Az aligai járóbeteg-szakellátó konferencián igen sok szó esett az „Egészség Évtizede” Johan Béla Népegészségügyi Programról, annak végrehajtásáról. A program sikere nem kis mértékben múlik az ÁNTSZ-en. Bujdosó László országos tisztifőorvostól megtudtuk, évek óta tartó vajúdás után hamarosan pont kerül a 13 éve létrejött ÁNTSZ átalakításának végére. Ezt részben EU csatlakozásunkból fakadó követelmények is kikényszerítik.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Egészségpolitikai összefoglaló a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség VI. Kongresszusáról Az aligai járóbeteg-szakellátó konferencián igen sok szó esett az „Egészség Évtizede” Johan Béla Népegészségügyi Programról, annak végrehajtásáról. A program sikere nem kis mértékben múlik az ÁNTSZ-en. Bujdosó László országos tisztifőorvostól megtudtuk, évek óta tartó vajúdás után hamarosan pont kerül a 13 éve létrejött ÁNTSZ átalakításának végére. Ezt részben EU csatlakozásunkból fakadó követelmények is kikényszerítik. A szolgálat közegészségügyi-járványügyi teendői körében engedélyező típusú hatóságból felügyeleti, ellenőrző szervezetet kívánnak alakítani. A laboratóriumi hálózat átalakul: az állami feladatok az ÁNTSZ-nél maradnak, azokat regionálisan szervezett, uniós pénzek felhasználásával korszerűsített 5 mikrobiológiai és 7 kémiai laborban látja majd el feladatait. A többi labort gazdasági társasággá alakítják, majd értékesítik. Az egészségügyi igazgatási és koordinációs tevékenység területén alapjaiban változik az egészségügyi szolgáltatók működési engedélyezésének rendje: egyszerűbb, gyorsabb és bizalmon alapuló lesz – ígéri az országos tisztifőorvos. Átalakul, megerősödik az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyelete is. A Lisszaboni Stratégiai Egyezmény aláírása óta egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Unió már nem csak gazdasági egység, egyre több figyelem jut az úgy nevezett humán dimenziókra is. A másik szempont, amire érdemes figyelemmel lenni, hogy a hazai fejlesztések fokozatosan alárendelődnek az európai kohéziós alapokból elnyerhető forrásoknak, ugyanis az önrész biztosításával hazai forrásaink jobbára kimerülnek. Igaz ez a népegészségügyi programjainkra is, ezért kell különösen figyelnünk az EU népegészségügyet érintő kezdeményezéseire. Erről Vokó Zoltán, az ESZCSM főosztályvezetője szólt. Mint ismeretes, az EU az egészségügyet a tagországok belügyének kezeli, ám különösen a Maastrichti Szerződés megkötését követően a népegészségügy közös ügy, így olyan uniós jogszabályok is születnek ezen a területen, amelyek befolyásolják az egyes országok egészségügyiés szociális politikáját. Alapértékekről, alapelvekről van szó. Ilyen – de nem közhelyszintű – alapelv, hogy az egészség érték, mégpedig a szó gazdasági és társadalmi értelmében. A középkorú népesség, különösen a férfi lakosság rossz egészségi állapota ma már Magyarország gazdasági versenyképességére is negatív hatással van. Az ezen való javítás gazdasági szempontból hosszú távú befektetésnek tekinthető. Ugyancsak alapelv a szolidaritás. Az állam kötelessége, hogy lehetővé tegye minden állampolgára számára az egészség választását, és elősegítse azt, hogy az egyének az egészséges alternatívát válasszák. Ehhez azonban elengedhetetlen az egyén megfelelő szociális és gazdasági helyzete, és megfelelő képzettsége. Ennek az elvnek a megvalósítása feladatokat ró úgy a gazdaság-, mint az oktatáspolitikára. Ez tükröződik abban az országgyűlési határozatban is, mely szerint a Johan Béla Népegészségügyi Program interszektoriális, vagyis nem kizárólag az egészségügyi tárca programja. Az EU jogharmonizációt is igénylő hatóköre közvetlenül a közegészségügyre, a járványügyre és a környezetegészségügyre terjed ki, ám számos olyan gazdasági, kereskedelmi szabályozás létezik, amelyek közvetve hatnak az egészségügyre is. A tagországok azokon a területeken is egyeztetik egészségpolitikájukat, amelyeket nem szabályoz az EU. Az egyik ilyen terület a „legjobb gyakorlat” (best practice) átvétele, a másik pedig a „nyílt koordináció” intézménye. Világosan látszik, hogy az egészségügyi ellátás túl sokáig nem maradhat az egyes tagországok „belügye”, hiszen egyre több kérdést vet fel az európai polgárok, és a vele betegáramlás problémája, de ide tartozhat a munkaidő kérdésköre is. Melyek azok a területek, ahol az EU jogalkotási kompetenciával rendelkezik? Ilyenek a gazdaság és a kereskedelem területén a termék-, ezen belül az élelmiszerbiztonsági szabályok, számos fogyasztóvédelmi rendelkezés. Ugyanígy közös joganyag szabályozza a járványügy, a munkaegészségügy és a környezetvédelem kérdéseit is. Mindezek együtt igen kedvező hatást gyakorolnak majd a magyar népesség egészségi állapotára is. A magyar népegészségügyi program jobbára olyan célokat határoz meg, hogyan hozzuk be lemaradásunkat az életkilátások terén, 6-8 évvel nőjön a születéskor várható élettartam, ezen belül növekedjen az egészségben eltöltött életévek száma. A program ezekhez a célokhoz határoz meg alprogramokat, eszközöket. Ezek jelentős része megoldódik az EU jogharmonizációból fakadó jogszabályalkotással. Másrészt a programból akciók sora következik: szűrési programok, kommunikációs programok, továbbá helyi programok, amelyek katalizálása, illetve eszközökkel való ellátása a központi kormányzat dolga. A kulcs: az emberekben tudatosítani, hogy az egészség érték, hiszen e nélkül mit sem érne, ha – a kitűzött célnak megfelelően – tíz éven belül sikerülne biztosítani az egészség választásának lehetőségét. E cél érdekében az IME III. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2004. OKTÓBER 7 EGÉSZSÉGPOLITIKA oktatási és az önkormányzati szféra összefogására, számtalan helyi programra van szükség. A helyi egészségproblémákra helyben, az emberek mindennapjainak színterén kell, hogy megszülessenek a válaszok. Ugyanez igaz a munkahelyi egészségfejlesztésre is. Magyarországon már több, a mostanihoz hasonló népegészségügyi program született. Megvalósításukhoz hiányzott a kellő politikai elszántság – jelentette ki a főosztályvezető. Már a programok megvalósításához is szükséges az eltökéltség, de még több a szükséges források évről évre való biztosításához. A teljes kormányzat elszántságára van szükség, hiszen hiába az egészségügy elkötelezettsége, ha a többi tárca elszabotálja a feladat rá eső részét. Az „Egészség Évtizede” Johan Béla Népegészségügyi Program 2003-ban jól indult, szinte százszázalékos parlamenti támogatottságot élvezett, a feladatokat összehangoló tárcaközi bizottság jól és hatékonyan működik, az ágazati együttműködésre sok jó példa van. Az EU immár második népegészségügyi programját indította el. Az első program szakterületekre szétszabdalt célkitűzésekből állt. A 2003-ban indult integrált program három fő pilléren nyugszik: népegészségügyi információk és tudás (monitorozás, a legjobb gyakorlat – best practice – elterjesztése), egészségfejlesztés és betegségmegelőzés. A konkrét célokat éves programokban határozzák meg, majd a tavasz folyamán megjelenő pályázati felhívásokban fogalmazzák meg. Egészségügyi és nem egészségügyi intézmények egyaránt pályázhatnak, a több tagország intézményei összefogásával létrejövő programokat fokozottan támogatják. A partnerkeresésben a minisztériumok segítséget nyújtanak. A pályázati célok közé a magyar népegészségügyi program 19 alfejezetének éves programjai besorolhatók, leginkább a kockázati tényezők csökkentésére, illetve a betegségmegelőzésre vonatkozók. Egy példa: egy iskolai dohányzásmegelőző és visszaszorító program besorolható az ifjúsági, az életmód, a megelőzési és a rákellenes programok közé is. A pályázatok első körét már lezárták, az odaítélt támogatások folyósítása folyamatos. A magyar program, mint látható, több ponton kapcsolódik az Unió programjaihoz, úgy a célokban, mint a megvalósítás eszközrendszerében. A technika eltérő: az uniós programok mindegyike pályázati formában valósul meg, míg a magyar program jelentős része az intézményrendszer igénybevételével realizálódik. A 2004. évi hazai célkitűzések kényszerűen igazodtak a szűkülő anyagi lehetőségekhez: olyan területekre koncentráltak, ahol a legkisebb ráfordítással a legtöbb egészségnyereség érhető el, illetve nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ne törjenek meg a 2003-ban megindított folyamatok, különösen azokon a területeken ne, ahol már jelentős szellemi és anyagi forrásokat használtak fel. Így kerültek a figyelem középpontjába az életmódbeli tényezők és többféle, szervezett rákszűrés megkezdése, valamint a hypertonia és a diabetes megelőzése, gondozása az alapellátásban. 8 IME III. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2004. OKTÓBER A népegészségügyi program keretében elkészült több stratégiai fontosságú szakmapolitikai program, így a Nemzeti Környezet-egészségügyi Program, a Nemzeti AIDS program, készülnek a táplálkozással, alkoholfogyasztással és a testmozgással kapcsolatos szakmapolitikai programok is. Ezek négy-öt évre határozzák meg a tennivalókat. A Népegészségügyi Program megvalósítása meghaladja a jelenlegi intézményrendszer lehetőségeit. Több intézmény profilját át kell alakítani. Ennek jegyében jött létre a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, és részben ezek a célok határozzák meg az ÁNTSZ szervezeti átalakítását is. A program első évének hiányossága volt, hogy a programok nemigen jutottak el az emberek szintjéig. Hiányzott ehhez a megfelelő helyi kapacitás, forrás. A meglévő intézményrendszer átalakításával elkezdődött azoknak a területi intézményeknek a kialakítása, amelyeknek feladata a programok helyi megvalósítása. Természetesen ezen a területen is bénít a finanszírozás elégtelensége. A politikának tudnia kellene, és a költségvetés tervezésekor figyelembe is venni, hogy most kell befektetnie, ha hosszabb távon egészségnyereségre, azaz versenyképes munkaerőre számít. Németh György előadásában az EU országainak egészségügyi reformtörekvéseiről szólt. Szlovákiában korábban reformként ünnepelték azt, hogy 1994-ben többbiztosítós modellt vezettek be. 14 biztosítóval indultak, ebből mára 5 maradt, ám közülük is az egyik a lakosság kétharmadát látja el. Az egészségügy valamennyi problémája megmaradt, semmi nem oldódott meg. Hosszú ideig azonban a belpolitika periférikus területének számított az egészségügy. 2002-ben Rudolf Zajac lett az egészségügyi miniszter, aki hozzálátott – egy erre a célra alapítottkutatóintézetben kidolgozott elképzeléseinek megvalósításához. Szlovákiában ekkor adták önkormányzati tulajdonba a kórházakat. 12 kórház közhasznú társasággá alakult, három magántulajdonba került. Ezzel párhuzamosan jelentős kapacitást építettek le, elsősorban a fővárosban. 2003-ban bevezették az egészségügyi illetéket (co payment). Kórházi ellátásért napi 55 koronát (kb. 350 forint) kell fizetni. Szakorvosi, fogorvosi ellátásért vizitdíj jár, továbbá bevezették a recept-díjat is. Betegszállításért ugyancsak fizetni kell. A megállapított összegek viszonylag alacsonyak. Tapasztalták, jelentősen csökkent az orvoshoz fordulások száma, különösen az alapellátásban, az ügyeleteken és az elsősegélyt nyújtó helyeken. A járó- és fekvőbeteg szakellátásban minimális mértékben csökkent az igénybe vétel, ugyanakkor finanszírozástechnikai eszközökkel elérték, hogy számottevően csökkent az ápolási napok száma. A gyógyszerfogyasztás drasztikus növekedésének mindössze az ütemét sikerült megfékezni. Két-három éve indult meg az intézmények pazarló gazdálkodásának rendezése, a menedzsment-szemlélet kialakítása, mára ez már érezhető eredményeket hozott. A közelmúltban újabb nagyhatású, reform értékű törvényt fogadtak el. EGÉSZSÉGPOLITIKA 2006-tól a betegségek mintegy 3000-es listáját három nagy csoportra osztják: mintegy felét ingyenesen, egy részét részleges költségtérítéssel vehetnek igénybe a biztosítottak, de lesz olyan is, amit csak teljes költségtérítés ellenében lehet majd igénybe venni. Nagy Britanniában Tony Blair csak az előrehozott választások megnyerése után hirdette meg 10 éves, az egészségügyet átalakító programját. A cél itt is egyértelmű, hiszen már 10 éve próbálják minden eszközzel megakadályozni az egészségügyi kiadások elszabadulását. Szemben a német nyelvterület és Közép-Kelet Európa országaival, már 50 éve lejátszották a „nagy meccseket”: a kapacitásszűkítés, a kórházbezárások, az orvoslétszám csökkentése, a szigorú belső gazdálkodási rend kialakítása megtörtént. Így a reform kapcsán éppen a kapacitások bővítésének jött el az ideje, hiszen fel akarják számolni, de legalább is jelentősen rövidíteni a több hónapos várakozást eredményező várólistákat. 100 új kórház építése zajlik, ebből 15 magántőkéből épül. A kórházakat néhány évvel ezelőtt négy osztályba minősítették. Utána törvényt hoztak (hasonlót a nálunk elvetélt kórháztörvényhez), amelyben szabályozták az addig kizárólag állami tulajdonú kórházak gazdasági társasággá alakulását. A legmagasabban minősített intézmények alapítványi kórházakká alakulhatnak, szabadon gazdálkodhatnak bérrel, kapacitással; fejlesztéseikről, szakmai programjukról önállóan dönthetnek. Működésüket az állam tanulmányozza, tapasztalataikat igyekszik a többi intézmény számára hasznosítani. A törvény bevezetése igen súlyos belpolitikai feszültséget váltott ki, minisztercseréhez is vezetett. A tárcát a Munkáspárt addigi – nem orvosi végzettségű – frakcióvezetője, tehát egy igen exponált politikus vette át. Mindeközben egyre inkább tért hódít a regionális szemlélet, melynek jegyében a területi biztosítók globális, azaz nem kasszákra bontott ellátmányt kapnak a nemzeti biztosítótól, s azt szabadon fordítják arra, amit szükségesnek tartanak. nal Adagoló toll – a meddőség kezelésére 2004 szeptemberétől Magyarországon is bevezetésre kerül, és valamennyi hazai meddő házaspár részére ingyen hozzáférhetővé válik egy, a meddőség kezelésére kifejlesztett adagoló toll. Az újdonságnak számító eszköz segítségével a betegek akár önmaguknak is beadhatják a petefészek-stimulációhoz szükséges gyógyszert. A meddőség kezelése – túl az anyagi és fizikai megterheléseken – gyakran a terápia sajátosságai miatt is nehézséget jelent a betegnek. Lombikbébi vagy inszeminációs kezeléseket megelőzően ugyanis hosszas, akár 2-3 hetes injekciókúrák szükségesek, ami azt jelenti, hogy a betegeknek rendszeresen, naponta ugyanabban az órában be kell járniuk az orvosi rendelőbe, vagy a sokszor más városban található meddőségi központba. Ez szinte kivétel nélkül munkaidőben történik, ami problémát okozhat, nehézséget jelenthet a beteg és családja számára (pl. a szabadság rovására kivett szabadnapok, utazási költségek stb.). A cukorbetegek esetében is világsikernek számított az ún. „pen” (önadagoló toll) megjelenése, melynek segítségével a betegek otthonukban, munkahelyükön is tudják magukat gyógyszerelni, s amely eszköz nélkül a diabéteszesek élete ma már elképzelhetetlen. Mostantól a meddő betegek számára is lehetőség nyílik a gyors, egyszerű és a lehető legdiszkrétebb, önadagolásos kezelésre. Nem lesz szükség többé szabadság kivételére, munkahelyről való elkérezkedésre, vagy drága és időigényes utazásra. Hogyan juthat hozzá a beteg a meddőségi tollhoz? Az önadagoló tollat a kezelőorvos ingyen fogja a beteg kezébe adni. A tollba kerülő (jól ismert, több éve forgalomban lévő és széles körben alkalmazott) gyógyszert – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – vényre fogja az orvos felírni. A toll hozzáférhető – igény esetén – valamennyi hazai meddőségi és lombikbébi központ számára. Adagoló toll a meddőség kezelésére Most minden hazai beteg számára ingyenesen! IME III. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2004. OKTÓBER 9
