimum megközelítésében 3 óra rendelési időnél Az első esetben a három órás rendelési időben öt beteget tudunk ellátni és ebből négy invazív beavatkozást végezni. A második esetben csak 4 beteget tudunk ellátni, s csak egy invazív beavatkozásra van lehetőségünk, de ezért az OEP 33,05%-kal többet fizet óránként, mint az első esetben. Sajnálatos tény, hogy egy műtő üresjárati óradíja is több, mint amennyit e műtő használatot igénylő tevékenység 3 óra alatt megkeres, és akkor a közvetlen költségek fedezetéről még szó sem volt. Ha bevezetik a minimum időket a jelenlegi formájukban, akkor több, ún. invazív beavatkozás elvégzése esetén kevesebbet kap a szakrendelő, mintha csak egyet végezne el. Márpedig a fájdalomcsillapítási szakrendelésekre általában azért utalják be a betegeket, mert gyógyszeres vagy non-invazív úton már nem lehet kellő mértékben a fájdalmukat csillapítani. A JÖVÔ FELADATAI Az egészségügy finanszírozási problémáinak megoldása közös, társadalmi érdek, ezen szakterületünk önmagában nem tud változtatni, de vannak olyan lehetőségek, melyekkel előmozdíthatjuk, segíthetjük a fájdalomcsillapítási szakrendelések működését. Elsődleges feladat a szakma képviseletének erősítése a finanszírozásban résztvevő szakmai (MOK) és finanszírozói (OEP, Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium és annak Kódkarbantartó Bizottsága) testületekben, az invazív beavatkozások pontszámainak növelése, s ezzel egy időben az OENO kódok rendezésére javaslat tétel. A minimum időkkel kapcsolatban részletes javaslatot kell kidolgozni a Szakmai Kollégium felé. Növelni kell a járóbeteg-szakellátás szakmán belüli hangsúlyát. Nagyon fontos az algológus szakvizsga lehetőségének kidolgozása, hogy legyen végre gazdája a fájdalomcsillapításnak, hiszen teljes embert kívánó önálló tudomány. A Magyar Fájdalom Társaság ezévi siófoki kongresszusán (2003. október 17-18.) megegyezés született a többi, fájdalomcsillapításban érdekelt szakma képviselőivel, hogy a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Szakmai Kollégiuma magára vállalja a koordinátor szerepét, s kidolgoz egy szakvizsga tervezetet, melyhez később a többi szakma is csatlakozik. Több energiát kell fordítani a „marketing és PR” munkára, hogy az érdekelt felek – betegek, házi orvosok, más szakmák szakorvosai – tudjanak rólunk. Fontos a megfelelő tájékoztatás, hogy pontosan tudják, milyen fájdalmak esetén tudunk hatékony fájdalomcsillapítási kezelést felajánlani. Még mindig nagyon sok beteg szenved értelmetlenül és esik ki a munkából, pedig nagyon sok lehetőség van ennek elkerülésére. Fontos, hogy mi orvosok is tisztában legyünk az alapvető közgazdasági alapfogalmakkal, s így a szakmai igényesség megtartása mellett költség hatékonyan gyógyíthassunk. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a magyar biztosítási rendszerben az OEP harmadik szereplőként a beteg és orvosa közé épül, s mivel ebben a kapcsolatban a pénz nem jelenik meg, mindkét felet arra ösztönzi, hogy a gyógyítás költségeit kevésbé fontos, másodlagos szempontnak érezze [4]. ÖSSZEGZÉS A fájdalomcsillapítási szakrendelés az OEP szakmai kódjai között önállóan nem szerepel, pedig a fájdalomcsillapítás lassan önálló diszciplinává növi ki magát. A jelenleg meglévő szakrendelések nagy része a munkaerőhiány miatt így is csak névleges és többnyire aneszteziológiai jellegű szakellátást takar vagy más szakmákhoz társulva, tünet specifikus szakrendelésként működik. A fájdalomcsillapítás sok szakterületet érint, mindenki a magáénak tekinti, de a felmerülő általános problémákkal nem vagy csak keveset foglalkoznak, s a sok bába közt elvész a gyerek. IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER 21 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS A járóbeteg-szakellátások finanszírozása hazánkban kettős. A fejlesztési, beruházási, felújítási és állag megőrzési költségeket a tulajdonos (állam, helyi önkormányzat stb.), a működési költségeket pedig az OEP finanszírozza. A pontszámok kialakításakor nem volt lehetőség ráfordítás mérésre, a pontok értékét a német pontok bizottsági korrekciójaként állapították meg. A fájdalomcsillapítási szakrendelések a krónikus fájdalom szindrómákban szenvedő betegeket fogadják. A fájdalom okának tisztázása után az egész beteget – nem csak a tünetet – kezeli, s általában a beteget tartósan követi. Mivel a fájdalomcsillapítás minden szakterületet érint, de valójában nem tartozik egyik szakterülethez sem kizárólagosan, ezért a beavatkozások pontértéke, különösen az invazív beavatkozásoknál nagyon alacsony, s ez nem fedezi a ráfordított anyag és egyéb költségeket. Szakmai összefogással, az algológus szakvizsga lehetővé válásával önálló szakmaként nagyobb eséllyel szállna be a finanszírozási harcba. Közös cél a járóbeteg-szakellátás megfelelő elismertetése és a szektor semleges, valós értékű finanszírozás megteremtése. IRODALOMJEGYZÉK [1] Szabálykönyv a járóbeteg-szakellátás tevékenységi kódlistájának alkalmazásáról I-IV. Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002 [2] Kincses Gyula: A járóbeteg-szakellátás privatizációjáról. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2000, 38; 1: 10-18. [3] Kincses Gyula: Az egészség új szemlélete. Magyar Orvos, 2000, 8; 12: 10-11. [4] Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2003 A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Budai Erika 1987-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 1987-től a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájára került (19871998), és 1991-ben szakvizsgázott aneszteziológia és intenzív terápia szakból. A fájdalomcsillapítással 1990-ben kezdett el foglalkozni. Fájdalomcsillapítási szakrendeléseket hozott létre és vezetett az I. Sebészeti Klinikán Budapesten, a Pannon Reprodukciós Intézetben Tapolcán (2000-2002) és vezet jelenleg a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban Budapesten (1998-2000, 2002- ). Nagyszámú hazai 22 IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER és külföldi előadást tartott, publikált. Fájdalomcsillapítási protokollokat dolgozott ki többek között a pancreatitis chronica, a krónikus derék fájdalom, az érszűkületes fájdalom, a neuralgia kezelésére és a különböző típusú sebészeti beavatkozások posztoperatív fájdalomcsillapítására. 2002-ben szerzett orvos-közgazdász diplomát a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán. (A MAITT Fájdalom Szekciójának vezetőségi tagja, a Magyar Fájdalom Társaság EB tagja, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség titkára.)