A Magyar Kórházszövetség XVI. Kongresszusa tisztújító Közgyűlésén a tagság megválasztotta a szervezet új elnökségét és vezetőségét. A következő, három éves periódusban Dr. Golub Iván, a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza főigazgatója veszi át az MKSZ elnöki feladatait Dr. Ajkay Zoltán leköszönő elnöktől. Az MKSZ új elnöke aggódva, de bizakodóan tekint a jelen kihívásai felé, annak ellenére, hogy a kórházi szférát érintő kedvezőtlen helyzetből való kilábalás embert próbáló feladatnak tűnik. A lapunknak adott interjúban elmondta: ciklusokon átívelő, konzisztens, szilárd vonal mentén zajló reformra van szükség, amely elképzelhetetlen forrásbővítés nélkül.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ A Magyar Kórházszövetség a forrásbővítéssel támogatott reform híve Kórházügyi jövőkép Dr. Golub Iván MKSZ elnöktől A Magyar Kórházszövetség XVI. Kongresszusa tisztújító Közgyűlésén a tagság megválasztotta a szervezet új elnökségét és vezetőségét. A következő, három éves periódusban Dr. Golub Iván, a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza főigazgatója veszi át az MKSZ elnöki feladatait Dr. Ajkay Zoltán leköszönő elnöktől. Az MKSZ új elnöke aggódva, de bizakodóan tekint a jelen kihívásai felé, annak ellenére, hogy a kórházi szférát érintő kedvezőtlen helyzetből való kilábalás embert próbáló feladatnak tűnik. A lapunknak adott interjúban elmondta: ciklusokon átívelő, konzisztens, szilárd vonal mentén zajló reformra van szükség, amely elképzelhetetlen forrásbővítés nélkül. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretném tolmácsolni az IME lap szerkesztőségének gratulációját a Magyar Kórházszövetség elnökévé történt megválasztásához. Távol járok-e az igazságtól, ha úgy vélem, a jelen helyzetben hálátlan feladatot vállalt magára? Úgy érzem, hogy teljesen igaza van. Két évvel ezelőtt, amikor leendő elnökké választottak, azt gondoltam, hogy egy konszolidált, az akkorinál mindenképpen biztatóbb helyzetben fogom átvenni az elnöki feladatokat. Csalódnom kellett, de ez nem fog meghátrálásra késztetni. Harminckét éve dolgozom az Uzsoki utcai Kórházban, a kórházügy tehát egyet jelent számomra a szakmával, a hivatással. 1995 óta vagyok az intézmény főigazgatója, munkatársaim elkötelezett, több évtizedes „uzsokis” múlttal rendelkező emberek. Demokratikus, jó hangulatú intézményben dolgozom, stabil kollektíva vesz körül. Éppen ezért igen fontos volt számomra a kollégáim véleménye, amikor azt mérlegeltem, hogy elvállaljam-e a kórházszövetségi elnöki tisztséget. Ôk egybehangzóan biztattak. Ám az elmúlt két év során, amíg megpróbáltam ráhangolódni leendő feladatomra, elképzelni sem mertem, hogy ennyire nehéz helyzetben fogom átvenni az elnökséget. A kórházvezetőknek mostanában nincs sok irigyük, hiszen ki lépne szívesen a süllyedő hajón lévők helyébe? – A Magyar Kórházszövetség nemrég lezajlott XVI. Kongresszusán Dr. Ajkay Zoltán leköszönő elnök elmondta, hogy az idei költségvetésben nincs elég pénz a kórházak működési színvonalának megtartására, így a szektorban válságos helyzet alakulhat ki. Mi lehet az ebből való kilábalás kulcsa? 48 IME III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. ÁPRILIS A szövetség világosan leírta az állásfoglalásában, hogy az ágazat hosszú távon alulfinanszírozott. A 2004. évi fekvőbeteg kassza előirányzata nem elegendő az ellátás szinten tartásához – még a legszigorúbb intézményi takarékosság és hatékonyságnövelés esetén sem. Reálértéken jelentős forrásvesztésre és finanszírozási hiányra számítunk, melyek mellett az ellátás minősége nem tartható. A kb. 3040 kórház adatait figyelembe vevő számításaink 15-20%-os reálérték vesztést prognosztizálnak. A működési költségeink rohamosan megnövekedtek az áfa-növekménnyel, a közüzemi szolgáltatások díjtétel emelkedésével, nem beszélve a gyógyszerárak változásáról. Ez utóbbival kapcsolatban nem a gyógyszerárak befagyasztását tartjuk problémának – hiszen az intézményi kör szempontjából ez elfogadható, amennyiben hosszú távon elősegíti a racionális gyógyszergazdálkodást –, hanem attól tartunk, hogy elveszíthetjük a gyártók, nagykereskedők által részünkre biztosított rabattot, s ez egy közepes méretű kórház esetében évente akár 30-40 millió forint is lehet. Mindezeket figyelembe véve az intézményi költségnövekedés akár több százmilliós nagyságrendű is lehet. Ilyen finanszírozás mellett a helyzet drámai, s hogy az ellátás színvonala mennyire fogja ezt megsínyleni, leginkább a menedzsmentek tehetségén, egyéni lehetőségein fog múlni. Ugyanakkor a menedzsmentek mozgástere korlátozott egy komolyabb struktúraváltásban, hiszen számolniuk kell a tulajdonosi, finanszírozói és az ágazatirányítási döntéshozók kompetenciájával is. Például egy adott intézmény vezetése hiába akarná önállóan átszervezni az ügyeleti rendszert tulajdonosi regionális szolgáltatás-szervezés és kezdeti invesztíció nélkül. Minden reformnak van egyfajta forrásigénye. – Ezzel elérkeztünk az egyik alapkérdéshez, a forrásbővítéshez. Úgy tűnik, ez minden fejlődés alfája és ómegája… Az a reform, ami nem jár forrásbővítéssel, halálra van ítélve. Megint csak utalnék a MKSZ állásfoglalására, amelyben kifejtettük: az ágazat bárminemű reformja forrásbővítést igényel, csupán szervezéssel, átalakítással nem oldható meg. A Magyar Kórházszövetség stratégiai szövetséges a kórházi szféra modernizációjában, strukturális és humánerőforrás helyzetének javításában, a finanszírozás reformjában, amennyiben azt forrásbővítéssel támogatják. Úgy gondoljuk, hogy akkor lehet hinni a reformban, ha az tényleges, érdemi kérdésekkel foglalkozik, érinti a struktúrát, a munka- PORTRÉ erő-ellátottságot és mindenekelőtt az alulfinanszírozottság felszámolását. Csak az a reform hozza meg a várt eredményt, amelyik ciklusokon átívelő, világos, konzisztens és szilárd vonal mentén zajlik. Az egészségügy nagyon komoly bizalomvesztésen esett át az utóbbi időszakban, és közös feladatunk, hogy az ágazat presztízsét helyreállítsuk. Sajnos gyakran a média látszatkonfliktusokat gerjeszt és azok túldimenzionálásával – nem az eredményeket kommunikálja, hanem botrányszagú ügyeket tereget ki – olyan közhangulatot teremt, amelyben megbomlik a beteg és az egészségügy közötti bizalom, ami a gyógyítás alapeleme. Ez a jelenség a mi nagy hendikepünk, amivel minden szakmai szervezetnek meg kell birkóznia, és amire nem szolgáltunk rá – ez meggyőződésem. – Milyen módon lehetséges visszanyerni az elvesztett bizalmat? Úgy, hogy nem hagyunk támadási felületet, illetve korrekt módon megpróbáljuk felszámolni a meglévő, jogos kritikára alapot adó hiányosságokat. Bizonyos kérdéseken – gondolok itt a paraszolvenciával kapcsolatos polémiára, vagy a nozokomiális infekciók körül kialakult rendkívül kulturálatlan vitára – amelyek hangulatromboló, az ágazatot lejárató felvetések, túl kell lépni, és a valós, érdemi problémák megoldására kell koncentrálni. Jó közérzetet teremthet például az egészségügyben a bérek olyanfajta, dinamikus fejlesztése, mint amilyen a 2002-es 50%-os emelés volt. Nagy örömmel üdvözöltük ezt a lépést, amelynek hatására a munkaerő gondokat sikerült részben orvosolni. Sajnos a gazdaság teljesítőképességének mélyrepülése miatt negatív fordulat állt be ezen a téren is. – Jelenleg a 6%-os béremelés is kérdéses? A 6%-os béremelés végrehajtásához szükséges fedezet nem áll az intézmények rendelkezésére 2004-ben. Ezt szintén deklaráltuk állásfoglalásunkban, és Ajkay doktor is hangsúlyozta a tihanyi kongresszuson tartott előadásában. Egyébként éppen az MKSZ XVI. Kongresszusával egyidejűleg járt Dr. Kökény Mihály miniszter úr Brüsszelben, és azzal a hírrel tért haza, hogy az összes európai állam egyetért az Európai Munkaidő Direktíva módosításának szükségességével. Ez azért örvendetes, mert a mostani munkaerő helyzet és finanszírozás miatt súlyos zavarokat okozna a jelenlegi változat májustól történő bevezetése. Üdvözöltük a tárca azon szándékát is, hogy a rezidensek hetente végezhető munkamennyiségét 58 órára emelné. – A napokban veszi kezdetét az 1996 óta tervezett és negyvenezer egészségügyi szolgáltató működési engedélyét újragondoló és átszervező vizsgálatsorozat. Nem tartanak-e a kórházak az esetleges visszaminősítéstől? Érdekeltek vagyunk abban, hogy az ellátórendszerben érvényesüljön egyfajta szakmai hitelesítés, amely biztosítja a progresszivitást, és elősegíti az alkalmatlanság kiszűrését. Fontos, hogy a beteg mindig azon a szinten legyen ellátva – kezdve a háziorvosi rendelőktől egészen a legbonyolultabb rendszerekig, azaz az egyetemi klinikákig –, amelyen a problémáját a leghatékonyabban, egyben a leggazdaságosabban lehet megoldani. Másképpen: mindenki számára biztosítani kell a hozzáférést, ám a szakmai szükségleteknek megfelelően. Mindehhez azonban szükségesek a minimum feltételek, mert ez a jól működő rendszer alapkritériuma. – Egyetértenek-e azzal, hogy a regionális egészségügyi tanácsok fejlesztési tervet dolgoznak ki egyes fekvőbeteg intézmények profilváltozásáról? Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi struktúrával az egészségügyi ellátás hosszú távon – a források korlátozott volta miatt – nem biztosítható. Szükség van a felmért szükségletekhez igazodó struktúra-átalakításra. A regionalitáson alapuló ellátás-szervezést és működtetést tehát támogatjuk. Nagyon bölcs magatartásra van azonban szükség az intézményeket működtető tulajdonosi kör, a finanszírozó és a szakmák képviselői között. Hiszen ha nem jön létre konszenzus, akkor megmaradnak a párhuzamosságok és a nagyon helytelen kórházi dominancia, ami semmiképpen nem szolgálja a hosszú távú fejlesztést. Fontos a háziorvos elsődleges szerepe, azaz hogy „kapuőrként” egyengesse a páciens útját. Ha a regionalitásról beszélünk, akkor óhatatlanul ki kell térni a határon túli és természetesen az uniós együttműködésre is. A Magyar Kórházszövetség évek óta dolgozik azon, hogy implementálja a nemzetközi tapasztalatokat a hazai egészségügybe, és minél élénkebb kooperációt feltételező kapcsolatrendszert alakítson ki a nemzetközi szervezetekkel. Erre jó példa a HOPE mozgalom, amely jelenleg éppen az Európai Kórházszövetségbe való szerves beépülés irányában tesz törekvéseket. Ebben mi is szeretnénk aktív szerepet vállalni, mert szándékunk egy eurokonform hazai egészségügy megteremtése. – Az egyik legaktuálisabb kérdés az Irányított Betegellátási Rendszerrel kapcsolatos diszkusszió. A Magyar Kórházszövetség pro vagy kontra álláspontot képvisel? A tihanyi kongresszus egyik legnagyobb eredménye szerintünk az volt, hogy sikerült racionálisan elemeznünk e témában a szövetség és az ágazatirányítás közötti véleménykülönbségeket. Mi kezdettől fogva azt hangsúlyoztuk, hogy csak hiteles, tudományos igényű, megalapozott elemzések és meggyőző eredmények birtokában szabad a modellt dinamikusan kiterjeszteni. Sok esetben hiányoltuk a betegút nyomon követésének precizitását, a szakmai indikátorok érzékenységét és hitelességét, a mintavétel típusosságát. A kórházak ellátásszervezői szerepét részesítjük előnyben. A közelmúltban született meg az a négy éves elemzés, amelyben a mi szempontjaink nem kerültek érdemben feldolgozásra, éppen ezért úgy foglaltunk állást, hogy az anyagban szerzőként nem kívánunk megjelenni. Sajnos a modellnek számos veszélye van: elképzelhető, hogy az irányított betegellátás szélesebb körben IME III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. ÁPRILIS 49 PORTRÉ történő kiterjesztése felszínre hozhatja a rendszer azon gyengeségeit, amelyek egy kisebb populáció esetében nem követhetőek nyomon. Attól tartunk, hogy ha a betegirányítást nem megfelelő szakmai elkötelezettséggel és szakmai hozzáértéssel végzik, elmaradhatnak elengedhetetlenül fontos ellátási lépcsők, végső soron a betegek nem a betegségük szempontjából optimális ellátást kapják meg. Ez viszont hosszú távon megkérdőjelezi a megszerezhető egészség-nyereséget is. Tehát mi örülnénk, ha ez a modell lenne az üdvözítő megoldás, mert hatékonyságnövelő eszköznek tartjuk, de számos aggályunk van, és nem érezzük a szakmai evidenciák bizonyító erejét. – A válaszaiból az a benyomásom támadt, hogy a Magyar Kórházszövetség képes nagyon markáns, egységes véleményt képviselni a kórházi szférát érintő jelentős kérdésekben. Mi jelenti a tagintézményeket összekovácsoló erőt? A Magyar Kórházszövetség szakmai indíttatású, konstruktív, az ágazat egészét érintő érdekképviseleti és a legfőbb gondokat tolmácsoló szervezet. Akkor dolgozunk jól, ha felszínre tudjuk hozni és érvényre juttatni a többségi akaratot. Egy bölcs, a menedzsment, a szakdolgozók és a betegek heterogén érdekeit egyaránt tükröző racionális, megfontolt véleményt kell képviselnünk. Ennek kimunkálásához elengedhetetlen a tagkórházakkal történő intenzív kommunikáció, a folyamatos együttműködés az ágazat szakmai érdekvédelmi és egyéb szervezeteivel és a társadalmi vita folytatása a széleskörű konszenzus elérése érdekében. Ez egy kizárólag szakmai és mindenekelőtt kórházi elhivatottságon alapuló munka, amelyben támaszkodhatunk az évtizedek alatt megszerzett tapasztalathalmazra, a menedzsmentek professzionális felkészültségére és a munkakedvünkre, amely – a kedvezőtlen gazdasági kilátások ellenére – töretlen. Boromisza Piroska NÉVJEGY Dr. Golub Iván 1972-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Ekkor került jelenlegi munkahelyére, a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórházába. 1977ben szakvizsgázott belgyógyászatból, majd geriátriából, közben diabetológusi szakképesítést szerzett. 1986-ban nevezték ki osztályvezető főorvosnak az intézet I. Belgyógyászati Rehabilitációs Osztályára. 1988-ban orvos-igazgató helyettesi megbízást kapott. 1989-től fővárosi szakfelügyelő főorvosi feladatokat látott el geriátriai illetve rehabilitációs szakterületen. 1995-ben elnyerte a Főváro- si Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház főigazgatói pályázatát. 1996-1997 között elvégezte az EMKA és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egészségügyi szakközgazdász szakát. 1998 óta a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja. 2001-ben kórháza ellátási területének (XIV. kerület, Zugló) önkormányzata több évtizedes egészségügyi szolgálata és tevékenysége elismeréseként a „Zuglóért” kitüntetésben részesítette. 2003. március 15-én Mádl Ferenc köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. 2002-ben a Magyar Kórházszövetség Közgyűlése a szövetség jövőbeni elnökének választotta, 2004 márciusától funkcióban lévő elnök. Irányított Betegellátási Rendszer Konferencia 2004. május 17-18. Hotel Annabella, Balatonfüred Szakmai program: Irányított Betegellátási Egyesület 2100 Gödöllő, Ganz Ábrahám u. 2., Tel: (28) 512-720, Fax: (28) 422-784 E-mail: ibe@wellnessklinika.hu Konferenciaszervezés: LARIX Kiadó Kft. 1089 Budapest, Kálvária tér 3., Tel/Fax: (06-1) 333-2434, 210-2682 larix@larix.hu, www.larix.hu, www.imeonline.hu 50 IME III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. ÁPRILIS
