Engedélyezô típusú hatóság helyett felügyelet Interjú Dr. Bujdosó László országos tisztifőorvossal a szolgálat helyzetérôl és a 2005. évi feladatokról, célokról
Engedélyezô típusú hatóság helyett felügyelet Interjú Dr. Bujdosó László országos tisztifőorvossal a szolgálat helyzetérôl és a 2005. évi feladatokról, célokról
Cikk címe:Engedélyezô típusú hatóság helyett felügyelet Interjú Dr. Bujdosó László országos tisztifőorvossal a szolgálat helyzetérôl és a 2005. évi feladatokról, célokról
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉGPOLITIKA Engedélyező típusú hatóság helyett felügyelet Interjú Dr. Bujdosó László országos tisztifőorvossal a szolgálat helyzetéről és a 2005. évi feladatokról, célokról AZ ÁNTSZ-RÔL ÁLTALÁBAN – Mintegy 300 törvény, jogszabály ad feladatot az ÁNTSZ-nek. Ez nagyon sokrétű, szerteágazó feladathalmazt jelöl ki, sajnos olyan feladatokat, hatásköröket is, amelyeknek nem biztos, hogy az ÁNTSZ-nél a helyük, sőt, olyan is akad, amelyet egyáltalán nem biztos, hogy bárkinek is el kellene végeznie. Azt kell végiggondoljuk, hogy valójában mi az állam feladata, mit kell szabályozni, mit elegendő csupán ellenőrizni. Sok energiát emésztenek fel „engedélycentrikus” hatósági feladataink, így nem jut elegendő arra, ami igazán fontos lenne, vagyis a kockázatok felmérésére, a felügyeleti tevékenységre. NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM, SZÛRÉSEK Népegészségügyi tevékenységünk, s ezen belül a Népegészségügyi Program végrehajtása is továbbgondolásra szorul, hiányzik ez irányú tevékenységünk mögül az egységes szemlélet és módszertan. Ahol a legsikeresebbek voltak ezen a téren – Skandináv országok, USA –, világosan kijelölték a prioritásokat, egységes módszertant rendeltek mellé, s azt vaskövetkezetességgel végrehajtották. – Nálunk kinek a feladata lenne? – A módszertan kidolgozása az egészségfejlesztés és egészségnevelés országos műhelyének, az Egészségfejlesztési Intézetnek a feladata. Nagyszerű szakmai hátteret biztosítanak azok az albizottságok, amelyek a Népegészségügyi Program egyes célkitűzései mellé szerveződtek. Ki kell emelnünk célokat és azokat az eddigieknél hatékonyabban teljesíteni. – A fő célokat – prioritásokat – már a kormány programja kiemelte. A miniszter szavaival: akinek tizenkét prioritása van, annak egy sincs... – Valóban. A magyar népesség leggyakoribb halálokaira és azok szűrésére koncentrálunk: a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, daganatokra. – Mi ebben az ÁNTSZ feladata? – Az ÁNTSZ-nek törvény által megszabott feladata, hogy szervezze, koordinálja, lebonyolítsa a nagy, országos szűrővizsgálatokat. Jelen pillanatban két ilyen zajlik: az emlő- és a méhnyak daganatainak szűrése, továbbá – „pilot project”-ként – megkezdtük 180 ezer ember vastagbéldaganatra való szűrését. Ennek a mintának a szűréséből olyan következtetéseket kívánunk levonni, amelyek megalapozhatják a 45 és 60 év közötti teljes lakosság szűrését. Mindeközben intenzíven vizsgáljuk az epidemiológiai adatokat, és azok alapján fogunk dönteni arról, melyik újabb daganatfajtára koncentráljunk a jövőben. – Nemrégen egy előadásában a szájüregi daganatok szűrésének fontosságáról beszélt... – Igen, feltehetően ez lesz a következő kampányunk. A minisztérium két egyetem kutatóival közösen készíti elő a szájüregi elváltozásokat – daganatokat – szűrő újabb programot. Viszonylag egyszerű, olcsó eljárásra van lehetőség. A hazai lakosság szájüregi daganatos megbetegedésének, illetve halálozásának adatai elszomorítóak: több mint duplája az európai átlagnak, ráadásul miközben másutt csökken, vagy stagnál, nálunk igen meredeken felfelé ível. Ezért elsősorban életmódbeli tényezők – dohányzás, alkoholfogyasztás, valamint elégtelen szájhigiéné – okolhatók. A szűrés pedig egyszerű feladat. – A magyar lakosság nemigen jár fogorvoshoz. Ki szűrhet még? – Bárki orvos, de elsősorban a háziorvosok, hiszen egyszerű, fizikális, eszköz nélküli vizsgálatra van szükség, a legtöbb esetben elegendő belenézni a páciens szájába. – Megoldható a tömegesen kiszűrt betegek további ellátása? – Természetesen. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy szűrést csak akkor szabad megkezdeni, ha rendelkezünk a további kezelés feltételeivel. Magyarországon a szájsebészet és a fej-, nyaksebészet rendszere megfelelő, kapacitása biztosított, bizton állíthatjuk, hogy el tudjuk látni a korai stádiumban felfedezett eseteket. Egyebek mellett ezt a célt is szolgálja a napokban kiírásra kerülő háziorvosi prevenciós pályázat, amelyen 860 millió forintot lehet elnyerni. – Mire írták ki a pályázatot? – Részben szűrésre, részben életmódbeli tanácsadásra. Bízunk abban, hogy olyan pályázatok is érkeznek, amelyekből meríthetünk, s akár országosan elterjeszthető módszer- IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS 13 EGÉSZSÉGPOLITIKA ré emelhetünk. Természetesen a pályázótól nem csupán a módszertant várjuk, hanem annak gyakorlati megvalósítását is. Vállalása fejében folyósítják az elnyerhető pénz első felét, míg a továbbiakat a teljesítés fejében. – Kik bírálják el a beérkező pályamunkákat, majd a teljesítésről szóló beszámolókat? – Az OEP kért fel egy bizottságot, amelyben képviselteti magát maga az OEP, a Pénzügyminisztérium, az Országos Alapellátási Intézet, és természetesen két fővel az egészségügyi tárca, közülük az egyiket az ÁNTSZ delegálja. – Mi okozza a legtöbb gondot a szűrési programok végrehajtásában? – Nem találtuk még meg a módját, hogy a lakosságot rávegyük a szűréseken való részvételre, ami azért különösen fájó, mert jól szervezettek és hatékonyak a vizsgálatok és valóban még jó hatásfokkal kezelhető stádiumban tárják fel az adott kórformát. Mindezek ellenére eddig az emlőszűréseken 40 százalékos a részvételi arány, a méhnyak szűrővizsgálaton pedig a behívottaknak mintegy 2,6 százaléka jelent meg. Persze tudjuk, hogy ennél lényegesen többen vizsgáltatták meg magukat saját nőgyógyászukkal. Mégis, árulkodó adat: a Skandináv országokban 80 százalék fölötti a szűrővizsgálatokon megjelentek aránya és 2003-ban Finnországban mindössze 2 nő halt meg méhrákban, míg nálunk ötszáznál is többen. ÁTALAKULÓ SZAKFELÜGYELET – Emlékezzünk a ‘90-es évek közepére, amikor elkezdtünk beszélni a struktúra átalakításának elkerülhetetlenségéről! Akkoriban született meg az ágyszámokat szabályozni akaró „ágylábtörvény. Utóbb azonban az alapvető betegjogok közül előtérbe került a helyben hozzáférés joga, ami még ma is meghatározó szempont, elég, ha csak Pincehely példájára utalok. Az utóbbi időkben azonban egyre fontosabbnak tekintjük annak az ellátásnak a színvonalát, amelyhez a beteg hozzáfér. Úgy gondoljuk, ne csak ahhoz legyen joga a betegnek, hogy a lakóhelye közelében kapjon ellátást, de ahhoz is, hogy meggyógyuljon. Alapvető betegjog a megfelelő minőségű ellátáshoz való jog. A minőségi ellátás biztosításában az államnak kiemelt szerepe van, kötelessége őrködni az ellátás minősége fölött. Ennek pedig letéteményese az egészségügyi hatóság, az ÁNTSZ. Ellenőrzi a minimumfeltételek meglétét, a működést engedélyezi és szakmai felügyeletet gyakorol az egészségügyi szolgáltatók felett. A gyógyító-megelőző intézmények és szolgálatok szakfelügyeletéről szóló 8/1993. (111.31.) NM rendelet célja annak idején az volt, hogy az adott szakterület felügyeletét maga a szakma lássa el. Ez a szakfelügyeleti rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem garantálja az ellátás minőségét, nincsenek eszközei arra, hogy beavatkoz- 14 IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS zon ott, ahol valamiféle anomáliát tapasztal, nem annyira a minőséggel, mint a feltételek meglétével foglalkozik. A kettőt egyensúlyba kell hozni. A szakfelügyeleti rendszer átalakításának célja, hogy az adott szakterület a szakma korszerű szabályai szerint működjön és szakmai felügyeletét az adott szakma szakértője lássa el. A szakfelügyeleti rendszer átalakításától azt várjuk, hogy napi gyakorlat legyen az egészségügyi szakterületek szakmai ellenőrzése, a bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek és a betegellátás hatékonyságának szisztematikus monitorozása, a jogszabályban előírt minimumfeltételek és a minőségi követelmények indikátorok segítségével történő ellenőrzése. Alkalmasnak kell lennie arra, hogy beavatkozzon, s ha kell, szankciókkal érje el az ellátás megfelelőségét a korszerű terápiás elveknek. Mindezt a klinikai audit módszertanának átvételétől várjuk, ami nem más, mint a minőség egzakt eszközökkel való mérése. Az egészségügyben nem új lehetőség a mindennapi gyakorlati tevékenységet standardokhoz hasonlítani. Viszonylag újabb keletű azonban a klinikai audit, mint a mindennapi gyakorlat szisztematikus elemzésére szolgáló módszer elterjedése. A klinikai audit egy olyan folyamat, amely magába foglalja a minőségügyi feladatok fontossági sorrendjének megállapítását, a projekt tervezését, a projekt terv bevezetését és a projekt hatásának értékelését. Ennek során orvosok, nővérek és szakdolgozók szisztematikusan áttekintik, és ha szükséges, változtatnak a betegek kezelésével és ellátásával kapcsolatos gyakorlatukon. Az új szakfelügyeleti rendszer egy központból működik majd, és az ÁNTSZ működteti. Az új intézmény alapító okirata már megjelent a Közlönyben. – Az új intézmény létrehozása független a 12, többnyire ráépített országos intézet megszűnésétől? – Semmiképpen sem. Átveszi az országos intézetek szakfelügyeleti és módszertani feladatainak egy részét, illetve a megszűnő intézetek feladatait teljes egészében. Szervezetileg ide tartoznak minden szakma országos szakfelügyelő főorvosai, akik az egységes módszertant közvetítik majd a területen működő szakfelügyelőknek, s szervezik, irányítják a szak-felügyelők képzését. – A területi szakfelügyelők függetlenek, azaz főállásúak lesznek? – Sokat gondolkodtunk ezen, és végül úgy döntöttünk, hogy ne legyenek főállásúak, azaz ne legyenek köztisztviselők, hatósági emberek. Úgy gondoltuk, jobb, ha a szakmához állnak közelebb, hiszen a minőséget megítélni hitelesebben képes az, aki nap, mint nap űzi a szakmát. – Ez kollegiális és konzultatív funkciót jelent? – Nem, ez inkább a ma még működő szakfelügyeleti rendszert jellemzi. A szakfelügyeletnek komoly hatásköröket biztosít a napokban megjelenő jogszabály. EGÉSZSÉGPOLITIKA – Mondana példát? – Továbbképzésre kötelezhet, a jártasság igazolására szólíthat fel, előírhatja, hogy bizonyos eljárások a szakma szabályai szerint történjenek, leállíthat bizonyos beavatkozásokat azoknál a szolgáltatóknál, akiknél nem találja megfelelőnek a szolgáltatás minőségét, kezdeményezheti a működési engedély visszavonását, ha a betegek egészségét veszélyeztetve látja. – Hogyan, ha a szakfelügyelő nem hatósági ember? – A területen működő szakfelügyelők az ÁNTSZ szerződött partnerei. Ellenőriznek, majd az ÁNTSZ eljárását kezdeményezik. A helyi tisztifőorvos köteles eljárni az ilyen esetekben. – Hány szakmának lesz szakfelügyelete? – Még nem jelent meg a rendelet, így pontos számot nem mondok. Ötvennél több szakmának lesz országos szakfelügyelete. Az alapszakmákban városi szintű szakfelügyeletet biztosítunk, a kevesebb szolgáltató hellyel rendelkezőknek pedig regionális szintűt. – Kérem, írja le, milyen típusú szakfelügyelőket szeretnének kiválasztani? – Olyat, aki elismert, nagytekintélyű művelője szakmájának, az adott szakma meghatározó személyisége az adott térségben, aki alkalmas a szakterülethez kapcsolódó valamennyi tevékenység vizsgálatára, megítélésére, hatósági beavatkozás kezdeményezésére. – És az országos szakfelügyelő főorvos? – Az ő feladatai is igen sokrétűek. Kapcsolatot kell tartson az adott szakma „törvényhozó” szervével, a szakmai kollégiummal, a szakfelügyeletet irányító Módszertani Központtal, az egyetemekkel, a tudományos társaságokkal és az így kialakított szakmai igényeket közvetíti a területen működő szakfelügyelők felé. – Együttműködik a szakfelügyelet az OEP ellenőrző apparátusával? – Együtt kell működnie, hiszen a szakmai minőség és a finanszírozás szétválaszthatatlan. Hasonlóképpen együtt kell működnie az orvosi kamara megyei szervezetei szakmai bizottságaival. Igyekeznünk kell kiküszöbölni a párhuzamosságokat, és azt is, hogy személyi összefonódások, netán „perszonál-uniók” jöjjenek létre. – Miként választják ki a szakfelügyelőket? – Az országos szakfelügyelőket pályázati úton. A szakma kiemelkedő tekintélyű képviselőjét szeretnénk látni ezen a poszton. Semmiképpen nem lehet a szakmai kollégium elnöke, tagja igen. – Milyen intézmény, miként vette át a megszüntetett országos intézetek feladatait? – Többnyire valamely intézményre ráépített intézetekről van szó. Némelyikük gyógyító tevékenységet is folytatott, azt többnyire az a kórház vagy klinika veszi át, ahol eddig működtek. Az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet laboratóriumi funkcióit, AIDS-szűrő vizsgálatait, továbbá epidemiológiai feladatait az Országos Epidemiológiai Intézet veszi át, a szakfelügyeleti és módszertani feladatok pedig természetes módon kerülnek az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központhoz, illetve az országos szakfelügyelő főorvoshoz. Hasonló módon pontról pontra sikerült elrendezni a többi megszűnt intézet feladatait is. Megjegyzem, két szándék szerencsés időbeli egybeeséséről van szó, az ÁNTSZnek nem volt feladata tervet készíteni a megszűnő országos intézetek feladatainak további megoldására. – Ki lesz az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ vezetője? – A minisztérium választja majd ki, pályázati úton. Az intézet megszervezésére, létrehozására Brunner Péter, az Országos Közegészségügyi Központ főigazgató-helyettese kapott megbízást. SZEMLÉLETVÁLTÁS A HATÓSÁGI FUNKCIÓKBAN – A közegészség- és járványügy területén is alapvető változások zajlanak. Engedélyező típusú hatóságból szeretnénk felügyeleti típusúvá alakulni. Óriási feladatunk ezen a területen a gyors reagálás feltételeinek megteremtése. Meg kell felelnünk a bioterrorizmus kihívásainak ugyanúgy, mint a fokozott élelmiszerbiztonsági követelményeknek. Továbbra is biztosítanunk kell a lakosság oltóanyaggal való ellátását, újraszervezni oltási rendszerünket. Mindehhez teljes szervezeti átalakítás szükséges. A tervezett átszervezéseket követően a jelenlegi 136 városi (kerületi) intézet helyett a jövőben 109 intézet látja el az egészségügyi hatósági feladatokat, amelyek munkáját 23 kirendeltség, illetve 6 ügyfélszolgálati iroda segíti majd. A laboratóriumi rendszert már átalakítottuk. Elviselhetetlen teher volt, hogy keveredtek az állami feladatok és a vállalkozói tevékenység, amely 1 milliárd forintnál nagyobb veszteséget eredményezett. Ma már egy egyszemélyes kft. irányítja a 30 laboratóriumot. 700 munkatársunkat érintett az átalakítás és egyetlen munkaügyi perünk sincs. Mindenkinek felajánlottuk további foglalkoztatását, ugyanolyan feltételekkel, amelyekkel köztisztviselőként dolgozott. A többség élt a lehetőséggel. Következő lépésben értékesíteni kívánjuk a kft. tulajdonában lévő laborjainkat, ugyanis nincsen semmi ok arra, IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS 15 EGÉSZSÉGPOLITIKA hogy az állam legyen tulajdonosa piaci alapon működő szolgáltatásoknak. – Lenyűgöző, egyben riasztó felelősség- és feladattömeg... – Mint kezdetben mondtam, mintegy 300 jogszabály ad nekünk feladatot. És ebből sokat magunk is feleslegesnek érzünk, hát még ügyfeleink. Egy garázs szatócsbolttá alakításakor ötször ötféle engedélyt kell kérni az ÁNTSZ-től. Nem kell, hogy az állam magára vállalja a létrehozás, a tervezés, a helykijelölés, építkezés, a használatba vétel valamennyi felelősségét. Éppen elegendő lenne a működési engedély kiadásakor ellenőrizni, hogy minden megfelel-e az előírásoknak. Ugyanez fokozottan igaz az egészségügyi szolgáltatás engedélyezésére is. – A Pénzügyminisztériumban a napokban létrehoztak egy bizottságot, hogy irtsa ki a felesleges, az állampolgárokat csak bosszantó adószabályokat. Akadálymentesítésnek nevezik a tevékenységet. Nem lenne szükség hasonlóra az ÁNTSZ-nél is? – Szükséges és csináljuk is. Irracionális, nem tartható, hogy valaki súlyos pénzekből létrehoz egy rendelőt, személyzetet szerződtet és fizet, hogy biztosítottak legyenek a személyi feltételek, s utána 30-90 napot kell várjon, míg – jó esetben – megkapja a működési engedélyt és dolgozni kezdhet. Ha valamit nem találnak rendben vagy hiánypótlásra szólítják fel, akkor mindez hatványozódik. Miért nem csi- náljuk fordítva? Nyilatkozzon, hogy rendelkezik minden feltétellel, kezdjen el működni, s majd ellenőrizzük! Ha nem mondott igazat, akkor büntessünk, s hosszú időn át ne is kapjon engedélyt a működésre. Ne építsünk egy feleslegesen bonyolult, költséges rendszert a bizalmatlanságra! Egy orvos hosszú távra tervez, és semmiképpen sem akar ártani a betegnek, nem kockáztatja, hogy szakmailag lehetetlenné váljon. Ugyanilyen szellemben tettünk javaslatokat a vízművek és a strandok működésének engedélyezése ügyében is. Úgy gondoljuk, elsősorban a szolgáltató felelőssége, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtson. Az állam dolga nem a minőség biztosítása, hanem a minőség ellenőrzése. Mindehhez hozzáteszem, hogy szabványaink megfelelnek az európai normáknak, sok esetben szigorúbbak is annál. Mi egyszerűsíteni, enyhíteni akarjuk az engedélyezési eljárásainkat, ugyanakkor az európai követelményeknek egy kicsit szigorodniuk kellene. Akkor majd valahol félúton összetalálkozunk. A lakosság biztonságának megőrzése a legfőbb feladatunk. Ehhez az államnak változtatnia kell módszerein, eszközeit hatékonyabban kell alkalmaznia, felügyeleti tevékenységében pedig az eddiginél következetesebbnek és szigorúbbnak kell lennie. Járványügyi biztonságunk, védőoltás-rendszerünk világszinten is kiemelkedő, közegészségügyi biztonságunkról – beleértve a környezet-egészségügyi, élelmiszerbiztonsági, munkabiztonsági kérdéseket is – már nem mondható el ugyanez. Ezen a területen sokat kell változnunk, változtatnunk. Nagy András László III. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencia „2005 – mérföldkő a hazai egészségügyi infokommunikációban” Hotel Stadion, 2005. április 6-7. Jelentkezés és felvilágosítás: LARIX Kiadó Kft. 1089 Budapest, Kálvária tér 3. II. 29. Telefon/fax: 333 2434, 210 2682 www.larix.hu • larix@larix.hu www.imeonline.hu • ime@imeonline.hu 16 IME IV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2005. MÁRCIUS
