Intézmények:Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség
Évfolyam: III. évfolyam
Lapszám:2004. / 8
Hónap:november
Oldal:12-17
Terjedelem:6
Rovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Alrovat:EGÉSZSÉGPOLITIKA
Absztrakt:
A jórészt önkormányzati tulajdonú magyar járóbeteg szakellátásban dolgozók évek óta reménykednek abban, hogy a háziorvosi rendszerhez hasonlóan a járóbeteg szakellátásban is lehetőség nyílik a szakorvosi praxisok kialakítására, a szakrendelők privatizációjára. Erre vonatkozó, kedvezményes hitelezésű Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program (a továbbiakban MRP) típusú járóbeteg szakorvosi-szakdolgozói privatizációs hitel feltételeit dolgozta ki az egészségügyi kormányzat 2004. év őszén. Az MRP típusú kedvezményes hitelezési lehetőség konkrét szakmai és pénzügyi kondícióit, feltételeit az Olvasók az ESZCSM és az FHB honlapjairól ismerhetik meg.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA A járóbeteg szakellátás „MRP” típusú privatizációja: Lehetőségek és kockázatok Dr. Uhrik Tibor, MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség A jórészt önkormányzati tulajdonú magyar járóbeteg szakellátásban dolgozók évek óta reménykednek abban, hogy a háziorvosi rendszerhez hasonlóan a járóbeteg szakellátásban is lehetőség nyílik a szakorvosi praxisok kialakítására, a szakrendelők privatizációjára. Erre vonatkozó, kedvezményes hitelezésű Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program (a továbbiakban MRP) típusú járóbeteg szakorvosi-szakdolgozói privatizációs hitel feltételeit dolgozta ki az egészségügyi kormányzat 2004. év őszén. Az MRP típusú kedvezményes hitelezési lehetőség konkrét szakmai és pénzügyi kondícióit, feltételeit az Olvasók az ESZCSM és az FHB honlapjairól ismerhetik meg. kulásáról a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.)rendelkezik, a szakrendelők pedig nyilvánvalóan nem gazdasági társaságok. Átalakulásra vonatkozó más jogszabályi rendelkezés nincs. BEVEZETÔ Az apport általában ÁFA-köteles, de tekintettel arra, hogy jelen esetben az apportáló az önkormányzat, amely alanyi ÁFA mentességet élvez, ezért álláspontunk szerint az ÁFÁ-t nem kell megfizetni. A hazai egészségügyi közgazdasági szakirodalom funkcionális és teljes privatizációt különböztet meg. Előbbi esetben az egészségügyi ellátáshoz szükséges infrastrukturális vagyontárgyak (pl. ingatlanok, gépek) az eredeti tulajdonosnál, – az önkormányzatnál, ill. egyéb állami tulajdonosnál, pl. HM, BM, MÁV stb. – maradnak, és csak a szakfeladat ellátását privatizálják. Azaz kizárólag a szakrendelő működtetését, a szakfeladatok ellátását adja át az állami/önkormányzati szerv egy privát szakmai szervezetnek, vállalkozásnak. Itt az egészségügyi célú ingatlanoknak és a gépparknak a működéskész állapotban tartását, javíttatását és cseréjét az eredeti tulajdonos, azaz például az önkormányzat, illetve az állami tulajdonos viseli. Teljes privatizáció esetében az önkormányzat ill. állami tulajdonos az egészségügyi járóbeteg szakellátás működtetéséhez szükséges valamennyi infrastrukturális vagyontárgyat, azaz ingatlant és tárgyi eszközt (orvosi gépeket, műszereket) eladja ill. átadja egy új alapítású vagy régóta működő – önálló jogi személyiségű – vállalkozásnak, azaz vagy egy for-profit részvénytársaságnak (Rt.), korlátolt felelősségű társaságnak (Kft.), betéti társaságnak (Bt.), vagy egy non-profit közhasznú társaságnak (Kht.), alapítványnak. Ebben az utóbbi esetben ez az új magántársaság, mint önálló jogi személy viseli az egészségügyi ellátással kapcsolatos működtetés összes költségét, terhét. A fentiekből következik, hogy a szakrendelők „átalakulására” csak úgy kerülhet sor, hogy a szakrendelő tulajdonosa (általában önkormányzat) alapít egy gazdasági társaságot, és abba a szakrendelő eszközeit, ingatlanjait vagy ezek közül valamelyiket apportálja, miközben a korábban erre az egészségügyi közellátási feladatra alapított és fenntartott költségvetési intézményét – mint alapító/fenntartó tulajdonos – megszünteti. Ingatlan apportálása esetén viszont az ingatlan tulajdonjogának megszerzője, vagyis az új gazdasági társaság köteles a vagyonszerzési illetéket megfizetni, amely ebben az esetben 10%. Ahhoz, hogy a megalapított új gazdasági társaságban a rendelőintézet dolgozói Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében tulajdont szerezzenek, a rendelőintézet dolgozóinak továbbiakban a gazdasági társaság munkaviszonyban álló dolgozóivá kell válniuk. Ezzel azonban közalkalmazotti státuszuk megszűnik. Amennyiben az új gazdasági társasághoz kerülnek a rendelőintézet dolgozói, és ott a munkaviszonyuk legalább 6 hónapja fennáll, nincs akadálya annak, hogy a dolgozók résztulajdont szerezzenek, az MRP-re vonatkozó 1992. évi XLIV. törvény alapján. A tulajdonos önkormányzat által alapított gazdasági társaságba eszközök és ingatlanok apportálását akadályozhatja, esetleg megtilthatja az önkormányzati törvény vagy helyi önkormányzati rendelet. Előfordulhat, hogy az apportálást törvény vagy helyi rendelet feltételekhez köti. AZ ÁTALAKULÁS JOGI HÁTTERE Ebből következik, hogy a gazdasági társaság alapításánál, illetve a rendelőintézet „átalakításánál” minden esetben az önkormányzati törvény és helyi rendeletek ismeretében körültekintően kell eljárni. A szakrendelők közvetlen Kft-vé vagy Rt-vé történő átalakítására nincs lehetőség. A gazdasági társaságok átala- Amennyiben az önkormányzat az ingatlant nem tudja, vagy nem kívánja a gazdasági társaságba apportálni, felme- 12 IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER EGÉSZSÉGPOLITIKA rül a kérdés, hogy a gazdasági társaságként működő rendelőintézet hogyan tudja azt használni. Jogilag itt a használat, illetve bérbe adás jöhet szóba, ez azonban komoly problémát okozhat, hiszen a rendelőintézetek jelenleg nem fizetnek használati vagy bérleti díjat az önkormányzatnak, erre fedezetük sincs. Nyilván az átalakulás után is gondot okozna használati- vagy bérleti díj fizetése. vagyonérték felmérési költségeit ki fogja állni? Ezután lehet megindítani az új gazdasági társaság megalapításának jogi folyamatát, ahol az önkormányzati 100%-os üzletrész alapja az apportálásra szánt vagyontömeg lesz. Az új gazdasági társaságra (rendelőintézetre) a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései lesznek irányadók és a gazdasági társaságokra vonatkozó adó és számviteli szabályok fognak rájuk vonatkozni. Az alapító önkormányzati tulajdonos az új gazdasági társaságába azonban más társtulajdonosokat is bevehet akár üzletrész eladás, akár alaptőke emelés formájában. A Gt. nem rendelkezik az egyes tulajdonosok kilétéről és arányáról, valamint az egyes tulajdonosokhoz tartozó üzletrészek nagyságáról. Pedig ez egy igen lényeges kérdés, hiszen ez döntheti el – adott társaságon belül – az „erőviszonyokat”. Összefoglalva tehát amennyiben az önkormányzat a közellátási feladatait leadja, átadja másnak, akkor erre a közfeladatra fenntartott költségvetési intézményét meg kell szüntetnie. E közfeladat ellátására az önkormányzat részvételével megalapított új gazdasági társaság (Kft., Rt.) nem lehet teljes körű, ún. „általános” jogutódja a megszüntetett költségvetési intézménynek, hanem csak „részleges” jogutódlás történhet pl.: munkajogi, közfeladat ellátási stb. területeken. Az új gazdasági társaság „elvileg” lehet non-profit közhasznú szervezet vagy for-profit Kft. és Rt. A jelenlegi kormányzati, MRP típusú privatizációs elképzelés csakis for-profit (Kft., Rt.) gazdasági társaságok kialakítására ösztönöz, a non-profit verziót elveti. Ez azért érdekes, mert az 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről épp azért született, hogy az állami- önkormányzati közfeladatok átruházása ilyen „közhasznú” szervezetek felé történjen, amelyek jelentős adókedvezményeket is élveznek a közfeladat ellátás miatt. Ugyanakkor, ha az önkormányzat az egészségügyi járóbeteg közellátási feladatait átadja egy önálló jogi személyiségű új társaságnak, akkor e közfeladat ellátásával kapcsolatosan az összes szerződést újra kell kötni, és az összes engedélyt meg kell újítani (pl. ÁNTSZ, OEP szerződés stb.), hiszen új jogi személy lépett be a rendszerbe. Ennek plusz költségei és egyéb kockázatai is vannak. Közhasznú szervezet ÚJ ALAPÍTÁSÚ GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK Az önkormányzat tehát egy testületi döntés után indíthatja meg a működő járóbeteg szakellátó intézményének gazdasági társasággá átalakítását. Első lépésként a tulajdonos önkormányzatnak egy jelenértékre aktualizált vagyonértékelést (vagyonleltárt) kell elvégeztetnie egy erre szakosodott szakértő céggel, amely során pontosan meg lehet állapítani a gazdasági társaságba apportálható vagyon értékét és összetételét. Ennek során több szempontot is mérlegelni kell, pl. könyv szerinti érték, jelenérték, piaci vagy 1 Ft-os érték stb.. Számos anomália keletkezhet az önkormányzati egészségügyi célvagyon jelenértékének megállapítása során. Itt szükséges előre kivédeni a vagyoni (üzletrész) jelenérték különböző spontán „félreértelmezéseit” és a szándékos spekulációt is. Nagy probléma a privatizálandó járóbeteg szakrendelő MRP-s szakdolgozói körének szellemi apport (goodwill) értékelése és annak „bevitele” is. Előre kell eldönteni azt, hogy a cégalapítás, cégátalakulás valamint a tárgyi és szellemi Az 1997. évi CLVI. törvény szerint „…5. § Kiemelkedően közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet létesítő okiratának a 4. §-ban írtakon felül tartalmaznia kell, hogy a szervezet a) közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyről törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint, valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia…” Kft.-k, Rt.-k alapítása Fentiek szerint tehát a Gt. szerint működő új for-profit gazdasági társaságok – mint új adóalanyok – nem élvezhetnek adómentességet a közfeladat ellátására vonatkozóan, hiszen ez a kedvezmény csakis a non-profit „kiemelten közhasznú” jogállást a cégbíróságtól elnyert Kht. társaságot illeti meg. Összefoglalva: az egészségügyi közszolgáltatás nyújtására megalapított Kft. ill. Rt. működése során – a fentiek alapján – megjelenő új adóterhek, valamint az egészségügyi célú beruházási költségek ÁFA tartalmának visszaigényelhetetlensége is jelentős többlet terheket jelent majd – kiadási oldalon – az új for-profit szervezeteknek. A járóbeteg szakellátás jelenlegi működési bevételei, terhei A járóbeteg szakellátás jelenlegi teljes bevétele kettős finanszírozásból származik. Ennek egyik ága az OEP szol- IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA gáltatási díjtérítése, a másik a tulajdonos/fenntartó, azaz önkormányzati/költségvetési, beruházási, felújítási „célzottcímzett” támogatása. Jelenleg az OEP szolgáltatási díjtérítése, azaz a járóbeteg szakellátás WHO pontok szerinti elszámolási rendszere – a jelenlegi 1,26 Ft/ WHO pont értéken- nem tartalmazza sem az ingatlanok sem az orvosi gépek, berendezések amortizációs költségeinek fedezetét, sem – az ezen felül számítandó – minimális tőkemegtérülést, nyereséget, illetve ennek adótartalmát sem. dig költségvetési intézményként működött járóbeteg szakrendelőjük fenntartásához, működési és beruházási költségeihez. Azok az önkormányzatok, amelyek eddig sem fordítottak egészségügyi intézményeik fenntartására, azoknak mindegy lesz a dolgozói akarat és vágy. Akkor fognak ez utóbbi önkormányzatok mégis a privatizáció felé elmozdulni, ha az eladás során a „lerobbant” intézményükért még valami plusz pénzt is remélhetnek egy vevőtől… Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a 2003. évi nagyobb egészségügyi szakdolgozói béremelés terheinek áthárításával, valamint a 2004. évben a szabálykönyv kompetencia listáinak szigorításával és a teljesítmény-volumen kontroll bevezetésével az OEP felülről korlátozta egy-egy rendelőintézet szakmai teljesítmény ill. bevétel növekedésének lehetőségét. Az egészségügyi privatizációban, az MRP-s szervezet szerepvállalásában és az új „önálló” gazdasági társaság létrehozásában tehát az önkormányzatok a saját költségvetési kiadásaik csökkentésének „nagy lehetőségét“, esetleg nettó pénzügyi bevétel lehetőségét látják majd és arra fognak törekedni, hogy e „privatizációs” lépéssel minél inkább könnyítsenek az ez irányú anyagi terheiken és törvényi kötelezettségeiken... A fenti bevételi korlátok és a működési költségeket sem fedező OEP díjazás igencsak kockázatossá, kérdésessé teszi a hitel felvétele utáni visszafizetés realitását, valamint a külső működő tőke bevonása esetén a tőkebefektetők megtérülésre vonatkozó reményeinek teljesülését is. Összefoglalva: tehát az önkormányzati tulajdonú járóbeteg ellátórendszer privatizációja során mind az ez irányú központi költségvetési „célzott-címzett támogatások“, mind a közvetlen önkormányzati források várhatóan eltűnnek az egészségügyből. Az önkormányzatok jelenlegi gazdasági szerepe, pénzügyi garanciái A privatizált szolgáltatók tehát majdnem kizárólagosan csak az OEP-től származó bevétellel számolhatnak majd, egy jelentős vállalkozási plusz kiadás ill. tehernövekedés mellett. A „duális állami finanszírozás” keretében a járóbeteg szakellátás bevételeinek másik ága az állami/önkormányzati, fenntartói források ill. „célzott-címzett” központi támogatás. Ennek keretében 2003-ban az önkormányzatok 64 milliárd Ft-nyi saját (azaz nem átvett, központi működési) forrással járultak hozzá a tulajdonukban lévő intézmények működéséhez. Ebből mintegy 12,7 milliárd forint forrás jutott a járóbeteg ellátásra. (Németh Gy. 2004). A magyar egészségügyi rendszerben a helyi önkormányzatok az ellátórendszer nagy hányadának tulajdonosai (fenntartói) is. Az önkormányzatok tulajdonában lévő szociális és egészségügyi épület ingatlanok száma ugyanakkor csökkenő tendenciát mutat. 2004. év elején az önkormányzatok tulajdonában lévő szociális és egészségügyi célú ingatlanok száma nem érte el a 8000 db-t és ezen ingatlan állomány közel 60%-a is jelentős felújításra szorul. (KSH, Élet és Tudomány, 2004.) Az önkormányzatok lehetséges pénzügyi garanciái a jövőben Semmi garancia nincs arra, hogy a privatizált új gazdasági társaságokban a volt 100%-os tulajdonos önkormányzat éves befizetése, pénzügyi tehervállalása később is azonos lesz, azaz meg fog egyezni az átalakulás előtti helyzettel. Félő, hogy pont azok az önkormányzatok fogják erőltetni a járóbeteg rendelőintézeteik gazdasági társasággá alakulását, akik eddig jelentős összeggel járultak hozzá az ad- 14 IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER Az állam lehetséges pénzügyi és piaci garanciái Mint ahogy korábban már említettük, a járóbeteg szakellátás jelenlegi OEP finanszírozása elégtelenül alacsony, torz, hiszen nem tartalmazza sem a képzett szakdolgozói kör tisztes munkabérének költségeit, sem az amortizáció, sem a tőke megtérülésének költségeit. Ugyanakkor az ÁFA körbe sem került be ez a szolgáltatás (ami egyébként EU-s követelmény lenne!), így az itt végzett beruházások ÁFA-ja továbbra sem lesz visszaigényelhető. A 2005. évi költségvetés ismeretében nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmi garancia nincs arra, hogy ez a makrogazdasági helyzet a közeli jövőben kedvező irányba változik. Azaz nincs konkrét ígéret – a számok szintjén – sem a WHO pont/ Ft érték jelentős növelésére, sem az amortizációs költségek beépítésére, sem az azonos szakmai tartalmú járó-fekvő szakellátások OEP térítési díjharmonizációjára, sem az egészségügyi ellátás ÁFA kérdésének megoldására. A Hitelgarancia Rt. végső kölcsön visszafizetési kezessége ill. ennek terhének átvállalása pedig nem az MRP-k tulajdonosi körét védi, hanem a „mégis, elszántan hitelező” kereskedelmi bankok hitel kihelyezési kockázatát csökkenti. EGÉSZSÉGPOLITIKA Megoldási javaslat: Az államnak – az Alkotmányból levezethető – alapvető egészségügyi közellátási kötelezettségéből eredően kezességet kell vállalnia az egészségügyi közellátás fenntartásáért, fenntarthatóságáért. (Függetlenül a járóbeteg szakellátás MRP típusú privatizációjának országos kimenetelétől, eredményeitől.) Ennek keretében az államnak kezességet kell vállalnia az új egészségügyi szolgáltató MRP szervezetekért, azaz a privatizált egészségügyi célvagyon visszavásárlásának kötelezettségét. Ezen túlmenően felvállalhatná az MRP-s kölcsön hitelkamatának támogatását (min. 5-6%-ig), és OEP előszerződésben adhatna „kapacitás elővásárlási” garanciát az új MRP-s egészségügyi szolgáltató cégek működési bevételeinek biztonságához. Az államnak tehát a járóbeteg közellátás biztosítása érdekében kell garantálnia az új MRPs szolgáltatók felé az OEP-es „piaci keresletet”. Ezt szerződésekben előre kell rögzítenie, azaz vállalnia az új szolgáltató szervezetek egészségügyi szolgáltatásainak – éves inflációval indexált piaci, de minimum összköltségfedező áron – történő folyamatos megvásárlásának kötelezettségét. MRP tulajdonosok helye és szerepe az új gazdasági társaságokban Önálló járóbeteg szakrendelő intézetek tipikus munkavállalói összetétele: • 20-25% diplomás eü. dolgozó • 50% eü. szakdolgozó • 10% gazdasági végzettségű csoport • 15% kisegítő, egyéb személyzet A munkavállalói kör összetételének ismeretében – becslésünk szerint – az MRP-ben potenciálisan résztvevő munkavállalók aránya maximum 50%-os lehet, különösen igaz ez, ha az integrált intézmények – zömmel – „részállású” munkavállalói körét is figyelembe vesszük. E számok tükrében az MRP-k megalakításának sikere különösen kockázatos, ha az 1992. évi XLIV. „MRP” törvény 4.§. (3) bekezdése szerinti legalább 40%-os munkavállalói részvétel szükséges. Az 1992. évi XLIV. törvény az MRP programról Néhány fontos szempont az MRP törvényből: 4.§. (3) A szervezet megalakításához szükséges, hogy a társaság munkavállalóinak legalább 40%-a a szervezet megalakulását az alakuló közgyűlésen kimondja, az e törvényben foglalt követelményeknek (9. §) megfelelő alapszabályát megállapítsa, továbbá ügyintéző és képviselő szervét (a továbbiakban: ügyintéző szerv) megválassza. A szervezet megalakításával a szervezőbizottság megszűnik. 14.§. (4) A hitel és részletfizetés nyújtásának feltétele, hogy a szervezet saját pénzforrással rendelkezzen. A saját pénzforrás mértéke az egy résztvevőre átlagosan jutó vagyonrész vételárának függvényében az alábbiak szerint alakul (lásd 1. táblázat): Az egy főre átlagosan jutó vételársávok A saját pénzforrás alapja A sávba tartozó rész %-a 0 és 5 M Ft között 5 M Ft felett 0 Ft és 100 000 Ft és 2% 15% 1. táblázat A saját pénzforrás minimális mértéke A saját erő fentiek szerinti részarányát a szervezet által megvásárolt vagyonrészre vetítve kell megállapítani. Vegyünk egy példát: Egy átlagos – önálló – járóbeteg szakrendelő intézet vagyonértéke 400 Millió Ft. Ebből kb. 200 Millió Ft az ingatlan és kb. 200 Millió Ft a gépek, eszközök értéke. A dolgozók létszáma 100 fő. Ebből a 40%, azaz 40 fő kell, hogy IGEN-t mondjon az MRP megalakítására. Meghatározó súlyú tulajdonosi befolyáshoz az új Kft.ben legalább 51% üzletrész tulajdon megszerzése szükséges. Ennek értéke, azaz a 400 Millió Ft 51%-a = 204 Millió Ft. 204 Millió Ft MRP kölcsön évi 7%-os kamata = 14,28 Millió Ft. Tehát a 40 fős MRP-s tulajdonosi körben fejenként 5,1 Millió Ft tőkekölcsön mellett évenként plusz 357 ezer Ft/év azaz közel 30 ezer Ft /hó kamattörlesztés esik minden MRP tulajdonos dolgozóra. Ugyanakkor MRP szervezet által felvett banki hitelt az MRP üzletrészére eső adózott nyereségből kellene – 3 éves türelmi idő után – 15 év alatt visszafizetni. Ez szinte lehetetlennek tűnik a jelenlegi jogi és finanszírozási helyzetet ismerve, a gazdasági sarokszámokból és a jelenlegi megtérülési rátákból számolva. KÖZPONTI „PRIVATIZÁCIÓS FORGATÓKÖNYV” SZÜKSÉGESSÉGE Tudjuk, hogy ez a kormányzati MRP típusú hitelfelvételi és privatizációs ajánlat nem kötelező, hanem csak egy vá- IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER 15 EGÉSZSÉGPOLITIKA lasztható alternatíva a jelenlegi költségvetési intézményi tulajdonosok /fenntartók részére. Szilárd meggyőződésünk azonban, hogy annak az önkormányzatnak és rendelőintézeti dolgozói körnek, akik ezt az MRP típusú dolgozói résztulajdonosi privatizációs folyamatot választják, mint alternatívát, azoknak jelentős kockázattal kell számolniuk Reális remény csak akkor van a sikerre, ha a járóbeteg szakellátás működését és finanszírozását közgazdaságilag piackonform alapokra tudja helyezni az állam, azaz a duálisból „egyágúvá” alakított finanszírozással, az összköltségfedező (illetve minimum önköltségi) árak bevezetésével, amely az amortizációt, a tőkemegtérülést, a munkaerő piaci árát is elismeri, és amely az ÁFA kérdést is megoldja. Az államnak ezután ezt a járóbeteg intézményi privatizációs folyamatot egy jól kidolgozott és minden szereplő számára világos, érthető, elfogadható és minden szereplő számára egyben kötelező érvényű egészségügyi kormányzati „privatizációs forgatókönyvre”, és ebben szereplő részletes és kötelező érvényű, kormányzati és önkormányzati pénzügyi-piaci garanciavállalásra építve kell megvalósítania. E forgatókönyv (és ennek kormányzati/önkormányzati pénzügyi kötelezettség vállalási fejezete) lenne a garancia arra, hogy valamennyi résztvevő látja és megérti majd a saját helyét, helyzetét, szerepét, lehetőségeit és látja majd a mozgásterét a privatizáció folyamata során. E forgatókönyv következetes alkalmazása esetén nem fordulhatnak elő olyan „vadhajtások”, – pl. 1 Ft-os ingatlan eladások,– amelyet más gazdasági szektorok privatizációja során már korábban megtapasztalhattunk. ÖSSZEFOGLALÁS Üdvözöljük azt a kormányzati szándékot, amely a betegeknek nyújtott járóbeteg szakellátás színvonalának eme- IRODALOMJEGYZÉK Élet és Tudomány LIX. Évf. 41. szám, 2004. október 8., KSH, 16 IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER lését és az egészségügyi szakdolgozók, szakorvosok tulajdonhoz jutását kívánja segíteni, támogatni. Egyben örömmel üdvözölnénk a kívülről ide érkező plusz tőkeforrások, új beruházási források megjelenését is a magyar területi járóbeteg szakellátási rendszerben. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet, törvényi szabályozás és az egészségügy jelenlegi gazdasági-finanszírozási helyzetének ismeretében, állami pénzügyi-piaci garanciavállalás nélkül, az OEP finanszírozta, zömében önkormányzati és állami tulajdonú területi járóbeteg szakellátási rendszerben – a gazdasági társasággá alakulás kapcsán – makroszinten, abszolút értékben nem forrás bevonás, hanem forrás kivonás várható. Ennek oka, hogy a jelenlegi költségvetési törvény alapján az egészségügyi célú célzott és címzett állami támogatásokat a magáncégeknek már nem kell nyújtani. Ezen túlmenően – a privatizáció során – az önkormányzati területi ellátási kötelezettséghez kapcsolható önkormányzati források részlegesen vagy teljesen kivonhatóvá válnak. Tehát az input forrás oldali csökkenés, és az állami pénzügyi-piaci garanciák hiánya mellett, a jelentős OEP alulfinanszírozottság (hatósági árak) miatt a járóbeteg szakellátás jelenlegi nyereségtermelő képessége elégtelen, ezáltal a tőkeszegény MRP szervezetek kölcsön visszatörlesztési képessége gyenge ill. bizonytalan lesz. Mindezen forrás oldali bevétel csökkenés mellett az output költség oldalon pedig jelentős költségnövekedés várható az egyszeri átalakulási költségeken túl, a for-profit járóbeteg gazdasági társaságok új adóterhei és egyéb pénzügyi ill. kölcsönkamat terheinek megjelenése miatt. A jelenlegi kondíciók alapján kalkulált, matematikailag is negatív egyenleg miatt igencsak kérdésesnek tűnik az MRP típusú járóbeteg intézményi privatizációs kormányzati kezdeményezésnek a sikere. Köszönetet mondok ezen elemzés összeállításához nyújtott értékes észrevételeikért Dr. Soós Gábor ügyvéd, gazdasági jogásznak és Dr. Kriza Ákos diplomás egészségügyi menedzser, miskolci rendelőintézeti igazgatónak. EGÉSZSÉGPOLITIKA A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Uhrik Tibor MSc. 1980-ban szerzett „summa cum laude” diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1984ben sebész szakorvosi vizsgát, 2000ben Master of Science diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában. 16 évig a budapesti MÁV Kórház II. Sebészeti Osztályán sebész szakorvos- ként dolgozott. Klinikusi munkáját egészségügyi gazdasági vállalkozásai elindítása miatt hagyta abba. 1998-2000. között első, és egyben alapító ügyvezető igazgatója volt a Vasútegészségügyi Közhasznú Társaságnak, majd 2002ben projectvezetője a vasútegészségügyi irányított betegellátási modell indításának. Számos tanulmány és tudományos közlemény szerzője ill. társszerzője, 2002 óta a MEDICINA2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség alelnöke. Jelenleg a Hypporates Consulting Kft. ügyvezető igazgatója és fő tulajdonosa. ÁNTSZ – Jól vizsgázott az országos közegészségügyi informatikai hálózat Az országos egészségügyi intézményrendszer eddigi legnagyobb, 1,9 milliárd forintos informatikai projektjét valósította meg az állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Az ÁNTSZ informatikai közművének köszönhetően a tisztorvosok ma már naprakész képet kapnak az ország járványügyi helyzetéről. Az informatikai fejlesztések nem csak, hogy elősegítették az intézmény gördülékenyebb működését, de lehetővé tették, hogy az ÁNTSZ az országban az elsők között kapcsolódhasson rá az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatra. „Az ÁNTSZ mint országos hatáskörű dekoncentrált államigazgatási szerv olyan kikerülhetetlen infrastrukturális fejlesztésben esett át, amely nélkül egyszerűen nem tudná felvenni az információs társadalom fejlődésének ütemét.” – mondta el Fogarassy Károly, az Egészségügyi, Minisztérium főosztályvezető helyettese. „Azzal, hogy az ÁNTSZ valamennyi intézménye egyetlen kiszolgáló információs rendszerbe integrálódott, biztosított lett a minőségi és hatékony területi munkavégzés. A projekt az infrastrukturális fejlesztés mellett olyan funkciók megerősödését váltotta valóra, mint a járványügyi felügyelet, az egészségmonitorozás, de számos belső, intézményi terület is megoldást kapott, mint például az egységes iratkezelés, az információs portál, illetve a belső és külső elektronikus levelezés és kommunikáció.” – tette hozzá Fogarassy Károly. „Korábban még ha rögzítették is a helyi intézményben a gyógyító helyekről, kórházakból, családorvosoktól beérkező jelentéseket – például az influenza megbetegedésekről –, az interaktív, off-line adatkapcsolat vagy éppen a kommunikációs csatornák szűk keresztmetszete miatt sokszor csak jelentős késéssel lehetett pontos járványügyi helyzetképet adni. Az elmúlt év őszétől viszont érezhetően megváltozott a helyzet. Immár nem papíron, faxon, hajlékonylemezen érkeznek a megbetegedésekről a jelentések Budapestre, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalba, hanem a népegészségügy informatikai hálózatán át, amely jelentősen megkönnyíti az adattárolást, valamint az információk rendszerezését és ezáltal az információszolgáltatást.” – mondta el Dr. Kovács Attila országos tisztifőorvos. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot alkotó országos intézetek informatikai fejlesztéseit az Országos Tisztifőorvosi Hivatal fogta össze. A projektet 1,9 milliárd forint költséggel, PHARE támogatással hajtották végre. A fejlesztés egyik fővállalkozója 105 nap alatt szállította le és helyezte üzembe a szükséges informatikai eszközöket (szerver, PC, nyomtató, hálózati eszközök), és végezte el a közel 170 telephellyel rendelkező országos hálózat teljes rendszerintegrációs tevékenységét. „Az állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat 2004 nyarán, az országban az elsők között kapcsolódott rá az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatra.” – mondta el Csapó György, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa. Jelenleg 476 intézmény, azaz körülbelül 54000 felhasználó kapcsolódik az EKG-ra, melyek között van az ÁNTSZ 164 telephelye és 6100 felhasználója.” – tette hozzá Csapó György. „A szerteágazó projekt sikerének kulcsa a sok szereplő és a gyakran túlszabályozott eljárásrend okozta nehézségeket ellensúlyozó jól szervezett, hatékony és szoros együttműködés volt a szállítók, a fejlesztők, az ÁNTSZ informatikusai és a minisztériumi szakértők között” – summázta véleményét az informatikai közmű kialakításáról és működtetéséről Dr. Kovács Attila. IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER 17
