Jelen tanulmány első része kategorizálta a közhiteles nyilvántartásokat. A második részben néhány fontosabb altípus kerül ismertetésre, így a klasszikus nyilvántartások közül három adatbázist, jelesül az orvosi (és fogorvosi), a szolgáltatói, valamint a TAJ nyilvántartást mutatja be a szerző. Az ún. preklasszikus nyilvántartások a harmadik részben kapnak helyet. Az ismertetések célja, hogy eldönthető legyen, melyik nyilvántartás minősíthető mai tudásunk alapján valóban közhitelesnek. E megállapítás tétje: a jelenlegi adatbázisok mennyire segítik megbízható információkkal a döntéshozókat, valamint az egészségügyi szolgáltatókat és az állampolgárokat.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA Közhiteles nyilvántartások az egészségügyben II. rész Dr. Sinkó Eszter, Semmelweis Egyetem EMK Jelen tanulmány első része kategorizálta a közhiteles nyilvántartásokat. A második részben néhány fontosabb altípus kerül ismertetésre, így a klasszikus nyilvántartások közül három adatbázist, jelesül az orvosi (és fogorvosi), a szolgáltatói, valamint a TAJ nyilvántartást mutatja be a szerző. Az ún. preklasszikus nyilvántartások a harmadik részben kapnak helyet. Az ismertetések célja, hogy eldönthető legyen, melyik nyilvántartás minősíthető mai tudásunk alapján valóban közhitelesnek. E megállapítás tétje: a jelenlegi adatbázisok mennyire segítik megbízható információkkal a döntéshozókat, valamint az egészségügyi szolgáltatókat és az állampolgárokat. KLASSZIKUS KÖZHITELES NYILVÁNTARTÁSOK ALTÍPUSAI Amint arra a tisztelt olvasó emlékezhet, a tanulmány előző részében az alábbi nyilvántartásokat soroltuk a klaszszikus nyilvántartások sorába: • az orvos-, fogorvostörzs, • a gyógyszerészek nyilvántartása, • a klinikai szakpszichológusok nyilvántartása, • a szakdolgozók nyilvántartása, • a szolgáltatói adattörzs, • a gyógyszer adattörzs, • a TAJ adatbázis, • az orvostechnikai eszközök, gyógyászati segédeszközök állományai, • a digitális aláírások jegyzéke, • az Országos Transzplantációs Nyilvántartás. A felsorolt adatbázisok mindegyike nem bír akkora jelentőséggel, hogy e keretek között tárgyaljunk róluk, ezért itt és most egy szűkebb kört veszünk górcső alá. Célunk az, hogy bemutassuk, közülük hány minősíthető valóban közhitelesnek. A nyilvántartásokról egységes szerkezetben teszszük közé a begyűjtött adatokat/információkat. Az eredeti tanulmány a bemutatottnál részletesebb információkat is tartalmaz az adatállományok méretére, összetételére vonatkozóan, így akit az is érdekel, úgy az ESKI honlapján ezekhez az információkhoz hozzájuthat. Orvos, fogorvos nyilvántartás Az egészségügyi tevékenység gyakorlása, a betegek érdekeit, valamint az ellátás biztonságát védendő, engedélyhez kötött. Egészségügyi tevékenységnek minősül az 44 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS egészségügyi szolgáltatás részét képező minden olyan tevékenység, amelynek végzéséhez szakképesítés szükséges (1). Ahhoz, hogy valaki orvosként, fogorvosként tevékenykedhessen, orvosi, fogorvosi végzettséggel kell rendelkeznie. Az itthon kiadott illetve külföldön megszerzett és honosított diplomák nyilvántartási kötelezettségéről az 1997es Egészségügyi Törvény rendelkezik, e szerint a megszerzett szakképesítésről ún. alapnyilvántartást kell vezetni. Ugyancsak az Egészségügyi Törvény rendelkezik az orvosok, fogorvosok működési nyilvántartási kötelezettségéről is; nyilvántartásba vétel hiányában ilyen irányú tevékenységet nem lehet folytatni. A kétféle nyilvántartás felállítására 2000. év tavaszán került sor, miniszteri rendelet előírása alapján. A nyilvántartások vallott célja (lenne) továbbá – tekintettel az egészségpolitikai vonatkozásokra -, hogy pontos adatokkal bírjunk arról, hány orvos, fogorvos, milyen intézményekben, munkahelyeken dolgozik ma az egészségügyben. A nyilvántartások jogszabályi háttere, elrendeltsége az alábbi: • 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, • 1994. évi XXVIII. Törvény a Magyar Orvosi Kamaráról, • 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről, • 30/1999. (VII.16.) EüM rendelet az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, valamint a klinikai szakpszichológusok alapnyilvántartásáról és működési nyilvántartásáról, valamint a működési nyilvántartásban nem szereplő személyek tevékenységének engedélyezéséről, • 20/1991. (XI. 5.) NM rendelet az orvosi bélyegzőkről. Az alapnyilvántartás esetében – az EüM megbízása alapján – a nyilvántartás működtetője az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EKH). Az alapnyilvántartás esetében az oktatási intézmények jelentik kötelező jelleggel az EKH számára a szükséges adatokat. A működési nyilvántartás esetében a nyilvántartás működtetője a Magyar Orvosi Kamara (MOK). A működési nyilvántartásba vétel az orvos, fogorvos kérelmére történik, nem kötelező a regisztráció. Szakmai hiányosságok közül néhány fontosabb tétel • Tisztázni szükséges, feltétlenül szükség van-e a két különböző logikát képviselő nyilvántartás egyidejű fenntartására, azaz van-e értelme az alap-, és működési nyilvántartást külön működtetni akkor, amikor személyhez kötődően minden információ rendelkezésre áll a működési nyilvántartásban, ami az alapnyilvántartásban sze- INFOKOMMUNIKÁCIÓ • • INFORMATIKAI STRATÉGIA repel. Technikailag és eljárásrendileg megoldható a két adatbázis integrálása. A működési nyilvántartásból nem nyerhető ki számos alapinformáció. Így a szaktárca hiába kér ilyen természetű információkat a MOK-tól, ezekkel nem tudnak szolgálni, mint például hány orvos dolgozik belgyógyászként. A rendelet hibás adatkérelmei miatt a nyilvántartás alapfunkciókat nem tud ellátni. Az orvosi pecsétek kiadásáról ezzel szemben nincs az OEP részére nyilvántartási kötelezettség előírva, holott kellene, hogy közhiteles nyilvántartás készüljön erről, mivel a pecséttel való rendelkezésnek jogkövetkezménye van. Jelenleg a MEP-ek tartják nyilván a kiadott pecsét számokat, amelyek azonosak az orvosnyilvántartás(ok) sorszámaival. Eljárásrendi hiányosságok közül néhány fontosabb tétel • A regisztráció megújítására, a működési nyilvántartásba vételre 1999. november 1-től 2000. március 31-ig kellett – a 30/1999-es EüM rendelet előírása alapján – sort keríteniük az érintetteknek. Ebben az időszakban sokan nem regisztráltatták magukat, bár ők sem kerültek ki a működési adatbázisból a korábbi Orvosok Országos Nyilvántartásának köszönhetően. • A működési nyilvántartásba az információk elévülését az érintett orvosnak kell a változást követően 30 napon belül bejelenteni. Nem teszik. Megfontolandó a munkahelyek illetve a munkáltatók számára kötelezettségként előírni a változások jelentését. • A működési nyilvántartás 5 éves időtartamú, azt a szakmai továbbképzésekkel igazoltan lehet megújítani. Nemrég járt le az első 5 esztendő, de egyelőre nem sikerült információt beszerezni az illetékesektől, mennyien nem teljesítették a kötelező képzésekre vonatkozó előírásokat. • Az elhunytak kivezetése a nyilvántartásból rendszerszerűen nem megoldott. Részben helyi kamarák végzik el ezt a feladatot, részben a munkahelyek jelzései szolgáltatnak adatot – esetlegesen. Az orvos, fogorvos alapnyilvántartást, valamint a működési nyilvántartást az Egészségügyi Törvény közhitelesnek minősíti. A felállított kritériumok alapján azonban a működési nyilvántartás nem tekinthető közhitelesnek, mivel az elhunytak, valamint a pályaelhagyók „kivezetése” a nyilvántartásból rendszerszerűen nem megoldott. Ez egy szisztematikus hiba, amit meg kell oldani. A működési nyilvántartás célnak való megfelelése, ami ebben az esetben nem érinti a nyilvántartás közhitelességre vonatkozó megítélését, több ponton is csorbát szenved. A Szolgáltatók nyilvántartása A nyilvántartás kialakításának alapvető célja a 2/2004-es EüM rendelet alapján: • áttekinthető, hiteles kép nyújtása az egészségügyi el- látórendszerről, a szolgáltatókról, valamint a számukra engedélyezett egészségügyi szakmákról, • a működési engedély egyes adatainak, illetve az azokban bekövetkezett változásoknak a nyilvántartása, • a szolgáltatók azonosítása, • az ellenőrzési és felügyeleti munka segítése, • adatszolgáltatás az országos és területi szintű tervezéshez, irányításhoz, valamint statisztikához. Az egészségügyi szolgáltatókat függetlenül attól, hogy magán-, vagy közintézményről van szó, tartalmaznia kell az adatbázisnak. A nyilvántartás jogszabályi háttere, elrendeltsége: • 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről, • 96/2003. (VII. 15.) Korm. Rendelet az egészségügyi szolgáltatás általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról. Az ezt módosító, • 25/2004. (II. 26.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet módosításáról. A szolgáltatók nyilvántartását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a szolgáltató működési helye szerint területileg illetékes megyei (fővárosi) intézete, az országos nyilvántartást, mint országos adatkezelő az Országos Tisztifőorvosi Hivatal végzi. A mindenki által ideálisnak tekintett célt, miszerint az ÁNTSZ OTH szolgáltatói nyilvántartását valamint az OEP szolgáltatói/intézeti szerződéseinek nyilvántartását közös adatbázisba lenne célszerű összerendezni, egyelőre az új, tavaly elfogadott jogszabály sem segíti. A nyilvántartás szakmai hiányosságai közül néhány fontosabb tétel • A szolgáltatói nyilvántartás jelen állapotában még most sem alkalmas egyik alapfunkciójának betöltésére, jelesül arra, hogy kiderüljön belőle, mennyi szolgáltató van jelen a magyar egészségügyben. Ennek több oka van, ebből most az egyik legmeghatározóbbat említjük: a szolgáltatóknak 2004. márciusáig úgy adták ki az ÁNTSZ 9 jegyű azonosítóját – amely ún. beszélő kód volt –, hogy minden intézmény minden egyes szervezeti egysége önálló, ún. ágazati azonosítót kapott. Továbbá, ha egy vállalkozó orvos többféle szakorvosi tevékenységet folytatott, mindegyikre külön kellett kérnie önálló engedélyt és egyben külön kellett kapnia azonosítót. Ennek a jogszabályban előírt menetrendnek az lett az eredménye, hogy ma kb. 35-40 ezer „szolgáltatót” tartanak nyilván az országos nyilvántartásban. Ha egy egyetemnek 12 szervezeti egysége volt, 12 azonosítóval bírt. • Az új rendelet alapján az egészségügyi szolgáltatók az ágazati azonosító helyett ún. szolgáltatói azonosítót kapnak, amely megmarad ugyan 9 jegyűnek, de beszélő kód jellege megszűnik, egyszerű sorszámmá változik az újonnan belépők esetében, a régieknél pedig az eredeti azonosító marad érvényben. IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS 45 INFOKOMMUNIKÁCIÓ • • • • • • • INFORMATIKAI STRATÉGIA Az adatbázis információit szervezeti egységekre vonatkozóan kell felfűzni, de oly módon, hogy derüljön ki belőle, mely szolgáltatók egységei tartoznak össze – ígérik az új rendelet megalkotói. Ennek az ígéretnek a teljesülését a későbbiek során ellenőrizni szükséges. Nem elégedettek a szolgáltatói nyilvántartás információ tartalmával az OTH vezetői sem. Szerintük túl sokat markol és ezért nem kap elég kontrollált információt. A nyilvántartásban – vélik egyes szakértők – a legkevésbé jól a szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások milyensége szerepel. Az új minimumfeltételek már szólnak a HBCS kódokról, de úgy tűnik, nemcsak a HBCS kódokat, hanem OENO kódokat is kellene engedélyeztetni és rögzíteni a szolgáltatói engedélyek kiadásánál. Az OTH szolgáltató nyilvántartása képezi a kiindulási alapot az OEP intézeti szerződéseihez, illetve azok nyilvántartásaihoz. ÁNTSZ-nek és az OEP-nek mások a szempontjai, ezért nehéz közös nyilvántartást összehozni. Az ÁNTSZ-nek a minimum feltételek alapján történő nyilvántartás fontos, az OEP-nek a kapacitás. A kétféle szempontnak köszönhető, hogy míg az OTH nyilvántartásában több mint 35 ezer szolgáltató van lajstromba véve, addig az OEP kb. 12 ezer szolgáltatóval, illetve intézettel kötött szerződést. Az OTH-nak a közreműködő szolgáltatókat is nyilván kell tartania. A legalapvetőbb gondot a működési engedélyek kiadásakor az jelenti, hogy a szolgáltató önbevallásán alapul a minimumfeltételeknek való megfelelés. De még abban az esetben is, amikor az ÁNTSZ adminisztrációs kapacitásából futja helyszíni ellenőrzésre, egy-egy műszer esetében például csak a műszer meglétét ellenőrzik, működőképességét már nem. Mindebből az következik, hogy a szolgáltatók lehetséges szakmai területeit lefedő, szakmai kódokkal ellátott, látszólag minimumfeltételekhez kötött működési engedélye nem jelent elégséges biztosítékot a betegek számára, hogy tudhassák: az adott szolgáltató korrekt szakmai feltételek között nyújtja-e a szükséges szolgáltatást. E momentumnak egészségpolitikai jelentősége van. Az a szervezet, szolgáltató intézmény, amelyik nem akar társadalombiztosítási támogatást kapni, nem garantált, hogy bejelentkezik az ÁNTSZ-hez – annak ellenére igaz ez, hogy minden szervezet számára kötelező a bejelentkezés. Ebből kifolyólag az országos adatbázis nem teljes körű az országban tevékenykedő egészségügyi szolgáltatókat tekintve. Az OEP szerződéses állomány-nyilvántartásában szerepel olyan cég (pl. gyógyászati segédeszköz vonalon, egy cipész cége), amelynek nem kell ÁNTSZ működési engedélyt kérnie, de a működési engedély megléte nélkül nem köthetne vele az OEP szerződést. Az ilyen típusú esetek kezelése a rendszerben egyelőre nem megoldott. A nyilvántartás minősítése, céloknak való megfelelés A szolgáltatói nyilvántartás jelen állapotában nem tekinthető közhitelesnek, mivel nem felel meg a kritérium- 46 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS rendszer legalább egy elemének, így nem tartalmaz teljes körű információkat az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozóan. A nyilvántartás egyúttal nem felel meg vallott céljának sem, azaz nem tudja megmondani, hány szolgáltató van jelen a magyar egészségügyben, mivel az azonosítók eddigi felépítése nem segítette az e célnak való megfelelést. További súlyos gondot jelent, hogy a nyilvántartás egy másik fontos alapját képező, ún. minimumfeltételeknek való megfelelés önbevalláson alapul, így az a cél, hogy tudjuk, a feltételeknek megfelelten hány szolgáltató dolgozik, nem ismert. Az információk képződésének menete, az eljárásrend nem kellően kontrollált, ezért az információk sem kontrolláltak, azaz nem hitelesek. A betegek kiszámítható ellátása érdekében az elsődleges kérdések: ki, hol, mit csinálhat velük az egészségügyben – az előírásoknak eleget tevő, engedélyezett körülmények közepette –, erre megbízható válasz nem kapható az OTH szolgáltatói adatbázisából. Pedig a DrInfo egyik meghatározó adatbázisa lehetne. Ráadásul a meglévő, nem megbízható információkat is oly nehézkesen, oly körülményesen tárolja, hogy a betegek illetve az állampolgárok legalapvetőbb igényeit sem képes kielégíteni egyelőre. A Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) nyilvántartása TAJ kártya segítségével vehetők igénybe egészségügyi szolgáltatások Magyarországon, térítés mentesen – legalábbis azon szolgáltatások esetében, ahol az 1997-es Egészségbiztosítási Törvény erre módot ad. Ezen kívül a társadalombiztosítás pénzbeli szolgáltatásai is TAJ kártyával vehetők igénybe. A TAJ kártya tartalmazza a TAJ számot, amelyről az OEP-nek nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás közhitelesként számon tartott, hitelessé formálásába az utóbbi esztendőben sok energiát ölt a Pénztár. Sziszifuszi munkával kísérlik meg – egyre gyarapodó sikerrel – az 1992-ben kiadott, háziorvos választására is alkalmassá tett, „Személyazonosító Jellel” ellátott, társadalombiztosítási kártyák, illetve az azokat később felcserélő TAJ kártyák közül azok szűrését, amelyek egy-egy állampolgár számára halmozottan kerültek kiadásra, vagy éppen érvénytelenné váltak. Az érvényesnek tekintett TAJ kártyák száma mára 10 302 ezerre lecsökkent 2004 szeptemberére. Ez a korábbi 13 000 ezres TB kártya nagysághoz viszonyítva jelentős mértékű javulást mutat, s egyúttal utal az adattisztítások sikerére. A TAJ szám az egészségügyi (és egyéb, társadalombiztosítási) szolgáltatást igénybe vevő személyek azonosítását szolgálja. A TAJ szám tehát egy személyi azonosító, amelyet a magyar állampolgár születésekor térítésmentesen kap, és amely – normál esetben – végigkíséri egész élete során. A TAJ számot az Országos Egészségbiztosítási INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA Pénztár képezi. A TAJ nyilvántartás ezen azonosítók közhiteles formában történő tárolását biztosítja – célja szerint. Külföldi állampolgár is kaphat TAJ számot, ha biztosítási jogviszonyt létesít, vagy megállapodást köt egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultság megszerzésére, illetve akkor is, ha a biztosított vagy az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy közeli hozzátartozójának minősül. Már ebben a szakaszban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy szemben mindenfajta hiedelemmel – amelytől korábban nem volt mentes jelen tanulmány írója sem –, a nyilvántartás nem alkalmas igénybevételi jogosultság megállapítására, tényleges jogviszonyt nem igazol, kizárólag a szolgáltatás igénybevételének nyilvántartására használható. Napjainkban gyakran szerepel napilapok hasábjain, jelezve, a kormány illetve a parlament sokáig nem várhat ennek a kérdésnek a rendbetételével. A nyilvántartás jogszabályi háttere, elrendeltsége: • A 1996. évi XX. Törvény a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról. • 1997. évi XLVII. Törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről. • 1997. évi LXXXIII. Törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Kormány rendelettel. • 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a TAJ számok nyilvántartásának gazdája. A TAJ nyilvántartás – tekintettel a benne foglalt személyes adatok jellegére – nem nyilvános. Szakmai hiányosságok közül néhány fontosabb tétel • Magyarország 1992-ben az állampolgári jogon járó ellátásról áttért a biztosítotti jogon járó ellátásra annak okán, minél kevesebben legyenek érdekeltek a gazdaság ún. fekete-, illetve szürkezónájában maradni, és minél többen fizessenek társadalombiztosítási járulékot. Mindenfajta értelmezés ellenére a TAJ kártya ugyan hatósági igazolvány, s csak segítségével vehető igénybe egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen, ennek ellenére biztosítási jogviszonyt nem igazol. • 1992-ben úgy került bevezetésre a társadalombiztosítási kártya, hogy nyilvántartásának feltételei nem voltak biztosítva. Ma nem állíthatjuk, hogy biztosítotti jogviszonyon alapuló egészségügyi ellátás járna, de azt sem, hogy az állampolgári jogosultság érvényesülne. Az egzakt helyzetértelmezés úgy szól: nem lehet tudni, milyen alapon jár Magyarországon az egészségügyi ellátás. Ennek egészségpolitikai vonatkozásai beláthatatlanok. Az apparátus ismeri a helyzetet, de nem kívánja bolygatni. • Nem tekinthető teljes körűnek a TAJ adatbázis, mivel az elhunytak kivezetése a rendszerből még ma is okoz nehézséget, illetőleg ennek technikai feltételei korrekcióra szorulnak. Ha rohamosan csökkenő számban, de még • • mindig találhatóak halmozódások, kettőződések a kártyák és a személyek vonatkozásában, azaz még nem mondható ki, hogy „egy TAJ szám egy állampolgár” kívánalom teljesülne. Ez utóbbi helyzet valószínűsíthetően hamarosan megoldódik, és már nem fog tartalmazni e tekintetben redundáns elemeket a rendszer. A TAJ nyilvántartás hivatalosan deklarált feladatai és az OEP kötelezettségei közötti diszharmónia eredménye, hogy még mindig többszázezerben mérhető azon magyar állampolgárok száma, akiknél nem tisztázott, milyen jogviszonyuk van. E helyzet kizárólag annak köszönhető, hogy 1999-ben a bevallás és befizetés az APEH-hez került. Az eddig taglalt hiányosságok ellenére mit tud ma a TAJ nyilvántartás? • Össze lehet kapcsolni a TAJ számhoz köthető egészségügyi szolgáltatók finanszírozási adatait, így kerülhetett sor az Irányított Betegellátási Modellkísérletre. • Az állampolgárok kérésére az Egészségbiztosítási Alap betegekre vonatkozó egészségügyi költéseit is ki lehet mutatni, amint arra volt ígéret (ígéret/fenyegetőzés – ki, hogyan érte meg) az elmúlt évek során. Az OEP ez utóbbi tájékoztatási szándéka időközben csendben elhalt. • Ezen túlmenően arra jó még a nyilvántartás, hogy ellenőrizni lehessen, érvényesek-e, egyáltalán léteznek-e a kérdéses TAJ számok. Ehhez kapcsolódóan, a TAJ számmal azonosított személy aktuálisan érvényes, közvetlen adatait is lehet ellenőrizni; esetenként foglalkoztatotti jogviszonyra, egészségügyi ellátási jogosultságra, ellátotti állapotra vonatkozó bejelentések adatait lehet lekérni a nyilvántartásból. Az Eljárásrendi hiányosságok közül néhány fontosabb tétel • Amennyiben a magyar állampolgár E111 nyomtatványt szeretne kapni, azt csak jogosultsága igazolása mentén kaphatja meg, szemben a TAJ kártyához jutás általános rendszeréhez képest. • A TAJ számok kiadása, az ekkor születő költségek elszámolása az újszülöttek esetében okozhat némi gondot, mivel ilyen esetekben az anya TAJ számának első karakterét cserélik fel a nyolcas számjeggyel, s ez a TAJ szám használatos a gyermek féléves koráig. Utána a kórháznak már a gyermekek részére kiadott új TAJ számmal kellene visszamenőleg igazolniuk a felmerülő költségeket, ez azonban nehezen megvalósítható, azért a MEP-ek ilyen esetben elnézőbbek – köszönhetően egy belső OEP-es utasításnak. A nyilvántartás minősítése, céloknak való megfelelés A TAJ adatbázis rendszere nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak, mivel a közhitelesség kritériumai közül IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS 47 INFOKOMMUNIKÁCIÓ INFORMATIKAI STRATÉGIA egynek nem tud megfelelni, azaz nem tekinthető teljes körűnek a halottak kivezetése okán, illetve a korábban ismertetett redundancia megléte következtében. A szerző álláspontja szerint hibás, pontatlan adatok miatt ugyan még lehet közhiteles egy nyilvántartás, hiszen hibák véletlenszerűen is előfordulnak benne, amennyiben azonban rendszerszerű hiba található a nyilvántartásban, úgy már csorbul a közhitelesség kritériumainak való megfelelés. A TAJ adatbázis célnak való megfelelése egyelőre még nem teljesen kielégítő, mivel nem tudja biztosítani annak az elvnek az érvényre juttatását, hogy egy állampolgárnak egy TAJ száma legyen. Ez utóbbi helyzet azonban hamarosan megoldódni látszik – ígérik az OEP illetékesei. IRODALOMJEGYZÉK [1] Forrás: 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről, 4. § c.) pontja. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Sinkó Eszter, közgazdász, egészségpolitikus. Az egészségügy központi irányításában makrogazdasági tervezéssel foglalkozott, majd az egészségügyi reform első hullámakor az akkori Szociális és Egészségügyi Minisztérium Reformtitkárságának munkatársaként az egészségügyi intézményrendszer irányításának, finanszírozásának átalakítása volt a szakterülete. Az Egészségbiztosí- tási Önkormányzat választott tagja volt az önkormányzat működésének teljes időtartama alatt. Egyik vezetőjeként dolgozott a Sedgwick Noble Lowndes multinacionális cég Magyarországon működő képviseletének, amely az egészségügy és nyugdíj területén kormányzati tanácsadással foglalkozott. Jelenleg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egyik vezető oktatója, kutatója. Fő érdeklődési területe az egészségügy működésének egészségpolitikai értékelése. Konferencia naptár 2005 III. Irányított Betegellátási Konferencia (IBE) Hotel Annabella, Balatonfüred 2005. június 2-4. VII. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia (Medicina 2000) II. Országos Szakdolgozói Konferencia Club Aliga Balatonvilágos 2005. szeptember 16-18. VI. Outsourcing Konferencia (IME) Hotel Stadion Budapest 2005. október 19. V. Kontrolling Konferencia (IME) Hotel Stadion Budapest 2005. november 30. 48 IME IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. MÁJUS
