IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Egy integrált telematikai rendszer a cukorbetegek gondozásában

  • Cikk címe: Egy integrált telematikai rendszer a cukorbetegek gondozásában
  • Szerzők: Deutsch Tibor , Gergely Tamás
  • Intézmények: Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Alkalmazott Logikai Laboratórium
  • Évfolyam: III. évfolyam
  • Lapszám: 2004. / 9
  • Hónap: december
  • Oldal: 49-53
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: INFOKOMMUNIKÁCIÓ
  • Alrovat: ÚJDONSÁG

Absztrakt:

A közleményben bemutatott integrált telematikai rendszer az EU 5. ISTKeretprogram M2DM projektjének végeredménye. Az elkészült rendszer célja, hogy a nap 24 órájában lehetővé tegye inzulinnal kezelt cukorbetegek távmonitorozását és ellátását, továbbá elősegítse, hogy a döntésekhez szükséges ismeretek, a kívánt formában és időben eljussanak a betegekhez, orvosokhoz, ápolókhoz és az egészségügyi intézmények irányítóihoz. A rendszer számos kommunikációs és konzultációs szolgáltatást nyújt, melyek szervesen illeszkednek az ellátási munkafolyamatokba. Rutinszerű használata javítja az ellátás minőségét, fokozza a betegek együttműködési készségét és csökkenti a gondozás költségeit.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Deutsch Tibor Intézmény: Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
Szerző: Gergely Tamás Intézmény: Alkalmazott Logikai Laboratórium

[1] Gilmer TP, O’Connor, et al.: The cost to health plans of poor glycemic control. Diabetes Care. 1997, 20, 1847- 53.
[2] Lehmann ED, Deutsch T.: Application of computers in diabetes care: A review I and II, Medical Informatics, 1995,20,303-329
[3] Bellazzi R, Larizza C, et al.: Telemedicine support for diabetes management: The T-IDDM project. Computer Methods and Programs in Biomedicine. 2002, 69,:147- 61.
[4] http://scorpion.unipv.it/~M≤DM .
[5] Deutsch T, Gergely: Kibermedicina, 2003, Medicina Kiadó, Budapest
[6] Montani S., Bellazzi, R et al.: Protocol-based reasoning in diabetic patient management, International Journal of Medical Informatics, 2002, 53,61-77.
[7] Kolodner JL: Case-Based Reasoning, 1993, Morgan Kaufmann.
[8] Deutsch T, Gergely T.: An intelligent partner system for improving chronic illness care Informatics in Primary Care, 2003,32, 23-31
[9] http://www.who.int/evidence/assessmentinstruments/qol/ql6.htm
[10] The Finnish Society of Telemedicine: http://www.finnet.fi/telemedicine/engindex.htm.
[11] Presentation of all Norwegian Projects: http://www.telemed.rito.no/start.htm.

INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁGOK Egy integrált telematikai rendszer a cukorbetegek gondozásában Deutsch Tibor, Gergely Tamás, Alkalmazott Logikai Laboratórium A közleményben bemutatott integrált telematikai rendszer az EU 5. IST- Keretprogram M2DM projektjének végeredménye. Az elkészült rendszer célja, hogy a nap 24 órájában lehetővé tegye inzulinnal kezelt cukorbetegek távmonitorozását és ellátását, továbbá elősegítse, hogy a döntésekhez szükséges ismeretek, a kívánt formában és időben eljussanak a betegekhez, orvosokhoz, ápolókhoz és az egészségügyi intézmények irányítóihoz. A rendszer számos kommunikációs és konzultációs szolgáltatást nyújt, melyek szervesen illeszkednek az ellátási munkafolyamatokba. Rutinszerű használata javítja az ellátás minőségét, fokozza a betegek együttműködési készségét és csökkenti a gondozás költségeit. BEVEZETÉS, CÉLKITÛZÉS A cukorbetegség az európai lakosság közel 6%-át érinti, és a betegek gondozásával kapcsolatos költségek az egészségügyi kiadások mintegy 5%-át teszik ki. Az erőforrások tetemes részét a rossz vércukor beállítás következményeként jelentkező szövődmények kezelése emészti fel [1]. A diéta, életmód és inzulin terápia összhangjának megteremtését azonban gyakran akadályozza, hogy a kellő szakértelem nem mindenhol áll rendelkezésre, és az orvosok nem mindig tudnak kellő időt szentelni betegeiknek. Gyakran az okoz gondot, hogy a betegek nem követik kezelőorvosuk útmutatásait. A problémák nagy része tehát a gondozást kísérő információfeldolgozás korlátjaiból fakad. A korai 80-as évektől kezdve számos próbálkozás történt arra, hogy információtechnológiai módszerekkel segítsük a gondozási folyamat egyes lépéseit [2,3]. A kifejlesztett rendszerek egyikét sem használják azonban rutinszerűen, aminek számos technológiai, szervezési és programtervezési oka van. A kínált szolgáltatások általában nem alkalmazkodnak a felhasználók igényeihez, nem illeszkednek szervesen az ellátás munkafolyamataiba, és a különböző célra kifejlesztett programok egymással sem képesek együttműködni. A korábbi rendszerek tapasztalataiból kiindulva az Európai Unió 5. Keretprogramjában egy olyan integrált telematikai rendszer kidolgozását tűztük ki célul, mely a nap 24 órájában segíti az inzulinnal kezelt cukorbetegek távmonitorozását és távellátását. A rendszer elősegíti betegek és orvosok/ápolók kommunikációját, időtől valamint helytől függetlenül elérhetővé teszi a különböző döntésekhez szükséges adatokat és ismereteket és számos aktív szolgáltatást is kí- nál a különböző felhasználóknak. A rendszer funkciói közé tartozik a riasztás (pl. a betegek/orvosok figyelmének felhívása, ha a várható vagy mért vércukor szintek veszélyesen eltávolodnak a kívánt tartománytól), továbbá az adatok intelligens feldolgozása és a terápia beállítása is [4]. A RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSA A telematikai rendszer architektúráját és működését úgy terveztük meg, hogy szervesen illeszkedjen a gondozási folyamatba és kielégítse valamennyi szereplő (betegek, háziorvosok, diabetológusok, adminisztrátorok) igényeit. A rendszer felépítése A telematikai rendszer egy speciális szerveren működik, melyhez különböző terminálok kapcsolódhatnak. A rendszer felépítését és a kapcsolódó terminálokat az 1. ábra mutatja. A rendszer elemei a különböző ágensek, a vezérlő modul, és a közös adatbázis. A felhasználói terminálokkal a kapcsolatot a különböző kommunikációs ágensek teremtik meg. Az e-mail ágens például hagyományos elektronikus levelezést tesz lehetővé függetlenül attól, hogy a felhasználó milyen levelező programot használ. A Web-ágensek segítségével a felhasználók a különböző szolgáltatásokat kereskedelmi böngésző programokkal érhetik el. Az ágensek másik csoportját az alkalmazási ágensek alkotják. Ezek végzik az adatok feldolgozását, a klinikai szituációk értelmezését és a riasztásokat is. A riasztó ágensek automatikusan feldolgozzák a beérkezett adatokat, képesek észlelni a veszélyes helyzeteket és ezekre egy sms üzenettel hívják fel a betegek figyelmét. A különböző ágensek működését a vezérlő modul hangolja össze, mely automatikusan könyveli az egymást követő eseményeket, és utasítja a különböző ágenseket a kijelölt feladatok megoldására. Az interoperabilitást a rendszer közös adatmodellje biztosítja. A telematikai rendszer fontos része a közös adatbázis. Ebben tároljuk azokat az adatokat, melyek az M2DM rendszer használata során keletkeznek. Ebbe a körbe tartoznak az önellenőrzési adatok, az azokból levont következtetések, továbbá a gondozott betegek kezelési adatai. Lényeges ugyanakkor, hogy ez az adatbázis nem tartalmazza a gondozott betegek teljes elektronikus kórlapját, de azt lehetővé teszi, hogy a rendszer használata során felhasznált adatokat összekapcsoljuk azokkal a kórlapi bejegyzésekkel, melyek a gondozás komplex folyamatát rögzítik. IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 49 INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁGOK 1. ábra A telematikai rendszer felépítése DBMS: adatbázis kezelő rendszer, DB: adatbázis, Monitoring data: monitorozási adatok, EMR: elektronikus kórlap, Access Data: adat elérés, User Data: felhasználói adatok, KM: tudás-menedzsment, Voice Mail: hangposta, KM/AS: tudás menedzsment/alkalmazás szerver, M2DM Organizer: M2DM szervező, Worskstation: munkaállomás, Security: biztonság, Web Browser: Web böngésző Az adatbázisban kap helyet az ún. esettár, mely tömörített formában tárolja a gondozott betegek korábbi adatait. Ezeket az adatokat használja fel az eset alapú következtető gép, mely a korábban sikeresnek bizonyult beavatkozásokat kínálja fel tanácsként. Az adatbázis kezelése szigorú adatvédelmi követelmények figyelembe vételével történik, melyek kiterjednek az adatok biztonságára, titkosításra, hozzáférési jogosultságokra, és a felhasználók egyértelmű azonosítására is. Az utóbbinál a digitális aláírásra vonatkozó európai szabályozások az útmutatók. A rendszer szolgáltatásai A rendszer szolgáltatásait a különböző felhasználók sokféle módon érhetik el. Az orvosok különböző távellátási, adatfeldolgozási, ismeretszolgáltató és döntés-támogató szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A távellátás fontos eleme a beteggel folytatott kétirányú kommunikáció, melynek során szöveg, hang, vagy képi adatok áramlanak a résztvevők között. A kommunikáció segítségével az orvosok hozzá tudnak férni a mért vércukor, életmód- és kezelési adatokhoz, tájékoztatni tudják a betegeket a szükséges tennivalókról és távkonzíliumot is tarthatnak. Az adatok feldolgozása magában foglalja azok lekérdezését, megjelenítését és elemzését. A cukorbetegek rendszerint a főétkezéseket megelőzően és lefekvés előtt határozzák meg vércukor értéküket. Jóval ritkábbak az ún. postprandiális értékek, melyek az egyes étkezéseket követő vércukor emelkedést mutatják. A beállítás minősége szempontjából természetesen nagyon lényeges, hogy a betegek minél gyakrabban és rendszeresen végezzenek önellenőrzést. A gyakorlatban azonban számos olyan beteg van, aki nem végzi el a javasolt méréseket és/vagy meghamisított adatokat közöl. A gondozó orvosnak azonban nem csupán ezek az adathiányos szituációk okoznak problémát, hiszen a jól 50 IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER kooperáló betegek által regisztrált nagyszámú adat áttekintése és értékelése is meglehetősen nehéz feladat lehet. Az M2DM rendszerben az adatok megjelenítéséhez különböző grafikus eszközöket használunk. A 2. ábrán a különböző napszakokban mért vércukor értékeket és azok statisztikai eloszlását mutatjuk be. A klinikus számára azonban nem elég csupán megmutatni és összegezni a mért adatokat. Az adatfeldolgozás fontos része az adatok értelmezése, mely arra szolgál, hogy megértsük az adatokban rejlő klinikai információt [5]. A nehézségeket jól mutatja például a vércukor átlagok használata. Egy adott napszakban (pl. ebéd előtt) mért vércukor szinteket rendszerint az átlag értékkel és szórással jellemezzük. Ez azonban csak abban az esetben jellemzi a vércukor szinteket, ha azok normális eloszlást követnek. Ettől eltérő esetekben (pl. ha a mért vércukor értékek egyenletesen oszlanak el vagy az eloszlásnak két maximuma is van (bimodális eloszlás), az átlag nem mond semmit, sőt félrevezető, hiszen egyáltalán nem tükrözi a tipikus értéket. Hasonló probléma van akkor is, ha két vizit közötti időben a vércukor szintek folyamatosan változnak (pl. nőnek), mert a teljes időszakra (pl. 3 hónap) kiszámolt átlag itt sem mond sokat. A rendszerben komplex adatértelmező modul működik, mely megpróbálja különválasztani az adatokban megfigyelhető hosszútávú trendeket és különböző hosszúságú (havi, heti, napi) ciklusokat és egyéb mintázatokat (pl. reggeli után rendszerint emelkedik a vércukor szint, majd vacsora előtt túlságosan alacsony értékre csökken), mert csak ily módon lehet klinikailag igazán releváns módon összefoglalni hoszszabb időszakok történéseit. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az adatok értelmezése nem kizárólag az önellenőrzési adatok „megértését” jelenti. Az egyes vizitek alkalmával történnek ugyanis olyan laboratóriumi mérések is, melyek szintén in- INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁGOK 2. ábra Vércukor adatok megjelenítése Filtering: szűrés, Difference Series: különbségsorozatok, Breakfast: reggeli, Midmorning: délelőtt, Lunch: ebéd, Afternoon: délután, Dinner: vacsora, Bedtime: lefekvés, Nighttime: éjszaka, All: öszszes, Very low: nagyon alacsony, Low: alacsony, High: magas, very high: nagyon magas, Absent: hiányzik, Other: egyéb, Daily data plot: napi adatok, Glycaemia: vércukor, Grid: hálózat, Average: átlag, Values: értékek formációt szolgáltatnak a vércukor szintek alakulásáról. Ilyen például a HbA1c (glikolizált hemoglobin) érték is, mely az elmúlt 6-8 hét átlagos vércukor értékét tükrözi. Abból, hogy ez az érték magas (azaz magas volt az elmúlt időszak vércukor átlaga), de a beteg által mért étkezés előtti értékek többnyire a normál tartományban vannak, arra lehet következtetni, hogy a vércukor szintek feltehetően az étkezéseket követően emelkedtek jelentősen. Az adatok komplex elemzésével tehát olyan időpontokban (pl. étkezések után 2 órával) is mondhatunk valamit a vércukor szintekről, amikor a beteg egyáltalán nem végzett méréseket. Az adatokban feltárt egyes mintázatok beállítási problémákra utalnak. Amennyiben például a délelőtt folyamán a vércukor szintek rendszeresen jelentősen emelkednek, feltehetően elégtelen a reggel adott inzulin hatása és ezért változtatni kell a beteg kezelésén. A beállítás folyamatát az ún. szakmai irányelvek vezérlik [6]. A rendszer ismeretbázisa elektronikus formában tartalmazza az IDF (International Diabetes Federation) által kiadott irányelveket, melyek az 1es és 2-es típusú cukorbetegek gondozásának ajánlott menetét fogalmazzák meg. Az irányelvek azonban csupán általános ajánlások, melyeket mindig egy adott beteggel kapcsolatban kell alkalmazni. Az M2DM rendszer egy komplex következtető gépet is tartalmaz, mely segít kiválasztani a legmegfelelőbb kezelést a beteg számára (döntéstámogatási szolgáltatás). Ez a program többféle módon is képes működni. Képes megkeresni, hogy az adott szituációban a szakmai irányelvek milyen beavatkozásokat javasolnak (protokoll-alapú következtetés), de meg tudja találni azokat a bevált megoldásokat is, melyek a jelenlegihez hasonló esetekben korábban alkalmaztak [7]. Végül a következtető gép arra is képes, hogy egy szénhidrát anyagcsere szimulátorral előre megjósolja a napi vércukor szintek alakulását, és az orvos ennek ismeretében választhatja ki a várhatóan legjobb terápiát [8]. A szimulátor egy komplex szénhidrát anyagcsere modell alapján működik. A modellben megfogalmaztuk az étkezéseket követő glukóz felszívódás dinamikáját, a glükóz eloszlását, a máj glükóz termelését és felvételét, az izomszövetek és agyi szövetek glükóz felvételét, a glükóz kiválasztását a vesén keresztül, különböző készítményekből az inzulin felszívódását, az inzulin eloszlását és kiválasztását, továbbá azt, hogy a plazma glükóz szint miként befolyásolja a hasnyálmirigy inzulin elválasztását és a plazma inzulin koncentrációja milyen hatást gyakorol a glükóz anyagcsere folyamataira. Természetesen a betegek is változatos szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A távmonitorozás része az automatikus adatgyűjtés, az adatok vizualizációja, továbbá a mért adatok továbbítása az ellátó szervezet felé. A betegek e-mail segítségével vagy telefonon is kapcsolatba kerülhetnek a kezelő orvosukkal, beszámolhatnak állapotukról, kezelésükről és életvitelükről. Mindezek a kiegészítő információk természetesen befolyásolják az átküldött adatok értékelését. A gondozott betegek különböző ismerettárakhoz is hozzáférhetnek, melyek együttesen egy komplex oktató rendszert alkotnak. A telematikai rendszer szolgáltatásai közül nagyon lényegesek a riasztások, melyek az elküldött adatok alapján a veszélyes helyzetekre és a szükséges tennivalókra hívják fel a betegek figyelmét. IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 51 INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁGOK EREDMÉNYEK A telematikai rendszer működését egy multicentrikus randomizált klinikai vizsgálatban értékeltük. A vizsgálati (72) illetve kontroll csoportban szereplő 62 beteg adatait többféle szempont (klinikai javulás, életminőség, felhasználó barátság, elfogadottság, költségek stb.) szerint hasonlítottuk össze egymással. A vizsgálati csoportban 50%-al csökkent a hipoglikémiás epizódok száma, míg a kontroll csoportban csupán 6%-os csökkenést figyeltünk meg (p < 0,01). 1 év elteltével a vizsgálati csoportban mért HbA1c érték szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll csoportban mért értékhez viszonyítva (7,4 +/- 1,3 vs. 8,2 +/- 2,1, p<0,05). A rövid vizsgálati időszakban ugyanakkor nem találtunk szignifikáns különbséget a különböző szövődmények megfigyelt gyakoriságában. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a rendszer használata fokozatosan a napi ellátási rutin részévé vált. A betegek napi rendszerességgel átküldték a mért vércukor értékeket, és a kezelő orvosok szintén rendszeresen értékelték ezek időbeli alakulását. Speciális kérdőíveket használtunk a felhasználók szubjektív benyomásainak értékelésére. A hasznosságra és megelégedettségre vonatkozó mutatók 60-80% között mozogtak, ami igen magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgálatban nagyon eltérő korú és képzettségű betegek vettek részt. A betegek életminőségének változásait a WHOQOL-BREF standard kérdőív segítségével értékeltük [9]. Itt a leglényegesebb eredmény a betegek biztonságérzetének növekedése volt. A kieső munkanapok száma a vizsgálati csoportban 49%-al csökkent szemben a kontroll csoportban kapott 10%-os csökkenéssel. A viszonylag rövid vizsgálati időszakban kapott adatokból csak hozzávetőlegesen tudtuk megítélni a telematikai rendszer költséghatékonyságát. A költségcsökkenés elsősorban a HbA1c szintek, hipoglikémiás események és a kieső munkanapok számának csökkenéséből származik. A számítás alapja az a megállapítás, hogy a HbA1c érték 1%os növekedése közel 10%-al emeli az ellátás költségeit. A vizsgálatainkban mért csökkenéssel tehát a kezdetben roszszul beállított betegeknél a költségek közel 15%-át takaríthatjuk meg. Ha feltételezzük, hogy a cukorbetegek harmada rosszul van beállítva, hozzávetőlegesen 5%-os költség megtakarítást érhetünk el akkor, ha a rendszert egy átlagos betegpopulációban alkalmazzuk. Ez egy betegre és évre lebontva 158 euro közvetlen költség csökkenést jelent. Más szavakkal: a telematikai rendszer üzemeltetése akkor ígér nettó megtakarítást, ha az üzemeltetés fajlagos (egy betegre vetített) költségei nem haladják meg a 150 euro küszöbértéket. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A TOVÁBBLÉPÉS LEHETÔSÉGEI A tesztelést követően az M2DM rendszert páviai, madri- 52 IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER di, barcelonai és müncheni egészségügyi intézményekben alkalmazták. Ezek az intézmények távkonzultációs szolgáltatásokat is kívánnak nyújtani betegeiknek. A rendszer magyar nyelvű változata ezidáig még nem készült el, és a számos gátló tényező miatt a szerzők nem is igen törekedtek a komplex rendszer hazai bevezetésére. Ugyanakkor a magyar közreműködéssel készült rendszer egyes elemeit (főként az intelligens adatelemző és terápiás tanácsadó módszereket) adaptálni akarjuk egy intelligens partner rendszerben, melyet cukorbetegek mobil telefonján akarunk telepíteni. A tervezett hazai rendszer fontos jellemzője, hogy a vércukor szintek beállítását össze akarjuk kapcsolni a metabolikus szindróma gondozásával, hiszen a magas vércukor szintek a kóros lipid szintekkel és vérnyomás értékekkel együtt jelentenek fenyegető kockázatot. Ennek a telematikai rendszernek a kifejlesztésére az is inspirál bennünket, hogy a korlátozott gyakorlati tapasztalatok alapján már nyilvánvalóak a telematikai rendszer előnyei. Használatuk eredményeképpen javul az ellátás minősége és a betegek együttműködési készsége, miközben a jobb beállítás következtében hosszútávon csökkennek a szövődmények kezelésére fordított költségek. Ennek ellenére számos tényező nehezíti a hasonló rendszerek széleskörű gyakorlati felhasználását. Korábban az információtechnológiai megoldások elégtelensége, költsége és az érintettek idegenkedése jelentette a legnagyobb akadályt. Ez napjainkban eltűnőben van, hiszen rohamosan csökken az informatikai és telekommunikációs technológiák ára, és egyre több otthonban és egészségügyi ellátó helyen áll rendelkezésre az infrastruktúra, mely a bemutatott telematikai rendszer működéséhez szükséges. Ezzel párhuzamosan a cukorbetegek már hozzászoktak ahhoz, hogy a vércukor szintjüket önmaguk ellenőrizzék, és önállóan oldják meg a legtöbb felmerülő problémát. Ezért örömmel fogadnak minden olyan szolgáltatást, mely segíti a mért adataik feldolgozását, tájékoztatja őket a szükséges tennivalókról, de azt is lehetővé teszi, hogy a kezelőorvosukhoz forduljanak, ha nem kaptak megfelelő választ a számítógépes rendszertől. Az orvosok idegenkedése a különböző számítógépes rendszerektől szintén eltűnőben van, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy az elektronikus asszisztensek nem a helyettesítésükre törekszenek, hanem segíteni akarják a nagyszámú adat áttekintését, értelmezését és a beteg számára legmegfelelőbb terápia kiválasztását. Sajnos az egészségpolitika sem támogatta kellőképpen a telematikai módszerek elterjedését, mert ezek rövidtávon tovább növelik a költségeket, miközben az előnyök rendszerint csak hosszabb távon jelentkeznek. Ugyanakkor különösen Norvégia és Finnország példája jól mutatja, hogy jelentős kormányzati támogatással viszonylag rövid idő alatt létre lehet hozni a szükséges telematikai infrastruktúrát, melynek segítségével magas színvonalú és hatékony egészségügyi szolgáltatások sokaságát kínálhatjuk a betegek számára [10,11]. Az említett országokban a központi támogatást elsősor- INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÚJDONSÁGOK ban a földrajzi adottságok indokolták, de a költségrobbanás mindenhol arra készteti a döntéshozókat, hogy újszerű és költséghatékony ellátási módszereket (pl. managed care, irányított betegellátás) vezessenek be. Ehhez azonban az szükséges, hogy egységes informatikai rendszerben integ- ráljuk az elektronikus kórlapokat és a különböző szakmai protokollokat, továbbá megteremtsük azt a kommunikációs környezetet, melyben a gyógyítás szereplői közösen oldhatják meg a jelentkező problémákat. A közleményünkben bemutatott telematikai rendszer kifejlesztésével ebben az IRODALOMJEGYZÉK [1] Gilmer TP, O’Connor, et al.: The cost to health plans of poor glycemic control. Diabetes Care. 1997, 20, 184753. [2] Lehmann ED, Deutsch T.: Application of computers in diabetes care: A review I and II, Medical Informatics, 1995,20,303-329 [3] Bellazzi R, Larizza C, et al.: Telemedicine support for diabetes management: The T-IDDM project. Computer Methods and Programs in Biomedicine. 2002, 69,:14761. [4] http://scorpion.unipv.it/~M≤DM . [5] Deutsch T, Gergely: Kibermedicina, 2003, Medicina Kiadó, Budapest [6] Montani S., Bellazzi, R et al.: Protocol-based reasoning in diabetic patient management, International Journal of Medical Informatics, 2002, 53,61-77. [7] Kolodner JL: Case-Based Reasoning, 1993, Morgan Kaufmann. [8] Deutsch T, Gergely T.: An intelligent partner system for improving chronic illness care Informatics in Primary Care, 2003,32, 23-31 [9] http://www.who.int/evidence/assessmentinstruments/qol/ql6.htm [10] The Finnish Society of Telemedicine: http://www.finnet.fi/telemedicine/engindex.htm. [11] Presentation of all Norwegian Projects: http://www.telemed.rito.no/start.htm. A SZERZÔK BEMUTATÁSA Deutsch Tibor a kémiai tudomány kandidátusa, a Semmelweis Egyetem és Alkalmazott Logikai Laboratórium tudományos főmunkatársa. Kutatási területei: orvosi informatika, biomatemati- ka, klinikai döntéstámogató rendszerek, rendszer modellezés, intelligens adatértelmezés. Alkalmazási területek: orvosbiológia, gyógyszeres terápia tervezés, egészségügy, oktatás. Több mint 70 közleménye/könyvfejezete és 4 könyve jelent meg. Gergely Tamás a műszaki tudomány kandidátusa, a matematikai tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár, az Orosz Természettudományi Akadémia tagja, az Alkalmazott Logikai Laboratórium ügyvezető elnöke, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium stratégiai tanácsadója. Kutatási területei: matematikai logika, számítástudomány, mesterséges intelligencia, nagy komplexitású rendszerek modellezése, intelligens adat-vizsgálati módszerek. Alkalmazási területek: orvosbiológia, egészségügy, oktatás, gazdaság. Több mint 160 közleménye és 8 könyve jelent meg. IME III. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2004. DECEMBER 53