A kincstári biztosi rendszer immár 7 éves, és a 2002- ben indított egészségügyi konszolidációban részt vevő programellenőrök tapasztalatai alapján a tartozásállomány kezelés sajátos, de nem borúlátó szempontjából kívánja elemezni az egészségügyi intézmények gazdálkodását.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Adóssághelyzet az egészségügyi intézményekben A Kincstári Biztosi rendszer tapasztalatai Forgács Péter, Magyar Államkincstár, Kincstári Biztosi Iroda A kincstári biztosi rendszer immár 7 éves, és a 2002ben indított egészségügyi konszolidációban részt vevő programellenőrök tapasztalatai alapján a tartozásállomány kezelés sajátos, de nem borúlátó szempontjából kívánja elemezni az egészségügyi intézmények gazdálkodását. A KINCSTÁRI BIZTOSI RENDSZER KIALAKULÁSA ÉS GYAKORLATA A Magyar Államkincstár létrehozásával, az előirányzatgazdálkodási rendszer bevezetésével felszínre került az addig látens adóssághelyzet. Az egészségügyben a teljesítményfinanszírozás is ez idő tájt vált napi gyakorlattá. Az intézményi gazdálkodás tapasztalatai alapján a jogalkotó, az 1997-es költségvetési gazdálkodási évtől új eszközrendszert működtet. Az elsődleges cél a központi költségvetési intézmények adósságának kezelése, mely jelenség szinten mutatta a tervezésben, a gazdálkodásban, a finanszírozásban – mind fejezeti, mind intézményi szinten – mutatkozó zavarokat. Adósság alatt ebben az esetben csak a jogszabályban rögzített terminológia szerinti lejárt, esedékes tartozást kell érteni. Az összes tartozásállomány ennél nagyságrendileg nagyobb (körülbelül a duplája), hiszen annak része a nem lejárt, beérkezett, de pénzügyileg még nem rendezett szállítói állomány is. A zömmel költségvetési támogatásból működő, az országgyűlés által törvénnyel megállapított részletes előirányzatok alapján gazdálkodó intézményhálózat esetében még a viszonylag, az összes előirányzathoz képest alacsony mértékű tartozásállomány is, és ezen belül kiemelten a köz- Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Átlag 1997 3.876 1.280 4.930 5.146 5.662 5.876 6.000 5.978 6.163 7.063 8.324 6.039 5.528 1998 6.478 6.021 5.414 5.800 5.110 5.065 5.102 4.813 4.817 5.649 8.496 8.312 5.923 1999 4.572 5.044 5.822 6.180 5.501 5.035 5.122 4.560 4.278 4.155 5.087 5.730 5.091 2000 5.215 4.521 4.415 4.744 5.216 5.090 5.350 4.690 4.914 7.369 7.422 7.548 5.541 2001 6.128 5.829 5.282 5.177 5.735 6.145 5.617 5.620 5.796 5.973 6.320 6.693 5.860 2002 7.352 6.049 6.888 6.557 6.538 6.894 7.704 7.828 6.907 7.242 7.151 7.082 7.016 2003 4.788 4.535 4.235 5.368 6.002 6.154 6.166 6.684 6.434 7.073 7.692 6.653 5.982 1. táblázat Az intézményi adósságállomány alakulása a kincstári intézményeknél, 1997-2003 26 IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS tartozás tarthatatlan anomáliának minősült. Különösen figyelmet érdemel a kialakult helyzet, mivel az adósságtömeg viszonylag kis számú, homogén intézménycsoportnál jelentkezett, és néhány fejezetet érintett. Az alábbi táblázat mutatja, hogy mekkora adósság kezeléséről van szó (1. táblázat). Előzetesen feltételezhető volt, hogy a fizetési fegyelem hiánya összefügg más gazdálkodási rendellenességekkel és szabályozatlanságokkal. Ugyanakkor abból következően, hogy azonos típusú intézmények adósodtak el, eleve feltételezhető volt a felügyeleti szervek felelőssége és az is, hogy elosztási, finanszírozási gondok is felmerülnek. A kincstári biztosi rendszer és vele párhuzamosan az önkormányzati biztosi rendszer bevezetésének jogszabályi hátterét az Államháztartásról szóló Törvény és végrehajtási rendeleteinek 1997. január 1-jétől érvényes módosításai teremtették meg. A Kincstári Biztosi Névjegyzékbe a Pénzügyminisztérium által meghirdetett pályázatra jelentkezettek közül, immár két alkalommal, a Bíráló Bizottság választotta ki azon magán- és jogi személyeket, akik megfelelnek a jogszabályi előírásoknak és alkalmasak e tevékenységre. A rendszer működéséhez a Magyar Államkincstár keretében jött létre a 3 fővel működő Kincstári Biztosi Iroda. A vizsgálatokhoz szükséges pénzeszköz a kinevező Pénzügyminisztérium költségvetésében elkülönítve áll rendelkezésre. A Magyar Államkincstár az intézmények jogszabályban előírt, havi jelentéstételi kötelezettségén alapuló adatszolgáltatása alapján nyilvántartást vezet a kincstári költségvetéssel rendelkező intézmények lejárt, esedékes adósságáról. Az Iroda a nyilvántartásokból rendszeresen információt nyújt a Pénzügyminisztérium, a Kincstár és az érintett tárcák vezetőinek. A jogszabály alapján a 60 napon túli, az intézmény előirányzatának 3,5%-át vagy 50 millió forintot meghaladó adósság esetén kincstári biztos kirendelése kötelező. A Pénzügyminisztérium, az intézményt felügyelő tárca és a Magyar Államkincstár képviselőjéből álló Ad hoc Bizottság döntése alapján a pénzügyminiszter kincstári biztost rendel ki. Egy hónap múlva, amikor a kincstári biztos az adósság felszámolására vonatkozó írásbeli javaslatát megteszi, ugyancsak az Ad hoc Bizottság dönt annak elfogadásáról. A gyakorlati tapasztalatok alapján a bizottságok fejezetenként szerveződnek. Az így kialakult munkakapcsolaton és folyamatos információ – áramláson keresztül mód nyílik az érintett tárca felügyelete alá tartozó intézménycsoport gazdálkodásának folyamatos figyelemmel kísérésére. MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS Az eredeti elképzelésnek megfelelően az elsődleges adósságkezelésen túl a kincstári biztos – tevékenységének tapasztalatai alapján – az intézménnyel közösen javaslatot tesz a gazdálkodás hosszú távú ésszerűsítésére is. E hoszszabb távú intézkedési terv jóváhagyására, valamint a kincstári biztos tevékenységének értékelésére úgynevezett záró tárgyalás szolgál, amelynek részvevői – az Ad hoc Bizottság állandó tagjain kívül – az érintett intézmény szakmai és gazdasági vezetése. A rendszer továbbfejlesztésére 1998. január 1-jétől a jogalkotó a felügyeleti szerv számára kötelezővé tette, hogy a záró tárgyalást követő 15 napon belül kezdeményezze a szükséges intézkedések végrehajtását, és arról 2 évig, negyedévente adjon számot. A BIZTOSOK TAPASZTALATAI AZ ADÓSSÁG KELETKEZÉSÉNEK OKAIRÓL Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az adósságállomány nagyságrendje átlagosan havi 4,5-5 milliárd forint körül volt. A tartozás jellege szerint induláskor még döntően az állammal és a TB alapokkal szemben állt fenn, így a szállítókkal szemben csak 40%-nyi volt. A köztartozások felszámolása után arányeltolódás indult meg, az egyéb tartozásállomány hányada folyamatosan növekszik. A vizsgált (kincstári költségvetéssel rendelkező) kb. 700 intézményből 30 napot meghaladó adóssága átlag 50-60 intézménynek volt, 60 napot meghaladó és a jogszabályi mértéket elérő minősített adósságállománya átlag 20-25-nek, de az összes tartozás 80%-a itt halmozódott fel. Az előzetes várakozásnak megfelelően, az adósság az intézményi gazdálkodás rendszerében mutatkozó súlyosabb gondok felszíni jelensége. A biztosok szabályozatlansággal, a számviteli és analitikai nyilvántartások hiányával, a gazdálkodási jogszabályok nem teljes körű ismeretével találkoztak. Különösen fontos volt a kötelezettségvállalás és az ellenjegyzés, valamint az önálló és a részben önálló szervek jogkör-megosztásának szabályozatlanságát megszüntetni. Általánosságban is megállapították a biztosok, hogy a tervezés megalapozottsága komoly kívánnivalót hagy maga után. Az esetek többségében a feladat és a hozzá rendelt költségvetési forrás és létszám tervezésének, összehangolásának felügyeleti és intézményi szintű hiányosságai, a szabályozatlanságból fakadó ellenőrizetlen kötelezettségvállalás lehetősége, a nyilvántartások elégtelenségéből származó tisztánlátás hiánya volt tapasztalható. A legnagyobb gond a korszerű likviditási szemlélet teljes hiánya. Az intézményeknél felsorolt hiányosságok egyértelműen felvetették a felügyeleti szervek felelősségét. Az e téren tapasztalható hiányosságok súlyosak. Általában javítani kell a tulajdonosi szemléleten mind a felügyeleti, mind az intézményi szinten, azokban az esetekben is, amikor a finanszírozó eltér a tulajdonostól (pl. egészségügy). Általánosságban nem igazolódott be az „alulfinanszírozottság”, tehát az intézmény teljes feladatrendszerét biztosító forrás, előirányzat elégtelensége, de a biztosok is javaslatot tettek a finanszírozás struktúrájának és néhány esetben mértékének a megváltoztatására. A fentieken túl az egészségügyi intézménycsoportnál – tulajdonosi formától, ágazati hovatartozástól független – a tartozásállományán keletkezésének további sajátos okai lehetnek. A teljesítményfinanszírozás sajátossága, hogy a tárgyhavi elszámolt és elismert teljesítmény után járó bevétel három hónap eltéréssel érkezik meg az intézet számlájára. A feladatellátáshoz szükséges forrást, tehát egy korábbi időszak teljesítménye biztosítja. Figyelembe véve az úgynevezett szezonális hatásokat (szabadságolás, bizonyos betegségcsoportok időszakos, de kiugró megjelenése), ez okozhat átmeneti likviditási zavarokat. A tapasztalatok szerint, ez a likviditás tervezhetősége, menedzselhetősége szempontjából egyébként kifejezetten előnyös sajátosság, amennyiben nem élnek a lehetőséggel, nem figyelnek rá, nem történik meg a visszacsatolás a szakmai osztályok felé okozójává válik az eladósodási folyamatnak. Az egészségügyi intézmények bevétele döntően az egészségbiztosítótól származik az elvégzett teljesítmény után. Ebben az esetben tehát a finanszírozó eltér a tulajdonosoktól (központi költségvetési fejezetek, önkormányzatok), akiknek jogszabályi felelősségi jogköre elsősorban a fejlesztési források biztosítása. Az átmeneti likviditási gondok megoldását, esetleg a keletkezett adósság törlesztést csak közvetett módon segíthetik, finanszírozhatják. Az egységes teljesítmény finanszírozás alapja a súlyszám díj és a homogén betegségcsoportok. Az eltérő funkciók (hotel, diagnosztika, progresszív betegellátás, kiszolgáló egységek, gyógyszer ellátás stb.) kiadásait azonban a kórháznak elkülönítetten kellene kezelni és elemezni a bevétel termelő képességét. A tapasztalatok alapján ennek elmaradása mindenképpen eladósodáshoz vezet. Az elmúlt időszak intézkedései ellenére közismert az egészségügyi dolgozók viszonylag alacsony bére. Ennek ellenére és az egészségügyben az átlagos szintet meghaladó infláció ellenére elmondható, hogy ha egy intézményben, az átlag 60/40 százalékos bér/dologi arány, a bérek és járulékaik irányába kritikusan eltolódik, az a humánerőforrás gazdálkodás hibáját és az eszköz hatékonyság alacsony mértékét mutatják és közvetett módon növelik az adósságot, és azon belül a köztartozást. Az egészségügyi ágazatban az eszközök erkölcsi avulása, amortizációja, a rendkívül gyors fejlődés következtében átlagon felüli. A gépek cseréje, pótlása a tulajdonosok részére komoly terhet jelent, részben azért, mert az értékcsökkenés nem jelenik meg költségelemként. Az eszközpark elavulása viszont az intézmény számára jelent karbantartási többlet kiadást és időnként előre nem tervezhető rendkívüli forrásigényt. IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS 27 MENEDZSMENT FINANSZÍROZÁS AZ ADÓSSÁG KEZELÉSÉNEK MÓDJAI, KINCSTÁRI BIZTOSI ESZKÖZÖKKEL, ILLETVE AZ INTÉZMÉNY SAJÁT HATÁSKÖRÉBEN Először is ki kell emelni, hogy a jogszabály is előírja, hogy a működés zavartalansága mellett kell az adósságot felszámolni. A korszerű likviditás menedzselési eszközök gyakorlatának bevezetésével, elfogadtatásával értek el elsősorban eredményt a biztosok. Minden esetben arra törekedtek, hogy a szakmai teljesítmények tervén alapuljanak azok a pénzügyi, és ezen belül likviditási tervek, amely nemcsak az adósság válság megszüntetését, hanem a napi normál működést is biztosítják. Az adósság keletkezésének okaiból következően a belső szabályozás, kiemelten a kötelezettségvállalás és az ellenjegyzés szabályozását, a nyilvántartások rendbetételét, adott esetben kialakítását kellett rendre végrehajtaniuk a biztosoknak. A biztosok megállapodásokat kötöttek és kötnek a szállítókkal az adósság átütemezésére, a kamatok elengedésére azzal a biztosítékkal, hogy a fizetés, a pénzügyminiszter megbízólevelével ellátott biztos által mindenképpen megtörténik. Ahol ez szükséges volt, a szervezeti egységek számára keretgazdálkodást írtak elő és minden esetben megtörtént a visszacsatolás számukra teljesítményeikről, bevételeikről és kiadásaikról. Ugyancsak minden esetben javaslatot tettek a biztosok az intézménnyel közösen a szervezet hosszabb távú strukturális átalakítására. A konszolidációs és reorganizációs programban a programellenőrök munkája annyiban különbözik a kincstári biztosokétól, hogy úgynevezett folyamatba épített, előzetes ellenőrzést végeznek. Munkájukat a teljes „Egészség évtizede” program koncepciójának, ezen belül a regionális átalakítás elképzeléseinek megfelelően végzik, törekedve a szakmai teljesítmények fokozásának lehetőségére. A PARTNER SZEREPE A nevezetes PPP-ből a hangsúlyt a partneri kapcsolatok jelenlegi és kibővítendő viszonyrendszerére szükséges tenni. Tehát nem elsősorban és nem kizárólagosan privatizációról beszélünk, hanem privát partner folyamatos jelenlétéről és közreműködéséről. A partnerek részt vesznek az adósságmentes gazdálkodás megteremtésében és fenntartásában. Elsősorban egy hatékony szakmai szervezet vagy egység megszervezésével, működtetésével, amely részben ebből következően gazdaságos is. A partnerek gazdálkodói, haszonelvű friss szemléletére van szükség, amely független a kialakult struktúrától. Részvételük, amely egyes funkciókhoz kötött pl.: gyógyszer, diagnosztika, logisztika, ugyanakkor kihat a szervezet teljes működésére. Nem utolsó sorban a partner kötődése ugyan érdekorientált, de szervezetszerű, nem ellentétes a tulajdonos és a köz érdekével és mindenképpen tisztább, korrupciómentes viszonyrendszert testesít meg. Maga a kincstári rendszer és ezen belül a kincstári biztosok, az egészségügyi konszolidációs és reorganizációs program jelentős eredményeket ért el a kórházak gazdálkodásának megújításában, biztonságossá tételében. Az adósság csökkentésén, megszüntetésén túl, általánosítható tapasztalatokat biztosított a jogalkotók, a tulajdonosok, a finanszírozó számára a keletkezés okainak felszámolására. Remélem sikerült eloszlatni azt a közkeletű tévedést, hogy az „egészségügy egy lyukas, üres zsák”. Bár sok még a megváltoztatandó és korszerűsítendő, de ma már elmondható, hogy a kórházüzemben, a befektetés közvetlenül vagy közvetve, igaz hosszabb távon, de biztonsággal megtérül. Ugyancsak a biztosok tapasztalatai mutatják, hogy a kezdeti ellenállás után, mindig megtalálhatóak azok a menedzsmentben, a dolgozók körében, akik partnerek a helyzet megoldásában és nyilván még inkább így van és lesz ez a privát partner esetében. Jelen cikk a „Gazdasági kihívások az egészségiparban” című, a gyártó és forgalmazó cégek vezetőinek II. Országos Konferenciáján elhangzott előadás rövidített változata. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Forgács Péter Közgazdászként több mint 30 éve az egészségügyben és az államigazgatásban dolgozik. Az Európá- 28 IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS ban egyedülálló kincstári biztosi rendszert működtető Irodát megalakulása óta vezeti. Tagja az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének. Részt vesz a szakemberképzésben.
