Az „Informatika és Menedzsment az Egészségügyben” című folyóirat negyedik alkalommal rendezett konferenciát az egészségügyi kontrolling témakörében. Az egybegyűlt szakembereket Kapócs Gábor, az Egészségügyi Minisztérium újonnan kinevezett helyettes államtitkára tájékoztatta az új kormányprogramból eredő tervekről, lehetőségekről. A korábbi különböző tisztségeinek, lapszerkesztői és közéleti munkásságának köszönhetően korántsem ismeretlen egészségpolitikusnak ez volt egyik első nyilvános szereplése új tisztségében. Elöljáróban azt kérdeztük: mire vállalkozhat a tárca új vezetése alig több, mint másfél évvel a kormány mandátumának lejárta előtt.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Kormányprogram a következő másfél esztendőre Interjú Dr. Kapócs Gáborral Az „Informatika és Menedzsment az Egészségügyben” című folyóirat negyedik alkalommal rendezett konferenciát az egészségügyi kontrolling témakörében. Az egybegyűlt szakembereket Kapócs Gábor, az Egészségügyi Minisztérium újonnan kinevezett helyettes államtitkára tájékoztatta az új kormányprogramból eredő tervekről, lehetőségekről. A korábbi különböző tisztségeinek, lapszerkesztői és közéleti munkásságának köszönhetően korántsem ismeretlen egészségpolitikusnak ez volt egyik első nyilvános szereplése új tisztségében. Elöljáróban azt kérdeztük: mire vállalkozhat a tárca új vezetése alig több, mint másfél évvel a kormány mandátumának lejárta előtt. – A tárca vezetői tisztában vannak azzal, hogy az egészségügyben minden folyamat, esemény sokkal hoszszabb távon hat, mint a jelenlegi kormányzati ciklusból hátralévő másfél év. Bármilyen lépés megtervezésekor figyelembe kell venni, hogy – a szándékoktól függetlenül – annak hatásai áttolódnak majd a következő kormány idejére is. – A kézenfekvő dolgokon túl mire gondol? – A hátralévő másfél év talán legfontosabb feladata a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása. Az Európai Uniós tagországoknak 2005. júniusáig kell elküldeniük Brüsszelbe az egyes területek fejlesztéséről szóló előzetes, majd 2006. januárjáig a végleges terveiket, s ezek alapján juthatnak a 2007-től 2013-ig terjedő tervezési ciklusban igen jelentős, a jelenlegieknél nagyságrenddel bővebb európai uniós fejlesztési forrásokhoz. Magyarán: ebben a másfél évben kell döntenünk arról, hogy közel egy évtized múltán mi történjen a magyar egészségügyben. ségek csökkentése és a várható élettartam, s ezzel párhuzamosan az egészségben eltöltött életévek számának növelése, a fenntartható finanszírozás feltételeinek megteremtése, a szolgáltatások biztonságának és színvonalának növelése, a tervezési-fejlesztési döntések decentralizálása. – A fenntartható finanszírozás az EU egészségpolitikájának is egyik legfőbb célkitűzése... Ám eddig mintha arról hallottunk volna, hogy az egészségügyi és a szociális ellátás biztosítása a tagországok belső ügye… – Valóban. Az Unió most elfogadott alkotmánya is megerősíti a fenti alapelvet. De nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügy az Unión belül „mozgó célpont”, vagyis folyamatosan változik, mozgásban van. Erről tanúskodott az Amszterdami Szerződés is, amely bővítette a nyitott koordinációt. – Mit értsünk nyitott koordináció alatt? – A koordináció ez esetben meghatározott területek laza ellenőrzését jelenti. Aktuálisan kiemelt területnek számít a minőségbiztosítás, valamint a vér és egyéb emberi eredetű szervek és szövetek feldolgozásának biztonsági követelményei. Új fejlemény, hogy az EU legfelsőbb döntéshozó szerve, az Európa Tanács úgy döntött, hogy az egészségügy teljes vertikumában bevezeti a nyitott koordinációt. Ez nem mást jelent, mint, hogy a tagországok időről időre megadott szempontok szerint jelentést készítenek. A jelentés tartalma: ezen meg ezen a területen ez a helyzet, milyen megoldási lehetőségeket látunk, eddig ilyen eredményeket értünk vagy nem értünk el. Az első ilyen jelentést Magyarországnak 2005. áprilisában kell benyújtania. – Kérem, térjünk vissza a tárca aktuális feladataira! – A rövidebb távú feladatokról – ha meglehetősen általános módon is – de szól a Gyurcsány kormány programjának egészségügyi fejezete… – A kormányprogram igazságosabb, jobb és hatékonyabb egészségügyi ellátást tűzött ki célként, nem feledkezve meg arról, hogy ezt nem lehet másfél év alatt elérni. A kormány jelenleg csak arra vállalkozik, hogy a cél érdekében megtegye, ami megtehető. – Mi tehető meg? – A különböző fejezetekben tallózva a következő egészségügyet is érintő célkitűzések olvashatók: az egyenlőtlen- – Az újonnan megalakult, szociális feladataitól „megtisztított” Egészségügyi Minisztérium esélyt kapott arra, hogy megfogyatkozott feladatai mellett rendet tegyen saját háza táján és az ágazatban. A szétválás azonban nem jelenthet elválást, a két tárca közös feladata, hogy együtt küzdjön a lakosság jobb életminőségéért. A szegénység és a betegség kézen fogva jár, ma már közhely, hogy az egészségügyi és a szociális alapellátás csak szorosan együttműködve lehet hatékony. Számba vettük a még ebben a ciklusban teljesíthető célokat, továbbá azokat, amelyeknek teljesülése átnyúlik a következő ciklusra. Ez utóbbiakat szakaszoltuk, hogy megtegyük mindazt, ami 2006. első negyedévének végéig megte- IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR 53 PORTRÉ hető. A harmadik csoportba azok a feladatok tartoznak, amelyeknek csak az előkészítésére elegendő az idő. Ilyen például az egészségbiztosítás természetbeni ellátási csomagjának meghatározása, amely a jövőben szabályozhatja az új ellátások befogadásának rendjét, egyben a fenntartható finanszírozás kereteit is megszabja. – Jelenleg az egészségügy leginkább csatatérhez hasonlítható. Van-e esély bárminek a megvalósítására? – A tárca feladatait csakis széleskörű társadalmi és szakmai konszenzus talaján tudjuk megvalósítani. Nyíltsággal és a párbeszédre való készséggel minden partnerrel szót lehet érteni. Márpedig cselekednünk kötelező. Csak egy példa: sokkoló erővel bizonyítják az adatok, hogy az egészségügyi ellátás aránytalan és igazságtalan. Ott a legkevesebb az egészségügyi kapacitás és az egy főre jutó egészségügyi kiadás, ahol a legkedvezőtlenebbek a morbiditási és mortalitási mutatók. Adatok – és a tapasztalatok – tanúsítják például azt, hogy minél kisebb egy település, annál kedvezőtlenebbek az életesélyek és nehezebb az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Igaz ez akár az egyes régiókra, de akár az egyes családokra kivetítve is: minél szegényebb egy régió vagy egy család, annál nagyobb a valószínűsége a megbetegedésnek és a korai halálozásnak. Ezek az adatok is csak azt bizonyítják: igazságtalan és ezért tarthatatlan, hogy struktúrát finanszírozunk, s nem ott jelenik meg a pénz, ahol a beteg van, ahol nagyobb szükség van rá. – Mit tesznek konkrétan? Sorolom. A rendelkezésre álló szűk forrásokat mindenki számára érzékelhetően egyes népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségű betegségcsoportok prevenciótól rehabilitációig terjedő teljes vertikumára koncentráljuk. Ennek jegyében kiemelten fejlesztjük a daganatos betegek sugárterápiás kezelésének tárgyi feltételeit, kiépítjük a szívkatéteres laboratóriumok országos hálózatát. A „mindenki söpörjön a maga háza táján” elv jegyében a tárca kezdeményezi az állami kezelésű földterületek teljes parlagfű-irtását. Valamennyi intézményre, beleértve az alapellátást is, kiterjesztjük a betegelégedettségi vizsgálatokat, kísérletként bevezetjük a már régebben tervezett rendszert, melynek keretében a beteg megismerheti a gyógyítására fordított egészségbiztosítási kiadásokat. Középtávon – éppen a leg- rosszabb helyzetben lévő kistelepülések ellátásának javítása érdekében – újraélesztjük a mozgó szakorvosi szolgálat rendszerét. A betöltetlen alapellátási praxisok megszüntetése érdekében létrehozzuk a Praxis Alapot, erre a 2005. évi költségvetésben forrást is biztosítunk. Fejlesztjük, és az időskorúak igényeihez illesztjük a krónikus ellátást és az otthonápolást, valamint megteremtjük az önellátáshoz szükséges gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének lehetőségét. Fejlesztjük a sürgősségi ellátást, folytatjuk a mentőautók cseréjét, új mentőállomásokat építünk. A járóbeteg ellátás feltételeit nagyban javíthatja a már elfogadott, és banki támogatással elinduló Munkavállalói Résztulajdonosi Program. – Ezek valóban nem igazán nagy jelentőségű és valóban rövidtávú, másfél évre szabott elképzelések. De említett olyanokat is, amelyek hatása akár több kormányzati cikluson át érzékelhető lesz… – Nagy jelentőségűnek ígérkezik a Regionális Egészségügyi Tanácsok törvényi úton való létrehozása, és az eddigi spontán, egyesület-szerű működésük helyett valódi jogokkal és kötelességekkel, és főként forrásokkal való ellátása. Lehetőség nyílik arra, hogy a fejlesztési források helyben, konszenzussal megszülető döntések alapján kerüljenek felhasználásra. A RET-ek létrehozása utat nyit a regionális fejlesztésre szánt EU-s források felhasználásának is. Kidolgozzuk az új egészségügyi eljárások, technológiák befogadásának és az elavultak kizárásának szabályait. A gyógyszerfronton elő kell készítenünk egy olyan új rendszert, amely felváltja majd az átmenetileg békét teremtő, de 2006-ban lejáró megállapodást. A gyógyszerpiaci rendtartásról szóló törvény előkészítése folyik, s a tervek szerint 2005. derekán kerül a Parlament elé. A befogadások átláthatóságát biztosító kormányrendelet elkészült, s a hírek szerint a gyógyszergyártók – kisebb finomítások után – elfogadhatónak tartják azt. Évek óta halasztódik a közgyógyellátás rendszerének újragondolása, erre lehetőséget ad a Szociális Törvény 2005ben tervezett módosítása. A hosszabb távú tervek megalapozásakor a tárca konszenzusra törekszik a politikai pártokkal és a szakmai szervezetekkel, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy csak ilyen alapon van esély azok megvalósulására. Azonban csak az idő dönti el, hogy mindebből mit sikerül megvalósítani. Olvasóink nevében is sok sikert kívánok. Nagy András László 54 IME III. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2005. JANUÁR
