A klinikai laboratóriumok döntő többsége laboratóriumi információs rendszerbe (LIR) szervezett személyi számítógépeket alkalmaz a páciensek adatainak rögzítésére, a méréseredmények összegyűjtésére és kiértékelésére. A LIR-be szervezett számítógépek közvetlenül kapcsolódhatnak a laboratóriumi mérőkészülékekhez is. A laboratóriumi tevékenységek speciális igényt jelentenek a kórházi információs rendszerekkel szemben, ezeket viszont a különböző klinikai információs rendszerek nem képesek maximálisan kielégíteni. Ennek fő oka, hogy szemléletbeli különbségek vannak a laboratóriumi és informatikai szakemberek között. A jelen írás a LIR legfontosabb elemeit és követelményeit gyűjti össze a laboratórium szemszögéből.
[1] Debreczeni L., Kovácsay A., Tasnády Gy: Minták, mérések, műszerek. Gyakorlati laboratóriumi medicina, (Szerk.: Debreczeni L.), Therápia Kiadó, 2002, 17-43.
[2] Levey, S., Jennings, E.R.: The use of control charts in the clinical laboratory. Am. J. Clin. Pathol., 1950, (20), 1059-1066.
[3] Westgard, J.O, Seehafer, J.J., Barry, P.L.: Allowable imprecision for laboratory tests based on clinical and analytical test outcome criteria. Clin.Chem., 1994, (40), 1909-1914.
[4] The best „Westgard Rules” and QC Charting http://www.westgard.com/ezruns.html
[5] A minőségbiztosítási rendszer alapjai az orvosi laboratóriumi diagnosztikában. IV. kiadvány. (Szerk.: Endrőczi E.), Országos Laboratóriumi Intézet Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, 1997, 34-70.
[6] From method validation to six sigma: Translating method performance claims into sigma metrics http://www.westgard.com/lessons/8.htm
[7] Valyon M., Németh-Csóka M., Pethes Á., Kuti S., Naszlady A.: Automatic validation: interferences of substances. Előadás az MLDT 48. Nagygyűlésén, abstract in: Klin. Kísérl. Lab. Med., 1998, (25), 113.
[8] Wheeler, L.A., Sheiner, L.B.: A clinical evaluation of various delta check methods. Clin.Chem. 1981, (27), 5-9.
[9] Fraser, C.G.: The application of theoratical goals based on biological variation data in clinical chemistry. Arch. Pathol. Lab. Med. 1998., (112), 404-415.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ DIAGNOSZTIKA Laboratóriumi elvárások a klinikai informatikai rendszerrel szemben Dr. Herczeg Tamás, Dél-budai Egészségügyi Szolgálat Kht. A klinikai laboratóriumok döntő többsége laboratóriumi információs rendszerbe (LIR) szervezett személyi számítógépeket alkalmaz a páciensek adatainak rögzítésére, a méréseredmények összegyűjtésére és kiértékelésére. A LIR-be szervezett számítógépek közvetlenül kapcsolódhatnak a laboratóriumi mérőkészülékekhez is. A laboratóriumi tevékenységek speciális igényt jelentenek a kórházi információs rendszerekkel szemben, ezeket viszont a különböző klinikai információs rendszerek nem képesek maximálisan kielégíteni. Ennek fő oka, hogy szemléletbeli különbségek vannak a laboratóriumi és informatikai szakemberek között. A jelen írás a LIR legfontosabb elemeit és követelményeit gyűjti össze a laboratórium szemszögéből. BEVEZETÉS A korszerű klinikai laboratóriumi munka – pontos elnevezéssel a laboratóriumi medicina – kialakulása és fejlődése egybeesik az informatika megjelenésével és széles körű elterjedésével az egészségügyben. Kezdetben (az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején) a számítástechnikai eszközöket a laboratóriumi munkában két féle célra használták: adminisztrálásra és bizonyos speciális számítások elvégzésére. Az adminisztrációs programok gyakorlatilag a naplózást próbálták kiváltani, – több-kevesebb sikerrel. Az igények ekkor a páciens-adatok rögzítésére, munkalisták készítésére, az eredmények rögzítésére és leletkészítésre korlátozódtak. A számítógépesítés ebben az időben még nem-igen segítette a laboratóriumi munkát, mivel az adatfeldolgozásban a hagyományos algoritmus nem változott, ugyanakkor a gépek kezelése meglehetősen idegen volt a felhasználók számára. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a számítógépek rendkívül kis teljesítményűek, lassúak és sokfélék voltak. Az 1980-as évek második felétől az IBM-klónok elterjedésével és az adatbázis-kezelő programok (mindenek előtt a dBASE) alkalmazásával egyre-másra készültek a helyi adottságoknak és szükségleteknek megfelelő programok. Kialakultak a kórházi hálózatok is, és egy közös adatbázist létrehozva mind több laboratóriumi programot sikerült a rendszerekbe illeszteni. Ez az integrációs folyamat az esetek nagy többségében nem volt zökkenőmentes! A fő gondot legtöbbször az okozta, hogy a kórházi informatikai rendszerek nem voltak felkészülve/felkészítve a laboratóriumi kapcsolat szoftver-, kapacitás- és hardver igényeire. Ugyanakkor az egységesülő számítógéppark lehetőséget adott a mérőkészülékek közvetlen (on-line) csatlakoztatására, a laboratóriumon belüli adatforgalom jelentős egyszerűsítésére, gyorsítására és tételére. A LABORATÓRIUMI MUNKA SZAKASZAI Ahhoz, hogy megfogalmazhassuk a laboratóriumi medicinának az informatikai rendszerekkel szemben támasztott elvárásait, kissé részletesebben meg kell ismernünk a laboratóriumban folyó munkát. (A következőkben laboratóriumon a klinikai kémiai laboratóriumokat értjük, nem foglalkozunk olyan speciális igényű és szervezettségű munkahelyekkel, mint pl. a mikrobiológiai és cytológiai laboratóriumok.) Technikai és didaktikai szempontból a laboratóriumi medicina három főbb munkaszakaszra bontható: preanalitikai, analitikai és posztanalitikai fázisra [1]. E három szakasz nem választható el élesen, de vannak olyan tevékenységek, amelyek egyértelműen köthetők egy-egy munkaszakaszhoz. Az egyes fázisokra jellemző főbb tevékenységek a következők: • • • Preanalitikai fázis: • páciens azonosítása, • beküldő azonosítása, • a vizsgálat okának és irányának megadása, • mintagyűjtés körülményeinek rögzítése, • minta azonosítása, • minta előkészítése a méréshez, • a mérőműszerek előkészítése, • a reagensek, tesztek előkészítése. Analitikai fázis: • mérőkészülékek kalibrálása, • kontrollok mérése, minőség-ellenőrzés, • minták mérése, • adatok összegyűjtése a laboratóriumi információs rendszerbe. Posztanalitikai fázis: • az eredmények ellenőrzése, • lelet-formátum kialakítása, • leletek validálása, • leletek dokumentálása, • a leletek eljuttatása a klinikushoz, • a leletek és eredmények archiválása. MIT KELL TUDNIA A LABORATÓRIUMI INFORMATIKAI RENDSZERNEK? A fenti kérdésre a válasz általánosságban, röviden is megadható: Az informatikai rendszernek hatékonyan kell támogatnia a laboratóriumi munkát, annak lehető legtöbb mozzanatát! Ez az elvárás a fentiekben vázolt laboratóriumi munkafolyamatokban a következőket jelenti: IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS 49 INFOKOMMUNIKÁCIÓ DIAGNOSZTIKA ször „hozott anyagból dolgoznak”, az eredmények értékelésekor (lásd később) azonban elengedhetetlen a minta tulajdonságainak lehető legalaposabb ismerete. A laboratóriumi eredmény gyakran már akkor eldől, amikor a mérés (analitikai fázis) még el sem kezdődött; egy rosszul kezelt mintából nem lehet a valóságot megfelelően tükröző eredményt produkálni! Ezen a ponton a programrendszerek a különböző adatok rögzítésével adják a legtöbb segítséget. Így pl. fontos információt jelent a minta levételének és a laboratóriumba érés időpontjának, a páciens állapotának rögzítése, de a minta állagára (pl. lipémiás szérum, hemolizált vér stb.) vagy a minta mennyiségére (pl. gyűjtött vizelet) vonatkozó adatok is rendkívül hasznos, esetenként elengedhetetlen információt jelentenek. Preanalitikai fázis • A páciensek összes szükséges adata (név, születési év, hónap, nap, hely, TAJ-szám, anyja neve, előző – lánykori – név, lakcím irányítószámmal stb.) gyorsan bevihető legyen. E követelmény teljesülésének egyik legfőbb gátja hazánkban a jelenleg használt páciensazonosító rendszer elavultsága, azaz a közvetlen beolvasásra alkalmatlan TAJkártya-forma, illetve a microchipes személyi azonosító rendszer elterjedésének csekély volta. Így marad a manuális „bepötyögés”. Ebben a programok keresztnév-, városfigyeléssel, helyesírás ellenőrzéssel segíthetnek valamit. • A beküldő azonosításának nehézségei hasonlók az előzőekben vázolt páciens-azonosításhoz: az orvos neve, címe, ÁNTSZ-kódja, bélyegzőszáma, az osztály (esetenként speciális, belső) kódja stb. nem mindig egyértelmű. Bár itt létezik egy egységes, korszerűnek mondható orvosnyilvántartás, (lásd a vonalkódot a recepteken), ez azonban a laboratóriumi kérőlapokon nem jelenik meg. Ennek oka az, hogy a laboratóriumi vizsgálatkérésnek (ma még) nincsenek olyan egységes szabályai, mint a gyógyszerek felírásának. Ráadásul a laboratóriumok – munkájuk megkönnyítése érdekében – az esetek nagy többségében saját szerkesztésű kérőlapokon dolgoznak, amit esetleg csak a helyi beküldők képesek követni. Ebben a helyzetben az alkalmazott programok csupán a beküldők keresésének gyorsításával képesek támogatni a laboratórium munkáját. • • 50 A páciens anamnézisének ismertetése a laboratórium számára alapvető fontosságú! Ezen a téren minimális követelmény a betegségek nemzetközi osztályozásának (BNO) megfelelő kód(ok) feltüntetése, de általában több információt hordoznak a szöveges kiegészítések. A laboratóriumi programoknak ezt lehetőleg gyorsan és rutinszerűen kell kezelniük. Ehhez elengedhetetlen a BNO-kódok adatbázisának beépítése, illetve egy egyszerű szövegszerkesztő alkalmazhatósága. A laboratóriumi munka sarkalatos pontja a kérések felvétele. Ehhez a kérőlapon egyértelmű jelölésekre van szükség, – általában ennek hiánya okozza a legtöbb gondot a laboratóriumok számára. (A problémát az on-line kéréstovábbítások csak abban az esetben oldják meg, ha a dokumentumnak számító kérőlapot az adott programrendszer segítségével szerkesztik.) A kérések beviteli lehetősége rendkívül sokféle; általában ahány laboratórium, annyi speciális igény lép fel (pl. kódolások, rövidítések, billentyűkombinációk stb.). Az egyedi kérések mellett orvos-szakmai szempontok is indokolják az úgynevezett panelek alkalmazását a vizsgálatkéréseknél. Ezek a panelek ma még nem egységesek, ráadásul az újabb ismeretek folyamatos változtatást tesznek szükségessé, – tovább nehezítve a különböző programrendszerek egységesítését. A mintagyűjtés körülményének ismerete döntő fontosságú a laboratóriumi medicinában! A laboratóriumok legtöbb- IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS • A laboratóriumok réme a minták keveredése! Ennek elkerülésére olyan munkafolyamatot kell kialakítani, amelyben a keveredés a legkevésbé valószínű. Mivel a keveredés valószínűsége a mintavétel és a minta jelölése között eltelt idővel nő, ezért arra kell törekedni, hogy ez az idő minél rövidebb legyen, azaz a mintavételi edényt a mintavétellel egy időben jelölni kell! A jelölésre rendkívül alkalmasak a vonalkódot is tartalmazó címkék. Ezek előállítása, a címkéző gépek irányítása ma már alapkövetelmény a programrendszerek számára. Az eddigi pontokban elmondottak arra az esetre is érvényesek, ha a munkafolyamatot illetve annak egyes részeit nem a laboratórium végzi. A központi betegfelvételnél pl. éppolyan fontos az összes szükséges adat rögzítése, mint az anamnézis beírása a klinikus részéről, vagy a vérvétel időpontjának közlése az ápolónő részéről. • Ahhoz, hogy a minták különböző tulajdonságait megbízhatóan tudjuk mérni, a mintákat megfelelően elő kell készíteni. Ez a laboratóriumokban leginkább centrifugálásos szeparálást jelent. A centrifugálást minden laboratórium saját körülményeinek, gépparkjának megfelelően végzi, a különböző ISO előírások azonban mindinkább megkövetelik a precíz fordulatszám- illetve g-érték követést. Segítséget jelentene a laboratóriumok számára, ha a programok jeleznék a felhasználónak (pl. a munkalistán), hogy a meghatározáshoz egy adott centrifugán mekkora fordulatszámot kell választani a megfelelő g-érték eléréséhez. • A mérőkészülékek előkészítése a laboratóriumi programrendszereket abban az esetben érinti, ha köztük közvetlen összeköttetés, on-line kapcsolat van. Szerencsére elmondható, hogy az on-line összeköttetések széles körben elterjedtek, alkalmazásuk mindennapi gyakorlattá vált, így a programrendszereknek foglalkozniuk kell a kapcsolat ellenőrzésével, a mérőkészülék figyelésével. • A reagensek, tesztek kezeléséhez egy felhasználási program-modul nyújtaná a legnagyobb segítséget. Ennek – a fogyás automatikus figyelése mellett – figyelnie kelle- INFOKOMMUNIKÁCIÓ DIAGNOSZTIKA ne a tesztek felhasználhatósági (lejárati) idejét, gyártási számát is. Ezek az adatok a korszerű automatákon elérhetőek, a feladat az, hogy ezek a laboratóriumi programrendszerben is megjelenjenek. Analitikai fázis • • • • A korszerű mérőkészülékek, automaták kalibrálása belső protokollok szerint történik. E protokollokba kívülről nem avatkozhat be a felhasználó, még ha ez esetenként szükségesnek is tűnik (pl. nem megfelelő görbeillesztés). A számítógépes rendszer abban az esetben nyújt nagy segítséget, ha a mérőkészülék belülről nem kalibrálható. Ilyenkor a kalibrációs görbe a számítógépes programban elkészíthető, tárolható, és a mért paraméter automatikusan számítható. Ehhez a felhasználónak tág lehetőséget kell engedni a számítási képlet létrehozásához és beírásához! Napjainkban a laboratóriumi meghatározások illetve mérések minőség-ellenőrzése a figyelem középpontjában van. A minőség-ellenőrzés leginkább matematikai statisztikai számításokon és kontroll minták alkalmazásán keresztül valósul meg, de felhasználhatók a páciensek mintáiból mért adatok is. Ahhoz, hogy a minőség-ellenőrzést kézben tartsuk, az adatoknak egy helyen, a számítógépes rendszerben kell megjelenniük, – akár on-line kapcsolat, akár manuális rögzítést követően. Az adatokból alapvetően a következő számításokat kell elvégezni: kontroll minták átlag és szórás számítása, LeveyJennings grafikon készítése [2], Westgard-szabályok alkalmazása [3, 4], a valódiság és pontosság hiányának becslése, robusztusság meghatározása [5], módszerek validálása, („hat szigma becslés”) [6]. Páciens minták esetén: a tetszőleges időintervallumra vonatkoztatott mérési adatok átlaga, szórása, terjedelme, eloszlása, a kóros értékek előfordulási gyakoriságának ismerete fontos. A tulajdonképpeni mérést a laboratóriumi programrendszerek nem érintik. Fontos viszont, hogy a mérések meghatározott sorrendben történjenek. Ehhez úgynevezett munkalistát kell készíteni, amely általában páciens-szelektív, de lehet páciens-orientált, vagy mérés-orientált is. A munkalistákat a laboratóriumi program állítja össze, és amennyiben a mérőkészülék fogadásra alkalmas, továbbítja azt neki. A mérési adatok összegyűjtése és a páciens adatokhoz történő illesztése az egyik legfontosabb programfeladat. Az adatgyűjtés jó esetben on-line módon, egyébként manuálisan történik. Az illesztés történhet munkalista alapján vagy páciensekként. A programnak figyelnie és rögzítenie kell a beírt adatok esetleges változásait/változtatásait is. Az adatok leletre kerüléséhez, ennek kritériumainak kiválasztásához a laboratóriumi management és az informatikusok konszenzusa szükséges! 1. ábra A jelen elvárásainak egyike: Mikroszkópos képek, vagy grafikonok megjelenítése a leleteken. (A képen: Babesia sp.-vel fertőzött vérkép) Posztanalitikai fázis • Az eredmények ellenőrzése tulajdonképpen már közvetlenül a mérés után, az adatok összegyűjtésekor illetve beírásakor elkezdődik, rendszerezett módon azonban csak akkor végezhető, ha a számítógépben is megjelennek az eredmények. Az ellenőrzésben sokat segítenek a különböző figyelemfelkeltő effektusok, pl. kóros értékek adatainak beírása után azonnali hangjelzés, különböző jelek megjelenése a kóros adat mellett, színjelzés, inverz-betű stb. • A leletek formája nagyban hozzájárul a laboratóriumi adatok értékelhetőségéhez. A leletnek tartalmaznia kell az összes adatot, amelyet a laboratórium közölni akar a klinikussal, kiemelve a fontosnak tartott információkat. Ugyanakkor a leletnek jól áttekinthetőnek is kell lennie. Milyen adatokat kell tartalmaznia a leleteknek? Mindenek előtt a páciens egyértelmű azonosítóit. Az egyértelmű azonosítókon kívül a helyi szokásoknak megfelelő belső azonosítók (pl. kórházi törzsszám, osztály és ágyszám stb.) is megadhatók. Fontos a vizsgálatot kérő orvos egyértelmű azonosítása. A laboratóriumi azonosító számon kívül meg kell adni a mintára vonatkozó összes megfigyelési illetve mérési adatot. Numerikus eredmények esetén elengedhetetlen az aktuális, nemnek, életkornak megfelelő referencia értékek feltüntetése. • A leleten helyet kell kapnia a laboratórium véleményének is. Ez történhet automatikusan, az úgynevezett szakértői algoritmusok segítségével, vagy szöveges megfogalmazásban. Hazai tapasztalatok szerint – ellentétben a fejlettebb egészségügyi szervezéssel és kultúrával rendelkező országokkal – a döntést támogató diagnosztikai algoritmusok alkalmazása a leleteken nem túl népszerű a klinikusok között. („Mi van, pl. ha a páciens látja, hogy felmerül a leukémia gyanúja?” „És ha én – a pácienst látva – mást gondolok?” stb.) A problémát helyi szinten lehet megoldani, mindenesetre a programrendszereket fel kell készíteni a szakértői algoritmusok alkalmazására, még akkor is, ha a véleményezésnek ez a formája soha nem pótolhatja a személyes információcseréket, konzultációkat! IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS 51 INFOKOMMUNIKÁCIÓ DIAGNOSZTIKA • A leleteken szerepelnie kell annak, hogy hol és mikor történtek a meghatározások (laboratórium neve, címe, elérhetősége, a páciens illetve minta érkezésének és a leletkiadásnak az időpontja). Fontos a leletet validáló nevének feltüntetése. A leletek elektronikus szignálása sem jelent ma már technikai akadályt. (Más kérdés a jogi elfogadottsága.) Mindezeken túl a helyi igényeknek megfelelően a leleten más adatok is szerepelhetnek. Pl. az elvégzett vizsgálatok OENO-pont értéke, belső elszámolás szerinti költség stb. Az ehhez hasonló speciális igényekre a programok felkészíthetők. • A szakmai előírások szerint a laboratóriumokból nem kerülhet ki lelet validálás nélkül, azaz arra illetékes személy ellenőrzése nélkül. Az ellenőrző számára a pácienssel kapcsolatos összes adatnak rendelkezésre kell állnia! Nem elegendő azonban az aktuális méréseredmények ismerete, szükség van az előzetes információkra is. Az egyéni szakmai ismereteken kívül sokat segít a programokba beépített kovariancia-analízis [7], a delta-check [8], a biológiai variabilitás [9] ismerete. E módszerek felhasználása nagymértékben növeli a leleteken szereplő vélemények megbízhatóságát. • A laboratóriumok által kibocsátott leletek fontos dokumentumok, ezért azokat annak megfelelően kell kezelni. A személyi felelősségvállalást a validáló (elektronikus?) aláírása biztosítja. A nyomtatott leleten még intézményen belül is célszerű feltüntetni a laboratórium bélyegzőlenyomatát. • A lelet csak akkor ér valamit, ha időben eljut a felhasználó klinikushoz. Erre az elektronika fejlettsége minden lehetőséget biztosít! Fontos, hogy a puszta leleten kívül mód van képek (pl. mikroszkópos felvételek, automaták által produkált eloszlásgörbék stb.) gyors továbbítására is, ami a korábbiakhoz képest sokkal több információ közlését jelenti. Nem hangsúlyozható eléggé az elektronika szerepe abban, hogy az információnak nem csak egyirányú terjedését teszi lehetővé, de a leletet kapó klinikus is azonnal reagálhat a laboratórium véleményére. Ráadásul ez kibővített formában, több szakértő bevonásával is lehetséges, azaz egy konzultáció lebonyolításához nincs szükség hosszadalmas és nehézkes szervezésre. Mindez a körülmény előrevetíti a laboratóriumi lelet – és a laboratóriumi munka – funkciójának változását is: az eddigi statikus, döntően egyirányú kiszolgáló funkció dinamikussá, interaktívvá válik! Ez a tény, a laboratóriumi medicinában való gondolkodásmód kétségkívül szemléletváltozást és komoly kihívást jelent a laboratóriumi munkában, mindenek előtt annak szervezésében! Egy jól felépített, korszerű programrendszer ezt a változást nagymértékben segítheti! • 52 A laboratóriumban keletkező adatokat hosszabb időre meg kell őrizni, archiválni kell. Az archiválásnak egy- IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS értelműnek és időtállónak kell lennie! Mely adatokat kell megőrizni? Röviden válaszolva: a laboratóriumi tevékenységgel kapcsolatos összes információt. Az olyan nyilvánvaló adatokon kívül, mint pl. a páciens-azonosítók, beküldő-azonosítók, eredmények, dokumentálni kell az egyes vizsgálatot végzők, az eredményeket rögzítők, módosítók, validálók személyét, a tevékenységek időpontját, a mérési körülményeket (kalibrációkat, felhasznált reagenseket, műszereket) is. Az archiválásra érvényes az összes olyan törvény, rendelet és előírás, amely pl. a páciensek személyiségi jogának védelmével, az orvosi titoktartással, a vizsgálati eredmények következményeivel kapcsolatosak. Az archiválásnál a technika rendkívül gyors fejlődése okozza a nehézséget: a korszerűnek gondolt hordozók rövid idő alatt elavulnak, a folyamatos felújítás sok odafigyelést követel! MIT KELL MÉG TUDNIA A LABORATÓRIUMI INFORMATIKAI RENDSZERNEK? Az előzőekben vázolt leletszolgáltatáson kívül a laboratóriumokban számos más, jórészt adminisztratív tevékenység folyik, amelynek elvégzéséhez nélkülözhetetlen a megfelelő informatikai háttér! A főbb tevékenységek: • számlakészítés, költségelszámolás, • fogyóanyag- és lejárati idő követése, anyagrendelés, • termékkatalógusok, új termékek és technológiák figyelése, • kérőlapok készítése, • jelentések készítése: • napi betegforgalmi jelentés, • ambuláns betegforgalmi jelentés, • betegforgalmi napló, • elsősegély-nyújtási napló, • időszakos összesítések, kimutatások készítése: • orvosokra, • osztályokra, • TB-kódra, • járó- illetve fekvőbeteg teljesítményre, • árbevételhez viszonyított elszámolás, • diagnózisok frekvenciája, • beküldők szerinti forgalmi lista, • páciensek lakhely szerinti forgalmi listája, • ellátási típusok szerinti forgalmi lista, • elszámolási hibák, összeférhetetlenségek, • vizsgálati kódok aktualizálása, jogszabálykövetés, • laboratóriumi eredmények értéktartomány szerinti lekérdezése, • laboratóriumi eredmények eloszlásának lekérdezése, • törzsadatok karbantartása. MINDEZ MIBE KERÜL? Az egészségügyben az informatikai rendszerekhez jutás sok féle konstrukcióban történhet. Az esetek többségé- INFOKOMMUNIKÁCIÓ DIAGNOSZTIKA ben az egyszeri megvásárlás nem-igen járható út, mivel vagy egyáltalán nem, vagy csak extra költség ellenében teszi lehetővé a folyamatos szoftver és hardver karbantartást, a jogszabályi változások követését, a szükséges fejlesztések elvégzését. Ez okból a laboratóriumi szoftverek alapára nem túl magas, még az egészségügyben is megfizethető. (Más kérdés, hogy az esetek többségében az alapárért a felhasználó egy viszonylag alacsony fejlesztési szinten lévő programot, esetleg rendszert kap!) A lízingelési konstrukciókba már szolgáltatási tevékenységek is beépíthetők, így a költségek is magasabbak, – ráadásul folyamatosan fizetendők. Az így kapott rendszerek viszont magasabb fejlettségi szintűek, és jobban megfelelnek a szakmai igényeknek. Bármilyen konstrukciót nézünk is, az alapprobléma az, hogy a jelenlegi finanszírozás nem tartalmazza az informatika fejlesztését; ezt az intézményeknek más forrásokból kell megvalósítani. Mivel az informatika az egészségügyben nem élvez prioritást, a magas szintű elvárásokat csak ritkán lehet alátámasztani megfelelő fizetőképességgel. ÖSSZEGZÉS A laboratóriumi tevékenység összetettsége és sokoldalúsága nagy elvárásokat támaszt az informatikai rendszerekkel szemben. A fent vázolt igények csak a legfontosabbakra mutatnak rá. Ugyanakkor a laboratóriumi rendszerek nem működhetnek a kórházi, intézeti informatikai rendszerektől függetlenül; szorosan illeszkedniük kell egymáshoz. (Ennek elősegítésére szolgálnak a különböző szabványok, mint pl. az ún. HL7 vagy ASTM) Noha a szabványokat több, hazánkban is működő informatikai rendszer alkalmazza, ez nem jelenti azt, hogy ezek a program-rendszerek automatikusan kielégítik a szakmai igényeket. A laboratóriumi felhasználó számára a fő gondot az okozza, hogy a programok szerkezete, algoritmusa meglehetősen merev, gyakran csak a laboratóriumi munka egy-egy fázisát erősíti. Az informatikusok fő problémája viszont – a programozás-technikai nehézségek és szemléletbeli különbségek mellett – az, hogy nem kapnak egyértelmű listát a laboratóriumi szakmától a programrendszerekkel szemben támasztott követelményekről. Ezt a hiányt igyekezett ez az írás némileg pótolni. IRODALOMJEGYZÉK [1] Debreczeni L., Kovácsay A., Tasnády Gy: Minták, mérések, műszerek. Gyakorlati laboratóriumi medicina, (Szerk.: Debreczeni L.), Therápia Kiadó, 2002, 17-43. [2] Levey, S., Jennings, E.R.: The use of control charts in the clinical laboratory. Am. J. Clin. Pathol., 1950, (20), 1059-1066. [3] Westgard, J.O, Seehafer, J.J., Barry, P.L.: Allowable imprecision for laboratory tests based on clinical and analytical test outcome criteria. Clin.Chem., 1994, (40), 1909-1914. [4] The best „Westgard Rules” and QC Charting http://www.westgard.com/ezruns.html [5] A minőségbiztosítási rendszer alapjai az orvosi laboratóriumi diagnosztikában. IV. kiadvány. (Szerk.: Endrőczi [6] [7] [8] [9] E.), Országos Laboratóriumi Intézet Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, 1997, 34-70. From method validation to six sigma: Translating method performance claims into sigma metrics http://www.westgard.com/lessons/8.htm Valyon M., Németh-Csóka M., Pethes Á., Kuti S., Naszlady A.: Automatic validation: interferences of substances. Előadás az MLDT 48. Nagygyűlésén, abstract in: Klin. Kísérl. Lab. Med., 1998, (25), 113. Wheeler, L.A., Sheiner, L.B.: A clinical evaluation of various delta check methods. Clin.Chem. 1981, (27), 5-9. Fraser, C.G.: The application of theoratical goals based on biological variation data in clinical chemistry. Arch. Pathol. Lab. Med. 1998., (112), 404-415. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Herczeg Tamás 1976-ban végzett a Szegedi József Attila Tudományegyetem biofizikus szakirányú szakán. 1976tól 1982-ig az Egyetem Biofizikai Tanszékén dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként. 1978-ban szerzett doktori fokozatot. 1982-től a Mátrai Állami Gyógyintézet, 1993-tól a Budapest XVIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat, 1997-től a Dél-budai Egészségügyi Szolgálat Kht. diagnosztikai laboratóriumának dolgozója, 1986-tól laboratórium-vezető. Fő érdeklődési területe: molekuláris biológia, műszeres analízis, laboratóriumi informatika. Jelentősebb tanulmányutak: „Democritus” Atomic Research Center, Athén; Karolinska Institute, Stockholm, Johns Hopkins University, Baltimore. IME III. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2004. JÚNIUS 53
