Egészségügyi reform - szükségletekhez igazodó betegellátás „…a beteg minôségi ellátást kap, megfelelô helyen, megfelelô idôben.” Beszélgetés Dr. Radnai György kormánybiztossal
Egészségügyi reform - szükségletekhez igazodó betegellátás „…a beteg minôségi ellátást kap, megfelelô helyen, megfelelô idôben.” Beszélgetés Dr. Radnai György kormánybiztossal
Cikk címe:Egészségügyi reform - szükségletekhez igazodó betegellátás „…a beteg minôségi ellátást kap, megfelelô helyen, megfelelô idôben.” Beszélgetés Dr. Radnai György kormánybiztossal
Új kormánybiztos vezeti a Miniszterelnöki Hivatal Egészségügyi Reform Programirodáját 2003. november 20-tól. Alig egy hónappal hivatalba lépése után Dr. Radnai György közgazdász a kormány elé terjesztette koncepcióját Dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel közösen. A tervezet az egészségügyi ellátórendszer reformját oly módon kívánja megvalósítani, hogy annak eredményeképpen a valós szükségletekhez igazodó és az uniós elvárásoknak megfelelő betegellátás jöjjön létre. „A finanszírozási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a pénz oda kerüljön, ahol valóban a leghatékonyabban tudják felhasználni.” – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Dr. Radnai György.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Egészségügyi reform – szükségletekhez igazodó betegellátás „…a beteg minőségi ellátást kap, megfelelő helyen, megfelelő időben.” Beszélgetés Dr. Radnai György kormánybiztossal Új kormánybiztos vezeti a Miniszterelnöki Hivatal Egészségügyi Reform Programirodáját 2003. november 20-tól. Alig egy hónappal hivatalba lépése után Dr. Radnai György közgazdász a kormány elé terjesztette koncepcióját Dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel közösen. A tervezet az egészségügyi ellátórendszer reformját oly módon kívánja megvalósítani, hogy annak eredményeképpen a valós szükségletekhez igazodó és az uniós elvárásoknak megfelelő betegellátás jöjjön létre. „A finanszírozási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a pénz oda kerüljön, ahol valóban a leghatékonyabban tudják felhasználni.” – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Dr. Radnai György. – Kormánybiztos úr, miért vállalta el az Egészségügyi Reform Programiroda vezetését? A kormány felismerte, hogy a sürgető gondok megoldása mellett hosszú távon, előre is gondolkodni kell, mert ha nem ezt tesszük, újra és újra visszacsúszunk az akut napi problémákhoz. Ezért a kabinet úgy döntött, hogy új lendülettel kíván irányt szabni az egészségügyi reformnak – emiatt vállaltam el a programiroda vezetését. Megkerestem azokat a tapasztalt közgazdászokat, jogászokat, informatikusokat és más szakembereket, akikkel közösen – egyfajta szellemi műhelyt alkotva – kidolgozzuk az egészségügy hatékony működéséhez szükséges jogi szabályozás kereteit. – Milyen alapelv mentén alakították ki a kormány elé terjesztett koncepciót? Általában mindenki abból indul ki, hogy 2004-ben nehéz lesz a költségvetési helyzet, a kórházak forrásai kimerülőben vannak, igazán komoly fejlesztésekre nem kerül sor, és sorolhatnám tovább a nehézségeket. Ha az elmúlt néhány év eseményeit nézzük, visszatérő gond volt a kórházak konszolidációja. A jelenlegi kormány többmilliárd forintos programot valósított meg, kimondhatjuk, hogy jelentős sikereket ért el, ám ezzel csak átmenetileg rendeződtek a dolgok. Két-három év elteltével a problémák újra jelentkeznek. Egyszer kellene már egy nagy levegőt venni és a dolgok mögé nézni, hogy a valódi kérdésekre adhassunk választ. 44 IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR – Melyek ezek? A legfontosabb, hogy milyen célt akarunk megfogalmazni. Mi az egészségügy fő feladata? A válasz egyszerű: az ágazatban dolgozóknak, beszállítóknak, gyártóknak, szereplőknek azzal a szándékkal érdemes a munkájukat végezni, hogy minden magyar állampolgár a lehető legtovább és legegészségesebben élhessen. Célunk olyan szabályozási, finanszírozási, területelosztási és hozzáférési lehetőségek kialakítása, illetve mechanizmusok megteremtése, amelyek végeredményeképpen az emberek élete hosszabb és egészségesebb lehet. Az ellátás egészét világosabbá, átláthatóbbá kívánjuk tenni, hogy a szolgáltatók akkor juthassanak forráshoz, ha ténylegesen hozzájárulnak az egészség eléréséhez. A menedzsment abban lesz érdekelt, hogy a beteg akkor és ott jusson ellátáshoz, amikor és ahol szüksége van rá, és azt a kezelést kapja – sem többet, sem kevesebbet –, ami a beteg egészségi állapota alapján indokolt. Ez az érdeke a biztosítottnak és az egészségbiztosítónak is. Ennek megvalósításához új érdekeltségi és ellenőrzési szisztéma szükséges. Ki kell alakítani a szolgáltatók és a finanszírozó közötti optimális viszonyt. Mert a jelenlegi viszonyok között nem mindig ott van a pénz, ahol a leghatékonyabban lehet felhasználni. – Mondana erre konkrét példát? Amennyiben figyelembe vesszük a hazai és az uniós normákat, akkor feltehetjük a kérdést magunknak, hogy sok vagy kevés a kórház a fővárosban. A finanszírozási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a pénz oda kerüljön, ahol valóban a leghatékonyabban tudják felhasználni. Tehát a beteg minőségi ellátást kap, megfelelő helyen, megfelelő időben. – A struktúraváltáshoz szükséges anyagi fedezetet milyen forrásból biztosítják? Természetesen minden átalakulás pénzügyi feltételek változásával jár együtt. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a költségvetésnek jelentős forrást kellene a reform megvalósítására átcsoportosítania. A kérdés ugyanis nem az, hogy szükséges-e az átalakítás véghezviteléhez pénz, vagy nem. PORTRÉ – Hanem? Annak az elképzelésnek a realizálásához, amelyben én gondolkodom, nem feltétlenül döntő elem, hogy a költségvetésből anyagi eszközöket mozgósítsunk. Éppen fordítva! Úgy vélem, hogy e reform révén többletforrások kerülhetnek az ágazatba! Ismert, hogy az államháztartás egyik legnagyobb, mintegy 1300-1400 milliárdnyi vagyonnal rendelkező alrendszere az egészségügy. Sőt, ha a költségvetésen kívül futó forrásokat is figyelembe vesszük, akkor ehhez az összeghez további 200-300 milliárd forint hozzáadódik. Modellünk alapelve, hogy arányosan leosztott forrásból a szükségletekhez igazodó betegellátás valósuljon meg. Az ellátásszervezők közvetlenül érintettek abban, hogy betegeik számára a szükséges és megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatást a megfelelő helyen és időben „vásárolják meg”. A gyógyítás gazdaságossá válik attól is, ha a szűrőprogramok eredményeképpen korai stádiumban felismerik a betegségeket. Így a terápia kevesebb gyógyszert és beavatkozást igényel, a gyógyulás esélyei nőnek, s a beteg hamarabb visszatérhet munkájához. A gyógyszerfogyasztás racionali- zálása, a feleslegesen elvégzett, párhuzamos vizsgálatok kiküszöbölése mellett egyéb költségkímélő tényezők is szerepelnek a reformprogramban. – A reformelképzelésnek nyilván akadnak támogatói és ellenzői is. Az ön által felvázolt struktúraváltás nem megy egyik napról a másikra, sőt megkockáztatom: több kormányzati cikluson is átívelhet. Tervezik-e az egyeztetést a parlamenti pártokkal? Természetesen. Először azonban arra koncentrálunk, hogy elkészüljön az a részletes koncepció, amely vitaalapot képezhet, amelynek mentén közösen végiggondolhatjuk, hogy honnan hová akarunk eljutni. Egy kínai mondás szerint egyszerre csak egyet szabad lépni, mert aki egy füst alatt két lépést akar megtenni, nagyot eshet. Tehát amint kimunkáltuk a téziseket szinte normaszerűen tartalmazó elképzelésünket, azt a legszélesebb körű egyeztetésre fogjuk bocsátani. A társadalmi vitába nemcsak a politikai pártokat, hanem az egészségügy szereplőit, az érdekképviseleti szervezeteket és nem utolsósorban a lakosságot is be kívánjuk vonni. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Radnai György 1974-ben szerzett okleveles közgazdász, tervező-elemző diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1974-től a Pénzügyminisztérium előadójaként, később osztályvezetőként, majd a pénzügyminiszter kabinetvezetőjeként dolgozott. 1984-től az MSZMP KB Kulturális és Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa. 1989-ben az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium főcsoportfőnöke. 1990-től a Dentalcoop Rt. pénzügyi igazgatója, 1994-ben a Framident Rt. ügyvezető igazgatója, 1995-ben a Pénztár 2000 Kft. ügyvezető igazgatója. 1995-től 1997-ig az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletének elnöke, majd 2000-ig az Állami Pénztár- felügyelet elnöke. 2001-ig az AXA és Egyesült Közszolgálati Nyugdíjpénztár elnöki főtanácsadója, 2002-ben ügyvezető igazgatója. A miniszterelnök főtanácsadója 2003. november 20-ig, amikortól az egészségügyi reformért felelős kormánybiztosként dolgozik. Legfontosabb szakmai eredményei közé sorolható aktív részvétele a nyugdíjpénztári törvények megalkotásában, a franchise rendszerű fogászati ellenőrzések kifejlesztésében, valamint Magyarország egyik legnagyobb privát egészségügyi intézményének megalapításában. Komoly szerepe volt a pénzügyi és szociális igények figyelembevételével történő problémamegoldás kidolgozásában és a társadalmi közkiadások korszerűsítésében. Több évtizedes tapasztalatot szerzett a vezetői gyakorlatban mind a magánszféra, mind a közigazgatás terén. IME III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR-FEBRUÁR 45
